Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-04 / 182. szám, kedd
a 1981 VIM. 4. A lengyel nép és az Egyesült Államok népei közötti viszony történetét mindig az őszinte kapcsolatok és véleménycsere jellemezték. E kapcsolatok többsége békés és baráti volt. Az utóbbi időben azonban (Jj, negatív irányzat mutatkozott meg, miután Washington és a Wall Street a szó szoros értelmében világszerte folyó Len- gyelország-ellenes tevékenység legdinamikusabb és legaktívabb központjaivá váltak. Éppen Washington ad utasításokat Bonn-i nak, Londonnak, Párizsnak és Rómának, hogyan használhatják ki Lengyelország nehézségeit. Az amerikai hatóságok és reakciós erők tevékenysége, amelyet a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban fejtenek ki az egész amerikai világuralomra törő külpolitikának csupán egyik szempontja. A lengyelországi eseménye- liet érintő kérdésre válaszolva Reagan elnök az amerikai imperializmus tényleges célját újból megfogalmazta a' következő szavakkal: „az aminek Lengyel< országban vagyunk tanúi a vlj lágkommunizmus végének kezdete." Természetes, hogy a nagyvár Jalkozói körök e legfelsőbb szószólója azt reméli, hogy a szocializmus destrukciója Lengyel- országban a szocializmus végének kezdetét fogja jelenteni az egész világon. A szocializmus megsemmisítése az amerikai im-i perializmus létfontosságú becsvágya és céľja. Nagyszabású projektum ez, a bankárok és nagyvállalkozók közös összeesküvésének mesteri terve. 1917, az elsó szocialista állam létrejöttének éve óta az amerikai imperializmust és agresszív külpolitikáját egyszer- tinindenkorra megszállta a szocializmus elfojtásának gondolata. Az USA külpolitikája 1917-től minden egyes szocialista országgal szemben arra irányult, hogy valamennyi problémát, minden nehézséget. minden szakadást és gyengeséget kihasználjon a világszocializmus destabilizálásának és megbom- tasztásának megkísérlésére. Az amerikai bankárok, akik Lengyelországnak kölcsönöket nyújtottak, most magánbeszélgetések keretében azt mondják-: „pórázon tartjuk Lengyelországot", és beismerik, hogy az amerikai beruházások célja minden egyes országban csupán nyereségre és fennhatóságra irányul, A nagyvállalkozói körök Fortune című folyóirata leleplezte: a bankárok úgy vélekednek, feladatuk az, hogy „a lengyel kormány finánccsendőrei“ legyenek. Lengyelországban betöltött szerepükről szólva annak a várakozásuknak adtak hangot, hogy „az amerikai bankok még hosszú időn át Lengyelországban maradnak“. Tekintettel arra, hogy a magánbankok vállalkozásainak egyedüli célja a nyereség, ké- szék maximális nyereséget kifacsarni minden helyzetből, amely közepette a beruházást eszközük. Az Egyesült Államok bankjai *i „finánccsendőr“ szerepére törekedve igyekeznek minden erejükből meggyőzni a kapitalista bankokat, amelyeknek Lengyelország tartozásait már visz- szafizette, hogy ne nyújtsanak újabb kölcsönöket és ne tárgyaljanak újból a hitelezőit ősz- szegek, vagy a kamatok törlesztéséről. És éppen az amerikai bankok ragaszkodnak az arcátlan 21,75 százalékos kamatlábhoz, valamennyi általuk nyújtott kölcsönné). Az Egyesült Államok a legfőbb világcsendőr és nincs számára olyan eszköz, amely túlságosan becstelen volna, ha céljainak elérésről van szó. Senkit sem téveszthetnek meg az amerikai imperializmus és ellenforradalmi eszközei — a CIA és az FBI — tényleges szándékai. A CIA-nak különleges osztálya van minden egyes ország számára. A CIA lengyel osztályát, a külügyminisztérium, valamint az amerikai kormány többi hírszerző osztályát röviddel azután létesítették, hogy 1944-ben létrejött a Lengyel Népköztársaság. A szocialista Az amerikai imperializmus és Lengyelország: n mmmrn strmom esimma írta: Gus Hall, az Egyesit államok Kommunista Pártjának főtitkára Lengyelország megszületése óta teljes mértékben érvényesült az USA kitűnően megszervezett és megvalósított kormánypolitikája, a felforgatás, a beavatkozás és a lengyelellenes összeesküvés politikája. Az olyan reakciós tőkés politikusok, mint amilyen Zbigniew Brzezinski, életcéljuknak a szocialista Lengyelország elleni összeesküvés előkészítését tartják. A CIA és az FBI ügynökei és munkatársai, akik Lengyelországba látogatnak, vagy pedig ott élnek, nemcsak közönséges kémek. Tökéletes kiképzést kaptak politikai és ideológiai téren. Szakértők a nehézségek és az emberek jogos panaszainak kihasználásában és elferdítésében. Mesteri módon tudnak manipulálni a hazaszeretet és a nemzeti büszkeség érzéseivel. Ügyesen kihasználják a rágalmakat, a mendemondákat és az utalásokat, jó kiképzést kaptak az antíszocíalizmus és az anti« szovjetizmus kihasználásában. És ezeket az amerikai kémeket gondosan kioktatják, hogy ne foglaljanak el szélsőséges álláspontokat mindaddig, míg nem következik be válsághelyzet. A CIA nak különleges terve van az „anyanyelvűket" beszélő emberek felhasználására. Ennek az ellenforradalmi tevékenységnek a következménye az, hogy nem minden úgynevezett látogató „turista". És nem mindazok, akik „visszatértek hazájukba" igazi „hazatérők.“ Az Amerika Hangja az USA1 nagyvállalkozóinak a hangja, amely megmérgezi a rádióhullámokat. A CIA propagandaeszköze. Az amerikai nagyvállalkozók és a CIA telhetetlen becsvágya nem elégszik meg a politikai tevékenységgel. Lengyelországot a többi szocialista országhoz vezető hídfőnek tartja. A szocialista Lengyelország megsemmisítését — amely földrajzilag a szocialista közösség népeinek szívében helyezkedik él —, az első lépésnek tartja 65 éves álma eléréséhez, ahhoz, hogy megsemmisítse a szocializmust az egész világon. Ez volt az első szocialista állam gazdasági bojkottjának és blokádjának egyedüli célja az Egyesült Államok, Németország. Nagy Britannia, Franciaország és Olaszország részéről közvetlenül a Szovjetunió létrejötte után. Ez volt az intervenciós országok kegyetlen terve, amikor egyesített katonai ^rőik 1919- ben megtámadlak a Szovjetuniót. Ez volt szándékuk közvetlenül a második világháború előtt, amikor nem voltak hajlandók reagálni a Szovjetunió azon sürgető felhívására, hogy alakítsanak egységes frontot a hitleri fasizmus ellen. Ez a meg nem hallgatott felhívás egyebek között megmenthette volna Lengyelországot es Csehszlovákiát a borzalmas pusztulástól, amit a hitleri Németország inváziója következtében szenvedtek el. Ehelyett az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia minden erejéből azon mesterkedett, hogy mozgásba hozzák a hitleri hadígépezetet a Szovjetunió ellen. Ez volt a célja a hidegháború Időszakának is, John Foster Dulles tevékenysége folyamán. Akkor a szocialista világgal szemben folytatott amerikai politikát a „feltartóztatás és a visszaszorítás" politikájának nevezték. Célja nemcsak az volt, hogy megakadályozza a szocializmus elterjedését, hanem fegyveres ellenforradalmak kezdeményezése is Kelet-Európa szocialista államaiban, s ezzel a szocializmus visszaszorítása a Szovjetunió határai felé — s végül határai mögé. Ma, a világ erőviszonyainak az antiimperializmus erői javára történt eltolódása következtében hasonló eltolódásra került sor az ellenforradalom taktikájában. Fő törekvése a szocialista országok belülről történő alá- ásása és megbomlasztása, hogy így éretté váljanak arra, hogy ellenforradalmi elemek vegyék át a hatalmat. A cél az ún. „békés ellenforradalom“. A burzsoázia azonban mindig és mindenütt a munkásosztály és a szocializmus ellensége. A taktika megváltozhat, a stratégia azonban ugyanaz marad. A kapitalisták taktikájának és terveiknek jelszava mindig a „destabilizáció“ volt. A „destabilizáció“ célja zavart és politikai dezorientációt, nyugtalanságot, anarchiát és káoszt idézni elő. A „destabilizáció“ volt az Egyesült Államok taktikájának jelszava 1973-ban Chilében, Salvador Allende haladó, demokratikus módon megválasztott kor* mányának megdöntése során. Éppen ezt a taktikát alkalmazta a CIA Moszadek demokratikusan megválasztott kormányának megdöntésére 1953-ban Iránban, és 1954-ben Guatemalában Arbenz kormányának megdöntésére. A „destabilizáció" volt annak a taktikának a kulcseleme is, amelyet 1956-ban a magyarországi fell’orgatás és beavatkozás során. 1968-ban pedig Csehszlovákiában alkalmaztak. A demokratikusan megválasztott hormányok megdöntése után Chilébe, Iránba és Guatemalába teljes erővel visszatértek az amerikai multinacionális társaságok. Kemény történelmi lecke az, hogy mindhárom esetben a megdöntött demokratikus kormányok helyére brutális militarista, fasiszta kormányok léptek. A szakszervezeteket és más llépi szervezeteket megsemmisítették. Sőt, közöttük még a legkonzervatívabb szakszervezeteket is. A terror, a kínzások, gyilkosságok és az Önkény ezen országok élete realitásává váltak. Az esetek többségében a „des- tabilízáció" sztrájkokkal kezdődött. A legtöbb esetben a sztráj- kolókat becsapták és kihasználták őket politikai célokra. E sztrájkok és tüntetések következménye gazdasági válság volt és mindig éppen ebben a pillanatban léptek színre a jobboldali ellenforradalmi erők, hogy a helyzetet még jobban destabilizálják. Ez a modell, amely szerint az amerikai imperializmus már igen hosszú idő óta tevékenykedik. A „destabilizáció“ tervének kulcseleme mindig a politikai vezetés befolyásának és tekintélyének az aláásása és meggyengítése. Valamennyi esetben a párt vezető szerepe aláásásá- nak szokásos módszere a múltbeli hibák kihasználása és felnagyítása, a párt szerepének és sikereinek elferdítése és lebecsülése volt. Lengyelország esetében az antiszocialista erők igyekeznek tagadni a Lengyel Egyesült Munkáspárt történelmi szerepét a német fasizmus leverése során, a Lengyelország ipari bázisának kiépítése és több mint 37 évi békés országépítése biztosításának során elért sikereket és haladást. A vandalizmusra, a dezorien- tációra, a termelési anarchiára és az ideológiai zűrzavar előidézésére való buzdítás — mindez a CIA régi bevált és kipróbált taktikai módszere. A CIA mesterien alkalmazza ezeket az ellen- forradalmi taktikákat. Mindazon országokban, ahol a CIA működésbe lépett — beleértve Magyarországot, Csehszlovákiát, Chilét, Iránt és Guatemalát — mindenütt, ahol pusztulást idézett elő — sor került az ellenforradalmi erők beszivárgására, amelyek kezükbe kerítették a tömegtájékoztatási eszközöket — a televíziót, a rádiót és a sajtót. A CIA az ellenforradalom szervezésére kiadott utasításaiban olyan kifejezéseket használ, mint „emberarcú szocializmus", „szocialista megújhodás", „liberalizáció", „függetlenség", „demokratikus szocializmus" és „reformok", de mindezek csupán jelszavak arra, hogy a zavar, a nyugtalanság és a káosz légkörét idézzék elő és az embereket szocialistaellenes akciókba sodor ják. Az Egyesült Államokban vannak olyan emberek, dolgozók, akik a lengyel népnek becsületesen segítení akarnak. Közéjük tartoznak a munkások és olyan emberek, akik hisznek abban, hogy a szocializmus valóban további szükséges történelmi lépés az emberi haladáshoz vezető úton. A sors iróniája az, hogy azok, akik az Egyesült Államokban a lengyelországi sztrájkok mellett agitálnak a szakszervezetek legmegrögzöt- tebb ellenségeivé és sztrájktörőkké válnak, mihelyt az ő munkásaikról és szakszervezeteikről van szó, magában az Egyesült Államokban. Éppen a bankárok, a reakciós politikai személyiségek és a legjelentősebb szakszervezeti vezetők, a tömegtájékoztatási eszközök, a szélsőjobboldali reakciós és fasiszta körök csapják a legnagyobb lármát Lengyelország körül, de egyáltalán nem érdekli őket Lengyelország vagy a lengyel nép életszínvonala. Nekik nem valamiféle arculatú szocializmus fontos, hanem a szocializmus teljes felszámolása. Nem érdekük az előző vezető személyiségek hibáinak es gyengeségeinek helyrehozása. Arra törekszenek, Hogy minden törvényes vezető személyiséget elszigeteljenek és tekintélyét aláássák. Semmilyen érzés sem fűzi Őket a lengyel néphez. Nem érdeklik őket a lengyel nép problémái. Csupán saját önző céljaikra akarják kihasználni a lengyeleket. Reagan és Haig kormányának fő vonása, hogy pénzeli és felfegyverzi világszerte a reakciós ellenforradalmi és az imperializmust támogató erőket. Az ellenforradalom exportja Reagan és Haig külpolitikájának fő láncszeme. Reagan kormányzata ezt az állami politika szintjére emelte. Egyedüli célja hatékony módszereket találni és felhasználni arra, hogy Lengyelország problémáit Saját önző reakciós céljaikra használják ki. Az USA külpolitikájának alapvető irányvonala, ahol csak lehetseges, olyan helyzetet kialakítani, amelyben színre léphetnek az amerikai bankok és a multinacionális társaságok, megkaparinthatják a természeti forrásokat, kihasználhatják az alacsonyabb béreket, hogy minden egyes helyzetet csupán egy cél érdekében hasznosítsanak: saját, már most óriási nyereségeik növelésére. Az emberi tényező — az emberi gondok és az emberi lények — be sem kerül a monopoltőke számításaiba. Nem éreznek semmilyen részvétet, nincs lelkiismeretük, nem törődnek az emberek sorsával — sehol a világon. Az antiszocialista erők az Egyesült Államokban, amelyek a leghangosabban követelik a lengyel „reformok és függetlenség" támogatását, tényleges ellenforradalmi indokaikat a lengyel dolgozók emberi és szakszervezeti jogai felett érzett aggodalmaik álszent hangoztatásával leplezik. Éppen ezek azok az erők, amelyek sohasem támogatták ebből a célból a sztrájkokat az Egyesült Államokban, vagy bármilyen más tőkés országban. Ha azonban sztrájkra kerül sor — ami igen ritka eset — bármelyik szocialista országban, ezek az álszent emberek az elsők, akik „őrjáratokat állítanak a sztrájktörők ellen“. Az USA egyik legprofánabb politikai képviselője, akinek szerepe van az Egyesült Államok Lengyelország elleiii ösz- szeesküvéseiben, Zbigniew Brzezinski, már 1965-ben Az elosztás alternatívája (Alternatíve to Partition) című könyvében az Egyesült Államok gazdasági és politikai eszközeinek a következő felhasználásáról írt: „aj a kelet-európai szocialista országoknak a Szovjetuniótól való önállósodásának és bj ezen országok belső liberalizálásának támogatására“. Azt várja, hogy e folyamat végeredményben ezeket az országokat visszavezeti a kapitalizmusba. Herbert Kahn, a hírhedt reakciós, a Hudson Intézet igazgatója 1968-ban a lengyel jövő látományát a következőképpen ecsetelte: először mint átmenetet „a kapitalista szinezetű szocialista demokráciába" s ezt követné azután egyebek között „a kommunista vezetés bukása Lengyelországban“. Az Egyesült Államokban a kapitalizmusnak mindezek a szószólói és bértollnokai csupán egyetlen feladatot látnak el, amelyért búsásan megfizetik őket. Ez a feladat a szocializmus megsemmisítésére irányuló mind nagyobb méretű és jobb tervek megvalósítása. A szocializmus ugyanis a* amerikai nagyvállalkozók nagyobb nyereségeinek akadályozója. Az Egyesült Államok imperialista tervei a világuralom visszaszerzésére csupán egy célra, mégpedig nagyobb nyereségre irányulnak. Ideológiai támadásaik súlypontja mindig az antiszovjetlz- mus volt és marad, mivel » Szovjetunió a szocializmus, <» nemzeti felszabadítás, az enyhülés és a béke központja és bástyája. Az amerikai imperializmus alappillére ugyanaz a nagy hazugság, amelyet a hitleri Németország még Lengyelország lerohanásának mentegetésére is alkalmazott. A náci Németország betörését Lengyelországba a „szovjet fenyegetéssel“ indolkolták. Ma, ez a nagy hazugság koholmányokat és valótlanságokat terjeszt a szocializmusról. Olyan ideológiai védőpajzs, amely mögé az antiszocialista ellenforradalmi erők bújnak, hogy megvalósítsák agressziós politikájukat "a nemzeti felszabadulásukért harcoló országok ellen és megvalósítsák a szocialista országok aláásásának és felforgatásának politikáját. Reagan politikája az egész világon az országok és a népek nemzeti és gazdasági függetlenségét veszélyezteti. A Reagan kormányzat vissza akarta fordítani a történelem kerekét és vissza akar térni a második világháború utáni időszakba,, az amerikai imperializmus „régi szép időibe“, amikor a világ első számú hitelezője, a világ fegyvertárának tulajdonosa és a világ élelmiszerkészleteinek ura volt. A Reagan kormányzat politikája ellentétben áll az alapvető történelmi fejlődéssel. Ellenforradalmi stratégiája nem arat sikert. Az országok és a népek többé nem akarnak beletörődni az amerikai imperializmus uralmába és kizsákmányoló szerepébe. A lengyel népnek elég eszköze és ereje van ahhoz, hogy visszaverje ezt az imperialista beavatkozási kísérletet és felforgató tevékenységet. A szocialista közösség országai, főként a Szovjetunió testvéri segítségével és támogatásával, valamint a világ valamennyi haladó emberének ro- konszenvétől kísérve a lengyel nép elég erőt és eszközt talál ahhoz, hogy leküzdjön minden akadályt és toyább haladjon a maga választotta úton, a jobb, gazdagabb, értelmesebb és produktívabb szocialista élet építésének útján. (DAILY WORKER, 1981. Július 9.)
