Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-05 / 131. szám, péntek

Ä Nemzeti Front jelöltjei „Meglepett, de vállaltam" A kavicshegyek mögül köze­ledő darusautó bukkan elő. Va­lahol Óny (Űnovce) közelében a Vág partján álldogálva figye­lem, mihamarabbi megérkezését várva. Volánja mögül harminc­kétéves fiatalember száll ki. Rucz Tibornak hívják, s nevével már hetekkel ezelőtt találkoz­hattunk az SZNT képviselője­löltjeinek listáján. Az autó tágas kabinjában, mozgó munkahelyé­nek „irányíUsközpontjában“ ül­ve hallgatom szavait. — Meglepődtem, mikor jelölé­semet tudtomra adták. Rövid időn belül kellett döntenem, s én vállaltam; mert éreztem mindennapi munkám elismeré­se, munkatársaim és az üzem­vezetés bizalma áll mögötte. Elhallgat, mintha gondolatai rendezésére próbálna időt nyer­ni, majd megszólal: — Felsőszeliben születtem, hatéves voltam, amikor szüle­immel átköltöztünk Galántára. Nem, nem tartom magam tőzs- gyökeres városinak, mert a fa­lun leélt évek mégiscsak erős nyomokat hagytak bennem. Az alapiskola elvégzése után olyan szakmát akartam választani, ami közelálló volt és máig is az ma­radt érdeklődési körömhöz; konkrétan a gépekre gondolok. Előbb autószerelő szerettem vol­na lenni, annak nem vettek fel, aztán a mezőgazdasági gépjaví­tó szakmát tanultam ki. Miután letudtam tényleges katonai szol­gálatomat, sofőrként kezdtem el dolgozni a járási építőipari vállalatnál. Később a szaktan- folyam elvégzése után daruke­zelő lettem, már hat éve dolgo­zom ebben a szakmában. Tavaly vállalatunk egy részéből létre­hozták a nyitrai (Nitra) Magas­építő Vállalat galántai üzemét, az idén pedig különálló szállí­tó és gépesítő üzemegység ala­kult, melynek galántai kiren­deltségén dolgozom. Reggel hat­kor érkezünk a központba, hogy napi teendőink ismeretében el­induljunk oda, ahol éppen szük­ség van ránk. Kettesben, munka­társammal felváltva végzünk mindent. Nagyobb kollektíva hí­ján egymás megértése és kie­gészítése esetünkben elenged­hetetlen. Munkánk legfontosabb tartozéka a munkavédelmi előí­rások megtartása, nem véletlen, hogy e téren egymást érik az útbaigazítások. Idegölő, állan­Segíteni másokon Nem kell őt faggatni; tudja mi érdekel, mire vagyok kíván­csi. Rákóczi Mária, a Nemzetek Kamarájának új képviselőjelölt­je kitárulkozva vezet végig éle­te harminckét évén. Két mondat között csupán akkor tart szüne­tet, ha nem nézek a szemébe; ilyenkor azt hiszi, nem figye­lem, s addig hallgat, amíg nem érzi a tekintetem. — Tizenkét ^ve dolgozom a Dél-szlovákiai Papír- és Ceilu- lózgyárban, de olyan pontosan emlékszem az első esztendők­re, mintha tegnap jöttem volna ide — mondja. — Nehéz évek voltak azok ... Úgy éreztem, rám jár a rúd, a szerencse meg messziről elkerül. Itt álltam ta­nácstalanul, kezemben az érett­ségi bizonyítvánnyal, lelkemben fájdalommal, mert a tervem, amelynek megvalósulását csak magamtól tettem függővé, kár­tyavárként hullott össze ben­nem. Az álom, hogy pedagógusi pályára lépek, egyik napról a másikra foszlott szét. Rettentő nehéz volt szembenézni a va­lósággal. Még jó, hogy nem tar-; tozom azok közé, akiket a ku­darc teljesen kiborít. Tudtam, hogy nem adhatom meg magam a sikertelenségnek, ráadásul anyámnak is szüksége volt rám, hiszen én voltam hozzá a leg­közelebb. Munkába álltam. Negyven-, ötvenéves emberek közé kerültem, s mert nem akartam szégyent vallani, a mű­szak végén majd összeestem a fáradtságtól. Ogy éreztem, a vaskos papírtekercsek egészen a földig húznak. Panaszkodtam, persze, hogy panaszkodtam, de nem itt, hanem otthon, anyám­nak. Bírd ki lányom, fiatal vagy, ki kell bírnod, egyszer úgyis jobb lesz, mondogatta, én meg csak vártam, hogy végre könnyebb legyen. Fél év múlva raktáros lettem. Ott aztán még több emberrel kerültem kapcso­latba. Most már csaknem min­denkit ismerek