Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-07 / 106. szám, csütörtök
Következetesen az intenzív fejlesztés útján Áz űrkutatás haszna Beszélgetés Alekszandr Ivancsenkov szovjet űrhajóssai A rimaszombati (Rimavská Sobota] járás mezőgazdasága mögött sikeres öt esztendő áll. Az év eleje óta lezajlott évzáró párt gyűlések, zárszámadó közgyűlések, majd pedig a járási és kerületi pártkon]erenciák elemzően értékelték az eredményeket, s egyúttal felvázoltak egy újabb fél évtized feladatait. VITÄRIUS LAJOS mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője is előretekint, amikor sorra veszi a tennivalókat: A 7. ötéves tervidőszak feladatainak igényessége elsősorban abból adódik, hogy az elmúlt évek során lényegében már kimerítettük járásunkban az ex- tenzív termésfejlesztés lehetőségeit, ezért következetesen az intenzív fejlesztés útján kell haladnunk. Elsődleges feladatunknak a földalap jobb kihasználását kell tekintenünk. Az eddiginél sokkal jobban meg kell becsülnünk az istállótrágyát, hiszen a gyakorlat a nagyüzemi körülmények között is számtalanszor bizonyította, hogy rendszeres istállótrágyázás nélkül a műtrágya alkalmazása sem elég hatékony. A program végrehajtásában nagy szerepe lesz a járásunkban működő agrokémiai vállalatnak. Természetesen a jövőben is a legfontosabb feladatunknak tartjuk a gabonatermesztést, s már az idén olyan termést kell betakarítanunk, mint a legutóbbi ötéves tervidőszak egyik kiemelkedően jó esztendejében. A gabonatermesztésben célul tűzött önellátást nem csupán az országos vagy a járási szükségletek szemszögéből nézzük, hanem üzemeink saját igényeiből adódóan is. A legnehezebb feladatok egyikének a takarmánytermesztés növelését tartjuk, hiszen a továbbiakban már nincs lehetőség a szántóföldi takarmányfélék vetésterületének növelésére. Mezőgazdasági üzemeinkben ezt már korábban is tudatosították, mégis azt tapasztaljuk, hogy csak beszélnek a feladatok nagyságáról, ahelyett, hogy tennének valamit. Őszintén be kell ismernünk azt is, hogy még a jelenlegi takarmánytermés egy része is kárbavész; ha nem a mezőkön, akkor a tartósításnál és a tárolásnál érnek bennünket érzékeny veszteségek. A cukorrépa termesztése terén nemcsak a hozamokon és a cukortartalmon kell a jövőben javítanunk, hanem a termőterület növelésére is gondolnunk kell. A répa melléktermékeinek hasznosítása fontos szerepet játszik a takarmányszükséglet fedezésében. Nagy népgazdasági jelentőségük van a gömöri viszonyok között jól fejlődő további növényeknek is. Gondolok itt elsősorban'’ a burgonyára, a zöldségfélékre, a gyümölcsre, a szőlőre és a dohányra, hiszen a szakosított gazdaságok az elmúlt időszakban jelentős eszközöket költöttek a termesztés és a betakarítás gépesítésére. A gazdaságok számára kifizetődővé kell tenni ezek termesztését. Ugyanez vonatkozik a hüvelyesekre és az olajosnövényekre is. Az állattenyésztés szakaszán az elmúlt időszakban az állomány példátlan ütemű növelésének voltunk tanúi, ami különösen a kevés réttel, legelővel rendelkező gazdaságokban bizonyos zavarokat is okozott a takarmányellátás biztosításában. Az állomány növelésének folyamata most lelassul, úgy is mondhatnám, stabilizálódik. Az állattenyésztésen belül továbbra is a szarvasmarha-tenyésztést tekintjük első számú felada* tunknak. Nem is titkoljuk, hogy, a mezőgazdasági üzemek vezetőinek munkáját a jövőben nagyrészt éppen a tejtermelés eredményei alapján bíráljuk el. A sertéshizlalás, főként pedig a malacnevelés terén is rendet akarunk teremteni a 7. ötéves tervidőszakban. El akarjuk érni, hogy a szocialista szektor ne csak saját szükségleteit fedezze elválasztott malacokból, hanem elégítse ki a háztáji gazdaságok és kistermelők igénye it is. A baromfinevelés koncentrációja tovább folytatódik, különös hangsúllyal a tojóállományra. A juhtenyésztésben az elmúlt időszakban szép eredményeket értünk el. A tenyésztés gazdasági feltételei kedvezőbbé váltak az utóbbi időben, így szinte minden nagyüzem számára kifizetővé válik az állomány növelése, illetve meghonosítása. Természetesen az állattartásban is szigorúbb technológiai fegyelmet követelnek meg az új irányszámok. Megengedhetetlennek tartjuk az abraktakar- mány-fogyasztás normáinak túllépését, s nagy súlyt helyezünk az elhullások számának csökkentésére. Sajnos, a munkaerő létszámának további csökkentésével is számolnunk kell. Ebben csakis a gépesítés fokozásától, a meglévő eszközök jobb kihasználásától várhatunk segítséget. A nagy teljesítményű gépek több műszakos kihasználásának ideje máris elérkezett. Ehhez éppúgy meg kell teremteni a szervezési feltételeket, mint az anyagi ösztönzés lehetőségeit. Persze, a váltóműszakok bevezetésével egyáltalán nem célunk a dolgozók munkájának megnehezítése. Ellenkezőleg, kedvező munka és életkörülményeket kell kialakítanunk. Részben ezt szolgálják a mezőgazdasági üzemeinkben folyó beruházások is. Meggyőződésem, hogy feladatainkat minden téren teljesíteni fogjuk. Ennek biztosítékát a meglevő tárgyi feltételeken kívül a mezőgazdasági üzemek vezetőinek felkészültségében és rátermettségében, valamint a földeken, a javítóműhelyekben és az állattenyésztésben dolgozók szorgalmában és becsületes munkájában látom. —h. o.— ■ 981. V. 7. soha nem hallottam erről a gyárról. Megkérdeztem, mióta üzemel. A titkár elmosolyodott: „Magunk építettük, rákényszerültünk. Oj házak, iskolák, óvodák épülnek, mivel rendezzük be őket? Várjunk, amíg a tervező szervek sort kerítenek a városunkra?“ Serbutajev kolhozelnökből lett a pártbizottság titkára. Nehéz időszak következett számára: „főnöke“ lett azoknak, akik tegnap még egyenrangú munkatársai voltak, sőt, olyanoknak is, akik nemrég még neki adtak utasításokat. De Serbutajevet segítette egyszerűsége, tapintatos viselkedése. Miután kiosztotta a feladatokat a vezetőség tagjainak, mit gondol, mivel kezdte a következő ülést? A maga beszámolójával, azzal, hogy mit végzett el feladataiból és hogyan. Tehát nem ő számoltatta be az elvtársakat, hanem rájuk bízta, hogy ítéljék meg első ténykedéseit. Így még fokozottabb hangsúlyt nyert az a joga, hogy igényes legyen a többiekkel szemben. A járáson hamarosan meglátszott az új titkár keze nyoma. Két év alatt többszörösére nőtt a hústermelés és a tejhozam. Szem előtt tartják az emberek szükségleteit. íme a példa, a bútorgyár. Felépült minden hűhó nélkül, anélkül, hogy tapsra vártak volna. Tudósítók: Nem kell attól tartani, hogy a szerénység álarc, és esetleg közömbösséget takar? Rasidov: Sajnos ez is előfordul. Például valaki nagy terhet vesz magára: elvállalja, hogy munkáját határidő előtt elvégzi. Minden erejét beleadja a vállalkozásba, és akkor egy kívülálló így elmélkedik: „Szerény nép a miénk, nem kenyerünk a hősködés, nem kell a mellünkkel átszakítani a szalagot.“ Az ilyenek valóban nem is szakítják át a szalagot, hiszen ehhez teljes erőbedobásra van szükség. Káros felfogás ez, idegen a mi gondolkodásunktól, háttérbe szorítja az igazi hősöket. Figyeljünk csak: „Mi nem hősködünk.“ Vagyis az élenjárók csak hősködnének?! Szeretném, ha nem értenék félre szavaimat. Nem járhat mindenki az élen; az átlagos munkát végzőknek is köszönet jár, ha lelkiismeretesen dolgoznak. Én az előbb azokról beszéltem, akik többre képesek, de tudatosan választják a középszerűséget, „nehogy agyondolgozzák magukat“. Nem, a szándékosan megszabott kicsiny feladatok vállalása — nem a mi filozófiánk. Jó tempóban kell haladni, anélkül, hogy az ember túlfesztené a húrt. Tudósítók: Nem fordulhat elő az életben, hogy a szerény embert olyanok előzik meg, akik erre ugyan kevésbé érdemesek, de jól tudják adminisztrálni magukat? Rasidov: Ez komoly dolog, és ezért hangoztatjuk szüntelenül: „Ismerjétek meg jól az embereket, tanuljátok meg helyesen értékelni őket, akkor a szerény ember sem marad háttérben.“ íme, egy példa. Annak idején köztársaságunkban az amubuha- rai csatorna építkezésén aggasztó helyzet állt elő. Gyorsan odairányítottunk néhány tapasztalt, hozzáértő szakembert. Az emberek úgy látták, ez kevés: szükség van egy rátermett, erős kezű szervezőre is. A választás Viktor Grigorje- vics Duhanyinra esett. Kevesen ismerték őt, szerényen dolgozott a beosztásában, nem emelkedett ki a többiek közül. Egyesek kételkedtek: „Nem lesz számára túl nagy ez a feladat?“ Mégis vállaltuk a kockázatot, kineveztük a csatornaépítési igazgatóság főmérnökévé. Láttam egyszer Duhanyint az építkezésen, sivatagi homokbuckák között, amikor az emberek nappal is fényszórók világánál dolgoztak, mert köröskörül mindent sűrű fátyolba borított a homokvihar. A bátor építők előtt nemcsak a porfelhők oszlottak széjjel, hanem a kishi- tűek kétségei is. Duhanyin később új feladatot kapott: egy nagy vízerőmű építkezés vezetőjévé nevezték ki. Ő ott is nyugodtan, az oly sok vezetőt jellemző hangoskodás nélkül irányította az embereket. A múlt évben a sok ezer főből álló kollektíva építkezése áthaladt az Amu-Darján, miután legyőzte a szeszélyes folyó ellenállását. Ötszázezer hektár szűzföldet lehet majd öntözni Üzbegisztánban és Türkméniában. Bebizonyosodott, hogy van egy kiváló szervezőnk, akiben szinte vakon megbízhatunk. Mulasztás lett volna mellőzni őt. Nem szabad megengedni, hogy az embernek kárára legyen a szerénysége. Ezekben a kérdésekben éberebbnek kell lennünk. Tudósítók: Mi a véleménye arról, ha az ember megmarad szerénynek, de emellett büszke is az elért sikereire? Rasidov: A szerénység nincs ellentétben a jogos büszkeséggel. Mi például büszkék vagyunk arra, hogy a múlt évben Üzbegisztánban hatmillió tonna volt a gyapottermés, több, mint amennyit a tizedik ötéves terv 1980-ra előirányzott. Ennek kapcsán hadd emlékeztessek arra, hogy eddig általában tíz év alatt egy-egymil- lióval emelkedett a gyapottermés. A köztársaság 1974-ben érte el az ötmilliós határt. Azóta csupán hat év telt el, és már most eljutottunk a következő fokra. Persze, hogy büszkék vagyunk erre az eredményre! Más kérdés, hogy a büszkeség ne váljon gőggé, melytől pártunk mindig is óvott, és most is óv bennünket. Sose felejtsük el: a szerénység nem díszítőelem, nem ízlés kérdése, nem divatcikk. A szerénység a kommunisták életének éppolyan alkotó eleme, mint az eszmei szilárdság és a erkölcsi tisztaság. Szinte észrevétlenül repült el fejünk fölött Jurij Gagarin, a világ első űrhajósának a világűrben tett látogatása óta eltelt két évtized. Egyre korszerűbb űrhajók repültek a világűrbe és tértek vissza a földre. Gyarapodott az űrhajósok családja is. Többnyire a siker évei voltak ezek, bár — minek is tagadnánk — időnként a sikertelenségek sem voltak elkerülhetők, amelyeket azonban a tudósok az űrkutatással kapcsolatos tapasztalataik és ismereteik bővítésére igyekeztek felhasználni. Erről tanúskodik a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házában megnyílt tanulságos kiállítás is, amelyen megtudjuk, hogy a világ tíz országából az elmúlt húsz esztendő során százegy űrhajós — ötven a Szovjetunióból, negyvenhárom az USA-ból, az Interkozmosz programjában résztvevő szocialista országokból pedig nyolc — járt a világűrben. Huszonegy űrhajóst kétszer, háromszor, sőt négyszer is kilőttek a világűrbe, ahol 1980. december 31-ig összesen 69 369 órát, vagyis 2891 napot töltöttek. A kiállítás megnyitása és az azt megelőző sajtóértekezleten az űrlaboratóriumok építésében is részt vevő Alekszander Ivancsenkov űrhajós, a Szovjetunió Hőse válaszolt az újságírók kérdéseire. Szavai szerint a Szaljut 6 űrállomáson, amelyhez eddig összesen 29 űrhajót kapcsoltak, összesen 140 órát töltött. A Szaljut űrhajósainak tartózkodási ideje a világűrben fokozatosan meghosszabbodott, s végül is elérte a 184 napot. Az évek során bővült az űrállomáson elhelyezett, továbbfejlesztett, egyre figyelemre méltóbb kutatásokra alkalmas készülékek száma is, amelyek — az Interkozmosz nemzetközi programjában résztvevő nyolc űrrepülő megfigyeléseit beleértve — lényegesen hozzájárultak a tudományos kutatások eredményeinek gyarapításához. Alekszander Ivancsenkov elismeréssel nyilatkozott a csehszlovák tudósoknak és tudományos dolgozóknak az űrkutatás terén kifejtett tevékenységéről, csakúgy, mint az 1978 novemberében kilőtt, még mindig üzemelő csehszlovák űrhajóról, a Magionról. Ennek megsemmisülése — a számítások szerint — az idén ősszel várható. Az űrhajós azt is elmondotta, hogy a világűrben már három és fél éve keringő Szaljut 6 is megbízhatóan teljesíti feladatait, ám a fejlődés megkívánja — és erre minden valószínűség szerint már a jövő évben sor kerül — hogy azt további, korszerűbb űrállomással cseréljék fel. Ivancsenkov űrhajós nagy csodálója a havasok ormainak. A Szaljut 6-on a Pamírról, a Himalájáról, az Andokról és a többi óriáshegységről mintegy 350 felvételt készített, amelyeket — tekintettel jelentőségükre — az UNESCO atlasz formájában hoz nyilvánosságra. — A Földünk környékét vizsgáló automata űrhajók lényegesen hozzájárulnak a természeti jelenségek megismeréséhez és a naprendszerrel kapcsolatos ismereteink bővítéséhez — utalt az űrhajós az űrszondák révén szerzett értékes ismeretekre a Merkúrról, a Vénuszról, a Marsról, a Jupiterről és a Szaturnusz- ról. A szovjet tudósok földi számítástechnikai központok létesítésével törekszenek az űrkutatások nyújtotta tájékoztatások haladéktalan továbbítására, lehetővé téve az illetékeseknek a halaszthatatlan teendők foganatosítását. Ezzel magyarázható, hogy a Szaljut 6 űrállomással ma mintegy 400 termelő és tudományos szervezet — erdőgazdálkodási, geológiai, vízgazdálkodási, meteorológiai stb. intézmény— tart fenn szoros kapcsolatot. Az űrkutatások ugyanakkor a kozmikus technológia fejlesztésével az új anyagoknak a mik- rogravitáció feltételei közepette történő előállítását is lehetővé teszik. A Szaljut 6 űrállomáson végzett kísérletek során például az elektrotechnikában és az orvostudományban alkalmazható, rendkívül értékes és érzékeny félvezető kristályok is napvilágot láttak, amelyeknek az előállítása a Földön bonyolult és költséges. Egyébként a világűrben előállított anyagok közül néhánnyal már folynak a kísérletek. Egyes anyagok a korszerűsített kozmikus készülékekben máris jó szolgálatokat tesznek. Az űrhajózással tehát — és ezt az elmondottak is bizonyítják — új korszak kezdődött a történelemben. Jurij Gagarin hőstette nem merülhet feledésbe. Az ő nevében kell a nemzeteknek és az államoknak folytatniuk és elmélyíteniük békés együttműködésüket, hogy az űrkutatások kizárólag az emberiség javát szolgálják. KARDOS MÄRTA Az ellenőrzés — segítség SZPUTNYlK Csata (CataJ, ez a fontos vasúti csomópont, társközsége Oroszkának (Pohronský Rus- kovj, így tehát a két község közös falusi pártszervezetének gyűlésén ellenőrzik az agitációs központok tevékenységének irányítását.- A dolgozók teljes nézetazonosságot vállalnak pártunk politikájával — mondja Michal Matej elvtárs, az agitátorok tanácsának elnöke, —, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy ez az egység nem egyszer és mindenkorra adott, újra és újra meg kell küzdeni érte. A nemzeti bizottság elnöke, Sasvári Iván elvtárs, aki szintén tagja a tanácsnak, kiegészíti ezt a megállapítást:- És mivel a dolgozók, a lakosok nemcsak egyetértő végrehajtói pártunk politikájának, hanem formáló, alakítói is, véleményükre, javaslataikra szükségünk van, jól meg kell szervezni a vitaesteket, a beszélgetéseket. A szervezésért felelős elvtársak, Bende József pedagógus, Urbán Sarolta hivatalnok, Mező- szálási Károly iskolaigazgató, Köteles László nyugdíjas pedagógus, már elkészítették a tervet, hogy mikor, melyik központban, kinek a közreműködésével fogják megrendezni a vitaesteket, beszélgetéseket. — És a fiatalok? — hangzik a kérdés. — Ki fogja megmagyarázni a most először választó fiataloknak, hogy mi a különbség a valamikori, meg a kapitalista országokban sorra kerülő, úgynevezett választások és a mi választásunk között? Antal Jenőné, a jegyzőkönyv vezetője, néhány perces tanácskozás után beírja a munkaterv- be, hogy Oroszkán a hnb elnökének, Csatán Köteles László elvtársnak lesz ez a feladata. Üjabb kérdés: — És milyen lesz a hango- sanbeszélő műsora? A válasz: — Mindent élőké, szítettünk. Ezt persze magyaré- zat követi: Urbán Sarolta elv- társnő a felelős, a két iskola pionírcsapatának vezetői köz- vetlen munkatársai, valamint Vitalaji Sándor nyugdíjas pedagógus, aki másnap részt vesz a járási pártbizottság propaganda-osztályának tájékoztató megbeszélésén, és tanácsadóként működik a műsorok megszerkesztésekor. A gyűlés után a csatai agitációs központ két agitátorával, Bajkai József és Bállá Józsei elvtársakkal beszélgetek. — Most, a pártkongresszus után kedvezőek a tájékoztatás, az eszmei és politikai-nevelő- munka feltételei — mondja az egyik — bizakodás tölti el a dolgozókat, és ez elmélyíti a politikánkba vetett bizalmat A kongresszusi határozatok ismertetése, magyarázata nyomán úgy tapasztaljuk, hogy nagy a társadalmi kérdések iránti érdeklődés. — Nem vagyunk kezdők, soksok választási időszakban foglalkoztunk az agitáció megszervezésével — magýarázza a másik —. nincs hiány tapasztalatban, de azért, az ellenőrzés ja» vunkra szolgált. Amit mondanak, bizonyítja: a vezetés alapelve — hogy akj' irányít, ellenőriz is — jól érvé* nyesül az agitációs központok tevékenységében. HAJDÚ ANDRÁS
