Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-16 / 166. szám, csütörtök
Öntözéssel a nagyobb hozamokért EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI A Felső-Csallóközben gazdálkodó mezőgazdasági üzemek sajnos nem tartoznak a jó talajadottságokkal rendelkezők közé, így az öntözés sikeres gazdálkodásuk elengedhetetlen feltétele. Öntözés nélkül ezen a kavicsos talajon egyetlen gazdaság sem tudna létezni, eredményes növénytermesztést folytatni. Többek között ennek a felismerése vezérli évről évre az itt gazdálkodó üzemeket arra, hogy az egyre fokozódó mezőgazdasági termelés követelményeihez mérten a korszerű agrotechnikai módszerek összességét — köztük az öntözést is — módszeresen alkalmazzák. Tulajdonképpen e célra alakult meg még az 1960-as évek elején Zlaté Klasyn az öntözési tizem, amely a Felső-Csallóköz mezőgazdasági üzemei számára volt hivatott ilyen szolgáltatást nyújtani. A fejlődés során odáig jutott ez a nemcsak öntözéssel foglalkozó kis üzem — amelyet most Agroprogresnek neveznek, hogy napjainkra Bratis- lavától Nagymegyerig (C’alovo) mintegy 36 ezer hektár beépített öntözőterületen szervezi és irányítja az öntözést. Az öntözési részleg mintegy 60 fős kollektíváját — amelyben két szocialista munkabrigád is tevékenykedik —, a nagy hatósugarú öntözőrendszerek országos versenyében minden évben az elsők között találjuk, hiszen a rendelkezésre álló öntözőberendezések kapacitását 90 százalékra használják ki az itt levő mezőgazdasági üzemek, és e szempontból nehéz felvenni velük a versenyt. — Érthető a mezőgazdasági üzemek és az Agroprogres öntözési részlegének szoros összefonódása és egymásra utaltsága, hiszen a termesztett növénykultúrákhoz az éltető vizet és az irányító szakembereket az Agroprogres, míg az öntöző- berendezések kihasználását a gazdaságokban szakosított öntöző-munkacsoportok biztosítják — mondotta Tóth Gyula mérnök, az Agroprogres közös mezőgazdasági vállalat igazgatója majd hozzáfűzte: — Az eredményességhez a legfontosabb a mezőgazdasági üzemekkel való jó kapcsolat és együttműködés kialakítása, e törekvésnek mindkét fél a hasznát látja. — Ez így van rendjén — kapcsolódik a beszélgetésbe Mózes Ferenc, az öntözési részleg vezetője, aki nyomatékosan hangsúlyozza azt is, hogy az igen nagy értékű — mintegy 300 millió koronát kitevő — öntözőberendezések és eszközök maximális kihasználásában sajnos nem minden gazdaság egyformán érdekelt. A termelés biztonsága és növelése érdekében pedig feltétlenül szükséges az öntözés hatékonyságával kapcsolatos szemléletváltozás elérése. Jó példa erre a Gombai Állami Gazdaság is, ahol Pavlík László mérnök, az év elején kinevezett növénytermesztési ágazat új vezetője, illetve főag- ronómusa az eddigi gyakorlattól eltérően jobban felismerte az öntözésben rejlő még kiak názatlan lehetőséget, és így következetesen nagy gondot fordít a termesztett növénykultúrák öntözésére. Ezt bizonyította az idei száraz tavasz is, amikor a talajban a minimálisra csökkent a nedvességtartalom. A Gombai Állami Gazdaság határában már április 7-én kezdtek pisszegni az éltető vizet szolgáltató szórófejek. — Egyébként a tavasz folyamán több mint egymillió köbméter vizet juttattak rájuk — teszi hozzá Árva Vendel öntözőtechnikus, az Agroprogres öntözőrészlegén dolgozó egyik szocialista munkabrigád vezetője. Pavlík László mérnök a többszöri kisebb vízadagolásig öntözési módszert tartja előnyösebbnek ezen a laza szerkezetű talajon, mivel így a növények gyökérzetéhez folyamatosabban jut el a nedvesség, illetve a nedvességgel felszívódó tápanyag. Példaként említette az egyik őszi árpatáblát, amelyet kétszer öntöztek 40 milliméteres vízadagolással, s most 4 tonnán felüli hozamot eredményezett, míg öntözés nélkül itt csak töreket takaríthattak volna be. De ugyanez vonatkozik a tavaszi árpára és a búzára is. Az öntözéses gazdálkodás előnyeit emelte ki Emil Sípos, az állami gazdaság igazgatója is, amikor elmondotta, hogy az 5300 hektáros gazdaságban nagyon magas az állatsűrűség, hiszen 100 hektárra 85 állat jut, ezért intenzív öntözéses növénytermesztés nélkül nem lehetne megfelelő takarmányalapot biztosítani számukra. Egyébként 15 öntözőcsoport dolgozik az állami gazdaságban, ahol a korszerűbb dobos öntözőberendezések mellett a hagyományos, hordozható esőz- tető berendezéseket is alkalmazzák. Az öntözési munkák minőségét pedig az Agroprogres, illetve az állami gazdaság öntözőtechnikusain kívül a fő- agronómus, Pavlík mérnök is gyakran ellenőrzi. Van olyan nézet is, hogy „Hát jó, öntözzünk ha kell, ha annyira mondják! De hol, hogyan és mikor?“ Ezzel kapcsolatban szólnunk kell azokról a tanulságokról is, amelyet Mózes Ferenc, az Agroprogres öntözési részlegvezetője összegezett. Elmondotta, hogy a talaj víz- gazdálkodását szabályozó beavatkozásoknak a jövőben megkülönböztetett jelentősége lesz a mezőgazdaság fejlesztésében. Erre utal a múlt évben végzett reprezentatív felmérésük is, ahol a figyelmet a szivattyúházak által behatárolt területen előforduló, eltérő kapacitáskihasználás legjellemzőbb okaira fordították. — Tudományosan meghatározott tény, hogy a talaj nedvességtartalma megszabja a talaj levegőtartalmát. A víz-levegő-talaj aránya pedig meghatározza a talaj levegő- és hőgazdálkodását, s ezen keresztül a talajban végbemenő biológiai tevékenységet is. Ennélfogva a talaj vízgazdálkodása nemcsak a növények víz-, hanem tápanyagellátását is szabályozza. így tehát a víz döntő tényezőként kerül mind jobban előtérbe. A felmérés során megállapítást nyert az is, hogy az öntözésben döntő szerepe van az embernek, hiszen a szakképzettség, a szervezés, az irányítás, a bérezés, a vetésforgó, a növényfajták kiválasztása stb. — szakemberek feladata. A tudományos kutatómunkával megalapozott új és jő módszerek bevezetését a megszokottakkal szemben előtérbe kell helyezni. Üj módszer például „az idényen kívüli öntözés“ amelyet kísérleti jelleggel három helyen — Nový Zivoton, Légen (Lehnice) és Nyárasdon ÍTopoľníky) végeztek. A félhektáros kísérleti parcellákon vetett búzafajtáknál a vetés előtti úgynevezett tározó öntözés eredményesnek bizonyult. A kísérleti parcellákon levő gabonafajták az őszi tározó öntözésen kívül tavasszal is kaptak egy öntözést, s így a fajta jellegétől függően 0,6-tól 1 tonnáig terjedő hektárhozamtöbbletre lehet számítani. E közös kísérleti munkában dr. Bartalos Menyhért, Rákóczi Lajos növénynemesítő, a Vízgazdálkodási Kutatóintézetből pedig Tarr Gyula mérnök vesz részt. A 7. ötéves tervidőszakban az előző öt évhez viszonyítva az irányelvek értelmében mintegy 10 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termelést. Hogy ezt elérhessük, az intenzív öntözéses gazdálkodást sem mellőzhetik a mezőgazdasági üzemek. MÉRI ISTVÁN VITAMINOK FÉLSZIGETE 1981 /II. 16. Az idei év kedvez a zöldség- termesztőknek. Főleg azoknak, akik fóliasátras hajtatással termesztik a korai zöldségféléket, a primőr árukat. A koratavaszi időjárás ugyan késésbe hozta a zöldségtermesztőket, de a természet bőségesebb terméssel pótolta a kiesést. A fent elmondottakat Horváth Károllyal, a Keszegfalvai (Kameničná) Steiner Gábor Efsz főkertészével folytatott beszélgetésem után írtam le, de bizonyára így vannak a zöldségtermesztéssel a komáromi járás más szövetkezeteiben is. A keszegfalvai efsz többek között arról is híres, hogy fóliasátrai alól csaknem minden évben már május közepén szállítják a zöldpaprikát a felvásárló üzembe, s onnan az üzletekbe. Sőt, voltak esztendők, amikor már május 9-én szállítottak paprikát a szövetkezetből. Nos. ebben az évben kicsit később, május 21-én indult el az első paprikával megrakott tehergépkocsi a Jednota felvásárlási helyére, de június végéig csaknem háromszorta többet szállítottak, mint más esztendőkben. A főkertész 30 tagú csoportja számára a szövetkezet vezetősége egy csodálatosan szép helyen elterülő 9 hektáros biro dalmat szavazott meg egy olyan parcellán, amelyet három oldalról víz határol. A vitaminok félszigetének is nevezhetnénk. Nem véletlenül jelölték ki e helyet a kertészkedésre, hiszen a kertészetet körülövező állóvizek jelentik a sikeres termelés egyik titkát. A csoport öntözőbrigádja megengedheti magának azt a „luxust“, hogy délben öntözi a paprikát a fóliasátrak alatt. Mindezt a főkertész utasítására, így védik a paprikát a nagy forróságtól. Az öntözőberendezés szívókosarát egy úszóra erősítették, amely csak 40 centiméteres mélyre en- geti azt alámerülni. így a tó vizének csakis a felső rétege jut el a fóliákba, vagyis melegvizes öntözést kapnak a tövek. A sikeres zöldségtermesztés titkával kapcsolatosan a főkertész így vélekedett: — Kertészetünkben minden egyes fóliát egy-egy asszony gondjaira bíztunk. Mindenki aszerint kapja a fizetését, mennyit termel a fóliájában. Mindenkinek érdeke, hogy jó minőségű munkát végezzen, s így könnyebb a munka ellenőrzése is. Ha netán valamelyik fóliasátor gyomos, tudjuk, kil kell ezért felelősségre vonni, kinek kell helyrehozni, amit lehet. A fóliákban mindent megadunk a talajnak: tápanyagot, vizet. Erre az asszonyoknak nincs gondjuk. Mindezek azonban elősegítik a gyomnövények fejlődését is. Elvünk a következő: kétszer kapálj, egyszer öntözz! A tápanyagot és a vizet a paprika megkapja, mindenkié egyformán, az esetleges hozamkülönbséget a kapálás határozza meg. Van még egy újításunk, ami — úgy vélem — szintén hozamnövelő. A különböző műtrágyákat, illetve tápanyagokat vízzel oldott állapotban juttatjuk a fóliákba. Asszonyaink nagyszerűen dolgoznak, holott sok áldozatot kíván itt a kertészeti munka. Csak egyet említek: vasárnap szedünk, mert hétfőn kora reggel már szállítunk. A kertészeti csoport tagjai a fóliás termelés mellett szabad ég alatt is termelnek paprikát a konzervgyárak részére. Akárcsak a fóliákban, itt is 3 hektáron. A palántanevelés idején — hogy növeljék a zöldségkertészet hasznosságát — két fóliában [egy fólia 10 ár) korai retket, 8 fóliában korai karalábét és további kettőben pedig korai salátát termesztettek nagy sikerrel. Oly sikerrel, hogy pénzügyi tervüket karalábéból 184, salátából 120, retekből pedig 140 százalékra teljesítették. A nyár folyamán komoly munka vár a csoport tagjaira. Hiszen az évi terv 135 tonna paprika termesztésével számol. Az eddigiek arra engednek következtetni, hogy ezt a tervei alaposan túlteljesítik. KOLOZSI ERNŐ MEG LEHET TÖKÉLETESÍTENI Fodor Rudolf mérnökkel, a prievidzai Cígel Bánya főgépészével a kisvasút mellett ballagunk. Utunk célja a csillebuktató. A síneken az új, nag} űrtartalmú, szénnel teli csillék sorakoznak, a szerelvény rendszeres időközökben egy kocsi- hossznyit mozdul. Menet közben csaknem minden kocsiba bepillantok, az érdekel, egyforma-e a rakomány, kihasználtak-e a csillék. Úgy tűnik, a föld alatt nincs probléma az adagolással, laikusként nem nehéz megállapítanom, nincs eltérés két rakomány között. — Mire ideér a szén — mondja Fodor mérnök, hat kilométert tesz meg a fő tárnában. Ilyen nyers, még feldolgozatlan állapotban juttatjuk el egészen a tárolókba. Innen kerül a malomba, ott a nagyobb darabokat törjük össze, majd az osztályozóba jut, ahol leválasztjuk belőle a meddőt. Végül ismét vagonokba rakjuk, most már persze vasúti teherkocsikba. Röviden tehát ilyen utat tesz meg nálunk a jövesztett szén. Közben már a csillebuktató csarnokban járunk. Valószínű, hogy az új környezet határozza meg Fodor mérnök további gondolatait is, mert most erről a szakaszról kezd beszélni. — Vegyük például a kocsikiürítést, mint a köztes műveletek egyikét — nondja. — Ideális körülmények közt, azután, hogy kinyitjuk a csille ajtaját a szénnek saját súlyával kéne alázuhannia a tároló gyomrába. Csakhogy — és itt van a kutya eltemetve — a gyakorlat nem szokott minden esetben az ideális elképzelésekhez igazodni. Az jelenti a problémát, hogy viszonylag nedves állapotban kerül ide a szén. Ennek köszönhetően elég nagy mennyiség tapad a kocsi falaira. — Mennyi körülbelül? — Számításaink szerint úgy 20—30 százaléknyi. Ennyivel csökken a csille űrtartalma is. Érthető, hogy ilyen állapotban nem küldhetjük vissza a föld alá. Ez csökkentené a napi tel* jesítményünket is. Eddig csupán egyetlen módját ismertük, hogyan lehelne tökéletesen kiüríteni a kocsikat. — Éspedig? — Hegyes végű vasrudakkal próbáltuk lepiszkálni a fölragadt szenet. Nyilván mondanom sem kell, hogy alacsony hatásfokkal. Egy szerelvényt például, ami úgy harminc kocsiból áll, hét-nyolc ember több mint két órán át tisztított meg. Mivel az itt dolgozók már gyakran nem bírták szusszal, bizony még társadalmi munkában is vállalni kellett a tisztítást, jöttek is a műszaki és gazdasági részleg dolgozói, de mi haszna, ha másnap ismét visszaállt az eredeti rossz állapot. — Ha jól értettem, a múltat írta le. Milyen a helyzet ma ezen a szakaszon? — Csak részben szóltam a múltról, mert az egyik buktatónál még ma is a régi módszert alkalmazzuk. Itt — állít meg az egyik buktatónál — már egy egészen más módszert láthat. Ez az általunk kifejlesztett hidraulikus tisztítóberendezés. Hatalmas hidraulikus karjával egy lendületre leborotválja a fölragadt szenet. A lényege az, hogy kopírozza a kocsi belsejét. Neki köszönhetően hat és félszer nőtt itt a munkatermelékenység. Az idei év első negyedében például 552 munkanapot takarítottunk meg általa, nem szólva arról, hogy megnőtt a munka higiéniája is. — Ma hány ember végzi ezt a munkát? — Amint látja — mutat a kezelőfülkébe — csupán egy. De ez is úri módra teszi, amit csinál — mondja még nevetve. — Egy műszak alatt egyedül öt szerelvényt tisztít ki. Átlagosan úgy 55 másodperc alatt egy kocsit. — Milyennek képzelik e re#1 . * mm 11 £■ w W i- J||p$ '' JU | \ V j,' ľ? .. . .. ^ A h idraulikus tisztítóberendezés kezeléséhez csupán egy ember kell (A szerző felvételei! mek megoldás további sorsát? — Elsősorban még egyet szeretnénk szerkeszteni, hogy a másik buktatónál is megszüntessük a nehéz fizikai munkát. Nagy előnye, hogy munkaerőt szabadít föl, amelyet mi jól ki tudunk használni más szakaszokon is. A berendezés sorsáról a szabadalmazó bizottság is dönt a közeljövőben, hiszen elküldtük a műszaki dokumentációt, hadd mondjanak más fórumon is véleményt róla. Bevallom egy kicsit azért magam is elbizonytalankodtam, hátha elhamarkodottan cselekedtünk. Mi ugyanis már dolgozunk a berendezés egy tökéletesített változatán, ami csaknem teljesen automatizálja a tisztítást. Annak segítségével a kezelő a kocsikat majd egyedül állítja be a buktató fölé, így tolatókra sem lesz szükség. Aztán — ki tudja — marad még itt egy ember, a kezelő, akit talán majd szintén valami géppel helyettesítünk, hogy ne kelljen itt egyedül unatkoznia — mondja ismét vígan, de én sejtem, hogy ezt is komolyan gondolja. RESZELI BÉLA Vasrudakkal próbálják megtisztítani a csilléket a ráragadt széntí *