a gyárban. És ismernek engem is. Tudják ró­lam, hogy rám mindig lehet szá­mítani. Nekem mindegy, hogy szombat van vagy vasárnap, be­jövük túlórdázni. A szórakozás­Ä földművesek nevében 1ŰU1. VI. 5. Guba Katalin húsz éve él Be­senyőn (Bešeňov) férje szülő­falujában. A fiatalasszony nehe­zen illeszkedett be az új környe­zetbe, de szerénységével, szor­galmával elismerést szerzett a falu polgárai között. Az ef-jz zöldségkertészetében, később pe­dig a szőlészetben a legjobb dolgozók közé került. Kezdemé- nyezően szervezte a munkát és másoknak is tanácsot adott, pe­dig maga is szüntelenül tanult. Amint mondja, Gyuricky Mihály bácsi tanította meg a szőlőmet­szés fortélyaira. Munkájára a vezetőség is felfigyelt és a cso­port vezetésével bízták meg. A szövetkezet Kati nénije — így becézik a közkedvelt, becsü­letes, dolgos asszonyt — pon­tosan ismeri a termelési ered­ményeket. Magyar Dezső sző­lésznek gyakran segít a kimu­tatások elkészítésében is. Tőle tudjuk meg, hogy a múlt évben hektáronként 12 tonna szőlőt szüreteltek. A termelési verseny­ben az érsekňjvári (Nové Zám­ky) járásban a második helyre kerültek. Bevételükkel jelentő­sen gazdagították a szövetkezet kasszáját. Érdeklődése a közügyek iránt évről évre fokozódott. Aktívan dolgozott a Szlovák Nőszövet­ség, a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség és a CSEMADOK helyi szervezetében. Az efsz szociális bizottságának tagja­ként értékes javaslatokat nyúj­tott be a tagok élet- és munka- körülményeinek javítására. Bár nem mindig talált meghallga­tásra, mégsem hátrált meg. A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének járási bizottsága és helyi szervezete érdemdús mun­kája elismeréseként javasolta Kati nénit a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselője­löltjévé. Vállalta a többletmunkával já­ró tisztséget, s máris azon gon­dolkozik, hogy a földművesek nevében mit terjesszen majd elő a Népi Kamara ülésén, ha megválasztják. Beszélni akar a küzellátás nehézségeiről, főleg az asszonyok gondjairól. — Mi, akik mindennap dolgo­zunk, nehezen tudjuk beszerez­ni a szükséges élelmiszert. Sok esetben már csak azt vihetjük haza, ami a boltban megmaradt. Ezen a helyzeten valahogy vál­toztatni kellene — mondja. Szót akar emelni a közétkez­tetés fejlesztésének érdekében is. Szövetkezetünkben ez a prob­léma nincs megoldva. Kénytele­nek száraz koszton dolgozni, pe­dig szívesen elfogyasztanák a meleg ételt, ha kiszállítanák nekik a határba. Foglalkoztatja a nyugalomba vonult szövetkezeti tagok élete is. Közülük sokan még mindig alacsony nyugdíjat kapnak. Többféle módon segítik őket a szövetkezet, de ez még min­dig kevés, felsőbb szinten kel­dó odafigyelést igényel, amikor emberek közt emelünk fel, vagy helyezünk át több tonnás terhe­ket, a legkisebb figyelmetlenség már életveszélybe sodorhat bár­kit közülünk. Egész nap a ka­binban ülve végzem teendőimet, de higgye el, ha esténként csa­ládom körében, három lányom és feleségem társaságában meg­pihenve belelapozok az újságba, esetleg tévét nézek, az nyugtat, feloldja a napközben bennem összegyűlt feszültséget. Amikor kedvtelései felől fag­gatom, mindig a gépekről be­szélt, persze ebben közrejátsza­nak a nyújtott műszakok és a ledolgozott hétvégek. Megvá­lasztása esetén új, számára ed­dig szokatlan szerepkör vár rá: méltóképpen képviselni válasz­tóit az SZNT-ben. Tudja, a kez­det nem lesz könnyű, de bízik önmagában, a választókerültbe tartozó nemzeti bizottságokkal való jó együttműködésben, az üzemi pártszervezet támogatá­sában. Galánta és a környező falvak választókerületébe tartozó pol­gárok az SZNT-bc Rucz Tibor képviselőjelöltre szavazhatnak, arra a fiatalemberre, aki min­dent meg akar tenni azért, hogy rászolgáljon a bizalmukra. j. mészáros karoly Munkája dicséri az embert ról könnyen lemondok, a kikap­csolódáshoz meg elég egy könyv is. Valójában a verseket szere­tem. Gál Sándor és Csontos Vil­mos köteteit évek óta a kezem ügyében törtöm. Négyen vagyunk testvérek, s valamennyien itt dolgozunk. Nővérem, húgom, öcsém már családot alapítottak. A gyárban meg a munkások kötnek le. Lakáskérvényeket to­vábbítok, kölcsönöket intézek, nyugdíjasok gondjait vállaltam magamra, gondolhatja hát, mi­vel jár számomra egy szakszer­vezeti ülés. De nehogy panasz­nak vélje a szavaimat! Ürülök, ha segíthetek valakin, boldogít az érzés, hogy szükség van rám. Jólesik, hogy bíznak bennem, hogy látom az arcokon, meny­nyire kedvelnek. Higgye el, nem túlzók, amikor azt mondom, ren­geteg munkám van. Tudja, miért örülök, hogy képviselőjelölt let­tem? így még többet segíthetek másokon. Csak egy valami tud igazán elkeseríteni: a félreértés­re, a tévedésre alapozott kije­lentés. És azt sem szeretem, ha a hátam mögött nyilvánítanak véleményt rólam. Én az egye­nes, őszinte beszéd híve vagyok. G. SZABÓ LÄSZLÔ (Gyökeres György felvétele) lene megoldani ezt a problémát. A falu fejlesztése is sok erő­feszítést igényel az új választá­si időszakban. Az Oncsa utcá­ban alig lehet közlekedni. A Szlovákiai Kertbarátok Szövet­sége helyi szervezete tagjainak nincs megfelelő felvásárló köz­pontjuk. A kulturális élet élénk, ennek ellenére a művelődési ház elavult, újat kell építeni, a színjátszócsoport és a citeraze- nekar, amelynek férje Guba je- nő is tagja, jobb körülmények között készülhessen a fellépé­sekre. Számára nem lesz könnyű az elkövetkező öt év, de a felada­tokat vállalja, mert úgy érzi, hogy tevékenységével hozzájá­rul a társadalmi és gazdasági problémák megoldásához. BALLA JÓZSEF A Zselízi (Želiezovce) Álla­mi Gazdaság központi gépjaví­tó telepén sohasem mondható éppen kevésnek a szakemberek dolga. Rengeteg és sokféle típu­sú gépet, berendezést, szerszá­mot használnak a mindinkább korszerű technikára alapozott nagyüzemi mezőgazdasági ter­melésben. Ezek közül minden nap bekerül valami a műhely­be is, ahol bármilyen javítást gyorsan elvégeznek az ügyes­kezű mesterek. A legnagyobb hozzáértést és pontosságot követelő munka többnyire az esztergályosmű­helyben folyik. Ott dolgozik Szalai Béla 45 éves vasesztergá­lyos, a Szlovák Nemzeti Tanács egyik képviselője. Most éppen kikopott forgattyús tengelyek felújítása a feladata. Az állami gazdaságban ő az egyedüli mes­tere ennek. járásban, a Garam folyó jobb partján —• Bajkáltól Csatáig — 29 község tartozik a választóke­rületembe, ahol összesen csak­nem 30 000 ember él. Gondjaik, örömeik az enyémek is- egyben. Ha mondjuk fél-, vagy három­negyedévenként csak egyszer­egyszer jutok el minden helyi nemzeti bizottság plénumára, az már heti átlagban két házon kí­vüli estét jelent, de a rendsze­res kapcsolattartásnak egyéb formái is vannak. A jnb, a knb tanácskozásainak előkészítése, a Szlovák Nemzeti Tanács és annak szakbizottsági ülései — jómagam az SZNT mező-, erdő és vízgazdálkodási szakbizott­ságában dolgozom-, valamint a választópolgárok közérdekű be­jelentéseinek a meghallgatása, elintézése további komoly, idő­igényes feladatnak számít. Mi­vel pedig nem vagyok a leve­— A kopás mértékétől függő­en általában háromszor-négy- szer lehet gondos megmunkálás­sal újjáteremteni egy ilyen drá­ga tengelyt — mutat az eszter­gapad orsói közé századmilli- méternyi pontossággal beillesz­tett darabra. — A centírozással és természetesen az egyéb alko­tóelemek megfelelő felújításá­val meghosszabítható a belső­égésű motor élettartama. — Ezenkívül mi a leggyako­ribb elfoglaltsága a műhelyben? — Mivel a legtöbb mezőgaz­dasági gép redszeres javításá­hoz már évek óta sehol sem kapható elég pótalkatrész, kü­lönösen sok időt és munkát for­dítunk az eredeti gépdarabok felújítására. Mintegy hatvanon vagyunk a központi telepen és az egész kollektíva komoly fel­adata ez a tevékenység. Nem­csak a hiányos ellátás, hanem a takarékossági szempontok miatt is. Nálunk évente tízezres tételeket tesz ki az alkatrész­felújítások haszna. Valóban csak olyasmi kerül az ócska­vasba, ami már semmire sem jő. Szalai Béla huszonhét évvel ezelőtt Galántán szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt. A szakiskolából Trencínbe, sőt a Prágai CKD-gyárba is csalogat­ták esztergályosnak, jó fizetést ígérve. — Az édesapám sokáig az ál­lami gazdaság dolgozója volt. Ismertem az itteni viszonyokat és ezért sem akartam máshová jelentkezni. Sokat számít, hogy a gyerekfővel megszokott, meg­szeretett otthoni környezetben élhetek és dolgozhatok. Munkatársai kezdettől fogva fegyelmezett, példamutató dol­gozónak ismerik a szerény, csendes természetű vasesztergá­lyost. Mindenkivel szót értő, so­hasem veszekedő, kiegyensú­lyozott ember. Szívesen elvál­lalja és pontosan teljesíti a rendszeres többletfeladatokat is. Huszonegy éve elsősorban ezért választották meg a Zselí­zi Városi Nemzeti Bizottságba, majd 1971-ben és 1976-ban a Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selőjének. — Nehéz, vagy könnyű éle­tet jelent képviselőnek lenni? — Nem hiszem, hogy valaki, aki már egyszer belekóstolt a közéleti tevékenységbe, köny- nyűnek véleményezi a képvise­lői munkát. Nagy felelősséggel és a magánéletben sok-sok le­mondással járó tisztség a vá­lasztók bizalmának megszolgá- lása. A képviselőknek sohasem a műszak végeztével telik le a munkaidejük. Például a lévai (A szerző felvétele) lezgetés híve, az ügyintézése­ket mindig személyesen végzem. — Képviselőszemmel milyen­nek értékeli az elmúlt évtize­det? — Választókerületem sokrétű fejlődésében nagy előrelépést jelentett ez az időszak, így elé­gedett vagyok. Soha nem volt még példa a Léva és Zselíz kör­nyéki községek, de a járás és az egész nyugat-szlovákiai ke­rület olyan nagyarányú, dinami­kus fejlődésére, mint 1971 és 1981 között. Mindenütt megva­lósultak a választási programok céljai. Járás- és kerületszerte kimagasló sikerek koronázták a CSKP bölcs politikájának szel­lemében végzett építő munkát. Hogy ne menjünk messzire, Zsettzről mondok egy két konk­rét példát. A legutóbbi választá­sok óta többek között a város minden utcájába kiterjedt a köz­ponti vízvezetékhálózat, újjáépí­tettük a Slovan Tornaklub sta­dionját, közutakkal gazdagod­tunk, jelenleg pedig befejezésé­hez közeledik egy T-18-as típu­sú tornaterem építése. Szalai Béla az elmúlt napok­ban több tucatnyi más példát is felsorolva számolt be a válasz­tóknak a hetvenes évek ered­ményeiről. Május 4-től 20-ig ti­zennégy nyilvános gyűlésen mondott beszédet a Nemzeti Front megbízásából, mint a Szö­vetségi Gyűlés Népi Kamarájá­nak új képviselőjelöltje. Azt ugyan sehol sem említette, hogy lakóhelyén, a Šverma-utcában eddig évente 3—400 óra társa­dalmi munkával segítette elő a választási program teljesítését, de akik ismerik, ezért is tiszte­lik. — A Szlovák Nemzeti Tanács­ban tíz évvel ezelőtt mint pár- tonkivüli képviselő kezdtem te­vékenykedni — tereli hamar másra a szót, amikor a szemé- nyes érdemekről próbálnám fag­gatni. — Az édesapám régi kom­munista. A feleségem szintén a CSKP tagja. Harmadiknak a családunkból én kértem a párt­ba való felvételt. A helyi alap­szervezet tagsága elfogadta a jelentkezésemet. Azóta kommu­nistaként kell úgy dolgoznom, hogy bármikor egyenesen néz­hessek az emberek szemébe. Szilárd meggyőződést bizonyí. tó hangon mondja ezt a kiváló esztergályosmester, majd a meg­szokott mozdulattal ismét el­indítja a sokmázsás megmunká­lógép villanymotorját. A gépsze­relők pontos határidőre várják ' az újjávarázsolt forgattyús ten­gelyeket. LALO KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom