Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-15 / 165. szám, szerda

(ČSTK) — A lengyel sajtó tegnap tette közzé a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusának doku­mentumait: a LEMP Központi Bizottságának beszámolóját a két kongresszus közötti tevékenységéről, az ország gazdaságá­nak helyzetéről szóló jelentést és a kormányprogramot. A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának be- számolója a párt VIII. kong­resszusa óta eltelt tizenhat hó­napot elemzi, de a figyelmet főleg az 1980. augusztusa óta eltelt időszakra összpontosítja. A dokumentum megállapítja, hogy a múlt év közepén kirobj bánt válság már a hetvenes évek közepe óta érlelődött. En­nek fő forrása a párt vezető­sége és a munkásosztály közöt­ti viszony meggyengülése és megsértése, valamint a társa­dalmi-gazdasági politikában mutatkozó torzulások voltak. A fokozódó nehézségek közepet­te a vezetőség nem dolgozott ki helyes programot, sőt a meg­levőt sem teljesítette. Csökkent a központi pártszerveknek — a LEMP Központi Bizottságá­nak, a Központi Bizottság Po­litikai Bizottságának és a Köz­ponti Bizottság Titkárságának — a szerepe. 1980 nyarán Lengyelország­ban spontán jellegű sztrájkok robbantak ki. A LEMP Közpon­ti Bizottságának egyes ülésein augusztusban és szeptemberben foglalkoztak az országban ki­alakult helyzettel, és jelentős káder változtatásokat hajtottak végre, beleértve a párt első tit­kárának tisztségében végrehaj­tott változást is. A központi bi­zottság S. ülésén a LEMP KB első titkárává Stanislav Kaniát választották meg. Ez az ülés megvizsgálta a konfliktus okait, «s bíráló elemzés alapján meg­állapította: jelentést kell kidol­gozni az ál ľa m helyzetéről, ki kuli dolgozni a párt új prog­ramját. Javasolta, hogy hívják össze a párt IX., rendkívüli kongreszusát. A központi bizottság a szo­cializmus értékeinek és a le­ninizmus eszmei normáinak fel­újításáért és a munkásosztály szerepének megszilárdításáért szállt síkra. A központi bizott­ság nagyon súlyos válsághely­zetben dolgozott. Ezért nem mindig volt képes a pártot he­lyesen vezetni. A politikai bi­zottság határozatait nem tel­jesítették teljes mértékben, tel­jesítésüket nem ellenőrizték, hangsúlyozza a beszámoló. A dokumentum a továbbiak­ban foglalkozik a párttagság összetételében mutatkozó vál­tozásokkal, különös tekintettel az elmúrt év közepe óta vég­bement változásokra. 1980. jú­lius elsejétől 1981. július 15-ig 28 600 személyt veitek fel a pártba, és összesen 306 600 párttag lépett ki. 1980. augusz­tus elsejétől 1981. május 15-ig 197 300 párttag és tagjelölt ad ta vissza pártkönyvét, ezek 72 százaléka munkás. A LEMP kongresszusi élőké szítő kampánya 1980 végén kezdődött. A küldöttek megvá­lasztása a LEMP KB 9. ülésén elfogadott elvek szerint történt. Számos gyűlésen és konferen­cián azonban módosították a választási rendet, és külön vá­lasztási elveket fogadtak el. Olyan jelenségekhez vezetett ez, amelyek nem voltak össz­hangban a választási renddel, főleg a kongresszusi küldöttek megválasztásában. A LEMP Köz­ponti Bizottságának 11. ülése érvénytelenítette ezt a tevé­kenységet és hangsúlyozta, hogy megengedhetetlen a pasz- szív választójog korlátozása. A beszámoló megállapítja, hogy a választások során jelentős mér­tékben megváltozott az egyes pártszervek összetétele, s gyak­ran becsületes és tapasztalt elv­társakat távolítottak el. Meg­bomlott az egyensúly a rotáció elve és a szükségszerű folya­matosság szükséglete között — állapította meg a dokumentum, ugyanakkor rámutat arra, hogy a pártszervekben és a kong resszusi küldöttek között ala­csony a munkások aránya. Gondosan és megértéssel fo­gadták az SZKP Központi Bi zottságának levelében rögzített értékelést. Élesen elítélték az ellenséges szovjetellenes tevé­kenység megnyilvánulásait. hangsúlyozza a LEMP KB be­számolója. A dokumentum rámutat an­nak szükségességére, hogy ideulógiai harcot kell vívni a párttagság soraiban megnyilvá­nuló szélsőséges álláspontok és nézetek ellen. A jelenlegi tár­sadalmi folyamatokban a szo­cializmus ellenségei is részt vesznek, akik bizonyos sike­rekkel hatnak a közvélemény­re. Kihasználták a társadalom­ban megmutatkozó nyugtalan­ságot. A részleges célok takti­kája, amely első tekintetre megegyezik a társadalmi tö­rekvésekkel, azt eredményezte, hogy a párttagok nem eléggé tudatosították a folytatódó po­litikai harcot és a veszélyt. El­sősorban nem ismerték fel az ellenség törekvését, amely arra irányult, hogy meggyengítse a párt belső összeforrottságát, aláássa a demokratikus centra­lizmus elvét és a LEMP eszmei alapját. A tömegtájékoztató eszkö­zök szerepéről szóló fejezetben a dokumentum rámutat: a tő megtájékoztató eszközök hosszú éveken át eltértek a propagan da szocialista elméletétől. Kü­lönösen az elmúlt év augusztu­sa óta erősödött meg az elné­zést követelő s az elvi állás­pontokat elfojtok hangja. Ez el­sősorban a Lengyel Újságírók Szövetsége rendkívüli kong­resszusán mutatkozott meg. A sajtó, a rádió, és a televízió irányításának pártos eszközei hatástalanok voltak. A sajtó ha­sábjain, a rádióban és a televí­zióban a legkülönbözőbb néze­tek jelentek meg, és előfordul­tak pártellenes és szocialista ellenes megnyilvánulások is. A tömeg tájékoztató eszközök pártirányításának új feladatait a LEMP KB 11. ülésének hatá­rozatai rögzítették. Az ifjúság körében végzett munkáról szóló fejezet a követ­kezőket állapította meg: au­gusztus után az ifjúsági moz­galom az eszmei elveiért, a mozgalom jellegéért, program jáért vívott politikai harc szín­terévé vált. Emlékeztet arra. hogy az eddigi szövetségeken kívül a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség, a Szocialista Diákszö­vetség, a Lengyel Cserkészszö­vetség >— létrejött a Falusi If­júsági Szövetség, a Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség és a Füg­getlen Diákszövetség. Főleg az utóbbi szervezet tevékenységét minősíti a LEMP dokumentuma ellenforradalminak. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a Független Diákszövetség párt­ellenes platformon áll, hogy po­litikai akciói a szocializmus el­vei és a szervezet alapszabály­zatában rögzített elvek ellen irányulnak. A lengyel szakszervezeti moz­galomnak — szervezete meg­bontása előtt — 13,6 millió tag­ja volt. Jelenleg Lengyelor­szágban körülbelül 100 szak- szervezeti szövetség van, ame­lyek három fő irányzatot kép­viselnek. Az ágazati szakszer vezetek, amelyeknek több mint 5 millió tagja van, szem előtt tartják az ideológiai elvekei, elfogadják az ország társadal­mi fejlődésének szocialista irányvonalát, és elismerik a I.EMP-nek a társadalomban be­töltött vezető szerepét. A köz­ponti bizottság teljes mérték­ben támogatta az ágazati szak- szervezeteket, mint az osztály­jel legű szakszervezeti mozga­lom hagyományait kifejező szervezetet. A Szolidaritás szakszervezeti szövetséget a dokumentum küzdőtérnek nevezi, ahol azok a különböző eszmék és társa­dalmi áramlatok csapnak össze, amelyek befolyásolják a szö­vetség eszmei jellegét, a Len gyelország társadalompolitikai rendszeréhez fűződő viszonyért vívott politikai harc platform­ját. A központi bizottság igye­kezett megszilárdítani a szövet­ség szocialista orientációját, de nem titkolta komoly aggodal­mát a Szolidaritás fejlődésének azon politikai irányzatával kapcsolatban, amely a szocia­lizmus nyílt ellenfeleit képvi­seli. Az autonóm szakszervezeti szövetségek néhány ezer tagot számlálnak, és 77 újonnan lét­rejött országos vagy regionális szövetségük van. Az egyes szakágazatok kezdeményezésé­re jöttek létre. Az értékelt időszakban a köz­ponti bizottság nem tudta ki­dolgozni az együttműködés for­máit a szakszervezeti szövetsé­gek központi szerveivel — álla­pítja meg a beszámoló. Mind ez ideig nincs együttműködés a szakszervezeti mozgalom külön­böző irányzatai között. A LEMP Központi Bizottságának 8. ülé­sén meghatározták a párt fel­adatait a szakszervezeti mozga­lom formálása terén. Megálla­pították, hogy a szakszerveze­teknek joguk van a dolgozók érdekeinek védelmére, de azt is hangsúlyozták, hogy a dolgozók hatékony érdekvédelme megkö­veteli a szakszervezetektől a társadalmi és gazdasági válság leküzdésében való konstruktív részvételt. A LEMP Központi Bi­zottságának 11. ülése aggoda­lommal szólt arról, hogy a Szo­lidaritás szakszervezeti szövet­séggel azok az erők manipulál­nak, amelyek távol állnak a munkások érdekeitől. A párt tiltakozását fejezi ki az ellen, hogy a szakszervezeti szövetsé­gek szervezeteit és tisztségvise­lőit a szocialista állam, a mar­xista—leninista párt és Len­gyelország szövetségesei elleni nyomásra, destrukciós erőkként használják fel. A k«özponti bi­zottság hangsúlyozta, hogy ha­tékonyabban kell támogatni az ágazati szakszervezetek fejlődé­sét és megszilárdítását szolga ló kedvező légkör megteremté­sét. A törvények tiszteletben tar­tásával kapcsolatban a beszá­moló emlékeztet arra, hogy a folyta tódó válság a társadalmi fegyelem drasztikus meglazulá sához és a közrend romlásához vezetett. Ami az egyházi kérdésekkel kapcsolatos politikát illeti, a dokumentum hangsúlyozza, hogy az egyháznak nagy lehe­tőségei vannak az együttműkö­désre, a nép erkölcsi társadal­mi értékeinek megszilárdítá­sára és a belső stabilizáció elő mozdítására. Az állami szervek az utóbbi időben sokat tettek az egyház és az állam együtt működésének bővítéséért. Látni kell azonban a papság és a vi­lági katolikus személyiségek egy részének arra irányuló tö­rekvését, hogy megsértsék az egyháznak az államtól való el­választásával és a vallásszabad­sággal kapcsolatos alkotmányos elveket. Az állam világi jellege nemcsak a modern elrendezés követelménye, hanem a vallás- szabadság és minden egyház egyenjogúságának záloga is — hangsúlyozza a beszámoló. A LEMP IX., rendkívüli kong­resszusának előkészületeivel kapcsolatban a beszámoló meg­állapítja: a központi bizottság 7. ülésén lérleliozlák a kong­resszusi bizoltságot, amely ki­dolgozta és a párt elé terjesz­tette a kongresszusi dokumen­tumokat: a szocialista demok­rácia fejlesztésének, a LEMP vezető szerepe megszilárdításá­nak, a társadalmi-gazdasági helyzet stabilizálásának elveit, valamint a pártalapszabályzat módosítására és kiegészítésére tett javaslatot. A LEMP alapszabályzat-terve­zete azokból a javaslatokból és észrevételekből indul ki, ame­lyek megerősítik a LEMP-nek mint olyan pártnak a működési alapelveit, amely a marxizmus —leninizmus elméletéhez igazo dik, azt alkotó módon érvénye­síti összhangban az ország fel­tételeivel és szükségleteivel, és a demokrácia, valamint a fegye­lem lenini elveire támaszkodik, folytatja a lengyel forradalmi mozgalom hagyományait, és hű marad a hazafiság és az inter­nacionalizmus eszményeihez. A kongresszus előtti vitában a mérlegelések jelentős áram­lata nyilvánult meg a lengyel külpolitika elveinek változat­lanságáról, arról, hogy meg kell szilárdítani a barátságot, az együttműködést és a szövetsé­get a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunió nemze­teivel, a szocialista közösség pártjaival és népeivel, az együttműködést minden állam­mal a további enyhülés és a bé­ke alapján. A beszámoló figyel­meztet arra a veszélyre, amely a szocialistaellenes erők tevé­kenységéből fakad. Ezek az erők kétségbe akarják vonni Lengyelország területi szuvere­nitását, meg akarják gyengíte­ni Lengyelország és a testvéri szocialista országok szövetsé­gét, s az ország társadalmi és gazdasági nehézségeit saját cél­jaikra akarják kihasználni. A LEMP VIII. kongresszusa külpolitikai határozatainak megvalósítására olyan időszak­ban került sor, amikor meg­romlott a keltet—nyugati kap­csolatok légköre és fokozott ve­szélybe került a különböző tár­sadalmi és gazdasági rendszerű államoknak az egyenlő bizton­ság jogán alapuló békés egy­más mellett élése. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország békejavaslalait, amelyek az atom- és hagyomá­nyos fegyverek korlátozását és az emberiségnek az atomka­tasztrófától való megóvását cé­lozzák, a nyugati országok nem fogadják el. Rendkívül veszélyes a NATO- nak az a döntése, hogy Közép- Európában nukleáris rakétákat akar elhelyezni. Ez közvetlenül veszélyezteti Lengyelországot. A LEMP VIII. kongresszusa óta eltelt időszakban kissé le­lassult a párt nemzetközi együttműködése, és leszűkült az együttműködés terjedelme is. Ez azéri volt így, mert a pártnak a belső problémákra kellett összpontosítania a fi­gyelmet. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy jelen tuségü eseményévé vált az eu­rópai kommunista pártok 198ÍI áprilisi párizsi találkozója, amelyre a Lengyel Egyesült A nyolcvanas évek küszöbén a lengyel gazdaság mély válság­ba került. Ennek legszembeöt­lőbb megnyilatkozása a terme­lés, a termelési potenciál ki­használásának csökkenése, a munka termelékenységének, a munkafegyelem és a gazdaság hatékonyságának csökkenése volt. Ennek következtében a népi Lengyelország történelme folya­mán első alkalommal csökkent a termelés: 1979 ben és 1980- ban több mint 7 százalékkal, s ennek egyliarmadát a mezőgaz­dasági termelés korlátozása okozta. A piaci egyensúly felborulá­sának meggyorsításához hozzá járultak a béremelésről és a szociális juttatások emeléséről szóló határozatok, amelyeket a sztrájkok és a sztrájkmegállapo­dások következtében az elmúlt év második felében fogadtak el. A határozatok értelmében egy év alatt 140 milliárd zlotyval emelkedett a lakosság jövedel­me, az áruellátás és a szol­gáltatások színvonalának emel­kedése nélkül. A múlt év augusz­tusa óta állandóan csökken az ipari termelés. 1980 júliusától 1981 májusáig az ipari termelés értéke 310 milliárd zlotyval csökkent. A jelentés megállapít­ja, hogy 1980 végén Lengyelor szág adóssága 23 milliárd dol­lár, április végén pedig 24 mil­liárd dollár volt. További 1,5 milliárd dollárt tett ki a rövid lejáratú hitel. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt év végén 3 és A válság leküzdésére kidolgo­zott kormányprogram a lengyel kormány álláspontját és szándé­kait tartalmazza a jelenlegi gazdasági válságból kivezető út­ra vonatkozóan. Keretjellegű, és a megvalósítás során tovább kell fejleszteni. A programot az éves társadalmi gazdasági ter­vek és az 1981—85-re szóló öt­éves terv tézisei, a műszaki-gaz- dasáei programok vagy az ága­zati programok, a miniszterta­nács határozatai az egyes prob­lémákról és az üzemek tervei konkretizálják. Munkáspárt és a Francia Kom­munista Párt kezdeményezésé­ből került sor. Az értékelt időszakban rend­kívül nagy jelentőségűek voltak a kapcsolatai a Szovjetunió Kommunista Pártjával. A LEMP Központi Bizottságának 6. ülé­se után a párt vezetősége köz­vetlen kapcsolatot tartott fenn az SZKP vezetőségével: többek között Stanislaw Kania elvtárs, a LEMP KB első titkára 1980 októberében találkozott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB fő­titkárával; a LEMP küldöttsé­ge, amely részt vett az SZKP XXVI. kongresszusán, tárgyalá­sokat folytatott az SZKP veze­tőségével, és Mihail Szuszlov, valamint Andrej Gromiko is eszmecserét folytatott a LEMP KB Politikai Bizottságával. Stanislaw Kania elvtárs talál­kozott más testvérpártok veze­tőivel Is: Gustáv Husák, Erich Honecker és Kádár János elv- társakkal. A testvérpártok élénken ér­deklődnek Lengyelország szo­cialista megújulási folyamata iránt. Megértést tanúsítanak a LEMP akcióporgramja iránt és nagy segítséget nyújtanak az országnak. Ugyanakkor kifeje­zik aggodalmukat azzal kapcso­latban, hogy anarchisztikus tá­madások tapasztalhatók a len­gyelországi szocialista rend el­len. Ebben a szellemben érté­kelte a LEMP Központi Bizottsá­ga az SZKP Központi Bizottság gának levelét is, amelyet a len­gyelországi helyzet alakulása s az ország szocialista rendjének távlatai iránti érdeklődés és gondoskodás szelleme hatott át. A lengyelországi társadalom- politikai helyzet a kapitalista országok kommunista pártjai­nak fokozott érdeklődését vál­totta ki a lengyelországi esemé­nyek iránt. E pártok között dif­ferenciált értékelések mutatkoz­tak a lengyelországi események okairól és alakulásáról. félszer magasabb volt az eladó­sodás, mint a hitelező országok­ba irányuló export. Az 1981-es év első hónapjában a kapitalista országokba irányuló export 25 százalékkal alacso­nyabb volt, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ezzel je­lentős mértékben korlátozódott a devizabevétel. A deviza hiá­nya csaknem teljesen leállította az importot, ami számos ipari üzemben nagy károkat okozott. Lengyelország és a szocialista országok kereskedelmi forgalma az elmúlt évtized jelentős ré­szében kiegyensúlyozott volt. Csupán a hetvenes évek végén vált adósává Lengyelország ezeknek az országoknak, első­sorban a Szovjetuniónak. Az adósság jelenleg 1,5 milliárd átszámítási rubelt lesz ki. Hozzá kell tenni, hogy a Szov­jetunió és más KGST-országok segítségén kívül hitelek formá­jában Lengyelország ebben az évben csaknem félmilliárd dol­láros olyan segítséget kapott a Szovjetuniótól, amelyet nem kell megtérítenie. 1980-ban — 1949 óta első íz­ben — deficit mutatkozott a költségvetésben, mégpedig 26 milliárd zloty. Az 1981 re szóló költségvetés szerint a deficit eléri a 120 milliárd zlotyt. Az eddigi eredmények alapján fetlé- telezhető, hogy a költségvetési bevételek nem teljesülnek, és a kiadások meghaladják az ere­deti tervet, hangsúlyozza a je­lentés. A program fő céljának a kor­mány azt tartja, hogy helyreáll­jon a rend és a fegyelem, amely szükséges a termelés normális üteméhez, a termelés csökkené­sének megfékezéséhez, a nemze­ti jövedelem, a külkereskedelmi forgalom, az életszínvonal csök­kenésének megfékezéséhez, a gazdasági nyersanyagokkal és anyagokkal való ellátásban f»z egyensúly megjavításához, az infláció veszélyének lényeges csökkentéséhez, a belföldi piac normalizálásához és a külföldi adósságok fokozatos csökkenté­séhez. Jelentés a gazdasági helyzetről Kormányprogram a válság leküzdésére A LEMP Központi Bizottságának beszámolója A Lengyel Egveiit Miiáspárt kongrieiezusi dokumentumai

Next

/
Oldalképek
Tartalom