Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-17 / 141. szám, szerda

A nyilvántartott tagok felelőssége ÚJ sző Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabályzata meg­határozza a párttagok alapvető jogait és kötelességeit. Az alap- szabályzat biztosítja a párt szer­vezeti egységét és ezen keresz­tül a cselekvőképességét, ezért a betartása minden tag elsődle­ges kötelessége. Aki a párt so­raiba jelentkezik — márpedig ezt önként, saját belső meggyő­ződéséből teszi — egyúttal ön­ként vállalja az ebből eredő kö­telezettségeket, mindenekelőtt az alapszabályzat feltétel nél­küli betartását is. Számolnia kell azzal, hogy — párttagságá­ból eredően — munkatársainál, polgártársainál többet kell majd vállalnia a közügyek, a munka­helyi problémák megoldásából. Alapjában véve ebben különböz­nek a párttagok a pártonkívüll tömegektől, hogy mindig és mindenben az élen járnak, mert a társadalom élcsapata. És ez nem szólam, hanem társadalmi valóság. A párt csak akkor teljesítheti az élcsapat szerepét, ha teljes mértékben támaszkodhat a ta­gok alkotó aktivitására. Hány­szor elmondtuk már, hogy aki vállalta, hogy az élcsapat tagja legyen, annak a feladatokból is többet kell vállalnia. Sajnos, nem mondhatjuk el fenntartás nélkül, hogy minden párttag cselekvésének ez lenne a vezér­elve. Hogy is mondta Vasil BiTak eltvárs, a Központi Bizottság tit­kára a CSKP KB 15. ülésén: „Nagy hiba, hogy nálunk még mindig uralkodik a formalizmus, alibizmus és a kényelem, akik a • felelősséget viselik, nem mindig járnak el kommunista követke­zetességgel, gyakran ügyesked­nek és a munkájukban felmerü­lő fogyatékosságokat objektív okokkal indokolják meg. E visz- szásságok fölött nem lehet ize­met hunyni, nem lehet őket to­lerálni. Le kell belőlük vonni a konkrét következtetéseket — és ezt névszerint — mindazokkal szemben, akik nem teljesítik a kötelességüket vagy igyekeznek kibújni alóla.“ Mindezt azért tartottam fon­tosnak idézni, hogy rátérhessek tulajdonképpeni mondanivalóm­ra. Lezajlottak a képviselő-testü­leti választások és a szavazás eredménye azt bizonyítja, hogy a lakosság támogatja a Nemzeti Front, és ezen keresztül pártunk politikáját. A választások sike­réhez kétségkívül hozzájárultak a tisztségviselők és az önkén­tes aktivisták, agitátorok, köz­tük is elsősorban a kommunis­ták, akik nagy munkát vállaltak a választási kampányban. Nem hallgathatjuk el azonban — és rosszul tennénk, ha elhallgat­nánk —, hogy a párttagok kö­zött is voltak egyesek, akik igyekeztek magukat kivonni e fontos politikai munkából. Vo­natkozik ez elsősorban a nyil­vántartott tagokra. A párttagok lakóhelyi nyil­vántartása a párt szervezeti fel­építésének egyik elve. A lakó­helyi nyilvántartásnak az a cél­ja, hogy rajta keresztül bevon­juk a párttagokat a lakóhelyi problémák megoldásába, elvég­re életük egy jelentős részét ott­honukban, közvetlen lakótársaik körében töltik. Sajnos, annak ellenére, hogy a párt alapszabályzata kötelezi a nyilvántartott tagokat arra, hogy lakóhelyükön is vegyenek részt a párt- és tömegpolitikai, a közéleti munkában, sokan mindenféle ürügy, elfoglaltság címén, legtöbbször azonban puszta kényelemből távolma­radnak. Legutóbb a választási kampány alatt kaptunk olyan jelzéseket is, hogy a nyilvántar­tott párttagok egy része húzó­dozott az agitációs központok­ban végzendő munkától. Az egyik lakótelepen, ahol több mint ezer kommunistát tarta­nak nyilván, az utcai pártszer­vezetek gyűlésein, a választó­gyűléseken legfeljebb huszon­ötén, harmincan jelentek meg közülük, s ami még elgondol- koztatóbb, úgyszólván mindig ugyanazok a személyek. A közelmúltban került sor a nőszövetség szervezeti felépíté­sének újjászervezésére. Meg­szűntek az eddigi üzemi alap­szervezetek, és a tagok átmen­tek a lakóhelyi alapszervezetek hatáskörébe. Hogy mi volt en­nek a célja, arra most nem té­rek ki, csupán azt szeretném le­szögezni, hogy ez a lényeges átszervezés óriási tömegpoliti­kai erőfeszítést igényelt. Így sem ment minden simán, zökkenőmentesen, a legnagyobb erőfeszítés ellenére is valame­lyest csökkent a taglétszám, és az új alapszervezetekben is csak nehezen indul be a munka. An­nál meglepőbb a nőszövetség II. városkerületi bizottsága tiszt­ségviselőinek észrevétele. Sokat panaszkodtak, hogy az utcai pártszervezetek tagjai és a nyil­vántartott kommunisták vajmi kevés érdeklődést tanúsítottak a felmerült problémák iránt. Úgyszólván semmilyen segítsé­get sem kaptak tőlük az új, la­kóhelyi alapszervezetek létreho­zásához. Sőt, még az is előfor­dult, hogy a nőszövetség koráb­bi kommunista tagjai sem mu­tattak hajlandóságot a munká­hoz. 1981. VI. 17. ősz hajú, meglett ember az Ütépítő Vállalat nyitrai (Nitra) üzemegységének munkás igaz­gatója. Ha nem tudnám, hogy már a hatvanhoz közeledik, éveiből akár tíz esztendőt is bátran letagadhatna. A veterán kommunista édesapja nyomdo­kait követve, fiatalon lépett be a pártba. Röviddel a tagjelölt- ségi idejének letöltése után az alapszervezet pártbizottságá­nak tagja, majd négy évig el­nöke. Más pártmegbízatásban, tisztségben is példaadóan helyt­állt. Barátai, társai mondták róla, hogy a munkából mindig töb­bet vállalt magára, mint ameny- nyiért fizetést kapott, s legin­kább sorozatos kisebb-nagyobb értékű újításaival szerzett ér­demeket és komoly tekintélyt ez üzemben. A hatvanas évek elején a já­rási pártbizottság vezető titká­ra hívatta magához. — Azért hívattalak — mon­dotta —, elvállalnád-e az üzemi igazgatói tisztséget? Hosszas töprengés után igen­nel válaszolt a kérdésre. Mi­chal Andrášik elvtárshoz az­óta is mindenki bekopoghat, mindenkit fogad és meghall­gat, élvezi a dolgozók bizalmát, megbecsülését. Nem szűnt meg a kapcsolata a pártalapszerve­zet, a szakszervezet üzemi bi­zottságával és az útépítő mun­kásokkal. Nemcsak meghall­gatja, hanem igényli is a dol­gozók tanácsait, észrevételeit, javaslatait. így nem véletlen, hogy döntései mindig megala­pozottak, segítik az üzem fej­lődését, a szocialista munka­verseny és az újítómozgalom kibontakozását, nem utolsósor­ban irányító munkájának állan­dó tökéletesítését. Közben sokat tanult, és szak­középiskolai képesítést szer­zett. A családjáról ís gondos­kodott, sőt az újításokat sem hanyagolta el. Látogatásom napján örömmel újságolta, hogy legifjabb gyermeke, Lubor a Nyitrai Mezőgazdasági Főis­kolán június végén kezébe kap­ja az agrármérnöki diplomát. Milán, a legidősebb fia elekt­romérnök, Éva lánya pedagó­gus. Mind a hárman tagjai a pártnak. Aztán még megkérdeztem, mit tart a két évtized legna­gyobb sikerélményének? — Az elmondottakon kívül azt, hogy beneveztem a „Milliót a köztársaságnak“ népszerű mozgalomba, s újításom, mely többek között a bitumen mele­gítésére szolgáló gázolaj hő­energiájának újrafelhasználását teszi lehetővé, másfél millió korona értékű megtakarítást je­lent népgazdaságunknak. Újítá­somért a napokban kaptam meg Ezek az észrevételek egy el­ítélendő magatartásformára utalnak. Miszerint vannak párt­tagok, akik másként viselked­nek a munka- és másként a la­kóhelyükön. Még ennél is rosz- szabb, hogy mások a munkahe­lyükön azzal vonják ki magu­kat a pártmunkából, hogy a la­kóhelyükön ilyen meg olyan tisztséget viselnek, ezt meg azt teszik a pártszervezetben, a lak­helyen viszont azzal érvelnek, hogy a munkahelyen és az alap­szervezetben épp elég az elfog­laltságuk, minden idejüket lekö­ti. Ügyes manőverezéssel tehát mindenütt tisztára mossák ma­gukat, de sehol sem dolgoznak. Sokat vitatkoztunk már arról, hogyan lehetne ennek véget vet­ni, ha már egyesek nem tartják kötelességüknek és lelkiismere­ti kérdésnek, hogy az alapsza­bályzat értelmében lakóhelyü­kön is bekapcsolódjanak á tö­megpolitikai munkába. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nem ártana, ha az alapszerve­zetekben köteleznék a tagokat arra, hogy időnként számolja­nak be a lakóhelyükön végzett pártmunkáról. A beszámolók rendszeresítése élénkítené a pártmunkát, sok jó tapasztalat általánosítására, párton belüli információ kicserélésére adna alkalmat, s ami a legfontosabb, elejét venné annak, hogy egye­sek ilyen-olyan kifogásokkal kivonják magukat a tömegpoli­tikai munkából. „Minket, kommunistákat sem­mi más nem különböztethet meg a többi dolgozótól, mint a na­gyobb felelősségtudat, öntuda­tosság, munkaszeretet és áldo­zatvállalás — mondotta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB fő­titkára, a párt XVI. kongresz- szusán. — Azzal a tudattal lép­tünk a munkásosztály forradal­mi élcsapatába, hogy életünk ér­telme a nép szolgálata lesz. Egyedüli kiváltságunk az, hogy a szocializmus további fejlesz­téséért, a kommunizmusért foly­tatott harc első soraiban hala­dunk.“ Ezeket a gondolatokat sze­retném a nyilvántartott pártta­gok figyelmébe ajánlani. Ne­hogy azt higgyék; azzal, hogy a városkerületi pártbizottságon nyilvántartásba vétették magu­kat, eleget tettek a tagságból eredő kötelességüknek. A köte­lességek teljesítése azzal kez­dődik, hogy minden erejükkel és tudásukkal bekapcsolódnak a lakóhelyeken folyó munkába abból kiindulva, hogy a szemé­lyes példamutatásnál és a sze­mélyi agitációnál nincs hatáso­sabb mód. PALÄGYI LAJOS KOMMUNISTA ÚJÍTÓ a Közlekedés kivaló ujiiója megtisztelő kitüntetést. A munkásigazgató példájára az Útépítő Vállalat nyitrai üze­mében az értékelt időszakban 97 újító 124 benyújtott javasla­tából 101-et elfogadtak, 74-et azóta a gyakorlatban is érvé­nyesítenek. Az újítások több mint 3 millió korona hasznot jelentenek az üzemnek. Kezde­ményezése mindenképpen nagy lendületet adott az újítómozga­lom kibontakozásának. Ö azon­ban szerényen elhárítja magá­tól a dicséretet. Arról sem be­szél szívesen, mi táplálja alkotó készségét. De ehnondatlanul is tudom, hogy cselekvő aktivitá­sának éltető eleme, elsősorban kommunista hitvallása. Nem vé­letlen, hogy Michal Andrášik, az üzem kommunistáinak, mun­kásainak bizalmát és támogatá­sát kiérdemelte. SZOMBATH AMBRUS Síkeres együttműködést fejt ki a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia brnói Analitikai-Vegytani Intézetének analitikai műszerek automatizálásával foglalkozó munkacsoportja a laboratóriumi mű­szereket gyártó prágai vállalattal a 8080 típusú mikroprocesszor­ral felszerelt első csehszlovák kromatográfiai integrátor kifejlesz­tése terén. A műszer a vegyiparban, az egészségügyben és a környezet tisztaságának ellenőrzésére használható fel. A képen: Stanislav Vičar kandidátus (baloldalt) és Vladimír Bártű. mérnök integrátort vizsgál (F. Nesvadba — ČTK) Még Jobban hatni... Reggel tartják a taggyűléseket Élénk viták a párt- oktatáson 4| Konkrét beszámolók Kevés a fiatal Nem létezik kél teljesen azo­nos munkahely. Minden egyes üzem, vállalat bizonyos értelem­ben sajátos feltételek között dol­gozik. Ez pedig azt jelenti, hogy az üzemekben tevékenykedő pártalapszervezeteknek rugal­masan, a meglevő feltételeikhez igazodva kell dolgozniuk. Ezért nem létezik általános, mindenütt egyaránt alkalmazható „recept­je“ az eredményes pártmunká- naik. Ezt a tapasztalatot igazol­ták Dellamáría fúliának, a rima­szombati (Rimavská Sobota) törzstenyésztő vállalat guszonai | Husiná | gazdasága pártalap- szervezete elnökének szavai is. A taggyűlések időpontjáról pél­dául ezt anondta: —* Mi mindig reggel hét óra­ikor kezdjük a párttaggyűlést, sőt a páitoktötást is. Ügy oszt­juk be a munkát, hogy megfe­leljen ez az időpont. — És az eredmény — kér­dem? — Minden tag részt vesz a gyűlésen is, meg a pártoktatá- son is. Amikor a pártoktatás részle­tei iránt érdeklődöm, így vála­szol: — Az alapszervezetekben alapfokú volt a pártoktatás, de h váilalatnal középfokú. Én kö­zépfokú oktatásra járok. Alap­fokú oktatáson pártonkívüliek is részt vesznek, adminisztratív dolgozók, technikusok. Az előa­dóik a vállalat dolgozói. Nálunk az aiapszervezetben mindig ma­gyar nyelvű az előadás. Ezzel is összefügg, hogy az előadást kö­vető vitában mindig vannak szép számban felszólalók. No meg azzal is, hogy az előadók gyakran indulnak 'ki helyi pél­dákból. Elénk vitát váltott ki például az a kérdés, hogyan le­hetne növelni a gazdaságban a tejhozamot és a hízóállatok sú­lyát. Itt jegyezzük meg, hogy a vállalat, mely négy nagyobb gazdaságból tevődik össze, első­sorban szarvasmarha- és juhte­nyésztéssel foglalkozik. A gu- szonai részlegen ezenkívül nö­vénytermesztéssel is foglal koz- naik. Sőt, gyümölcsészeti és mel­léküzemági termelésük is van. Az utóbbi kőbányászatot jelent, melyben 15-en dolgoznak. A gu- szonai részleg pártalapszerveze- tének 28 rendes és 20 regisztrált tagja van. A regisztrált tagokat csak az évzáró taggyűlésre hívják meg. A rendes tagoknak mintegy 70 százaléka a gazda­ságban dolgozik, a többi nyug­díjas, vagy a hnb alkalmazottja. A négy gazdaság pártalapszer- vezetének munkáját a vállaiat kommunistáinak centrális bi­zottsága hangolja össze. Ennek mind a négy alapszervezet el­nöke tagja. — Ezek szerint az alapszer­vezet pártbizottsága, illetve a taggyűlés gyakran foglalkozik termelési kérdésekkel — jegy­zem meg. — Igen —, hangzik a pártelnök határozott válasza. — Mindig a hónap első vezetőségi gyűlésén pontosan meghatároz­zuk a taggyűlés napirendjét és azt, ki miről számoljon be a pártbizottságnak, vagy a taggyű­lésnek. Rendszeresen beszámol a pártbizottságnak a gazdasági feladatok teljesítéséről a gazda­ság vezetője, a gyümölcsészet ve­zetője, a főagronómus, a főzoo- technikus, a főgépesítő. Szükség esetén alacsonyabb szintű veze­tők (műhelyvezetők, techniku­sok, kisegítő technikusok) is. Ezeket a beszámolókat vita kö­veti, illetve a beszámolót tartó elvtárs válaszol a pártbizottság vagy a tagság kérdéseire. A be­számoló kapcsán megállapított fogyatéikosságok, hibák eltávolí­tására intézkedéseket foganatosí­tunk, határozatot fogadunk el. Ezek mindig konkrétak, névre- szólóak és időponthoz kötöttek. Teljesítésükről tájékoztatjuk a tagságot. Természetesen olykor hosszabb ideig tartó feladatról van szó. ' — Hallhatnánk egy konkrét példát? Például gondot okozott, hogy a kaszálókon dolgozó gé­pek közül sok megrongálódott. Ennek az volt az oka, hogy a talaj igen köves. Ezért a gazda­ság Vezetője és a főagronómus feladatul kapta a kövek eltávo- líttatását. Ezt teljesítették is, a rimaszombati mezőgazdasági szakközépiskola tanulóival sze­dették össze a követ a kaszáló­kon. A párttagok feladatait mindig összekötik az egész alapszerve­zet teendőivel, illetve a termelé­si terv teljesítésével. S termé­szetes, hogy minden egyes tag­nak van konkrét feladata. Van, aki a tagjelöltségre kijelölt fia­talok nevelését kapta feladatul. — Sajnos szervezetünkben kevés a fiatal és a nő — pa­naszkodik a pártelnök. — Job­bára idős asszonyok dolgoznak nálunk. A férfiak közül is a fia­talok inkább az ipari üzemekbe mennek dolgozni, ott szabad szombatok is vannak. Munkale­hetőség bőven akad a környé­ken. — Mit tesznek mégis a mun­kaerők megtartása érdekében? — Gazdaságunk igyekszik la­kást biztosítani dolgozóinknak. A faluban van egy hategységes lakásunk. Más úton is igyek­szünk lakást szerezni alkalma­zottainknak a községben. Legin­kább persze azon vagyunk, hogy olyanok dolgozzanak nálunk, akiknek a faluban van házuk. — Az eddig elmondottakból is érthető, hogy a pártszervezet befolyása minden területen igen jelentős. Mégis említést érdemel még egy példa: igen fontosnak tartja a pártszervezet a követ­kezetes és alapos kádermunkát. Ezt meggyőzően bizonyítja pél­dául az, hogy a gazdaság egyet­len technikust sem vesz fel a pártbizottság véleménye nélkül. Dellamária elvtársnő két éve tölti be a pártelnöki tisztséget, de a pártbizottság tagjaként már régen tevékenykedik. A kommunista pártnak pedig 21 éve tagja. Amikor beszélgeté­sünk végén azt kérdem tőle, mi az, amit az alapszervezetnek az elkövetkező időszakban a legin­kább el kellene érnie, nem so­káig gondolkodik a válaszon.' — Bővíteni kell tagságunkat, hogy még jobban hassunk a pártonkívüliekre. FÜLÖP IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom