Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-25 / 200. szám, kedd
A TERMŐFÖLD PÓTOLHATATLAN üü 1981 Vili. 25. 5 Beszélgetés Štefan Ferencei miniszterrel, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága elnökével Igényes feladatokat jelölt ki a CSKP XVI. kongresszusa a társadalmi termelés növelésében, a hatékonyság és a munka minősége javításában. Ezeket az életszínvonal megőrzése és további fejlesztése érdekében hajtjuk végre. Elsőrendű feladatnak tekintjük — hangsúlyozta Gustáv Husák elvtárs — a lakosság élelmezése magas színvonalának szavatolását, az élelmiszerekből és a mezőgazdasági nyersanyagokból való önellátás mértékének növelését. A kijelölt célok elérése elképzelhetetlen a termőföldről való gondoskodás színvonalasabbá tétele, a termő- képesség növelése és a rendelkezésre álló termőföld teljes hasznosítása nélkül. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk ŠTEFAN FERENCEI miniszterrel, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága elnökével. A 6. ötéves lervidőszakban a kommunista párt vezette dolgozók jelentősen gyarapították a szocializmus anyagi és szellemi értékeit, így lehetőséget teremtettek a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséhez. A mezőgazdasági termelést — az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva — 9 százalékkal növeltük. Noha az időjárás nem alakult a legkedvezőbben, a CSSZSZK-ban 50,3 millió tonna gabonát termeltek, 3,5 millió tonnával többet, mint az 5. ötéves tervidőszakban. Tudjuk, hogy az elfogyasztott élelmiszer kalóriaértékét és minőségét tekintve a világ élenjáró országai közé tartozunk. A CSKP XVI. Kongresszusa kjjelőlte a gazdasági és szociális fejlesztés reális céljait. A végrehajtás során számolnunk kell azzal, hogy a tüzelőanyag, az energia és a nyersanyag beszerzése egyre nehezebbé válik, illetve, hogy a világpiacon gondot okoz az infláció. Egyebek között az is problémát jelent, hogy rohamosan növekszik az élelmiszer világpiaci ára. Az utóbbi három évben Szlovákiában kétszer is végeztek át- fogó ellenőrzést a termőföld kihasználásáról és a termőfölddel történő gazdálkodásról. Ez bizonyára nem indokolatlanul történt így. Gyakorlati tevékenységünkben figyelembe kell vennünk, hogy világviszonylatban miként alakul az egy lakosra eső veteste- rület. A nemzetközi statisztikákból kiderül, hogy 1950 ben még 24 ár termőföld jutott egy személyre, 1975-ben pedig már csak 18 ár, és feltételezhető, hogy az ezredfordulón ez a terület mindössze 12 árra zsugorodik. Szlovákiában is gondot okoz a termőföld lemorzsolódása, hiszen 20 év alatt 276 768 hektár mezőgazdasági területet és ezen belül 244 570 hektár szántóföldet használtunk fel más célokra. Jozef Lenárt elvtárs az SZLKP kongresszusán rámutatott arra, hogy Szlovákiában már mindössze 30 árt tesz ki az egy lakosra eső szántóföld. Lenárt elvtárs a kongresszuson az irányító szervekhez és a mezőgazdasági dolgozókhoz intézte szavait, amikor bírálóan szólt arról, hogy nem elég felelősségteljes a termőfölddel való gazdálkodás. Rámutatott arra, hogy sürgetően szükség van e téren a szemlélet alapvető megváltoztatására. Ha Szlovákiában továbbra is így folytatódnék a termőföld lemorzsolódása, 2000-ben (amikor feltételezéseink szerint az SZSZK lakosainak száma eléri a ö milliót, és további 200 000 hektárral lesz kevesebb a szánj tóföldj már csak 21 ár szántófölddel számolhatnánk lakosonként. Ugyanakkor tudjuk, hogy Szlovákia termőföldje más országokéhoz viszonyítva nem a legjobb minőségű. Ellenőrző munkánkban azt is figyelembe vesszük, hogy az SZSZK kormánya mekkora figyelmet fordít a földalap védelmére és hasznosítására. A kormány az utóbbi 10 évben negyvenszer foglalkozott különböző összefüggésekben a földalap kérdéseivel. A kormányhatározatok és konkrét intézkedések ellenére a 70-es években több mint 150 ezer hektár szántóföld morzsolódott le. F.z rendkívül komolyan jelzi, hogy 9yenge pontjai vannak az irányításnak, és hogy a fegye- lejn sem a legkifogástálanabb. Milyen tapasztalatokat szereztek e téren a népi ellenőrző szervek? Az ellenőrzés egyértelműen azt bizonyította, hogy ezen a területen is rendkívüli mértékben növekszik az szubjektív tényező — az ember szerepe. Sok függ a dolgozók politikai és szakmai érettségétől, felelősségtudatától, igényességétől, attól, hogy a vezetők miként tudják megszervezni a termőföld védelméért és intenzív hasznosításáért indított küzdelmet. Azt tapasztaltuk, hogy egyes vezető dolgozók nem gondoskodnak kielégítően a föld védelméről és hasznosításáról, és hogy a törvények, kormányhatározatok semmibevétele azzal függ össze, hogy az ilyen vezetők nem értették meg eléggé a földalap védelmének jelentőségét. A fogyatékosságok ugyanakkor a szervező munka nem kielégítő hatékonyságával is összefüggenek. Miben nyilvánul meg, hogy egyesek nem ismerték fel megfelelően a földalap védelmének és hasznosításának jelentőségét? Abban, hogy ezek az emberek nem tekintik a termőföldet életünk alapvető tényezőjének, nem tekintik olyan összetevőnek, mint amilyen például a napfény, a víz és a levegő. Abban tükröződik ez, hogy egyesek a gyakorlati élettől elszakadva alakítják ki állásfoglalásaikat. Az ilyen szemlélet következménye, hogy vannak, akik lelkiísmeretfurdalás nélkül feláldozzák a termőföldet, megen- gedik, hogy azt beépítsék, noha az adott beruházást kevésbé értékes, szántóföldként fel nem használható területen is Végre lehetné hajtani. Mások napirendre térnek afölött, hogy asztalimat építenek vagy éppen szemétlerakóhelyet létesítenek jó termőföldön. Ugyanakkor nem látják, nem tudatosítják, hogy egyelőre — noha a tudományosműszaki fejlődés óriási léptékekéi halad előre — ma még semmivel sem potolható a szántóföld. Szovjet tudósok bebizonyították, hogy a természetnek 1500—7000 esztendőre van szüksége ahhoz, hogy 18 centi- méteres termőréteget „produkáljon“! Fel kell tehát ismernünk, hogy miről mondunk le, amikor akárcsak egyetlen árnyi termő- területet is meggondolatlanul más célokra veszünk igénybe. E téren az építővállalatok tevékenységét is érdemes felülvizsgálni, mert ezek is nemegyszer feleslegesen csökkentik a szántóföld területét. Egyes tervezők és szervezők irreális elképzeléseikből kiindulva kővel borított területet építenek, amelyeken télen-nyáron egyarant rosszul érzi magát az ember. A losonci kőtér egyáltalán nem egyedülálló jelenség e szempontból. Társadalmunk hatalmas anyagi eszközöket fordít a meglevő földalap termöbbé tételére, re- kultiválására, lecsapolására, öntözésére stb. Igen, a föld termőképessége növelésének érdekében, és hogy legalább részben ellensúlyozzuk a lemorzsolódást, államunk a 6. ötéves tervidőszakban a CSSZSZK viszonylatában 15 milliárd 847 millió koronát, ezen. belül pedig az SZSZK-ban több mint 7 milliárd koronát fordított a földalap javítására. Ugyanakkor számos vezető nem veszi tudomásul, hogy a termőföld — élő termelőeszköz. Az ilyen emberek holdkőzetnek tekintik a földet. E termelőeszköz ugyanakkor el is használódik, ezért pótolni kell a földből kivont szerves anyagot és a táp. anyagot. A termőföld egyúttal munkaeszköz is, amelynek hatékonysága a mezőgazdasági dolgozók agrotechnikai tevékenységének a függvénye. Kétségtelen, hogy a nevelésnek fontos, pótolhatatlan szerepe van, de csak akkor lesz igazán hatékony, ha megfelelő irányítással párosul, ha (és elsősorban) az állami és gazdasági szervek teljesítik feladataikat. A szocialista forradalom győzelme óta a termőföld már nem magántulajdon és nem áru. A földet — azok akik megművelik — örök használatra átvették. Nyilvánvaló tehát, hogy a földalap védelméért és hasznosításáért elsősorban az efsz-ek, az állami gazdaságok és — égészen az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumáig — az irányító szervek felelősek. Ugyanakkor a nemzeti bizottságok szerepe is jelentős e téren. Megállapíthatjuk, hogy kisebb-nagyobb mértékben az összes tárca felelős a földalap védelméért és hasznosításáért. Nem kelt kedvező benyomást, ha a szövetkezeti, állami gazdasági farmokon kihasználatlan területeket látunk. Ez egyéb(Felvétel: CSTK) ként az állattartás higiéniai alapelveivel sincs összhangban. Abban a környezetben, ahol jegenyék, diófák és más fák vannak, a levegő egészségesebb, és kevesebb a légy. Megállapíthatjuk azt is, hogy a földalap védelmét a gazdasági szabályozók sem szolgálták elég hatékonyan. A szabályozók nem ösztönözték arra a mező- gazdasági üzemeket, hogy a kevésbé termékeny területekről se mondjanak le könnyen. És ez nemcsak a hegyvidéki és hegyaljai területekre érvényes. A helyzet jobbra fordítása érdekében az SZSZK kormánya meghagyta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, hogy pontosítsa a gazdasági szabályozókat. Persze, azt is tudjuk, hogy egyes mezőgazdasági üzemek nem éppen becsületesen járnak el, amikor nagy terméseredmények bizonyítására törekedve eltitkolnak bizonyos földterületeket. E szempontból is szükség van a gazdasági szabályozók tökéletesítésére. Az irányításnak és a gazdasági szabályozók rendszerének egyaránt a termőföld teljes hasznosítására kellene összpontosítania. A növénytermesztéssel szerves anyagot állítunk elő, amely az emberi táplálék és a takarmány alapvető alkotóeleme. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész mező- gazdasági termelés a szó szoros értelmében a talajban gyökeredzik. A termőföld a termelés szükséges feltétele. Az ember kezében a termőföld alapvető termelőeszközzé válik. Az élő szervezetként érvényesülő föld ugyanakkor munkaeszköz és a munka tárgya is. A növénytermesztésben úgy érvényesül munkaeszközként, hogy a földet megművelő ember segítségével feltételeket teremt a növény fejlődéséhez. A termőföldnek, mint munkaeszköznek a hatékonysága a teljes megművelésétől függ. A termőföld viszont, mint a munka tárgya, el is használódik, mégpedig azzal, hogy közvetlenül bekapcsolódik az új haszonérték-képzésbe. Minden termelési folyamatban ösz- szetevőinek lényeges részét adja át az új terméknek — a búzának, a kukoricának, a burgonyának stb. Ebből adódik tehát, hogy ezeket az összetevőket — ha már növelni nem tudjuk mennyiségüket — legalább pótolni kell Ez o visszapótlás a szerves anyagok révén valósul meg. Felmérésünk bebizonyította, hogy e téren még jelentősek a kihasználatlan tartalé kok. Konkrétan mely tartalékokról van szó? 1. Nem teljesítjük a CSKP KB 13. ülésének azon határozatát, amelynek értelmében 17—18 százalékra kell növelni a herefélék vetésterületét. Minden jó mezőgazdász tudja, hogy fontos szerepet töltenek be e téren a hüvelyesek is. 2. A népi ellenőrök megállapították, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben 10—20 éven át sem trágyázták a termőföld bizonyos részét. Ugyanakkor el kellene érni, hogy a szántóföld egynegyedere minden évben kerüljön szerves anyag komposzt vagy istállótrágya formájában. 3. A talajreakciót nem mindenütt módosítjuk a humusztartalom növelésével, megfelelő vízgazdálkodással, meszezéssel stb. 4. A termöföld-alap hatékonyságának csökkentésében nagy hatása van annak, hogy nem alkalmazzák megfelelően a műtrágyákat és a növényvédőszereket. Az istállótrágyázásban is hasonló a helyzet. 5. A termőföld-alap hatékonyságának szempontjából rendkívüli jelentőségűek a biológiai anyagok. Csak tulajdonságaik és a talajfeltételek alapos ismerete teszi lehetővé a magas hozamok elérését. Sajnos, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy még e téren is jelentősek a tartalékok. 6. Az irányítási eszközök, csakúgy, mint egyéb tényezők, ugyancsak jelentősen hatnak a földalap védelmére és hasznosítására. Nem véletlen, hogy a CSKP Központi Bizottsága és a kormány a termőföldnek, a termőföld védelmének és hasznosításának rendkívüli figyelmet szentel. Hazánk az első állam a világon, ahol a termőföldet törvény védi, « 48/1959-es számú törvény, amely feladatul adja, hogy minden hektáron a lehető legnagyobb hozamot kell elérni. A helyzet komolyságára való tekintettel a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése 1976-ban jóváhagyta a 124-es számú törvényt a mezőgazdasági termőföld védelméről. A törvények, határozatok és intézkedések ervényesítésében jelentős szerepük van az ellenőrző szerveknek. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága javasolja, hogy tiltsák meg a mezőgazdasági földterület csökkentését. Igen, javasoltuk, mégpedig elsősorban a vetésterületek vonatkozásában. Minden beruházó, amely elvesz egy hektár szántóföldet, saját anyagi eszközeiből lenne köteles egy hektár szántóföldet „csinálni* a járás, a kerület vagy Szlovákia területén. Olyan terményeket is külföldön vásárolunk, amelyeket saját magunk is megtermelhetnénk, ha következetesen kihasználnánk a nagyüzemi termelésre alkalmatlan területeket. Erre ösztönöznek a XVI. pártkongresszus és az SZLKP kongresz- szusának határozatai is. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának kimutatásai szerint a kertbarátoknak és a kisállattenyésztőknek 30 000 hektárnyi területet bocsáthatnánk rendelkezésükre. Lenárt elvtárs ezzel összefüggésben az SZLKP kongresszusán a következőket mondotta: ,,A mezőgazdasági vállalatok és a nemzeti bizottságok részéfői olyan intézkedések jóváhagyására van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy egyetlen árterület se maradjon parlagon. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területet a lehető legrövidebb időn belül a kertbarátok Illetve a kisállat- tenyésztők, vagy a Nemzeti Front más szervezeteinek rendelkezésére kell bocsátani. E területek Intenzív megművelésében zöldségből, gyümölcsből és állati eredetű termékekből Is az önellátás növelésének jelentős forrását kell látnunk, beleértve a szerződéses hizlalást is.“ Ennek ellenére az ilyen jellegű termelés létrehozását nem támogatják megértéssel minde- aütt, ahol a szocialista szervezetek a korszerű technika segítségével nem jutnak sikerre. Miniszter elvtárs, a megértés hiányáról beszél. Nagyon sokan érdeklődnek a kiskertek iránt, tehát bizonyára néhány irányító dolgozó részéről tapasztalható a megértés hiánya. Igen, néhányan ezt a törekvést parcellázásnak minősítik, amit már régen leépítettünk. Nem erről van sző, hanem arról, hogy mit tegyünk ott, ahol sem az efsz-ek, sem az állami gazdaságok nem boldogulnak a technikával, mégpedig abban az időszakban, amikor Szlovákiában már csak 30 ár szántóföld jut egy lakosra, s amikor a nemzetközi piacokon egyre növekszik az élelmiszerek ára. Néhányan azzal érvelnek, hogy a kiskertészek eladják azt, ami megtermett, Örülhetünk annak, hogy termelőeszközeink fejlődésének köszönhetően a 2—3 árnyi területen a kistermelésnek már árutermelési jellege van. 1979-ben a hazánkban megtermett gyümölcs 65—70 százaléka kistermelésből származott. Ha intenzívebbé tennénk a kistermelést, akkor még külföldre is szállíthatnánk. Mások azzal érvelnek, hogy a kistermelőknek lehetőségük nyi* lík meggazdagodásra. Ez igái, de azt is látni kell, hogy saját munka árán történő „meggazdagodásról“ van szó. Vagyis: nem idegen munkából. Néhányan pedig úgy vélekedő nek, hogy ha falun támogatjuk a kertészkedést és a kisállattenyésztést, akkor hamarosan nem lesz, aki á mezőgazdasági üzemekben dolgozzon. Persze, ahol ilyen helyzet alakul ki, ott konkrétan meg kell vizsgálni az okokat, miért nincs az áruter-> melési folyamat olyan szinten, hogy az hatékony és egyúttal vonzó is legyen. Az ilyen helyzet kialakulásétól való félelem azonban indokolatlan, mert me-, zőgazdasági üzemeink társadalmi szinten és rendszeresen biztosítják a szociális jövedelmet,- A kertészkedésből származó bevétel csak mellékes jövedeleminek számít. Említette a kistermelői gyümölcstermesztés intenzívebbé tételének fontosságát. Milyen ne hézségekbe ütközik ennek megvalósítása? E téren több tényező összejátszik. Egészében véve elmond^ hatnánk, hogy legfőképpen a termelői biztonságérzés hiányán ból, s elsősorban is a hosszú távú biztonságérzet hiányából ered. A családi házat építők a múltban 12 áras (később 8 ma pedig 4 áras) telket kaptak illetve kapnak, s ezeken a telkeken 2—10 áron kertészkedhetnek. Ahhoz, hogy az ilyen területen intenzív gazdálkodást folytathassanak — ami társadalmi szempontból szükségszerű — különböző kisebb beruházásokra van szükség. Éppen ezért az is fontos, hogy a kertészke- dők megkapjanak a hazai piacon miudent, amire szükségük van a sikeres termeléshez. Az is fontos, persze, hogy tegyük lehető-, vé a kistermelők által produkált termények biztos felvásárlását, értékesítését a hazai piacon. Az e téren fennálló prob-. lémákra való tekintettel a tervek szerint a negyedik negyedévben szlovákiai ellenőrzést hajtunk végre, amellyel hozzá akarunk járulni az ismert és az intenzív fejlesztést fékező nehézségek leküzdéséhez. Ha arról beszélünk, hogy a földalap hasznosítása társadalmi érdek, akkor ez az iparra is vonatkozik. Igen, nagyon sok gyárat és in tézményt építettünk fel termő földön, és nem ritkaság, hogy ezek nem működnek a legjobb eredménnyel. Az ilyen helyeken dolgozóknak is tudatosítaniuk kellene kötelességüket. Ez nemcsak a jóakarat kérdése, hanem valóban kötelesség. Köszönöm a beszélgetést: LEOPOLD PODSTUPKA
