Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-05 / 131. szám, péntek
Látnivalók — félezer kilométeren Aki az iskolái segíti... Félezernél Is több kilométert ikell megtennünk, valahányszor a Bodrogközbe indulunk személykocsival szerkesztőségünk épülete elől. Félezernél több kilométer Dél-Szlová* Ikiáai át. Én magam mindig szívesen vállalkozom az útra, mert, bármennyire hosszú meg fárasztó is, úgyszólván nincs egyetlen üres, unalmas szakasza sem, sőt, minden részében bőven kínálja a látnivalót, a szemet gyönyörködtetőt, lé 1-e'k üdítőt. És ezt nem csupán a kilométerenként változó természeti képekre értem, melyek másmás hangulatba varázsolják az utazót napfelkelés és naplemente idején, a délelőtti és délutáni órákban; és nem csupán a gondosan művelt földekre értein, melyeik hol emelkednek, együtt az úttesttel, hol meg olyan simák kisebb és nagyobb területeiken, mint tavaik, tengerek szélcsendben. Értem a falvakra, városokra is, azokra, melyeiken keresztülhaladunk. Nem kevés a számuk, míg a Mátyusföldön, a Garam mentén és Gömörön át a Bodrogiközbe érünk. Ha lenne helyem, sorolnám is valameny- nyit név szerint, úgy, ahogy (következnek egymás után választott és ki tudja, már hányszor megtett útvonalunkon, melyet olykor kitérőkkel is tarkítunk egy-egy riport miatt vagy araért, mert — különösen éjszaka vagy a sűrű ködben — elnéztünk egy útjelző táblát. Szóval, kínálnak mindig látnivalót, szolgálnak mindig szemnek, léteiknek tetsző újdonsággal a falvak, városok Is. Nem mondok semmi újat, ami- Ikor leírom: sok (közülük más, mint amilyen akár öt esztendővel ezelőtt volt. Kocsiból is jól érzékelhető a változás, hát még akkor, ha kiszállunk, széttekintünk, alaposabban szem- ügyre vesszük a házakat, tereket, utcáikat, parkokat, melyeikkel kisebb települések is dicsekedhetnek már. Továbbá a középületeket, üzletközpontokat, melyek társadalmi munkával is születtek. Értéküket, szerepüket csa'k a helybéliek tudják igazán föl becsülni. Persze, összességükben — közvetve — országos jelentőségűvé is válnak, hiszen az ember mindennapi közérzete, munkahelyi, társadalmi aktivitása nem kis mértékben függ attól, milyen a szűkebb és tágabb tárgyi (környezete, megtalál-e mindent maga körül, ami manapság ügy magasabb szintű anyagi és szellemi életvitelhez szükséges. És itt nemcsak arról van szó, hogy megtalál-e, hanem arról is, hogy hogyan talál meg. Vagyis az esztétikáról, az em bér környezetének esztétikájáról. Van sok szép falunk a Csallóköztől a Bodrogközig, városunk is, noha ezek legtöbbjének új arculata éppen mostanában van kialakulófélben. Hol egy épület, hol egy ötletesen parkosított terület, hol egy játszótér vagy sportlétesítmény, hol egy rendije hozott történelmi épület vagy emlékmű ragadja meg az ember tekintetét, hol egy egész utca, zöldjével, tisztaságával. Minden emberi település külső képe is tükre az ott élő közösségnek, az ott élő közösség belső életének,magatartásának, egyéni és társadalmi aktivitásának, beleértve természetesen a vezetők, képviselők rátermettségét, fölkészültségét, közösség iránti viszonyulását. Tehát sok minden meglátható, az idegen számára is, ebben a tükörben, illetve tükrökben, hiszen falvakról, városokról van szó, melyek az elmúlt választási időszakban a lakosság munkája révén is, a lakosság örömére gazdagodtak, úgy, hogy közben szépültek is. Persze, nem mindegyik abban az ütemben és olyan mértékben, ahogy azt eltervezték, szerették volna annak idején. A keleti végekig utazó azt is észreveszi nem egy helyütt, ami messzire van a széptől, mindentől, ami kulturált, esztétikus életkörnyezetet jelent. A tükör lehangoló képet, képeket mutat és keményen veti föl a kérdést: hogy tudnak itt emberek élni, dolgozni, egyáltalán, hogv tűrik meg, az illetékesekkel együtt,- hogy temérdek szemét, omladozó házfal, régi üzlethelyiség, koszos kirakatüveg, bedőlt kerítés, gazos terület rontsa a falu vagy város képét, következésképpen a közérzetet és közhangulatot, naponta. Ilyen környezetben kulturális fölemelkedésről beszélni — ugyancsak furcsa lehet. Ahol nem, illetve kevesebbet beszélnek, de annál többet tesznek, az meglátszik. És nemcsak a külsőn. Az emberek gondolkodásában, tudati és érzelmi megnyilvánulásában, viselkedésükben, a társadalom hasznára és a saját hasznukra végzett munkájukban ugyanúgy. Persze, a munka, a tett minősége, hatásfoka sohasem független a műveltségi szint fokától, a közösségi érzület, elkötelezettség mélységétől és természetesen több más nemes emberi tulajdonságtól, képességtől, illetve az ezek fejlesztéséhe z, k ibo n (a k o z ta tá sá h o z szükséges feltételek milyenségétől. Szerencsére, az igény egyre erősebben jelentkezik mindenütt egy kulturáltabb, tartalmasabb egyéni és társadalmi élet iránt, melynek a környezetéről se feledkezzünk meg, alakítsuk, építsük tovább, (gyorsabb ütemben, ahol eddig lassan ment e közhasznú tevékenység) — elsősorban a helyijeli lakosságért, egy kicsit meg azért, hogy a honi vagy külhoni ulazó minden faluban és városban szépre, az emberhez, a szocialista társadalomhoz méltó környezetre lehessen figyelmes, a Csallóköztől a Bodrogközig, e több mint félezer kilométeres útvonalon. BODNÁR GYULA *70 ivajgó gyermeksereg ikö- L.O Kött ültem az idei Du- namenti Tavasz egyik előadásán. A színpadon kipirult arcú kisiskolások játszottak szívet- lelket gyönyörködtető történetet a furfangos férfiről, aki mindig túljár a kapzsi bíró eszén. A gyerkőcök itt a nézőtéren percek alatt belefeledkeznek a játék örömébe, pajlatípus lehet életképes, amely aktív munkára, gondolkodásra neveli növendékeit. Nem véletlen, hogy hazánkban az ilyen iskolatípus kialakításán fáradozunk immár több esztendeje. A jelen és még inkább a jövő feladatait ugyanis csak azok az emberek képe se k m ego ld a ni, • a kik szüntelen önművelődéssel, a szaOKOSAN— A JÖVŐ ELE fásként fogadják be az okos férfit, hangos szóval biztatják őt, kiabálva figyelmeztetik a leselkedő veszélyekre, fel-fel- ugrálva követik nyomon az eseményeket, megpróbálnak — az ő szint ükön — véleményt formálni. Megteremtődne a ritka varázslat, amikor eltűnik a választó vonal színpad és nézőtér között, és kialakul egyetlenegy teremtő, erkölcsi értékítéleteiben egységes közönség, hogy részt vegyen ebben a halálosan komoly játékban. Egy pedagógus azonban egyetlen parancsszóval szertefoszlatja ezt a varázslatot, a merev normákhoz ragaszkodva közbekiált: — Csend legyen! A megszeppent gyerkőcök visszazuhantak a valóságba, az oly közeli mese pillanatok alatt messze került tőlük, ami később történt az már csak ott a színpadon játszódott, s nem itt közöttük. Még ma sem hagy nyugodni ez a kép, mert jellemzőnek érzem. Úgy érzem, a nem is olyan régi, oktatásközpontú Iskola viselkedésformája tért vissza a leírt pillanatban. Az a fajta iskoláé, ahol bizonyos előírt anyag bemagolásán, a memorizáláson, a kötelező tudnivalók elsajátításán volt a hangsúly. A mérfölded léptekkel előrehaladó fejlődés azonban szétrepesztette a merev határvonalat, hiszen a napról napra gyarapodó ismeretek zuhatagában csak az képes eligazodni, aki gondolkodni, tehát szelektálni tud. Követike- aéskénnen csak olvan lskobad idő értelmes kihasználásával, megfelelő értékrendszer kialakításával lépést tudnak tartani a fejlődéssel. Csakis azok, akik eligazodnak a világ dolgaiban, akik egyéni és társadalmi szempontból egyaránt megfelelő életcélt tűznek maguk elé, s van erkölcsi erejük, tudásuk dolgozni, ha kell, harcolni e cél érdekében. A mi társadalmunk megfelelő feltételeket teremt a kis és nagyobb közösségek boldogulásához. Jórészt az embereken —> a most felnövekvő új nemzedéken is — múlik, mennyi valósul meg ember- és társadalomformáló terveinkből. Ezért is hangsúlyozzuk a gondolkodó embertípus fontosságát. A nemrég lezajlott választási gyűlések is igazolják, hogy országszerte több az olyan ember, aki él a szocialista demokrácia kínálta lehetőségekkel, véleményt formál sok helyi és nagyobb méretű tervről, e lgon do lá s ró 1. Va la nie n n y ie n tapasztalhattuk, hány okos, életrevaló ötlet, javaslat hangzott el előbbre lépésünk érdekéiben. Persze, minden javaslat any- nyit ér, amennyi megvalósul belőle, s a realizáláshoz megint csak emberekre, aktív polgárokra van szükségünk. Az egyénnek a közösség érdekében kifejtett aktivitása elsősorban életszemlélet és megfelelő értékrendszer kérdése, amelynek kimunkálásában meghatározó szerepe van a közösségnek: iskolának, családnak, munkahelynek, baráti körnek. Nagyszabású, fejlődésünket döntően meghatározó terveket fogadtak el pártunk XVI. kongresszusán, amelyek most a választási programokban is tükröződnek. A megvalósulásukhoz értelmes és aktív dolgozókra van szükségünk, hiszen Lenin szerint a szocializmust csak művelt emberekkel lehet fölépíteni. Ma is mély az értelme és nagy az időszerűsége ennek a gondolatnak. A társadalom ügyei iránt elkötelezett, gondolkodó ember formálásában meghatározó szerepe van az iskolának. Ezért már itt is arra kell törekedni, hogy a tanulók aktivitását, különböző szintű véleménynyilvánítását ne fogjuk vissza, hanem úgy adjunk teret ezek kibontakozásához, hogy köz- l>en megfelelő mederbe tereljük azokat. Iskolában és iskolán kívül — zsenge koruktól kezdve, amikor rácsodálkoznak a világra és megpróbálnak véleményt formálni. Mert holnap még több értelmes és aktív dolgozóra van szükségünk. SZILVÄSSY JÓZSEF Hazánkban a felszabadulás óta évszázados mulasztásokat pótló, történelmi jelentőségű eredményeket ériünk el az oktatásban. Az oktatásügy demokratizálásával, tartalmának szocialista jellegével minőségileg új iskolarendszert teremtettünk. Mindez hozzájárult szocialista hazánk, társadalmunk, gazdasági életünk fejlődéséhez, népünk alkotó energiájának kibontakozásához, kulturális felemelkedéséhez. Szocialista közoktatásunk dinamikusan fejlődik. Az elmúlt öt évben az új oktatási tervezet bevezetésének eredményeként sokat változott, korszerűsödött a tanítás és a nevelés tartalma, rendszere, intézmény- hálózata, bár még napjainkban is vannak megoldatlan vagy félig megoldott régebbi problémák, s az új viszonyok között jelentkező gondok. Jelentős eredmény azonban, hogy az oktatási tervezet figyelembe vette a holnapi igényeket, s olyan alapokat teremtett, amelyek lehetővé teszik a továbblépést. Oktatásunk egyre jobban megfelel a társadalmi — tehát a gazdasági termelési, a kulturális, az erkölcsi politikai és az egyéni családi — elvárásoknak. Közoktatási rendszerünk alapvetően betölti szerepét, a hangsúly most tehát a mindennapi munka hatékonyságának a nö vetésére tevődött. S a javítási törekvések különösen a nevelésre vonatkoznak. Jogosan vagyunk büszkék a tananyag korszerűsítésére, jó néhány tantárgy valóban színvonalas oktatására. De az ember nemcsak azáltal válik emberré, különösen pedig szocialista típusú emberré, ha kel'lő tudással vértezik fel. A fő cél a jövő építőinek, a szocialista emberek sokaságának a kialakítása. S ha ebből a szemszögből vizsgájuk iskoláinkat, el kell ismerni, hogy azok még ma is inkább oktató, mintsem az egész embert formáló intézmények. A szocialista iskola — nevelésközpontú iskola. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, kiteljesült emberi életre képesek. De a nevelés alapvetően közösségi feladat, helytelen lenne tehát, ha a szocialista ember formálását csak az iskolákra, a pedagógusokra hárítanánk, bár szerepük nélkülözhmetlen. A fiatalok szocialista nevelése csakis az iskola és a család együttműködésével, egységes ráhatásával, az ifjúsági és gyermekszervezetek hatékonyabb segítségével lehet eredményes. A nevelés ezáltal egyre inkább társadalmi üggyé is válik. Társadalmunk sokat vállal a nevelés gondjaiból. Ez mind az iskola, mind a társadalom szempontjából nagyon Jelentős. Az együttműködés az Iskolának azért hasznos, mert a valóság kérdéseit segíti közvetíteni a nevelőmunkához, s mert közelebb viszi a képzést a gyakorlathoz. Iskoláink sokféle konkrét segítséget is kapnak az üzemektől, inétzményektől, szocia-1 lista munkabrigádoktól. Ez a támogatás azonban nem egyoldalú; aki az iskolát támogatja, az az egész társadalom s benne a saját érdekelt is szolgálja, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól képzett, felkészült, művelt fiatalok kerüljenek ki az iskolapadokból. TÖI.GYESSY MÁRIA Kultúránk mindennapisága Fa 1va in k ban, v á rosa i n k ba n egyszerre éltük a mérlegelés és a tervezés idejét, értékeltük munkánk eredményeit, körvonalaztuk elvégzendő feladatainkat. Az így megalkotott választási programok mindegyükében meghatározott helyet kapott a köz- művelődés, a kultúra területén ránk váró munka. Aligha kell k ülönösebben magyarázga tni, hogy összefüggéseiben szemlélve, az emberek életére és gondolkodására gyakorolt hatását tekintetbe véve ez mennyire szerteágazó feladatot jelent. Tá rsadal m u n k legsze inbe t űnőbb jegye az em!>eri értékek egyénenkénti kiteljesítésével együtt járó közösségi szemlélet. Ez mindenekelőtt intézményesített formában és a Nemzeti Front társadalmi és tömegszervezeteinek lakóhelyeinken végzett munkájában nyilvánul meg. Ennek szerves részét képezi a közművelődés, az amatőr művészeti mozgalom, a közvetlen életkörnyezei védelme és gyarapítása, a művészi alkotó munka, s mindezek eredményeinek közösségi birtokbavétele. Kultúránk mindennapiságát éppen ez a közösségi tulajdonviSzabó loan: Élet szony adja. Ennek kellene egyre inkább befolyással lennie, a* emberek gondolkodására, a köz- ügyek, a társadalmi értékek iránt tanúsított viszonyára. Nem véletlen, hogy a közművelődésben egyre inkább a kisebb közösségekben — klubok, szakkörök, alkotó csoportok — végzett munkát tartjuk korszerűnek. Természetesen ez nem jelenti a közélet atomizálódását, sőt ellenkezőleg: a közös érdeklődés, szórakozás, művelődés összeköti az embereket* Ennek az új közművelődési formának már összegezhető eredményei, elemezhető tapasztalatai is vannak. Fontos kísérő jelenségként könyvelhetjük el, hogy az érintettek döntő többségénél megnövekedett a közügyek, a társadalmi élet iránti érdeklődés, s egyre gyakoribb közöttük az önálló, alkotó gondolkodású ember. Ennek logikus előzménye, ésszerű feltétele, hogy az új vá< lasztási programba foglalt, közeljövőben felépítésre kerülő művelődési házak építészeti megoldásukkal is ezt a munkaformát segítsék. Az egyetlen hatalmas színházterem helyett, amelynek befogadó képessége sokszor meghaladja a faluban lakók számát, a klubszerű és szakköri foglalkozásoknak helyet adó kisebb helyiségekre lesz szükség. Azonos érdeklődéstől áthatolt kisebb közösség tagjai könnyebben kerülnek közel egymáshoz, könnyebben sajátítják el a társadalom igényeinek, elvárásainak is megfelelő életformát. Ennek igénylése, elfogadása már egy-egy ember személyiségének fejlettségétől is függ, amelynek fejlesztéséhez nem kevésbé járulhat hozzá a vele kapcsolatba kerülő kisebb közösség. Ennek a közművelődési munkaformának fontos szerep jut abban is, hogy egyetemesebb célok eléréséért lakóhelyükön végzett munkába is bekapcsolódjanak. Tudatformáló hatása pozitívan nyilvánul meg az emberek eredményeinket, eltávolításra váró hibáinkkal szembeni magatartásában, s ez mindennél fontosabb tényező szocialista társadalmunk mai életében. DUSZA ISTVÁN úr szó 1981. VI. 5.
