Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-16 / 166. szám, csütörtök

Hétköznapok felelőssége Látogatás a párkányi (Štúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában Az újságíró ilyentájt — nyár közepén — elsősorban azért ve­tődik el egy-egy iskolába, hogy az ott tevékenykedő pedagógu­sokkal a tanév mozgalmas, fe­szültségekkel teli időszaka után nyugodtabb, kiegyensúlyozot­tabb körülmények között be­szélgessen, velük együtt mérle­gelje az elmúlt tanév tanulsá­gait, vázolja az elkövetkező terveit. A kép, amely a párkányi alapiskolában fogad, szünidei iskolai riportok langyos közhe­lyeit idézi. A valóságot jellem­ző tényeket nem a kihalt fo­lyosók, a sárguló faliújságok közvetítik. Az iskola szünidei életét leginkább az igazgatói szobában lehet érzékelni. Csi- csay Alajos igazgató szavai is (ízt igazolják: — Egy 1046 tanulós iskolá­ban alig lehet tudni a szünidő­ről. A nyár inkább a tanári kar intenzív pihenését, erőinek megújulását és az ősszel kez­dődő tanév aktív előkészítését szolgálja. A magas létszám az üzemeltetési gondokon túl első­sorban örömet jelent, hiszen iskolánk történetének legnépe­sebb tanévét készítjük elő. Há­rom évvel ezelőtt még 712 ta­nulónk volt, közben két iskolát központosítottunk — Ebedet (Obid) és Garamkövesdet (Ka­menica nad Hronom) 34 tanu­lóval —, de még így is figye­lemre méltó a létszámnöveke dés. Ügy gondolom, érdekes le­het, hogyan változott évfolya­monként a tanulók száma. A kilencedik osztályban 37 tanu­ló maradt, a nyolcadikban 109, a hetedikben 100, a hatodikban 101, a negyedikben 120, a har­madikban 122, a másodikban 177 lesz a tanuló száma. Szep­temberben öt első osztályt nyi­tunk. A megszakíthatatlan fo­lyamat jelképének is felfogható az, amikor a még óvodába já­ró gyerekek bemutatják mind­azt, amit anyanyelvűkből ed­. dig megtanultak. Verset mon­danak, népdalokat énekelnek, s nem utolsósorban megismer­kednek jövendő tanító nénijeik­kel, iskolájukkal. — Legalább ilyen kedves fel­adat minden évben a végzett növendékek búcsúztatása. E két esemény között eltelt időről, pedagógusaink elvégzett műn- kájárói, a tanulók ismereteiről bizonyára szólnak majd a kol« légáim. Erről csupán annyit, hogy az idén végzett 119 tanu­lónk 60 százalékát olyau kö­zépfokú iskolába vették fel, amely érettségivel végződik. Magánérdek, társadalmi érdek A pályaválasztás minden alapiskolában kiemelt helyet foglal el. Ezen belül pedagó­giailag és lélektanilag is fon­tos a gyerekek pályaorientá­ciója, amelyet a társadalmi ér dek messzemenő figyelembevé­telével jóval a nyolcadik évfo- lyam előtt meg kell kezdeni< Áz iskolában Reichler János foglalkozott a pályaválasztás­sal. — Örömmel mondhatom, hogy az idén megnövekedett a gyerekek érdeklődése az érett­ségit adó szakmák iránt. A ta­nulók 45—50 százaléka szak­munkásképző intézetekbe je­lentkezett, illetve folytatja to­vább a tanulást. Ez a jelenség annál is inkább figyelemre mél­tó, mivel négy-öt évvel ezelőtt még csupán 1—2 gyerek akart érettségit adó szakmát tanulni. Ez elsősorban annak köszönhe­tő, hogy megváltozott a szülők gondolkodása, hiszen ma már általános igény, hogy gyereké­nek mindenki legalább az érett­ségit biztosítsa, sőt a rátermet­tek egyetemen és főiskolán — elsősorban műszaki pályán — folytassák tanulmányaikat. Szlovák, biológia, fizika és matematikaszakos pedagógu­sokkal beszélgetek az iskola pionírklubjában. Témánk a ta­nulók érvényesülése, a termé­szettudományos ismeretek és a szlovák nyelv oktatásában el­ért eredmények. Skuta Lászlóné szlovák szakos az országos je­lentőségű eredményeikről szól: — Minden évben részt ve­szünk az Ismerd meg a szlovák nyelvet versenyben. Az idén a győztesek között iskolánk két tanulója — Túri Nagy Zsolt és Szplszky Gyöngyi — is ott volt. Járásunkat ők képviselték a ke­rületi versenyen, amely már csapatverseny volt. Örömmel mondhatjuk el, hogy a járási csapat felét Iskolánk adta. A sikerben kétségtelenül ré­sze van íi nem kötelező szlovák társalgási óráknak — szól köz­be Szelszky Jánosné, a tan­tárgybizottság elnöke. — Eze­ken az órákon rendszeresen ol­vassák a Printer című lapot, s olyan témákat választunk, ame­lyek más tantárgyak szakkife­jezéseit is tartalmazzák. Ez a siker nem véletlen, hiszen ta­valy Mészáros Györgyi szemé­lyében volt képviselőnk a kerü­leti versenyen. A beszédközpon­tú nyelvoktatás meghozza gyü­mölcseit, úgy véljük a beszéd- készség. a szókincs Intenzív fej­lesztése jó alapot jelent a to vábbtanuláshoz is. Az anyanyelvre alapozott tudás — Ez kétségtelen — veszi át a szót Bálint Ernő fizika sza­kos. — Azt hiszem, kollégáim munkáját csak dicsérni tudom, mert a szlovák társalgási órák tananyagát főleg a természet- tudományos tárgyak kifejezései­nek, fogalmainak elsajátítására fordítják. így az sem okoz már a gyerekeknek gondot, ha szlovák nyelven fogalmazott példát adok fel nekik. Termé­szetesen ehhez az is szükséges, hogy a tananyagot, a logikai összefüggéseket az anyanyelvű- kön elsajátítsák. Végül is tár­gyi tudás nélkül a legjobb nyelvkészségű tanuló sem érvé­nyesül. Bognár Éva, a fizika tantár­gyi versenyekben elért eredmé­nyekről beszél: — A fizikai olimpián Sárai Ferenc első helyezési ért el, ö a komáromi gépészeti szakkö­zépiskolában tanul tovább. A ke­rületi versenyben is volt tanu­lónk az első öt helyezett kö­zött, ahol már szlovák gyere­kekkel együtt versenyeztek. — Mindenesetre hangsúlyoz­nom kell, hogy a versenyek legtöbbjén gyerekeink nyelvtu­dásából adódó nehézség nem fordul elő — szögezi le Révész Jánosné, biológia szakos. — Már a járási versenyeken szlo­vák és latin nyelvű növény-, il­letve állatneveket. — fogalma­kat kérnek a gyerekektől. Az pedig csak természetes, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolá­ban anyanyelvükön is megta­nulják a tárgyat. A kerületi ver­senyben is jól szerepeltünk, ahol egyedül képviseltük a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákat. A gondolkodás alapja Aligha lehel meg ma már egyetlen ember is a logikus gondolkodás, a leleménnyel te­li nyelvtudás nélkül. Azt hi­szem, nem állok messze az igazságtól, amikor leírom, hogy idegen nyelvet biztos alapokra csak a jól megtanult anyanyelv segítségével rakhatunk. Az is kólában ezt is rendhagyó mó­don végzik, erről beszél Szász Sva magyar szakos: — A magyar nyelvi nevelést elsősorban a nyelv tisztaságá­nak megőrzésére, a tanult ide­gen nyelveknek, illetve a kör­nyezetnek ezt a tisztaságot csorbító hatás ellensúlyozására összpontosítjuk. Azért, hogy tisztán beszéljenek, hogy tuda­tosan kerüljék a keverék nyel­vei. Azt hiszem, ez a legfonto­sabb, legsürgetőbb és legnehe­zebb feladatunk is. S ezt szerin­tem a legjobban az anyanyelv tudati erősítésével érhetjük el. Ez a feladata önképzőkörünk nek is, amely időszakosan saját kiadványt is megjelentet Nyit- nikék címmel. Ez elsősorban a szókincs aktívvá tételét szol­gálja az írás segítségével. Nem irodalmárokat nevelünk, hanem gondolataikat szabatosan kife jező, az olvasást, a könyvet szerető gyerekeket készítünk fel ogy minden tekintetben igé­nyes életre. Sajnos egyre nehe­zebb a dolgunk, ugyanis több helyen a családi környezetben lényegesen csökkeni az olvasás jelentősége, pedig vásárolnak könyveket. Ez látszólag ellent­mondás, de az anyagi lehetősé­gekkel magyarázható. Megve­szik a könyveket, de nem olvas­sák. Iskolánk jó eredményeket ér el a könyvterjesztésben. Nemcsak a magyar szakosok, de a szlovák nyelvet, a termé­szettudományi tárgyakat taní­tó kollégák is ajánlanak köny­veket a tanulóknak. A párkányi magyar tanítási nyelvű alapiskola példája, ered­ményei nem egyedülállóak Dél- Szlovákiában. A CSKP nemzeti­ségi politikája messzemenő le­hetőséget biztosít ahhoz, hogy minden magyar nemzetiségű gyerek jól megtanulja anya- uyelvét, biztos tárgyi tudást szerezzen és az élet követeimé-' nyeihez mérten elsajátítsa a szlovák nyelvet. Mind ez együttvéve teljes fokú érvénye­sülését hivatott biztosítani. Ogy vélem méltó befejezése írásom­nak. ha Szász Évának a Nyitni- kék önképzőköri kiadványában megjelent Az alkotás öröme cí­mű írásából idézek: „Mivel az ember társadalmi lény, ezért nem elégszik meg azzal, bogy önmaga rendelkezik bizonyos ismeretekkel és tapasztalatok- kai, hanem legfőbb igénye, hogy a birtokában levő ismere­teket embertársaival közölje. ( ...) Az életre való felkészítés az iskola feladata. Szocialista l ár sadal muriknak sokololdalúan képzett és müveit emberekre van szüksége. A sokoldalúság egyik jellemzője pedig a fejlett nyelvkultúra. Ezért minden mű­velt ember legfőbb célja ezen kultúra elsajátítása, illetve bír- tokba vétele.“ Ezt az elvet, amelyet az isko­la egyik ^pedagógusa fogalma­zott meg, kiválóan érvényesíti a gyakorlatban a párkányi isko­la. S ott jártamkor meggyőződ­tem arról, hogy az elkövetke­zendő tanévben is eszerint akarnak tevékenykedni, mind a nyelvek, mind a természettu­dományi ismeretek oktatásában. DUSZA ISTVÁN Továbblépnek Elcsendesedtek az iskolai tantermek, pihen a csengő, a diáklömeg felszabadultan léleg- zi be a vakáció friss levegőjét. Amíg a többség ezt teszi, a fris­sen leérettségizett középiskolá­sok, gimnazisták már első ön­álló lépéseiket igazítják a fel­nőtti élet ritmusához. Az érett­ségi vizsgák után ezeknek a diákoknak a többsége már túl van a komoly próbatételen, a felvételi vizsgákon. Izgalommal várják az egyetemek, főiskolák felvételi bizottságainak dönté­sét. Érthető az izgalom, hiszen nem kisebb tétről van szó, mint a diákok további életének, sor­sának alakulásáról. örvendetes tény, hogy a Hu- naszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból a főiskolákra, egyetemekre jelentkezett tanu­lók száma az elmúlt évhez vi­szonyítva nagyobb. Így tehát többet tett ez az oktatási intéz­mény azért, hogy növekedjen a magyar tanítási nyelvű középis­kolákból a felsőfokú tanítási intézményekben továbbtanuló diákok számaránya. A duna­szerdahelyi gimnáziumban az 1980/81-es tanévben 86 diák tett sikeres érettségi vizsgát. A vég­zett tanulók 74 százaléka je­lentkezett felsőfokú továbbta­nulásra. Értékelhető tény, hogy növekedett azoknak a diákok­nak a száma, akik élethivatás­ként a műszaki pályát választot­ták. Ez egyrészt azért örvende­tes, mert népgazdaságunk fej­lődésének szükségleteit vették Mire jó a vakáció ? E lsősorban természete­sen (kikapcsolódásra, pihenésre, erőgyűjtésre. Per­sze pihenni, kikapcsolódni sokféleképpen lehet, ezzel midenkí tisztában van. A csa­ládokban kell eldönteni, ho­gyan és hol pihenjen a gyer­mek a vakáció két hónapja alatt. Közhely, hogy orvosa­ink, pszichológusaink első­sorban az aktív pihenést ajánlják a passzív tétlenség helyett. Mivel a gyermekek tíz hónapon keresztül, de különösen az iskolaév utolsó heteiben intenzív szellemi munkát végeztek, az ő szá­mukra tehát elsősorban a sok mozgás, a sport és a fi­zikai munka jelent aktív pi­henést. A szellemi fáradal­makat munka és sportolás, kirándulás közben kipihenni: szép cél. De hogyan valósít­suk meg? Van egy általánosítható ta­pasztalat: nagyon jó, ha vá­rosi gyerek falun, falusi gyermek pedig a városban tölti a szünidő néhány hetét. Nagy vívmány a pionírtá­bor is. A tábort vezető fiatal pedagógusok és pedagógus- jelöltek gyaikran viszik tú­rákra a gyerekeket, ügyessé­gi és sportversenyeket szer­veznek. A gyengébb fizikomú gyermekek szülei üt-ott so­kallják is az ilyen irányú foglalkoztatást. Pedig nagy szükség van rá, mert a gye­rekek edzése, állóképességük fejlesztése fontos nem csak az egyén, hanem a társada­lom szempontjából is. A fe­gyelem, a csapatjáték és ver­senyzés hozzátartozik a tá­borélet romantikájához. Most fárasztó lehet a több órás gyaloglás, de évek múlva jó lesz visszagondolni rá, hogy bírtam, végigcsináltam, erős vagyok. Csak járjanak minél többet a természetbe! Ismer­kedjenek a füvekkel, fákkal, madarakkal és szélesen höm­pölygő folyókkal. Ha megfi­gyelik a természet harmoni­kus eleganciáját, rányílik szemük a hegyek-völgyek, sziklák és barlangok szépsé­ges titkaira, egy életre szóló élménnyel lesznek gazda­gabbak. Városok neonfényes estéin eltűnnek előlünk a csillagok. Táborozás közben miden es­te ránk borul a végtelen csil­lagos ég. Ilyenkor megnyí­lik a gyermeklélek, és szá­guld a fantázia. Néhány okos és értő eligazító szó — és gyermekeink nemcsak él­ményekkel, fontos ismeretek­kel is gazdagodnak. Most jött el az ideje, hogy félrete­gyük a nyaraló és a gigan­tikus ülőgarnitúra beszerzé­sének gondját. Emelkedjünk magunk is egy kicsit a min­dennapi hajsza és gondok fölé. Érezni fogjuk, hogy minden óra, amit gyerme­keinknek szentelünk, nyugal­mat. derűt és boldogságot ad mert millió kérdés tolul fel bennük és tőlünk várják a titkokat megvilágító vála­szokat. Apíu a szünidő nap­jaiban nő igazi óriássá gyer­mekei szemében, mert sokat tud, minden titkot megfejt. H a nem tudjuk kivenni szabadságunkat a szünidő alatt, nagyon sok problémát levehetnek vál­tunkról a falun élő nagy­szülők, vagy rokonok. A fa­luközösség, egy másféle élet­forma megismerése is gaz­dagítja gyermekeinket. Új magatartásformákat figyel­hetnek meg, s ez is nyomot hagy formálódó egyénisé­gükön. Közeli kapcsolatba kerülnek a falu életével, az állatokkal, , növényekkel ré­tekkel, fákon, bokrokon fészkelő madarakkal. A vá­rosi gyermek meghatározó kapcsolata a család és az iskola. Falun ő is része lesz egy nagyobb közösségnek, amelynek tagjai nemcsak szemmel tartják egymás magatartását, hanem törőd­nek is egymással. Az ötéves kis Peti szom­szédunkban nyaralt a nagy­mamánál. Egy csehországi nagyvárosból érkezett. Pe­tinek — mivel gondos és előrelátó szülei vannak — nem voltak nyelvi nehézsé­gei. Jól és gyorsan beillesz­kedett a falu gyermekkö­zösségébe. Néha át-átsza­ladt, beszámolt új élményei­ről. Egy szombaton lakoda­lom volt a faluban. Termé­szetesen Peti is ott volt. Csillogó, elkerekedett szem­mell figyelte a lakzi ősi rí­tusát. Büszkén le-lepillan- tott a kisvőfélybokrétára. Táncolt a kislányokkal, és végigdalolta a falut. Másnap megkérdeztem: Petikém, mi­lyen volt a lakodalom? — Nagyon jó volt. Min­dent ingyen lehetett enni. Találóan emelte ki a vá­rosi gyerek leglényegesebb élményét. A falu gyermeke számára természetes, hogy ha bármely házba betér — megkínálják. Eszébe se jut, hogy az élelem, a lakoma pénzbe kerül. Peti viszont jól megtanulta: városon pénz nélkül nincs süte­mény, kóla, kirántott hús — legfeljebb csak otthon. E ^pp ily nagy élményt Jelent a város a falu­si gyermekeknek. A közle­kedés irama először szinte elkábítja őket, de nagyon fontos gyakorlati ismeretek­re is szert tesznek általa. Annyi tapasztalat halmozó­dik fel bennük, hogy az né­ha fenlőtt korukig elkíséri őket. Megtanulnak közleked­ni, tekintettel lenni mások­ra. Szolid, toleráns viselke­désmódot sajátíthatnak el a lakásban, az utcán és a játszótéren is. Múzeumokat, képtárakat látogathatnak. Megcsodálják a szobrokat, a műemlékeket, régi patinás házakat és modern lakóte­lepeket. Csiszolódik eszté­tikai érzékük, mélyül tudá* suk, tájékozottabbak lesz­nek az emberi kultúra vi­lágában. Rengeteg izgalmas prog­ram vár gyermekeinkre a nyáron, csak okosan osszuk be idejüket, és készítsük elő őket az új élmények befo­gadására. TÚROK ZSUZSANNA figyelembe, másrészt ezeken a főiskolákon jóval kisebb, vagy egyáltalán nincs túljelentkezés, így a főiskolára való bekerülés valószínűsége is nagyobb. A műszaki pályákra jelentkezett 17 diák számbeli megoszlása a következő: építészet 6, vegyé­szet 6, gépészet 3 és elektro­technika 2 tanuló. A bratislavai Komenský Egye­temre 21 diák jelentkezett. Kö­zülük 6 tanuló választotta az orvostudományi kart, 5—5 diák a természettudományi, a filozó* fiai és a jogi kart. A pedagógiai karon a 86 végzett diák közül 8-an szeretnék folytatni tanul­mányaikat, 3—3 tanuló mező- gazdasági és állatorvosi főisko­lán, 5 diák pedig a közgazdasá­gi főiskola különböző karain. 2 növendék művészeti jellegű élet­pályával jegyezte el magát (ipari- és fotóművészet), 1—1 pedig a testnevelési és katonai főiskolát választotta. A gimnázium végzett növen­dékei közül 20-an szakosító to­vábbképzésre jelentkeztek, 3 diák meg szakmunkástanuló lesz. illetve munkaviszonyba lép. íme néhány összegező adat a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítá­si Nyelvű Gimnázium idén érett­ségizett tanulóiról, pályaválasz­tásukról. Hogy közülük hány­nak válnak valóra a továbbta­nuláshoz fűzött reményei, az a napokban dől el, s meghatároz­za sorsuk alakulását. Egy do­log viszont mindannyiukra egy­aránt érvényes marad: a min­dennapi élet megköveteli tőlük, hogy lelkiismeretesen érvénye­sítsék mindazokat az Ismerete­ket, amelyekkel a gimnázium négy év alatt felvértezte őket. MÄZSÄR LÄSZLÔ 1981. VII. 16. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom