Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-07 / 82. szám, kedd

A PART TEVÉKENYSÉGE, A TÁRSADALOM FEJLŐDÉSE A CSKP XV. KONGRESSZUSA ÓTA ÉS A PÁRT TOVÁBBI FELADATAI /Folytatás a 4, oldalról} nyaltban használjuk ki. Nem a terv kedvéért tervezünk, nem a termelés kedvéért szervezzük a termelést, ha­nem minden, amit a szocializmus fej- lődéséért, hazánk felvirágoztatásáért teszünk, dolgozóink javát szolgálja. Igyekezetünk legfontosabb értelme az emberi boldogság, és az is marad. Ebből az alapvető célból indultunk k< a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság 1981—1985. évi gazdasági és szó* ciális fejlődése fő irányelveinek kidol­gozásában is. A 7. ötéves tervidőszak­ban biztosítani akarjuk a népgazdaság arányos fejlődését, szilárdítani és kor­szerűsíteni akarjuk országunk anyagi- m Tisza ki alapját, széles körűen fogjuk érvényesíteni a tudományt és a tech­nikát a gyakorlatban, s ezzel összhang­ban megtartjuk és tovább javítjuk az emberek anyagi és kulturális életszín­vonalát. Szilárdítani fogjuk a munkás* osztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetségét, nemzeteink és nemzetiségeink egybeforrottságát. elősegítjük a szöciallista gazdasági in­tegráció elmélyítését, s kifejezően tá­mogatni fogjuk a szocializmus és a béke ügyét az egész világon. A kitűzött célokat azonban nem épít­hetjük csupán az óhajainkra. Abból kell kiindulnunk, amink van, s azt a lehető leghatékonyabban és leggazda­ságosabban kell kihasználnunk. Az eszközöket elsősorban arra kell össz­pontosítani. ami lehetővé teszi gazda­sági problémáink megoldását, ami az ember és a társadalom fejlődése szem­pontjából döntő jelentőségű. Kmellett állandóan szem előtt kell tartanunk a nemzetközi helyzet alakulását, amely Itatással van gazdaságunkra. Az előt­tünk álló évek nem kevés problémát rejtegetnek. Az imperializmus politi­kája, amelyben a kapitalista rendszer elmélyülő általános válsága nyilvánul meg, komoly veszélyekkel fenyeget, (lazárd terveinek meghiúsítására óriá si erőkifejtésre és nem csekély eszkö zökre van és lesz szükség. A 7. ötéves tervidőszakra kitűzött célok elérése érdekében sokkal követ­kezetesebben kell megvalósítani azt a hosszú távú gazdasági stratégiát, amely minden területen a termelés hu tékonyságának lényeges növelésére és a munka minőségének javítására irá­nyul. Ennek alapját képezik azok a feladatok, amelyek a gazdaság inten­zív fejlesztésére való áttérésből, a ha­tékony gazdasági szerkezet kialakítá­sából, a termelési potenciál ésszerű kihasználásából, a források gazdaságos hasznosításából, az irányítás tökélete sítéséből, a dolgozók kezdeményezésé nek széles körű fejlesztéséből, vala mint gazdaságunknak a szocialista gazdasági integrációba és a nemzet közi munkamegosztásba való mélyebb bekapcsolásából adódnak. Az eddigi eredmények azt bizonyít ják, hogv ezen az úton már (ettünk bizonyos lépéseket, értékes tapaszta­latokat nyertünk, de a szükségletekre való tekintettel sehol sem léphet fel önelégültség, sokkal határozottabban kell haladnunk ebben az irányban. A 7. ötéves terv javaslata szerint a nemzeti jövedelem feltételezett nőve kedése 14—10 százalékos. Habár a nemzeti jövedelem növekedési üteme lelassul, ez nem lesz csekély feladat. Az ipari termelést a 7. ötéves tervidő­szakban 18—20 százalékkal, a mező gazdasági termelést pedig körülbelül 10 százalékkal kell növelni. A népgazdaság fejlesztésének terve­zett ütemét az intenzitás széles körű fokozásával, a munkatermelékenység növelésével, mérsékeltebb, alapanyag és energiafogyasztással s az állóala­pok fokozottabb kihasználásával kell elérni. A hazai.és az importált nyers- és alapanyagok, a tüzelőanyagok és az energia forrásai a 0. ötéves tervidő­szak végén elért szinten maradnak. Ez azt jelenti, hogy minden ráfordított koronából, minden kilogramm fémből, kőolajból, cementből és minden hektár termőtalajból több terméket és mező­gazdasági terményt kell nyernünk, s a rendelkezésre, álló munkaerő és anya­gi források alapján fokozottabb mér­tékben kell növelni a nemzeti jöve­delmet. ' tudományos-műszaki fejlesztés egész társadalmunk forradalmi feladata 1981. JV 7. Az intenzitás, valamint a társadalmi munkatermelékenység növelésének leg­hatalmasabb forrása a tudományos és műszaki haladás. A tudományos-mű­szaki fejlesztés egész társadalmunk forradalmi feladata. Csak a tudomány és a technika érvényesítése alapján fejleszthetjük a leghaladóbb szakága­zatokat, az elektronikát és a mikro­elektronikát, a komplex gépesítést és az automatizálást, csak ez teszi lehe­tővé a nehéz fizikai munka felszámo­lását, a haladó technológiai eljárások elterjesztését, az irányítás és a munka- szervezés tökéletesítését. Mély meg­győződésünk, hogy e feladatok telje­sítése kutatóink, tervezőink s az egész tudományos és műszaki értelmiség szá­mára személyi elismerésük és társadal­mi megbecsülésük ügyévé válik. A szövetségi kormány és a nemzeti kormányok, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia, valamint a tudomá­nyos-műszaki haladásért felelős min­den dolgozó figyelmét arra kell irá­nyítani, hogy a tudományos-műszaki alap fejlesztése a társadalmi gyakor­lat szükségleteivel összhangban történ jen. Olyan igényes és konkrét felada­tokat kell kitűzni, hogy a tudományos és kutató dolgozók alkotó törekvése ne személyes érdekeikből induljon ki, hanoin a társadalom igényeire és szük­ségleteire irányuljon. Határozott intéz­kedéseket kell elfogadni a kutatási és fejlesztési kapacitások koncentráltsá­gának növelésére, nem szabad eltűrni az erők és az eszközök szétforgácso- lását, hanem azokat a kutatás és a fej­lesztés döntő irányzataira, valamint az új gyártási irányzatok bevezetésére kell összpontosítani. Ideje már tuda­tosítani, hogy a tudomány és a ter­melés lehető legszorosabb integráció­ja korunk egyik legfontosabb követel­ménye. Fel kell számolni azt az álla­potot is, amikor a minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek eltűrik, hogy számos vállalatunkban nem veze­tik be rugalmasan a termelésbe a tu­dományos-műszaki fejlesztés eredmé­nyeit, habár ennek népgazdasági hasz­na bizonyítható. Gondoskodni kell ar­ról, hogy az újonnan kifejlesztett ter­mékeket, amelyek kielégítik az ala­csony fokú alapanyag- és energiaigé­nyesség követelményeit, s nagy a hasz­nálati értékük, gyorsan és elegendő mennyiségben gyártsák a bel- és a külkereskedelem számára. El kell érni, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés a népgazdasági tervek tengelyévé vál­jon. A tudomány és a technikai alkotó dolgozóinak, valamint a fejlesztési eredmények alkalmazóinak anyagi ér­dekeltségét következetesen egybe kell kapcsolni a magas fokú erkölcsi elis­meréssel, támogatni és népszerűsíteni kell azokat, akik munkájukkal nagy