Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-28 / 124. szám, csütörtök

A Szovjetunióval és a többi KGST-országgal folytatott együttműködés gazdaságunk fontos tényezője Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter beszéde a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának és Nemzetek Kamarájának együttes ülésén Röviddel a CSKP XVI. kong­resszusa után értékeljük az 1980. évi költségvetés eredmé­nyeit. A párt kitűzte a további politikai, gazdasági és szociális fejlődés programját, amelynek teljesítése során az eddigi gaz­dasági fejlődésünk eredményei­re, a szocialista építés egyes te­rületein szerzett tapasztalatok­ra támaszkodhatunk. Amint már szokásunk, a zárszámadás meg­vitatásokon nemcsak a szövet­ségi költségvetés teljesítése eredményeinek kimutatására szorítkozunk, komplexen fel­mérjük az ország pénzügyi gaz­dálkodásának eredményeit is. A 8. ötéves tervidőszakban újabb lépéseket tettünk a cseh­szlovák gazdaság fejlesztésében. Ezt tanúsítja, hogy a nemzeti jövedelem egyötöddel, ebből 1980-ban 3 százalékkal növeke- dett. A gazdasági eredmények lehetővé tették, hogy előrehala­dást érjünk ei a lakosság anya­gi és kulturális igényeinek kie­légítésében. A személyi fogyasz­tás tavaly 8 százalékkal volt nagyobb mint az ötéves terv­időszak elején. Az ingyenes szolgáltatások és a szociális jut­tatások egy főre eső összege 8900 korona volt, ami 1670 ko­ronával több, mint 1975-ben. Az ötéves tervidőszak folya­mán a termelési alapok egyhar- madával nőttek és a társadalmi munkatermelékenység 17 szá­zalékkal lett nagyobb. Elmélyült a dolgozók szakképzettsége és műveltsége. Az 1980. évi gazdasági fejlő­dés tükrözte a bonyolult bel- és külgazdasági feltételeket. Az el­ért eredmények a fejlődés dina­mikáját, valamint a forrás' kialakításának és felhasználás nak struktúráját illetően nin­csenek teljes mértékben össz­hangban a terv előirányzatával. Ez elsősorban a népgazdaság hatékonyságának növelésére vonatkozik. A bővített újratermelés nehe­zebb feltételei a pénzügyi gaz­dálkodás területén is éreztették hatásukat. Az utóbbi években a pénzügyi források kialakítása lelassult, ami szükségessé tette a költségvetési kiadások növe­kedési ütemének lelassítását Is. Nem teljesítettük a tervezett feladatokat főleg a költségek csökkentésében és a nyereség­képzésben. Ügy mint az előző években, 1980-ban is egyensúlyban vol­tak az állami költségvetés bevé­telei és kiadásai. 1980-ban a kiadások 80,9 milliárd koronát, a tervvel összhangban nyújtott dotációk 99,6 milliárd koronát és a költségvetési bevételek 160,5 milliárd koronát képez­tek. A nemzeti bizottságok is tel­jesítették fő feladataikat. Bevé­telük 104,9 milliárd korona volt. míg a tervezett kiadásokat 2,3 milliárd koronával1 túllépték. A bevétel tervét 4,4 milliárd ko­ronával teljesítették túl. Az elő­ző évekhez hasonlóan 1980-ban is megteremtettük az anyagi feltételeket a választási progra­mok teljesítéséhez. A lakosság kezdeményezése jelentősen hoz­zájárult a városok és községek fejlesztéséhez. A Z-akcióban a beruházások összege az ötéves tervidőszakban elérte a 27 mil- l'iárd koronát. Meg kell említe­ni a Z-akció nem beruházásos részében elért eredményeket is, amelyek jelentősen hozzájárul­tak városainkban és falvaink- ban az életfeltételek javításá­hoz. A költségvetési gazdálkodás globális eredményeit értékelve megállapíthatjuk, hogy azok lé­nyegében összhangban állnak a tervelőirányzattal. A globális adatok mögött azonban fogya­tékosságok is rejlenek. Nem teljesítette az összes gazdasági szervezet feladatait a terme­lésben, az áruszállításban. Aki­adásokban bizonyos strukturá­lis eltérések mutatkoznak. Nem merítettük ki 4 milliárd korona összegben a tervezett beruházá­si dotációkat, ami több mint az előző években. Ezt tükrözi több beruházás feladatainak nem teljesítése. Tekintettel ezekre a eltérésekre és arra, hogy az elmúlt évben is az újratermelési folyamat finanszírozására kül* földi hitelforrásukat kellett fel­használni, a költségvetési ered­ményeket nagyon józanul kell mérlegelnünk. A jövőben a pénzügyi gazdálkodás egyensű* lyát az eddiginél nagyobb mér­tékben a társadalmi termelés hatékonyságának növelésével, a nagyobb gazdaságossággal kell fedeznünk. Pénzügyi gazdálkodásunk eredményei teljes mértékben megerősítik Gustáv Flusák elv* társnak a CSKP XVI. kongresz- szusán mondott szavait: többek között az az egyik fő oka an* nak, hogy nem értük el az ősz* szes kitűzött célunkat, hogy a bizonyos előrehaladás ellenére nem sikerült elérnünk a szűk* séges fordulatot a hatékonyság növelésére, a gazdaságosság fo­kozására, a munka minőségé­nek javítására, a tudomány és kutatás eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazására vo­natkozó stratégiai irányvonal megvalósításában. Egyik leg­fontosabb feladatunk e fordu­lat elérése. Ez az alapfeltétele a nép magas életszínvonala biz­tosításának. A hatékonyság nem kielégítő növekedése megnyilvánul a pénzügyi gazdálkodás eredmé­nyeiben Is. Országos viszonylat­ban a teljesítmények tervezett mennyiségét 0,3 százalékkal tel­jesítettük túl abban a helyzet­ben, amikor egyes ágazatoknak meg kellett birkózniuk az anyag- és nyersanyagellátás problémáival. Az élő és tárgyiasult munka fogyasztősával kapcsolatos költ­ségek relatíve 3,8 milliárd koro­nával csökkentek. Ez a megta­karítás 0,6 milliárd koronával nagyobb volt, mint amennyit a terv előirányzott. Megállapíthat­juk tehát, hogy a munkaterme* lékenység növekedése, a terme* lési fogyasztás racionalizálása és a dolgozók kezdeményezése eredményes volt. Ez természe­tesen csak globálisan érvényes. Nem sikerült mindenütt meg­felelő mértékben kiaknázni a hatékonyság növelésének forrá­sait. A gazdasági szervezetek nyeresége 104,6 milliárd korona volt, amt a tervezettnél 1,3 mii* liárd koronával kevesebb. Az egész nyereségnövekedést — 4 milliárd koronát — csak a tel* jesítmények növelésével értük el, annak ellenére, hogy az elő­irányzatok szerint felét a költ* ségek csökkentésével kellett volna fedezni. Ennek fő oka az volt, hogy a pénzügyi költsé* geket 3,9 milliárd koronával túlléptük. A tavalyi gazdálkodásunk eredményei újból megerősítet­ték, hogy a népgazdaság haté­konyságának növelése szem­pontjából egyre nagyobb jelen­tősége van külgazdasági kap­csolataink fejlesztésének és ha­tékonyságának. Évről-évre töb­bet fizetünk a behozott nyers­anyagokért és a behozatalért egyre nagyobb mennyiségű ki­vitellel kell fizetnünk. Ez össze­függ a világpiacok helyzetének alakulásával. Javíthatnánk azon­ban a helyzeten, ha sikerülne kiküszöbölni a fogyatékosságo­kat a termelő vállalatok és kül­kereskedelmi szervezetek tevé­kenységében. Elsősorban Javíta­nunk kell a termékek műszaki színvonalát és minőségét. Csak így érhetünk el a világpiacokon magasabb kiviteli árakat. A KGST-országokkal folyta­tott szocialista munkamegosztás bővítése érdekében Is Javíta­nunk kel! a kiviteli cikkek mű­szaki színvonalát és minőségét. Külkereskedelmünk csaknem 70 százalékát a szocialista orszá­gokkal bonyolítjuk le. A szocia­lista gazdasági Integráció meg­teremti a teltételeket a termelé­si programok nagyobb fokú szakosításához, a termelésünk választékának szűkítéséhez és ezáltal a hatékonyság növelésé­hez is. Ezért a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal folyta­tott együttműködés gazdasá­gunk fontos tényezője. Ez meg­követeli, hogy tovább tökélete­sítsük a szocialista együttműkö­dés formáit. Pénzügyi gazdálkodásunk fő jellemvonása volt az elmúlt év­ben a beruházási költségek nö­vekedésének korlátozása. 1979- hez viszonyítva a beruházások csak 1JL százalékkal voltak na- gyobbíK, míg az egész 6. öté­ves tervidőszakban az átlagos évi növekedés 3,5 százalék volt. Ezáltal sikerült elérnünk 1980. évi gazdaságpolitikánk egyik célját: a források és a gazdasá­gi szükségletek közti feszültség csökkentését. A beruházások nö­vekedési ütemének lelassulása azonban nemcsak a központi célokat, hanem a tervezett be­ý. ruházások nem teljesítését is tükrözik. Az állami költségve­tésből a tervezettnél 4 milliárd- dal; kevesebbet fordítottunk be­ruházásokra. A XVI. pártkongresszuson fontos megállapítások hangzot­tak el a beruházásokkal és egész beruházáspolltikánkkal kapcsolatban. Körültekintően kell mérlegelnünk minden egyes beruházás hasznosságát és következetesen érvényesíte­nünk kell a befektetett össze­gek megtérülésének szempont­ját. A beruházásokat az eddigi­nél nagyobb mértékben kell az exportprogramok meggyorsítá­sára és a társadalomnak gyors hozzájárulást jelentő korszerű­sítési akciókra irányítani. Haté­konyabban kell kihasználnunk termelési erőnket, elsősorban az állóalapokat és a készlete­ket. Ezen a téren még sok a fo­gyatékosság. Gazdaságunk jelentős készle­tekkel rendelkezik. Ezek struk­túrája sok szempontból nem megfelelő. Bizonyos anyagokból, termékekből és árukból kevés a készlet, míg a másik oldalon fölösleges készletek halmozód­nak fel. 1980-ban sem sikerült javítanunk a készletek kihasz­náltságát. Ez azt mutatja, hogy a vállalatok nem teljesítik meg­felelően terveiket és a szállítói- megrendelői kapcsolatok sem elég rugalmasak. Központilag és a vállalatokban Is emelni kell a tervezés színvonalát. A gazdasági fejlődés Intenzi- fikálása és az exportképesség növelése egyre Inkább a tudo­mány és technika fejlődésétől függ. Az erre fordított össze­gek évről évre nagyobbak. Ta-* valy elérték a 16 milliárd koro­nát, ami 2,8 százalékkal több mint 1979-ben. A tudományos­műszaki fejlődés már megmu­tatkozik a hatékonyság növeke­désében és a minőség javításá­ban, de még nem megfelelő mértékben. A tudományos ered­ményeket megkésve alkalmaz­zuk a gyakorlatban. Az összes gazdasági szerve­zetben, minden munkahelyen naponta harcolni kell a gazda­sági fejlődés összes forrásának hatékonyabb és racionálisabb kihasználásáért. Az 1980 évi ál­lami költségvetés több intézke­dést tartalmazott a gazdaságos­ság fokozására. Ezeket az intéz­kedéseket meg is valósítottuk és összességükben 2,5 milliárd korona megtakarítást eredmé­nyeztek. így pl. a propagáló­ra fordított kiadások korlátozá­sával 1 milliárd koronát taka­rítottunk meg, a szocialista szervezetekben az autóbenzin fogyasztása 1975-höz viszonyítva 127.5 ezer tonnával csökkent és a megvendégelésre, frissítőkre és ajándékokra fordított kiadá­sok csaknem 30 millió koroná­val csökkentek. Az igazgatásban kevesebben dolgoznak. Ezt az irányvonalat folytatnunk kell. Elsősorban az irányításban kell csökkentenünk az adminisztrá­ciót. Ez nem egyszerű feladat, de el kell gondolkodnunk afö­lött, vajon az összes előírás, utasítás, kimutatás, jelentés stb. betöiti-e feladatát. Elsősorban az irányítás egész módszerét kell megváltoztat­nunk, érvényesítve a tudomá­nyos irányítást. A tervek kidol­gozásakor előtérbe kell helyez­ni a hatékonyság szempontjait. Az irányítás minden szintjén az eddiginél még határozottabban kell érvényesítenünk a komplex intézkedéseket. A zárszámadás előterjesztését megelőzően az összes szervezet értékelte 1980 évi gazdálkodá­sának eredményeit. A szerveze­tek 83 százaléka teljesítette fő tervfeladatait. A többieket meg­bírságolták és megszigorították gazdálkodásuk ellenőrzését. A vállalatok és termelési gazdasá­gi egységek értékelésének rend­szerét fokozatosan tökéletesít­jük. Nem célunk a mutatók for­mális értékelése, komplexen és objektíven kell felmérni az adott szervezet egész tevékeny­ségét. A társadalmi érdekek érvé­nyesítésében még egy eszköz áll rendelkezésünkre — a pénz­ügyi ellenőrzés és revízió. En­nek során számos fogyatékos­ságot tárunk fel a gazdálkodás­ban. így például az utólagos be­fizetések az állami költségve­tésbe 1980-ban elérték az 544 millió koronát. A terv és pénz­ügyi fegyelem megtartása nem­csak az ellenőrző szervek, ha­nem az összes irányító dolgozó feladata, mivel az intézkedése­ket csak akkor léptethetjük életbe, ha az összes illetékes bekapcsolódik ebbe. A népgazdaság fejlesztésében elért eredmények lehetővé tet­ték, hogy további haladást ér­jünk el a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kie­légítésében. Az utóbbi évek gaz­dasági fejlődésének bonyolult feltételei szükségessé tették, hogy a tervidőszakban kissé csökkentsük az életszínvonal növekedésének ütemét. A reális és megfontolt gazdaságpolitika megköveteli, hogy csak azt osz- szuk el, amit megteremtettünk. Nem akarunk adósságokból élni. 1980-ban is megtartottuk az elért életszínvonalat és a társa­dalmi fogyasztás területén to­vább emeltük. A lakosság pénz­bevétele 1980-ban 4 százalék­kal nőtt, az átlagbér 2,4 száza­lékkal lett nagyobb és elérte a 2642 koronát. 1980-ban az állami költség- vetésből és a nemzett bizottsá­gok költségvetéséből' összesen 125.6 milliárd koronát fordítot­tunk a szociális ellátásra, az oktatásügyre, az egészségügy­re és a kultúrára, ami 8,7 szá­zalékkal több mint 1979-ben. Ez azt Jelenti, hogy a költségvetést kiadások növekedésének két­harmada a nem beruházó Jel­legű kiadások növekedésére ju­tott. Ezek az adatok arról tanús­kodnak, hogy társadalmunk nagy figyelmet szentel az em­ber életfeltételéi és létbizton­sága fejlődésének. Az életszín­vonalat nem csupán a fogyasz­tás növelésével kapcsoljuk ösz- sze. Nekünk nemcsak a fogyasz-* tás növelése a célunk, hanem egyúttal az életszínvonal eme­lése is, összhangban az egész társadalom szükségleteivel és érdekeivel. Célunk a létbizton­ság megteremtése, a műveltség és a kulturális színvonal emel­kedése. A kulturális és szociális kia« dásokból 70,5 milliárd koronát fordítottunk szociális ellátás­ra, ebből 42,5 milliárd koronát nyugdíjakra. Az átlagos öreg­ségi nyugdíj összege 1181 koro­na volt. A gyermekes családot támogatására 1980-ban 15,5 mil­liárd koronát fordítottunk. Az oktatásügyre 1980-baa 22.4 milliárd koronát fordítot­tunk, ami 5,8 százalékkal több mint 1979-ben. Ez is arról ta­núskodik, milyen nagy figyel­met szentelünk a fiatal nemze­déknek, egész oktatási rendsze­rünk tökéletesítésének. így pL a 6. ötéves tervben további 220 000 gyermeket tudtunk elhe­lyezni óvodákban, ami azt je­lenti, hogy az adott korosztály 83 százaléka óvodába jár. Társadalmunkban természetes az ingyenes egészségügyi ellá­tás. Tavaly az egészségügyre összesen 20,2 milliárd koronát fordítottunk, ami 6,3 százalék­kal több mint az előző évben. Egy főre átszámítva ez 1314 ko­ronát jelent. Csupán gyógyszer* re és más egészségügyi cikkek­re a költségvetésből 4,9 milli­árd koronát fordítottunk, ami 10.5 százalékkal több mint 1979- ben. A kulturális kiadások összege - 1980-ban 4 milliárd korona volt, ami gyakorlatilag azonos az előző évben kultúrára fordított összeggel. 128,9 ezer lakást adtunk át, az egész ötéves tervidőszakban (348,2 ezer lakás épült. Az álla­mi költségvetésből tavaly 22,1 milliárd koronát fordítottunk lakásépítésre és lakásgazdálko­dásra. A lakosság betétállománya tavaly 5,4 százalékkal nőtt. Összege 1980 végén 156,9 milli­árd korona volt. A lakosságnak nyújtott kölcsönök összege 1980 végén 32 milliárd korona volt. Lakosságunk szociális bizton­ságát elmélyítik a biztosítás kü­lönböző formái. A leggyorsab­ban az élet- és nyugdíjbiztosítás fejlődik. Évente pl. csaknem 2 milliárd koronát fizetünk ki az élet- és balesetbiztosítás kere­tében. Befejezésül megemlékezek az év elejétől érvényes nagykeres­kedelmi árakról. A nagykeres­kedelmi árak növekedése követ­keztében az állami költségveté­sek tervezett bevétele 9,3 milli­árd koronával növekedett. Ha­sonló mértékben növekedtek a kiadások is. Ebből 6,9 milliárd korona esett a nem beruházás jellegű dotációk növekedésére. Amint az elemzés Is mutatja, az ötéves tervidőszak nem volt könnyű, számos olyan problé­mát kellett leküzdenünk, amely külgazdasági kapcsolataink ala­kulásából valamint saját mun­kánk fogyatékosságaiból eredt. Jelenleg az a legfontosabb fela­datunk, hogy életbe léptessük a XVI. pártkongresszus határoza­tait. Az Idei első négy hónap­ban elért eredmények azonban azt mutatják, hogy a fejlődé­sünk dinamikájában és az egyes minőségi mutatók teljesítésé­ben eddig nem értük el a szük­séges fordulatot. Az 1981 évi feladatok teljesítése alapfelté­tele az egész ötéves terv telje­sítésének. Ezért a kongresszusi határozatokkal összhangban minden munkakollektívának, minden vezető dolgozónak meg kelt tennie mindent a határo­zatok valóra váltásáért. Ez alap- 1981. vető politikai feladatunk, tár­sadalmi kötelességünk, objektív y, 28. gazdasági szükségszerűség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom