Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-05 / 131. szám, péntek
raiocsopoilekra össiponiosíliók a figyelmet Egy járási konzultációs központ a komplex intézkedések alapelveinek érvényesítéséért A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő komplex intézkedések bevezetésének előkészületei Idején, a szervezési tennivalók tervének kidolgozásában, az alapelvek lényegének megismertetése és megértetése során a pártszervek és -szervezetek jelentős munkát végeztek. Egy-egy járáson belül a szervező feladatokat a járási pártbizottság irányításával tevékenykedő konzultációs központ végezte. Amint az Tibor Chovan elvtárssal, az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Pártbizottságának titkárával folytatott beszélgetésből Is kitűnik, a járási konzultációs központokra a XVI. pártkongresszust követő időben is rendkívül igényes politikai feladatok várnak. • Hogyan értékelné a járási konzultációs központ elmúlt évben kifejtett tevékenységét? — Sokrétű és eredményes munkát végeztünk. Az egyes bizottságokban összesen több mint negyven szakember dolgozott, és az elmúlt évre kitűzött feladatokat, az alapeivek lényegének megmagyarázását sikerült teljesíteni. A munkában szorosan együttműködtünk az egyes vállalatoknál és üzemekben alakult konzultációs központok tagjaival, s közös igyekezetük eredménye, hogy mindenütt és minden munkahelyi fokon helyesen értelmezik a komplex intézkedések lényegét. Vezetők és beosztott dolgozók egyaránt tudatosítják, hogy az irányítási rendszert tökéletesítő intézkedések ösz- szessége az nem valami csodaszer, amely a gazdasági életben egyik napról a másikra törvényszerűen meghozza az irányítás és szervezés szívnonalában a szükséges fejlődést. Igyekeztünk megértetni, hogy, éppen ellenkezőleg, az irányítási mechanizmus céltudatos átépítésének hosszú távú programjáról van szó. Szem előtt tartottuk azt is, hogy az üzem vezetőin kívül a dolgozók is megismerjék az alapelvek lényegét, s ennek érdekében az új gazdaság- irányítási elveket nemcsak nép- gazdasági összefüggésekben magyaráztuk, hanem azokat minden egyes esetben a konkrét munkahelyi feltételekre is lebontottuk. • Ilyen tekintetben hol végezték a legsikeresebb munkát és a 7. ötéves tervidőszak kezdetén az új termelési feladatok teljesítésében már mennyiben kezdtek érvényesülni az egyes alapeivek? — A komplex intézkedések bevezetésének előkészületei során a legeredményesebb munkát kétségkívül a komáromi hajógyárban végezték. Ez érthető, hiszen ipari üzemeink sorában ez az egyedüli, ahol közvetlenül vállalati szinten foglalkozhattak az új feladatokkal, míg a többi helyen az üzemi keretben kifejtett munka lényegét meghatározta a vállalatnál folyó előkészítő tevékenység. A konzultációs központ aktívaértekezletek, különböző szemináriumok szervezésével igyekezett áthidalni ezt a különbséget. Az egyes összejöveteleken a párt- alapszervezetek elnökei, máskor a gazdasági vezetők kölcsönösen megismerték a komplex intézkedések bevezetésével kapcsolatosan végzett munkát, és a mások észrevételei, tapasztalatai alapján megfelelő alapot teremtettek a vállalati szintről jövő intézkedésekhez. Például mindenütt kellően felkeltették a dolgozók érdeklődését. Foglalkoztak az anyagi ösztönzés hatékonyabbá tételével, ügyelve az önálló elszámolás alapelveinek helyes magyarázására, hogy a dolgozók lássák, a differenciált jutalmazás, a munkával szerzett érdemekhez igazodó bérek valóban és közvetlenül az ő érdekeiket szolgálják. Párhuzamosan nagy gonddal és felelősséggel folyt a műszaki-gazdasági normák rendszerének tökéletesítése. Mindez alapul szolgált ahhoz, hogy a dolgozók bekapcsolódhattak a tervezési folyamatba, és az éves feladatok meghatározása során a korábbiaknál jobban érvényesülhetett a kezdeményezőkészség. ® A CSKP XVI. kongresszusa után a járási konzultációs központ mire összpontosítja a figyelmet? — Első lépésként járási szinten meghatároztuk a kongresz- szusi határozatokból ránk háruló feladatokat. Ezeket háromnapos szemináriumok keretében részletesen megvitattuk az egyes népgazdasági ágazatok, szolgáltató, kereskedelmi, egészségügyi stb. vállalatok, illetve szervek párt- és gazdasági vezetésével. Ezt követően az egyes pártalapszerve- zetek is összegezték a kongresszusi határozatokból rájuk eső feladatokat. Munkánk másik része azon a tényen alapul, hogy a komplex intézkedések bevezetésének végső sikerét az emberi tényező elsődlegesen meghatározza. Ilyen összefüggésben a korábbinál lényegesen nagyobb és jelentősebb szerepet kapnak az egyes munkacsoportok és azok vezetői. Ebből kiindulva a pártalap- szervezetek bevonásával az egész járásra kiterjedő felmérést végzünk. A munkacsoportok tagjainak száma, ’'politikai aktivitása, ágazatok szerint milyen a párttagok részaránya az egyes munkacsoportokban — ezek képezik vizsgálódásunk tárgyát. Ennek alapján megtudjuk, hogy az egyes csoportokon belül, elsősorban a vezetők szempontjából, mennyibe adottak a feltételek az újszerű bérezéshez, hogy a csoportvezető képes-e megfelelni annak a minden tekintetben igényesebb elvárásnak, amit az újszerű bérezés megkövetel tőle. A kapott kép egyúttal azt is megmutatja, hogy káderpolitikánkban hova és mire kell összpontosítani figyelmünket. Párhuzamosan azt is felmérjük, hogy az egyes munkacsoportok mennyire állandóak. Mert ahol az egyik csoportból rövidebb vagy hosszabb időre meglehetősen gyakran áthelyezik az embereket egy másik csoportba, csak azért, hogy valahol csúszás van a tervteljesítésében és azt korrigálni kell, ott a csoportokra és azokon belül az egyes dolgozókra aligha lehet konkrét feladatokat bízní, s az elvégzett munka objektív értékelése is nehezen elképzelhető. Q Végül arra kérném, foglalja össze röviden, hogy miben látja a komplex intézkedések bevezetésének jelentőségét a járás Szemszögéből? — A járási pártkonferencia határozata értelmében a 7. ötéves tervidőszak éveiben az ipari termelés terjedelmét éves átlagban 4,8 százalékkal kell növelnünk. Ez jóval az országos átlag fölött van, és tudnil kell azt is, hogy 1981—1985 között számottevő új ipari kapacitásokkal nem számolunk. A növekedést tehát a meglevő kapacitások belső tartalékainak hasznosításával kell elérni. Itt említhetjük meg a munkaidő jobb kihasználását, a második műszakok részarányának növelését, a termékek minőségi mutatóinak javítását és az exportképes termékek választékának bővítését. Minderre ösztönöznek, mondhatni kényszerítenek a komplex intézkedésekben lefektetett alapelvek. Az első eredmények igazolják, hogy üzemeink vezetői és dolgozói máris éltek a lehetőségekkel. Az első negyedév alatt dinamikusan fejlődött járásunk ipara, és terjedelme az elmúlt év hasonló időszakához képest 5,9 százalékkal volt nagyobb. Konkrét példát is említek. A prostéjovi Agrostroj komáromi üzemében a termékek minőségi mutatóinak javításával a tervezettnél 15—20 százalékkal nagyobb bevételt értek el. Ha ez így lesz a jövőben is, a többletből megvalósíthatják az üzem bővítését, de az anyagi érdekeltség elmélyítésének céljára is nagyobb összegeket fordíthatnak. Ez is mutatja, hogy a komplex intézkedések alapelveinek érvényesítésével valóban összeforr és eggyé válik a népgazdaság, a járás és a dolgozók érdeke. EGRI FERENC A kommunista szülők felelőssége Vásár úton (Trhové Mýto) nem jelent különösebb gondot a pionírcsapat vezetőjének, a pedagógusoknak, de a szülőknek sem, a vakációra készUlő diákok Üdültetésének, táborozásának, nyári tevékenységének megszervezése. Ahogyan a szülőkkel egyetértésben, és segítségükkel megépítették a tanév folyamán az iskola udvarán a játszóteret, a sportpályákat, olyan egyetértésben már hetekkel korábban meghatározták, hogy ki, mit tegyen a cél érdekében. Közben még olyan csekélynek látszó feladatról sem feledkeztek el, mint a gyógynövények gyűjtésének megszervezése. A jó felkészülés „titkát“ magyarázva Szatmáry Zoltán iskolaigazgató megállapította: „A szülök munkaközössége egyenrangú társa a tantestületnek, és ez elsősorban a kommunista szülők tevékenységének, hatásának köszönhető.“ Tapasztalataira hivatkozva döntőnek — mondotta — a kommunista szülők szerepét mind az iskolai, mind az iskolán kívüli nevelésben. Tény, hogy az utóbbi évtizedben sokat fejlődtek a szülői munkaközösségek, és a legtöbb helyen valóban társaik a tantestületnek. Ennek ellenére nein kevés az olyan iskola, osztály, amelyben még ma is főleg a gyermekek tanulmányi előmenetelével — ezen belül is sokszor csak az osztályzattal — a magatartási és fegyelmi problémákkal, jobb esetben a társadalmi munkák megszervezésével foglalkoznak. Jobbára még mindig csak a tantestülettől, az osztályfőnöktől függ, hogy milyen mértékben foglalkoztatják a szülőket a pionírcsapat gondjai, a munkára nevelés kérdései, a szocialista személyiségjegyek megszerzésének problémái. Nagy szükség volna pedig a közös útkeresésre, a szülők részéről megnyilvánuló kezdeményezésre is. A családok bizonyos részében ma is elevenen élnek még visszahúzó hagyományok, tükröződnek a szocializmustól idegen nézetek, az önzés, a túlságos anyagiasság. Káros lenne, ha a szemlélet a fiatalokban is eluralkodna. Hiszen mi nemcsak megelégedett, boldog emberré, hanem a szocializmus tudatos, harcos építőjévé akarjuk nevelni a gyermekeket. A kommunista szülők tehetnek a legtöbbet azért, hogy a többi szülővel közös érdeket vállalva, ami egyébként nagyon is természetes, igazi, valóságos közösséggé kovácsolják a szülők munkaközösségét. A megbeszélések, a tanácskozások, a közös munkavállalások a szocialista nevelés tapasztalatcseréjét, a szocialista családi élet formálását eredményezzék. így a korszerű nevelés iránt ma még közömbös, elzárkózó szülők is változtatni fognak a nagyon türelmes és tapintatos eszmecserék, beszélgetések, valamint a közös munka nyomán korszerűtlen, károsan ható nevelési elveiken, szokásaikon. Ehhez persze az kellene, hogy minél több kommunista vállaljon tisztséget a szülői munkaközösségekben, és ott kitűnjön példamutatásával, aktivitásával, az iskola, a pionírcsapat nevelési céljait támogató magatartásával. Jó volna, ha mindehhez az alapszervezetek is, a felsőbb pártszervek is több segítséget nyújtanának. Egyrészt azzal, hogy időnként a pártszervezetekben is vitát rendeznének a családi élet, a családi nevelés kérdéseiről, a pionírcsapat problémáiról. Másrészt azzal, hogy pártmegbízatásként, pártmunkaként tartanák számon a szülői munkaközösségek kommunista tisztségviselőinek tevékenységét. Ösztönöznék, elismernék azt, és természetesen, időnként be is számoltatnák őket munkájukról. HAJDÚ ANDRÄS Folyamatos korszerűsítéssel A Prága-Letftany-i AVIA Gépkocsigyáriban a 6. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését valamennyi dolgozó becsületbeli ügyének tekintette. Ez volt sikereik titka és a gazdaságosságra, a munkaidő teljes kihasználására törekedve, ma is ez a céljuk. A párt és a szakszervezet segítségével erre nevelik őket a vezető gazdasági dolgozók, akik nem csupán a mennyiség megköveteléséből kiindulva irányítják az üzemet. Ugyanolyan fontosnak tartják az állandó innovációt, a termékek minőségének szüntelen javítását és nem utolsósorban a szállítási határidők pontos megtartását. Világszerte keresettek termékeik Ezek az adatok is a gyár megnövekedett feladatairól tanúskodnak, amelyeket — tekintve, hogy a dolgozók száma nem növekedik — a munkatermelékenység növekedésével és fokozott takarékossággal kell biztosítaniuk. — Enélkül aligha vállalhattuk volna az exportfeladatok lényeges növelésével kapcsolatos kötelezettségeink teljesítését — mondja Karéi Blažej, a műszaki-gazdasági osztály vezetője, majd elmondja, hogy bár termékeik eddig is keresettek voltak a szocialista országokban, elsősorban a Szovjetunióban, a nyugati piacok is élénk érdeklődést tanúsítanak irántuk. Ez pedig főleg a járműveknek a tropikus éghajlatú országok követelményeihez igazodó, újszerű kivitelezésével volt elérhető. A megrendelők sajátos igényei gyors kielégítésének köszönhetően nemcsak Kubával, hanem Egyiptommal, Kambodzsával, Marokkóval és Algériával is előnyös szerződéseket kötöttek. — A Szovjetunió országútjain az idén mintegy 700 könnyű teherautó jelenik meg — hivatkozik Karéi Blažej a szovjet szakemberek elégedettségére. — Még tavaly nagyító alá vették termékeinket. Működésüket a legkülönbözőbb feltételek között ellenőrizve megállapították, hogy nemcsak a takarékossági feltételeknek felelnek meg. Ezen túlmenően megbízhatóan közlekednek és könnyen kezelhetők. Olyan előnyök ezek, amelyekért legnagyobb és legjobb üzletfelünk a jövőben is megajándékoz bizalmával, és fokozatosan növeli megrendeléseit. Ennek alapján a 11. szovjet ötéves tervidőszakban évente kb. 2500 AVIA gyártmányú gépkocsira — mindenekelőtt az A 20 Furgon és az A 30 típusú kocsikra — tart igényt. A további gépkocsikat Magyarország, Lengyelország, Bulgária és Kuba várja az üzemtől. — Érthető azonban — mondja Karéi Blažej —, hogy a népgazdaság igényeinek figyelembe vételével ennyivel nem elégedhetünk meg. További megrendelésekre törekszünk. A kocsik folyamatos és rendszeres korszerűsítésével — ez ugyanis számunkra a legjobb reklám — más országok figyelmét is igyekszünk felhívni termékeinkre. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: sikerült-e eleget tenniük valamennyi megrendelésnek? — A feltétel, hogy a tervezőmérnökök, a gépszerkesztők, az újítók, a szocialista munkabrigádok, egyszóval a különböző szakaszon dolgozók a velük szemben támasztott követelményeknek eleget tegyenek, és természetesen fontos szerepe van a róluk való körültekintő gondoskodásnak is — hangzik a válasz. 1981. VI. 5 Még nagyobb szállítói fegyelemre van szükség A komplex intézkedések a jobb eredmények záloga — tartják az üzemben. Ha nem így lenne, aligha tekinthetnének bizakodóan a jövőbe, aligha sikerülne megbirkózniuk a 7. ötéves tervidőszak eddiginél is igényesebb feladataival, amelyeknek arányos teljesítése azonban nem kizárólag az AVIA dolgozóitól függ. — A komplex intézkedések bevezetésével a kivitelező és szállító vállalatok fegyelmezettebbek, megértőbbek ugyan — mondja Jaroslav Chvátal, a gépkocsi-karosszériákat szerelő üzemrészleg vezetője, ám az anyagok és alkatrészek folyamatos szállítása még mindig sok kívánnivalót hogy hátra. A tapasztalatok hiányára, vagy túlzott elővigyázatosságra valló nehézkességnek rövid időn belül véget kell vetni. Ez a feltétele a munkatermelékenység növelésének csakúgy, mint a tetemes anyagi károkkal és idegölő kapkodással járó túlórák és rendkívüli műszakok megszüntetésének. A teherautókat és a V3S típusú gépkocsikat gyártó AVIA 1981. évi feladatai a legszembetűnőbben termékeik számával szemléltethetők. A terv szerint az idén ötszázzal több, tehát 11 ezer teherautónak és 3900 V3S típusú gépkocsinak kell elhagynia a gyár kapuját. Stabilizálják a kádereket És hogy az AVIA dolgozóiról a vállalat jól gondoskodik, az abból is kitűnik, hogy minden ötödik a legutóbbi tervidőszakban felépült üzemi lakótelepen, tehát munkahelye közvetlen közelében talált otthonra. — Nagy előny ez az időmegtakarítás is — utal saját tapasztalataira a szerencsések közé tartozó Božena Kocínová —, hiszen a fárasztó utazást a pontatlan közlekedés és emiatt az autóbuszokban az állandó tolongás tetézi. Ezzel volt magyarázható a múltban gyakori munkaerővándorlás, ami azonban az utóbbi években jóformán megszűnt. Az eredetileg tervezett 1200, többnyire háromszobás lakás közül mintegy ezer már megtalálta a gazdáját. A lakók elégedettek, és ha a szolgáltatások Is kielégítők lennének, nem lenne okuk a panaszra. A bölcsőde és az óvoda már üze mel, az iskola és az egészség ügyi központ megnyitását pe dig az idén őszre várják. Noha a lakótelep építésévé kapcsolatos költségek teteme sek, a tapasztalatok szerint « dolgozókról való gondoskodá kifizetődő. Ezért született mej a döntés, amely szerint a Avia — a nehézségek ellené re — a 7. ötéves tervidőszak ban is folytatja a lakások épí tését. Állami kölcsönnel és fő leg a munkatermelékenység növelésével — igyekszik meg teremteni a további beruházá sokhoz szükséges anyagiakat Ebből akarja fedezni a ké csarnok korszerűsítési költsé goit és a nagy teljesítményi berendezések árát is. Mert - amint mondják — a munkafel tételek javulása lényegesei hozzájárul a dolgozók kezde ményezésének fokozásához.
