Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-15 / 165. szám, szerda
Nagyobb teljesítmény - több prémium Szinte izzik a levegő a nap perzselő sugaraitól. Verejtékező emberek kezelik a kombájnokat, szalmabálázó gépeket, tar- lóhántó ekéket vontató traktorokat, vetőgépeket. —1 Egyre több a munka ebben a forró nyárban — mondja Fekete Zoltán, a bősi (Gabčíkovo) Csehszlovák Szovjet Barátság Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. Napközben gyorsan és rugalmasan kell intézkedniük, hogy az emberek és a gépek mindig ott dolgozzanak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Állítását igazolja, hogy amikor arra a parcellára igyekszünk, amelyen a „papírforma“ szerint még dolgozniuk kellene a kombájnoknak, már egy gépet sem találunk. Előbb végeztek, és ezért 10—15 perccel azelőtt a Papföld dűlőbe mentek át. Az asztalsimára megművelt talajon egyenletes ütemben közlekedik felénk egy E— 510-os kombájn, amelyet Lelkes Frigyes szinte óraműpontossággal irányít. Öröm nézni a nagy teljesítményű gép munkáját. Társa, Nagy Imre arról beszél, hogy ha továbbra sem hibáso- di-k meg a gép, akkor legalább tizenkét-tizenhárom hektárt aratnak le. A másik hasonló típusú kombájnt Miroslav Macou- rek, a Kroméŕíži Állami Gazdaság kombájnosa irányítja. Társa, Karol Smiiilajov a gép működéséről beszélt pihenés közben. — Egyelőre kedvez az időjá- járás. Napról napra nagyobb a teljesítmény. Már harmadik éve dolgozunk itt, és azt tapasztaltam, hogy nagyon jól össze lehet hangolni a munkát a betakarítócsoport többi tagjaival. A kölcsönös megegyezés alapján az állami gazdaságból hat kombájn, egy univerzális bálázó, egy rakodó és mozgóműhely érkezett a bősiek megsegítésére. Komplex, jó teljesítményű betakarítócsoport. Az igazgatóhelyettes főleg a bálázó teljesítményével elégedett. Ha előtte egy E—516-os kombájn halad, akkor naponta 15 hektáron is végez a bálázással, s így hamarosan megkezdhetik a tarlóhántást. Vojtech Hupka mérnök, az állami gazdaság növénytermesztési ágazatának vezetője az elvégzett munkát értékelve úgy véli, ha zökkenőkkel is, mégis jól haladnak. Idejében elvetették 117 hektáron a takarmány- keveréket, amelyre mesterségesen juttatnak vizet. Öntözik a takarmányféléket is, mert a csapadékhiány meghaladja a 100 millimétert. Beszélgetés közben egymás után érkeznek a gabonát elszállító jármüvek. Medei Gyula csoportvezető osztja be ezeket a kombájnokhoz. Ügyel arra. hogy a járművek gyorsan szállítsák el a gabonát, s a kombájnok egy percet se álljanak fölöslegesen. Az üdítő italt Is menet közben nyújtja fel a kombájnosnak. Amikor egy percnyi ideje van, felénk fordulva magyarázza: — Addig kell igyekezni, amíg kedvez az időjárás. Azután pihenhetünk egy kicsit, ha az idő engedi. A szolgáltató részleg udvarán Végh Ödön technikus a búza nedvességtartalmát ellenőrzi. Sok a probléma. Egyes táblákról olyan búzát hoznak be, amelyet nem kell szárítani, más táblákról pedig olyat, hogy nedvességtartalma még a 20 százalékot is megközelíti. — Sok benne a zöld szem, ezért körülményes a szárítása. Négy Kuzbasz szárítógépet üzemeltetünk. Az előszárítás után még utánaszárítjuk, hogy fokozatosan csökkentsük a nedvességet. Ily módon jobban meg tudjuk őrizni a szemek beltar- talmi értékét. Olajos kezű, poros arcú emberrel találkozunk. Zúgolódik: — Felületesen dolgoztak a központi műhely javítói. Rosz- szul szerelték fel a szállítószalagot, ezért csak késve kezdhettük a szárítást. A részleg technikusa hozzáfűzi, hogy ez az ember ugyan nem szakképzett javító, mégis gyorsan rájött a hibára. Sok ilyen ember kellene a gazdaságban. Délután egy óra felé közeledik az óra mutatója. Az állami gazdaság irodájában röpgyűlés- re gyülekeznek a vezetők. Ko- váts Gyula mérnök, az állami gazdaság igazgatója a naponta megjelenő aratási híradót nézegetve javasolja, hogy Lelkes Frigyesnek, Nagy Imrének és mindazoknak, akik normájukat túlteljesítik, prémiumot fizessenek. Varga István is megérdemli az ilyen jutalmat, mert a tarlőhántásban a legnagyobb teljesítményt érte el. A résztvevők egyetértenek az igazgató javaslatával. Napirendre kerülnek a megoldásra váró problémák is. Soó- ky János főgépesítő arról számol be, hogy néhány hiányzó alkatrészt sikerült legyártaniuk és beszerezniük, de több is kellene, mert a kroméŕíži kombájnok gyakran meghibásodnak. Az igazgató megjegyzi: — Minden évben nálunk próbálják ki a gépeiket és kijavítva viszik vissza őket. Ez így nem mehet tovább. Beszélnünk kell az állami gazdaság vezetőségével. Más problémákkal is foglalkoznak. A munkafegyelem megsértőit megrovásban részesítik, és még elbocsátási javaslatra is sor került. Letelik a 15 perc, befejezik a gyűlést. Az igazgató még néhány szót szól a termelési eredményekről. — Jól fizetett a repce és a borsó. Az árpa hektárhozama öt, a búzáé hat tonna körül lesz. Csak az a bosszantó, hogy a Slovosivótól olyan vetőmagot vásároltunk, amelyet valahol összekevertek; mégpedig a korai és későbben érő búzafajták vetőmagját. Emiatt sok a zöld szem a szárításra váró búzában. Vetőmagnak nem adhatjuk el, és emiatt több százezer korona kárunk származik. A gyűlés után percek alatt kiürül az iroda, mindenki igyekszik teljesíteni a kapott feladatot. BALLA IÓZSEF Divat, minőség, gazdaságosság A tornaijai (Šafárikovo) ruhagyár termelési tapasztalatai Egy fővárosi áruházban több felöltő szemrevétele, próbája után a középkorú férfi vásárló kissé bosszúsan jelentette ki többünk fülehallatára, hogy: „Konfekcióiparunk egy lépéssel mindig a divat mögött kullog!“ Néhány nappal később a tornaijai ruhagyárban jutott eszembe ez az áruházi epizód, majd lényegében kérdésként fogalmaztam meg az ismeretlen vevő nem éppen hízelgő megállapítását. Irena Pavlechovát, a gyár technológiai osztályának vezetőjét kissé váratlanul érte a kérdés. Váratlanul azért, mert — mint később elmondotta — nem érezte magát illetékesnek erre a kérdésre érdemben válaszolni, hiszen a divatirányzat nem a termelőüzemben dől el. A ruhagyárak többsége készen kapja a modellt, így legfeljebb csak részben, a termékek minőségével hathat küllemére. — Gondolom, egyetlen termelő vállalat számára sem lehet közömbös, hogy termékeit milyen piacon, milyen áron tudja értékesíteni. S a kérdés föltevését valahol ott érzem jogosnak, hogy a múltban konfekcióiparunknak sok jó alapanyagból készült termékével találkozhattunk a leértékelt áruk boltjában, éppen divatjamúlt volta miatt. Szerencsére a mi üzemünkben e téren nincs különösebb probléma. Részben ugyanis olyan termékeket gyártunk — hazai és külföldi alapanyagokból készült farmer- és bársony- nadrágokat —, melyek már évek óta a férfi divat meghatározói. A keresletből ítélve ez az irányzat még eltarthat néhány esztendeig, s inkább csak az alapformán belüli módosulásokra, változásokra kell odafigyelnünk. Az említett nadrágokból naponta általában 940—950 darabot gyártunk. A hazai piacon kívül a Szovjetunióba és Magyarországra is szállítanak. Mit jelent a ruhagyár számára a szovjet piac? — Hihetetlenül sokat. Egy ilyen óriási megrendelő számára minden üzem örömmel dolgozik. A mi esetünkben ez például annyit jelent, hogy egy próbasorozat elkészítése után berendezkedhetünk egy-egy termékfajta nagy sorozatban és huzamosabb ideig történő gyártására. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy ez milyen gazdaságos. E téren kötelezettségeink már elsősorban a minőségre korlátozódnak, melyeknek üzemi ellenőrzését nagyon szigorítottuk. Megrendelői részről gyakorlatilag nincs reklamációnk, ami persze, nem jelenti azt, hogy a gyárban hibátlanul dolgozunk. Az első negyedévben például a termékek 2,1 százaléka akadt fenn az üzemi ellenőrzés szitáján. Másfelől a szovjet piac nem tehet bennünket önteltté. Tudomásul kell vennünk, hogy a konkur- rencia itt is megnőtt, és a megrendelő bizony válogathat a termékekben. A minőségi szint tartásán illetve emelésén kívül előbbre kell lépnünk a formai kínálat tekintetében is. A mi viszonyaink között tehát ezen a ponton találkozik a divat a gazdaságossággal. Lényegében hasonló a helyzet a magyarországi exportnál is, s a hazai kereskedelem is egyre inkább megkívánja a választékot. Persze, az öltönyük divatját illetően részint érthető a konfekcióipar óvatossága. A szélsőséges divat- irányzatok követése egyfajta kockázattal jár, ezért keressük sokszor a középutat. Ettől függetlenül persze lehet, sőt kell is lépést tartanunk a divattal. — Mondhatna valamit a következő időszak férfi divatjáról? — Természetesen, hiszen a mintapéldányok már elkészültek, s mintegy 20 modellt már be is mutathatok. Azt hiszem azzal nem mondok újat, hogy hazai vásárlóink is egyre inkább a hagyományos, természetes alapanyagokból készült ruhákat, öltönyöket igénylik. A gyapjú helyzete minden tekintetben megerősödött a műszálas termékek rovására. A színek gazdagsága továbbra is jellemzi majd konfekcióiparunkat, esetenként újabb színárnyalatokkal is bővítjük a választékot. Az öltönyök modern vonalúak, erősen leszűkített kabátgallérjaik nagyapáink divatját idézik. — Milyen tapasztalatokat szereztek a több mint egy évvel ezelőtt bevezetett új, úgynevezett folyamatos munkamódszerek alkalmazásában? — Az új munkamódszer bevezetésétől a műszakváltás okozta időveszteség csökkentését vártuk. Lényegében arról volt szó, hogy a gépeken kialakított párosok ne rakják el befejezetlen munkadarabjaikat, hanem a váltótárs folytassa rajta a munkát. Az elgondolás helyességéhez vita sem férhet, ám a gyakorlatban ez idáig mégsem beszélhetünk teljes sikerről. Nem vettünk ugyanis figyelembe egy nagyon komoly tényezőt, mégpedig a hiányzásokat, amelyek, sajnos, elég gyakoriak. Nos, ilyenkor mások között kell elosztani a befejezetlen munkadarabokat, s ez különösen a minőségi ellenőrzésnél jelent gondot. A rossz munkának ugyanis nehezen akad gazdája. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy e módszer alkalmazása csak fegyelmezett, igazán jó közösségekben eredményes. Ettől függetlenül nem mondunk le róla, mert előbb utóbb el kell érnünk, hogy üzemünk kollektíváját ilyen munkacsoportok, egyének alkossák. HACSI ATTILA Kommentáljuk Kölcsönösen előnyös együttműködés A közelmúltban tartották Szófiában a KGST XXXV. ülésszakát, amelyen a tagországok képviselői értékelték a szocialista gazdasági együttműködés tíz évvel ezelőtt jóváhagyott Komplex Programjának teljesítését, azt, hogy milyen haladást értek el a beruházások, kutatási programok és a különböző célprogramok végrehajtásában. Az értékelést követően új együttműködési irányzatok megvitatására, és ezeknek az irányzatoknak a szellemében új együttműködési egyezmények aláírására került sor. A KGST XXXV. ülésszakán született egyezmények legfőbb jellemzői közé tartozik, hogy megvalósításuk kivétel nélkül megköveteli a tudományos-műszaki potenciál kihasználását, legyen szó akár a citrusfélék termesztéséről, vagy az elektronikai program végrehajtásáról. Nem véletlen, hogy ezen az ülésszakon többek között az elektronikai program megvitatása került előtérbe, s olyan egyezmény született, amelynek érelmében az érdekelt felek egy egységes elekt- ronikaialkatrész-bázist hoznak létre. Ez az alkatrészbázis lehetővé teszi, hogy a szocialista gazdasági közösség országai által készített elektronikus berendezésekhez elegendő és megfelelő minőségű alkatrész készüljön, amelyeket főleg a legújabb rádiótechnikai berendezések, távközlő eszközök, számítástechnikai berendezések, a technológiai folyamatok automatizált irányító berendezései, a fémmegmunkáló gépek számjegyvezérlésű berendezései, s az ipari robotok irányítási rendszerei gyártásához használhatnak fel. Vagyis olyan termékek gyártására, amelyek nélkül az intenzív gazdaságfejlesztés már egyetlen szocialista országban sem képzelhető el. A KGST több mint három évtizedes tevékenysége idején már nagyon sokszor bebizonyította, hogy közös erőve.l sokkal előnyösebben hajtható végre egy-egy nagy beruházási akció, amelynek előnyeit végső soron minden érdekelt tagország élvezheti. Az egységes elektronikaialkatrész-bázis létrehozására irányuló program — akárcsak a többi új közös program — is a kölcsönös előnyök figyelembevételével készült. Vajon milyen gazdasági előnyöket jelent számunkra az egységes alkatrészbázis? Kétségtelenül nagyot, hiszen lehetővé teszi, hogy az ilyen alkatrészekből készült termékek műszaki színvonala megfeleljen a nemzetközi élvonalnak, hogy elegendő versenyképesebb terméket bocsáthassanak ki az érintett ágazatok, hogy ne küszködjünk alkatrészhiánnyal, s nem utolsósorban azt, hogy ezekben az ágazatokban jelentősen növelhető a munkatermelékenység. E programok kidolgozói — csakúgy mint az eddigieké — figyelembe vették a szakosítási lehetőségeket, ezáltal is gondoskodva arról, hogy a gyakorlati megvalósításba bekapcsolódó országok a lehető legtöbb előnyt élvezzék. Az ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szakosított üzemekben, vállalatokban, fokozható a tömeggyártás, tehát hatékonyabbá tehető a termelés. A szakosítás továbbá azt is jelenti, hogy a megbízott kutatóintézet a szóban forgó termék fejlesztésére összpontosíthatja erejét, e tekintetben tökéletesítheti tevékenységét, s a szakosított üzemek, vállalatok is több gyakorlati tapaszalatra tehetnek szert egy-egy ilyen termék gyártásában. Hazánk pedig, amely a XVI. pártkongresszuson jóváhagyott gazdaságfejlesztési irányelvek értelmében az elkövetkező években a mikroelektronika fejlesztését minden szempontból jelentős előnyben részesíti, együttműködve a KGST-tagországokkal e téren is sokkal gyorsabban juthat el a kitűzött célhoz. Persze, csak akkor, ha az egyezmények alapján reá háruló feladatokat hiánytalanul teljesíti. PÄK0ZDI GERTRÜD A ROMI CEMENTGYÁR ÉPÍTÉSÉNEK HARMADIK SZAKASZÁBAN Az építőiparunkban egyre inkább növekvő minőségi és mennyiségi követelmények feltételezik az ágazat építő- és nyersanyaggal való megfelelő és folyamatos ellátását. Ezért érdemel olyan nagy figyelmet a fontos építkezési komponensek — a mész és a cement — előállítása, és nem véletlen, hogy a hetvenes évek elején megkezdték a rohožníki nagy kapacitású, cementgyár építését. A Malacky közelében fekvő ismeretlen kisközség egyszerre a közvélemény és az illetékes szervek érdeklődésének középpontjába került. Az 5. ötéves tervidőszak során sikeresen valósították meg építésének első szakaszát. Üzembe helyezték a mész, az apróra őrölt mészkő és a fehér cement gyártására szolgáló gépsort. Gyakorlatilag ezzel párhuzamosan végezték a második szakasz munkálatait. Sikeres befejezésével 1976-tól szembetűnően megjavult az építőipari vállalatok kiváló portlandce- cementtel való ellátása. Ugyanazon év őszén megkezdték a beruházás harmadik szakaszát. Befejezése után a cementgyár e részében évente 770 ezer tonna portlandcement készül majd. Napjainkban azonban az építkezés körül — átadási határideje 1982 decembere — több probléma merül fel. Elsősorban a pre- rovi gépgyár, a gépi berendezések fő szállítója teljesíti késve és hiányosan szállítási feladatait. A szó szoros értelmében az építkezés alatt oldottak meg komoly tervezési hiányosságokat. Így nem csoda, hogy néhány objektum építése „csúszott" és nem kezdhették el tervezett kapacitásban a termelést. Minden nagy építkezésen bonyolult és igényes feladatok várnak megoldásra. Sikeres végrehajtásuk elsősorban az ott dolgozó emberek lelkiismeretes és becsületes munkájától függ. És hogy ezekből a rohozniki cementgyár építésén nincs hiány, azt bizonyítják a bratislavai Priemstav dolgozói, akik az építőipari munkák szállítói. Határidőre és kiválóan elvégezték az összes kőműves-, ács-, és betonozó munkát, s ez a malackyi hármas üzem 187 dolgozójának érdeme. František Raninec, a központ vezetője, aki egyúttal a fő építkezési munkákért felel, így nyilatkozott: „A munkakezdeményezés terén eddig nincs gondunk. Dolgozóink részbeni hiányosságait igyekszünk a hatékonyság és a gazdaságosság növelésével, a munkaidő jobb kihasználásával, s a szocialista versenymozgalom — amelybe jelenleg dolgozóink 85 százaléka kapcsolódik be — elmélyítésével áthidalni. A legjobbak közül az összes nevében megemlíthetem Ondrej Liedl kőműves- és Štefan Rybár ácskollektíváját. Fokozatosan emelkednek a magasba kőműveseink és betonozó- ink munkája nyomán a port- landcementnek készülő óriási tartályok. Naponta kilencven centiméterrel „nőnek.“ Fontos, és bátran nevezhető a következő időszak elsőrendű feladatának az építkezésben részt vevő szervezetek együttműködési kapcsolatainak további javítása és összehangolása. Ehhez nagy mértékben hozzájárulhat a vállalatok igazgatóinak és főmérnökeinek hetenkénti munkaértekezlete. Mert csak a feladatok rendszere, folyamatos teljesítése és ellenőrzése lehet a siker biztosítéka.-ján1981. VII.