Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-01 / 102. szám, péntek

PÉLDÁJUK KÖUIIÍ5RI MÉLTÓ ' Évről évre megújuló hagyomány — május elseje, o munka nem- zetközi ünnepe alkalmából, a legmagasabb állami kitüntetésekkel, a legmegtisztelőbb címekkel tüntetik ki azokat, akik életünk min­den területén, munkahelyükön kimagasló eredményeket érnek el, s érdemeik országra szólóak. így van ez ebben a jubileumi esztendőben is, közvetlenül az­előtt, hogy megünnepeljük társadalmunk vezető ereje, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulóját. Ezen c kettős oldalon a szocialista munka új hősei és az új nemzeti művészek közül egyelőre csak néhányat ismertetünk olvasóinkkal. Ezt is annok tudatában, abban a meggyőződésben tesszük, hogy a kiválók legkiválóbbjai mellett köztársaságszerte számos munka­helyen népes tábora van azoknak, akik derekas munkájukkal és társadalmi tevékenységükkel is, nemcsak felnőttek mind igénye­sebbé váló feladataink szintjére, hanem valamivel — gyakran nem kevéssel — áldozatkészen többet is tesznek annál, amit kö­telességük, lelkiismeretűik diktál. Ezeknek az embereknek tíz- és százezrei példájukkal, állampol­gári és emberi magatartásukkal hatnak dolgozóink tömegére, s ez egyik záloga annak, hogy hazánk további fejlődése töretlen lesz. Kerek harminc éve, a Zilimai Ma­gasépítő Vállalat megalakulása óta, a népes kollektíva legjobb dolgozó­jának Ismerik František Janfio kőmű­vest, a martini üzemegység egyiik pa­nelszerelő csoportjának 56 éves ve­zetőjét Ügyes ikezű, sok mindenhez értő, komoly többletfeladatokat is szívesen vállaló ember. Ezüst jelvé- nyes szocialista munkabrigádjával most Ma rtin ban építi a Ľa do ve fi la­kótelep harmadik szakaszának há­zait. — Hamarosan kilencemeletes és még magasabb épületekkel lesz tsli az új városrész, — mutat körben a toronydaru mellől a több száz hek­táros telken. — A következő terv­időszak végéig összesen több mint 3000 család talál majd itt otthonra a korszerű, három-négy szobás kom­František Jančo (Lalo Károly felvétele) fortos lakásokban. Mi építettük azon­ban a város régebbi lakótelepeit is. Ha végigmegyünk azokon az utcá­kon, jóleső érzéssel gondolhatunk ar­ra, hogy mindenütt a kezünk nyo­mát is őrzik a falak ... František Jančo szinte gyerek fővel kerül a kőművesek közé. A nyolcosz­tályos isikolábam még az esztergályos szakmáról álmodozott. A vrútikyi va­gonjavító műhelyeikben viszont, ahol inasnak próbált jelentkezni, három­ezer korona óvadékot kértek a fel­vételért. — Tizennégyen voltunk testvérek. Ennyi pénzt akkoriban még csak nem is láttunk egy összegben. Apám a Cernok féle nagybirtokon volt kom- menciós cseléd, így aztán engem is felvettek oda kisegítőnek a kocsisok mellé. Később reggelenként a tejet kellett széthordanom a birtokról a módosabb városi háztartásokba, köz­tük a Hlavaj-Palkovifi-Uličný épít­kezési vállalat tulajdonosainak kony­hájára is. Hlavajékuál nem sokára kikönyörögtem, hogy vegyenek fel Inasnak valamelyik építkezésükre. Ennek nagyon megörültek otthon, mert a kőművesszakma már a köny- nyebb megélhetés reményét jelentet­te. Ősszel, amint kiszolgáltam a föld- birtokos intézőjével leszerződött évet, valóban megkezdődött az inasélet. A tanulás mellett keményen meg kel­lett dolgoznom a szakmáért. Egyórás ebédszünettel reggel hattól délután hatig tartott a napi munkaidő. Ké­sőbb, mint segéd, csak egy évig ma­radhattam a magánvállalatnál, mert vidékünket is elérte a háború vihara. Košťanyban 1944-ben nem ■sokan léptek a katonaköteles korba, ö nem várta meg a behívóparancsot Au­gusztus 25-én — Ernest Križannal együtt — észrevétlenül kisurrant a faluból és S'klabiňán jelentkezett a partizánoknál. A Szlovák Nemzeti Felikelés kitörésekor M. R. Štefánik brigádjában szálltak harcba a fasisz­ták ellen.. Barátja elesett az egyik ütközetiben, ő't pedig több sebből vé- rezve, eszméletlenül húzták ki az aknatalálatot kapott géppuskaállás- ból. Két hétig kórházban ápolták. Közben Túrócot elfoglalták a néme­tek. Ennek hírére azonnal vissza­tért társaihoz a hegyekbe. 1945 feb­ruárjában Pribillna közelében har- sm noad magával Svoboda tábornok ka­tonáihoz csatlakozóit és drágáig folytatta a harcot. — Egy évvel a felszabadulás után kerültem haza — folytatja az emlé­kezést. — Jozef Djubek, a kommir nista párt alapszervezetének akkori elnöke azzal fogadott, közéjük kelle­ne tartoznom. Nemsokára felvettek a pártba. Visszamentem a korábbi munkahelyemre ás azóta egyfolytá­ban a szakmában dolgozom. A magasépítő vállalat megalakulá­sakor szakmunkásképző iskolát nyi­tottak Košťanyban. Mint tapasztalt kőművest Jančo elvtársat bízták meg az ipari tanulók gyakorlati oktatá­sának vezetésével A martini építke­zéseiken tizenhét éven át több mint fí00-an tanulták meg tőle a kőmű­vesmesterség ezernyi titkát és sze­ret ©tét. — Amióta távolabbi és korszerűbb helyre költözőit az iskola, szűkebb közösségbe tartozom. Tizennégyen vagyunk a brigádban. Munkatársaim valamennyien kiváló szakemberek. Évente átlagosan 220 lakás előre­gyártott elemeit szereljük össze. Jó idaje nincs panasz a munkára. Igen jónak ítélik a kezünk alól kikerülő minőséget. Üzemegységünk sok dol­gozója, köztük néhány brigádtársam — bár előre nem tudhatták — éppen ezen a lakótelepen kapott 6j ott­hont. Ök most kétszeresen örülnek a becsületes munkának. A vállalat' építkezésein kilenc év­vel ezelőtt elsőként Ja ne óék próbál­ták kii a szovjet Zlobin-módszert. Az­óta Martinban is egyre nagyobb si­kerek koronázzák a hasznos kezde­ményezést. — Legutóbb, az elmált év végén brigádunk a tervezettnél 68 ezer ko­ronával olcsóbban épített fel egy 56 lakásos házat. Az idei évre legalább 120 ezer korona költségmegtakarítás a célunk. Kezdeményezésünket követik a többiek is.. Véleményem szerint azonban a mostaninál sokkal ered­ményesebben lehetne a helyi szocia­lista brigádok versenye,, ha valóban jói átgondolt tervező- és szervező- munka előzné meg az építkezéseket. Ugyanis komoly felelőtlenségnek tar­tom, hogy a tavaly ilyenkor felépí­tett két szomszédos toronyházban még most is üresek a lakásuk azért, mert a kelleténél kisebbre tervezték a vízmű kapacitását, de a személy­felvonók beszerzéséről sem gondos­kodtak idejében az illetékesek. Huszonhét éve a hnb képviselője, csaknem ugyanennyi ideje az Anti­fasiszta Harcosok Szövetsége községi alapszervezetének elnöke és tagja szinte valamennyi tömeg szervezet ve­zetőségének. Érdemei elismeréseként több magas kitüntetés viselője. A legújabbal, a Szocialista Munka Hőse címmel május elseje alkalmá­ból tüntették ki. , LALO KAROLY A világhírű bábok szellemi aiyfa Gyermekeik és felnőttek itt­hon és külföldön egyaránt jól ismer ük a modern cseh báb­színház két figuráját — a Sipejbl és Hurvínek kettőst. Szülőatyjuk, Josef Skupa nem­zeti művész színházában kéz dődött pályafutásuk, több mint fél évszázaddal ezelőtt. Megje­lenésük mérföldkő volt a cseh bábjátszás történetében, mivel személyükben korunk emberé­nek groteszk aLaikja lépett színpadra. A Stkupa halála óta eltelt három évtizedben a vi­lághírű toábuk sorsa Miloš Kirschner érdemes művész munkásságával fonódott össze elválaszthatatlanul. Évek bősz- szú sora óta ő Spejbl és Hur- vínek egyedüli interpretátora, pár beszéde ilk, színpadi, rádió­és televíziós játékaik szerzője, másfél évtizede pedig a prágai Spejbl és Hurvínek Színház igazga­tója is. Kirschner érdeme, hogy a fa bábuk „nyugdíjas koruk“ ellenéire ma is fiatalok és évek során semmit sem veszítettek aktualitásukból. Miloš Kirschner Skupa hagyatékát nemcsak átvette, de továbbfejlesztette. Az íz­lés, az igények változásának megfe­lelően alakította, mélyítette és gaz­dagította Spejbl és Hurvínek jellemét is. Továbbfejlesztette az apa (Spejbl) és fia (HurvínekJ közti dialógusok gondolati tartalmát, az apa és fia közti kapcsolat reálisabb és érzéke­nyebb, mint Skupánál volt. A humor mellett a családi közösség értékei is kidomborodnak. Kirschner intellek­tuális szereplőikké léptette elő fa bá­buit. Hurvínek a fiatal, örökké elé­gedetlen nemzedék tulajdon sága inak, természetének és egyben kópéságok hosszú sorának megtestesítője. Op­timista humora, amelybe enyhe irő- nna és szatíra vegyül, valamennyi előadás alkalmával széles mosolyt csal a gyermekek és felnőtt nézők arc óira. Kirschner felfogásában Hurvínek a napjainkban is érzékelhető visszássá­gokkal, visszaélésekkel, erkölcstelen­ségekkel száll szembe gyermekit nyíltsággal. Skupa szójátékai helyett Kirschner a helyzetkomikumot ré­szesíti előnyben. Elődjének csípős hu- jiMjrát pedig árnyaltabb, intellektuá- hsabl) humorrá fejlesztette. Újat ho­zott a színház repertoárját illetően Miloš Kirschner a prágai Spejbl és HurvU nek Színház igazgatója (ČSTK felvétele) is: kabarészámok véletlenszerű tákol­mánya helyett tematikailag egységes fűzért alkotó jelenetek kerülnek be­mutatásra. A világhírű cseh bábuik szellemi atyjuk vezetésével évente tö>bb ezer kilométeres utat tesznek meg. Négy kontinens több tucatnyi országában képviselték már sikerrel Csehszlová­kia bábművésze tét. Három évtizede Miloš Kirschner érdemes művész kel­ti életre a két legismertebb és leg­népszerűbb csehszlovák bábfigurát. Kirschner nyelvtehetsége lehetővé tette, hogy nagyfülű figurái nemcsak csehül, hanem 16 különböző idegen nyelven beszélhessék el szellemes történeteiket; a szomszéd országok­tól egészen Japánig, vagy Kanadáig. A kortárs csehszlovák bábszínház sokat köszönhet Miloš Kirschner 30 éves alkotó munkásságának. Vezeté­se alatt a nagy hagyományokkal ren­delkező cseh báb játszás nem állt meg a fejlődésben és világviszonylat­ban is az élvonalba tartozik. Kiasz- szikus komikus figuráinak jelleme nagy fejlődésen ment át, alkalmazko­dott változó életünkhöz, annak köve­telményeihez. Vonzó erejük tovább nőtt a hazai és külföldi közönség so­ra iben egyaránt. Nemcsak megnevet­tetik, hanem a szépre és a jóra is oktatják közönségüket. Miloš Kirsch- nert a cseh báb játszásban kifejtett alkotó munkásságáért, a Spejbl és. Hurvínek Színházban elért sikereiért társadalmunk a legmagasabb fokú el­ismeréssel, a nemzeti művész cím­mel tüntette ki. MOLNÁR ANGÉLA A kulcsszó; aktivitás Furcsa nevezik a Elena Kittnarová (CSTK — felvételj műfaj az operett. Találóan múzsák neveletlen gyerme­kének — rakoncátlan, minden éssze­rűségnek fittyet hányó és örökké vi­dám. Szomorú végű operett nem lé­tezik. Az elegáns könnyedség, a min­dent rózsaszínben láttatás ugyanolyan természetes tartozéka ennek a műfaj­nak, mint a primadonnának a könyö­kig érő kesztyű vagy a bonvivának a cilinder. Öriási az operettkedvelők tábora, de az ellentábor sem kevésbé népes. Mindkettőnek igaza van a saját szem­pontjából. Maguk az előadók pártat­lanabbak. Nagynevű operasztárok nem átallanak operettdalokat énekelni és sok operetténekesből lett világhírű operaénekes. Az utóbbiak szinte egy­öntetűen azt állítják, hogy az operett­színpad kitűnő iskola minden énekes számára. Ez bizonyára így van, mégis vannak olyan énekesek, akik nehezen képzelhetők el opetettszínpadon. Ilyennek látom például Elena Kitlna- rovát, a Szlovák Nemzeti Színház ki­váló szopránját. Pedig ő is azok közé tartozik, akik operetténekesként kezd­ték művészi pályafutásukat. Ennek ellenére elképzelhetetlen számomra az operettprimadonna szerepkörében, sablonos papírfigurák megtestesítője SS] 1981. V. 1. 4 Gazdag* dolgos évek

Next

/
Oldalképek
Tartalom