Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-25 / 148. szám, csütörtök
HELYT AKARNAK Állni A rakovníki TOS vállalatban a júniusi taggyűléseken a kommunisták megvitatják a CSKP XVI. kongresszusának a vállalat viszonyaira lebontott határozatait. A tanácskozás a hatodik ötéves terv és az 1981-es év első negyedévi tervének sikeres teljesítéséből indult ki. Ezért a párt vállalati bizottsága és az alapszervezetek bizottságai gondosan előkészítették a taggyűlést, hogy azokat a dokumentumokat, amelyek rögzítik az új jeladatokat és megoldásuk módját, a magukénak tekintsék az emberek, és aktívan kivegyék részüket teljesítésükből. — Valóban nagy feladatok állnak előttünk — mondotta Petr Seman elvtárs, a pártbizottságának elnöke. A hetedik ötéves tervidőszak folyamán nem gyártunk többé műanyagprést, hanem teljesen az új program megvalósítására — a hidraulikus elemek és gépcsoportok gyártására fordítjuk a figyelmet. A CSKP XVI. kongresszusának határozata feladatul adja, hogy a kétszeresére növeljük e fontos munkahely termelését, s ugyanakkor jelentős mértékben növeljük a hidraulikus elemek és gépcsopor* tok műszaki színvonalát, megbízhatóságát és élettartamát. Ezért szentelünk oly nagy figyelmet a kongresszusi határozatok lebontásának valamennyi műhelyben, beleértve az egyes dolgozók feladatait — mondotta a pártalapszervezet elnöke. A rakovníki TOS vállalatnál már megszülettek az első tapasztalatok a hidraulikus elemek gyártása során. Az elmúlt öt esztendőben már ki is próbálták őket. Nem sikerült azonban a termelést a kellő ütemben és terjedelemben megindítani, ahogy azt a feladat fontossága megkövetelte. A lassú előrehaladás oka az volt, hogy a vállalat üzemeiben nem volt egységes az eljárás, s nem teljesítették következetesen az elfogadott intézkedéseket sem az üzemekben, sem pedig a vezérigazgatóságon. Erre a hiányosságra rámutatott a műszaki értekezlet és a párt vállalati értekezlete is. Ügy határoztak, hogy meggyorsítják a hidraulikus elemek gyártását, s a vállalat kísérleti fejlesztési bázist és próbatermet létesít. Ezeket a feladatokat viszont már végzik. Bizonyos problémák mutatkoztak a munka irányításában és megszervezésében is — folytatta Seemann elvtárs. Azok a változások, amelyek a termelésben bekövetkeznek, megkövetelik, hogy felhagyjunk számos szokással, és elsajátítsuk az újat. Az alacsonyabb beosztású gazdasági tisztségviselők az általuk hozott döntésért a felelősséget néha más gazdasági dolgozókra hárítják. Ezzel a kollektívában olyan légkört teremtenek, amelynek lényege, hogy a problémák nem oldódnak meg. Az ilyen eljárásnak véget vetünk, mivel a megváltozott körülmények alkotó hozzáállást követelnek meg mind a munkában, mind a gondolkodásban. Enélkül nagyon nehezen teljesítenénk az ötéves terv feladatait. A kongresszus lebontott határozataiban ezéi't szólunk a párt politikai-szervezői munkájának, az eszmei nevelő munka és a kádermunka javításáról, valamint a párt vezető szerepének elmélyítéséről. A rakovníki TOS-ban ezek a szavak konkrétan azt jelentik, hogy tovább kell mélyíteni a vállalati pártbizottság és az alapszervezetek megismerési és irányító tevékenységét. Ugyanis az utóbbiak közül néhány még mindig nem eléggé igényes és következetes az egyes határozatok teljesítésének értékelésében és az elért gazdasági eredmények elemzésében. A pártszervezetek bizottságainak mindenekelőtt a hatáskörükbe tartozó problémákat kell megoldaniuk, és teljes felelősséggel kell követelniük a még jobb eredmények elérését gátló negatív jelenségek felszámolását. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben érvényesíteni kell az ellenőrzés jogát a vállalat, az üzemek és az egyes termelési szakaszok gazdasági vezetőségének tevékenységével szemben, nem szabad elnézni a hiányosságokat, a hanyagságot, a kényelmesség megnyilvánulásait, a munka- és technológiai előírások megsérétését. Ezért személy sžerint a vállalati pártbizottság elnöke és az egyes alapszervezetek pártbizottságai a felelősek. — Az ellenőrzést minden taggyűlésen és a vállalati pártbizottság minden ülésén el kell majd végezni. Ezek alapján fogjuk azután meghozni a párthatározatokat — mondotta Miroslav Šrédl elvtárs, a hármas számú pártalapszervezet bizottságának elnöke. — Másképp nem megy, mert az új termékek gyártásának jól képzett és jól felkészült irányító, illetve vezető dolgozókra van szüksége. Hasonló figyelmet szenteltek a rakovníki TOS kommunistái a kongresszusi határozatok lebontásának saját kádermunkájuk területén is. Állandóan érvényes az az elv, hogy a kádereknek a termelés irányításában, szervezésében s egyúttal az emberek nevelésében érvényesülő képességeitől függ a munka eredménye. A kádertartalékok kiválasztásában és felkészítésében van mit tenni — hangsúlyozta Seemann elvtárs. Kádertartalékunk jelenleg hatvan dolgozóból áll, de nincs utánpótlás azoknak a helyére, akik az ötéves tervidőszak végén nyugdíjba mennek. Itt elsősorban a gazdasági, kereskedelmi és termelési beosztásban dolgozó elvtársakról van szó. El kell érnünk, hogy a kádertartaléknak körülbelül a fele negyvenévesnél fiatalabb és élenjáró munkás legyen. Ha ezt teljesítjük, akkor elmondhatjuk, hogy kádermunkánkban leküzdöttük a sablonosságot. Néhány vezető gazdasági dolgozó ugyanis tévesen úgy véli, hogy a kádermunka többé-ke- vésbé a káder- és személyzeti osztály vagy a pártszervezet ügye. Ez nagy hiba. Minden vezető gazdasági dolgozó felelős saját területén a kádermunkáért, a kádertartalék kiválasztásáért és felkészítéséért. Ezért a vállalati pártbizottságban a félév letelte után értékelni fogjuk a kádermunka színvonalát és azt, hogyan teljesítették ezt a feladatot a vezető gazdasági dolgozók. A rakovníki TOS vállalatnál, ahol a termelés a következő öt évben jelentősen megváltozik, tudatában vannak az eredményeknek és a tartalékoknak is. De a júniusi taggyűlések azt mutatják, hogy készek teljesíteni a XVI. kongresszuson meghatározott feladatokat. Ez azonban megköveteli a pártszervek, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezet és a vállalat vezetőségének jobb irányító és szervező munkáját. Megköveteli továbbá, hogy a dolgozók szocialista munkaversenye tovább fejlődjön, és magasabb szintre emelkedjen. Csakis ilyen igényes módszer érvényesítésével lehet becsületesen helytállni. VÁCLAV PERGL Kommentáljuk SEGÍTENI KELL Az Érsekújvár (Nové Zámky) Városi Nemzeti Bizottság 88 képviselőjének közel fele 30 éven aluli fiatal. Amikor a választások után sor került az új és fiatal képviselők tisztségekkel való megbízására, többen közülük nagyon komoly feladatot kaptak, főleg az ifjú kommunisták, a fiatal tagjelöltek. A vnb lakásügyi bizottságának — melynek egyébként a pártszervezet elnöke a vezetője — csaknem mindegyik tagja fiatat, és természetesen új képviselő. Az előző választási időszakban tevékenykedők közül csak ketten kaptak újabb megbízatást. Nem illő, nem is jogos a törvényesen megválasztott, új képviselők — mégha fiatalok is — rátermettségében különösebb ok nélkül kételkedni, mégis megkérdeznem a párt- szervezet elnökétől: mi a véleménye a fiatalokról? Kérdéssel válaszolt: Hány éves volt Petőfi Sándor, amikor a Sors, nyiss nekem tért című versét írta? Emlékezetemben gyorsan felidéztem az említett vers következő szavait is — hadd tehessek az emberiségért valamit! — és mindjárt megértettem válaszának lényegét: ha másfél századdal ezelőtt sajátja volt az ifjúságnak a cselekvés, a tett iránti vágyakozás, akkor ma is az, ne szólít- gassa hát a Sorsot, adjunk teret neki mi. Bizonyos azonban, hogy az új és fiatal képviselők közül sokan bukdácsolva, küszködve teszik majd meg az első lépéseket, amikor élni fognak a hatalom gyakorlásának, a nép szolgálatának legnehezebbjével: a döntés jogával. Es persze nem árnyoldala, hanem természetes velejárója a demokratikus jogaival élő ifjú ember teljesebb fejlődésének, annak a belső folyamatnak és küzdelemnek ahogyan az ember hozzánő a feladatokhoz. Ezt saját tapasztalatunkból tudjuk. Tudják az Érsekújvár! Vnb kommunistái is, tehát idejében gondoltak arra, hogy a jövő szempontjából édeskevés, ha csak teret adnak a fiataloknak. Segíteni kell nekik, hogy ne küszködés, hanem nemesítő küzdelem legyen tevékenységük. Ha netalán bukdácsolnak, legyen aki erős kézzel tartja őket, ne bukjanak el, emelkedjenek fel, egyenesedjenek ki, folytassák bátran útjukat. Az ifjúsággal foglalkozó bizottság, melynek elnöke Pro- cházka Tibor elvtárs, az új és fiatal képviselők tisztségekkel való megbízatása után azonnal felmérté a helyzetet: kinek melyik idősebb és tapasztaltabb kommunista segíthetne. Jól bevált módszer a pártmunkában is a patronálás. A tagjelölteket is idősebb, tapasztaltabb elvtársak segítik, a tagságra való felkészülésben. Hasonló módon fogják megszervezni az új és fiatal képviselők patronálását, megsegítését. Hasonló módon, de nem ugyanúgy, hiszen olyan fiatalokról van szó, akik eddig is sokat tettek, akik már bizonyítottak, akiket tettrekészségük, példás magatartásuk alapján jelöltek és választottak meg. Esetünkben inkább megsegítésről, támogatásról van szó. A célnak megfelelő eljárás, módszer kidolgozása részben az ifjúsággal foglalkozó bizottság dolga, részben azo- ké, akik segíteni fogják az ifjú képviselőket. Valószínű, hogy majd az utóbbiakra hárul inkább, mert sajátos a feladata. Napjainkban, amikor az iparban, a mezőgazdaságban és egyebütt roppant erőfeszítéseket tapasztalhatunk a munka hatékonyabbá tételére, az annyira szükséges kiművelt emberfők és alkalmas tisztségviselők formálásában sem bízhatjuk a véletlenre a dolgok alakulását. Ahogyan az ér- sekújváriak tették, sürgősen napirendre kell tűznünk az új, fiatal képviselők patronálásának, megsegítésének ügyét. Nem lehet számunkra közömbös, hogy miként veszi át a stafétabotot az a nemzedék, mely az ezredforduló táján irányítani fogja a társadalmat. HAJDÜ ANDRÁS AHOGY A PÁRT HARCOSAITÓL TANULTA Gyermekkori élményeink egész életünkre kihatnak. Re- hák László, a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Városi Nemzeti Bizottság titkára a CSKP megalakulásának esztendejében született. — Együtt is nevelkedtem a párttal — mondja —, hiszen apám is a tagja volt. Cipészként dolgozott, s bizony a szegények voltak a kuncsaftjai. Korán meghalt. A nitrogénoxidok az ipari szennyezés legkárosabb anyagai közé tartoznak. Ez ellen vette jel a harcot a vegyipari berendezések kutatásával foglalkozó brnói intézet prágai fiókintézetének Jan Kočík vezette 17 tagú komplex racionalizációs brigádja. A brigád munkáját siker koronázta. Az általuk szerkesztett berendezés ártalmatlanná teszi a nitrogénoxidokat. A lovosicei Észak-csehországi Vegyipari Művekben két egységet is beindítottak az ipari szennyezés csökkentésére. A képen: a brigád tagjai a Renox típusú berendezés működését ellenőrzik. (Jan Vrabec felvétele — ČTK) Sok olyan élményben volt része, mely döntően hatott politikai formálódására, meggyőződésére. Szülőfalujában, Vág- vecsén (Veča) öt nagybirtokos élt, akik — ahogy ő mondja — a kizsákmányolásban nem ismertek határt. Nagy volt a munkanélküliség, ezért többen a környékről Franciaországba mentek munkát keresni. Egymás után eleveníti fel a világszemléletének alakulását jelentősen befolyásoló élményeket. Az egyiknek 14 éves korában volt részese. — Választásokra készült a burzsoá Csehszlovák Köztársaság. Huszonnyolc politikai párt nevezett be. A kommunista párté a 4-es számú lista volt. A párt alapszervezetei igyekeztek megnyerni a dolgozókat, a munkanélkülieket, a kisgazdákat, a kisiparosokat, de az értelmiség körében is agitáltak. A választási kampány persze a május elsejei tüntetéssel tetőzött. Vágsellyén nagyszabású járási manifesztá- ció volt. Emlékszem, a járős minden falujából tömegesen, rendezett sorokban érkeztek az emberek. Vörös zászlókat lobogtattak, s forradalmi dalokat harsogtak. Egy alkalmi szövegű, a vőlasztások győzelmére buzdító dalra jól emlékszem. így kezdődött: Megy a proli, megy a proli szavazásra / Vele megy a kisgazda is, mennek bátran. / Elöl megy a Major Pista, / Győzni fog a, győzni fog a négyes lista. Aztőn egy másik emlékét idézi fel. — Két testvéremmel együtt 1936-ban Slezák Mihály nagy- birtokosnál dolgoztam egy 60- tagú aratőcsoportban. Az aratás után a pártszervezet, melynek a kommunista bíró volt az elnöke, sztrőjkot szervezett. Követelésünket a sztrájkbizottság jelentette be a nagybirtokosnak: a cséplést csak akkor végezzük el, ha az aratás előtt megállapított fizetésen kívül minden száz métermázsa kicsépelt gabonából négyet az aratók kapnak meg. A munkahelyen megjelentünk, de nem dolgoztunk. A nagybirtokos a követelést elutasította, és elindult munkásokat keresni. A negyedik napon be is robogott egy teherautó negyven munkással. Azok persze azonnal felismerték a helyzetet, s kiabálni kezdték: Ne féljetek, elvtársak! Nem vagyunk sztrájktörők! Gútaiak voltak, s nem tudták, hogy sztrájktörőnek akarják őket felhasználni. Slezák úrnak ki kellett fizetnie az egész napi bérüket és visszaszállíttatni őket. Mi pedig tovább sztrájkoltunk. Egy hét után aztán a földesúr beadta a derekát. Csak akkor indult meg a cséplőgép. Később építőmunkásként dolgozott, majd a bratislavai Apollóban talált munkát. A lakatosműhelyben. Első felesége a bombázáskor már súlyos beteg volt. Rehák elvtárs Bratislavából Dunaszer- dnhelyre kerül. Ez 1946-ban volt. Családot alapított. Mőso- dik házassőgából öt gyermeke született — három fia és két lánya. 1951-ig tisztítóban dolgozott, majd' három évig a CSSZBSZ járási titkáraként tevékenykedett, utána pedig a járási nemzeti bizottság nyugdíjügyi előadója volt. — Azután megtettek könyvelőnek — jegyzi meg. — Éjjel-nappal tanultam a könyvelést, hogy jól elvégezhessem a munkámat. Négy és fél évig voltam könyvelő. A városi nemzeti bizottságnak már több mint két évtizede tisztségviselője. — 1960-tól 1962-ig elnöke voltam a városi nemzeti bizottságnak, azóta pedig a titkára vagyok. — Mit mondana el a legszívesebben erről a több mint húsz esztendőről? — kérdem. — Hogy mit? — kérdez vissza. — Örülök, hogy látszata van a sok-sok fáradságos munkának. Sohasem feledkeztem meg arról, honnan indultam, kinek a jóvoltából vagyok ott, ahol vagyok. Ügy érzem, mindig meggyőzően tudtam a nemzeti bizottságot felkereső embereknek válaszolni. Még akkor is, ha komoly bizalmatlanságot kellett eloszlatnom. A munkától, a feladatok vál- lalásátől sohasem riadt vissza. Ezt az is tanúsítja, hogy a városi nemzeti bizottságban betöltött nagy felelősséggel járó tisztsége mellett két további fontos tisztséget is ellát. 1974 óta elnöke a város második, jelenleg 78 tagú utcai párt- alapszervezetének, s 1972 óta ugyancsak elnöke a Szlovák Kiskertészek Szövetsége 600 tagú szervezetének. S hogy milyen eredményeket érnek el a dunaszerdahelyi kertbarátok, arról többek közt ezt mondja: — A Nyitrán megrendezett versenyeken 1973 óta (egy kivételével) a mi zöldségeink, gyümölcseink nyerték el a legszebb kiállított termékért járó díjat. Mindig is azt vallotta, hogy amit rőbíznak, azt becsületesen kell elvégezni, ügy, ahogy a párt harcosaitól tanulta. FÜLÖP IMRE VIP 1981. VI. 25