társadalmi hasznot hoznak létre. Tudományos-kutatási alapunk ter: mészetesen nem oldhat meg mindent. Tovább kell fejlesztenie az együtt­működést a KGST országok, főleg a Szovjetunió tudósaival és kutatóival. A beruházási politika szakaszán na­gyobb fegyelmet, rendet és célszerű­séget kell elérnünk. A régi közmondás, hogy „kétszer mérj, egyszer vágj“ itt többszörösen érvényes. A beruházáso­kat reális alapokra kell helyezni, nö­velni kell azok hatékonyságát, s a tu­dományos műszaki fejlesztés követel­ményeivel összhangban a népgazdaság szerkezeti változásainak kell aláren­delni. A körülmények arra kényszert tenek minket, hogv a nemzeti jöve­delem felhasználásában csökkentsük a beruházások arányát. A beruházási politikát az anyagi­műszaki alap hatékonyabb felújításá­ra, korszerűsítésére és kiszélesítésére kell irányítani a termelési , és a nem termelési szférában, valamint az ela­vult áílóalapok és a nem hatékony gyártás gyorsabb felszámolására. En­nek érdekében az eszközök nagyobb részét a korszerűsítésre és a felújí­tásra keli fordítani. Okvetlenül szükséges, hogy a szövet­ségi kormány és a nemzeti kormányok, a tervbizottság és a nemzeti bizottsá gok megakadályozzák a túlméretezett beruházást, az erők és az eszközök szétforgácsolását, s ne hátráljanak meg a különböző nyomások elől. Meg­engedhetetlen a beruházás olyan he­lyeken, ahol a meglevő kapacitásokat sem használják ki. Korlátozni kell az új építkezések megkezdését, s radiká­lis változást kell elérni a befejezetlen építkezések számának csökkentésében. Ez lehetővé teszi, hogy az erőket a terv­dokumentációk idejében való elkészí­tésére, a beruházási szállítások jobb teljesítésére, valamint az új kapacitá­sok tervezett határidőben és a doku­mentációnak megfelelő minőségben történő átadására összpontosítsuk. A beruházások új feltételei és szük­ségletei nagy igényeket támasztanak építőiparunkkal szemben, melynek a kapacitások struktúrája és elhelyezése szempontjából jobban kell alkalmaz­kodnia a beruházási program tárgyi, területi és a határidőkben megnyil­vánuló szükségleteihez. Továbbra is a kiemelt feladatok kö­zé tartozik az építőipari kapacitások koncentrálása és fejlesztése az össz­pontosított építkezések területein, az észak-csehországi kerületben, Prágában és Bratislavában, a feladatok követke zetesebb teljesítése az atomerőmüvek és a legfontosabb ipari üzemek építé­se, valamint a lakótelepek járulékos beruházásai terén. Ez az építők, a beruházók, a szállítók és a nemzeti bizottságok számára nemcsak gazda­sági, hanem nagyon fontos politikai feladat is. A beruházási feladatok teljesítése fegyelmet és felelős magatartást köve­tel annak minden résztvevőjétől. A szö­vetségi kormányban és a nemzeti kor­mányokban konkrét és hatékony intéz­kedéseket kell elfogadni a beruházási politika irányításának javítására, és kö­vetkezetesen kell ellenőrizni azok tel­jesítését. Összpontosított figyelem a tüzelőanyag-energetikai problémák megoldására Tisztelt elvtársakl A 80 as évek folyamán is a figye­lem előterében lesz a tüzelőanyag energetikai problémák megoldása. Első sorban a hazai tüzelőanyag-energetikai alap fejlesztésére, az atomerőművek építésére, főleg pedig a tüzelőanyagok és az energia jobb hasznosítására he­lyezzük a súlyt. Ebben konkrét irány­zatokat és célokat határoz meg fo­gyasztásuk ésszerűsítési programja. Eb­ben az ötéves tervidőszakban legalább 12 millió tonna egyezményes tüzelő­anyagot kell megtakarítani. Tekintettel az észak-csehországi szénmedence fejtési előkészítésében mutatkozó nehézségekre, a kormány, az illetékes minisztériumok, a nehéz- és az elektrotechnikai gépipar vállala­tai, valamint az Észak-csehországi Bar naszénbányák vezetősége részéről rendkívül nagy igyekezetét kell kifej teni arra. hogy a medence teljesíthesse a szénjövesztés előirányzott tervét. Eh­hez abban a tudatban kell hozzálátni, hogy a problémák megoldása döntő jelentőségű az egész népgazdaság tü­zelőim vág ellátása szempontjából. Emellett nem részesíthetjük kisebb figyelembe a további medencék fej­lesztését sem, elsősorban az ostrava- karvinái szénmedence fejlesztését, amely főleg kokszolható szénből fede zi szükségleteinket. Itt nemcsak a jö vesztési kapacitások műszaki fejleszté­séről van szó, hanem főleg a bányászok munkafeltételeinek javításáról, a kapa citások új munkaerővel való ellátásá­ról. előfeltételeket teremtve a túlórá­ban végzett munkák fokozatos csök­kentéséhez. A tüzelőanyag-energetikái források, valamint a vas- és a színesfémek for­rásai biztosításának nehezebb feltételei megkövetelik, hogy a következő idő­szakban a mennyiségi növekedés üte­mének kifejező csökkentése mellett el­sősorban a kohászat minőségi fejlesz­tésére helyezzük a súlyt, alapvető szerkezeti változásokra kerüljön sor, s fordulatot érjünk el a fémek és a fémhulladékok kihasználásában az egész népgazdaságban. A gazdaság fej­lettségének nemcsak a megtermelt fém mennyisége a mércéje, hanem az is, hogyan hasznosul a termékekben. Ezt az irányzatot érvényesíteni kell az egész népgazdaságban. Ebből indul ki az a követelmény is, mely szerint a 7. ötéves tervidőszakban évi átlagban 4.5 —5 százalékos relatív fémmegtakarí- tást kell elérni. Ennek biztosítása ér­dekében fogadtuk el a fémfogyasztás ésszerűsítésének állami programját. A tüzelőanyagok és az energia ta­karékosabb hasznosításáért folyó harc­hoz hasonlóan a nem nemes- és a szí­nesfémek takarékosabb és hatékonyabb felhasználását is az irányítási és a műszaki gazdasági dolgozók, a kon­struktőrök és a technológusok ügyévé kell tenni. Ezen a szakaszon sokat várunk az újítóktól, a szocialista mun- kabrigáiloktói, a kollektívákban folyó szocialista munkaversenytől, az embe­rek magas fokú öntudatától és kezde­ményezésétől. A népgazdaság fejlesztésében a gép­iparnak a 7. ötéves tervidőszakban, valamint a nyolcvanas évek egész idő­szakában kulcsfontosságú szerepe lesz. Szerepének teljesítéséhez az anyagi- műszaki alapját, a szakmunkások és a műszaki káderek szakképzettségét és tapasztalatait, a termelési és a tu­dományos-kutatási potenciált tekintve adottak a feltételek. Mindezt azonban sokkal jobban kell kihasználni. Gépiparunk sok sikert ért el, szá­mos szakágazatban azonban nem tart lépést a világméretekben tapasztalható fejlődés gyors dinamikájával. Szük­séges. hogy a gépipar minőségileg ma­gasabb szinten gondoskodjon a gazda­ság termelési-műszaki alapjának kor­szerűsítéséről, teljesítse az exportfel­adatokat és a belkereskedelmi szállí­tások feladatait. A gépipar további ha­tékony fejlesztése nem nélkülözheti szerkezetének további céltudatos for­málását. Az erőket elsősorban azoknak a szakágazatoknak és gyártási irány­zatoknak a fejlesztésére kell össz­pontosítani. amelyekben reális feltéte­lek vannak a nemzetközi élvonal elé­réséhez, s amelyek hatékonyan bizto­sítják a legfontosabb bel- és külke­reskedelmi árualap előállítását. Egy­úttal gépiparunkat sokkal hatékonyab­ban kell bekapcsolni a nemzetközi munkamegoszlásba. Ebben az irány­ban alapvető jelentőségű a Csehszlová­kia és a Szovjetunió közötti hosszú tá-. vú gyártásszakosítási és kooperációs program. A gépipari mmisztériumokban, az il­letékes termelési-gazdasági egységek­ben, a vállalatok és az üzemek vezető­ségében konkrét intézkedéseket kell elfogadni a termelés műszaki-gazdasági színvonalának emelésére, a gyártmány­fejlesztés idejének lerövidítésére, a komplex kereskedelmi-műszaki szolgál­tatások javítására, valamint a lakosság szükségleteinek biztosítására. A pótalkatrészek hiányáról már sok szó esett. Újból hallhattunk éles bírá­latokat a járási ós a kerületi pártkon­ferenciákon. Ez a probléma nemcsak nagy gazdasági veszteségeket, hanem jelentős politikai és erkölcsi károkat is okoz. A Központi Bizottság és an­nak szervei gondoskodni fognak arról, hogy a szövetségi kormány és az il­letékes szervek olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek lényegesen ja­vítani fogják a helyzetet ezen a terü­leten. Rendkívüli figyelmet kell szentelni az elektrotechnikai iparnak. Abból kell kiindulnunk, hogy az elektronika és a mikroelektronika fejlesztésének és progresszív alkatrész-ellátásának dön­tő szerepe van a népgazdaság vala­mennyi ágazatának műszaki fejleszté­sében és ez egész társadalom fejlő­désében. A vegyipar fő feladata a meglevő kapacitások minél hatékonyabb ki­használása, valamint az alapanygok fo­kozottabb mértékű hasznosítása. Nö­vekvő figyelmet kell szentelni a köny- nyűvegyipari és a szakképzett munkát igénylő egyéb vegyipari termelés kie­melt fejlesztésének. Megkülönböztetett figyelembe része­sítjük a könnyűipart is, hogy képes legyen ellátni a belkereskedelmet a jó minőségű áruk bő választékával, s ki­elégítse a külkereskedelem igényeit is. Továbbra is kiemelten fejlesztjük a ha­zai nyersanyagok felhasználására épü­lő szakágazatokat, főleg az üveg- és kerámiaipart s a faipart. További sür­gős feladatunk a másodlagos nyers­anyagok gyűjtésének és feldolgozásá­nak kiszélesítése. A népgazdaság folyamatos és haté­kony menetének biztosításában döntő jelentősége lesz közlekedési rendsze­rünk további fejlesztésének és tökéle­tesítésének. Az egységes állami közle­kedéspolitika megvalósításában első helyre kell helyeznünk a vasúti közle­kedés problémáinak a megoldását. A közúti teherszállításban javítani kell a gépkocsik kihasználásának egész rendszerét. Előtérbe kerül a személy- szállítás színvonalának lényeges eme­lése, a menetrendek betartása és az utazás kultúrájának a javítása. *1 ■ r A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztése Elvtársaik! Elsőrendű jelentőséget tulajdoni tünk a lakosság magas szintű élelmezésé­nek, az élelmiszergyártásban és a me­zőgazdasági nyersanyagok gyártásában az önellátás fokozásának. A következő éveikben is figyelmünk középpontjában marad a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztése. Ez a CSKP XIV. és XV. kongresszusán ikitűzött távlati stratégiai irányvonal. Egyre nehezebbé válik és devizaigényesebb lesz a me­zőgazdasági termékek és élelmiszerek behozatala. Ezért a nagy élelmiszer­(Folytatás a 6. oltialon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom