Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-01 / 153. szám, szerda

A CSSZSZK kormányának programnyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) bérek, a pénzügyi gazdálkodás, a hitelek és a kamatok — ha­tékonyan befolyásolják minden rendelkezésre álló forrás racio­nális kihasználását, a nemzet­közi munkamegosztásban való hatékonyabb részvételt, gazda­ságunk egyensúlyának megerő­sítését. Ezekkel a kritériumok­kal összhangban kell érvényesí­teni az anyagi és erkölcsi ösz­tönzőket. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni kell annak szükségessé­gét, hogy jobban gazdálkodjunk a munkaerővel, növeljük az em­beri munka hatékonyságát, job­ban kihasználjuk a munkaidő- alapot. Az ezen a területen előfor­duló fogyatékosságok nem hagyhatók figyelmen kívül sem népgazdasági, sem pedig erköl­csi-politikai szempontból. Meg­követelik a kormánytól és min­den irányító szervtől, hogy az eddiginél határozottabban töké­letesítsék a munkaszervezést, emeljék a műhelyek, üzemrész­legek és üzemek irányításának színvonalát, javítsák a tervezés minőségét, elérjék a szállítói­megrendelői kapcsolatok meg­felelő ütemességét és megbíz­hatóságát, rendszeresen csök­kentsék az indokolatlan fluk­tuációt és hiányzásokat, követ­kezetesen vonják felelősségre a hanyag dolgozókat, mindazokat, akik felelőtlenek. Ezzel együtt szigorúan differenciálni kell az egyes ágazatok szükségletei kö­zött. A nem termelési szféra egyes ágazataiban számolni kell azzal, hogy a dolgozók tervezett száma növelésének eddigi gya­korlata már tűrhetetlen. Szólni kell néhány szót az ad­minisztrációs apparátusról, az irányító tevékenység adminiszt­ratív igényességéről, amelyet jogos bírálat ér. Természetesen nem akarunk visszatérni e probléma megol­dásának már elévült, nem elég hatékony módszereihez, mivel a helyzet nem egyszeri, hanem távlatilag ható intézkedéseket követel meg az egész adminiszt­rációs apparátus szabályozásá­ban. Jóváhagytuk azt az alapel- vet, amely szerint a központi szervekben az adminisztrációra fordított bérköltségek a követ­kező években az elmúlt év szintjén maradnak. Felülbírál­juk, hogy a különböző jelenté­sek, kimutatások, nyilvántartá­sok szükségesek-e döntéseink­hez. A további tapasztalatok elemzésével együtt javaslatokat kell kidolgozni minden szinten az adminisztrációs apparátus fokozatos korlátozása kérdésé­nek komplex megoldására. A CSKP XVI. kongresszusa irányelvével összhangban nagy figyelmet szentelünk az árpoli­tika kérdéseinek. Ami a nagy­kereskedelmi árakat illeti, fo­lyamatos aktualizálásukkal szá­molunk úgy, hogy reálisan tük­rözzék a behozatali költségek és a hazai termelés költségei­nek alakulását, miközben szün­telenül nyomást gyakorolunk arra, hogy a termelési fogyasz­tásban hatékonyabban haszno­sítsák a nyersanyagokat, tüze­lőanyagokat, energiát és más alapanyagokat. A kiskereskedelmi árak ala­kulása — amint azt a XVI. kongresszus megállapította — „sok szempontból attól függ, hogyan fogunk dolgozni, ho­gyan növeljük a munkatermelé­kenységet, hogyan sikerül ér­vényesítenünk a hatékonyságot, a minőséget s a gazdaságossá­got. Senki sem engedheti meg magának hosszabb ideig azt, hogy a hazai piacon olcsóbban adjuk el a termékeket, mint amennyiért azokat külföldön megvesszük, illetve otthon elő­állítjuk. Az árpolitikát tovább­ra is szilárdítani kell az állam szigorú ellenőrzésével, össz­hangban kell állnia a bér- és szociálpolitikával, s egyúttal a kívánatos Irányban kell hatnia ft személyes fogyasztás alakulá­sára, illetve elő kell segítenie a pazarlás megakadályozását.“ KÖVETKEZETESEBB ELLENŐRZÉSSEL A kormány jelentős szerepet tulajdonít a termelési-gazdasá­gi egységeknek, mint a gazda­sági szféra alapvető irányítási szervének. Ügyelünk arra, hogy jelentősen megszilárduljon te­vékenységük műszaki és gazda­sági tartalma, emelkedjen a ve­zérigazgatóságok irányító mun­kájának színvonala, mind a mindennapi tevékenységben, mind a koncepciók kidolgozá­sában munkájuk legyen rugal­masabb és hatékonyabb. Az irányítási rendszerben végrehajtott változások megkö­vetelik, hogy emeljük az ellen­őrzés színvonalát, növeljük ha­tékonyságát. Az ellenőrzés min­den szinten és minden terüle­ten az irányító dolgozók tevé­kenységének elválaszthatatlan része. Már kidolgoztuk az elem­zéseket és az ezeknek megfele­lő intézkedéseket, amelyek a népi ellenőrző szervek és az irányító szervek figyelmét az ötéves tervidőszak kulcsfontos­ságú feladatainak következetes teljesítésére, a törvény által meghatározott normák megtar­tására, valamint a párt- és kor­mányhatározatok megvalósítá­sára irányítják. A kormány készen áll, hogy teljes felelősséget követeljen meg a vezető dolgozóktól a fel­adatok teljesítéséért, a fegye­lem megtartásáért, a maximális gazdaságosságért, a társadalmi érdekek érvényesítéséért. Támo­gatni fogja azokat, akik nem félnek az új utak keresésétől és a feladatokat alapos szakmai tudással és megfelelő politikai színvonalon oldják meg. A kitűzött célok elérése el­képzelhetetlen a dolgozók aktív részvétele nélkül. A kormány az összes irányító szerv egyik fő feladatának tartja a feltéte­lek megteremtését ahhoz, hogy mindenkinek lehetősége nyíl­jon és érdeke is legyen jó gaz­daként dolgozni a munkahe­lyén. Meggyőződésünk, hogy a ter­melési fogyasztás eddiginél na. gyobb csökkentésére és a ter­mékek minőségének javítására irányuló törekvésünkben támo­gatni fognak bennünket a For­radalmi Szakszervezeti Mozga­lom, a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség szervei és szervezetei, a szocialista munkabrigádok, az élenjáró munkások, techniku­sok, technológusok, konstruk­tőrök és tudósok. Bízunk abban, hogy éppen ezek a kérdések ké­pezik majd a szocialista ver­seny és a dolgozók alkotó kez­deményezésének fő tartalmát. A XVI. kongresszus határoza­taival összhangban a kormány a jövőben is állandó alkotó fo­lyamatnak tekinti az irányítás tökéletesítését. E folyamatnak az a célja, hogy az irányítás formája és tartalma ne csak megfeleljen a változó feltéte­leknek, hanem a lehetőségek­hez mérten előre is jelezze azo­kat. Ezen a téren meghatároz­ták a kormány szerveinek és a gazdasági kutatásnak a felada­tait. SAJÁT FORRÁSAINK FEJLESZTÉSE Elvtársak! A gazdasági és szociális fej­lődés programjából, valamint az egész gazdaságunk s minden­nemű tevékenységünk intenzifi- kálására kifejtett törekvésünk­ből eredő feladatok megvalósí­tása közvetlenül tükröződik az összes népgazdasági ágazatban. Az iparnak és a mezőgazdasá­gi-élelmiszeripari komplexum­nak, az erdőgazdaságnak és víz- gazdálkodásnak, az építőipar­nak, a közlekedésnek és a hír­közlésnek is konkrétan teljesí­tenie kell ezeket. Az ipari termelést öt év alatt 18—20 százalékkal akarjuk nö­velni anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk az olyan ipari ágazatok feladatait és szükség­leteit, mint a vegy-, a könnyű- és a fafeldolgozó ipar. Ezek­ben az ágazatokban a. XVI. kongressszus Irányelveivel összhangban megteremtjük a feltételeket további fejlődésük­höz. Fő figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy a nép­gazdaságot és a lakosságot is megfelelő mennyiségű tüzelő­anyaggal és energiával lássuk el, s megoldjuk a kohó- és gépipar, valamint az elektro­technika fejlesztésének problé­máit. Ami a tüzelőanyagokat és az energiát illeti, figyelmünket to­vábbra is saját forrásaink fej­lesztésére, elsősorban a szén­fejlesztésre, az atomerőmüvek építésére, a KGST-tagországok- kal, elsősorban azonban a Szovjetunióval folytatott együtt­működésre, valamint az összes fajta tüzelőanyag és energia jobb hasznosítására irányítjuk. Ki akarjuk dolgozni az ost- rava-karvinái szénmedence táv­lati szénfejtési programját, az észak-csehországi szénmedencé­ben fokozatosan s komplexen megvalósítjuk a szükséges fej­lesztést, növeljük a fejtési technika teljesítményeit és megbízhatóságát, és el kell ér­nünk a fejtési munkák szüksé­ges időelőnyét. A bányászok társadalmi helyzetével össz­hangban megoldjuk egyes szo­ciális kérdéseiket, így többek között az egészségügyi problé­mákat, a lakásépítést, az álta­luk végzett túlórák számának csökkentését és a szakképzett dolgozók számának szükséges növelését. Le kell küzdeni az atomerő­müvek építése programjának megvalósításában mutatkozó bi­zonyos lemaradást. Ez csakis úgy érhető el, ha a központi szervekben, de vállalati szinten is tökéletesítjük tervezésüket és építésük irányítását. A kohászat fejlesztését ösz- szekapcsoljuk következetes in- tenzifikálásával. A termelést a minőség, a termékszerkezet javítására, a nemesacél és más hatékony termelések és termé­kek részarányának növelésére, illetve a fémfelhasználás állan­dó csökkentésére irányítjuk. Ezért számolunk a kohászati üzemek korszerűsítésével és azzal, hogy ez az ágazat na­gyobb mértékben kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosz­tásba. A gépiparban és az elektro­technikai iparban elsősorban azt kell elérni, hogy az elekt­ronika, főleg a mikroelektroni­ka előnybe helyezésével együtt aránylag gyors ütemben fej­lesszük a végtermékeket elő­állító ágazatokat. Ennek alap­ján továbbra is támogatni akarjuk azokat a gépipari ága­zatokat, amelyeknek termékei iránt világszerte az átlagosnál nagyobb a kereslet, és amelye­ket gépiparunk sikeresen állít elő. Ilyenek az atomenergetika számára gyártott különböző be­rendezések, a fémmegmunkáló és formázógépek, a textilgé­pek, a számítógépek, az adat- továbbító berendezések, a gáz-, víz- és gőzturbinák, mérő-, el­lenőrző és szabályozó műsze­rek, hidraulika, a vegyipari, gumiipari, öntödei, emelő- és szállítóberendezések, kompresz- szorok, szivattyúk, villamosok és trolibuszok, tehergépkocsik, a gépkocsik villanyműszerei és görgőcsapágyak. Megoldjuk a traktorok és mezőgazdasági gé­pek termelése fejlesztésének kérdéseit is. Ezeket és további ágazatokat támogatni kívánjuk a termelési alap rekonstrukciójával és kor­szerűsítésével is. A gépipar és az elektrotech­nikai ipar fejlesztésének igé­nyes termelési és termékszer­kezeti koncepciójáról van szó, amelynek megvalósítása a ter­mékek minőségének és mű­szaki-gazdasági színvonalának emelésével együtt hozzájárul többek között exportképessé­günk növeléséhez. Ezeknek az ágazatoknak, va­lamint a vegyiparnak a tervei­ben minden szinten konkrétan biztosítani kell a pótalkatré­szek szükségletét és a többi szolgáltatást. Erről a kérdésről nem először szólunk. Mint is­meretes, indokolatlanul hosz- szan tartó probléma ez, ame­lyet számos határozat ellenére sem oldanak meg megfelelően sok termelési ágazatban. Az il­letékes minisztereknek és igaz­gatóknak meg kell találniuk e feladatok következetes biztosí­tásának hatékony útjait. CÉLUNK AZ ÖNELLÁTÁS ELÉRÉSE A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban fő feladat marad az önellátás fokozatos elérése a szemes termények termelésében és az önellátás fokozása az élelmiszergyártás­ban. A két köztársaság kormá­nyaival együttműködve ügye­lünk a mezőgazdasági földalap következetes védelmére, a ter­mőképesség növelésére, megte­remtjük a feltételeket a mező- gazdasági föld minden árjának teljes kihasználásához és a ma­ximális termés eléréséhez. A gabonatermelés további növelésével együtt jelentős nö­vekedést kell elérnünk a jő minőségű tömegtakarmányok termelésében és gazdaságos felhasználásában. Ez a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztésének alapvető feltétele. Itt vannak a legnagyobb tartalékaink a hús­termelésben és a szemes ta­karmányok megtakarításában. A szövetségi és nemzeti szer­vek, elsősorban a gép-, a vegy- és a gyógyszeripar feladata, hogy következetesen teljesítsék az efsz-eknek, az állami gaz­daságoknak és a kistermelők­nek tervezett szállítmányaikat. Ezek összetételét, minőségét és ütemtervét mindenképpen meg kell tartani. Ezek egyik felté­tele a 7. ötéves tervidőszak­ban az igényes mezőgazdasági és élelmiszeripari program tel­jesítésének. A kormány intézkedéseket készít elő azzal a céllal, hogy tökéletesítse a mezőgazdaság és általában az egész mező­gazdasági-élelmiszeripari komp­lexum tervszerű irányítását, figyelembe véve specifikus fel­tételeit. Számolunk a nagyobb anyagi érdekeltséggel, ezzel is növelni akarjuk a mezőgazda- sági vállalatok érdekeltségét, fokozni akarjuk dolgozóinak kezdeményezését a termelés növelésében, hatékonyságának fokozásában a társadalmi szük­ségletekkel összhangban. Az építőipar alapvető felada­tait alávetjük beruházási poli­tikánk céljainak és a beruhá­záspolitikánkban végrehajtott változásoknak. Az idei év fo­lyamán szerzett tapasztalataink azt mutatják, az építőipar ne­héz időszakot él át. Az építő­ipari termelés fokozatosan megoldja azokat a problémá­kat, amelyek az új építkezések számának korlátozásából és a beruházások struktúrájának megváltoztatásából erednek. A nemzeti kormányokkal együtt részletesen foglalkozunk ezek­kel az aggasztó jelenségekkel az első félévi terv teljesítésé­nek ellenőrzése során. Elvtársak! A kormány arra törekszik, hogy a népgazdaságban további haladást érjünk el, egyre jobb eredmények szülessenek az anyagi termelésben. Ennek a tö­rekvésnek egyedüli értelme és célja az emberek anyagi és kul­turális szükségleteinek egyre teljesebb kielégítése, a sokolda­lú fejlődésükhöz szükséges fel­tételek tökéletesítése. Az emberek szükségletei kie­légítésének mértéke és minősé­ge azonban nem függ attól, amit szeretnénk, vagy attól, amit a kormány az állampolgároknak nyújtani akar vagy nem akar. Amint a CSKP XVI. kongresszu­sa hangsúlyozta, egy társadalom sem oszthat szét többet, mint amennyit megteremt. Ezért, az elért életszínvonal megőrzésé­nek és további javításának lehe­tőségei csakis attól függnek, hogy a gazdaságban és az egész társadalmi tevékenységben sike­rül-e kialakítanunk a megfelelő forrásokat. A fejlett szocialista társada­lom építésének mai szakaszában nem csupán az emberek anyagi és kulturális szükségletei kielé­gítésének mennyiségéről van szó; egyre jobban előtérbe ke-, rül a minőségi oldal. Ez vonat-, kozik állampolgáraink lét- és szociális biztonságának további megszilárdítására, az élet- és munkafeltételek javítására, a műveltség, a kultúra, á társada­lom szellemi életének fejleszté­sére, a munkahelyeken és álta-. Iában az emberek között az elv­társi kapcsolatok kialakítására — vagyis társadalmunk vala­mennyi területére, amelyeknek a szocialista életmód formálásá­ban egyre nagyobb a jelentősé-, gük. MIKOSÉG ÉS GAZDASÁGOSSÁG A népgazdaságban érvényesí-- tett alapelvekkel összhangban hangsúlyt helyezünk arra, hogy a bérezés szorosabb kapcsolat^ ban álljon a munkatermelékeuy-. ség növekedésével, a minőséggel és a gazdaságossággal. Az irá-= nyitás minden szintjén követke-- zetesebben kell kiküszöbölnünk az egyenlősdit és az ún. szociá-. lis hozzáállásokat, amelyek nem vezetnek semmi jóra, azt ered­ményezik, hogy a becsületes emberek elvesztik munkakedvü^ két. Nem vonjuk kétségbe, hogy a béreik és bevételek következe* tes differenciálásának politiká* ja —■ az elvégzett munka meny* nyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint — tehát az a politika, amely a jutalmazás szocialista elvén alapszik, a be* csületes állampolgárok túlnyo* mó többségének támogatását él* vezi majd. Mindazok támogatá­sát, akik tudnak és akarnak jól dolgozni, akiket a jutalmazás’ ban is meg kell különböztetni a kisebb teljesítményeket elérő sőt hanyag dolgozóktól. 1981—1985-ben a nemzeti jö­vedelem kialakításának és fel- használásának konkrét lehetősé­gei ahhoz vezetnek bennünket, hogy hangsúlyt helyezzünk el­sősorban a lakosság személyi fo­gyasztásának javítására. Ezért ügyelünk arra, hogy az ötéves és az évi tervek kidolgozása so­rán megteremtsük a feltételeket a lakosság bevétele alakulásá­nak, valamint az árukínálat struktúrájának és a szolgáltatá­sok jobb összhangjához. A két köztársaság kormányaival együtt megköveteljük az illeté­kes minisztériumoktól, termelé­si és kereskedelmi szervezetek­től, hogy megfelelő összetételű és minőségű ipari cikkekkel és élelmiszerrel lássák el a hazai piacot, jobban elégítsék ki a ke­resett és a tökéletesebb termé­kek iránti keresletet. Az élelmiszer, gyümölcs, zöldség és más termékek fo­gyasztásának fedezésében sok­kal jobban kell kihasználnunk a hazai forrásokat, a lakosságot a célszerű fogyasztásra kell ösztönöznünk úgy, hogy ne paza­rolják el az élelmiszereket. Meg akarjuk teremteni a feltétele­ket ahhoz, hogy a kistermelők­től és állattenyésztőktől több növényi és állati eredetű termé­ket vásároljanak fel és növe­kedjen a lakosság önellátása ott, ahol ehhez megvannak a kellő feltételek. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni Prága és Bratisla­va, valamint a fontos ipari központok lakossága ellátásá­nak. A szövetségi kormány a két nemzeti köztársaság kormányai­val együttműködve, az ágazati szervekkel és a nemzeti bizott­ságokkal együtt arra törekszik, hogy gyorsabban fejlődjön az üzemi étkeztetés, valamint a készételek és félkész termékek gyártása. A fizetett szolgáltatásokkal kapcsolatban arra ügyelünk, hogy az illetékes szervek és szervezetek rugalmasabban vé­gezzék a szükséges karbantartó és javítómunkálatokat, rugalma­sabban biztosítsák a szolgáltatá­sokat, az alapanyagokat és pót- alkatrészeket. Számolunk az idegenforgalom további fejlesztésével és javítá­sával. (Alcímek: ÜJ SZÓ) (Holnapi számunkban folytat­tuk )L öí sz 1981. VII. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom