Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-20 / 169. szám, hétfő
ö 1981 VII. 20. 3 Miben járunk jövőre? NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG CIPŐIPARUNK HÁZA TÁJÁRÓL A polcokon sorokban állnak a cipők. Mégsem úgy mint az üzletekben, mert mindegyik modellből csak egy darab látható. A párját valamelyik szakcsoport véleményezi és eldönti, hogy bekerül-e a vásárlók választékába. Javában tart a cseh és szlovák cipőipari vállalatok, valamint termelőszövetkezetek 1982 tavaszi-nyári idényre szánt kínálata. Ilyenkor a szakemberek körében sok érdekesség elhangzik cipőiparunkról. Előbb vessünk néhány pillantást a bemutatott modellek némelyikére. Ismertek is vannak köztük, de inkább az újdonságokra figyeljünk oda. A gyártók a jövő év nyári slágerének szánják azt a szandálcsoportot, melynek felső részét zsinórra fűzött tarka színekben gyöngyök díszítik. Feltehetően a fiatal lányok körében lesz közkedvelt. Piacra kerülnek a belépő szandálok újabb változatai. Az effajta szandálok gyártását csupán két éve kezdték meg, miután egészségvédelmi szempontból Is megfelelővé tették őket. Divatos és érdekes csoportot képez a diákotthoni használatra szolgáló női lábbeli. Elkészültek a diszkó-cipők első hazai modelljei is; bár kérdéses, hogy mennyire illik majd a fiatalok mostani diszkóöltözékéhez. Mert ehhez egyre többen hordják inkább a tarka sportlábbelit, mely ráadásul a sportpályák után mind gyakoribb utcáinkon is. Ezekből szintén bő választék volt a kínálaton. Újdonság a két különböző színű réteges talppal ellátott sportcipő. Sehogy sem szólhatunk a mintegy 1900 modell mindegyikéről, de annyit meg- jegyzünk, hogy előállítóik a meglehetősen különböző ízlések szerint ámították össze kollekciójukat. A cipődivatban újabban az alacsonyabb sarok kezd hódítani. Érvényes ez mindkét nem és a különböző korosztályok lábbelijére. A női cipőknél a szélesebb sarok megjelenése egyre bővíti az idősebb korosztály választékát. Tovább nőtt a rugalmas talpakból és a láb alakjához formálódó puha felsőrészekből készült cipők száma. Nincs még egy olyan kereskedelmi-ipari rendszer hazánkban, mely a cipőgyártók és -értékesítők sikeréhez hasonlóan állandóan teljesítené vagy túlteljesítené kiskereskedelmi forgalmának tervét. E példás együttműködés eredménye mégiscsak bizonyítja, hogy van kereslet cipőink iránt üzleteinkben. Annál Is inkább, mert jelenleg már csak 200 ezer párat importálunk a nem szocialista országokból, az NDK-ból és Magyarországról pedig nem is hozunk be. Mindezek ellenére az üzletek polcain látottak alapján a vásárló nem mindig elégedett. Igényei és az egészségvédelmi követelmények közti összhang hiánya a külső formákban mutatkozik meg. És a színek skálája sem minden esetben kielégítő, habár a cipőgyártők a MÖDACOLOR nemzetközileg elfogadott színeiben képesek előállítani. Ebben a kereskedelem színmeghatározása játszik közre. A vásárlók által sokszor szóba hozott terület, a reklamációk kérdése, amely szorosan kötődik a cipők minőségéhez. Érdemes itt elidőzni néhány gondolat erejéig. A szakemberek véleménye szerint a cipőiparban is kezdik érezni a komplex intézkedések bevezetésének hatásait. Ez egyértelműen a cipő minőségi javulásában nyilvánul meg, mivel az anyagi ösztönzőkön keresztül mind készítője, mind mestere megérzi az esetleges reklamációk hatását. Így ezen a téren az említett változás a minőség irányába haľad. Cipőiparunk egészében teljesíti idei tervfeladatait, a választékban azonban vannak hiányosságok. Ezek egyik oka, hogy a kereskedelem megszigorította úgynevezett átvevői ellenőrzését, ami ugyan csökkenti a fogyasztói reklamációk számát, de nem mindig párosul rugalmas választékbővítéssel'. Ha már a reklamációknál tartunk, összehasonlításképpen megemlítjük, hogy a szocialista országokban ez az arány nyolc és tizenhárom százalék között mozog. Az Olaszországból, Jugoszláviából és az NSZK-ból behozott cipők reklamációs aránya nálunk 16 százalék, míg a csehszlövák lábbelió csupán egy-két százalék. Itt a számok meggyőzőek. Mivel a reklamáció a mai gyártási szinten kl- zárhatatlan, ezért rugalmas elintézése is sokat jelent a vásárló részére. Májustól lépett érvénybe az a megegyezés, amely kimondja, hogy reklamáció esetén a múlt gyakorlatától eltérően az üzletből' egyenesen a termelőüzembe küldhetik a cipőt. A hibát húsz napon belül el kell távolítani, de ebből a készítőknél eltöltött idő mindössze öt nap lehet. Előtte, persze, az üzletvezető jogában áll eldönteni, hogy jogós-e a reklamáció, megjavítható-e vagy kicserélésre szorul a lábbeli. A különböző vásárlói „trükkök“ korában nincs könnyű dolga a cipőbolt vezetőinekl Sokban él az a téVes nézet, hogy Csehszlovákia cipőnagyhatalom, pedig talán csak a sorozatgyártásban késztiľô cipők számában lennénk az európai élvonalban. A világ cipőipari nagyhatalma Olaszország. Irányt szab, diktálja a divatot. Az ország területén négy és fél ezer(!) üzem működik és százával vannak a félkészárut előállító kisebb műhelyek. Csupán külföldre 325 milliót!) pár cipőt szállítanak évente. Hazánkban az egész évi össztermelés 120 millió pár. Megelőznek bennünket a sorban a Szovjetunió és Lengyelország (a sorrend még az ország gazdasági nehézségei előtti időszakból' való). A szomszédos szocialista országok a cipőgyártásban kapitalista cégekkel működnek együtt. Csehszlovákia, kiindulva a hazai hagyományokból saját feltételeiből adódóan próbálja megoldani cipőipara gondjait. Nem célunk a jövőben a mostani mennyiség növelése. A jövő útja a minőségben és az adott mennyiségen belül a választék bővülésében keresendő. Jó lenne elérni, hogy ne több pár cipője legyen az embereknek, hanem minden alkalomra és időszakra megfelelőt húzhassanak lábukra. Ha a választék így alakul, akkor már csak a vásárlók alkalmazkodásán múlik a cipőipariak elképzelésének megvalósulása. j. mészáros károly Aratásról — képekben Számítógépek a húskombinátban Kombá/noK a búzatáblán Selyemhernyó-tenyésztő kombinát A dél-bulgáriai Haszkovo megyében régi hagyományai vannak a selyemhernyó-tenyésztésnek. Az 1977-ben a Harmanliban létesített agrár-ipari kombinátnak a selyemgubő-termelés lett a fő feladata. A nagygazdaság 800 hektárt szánt erre a célra a megye területén és a szomszéd megye határos vidékén. Az idén újabb 200 hektárnyi eper- fa-Ültetvénnyel bővítették a termőterületet, és új, tudományos kutatások eredményeinek hasznosításával öt-hatszor termelékenyebb termelési módokat alakítottak ki. Az 1979. évi 170 tonnás selyemgubó-termelés rövidesen már jóval a 200 tonna föld emelkedik. A tarlóhántáson kívül középszántást is végeznek j j (Ivan Dubovský felvételei) Az első percekben úgy érzem, hétvégi házban járok, amelyben őt jókkal melegebb van, mint odakinn. Magasba vezető falépcsők, sötét helyiségek, az ablakon túl egészen a Dunáig látni. František Kováč, a bratislavai húskombinát számítóközpontjának vezetője csöppet sem lepődik meg a ha- sonlaton, azt mondja, nem is járok nagyon messze az igazságtól. — Táncterem volt itt valaha, nem is nyaraló. El tudja képzelni, hogy nézhetett ki, amikor több mint tíz évvel ezelőtt ideköltöztünk? Nyolc hónap alatt minden különösebb terv nélkül én alakítottam át a tánctermet légkondicionált gépteremmé. Akkor még technikus voltam, bár az az igazság, hogy most is olyan mindenes vagyok itt. Ha kell, vezető, máskor programozó vagy éppen gépjavító, mikor mit kíván a helyzet. Mert kevesen vagyunk. Tizenhét ember, huszonöt helyett. Közben havonta kétszázezer kártyát dolgozunk fel. — Kártyát? Nem is mágne- ses szalagot? — Nálunk nincsenek több millió koronás számítógéprendszerek. Szerencsére. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert napjainkban divat lett a komputer. Szilárd meggyőződésem, hogy olyan vállalatok is vásárolnak belőle, amelyek valójában nem is igénylik az ilyen bonyolult berendezéseket. Hogy pontosabb legyek: nem tudják teljes mértékben kihasználni. Mert nincs mire. Nekünk csupa Aritma gépünk van, s bár egyre inkább kimennek a divatból, még mindig pontosan dolgoznak. És ki is használjuk őket. Száz százalékosan.Szlovákia déli részén mindenütt beérett a gabona, kombájnok lepték el a búza- és árpatáblákat. A fotoriporter ezúttal Nagycétényben (Veľký CetínJ kapta lencsevégre az aratás egyes mozzanatait, ahol az idén 2166 hektáron termesztenek gabonát. Ján Homola mérnök, a nagycétényi Alsó-Nyitra Efsz elnöke elmondotta, hogy 17 kombájnnal aratnak, ebből négy a Hodoníní Gép- és Traktorál* lomásról érkezett vendégkombájn. Az aratási teendőkkel jól haladnak, a termésnek már több mint a fele a raktárakban van. A kombájnosok után a szalmabetakarítóké, majd a tarlóhántást végző traktorosoké a terep. Tarlókeverékeket 220 hektáron vetnek ebben a mezőgazdasági üzemben. Ján Homola mérnök (balról) Emil Kóüa növénytermesztést cso- portvezetővel beszélget a szalmabetakarítás üteméről A szövetkezet legjobb kombáj- nosainak egyike Tibor Lazar, aki tavaly 620 hektárról takarította be a gabona- termést. Az alapszervezeti pártbizottság tagja és megkapta A kiváló munkáért állami kitüntetést A szalma kubaiba rakásában nagy hasznát veszik az UNC-200 univerzális rakodógépnek — Tulajdonképpen milyen feladatok megoldására? — Ha egyfajta fontossági sorrendet állítunk fel, akkor első helyen a különböző kimutatások állnak. Például az, hogy melyik áruból, melyik napon mennyit és hová szállítottunk. Ugyanis itt futnak össze a megrendelések, amelyek alapján előre tudjuk, hogy a húsboltoknak milyen árura van szükségük. — Es miért előnyös ez? — Azért, mert Így elkerüljük, hogy akár száz kilóval több virsli vagy füstölt áru álljon raktáron — feleslegesen. Már negyvennyolc órával a szállítás előtt pontos adataink vannak, amelyek a húskombinát munkáján is könnyítenek. — Fontossági sorrendről beszélt ... Mi következik a kimutatások után? — Figyelemmel kísérjük a raktári állapotot is; külön kártyákon csak az szerepel, miből milyen készletünk van. Ezenkívül természetesen a vállalat könyvitelét is itt állítjuk össze, sőt más vállalatokkal is kapcsolatban vagyunk. — Például? — Az Opus hanglemezgyártó vállalattal több éve együttműködünk. A hanglemezek száma alapján itt összegezzük, miből hány darabot adtak el és mennyi fekszik a raktárban. Aztán itt az Osvit termelő szövetkezet, a Papír- és Cellulózipari Kutatóintézet, röviden: nálunk nincs megállás. — Tehát nem is gépekre, hanem munkaerőre lenne szükségük. — Nézze, amikor működésbe lépett a számítóközpont, harminc ember dolgozott nálunk. Most két technikusunk és tizennégy operátorunk van, közben nyakig vagyunk munkával. Valahol változtatni kellene a dolgokon, hosszú távon én sem bírom ezt a tempót. Mert a gépek szombaton és vasárnap is dolgoznak. De csak úgy, ha ember áll mellettük. SZABÓ G. LÄSZL0