Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-01 / 77. szám, szerda

Töretlen ívben, de szerényebben Lakáspolitikánk a 7. ötéves tervidőszakban Lakosságunk anyagi ellátottságának kérdései közül egyike a legalapvetőbbeknek, hogy mi- yen lakáskörülmények között élünk. Végső so­on ez sarkalatoson meghatározza életszínvona- unkát is. Voltak idők, nem is olyan régen, imikor egyes voluntarista, akarnok elképzelé­sek szerint úgy mondtuk, a lakásproblémát i hetvenes évek végéig megoldjuk. Azóta már 'ájöttünk arra, hogy a népesség gyarapodása az igények természetszerű növekedése, illet­te a beruházási és a kapacitásbeli nehézségek cövetkeztében ez lényegében alapot nélkülöző >zándék volt. Noha nem vitás, hogy ezen a te- •ületen nagy előrelépést értünk el, egyelőre nég csak távlati célnak tekinthetjük fő lakás- politikai feladatunk megvalósítását, hogy min­ién családnak önálló lakása legyen. S egy« dejüleg nemcsak a lakások számának lehető- cégeinknek megfelelő ütemű gyarapítása a ten- livalónk, hanem annak az érezhető lemaradás- iák fokozatos megszüntetése if amely a köz- nűvesítésben és a járulékos ellátottságban ta­pasztalható. Mindennek érdekében a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya tavaly de- 'emberben határozatot hozott a 7. ötéves terv- dőszak lakáspolitikai koncepciófának megváló- útására. Tisztább községek - szebb környezet Falvaink tisztaságáról szólni különösen most, tavasszal idő­szerű. A nagytakarításra nemcsak a lakásokban, hanem as udvarokban és a közterületeken is sor kerül. Ez természe­tes és helyénvaló. Az ilyenkor felgyülemlett szemét azonban sokszor okoz gondot: hová el tüntetni. S hogy nem minde­nütt van erre megfelelő hely, tanúskodnak róla a környeze­tet csúfító szemétdombok. Az ipari üzemek és a szövetke­zetek hulladék- és szeméttelepei is növelik az ilyen nem éppen esztétikus területek szá mát. Mennyire tiszta a nagy­kürtösi (Vefký Krtíi) járás? Erről kérdeztem a járási nem­zeti bizottság illetékes dolgoz óit. Szilárd tata}ra építünk Mielőtt tüzetesebben foglal­koznánk ennek a koncepció­nak közérdeklődésre méltán számot tartó fő gondolataival, vessünk egy pillantást arra, hogy a lakásépítés nemcsak gazdasági, hanem egyben kife­jezetten politikai feladatainak teljesítésében nagy vonásokban mit Is értünk el. Ezzel összefüggésben beszé­des az SZLKP legutóbbi kong­resszusán, a központi bizottság baszámolójában, Jozef Lenárt elvtárs előadói beszédében el­hangzott megállapítás: „Szlo­vákia lakosságának ma csak­nem 30 százaléka az utóbbi év­tizedben felépült lakásokban lakik“. Csak a 6. ötéves terv­időszakban Szlovákiában nem kevesebb mint 230 ezer lakást adtak át rendeltetésének. Ez, akárhogy is vesszük, gyors fej­lesztési iram és igen számot­tevő eredmény, amely közelebb hozott bennünket a probléma megoldásához. Persze azért bőven akad még ez irányú munkánk a követ­kező időszakban is, hiszen nem kevés családnak, köztük sok fiatalnak is beteljesület­len vágya az önálló lakás. Mit is várhatunk e tekintetben et­től az ötéves tervidőszaktól? Köntörfalazás nélkül meg kell mondanunk, hogy a nehe­zebbé vált feltételek következ­tében kénytelenek vagyunk a korábbinál némileg szerényeb­beknek lenni. Csak addig nyúj­tózkodhatunk ameddig a ta­karónk ér a lakásépítés vonatkozásában azt jelenti, hogy a következő fél évtized­ben valamivel kevesebb — 211 ezer lakással számolunk. A különbséget viszont csökkenteni fogja, hogy a kormány szigorú intézkedéseket léptet érvény­be a régi épületek eddigi túl­zottan nagy bontási arányának leszorítására. A munkaerő stabilizálása Milyen változások várhatók a lakásépítés egyes formáiban? Általános törekvésünk, hogy a szövetkezeti, az állami-kommu­nális lakásépítéssel, de a csa- ládiház-építéssel Is a lehető legnagyobb mértékben elősegít­sük egyrészt a szükséges mun­kaerő megnyerését és állandó­sítását, másrészt előnyben ré­szesítsük a népgazdaságnak azokat az ágazatait, dolgozóit, amelyektől, illetve akiktől meghatározó módon függ az ország egész gazdasági életé­nek fellendülése. Ennek kere­tén belül a 7. ötéves tervidő­szakban az eddiginél keveseb­bel, 34 545 kommunális lakás­sal számolunk, amelyekkel változatlanul azoknak igényeit elégítjük ki, akiknek lakását, házát lebontják, akik szociális helyzetüknél fogva szór u Inaik rá erre a megoldásra, vagy azt egyéb közérdek diktálja. Fon­tos újdonság, hogy a továb­biakban — eltekintve a már épülő lakásegységektől — meg­szűnik az úgynevezett vállalati lakásépítés. Ezt fogja helyette­síteni a szövetkezeti stabilizá­ciós lakásépítés. Lényege, hogy a kiválasztott ágazatok­ban és egyes gazdaságilag kü­lönösképpen fontos területeken dolgozók differenciáltan elő­nyös, térítésmentes stabilizá­ciós kölcsönt kapnak, amely­ből fedezhetik a lakásszövet­kezeti tagsági járulékot. A munkaerő célszerű széthelye- zésére hozott intézkedés gya­korlati megvalósítását szolgál­ja majd csaknem nyolcvan- ezer, főként szövetkezeti sta­bilizációs lakás. A lakások, lakóházak ellá­tottsága nálunk igen magas szintet ér el. Továbbra is fo­kozatosan törekedni fogunk arra, hogy minden lakás el­érje a jelenleg épülő lakások ellátottsági szintjét. Ennek az eddiginél jóval gyakrabban al­kalmazott módja lesz a régi, főleg a III. és a IV. minőségi kategóriába sorolt lakások kor­szerűsítése. felújítása. A követ­kező öt esztendőben erre nyolcezer lakás esetében vál­lalkozunk. Különben a lakások, lakóhá­zak ellátottsága, valamint a közművesítés és a járulékos el­látottság alapvető méretei azo­nosak lesznek az előző terv­időszak mutatóival. Viszont, ha nem is sokkal, de hozzáve­tőleg 2—2,5 négyzetméterrel növekedni fog a lakóterület. A termőföld védelmében Lakáspolitikai koncepciónk tekintetbe veszi azt a felette fontos követelményt is, hogy jóval gondosabban ügyeljünk arra, nehogy a lakásépítés fe­leslegesen és következményei- hen károsan apassza a rendel­kezésünkre álló, amúgy Is ke­vésnek bizonyuló termőföld te­rületét. Ezzel kapcsolatban fi­gyelmet érdemel két rendel­kezés. Az egyik, hogy a városok­ban, a községekben a lakóhá­zak építésének nagyobb össz­pontosítására igyekszünk. Cé­lunk nem a parttalan, sokszor meggondolatlan terjeszkedés, szétszórtság, hanem a szabad telkek beépítése s természete­sen annak biztosítása is, hogy — ahol ezt a körülmények en­gedik — vertikális megoldá­sokkal területegységenként na­gyobb legyen a lakás- és la­kósűrűség. Ilyen vonatkozásban törekvésünk az, hogy a váro­sokban, lakótelepeken hektá­ronként négyszázan lakjanak. A termőföld védelmére hozott másik rendelkezés egységesen 300 négyzetméterben határozza meg a családi sorházak telek­nagyságát, illetve 400 négyzet- méterben a szabadon álló csa­ládi házak teleknagyságát. Az utóbbi esetben, illetve ikerhá­zak építésénél a kerületi nem­zeti bizottság kivételt is enge­délyezhet. Természetesen előny­ben részesítjük a családi há­zak csoportos építését. Az említett intézkedések ar­ról tanúskodnak, hogy lakás- politikai orientációnk általános Irányvonala töretlen és szava­tolja ennek a társadalmilag rendkívül fontos problémának belátható időn belüli megoldá­sát. Viszont nem vitás és ezt nyilván elfogadja minden jó­zanul gondolkodó ember, hogy a jelen cseppet sem könnyű körülményei s feladataink igé­nyessége azt parancsolja — jól sáfárkodjunk a szocialista szer­vezetek általi lakásépítésre és -korszerűsítésre ebben az öt­éves tervidőszakban Szlovákiá­ban szánt 34 és fél milliárd koronával. (gály) Szemétdombok a patakpartokon — összehasonlítva hazánk más területeivel, elmondhatom, hogy a legtisztább járások kö­zé tartozunk, arai az Ipari szennyezettséget Illeti — vála­szolt elsőként Tatiana Kulhán- ková, a jnb környezetvédelmi tanácsának titkára. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden rendben van, s e téren nincs is mit tenni a járásban. Vegyük sorjában. Épülő-szépülő falvainkat járva bizony sok helyen nagyon ki­rívó eseteket találunk. Sajnos a lakosok egy része még min­dig nem tudatosította, hogy a folyók, patakok partján nincs helye a szemétnek. Például Zihíavában szabályozták a pa­takot, új hidat építettek, de a patak medrét továbbra is sze­métlerakatnak használják. Kő­váron (Kaláry) az út mentére hordják a hulladékot, mondván az Ipoly majd kiönt és min­dent eltakarít. Hasonló a hely­zet Szécsénkén (Sečianky) is. — Az lehetetlen, hogy mi kí­sérjük figyelemmel valamennyi község tisztaságát — mondotta Balík Margit, a jnb helyi gaz­dálkodási osztályának dolgozó­ja. A nemzeti 'bizottságoknak és nem utolsósorban a képvi­selőknek kellene jobban oda­figyelniük, mi történik a falu­ban. Példamutatással, figyel­meztetéssel és ha úgy sem megy, büntetéssel kellene végre megfékezni ezt a rossz szokást. A jnb szemétügyben az első lépéseket még 1976-ban meg­tette. Ekkor majdnem minden községben kijelölték a szemét­lerakatok helyét, a legtöbb fa­luban el is kerítették. De ezt sem mindenütt. A lakosok kö­zül sokan figyelmen kívül hagyják ezeket és továbbra is a megszokott vagy az éppen megfelelőnek, alkalmasnak Ítélt helyre szórják a szemetet. Hogy a nemzeti bizottságok nem foglalkoznak kellőképp ezzel a témával, a büntetlenül szemetelők is bizonyítják — nem éltek jogukkal, nean bír­ságolták a rendbontókat. A megoldásra várni kell A Járási Szolgáltató Vállalat a járási székhelyen kívül Kék­kőből (Modrý Kameň}, Zsély­Aktív nőszervezetek Ki segít a bejáró gyerekeken? % Nők az újító és racionalizációs mozgalomban A Szlovákiai Nőszövetség ri­maszombati (Rimavská Sobota) járási szervezetéről elmondha­tó. hogy a múlt években jó munkát végzett. A járási párt­konferencia is kiemelte, hogy a szövetség tagjai példásan gondoskodnak a magukra ma­radt Idős emberekről, megáll- ták helyüket az országos spar- takiádon és kivették részüket a különböző társadalmi mun­kákból — Az elmúlt öt év alatt tag­jaink száma 2024-el gyarapo­dott — tájékoztat Pásztor Sa­rolta, a járási bizottság titkára. — Ma 121 alapszervezetünk­ben 8230 tag tevékenykedik. Sok a járásban a kis köz­ség, amelyek közigazgatásilag nem önállóak. Ezekben 15—25 tagú alapszervezetek vannak, ezek okozzák a legtöbb gon­dot. Ezzel szemben szép szám­mal vannak olyan alapszerve­zetek, amelyek aktívak, hallat­nak magukról. Ezek közé tarto­zik a tornaijai (Šafárikovo), a rimaszécsi (Rimavská Seč), a feledi (Jesenské), a sajógömöri (Gemer), a hanvai (Chanava), a gömörpanyitl (Gemerská Pa- nita), a gesztetet (Hostlce) és az újbásti (Nová Bašta). — felenfeg legfontosabb fel­adataink közé tartozik az ál­talános választások előkészíté­se és annak értékelése, hogy ebben a megbízatási időszak­ban a nők hogyan vették ki részüket a választási progra­mok teljesítéséből — folytatja Pásztor Sarolta. — Örömmel mondhatom el, hogy asszonya­ink és lányaink — tavaly az ígért 34 849 óra társadalmi munka helyett 4000 órával töb­bet dolgoztak és így 528 092 korona értéket hoztak létre. Feleden, Felső Pokorágyon (Vyšné Pokoradzef a nemzeti bizottsággal karöltve gyermek- játszóteret létesítettek. A Z- akcióban készülő létesítmények építésében ts mindig részt vesznek a nők, gondoskodnak az emlékművek környékének rendbentart ásóról. Ajnácskőn (Hafnáčka), Dobfenéken (Dub- no), Péterfalán (Petrovce), Pa- daron, Meleghegyen (Teplý Vrchf az utcákat szegélyező vi- rágsávokat gondozzák. Példáju­kat már a gőmörpanyitiak is követik. Az új választási programja­vaslat kidolgozásához a járási szerveknek nagy segítséget nyújthat az a felmérés, ame­lyet a szövetség járási szerve az iskolák bevonásával végzett. Arra derítettek fényt, hogyan is Jutnak el az alapiskolákba a tanulók. Az összegezés nem sok jóról tanúskodik. Az autó- buszjáratok a gépjárművek meghibásodása miatt gyakran kimaradnak, a közlekedő autó­buszok túlzsúfoltak. Az iskolák összpontosításával nem tartott lépést az autóbuszpark bővíté­se, jóllehet az alapiskolák ta­nulóinak 41,9 százaléka bejáró. Az 1—4 osztályosoknál ez az arány 28 százalék. A kálosal völgyből 44 gyermek több mint 20 kilométert utazik naponta. A menetrend rossz összeállítá­sa miatt előfordul, hogy a ta­nulók egy órával a tanítás kez­dete előtt érkeznek meg az Is­kolába. A felmérés eredmé­nyeit a megfelelő javaslatokkal elküldték a járás illetékes szerveinek is. — A gyermekekről való gon­doskodást a jövőben is szem előtt akarjuk tartani, annál ts inkább, mivel erre köteleznek bennünket a párthatározatok is — mondja a titkár. — Nem a legszerencsésebb megoldás, hogy a tanulóknak a munkás­autóbuszokon kell utazniuk, hogy gyakran tíz perc miatt órákat kell várniuk, az igazai megmondva, nem a legkedve­zőbb körülmények között. Az említettek mellett a Szlo­vákiai Nőszövetség járási szer­vezete számos más rendez­vényt Is megvalósított, többek között 751 előadást tartottak, számos tanfolyamot rendeztek és tavaly Klenócon a Zornica üzemmel együttműködve meg­tartották a nő újítók és a szö­vetség nevét viselő szocialista munkabrigádok tagjainak járási találkozóját. — Az volt a célunk, hogy az újító és racionalizációs mozga­lom a nők körében az eddi­gieknél jobban elterjedjen — mondja búcsúzóul Pásztor Sa­rolta. — A vita azt mutatta, ha az üzemekben a nők kellő segítséget kapnak, egy-két év múlva lényegesen jobb eredmé­nyekről adhatunk majd számot. A jobb és az elkötelezettebb' munkára való törekvésről ta­núskodik a járási szervezet tagjainak kötelezettségvállalása is. amellyel a párt megalakulá­sának 30. évfordulóját és a XVI. kongresszusát köszöntik. Ebben — a nem végleges ösz- szegezés szerint — azt ígérik, hogy az idén több mint 38 ezer óra társadalmi munkát vé­geznek. összegyűjtenek és ér­tékesítenek mintegy 25 mázsa papírt, és több mint 12 mázsa textilhulladékot. Ogy akarnak dolgozni, hogy a jövőben se valljanak szégyent, hogy tudá­suk legjavát adva hozzájárulja­nak a XVI. pártkongresszus ha­tározatainak teljesítéséhez. NÉMETH JÁNOS bői (Zelovce), Ipolynyékről (Vinica}, Alsósztregováról (Dolná Strehová}, Busáról (Bu- šince}, Pôtorról és Csábról (Cebovce) elszállítja a szilárd kommunális hulladékot a vá­rostól körülbelül egy kilomé­terre levő. szeméttelepre. Ez nem szervezett lerakóhely, a szemetet földdel takarják be és földgyalu egyenlíti el a te­rületet. Az említett községek­ből sem zökkenőmentes a sze­métszállítás, ugyanis a szolgál­tató vállalat kapacitása kisebb a szükségesnél. — A megoldás, sajnos, még közel egy teljes évtizedet vá­rat magára — folytatta Balík Margit. — Járásunkban a ke­rületi terv szerint egy nagy szervezett szemétlerakóheiyet létesítenek 1990-ig. Jelenleg még csak az előkészítés idő­szakáról beszélhetünk. A terü­letet még 1979 áprilisában ki­választották az illetékesek Prí- belce és Alsópalojta között. A tervezés megkezdésének felté­tele a földtani munkák elvég­zése. S itt mutatkozott az első bökkenő: a žilinai kutatóinté­zet kérésünkre nem vállalja ezt a feladatot, s így késik a tervek és a költségvetés elké­szítése is. Hulladékgyűjtés — gondokkal Nagyon sok helyen olyan anyagok is kerülnek a szemét­be, melyeket hasznosítani le­hetne és kellene. A hulladék­papír, -textil és -vas begyűjté­sének a járásban a vártnál ke­vesebb figyelmet szentelnek. Erről tanúskodik Rácz Béla, a losonci (Lučenec) Hulladékbe­gyűjtő Vállalat vezetőjének tá­jékoztatása is: — A nagykürtösi járásban a hulladék felvásárlási tervét az elmúlt évben sem teljesítették. Ennek több oka van. A köz­ségekben a nemzeti bizottsá­gok, az üzletekben a Jednota Fogyasztási Szövetkezet nem szervezi kellőképp a gyűjtést. Az utóbbi időben az iskolások lelkesedése is alább hagyott. Úgy látszik ott sincs, aki irá­nyítsa ezt a tevékenységet. A mi lehetőségeink, sajnos, na­gyon korlátozottak. Próbálkoztak már Ipolynyé- ken is gyűjtő létesítésével, de ez is kudarcba fulladt Olyan kicsi volt a forgalma, hogy le­hetetlen volt felvásárló mun­kaerőt alkalmazni. — Reméljük már az Idén ja­vul a helyzet. A járás egyedüli hulladékgyűjtője Kékkőben nem megfelelő, a két raktár közül az egyik szinte teljesen használhatatlan, ezért Nagy­kürtösön egy régebbi családi házat vásároltunk meg erre a célra — mondotta Ondrej Búj- tár, a kékkői begyűjtőhely ves­zet ője. Az új gyűjtőhely létesítése azonban csupán első lépés a megoldás felé. Elsősorban a jobb szervezés hozhat ered­ményt a gyűjtésben. A tavaly felvásárolt 156 337 kilogramm papír, a 21 093 kilogramm rongy, a 295 665 kilogramm vas és a 25 719 kilogramm színes­fém még a tervezett mennyi­ségnek sem felel meg. Voltak községek, ahol egyáltalán nem szervezték meg a gyűjtést. A legjobbak közül Ipolynyék, Zsély és Kovácsi (Kováčovce) érdemel említést. Rövidesen sor kerül a már hagyományos tavaszi vasgyűj­tési akcióra. Ilyenkor a járási székhelyről és a községekből egyenesen a vasútállomásra, erre a célra megrendelt vago­nokba szállítják a vasat. Ta­lán az Idén sikerül az eddigi­nél jobban megszervezni a vas- gyűjtést és ezzel a járást szebbé, tisztábbá tenni, s nem utolsósorban népgazdaságunk­nak értékes nyersanyagot ad­ni. DEÁK TERÉZ WMUl 1981. IV, 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom