Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-25 / 148. szám, csütörtök

Újítani az újítómozgalmon

Egy szlovákiai értekezlet tanulságai a mezőgazdasági dolgozók számára

Találékonyság, műszaki hozzáértés és a termelési feladatok teljesítéséért érzett felelősség — jellemezhető röviden a mezőgazdasági termelő-, szolgáltató üzemek és kutató intézetek újítóinak idei találkozóját uraló légkör. Az immár hagyományos randevúra ezúttal Nyit- rán (Nitra) került sor, és ez jelentőségével annyira emelkedett ki a megelőző találkozók sorából, hogy azon a feltaláló- és újítómozgalom elmúlt évi eredményei mellett a 6. ötéves tervidőszakban végzett munkát is értékelték, az idei feladatokat pedig az 1981—85-ös időszak céljaival összefüggésben elemezték.

A földművesek ezúttal ís szerények voltak

Alfonz Marko mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának osztályvezetője beszámolójában az eKedmények mellett a problémákra is rámutatott, így megfelelő alapot teremtett a gazdag vitára. Számokkal, adatokkal bizonyította, hogy az 1976—80-as években milyen hatalmasat fejlődött a mezőgazdasági ágazat feltaláló- és újítómozgalma. Értékelte, hogy az újítók mennyiben járultak hozzá a belső tartalékok kihasználásához, és ez végeredményben milyen termelési eredményeket jelentett a mezőgazdasági termelés egészében.

Sokatmondó és tanulságos volt annak lebontása, hogy az öt év alatt beadott találmányok és újítások közel 536,5 millió koronát kitevő gazdasági haszna hogyan oszlott meg az ágazaton belül. A hasznosított összegnek a nagysága ugyanis többek között összefügg azzal, hogy a dolgozók közül hányán foglalkoznak újítással, mennyi a száz dolgozóra jutó találmányok és újítások száma, ezekből milyen a hasznosított ötletek részaránya, mennyire támogatják, segítik az újítókat, és az arra érdemes ötletek benyújtói megkapják-e a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerést.

Ilyen tekintetben az utóbbi években sajnos nem sok változott az agrokomplex keretében. Az 536,5 millió korona túlnyomó része ezúttal is a mezőgazdasági szolgáltató vállalatok, köztük elsődlegesen a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, valamint a Gép- és Traktorállomások és Mezőgazdasági Gépjavítók dolgozóit illette, mivel ezekhez a vállalatokhoz tartozó üzemekben, központokban fejtették ki a legeredményesebb feltaláló és újító tevékenységet.

Talán mondani is felesleges, hogy a legszerényebbek ezúttal is a földművesek, közülük is elsősorban az egységes földművesszövetkezetek dolgozói voltak. ök kisebb tételekkel is beérték, igaz nem volt más választásuk, hiszen a közös kasz- szába is kevesebbet adtak. Például az állami gazdaságokban és egységes földművesszövetkezetekben dolgozó mintegy 350 ezer földműves feltaláló s újítótevékenységével csak háromnegyedét adta annak az összegnek, amit az említett két mező- gazdasági szolgáltató vállalat 22 ezer dolgozója.

A mezőgazdasági termelés is ad alkalmat az újító tevékenységre

Természetesen a miértet is részletezte a beszámoló. Hangsúlyozva, szó sincs olyanról, hogy a földművesek esetleg kevésbé tájékozottak a szakmai ismeretekben, vagy a mezőgazdasági termelés kevesebb alkalmat adna az újító tevékenységre. Ilyen alapon nem lehet megokolni a lemaradást. Annál inkább, mivel a nyitrai találkozón az 1981-es év kitüntetett és jutalmazott eredményes újítói, valamint a feltaláló- és újítómozgalom fejlesztésében kimagasló sikereket elért vállalatok között a földművesek és a mezőgazdasági üzemek ís ott voltak. Elismerésben részesült például a trnavai járás, ahol az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban 1980- ban száz dolgozóra számítva a szlovákiai 0,42 átlaggal szemben 1,04 darab újítási javaslatot hasznosítottak. A Bratislava-vi- déki, dunaszerdahelyi (Dun. Streda) és az érsekújvári (Nové Zámky) járások következtek sorrendben, még az egy egészet megközelítő átlagokkal. A feltaláló- és újítómozgalom fejlesztéséért jutalmazott 24 vállalat, üzem között egy állami gazdaság és két egységes földművesszövetkezet volt, köztük a legeredményesebb a dióspatonyi (Orechová Potôň) Barátság Efsz. A legnagyobb társadalmi hasznot eredményező újításokat benyújtott egyének és kollektívák sorában az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói a huszonnégyből hét helyezést értek el. A második helyen az alekšinceí Oj Élet Efsz dolgozói végeztek, s jutalmat kaptak még a vode- radyi, a tardoskeddi (Tvrdošovce), a Csilizköz valamint a kraskovi Egységes Földművesszövetkezetek és a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság újítói.

A csallóközi ivóvízkészlet kihasználásáért

1981.

VI. 25.

Közismert, hogy a Csallóköznek nagyon gazdag az ivóvíz- készlete, amelyet eddig többnyire helyi viszonylatban használtak ki, noha Szlovákia fővárosa elég gyakran szenvedett ivóvízhiányban. Igaz, ugyan, hogy az idén Ideiglenesen üzembe helyezték a petržalkai Ostrovné Lúčky ivóvízforrást, de bizonyos ideig eltart, míg a tervezett vízmennyiséget szállíthatják a csővezetékek. A helyzet javítása érdekében a Bratislavai Vízépítő Vállalat tavaly megkezdte egy nagy kapacitású szivattyúállomás építését Pozsonypüspökin (Podunajské Biskupice), amely a Szemet—Somorja (Kalinkovo— Šamorín) térségből másodpercenként 1600 liter vizet szállít majd a fővárosnak, s 1985-ben 'eléri az évi 45 millió köbméter kapacitást. A főváros zavartalanabb ivóvízellátása megköveteli, hogy a Csallóköz ivóvíz- készleteiből másodpercenként 2250 litert juttassanak, vagyis naponta 200 000 köbmétert.

Az építkezés beruházási költségei 126,3 millió koronát tesznek ki, ebből az építőmunkákra 95,7 millió koronát fordítanak, amit teljes egészében a Bratislavai Vízépítő Vállalat használ fel. A szivattyúállomáshoz egy nagy klórozó, kiegyenlítő tartály, gyűjtő víztározó és az ezek üzemeltetéséhez szükséges berendezések tartoznak majd, s olyan berendezések, objektumok is, amelyek lehetővé teszik, hogy Bratislava egyes városnegyedeinek ivóvízellátását a szükségleteknek megfelelően szabályozzák. A műszaki felszerelésből nem fognak hiányozni jelzőberendezések és egyéb szükséges szabályozó berendezések sem. A fővárosi ivóvízvezeték-hálózat bővítéséhez, illetve befejezéséhez 1200 milliméteres csővezetéket használnak.

Az építkezésen szerzett hasznos tapasztalatokat a további vízépítési munkák során is kamatoztathatják a vállalat szakemberei, hiszen a Csallóköz ivóvízkészletét a tervek szerint más városok, települések ivóvízellátásának javításához is felhasználják.

DANIEL VALKOVEC

Hasznosítható gondolatok és tapasztalatok

Nem vitás, a mezőgazdasági szolgáltató vállalatok, kutató és kísérleti intézetek sorában kisebbségben voltak az állami gazdaságok és egységes földművesszövetkezetek. De ez azokon múlott, akik nem voltak ott a jók, a példát mutatók között. Elsősorban nekik szóltak az értekezleten elhangzottak. Bizonyára ezért is határozott úgy az elnökség, hogy a felszólalásokat sokszorosítja, mert a vita során elhangzott észrevételek, gondolatok és ta* pasztalatok mindenki számára hasznosak lehetnek.

Klára Kovačiková arról beszélt például, hogy a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat vezérigazgatósága milyen formában segíti az újítók munkáját. Ügyelnek a sokoldalúságra, például a tavaly benyújtott és hasznosított újítási javaslatok egyaránt szolgálták az anyag- és energiatakarékosságot, javítottak a takarmánykeverékek minőségén és hatékonyabbá tették a beruházásokat is. Üzemeikben és központjaikban félévenként érté* kelik az újítók tevékenységét, bemutatják eredményeiket, elsősorban a rendszeresen megrendezett új technika napjai alkalmából.

Pavol JurCo, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Trnavai Járási Bizottságának politikai dolgozója a benyújtott újítási javaslatok felelősségteljes elbírálásának fontosságát részletezte. A jó ötletek megbecsülésének nagy szerepe van abban, hogy 1980-ban már egyetlen olyan egységes földműves- szövetkezet sem volt a járásban, ahol legalább egy saját újítási javaslatot ne hasznosítottak volna,

Pavol Jakabovič önkritikusan elemezte a komjaticei Csehszlovák Szovjet Barátság Efsz- ben folyó újító tevékenységet. Elmondta, hogy 1978—79-es eredményeikért aligha kaptak volna elismerést. Elég volt viszont, hogy a vezetőség kellő figyelmet fordítson az újítók munkájára, támogassa őket ötleteik megvalósításában, és lám

1980-as eredményeikkel már a legjobbak sorában vannak. A földművesszövetkezet keretében külön bizottság szervezi az újító tevékenységet. Kiemelt feladatának tekinti tematikus feladatok megjelölését, mégpedig úgy, hogy minden dolgozónak lehetővé tegyék az újító munkát. Tavaly például három újítást a zöldségkertészetben dolgozók nyújtottak be, és tíz ötlet az állattenyésztőktől származott. Az újító tevékenység tehát nemcsak a gépesítésben dolgozók privilégiuma. Árpád Dömötör, a trnavai Gép- és Traktorállomásról a tömegszervezetek és a pártalapszervezet felelősségét részletezte, Florián Nemček, a Cabaj—Čápor-i Május 1. Efsz-ből pedig arról beszélt, hogy az újító tevékenység napirenden tartására miként használják ki a termelési értekezleteket, fozef Petrád, a Čierna Voda-i Baromfi- tenyésztő Vállalatban folyó újító munkával kapcsolatosan elmondta, hogy ők tematikus kirándulásokra is elviszik újítóikat, elsősorban a testvérüzemekbe, hogy lássák ott mit és hogyan csinálnak. Újítóik rendszeresen részt vesznek az ilyen jellegű kiállításokon, és létrehozták az újítók klubját. De ebben a tagság nem örökös. Aki két éven át nem ad be újítást, megszűnik tag lenni.

E néhány gondolat is bizonyítja, hogy mennyire sokoldalú az a munka, amitől a feltaláló- és újítómozgalom eredményessége függ. A jó ötletek hasznosítása elsődlegesen az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok feladata.

EGRI FERENC

Bratislavában az utolsó előtti napjához érkezett Incheba ’81 vegyipari kiállításon részt vevő hazai vállalataink kön szerepel a hnúš- íai vegyiüzem, melyről tegnapi számunkban bővebben besrámol- tunk. Pillanatfelvételünk még a koroszet-gyártó részlegen készült, s azt mutatja be, hogyan tapasztják emberi kézzel a masszát a forgó formára (Nagy László felvételei

Van új a Nap alatt

Fokozatosan javul Kelet-Szlovákia zöldségellátása O Javítani kell a termelők és a kereskedelmi vállalatok együttműködését

Nem szükséges, hogy a „Kelet-Szlovákiában mintha javulna a zöldségellátás“ megállapítást szakembertől halljuk. Akkor — és elsősorban csak akkor — is elhihető, ha a kassai (Košice) vásárlók is ezt állítják. Igaz, az áruskála még nem annyira színes és nem annyira gazdag, mint például a sokak által „mintaként“ emlegetett, Kassa magyarországi testvérvárosának, Miskolcnak a zöldségüzleteiben, ám az is igaz, hogy jobb a néhány évvel ezelőttinél. A párt- és állami szerveknek az utóbbi Időben tapasztalható erélyesebb fellépése a termelőkkel és a kereskedelmi vállalatokkal szemben tehát meghozta az eredményt, s a tanácskozások, illetve a tanácskozáson elfogadott tervek és határozatok — mégha néha a szükségesnél lassabban is — azért a gyakorlatban is éreztetik hatásukat.

Az a feladat, hogy a kerület zöldségből önellátó legyen, egyik évről a másikra aligha teljesíthető, ám távlatilag reális és fölöttébb fontos. Fontos, hiszen az alapélelmiszerek fogyasztásában világszínvonalat elérő hazánk keleti részében a zöldség- és gyümölcsfogyasztás nem éri el az országos átlagot. Akad tehát pótolnivaló. S nemcsak a fogyasztásban, hanem elsősorban a termesztésben, hiszen a kerület friss, korai zöldségből, hagymából, karfiolból, paradicsomból, paprikából és többek között dinnyéből évente 6—13 ezer tonnát vásárol, illetve kap más kerületekből, míg az importáru mennyisége

3—7 ezer tonna.

A zöldség- és gyümölcstermesztés a kerületben egyre nagyobb méreteket ölt. Az idén például, amikor az állami terv 53 ezer tonna zöldség és 23 ezer tonna gyümölcs felvásárlásával számol ebben a kerületben, már negyven mezőgazda- sági üzem foglalkozik zöldség- termesztéssel. Ez a termelés a tőketerebesi (Trebišov), a mi- chalovcei és a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járásokban összpontosul, ahol összesen 2475 hektáron van zöldségkertészet, 83 hektáron folyik a fóliasátras termesztés és 1,9 hektár az üvegházak területe. Ez a kerületben folyó zöldségtermesztésnek 82,5 százaléka.

A zöldségpiacon tapasztalható jelenlegi helyzet ugyan nem ad okot a túlzott elégedettségre, ám az elégedetlenségre sem. Viszont nem jó gazda, aki a holnappal nem törődik, csupán a mával. A vásárlók zöme is ezt vallja. Azazhogy nemcsak vallja, hanem érdekli is őt a kereslet és a kínálat jövőbeli alakulása. Milyen lesz tehát az elkövetkező években a zöldsCg- és gyümölcsellátás

Kelet-Szlovákiában? Egészen pontos választ erre a kérdésre sem Jaroslav Jarabák mérnöktől, a zöldség- és gyümölcstermesztők kerületi szervezetének elnökétől, sem Ondrej Sabol mérnöktől, a Zelenina zöldség-, illetve gyümölcsforgalmazó vállalat kerületi igazgatójától nem kaptunk. Azazhogy kaptunk, hiszen maga a tény, hogy a Zelenina a termelők közötti szerződés szerint a felvásárlási tervet a becslések szerint 102,6 százalékra teljesíti, igen biztató. Szeretnénk remélni, hogy mindez sikerül. Persze, nem csupán a mennyiséget, hanem a minőséget és az időrendi terv megtartását illetően is.

S ami a távolabbi jövőt illeti: további javulásra van kilátás. Főleg, ha üzemelni fognak a Nagykaposon (Veľké Kapušany) és Szádalmáson (Jablo- nov nad Turňou) most épülő több hektáros üvegházak. Ugyanakkor lényeges kérdés a termelők, a feldolgozók és a felvásárlók közöti kapcsolat, együttműködés alakulása is. Számos példával igazolhatnánk, hogy azért ezen is lehet, sőt, kell javítani. Nem szabad megengedni például, hogy a kiszedett zöldség, a leszedett paprika, vagy paradicsom azért fonnyadjon a mezőn, mert a felvásárló autóhiányra hivatkozik, a termelő üzem pedig köti az ebet a karóhoz, hogy a szállítás nem az ő dolga. Annak sem szabad előfordulnia, hogy a megtermett zöldség kárba vesszen, mint például tavalyelőtt a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaságban a paradicsomnak a hányada, amelynek a Frucona tő- keterabesi üzeme a túl sok nyersanyagra való hivatkozással nem vállalta a feldolgozását. Ez ugyanabban az évben történt, amikor a Zelenina Kelet-Szlovákiában paradicsomból a tervezett 2200 tonna helyett csupán 973 tonnát tudott felvásárolni!

És még valamit. A kerület zöldségtermesztőinek ügyesebbeknek kell lenniük, mint eddig. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy például amikor a zöldpaprika felvásárlási ára kilogrammonként 20—25 korona körül van, a kelet-szlovákiai termesztők még „hallgatnak“. Később jelentkeznek, akkor, amikor árujukért csupán 5—6 koronát kapnak. Igaz, Nyugat- Szlovákia melegebb éghajlatú, mint Kelet-Szlovákia, de azért talán annyival mégsem ...

Kelet-Szlovákia zöldség- és gyümölcstermesztésében egyelőre sok még a megoldásra varól és megoldást követelő feladat. Sok, de amint az utóbbi évek, s főleg az idei esztendő kedvezőbb tapasztalatai is igazolják, nem teljesíthetetlenek.

GAZDAG JÓZSEF