Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-01 / 77. szám, szerda
HAZAI GYARIMANYO AIKATRESZEKBŰL Számítástechnika a nyilvántartásban Délutáni műszakváltás. A bánya elé egymás után futnak be az autóbuszok a munkába igyekvők százaival. Pár métert kell csupán megtenniük, s máris elnyeli őket a főépület, ahonnan folyosókon keresztül eljutnak egész a bánya torkáig. Nagy a sietség, nincs sok idő a kashúzásig. Az öltözőben ilyenkor hangos a zaj, sportesemények taglalása és viccek csattanói fokozzák a jókedvet. Közben csörögnek a láncok, melyek végén a mennyezet alatt lógnak a szénportól súlyos munkaruhák. A bányász itt átöltözik, a munkaruhát az utcai ruha váltja föl a fogason, ami máris kúszik fölfelé az „öltözőszekrénybe“, Beöltözés utána irány az ételkiosztó, a lámpakamra és a sorakozóterem. Itt még egy utolsó tüdőreszívott slukk a cigaretta- füstből, közben megérkezik a kas. A nehézléptű bán^sz^kat néhány másodperc múi\\>B»n»*e li a több százméter raé* sST'ét akna. Az előző csoport már valahol a vágatban ballag munkahelyere, a második körben érkezők viszont még mindig — a megengedett időn belül — idefönn készülődnek a leszállásra. Jozef Škultétyval, a prievidzai Cíget Bánya számítóközpontjának vezető technikusával az ételkiosztónál állunk, s azt figyeljük, mennyire ütemes a művelet, nem tartja-e föl túlságosan az embereket. Ögy tizenöt perce állunk „lesen“, de a sor vége eddig még mindig „kilógott“ a helyiségből az összekötő folyosóra. A tizenkilencedik perc táján csökken az újonan érkezők áradata, a sor is egyre kurtább lesz, s mire a huszadik perc is eltelik, egyedül maradunk a helyiségben. Összehasonlítási alapon egy korábbi látogatás tapasztalata: akkor három helyen osztották az ételt, mégis sokkal tovább tartott a művelet. — Hát ez nagyszerű, ha nem Jáíom, el sem hiszem — mondom Jozef Skultétynak. — Erről beszéltem magának a múltkor — mondja. — ön is láthatta, tarthatatlan volt az akkori állapot. Mindenütt viszonylag gyorsan mentek a dolgok, csak itt, az ételkiadásnál tartottuk föl túlságosan a bányászokat. Halgattunk is emiatt eleget. Bányászaink jogos panaszait orvosoltuk ezzel az új módszerrel. — Tulajdonképpen mi a változás lényege? — Eredetileg a három ételkiosztó adminisztratív, idő- és munkaigényes módszerrel dolgozott. Bejegyezték a bányász nevét, a vételezett étel mennyiségét és csak ezután adhatták ki az élelmiszercsomagot. A nagy sietségben persze, gyakoriak voltak a hibák, nőtt az elégedetlenség. Ezen kellett változtatnunk, így próbálkoztunk meg a bejegyzések egy gyors és megbízható változatával. Abból indultunk ki, hogy nagy teljesítményű számítógépeink elbírnának még jóval nagyobb megterhelést is. A technikát vettük hát igénybe. Olyan adatfelvevő műszert terveztem és készítettem, ami képes egy bizonyos jelet továbbítani a bánya bármelyik pontjáról a számítógépnek, ami ezt bejegyzi és feldolgozza. Ehhez persze, sok mindent meg kellett oldani. Többek közt nemcsak a jelfogó felépítését, de a jelrendszert is. Többféle változat közül a személyi lyukkártya bizonyult a legelfogadhatóbb- nak. Amint látja — mutat felém néhány, úgy háromszor öt és fél centiméternyi nagyságú műanyag-lemezt — ezeken itt különböző lyukkombinációval alakítottuk ki a jeleket. Minden dolgozó kap egy ilyen kártyát, aminek a jelét mi betápláljuk a neve mellé a számítógépbe. Ha tehát legközelebb ételt vételez, ezt átnyútja az ott dolgozónak aki a kártya adatait a jelfogó szerkezettel „leolvashatja“. A jelfogó az információt a másodperc töredéke alatt továbbítja a számítógépnek.- így mekkora az ételkiadás maximális elérhető sebessége? — Nyugodtan állíthatom, hogy a berendezés az ember képességeit fölülmúlja. A jelfogó egy másodperc alatt bárom információt képes közvetíteni. Így tehát három adagot is kiadhatnánk másodpercenként, ha volna, aki győzné ezt az ütemet. Pillanatnyilag elég, ha átlagosan két másodpercre csökkentjük az egy személyre szóló kiadás idejét. •— Az ötlet elfogadtatása körül nem merültek föl problé~ mák? ~ Annyira égető volt a megoldandó probléma, hogy a vezetőség teljes támogatását élveztem. Képzelje csak el, naponta hétszer osztunk ki ételt. Erre minden esetben húsz percnyi xdőnk van. Nem akármilyen húsz perc ez, mert tudni kell, hogy ilyen rövid időn belül 800, sőt 900 mélyhűtött ételcsomagot kell kiadni, amit a bányászok magukkal visznek a bányába, Pillanatnyilag ugyan csak egy jelfogó működik, de már dolgozom a másodikon és a harmadikon is. Majd ha ezeket is üzembe helyezzük, akkor elméletileg azt a 900 adag ételt úgy öt perc alatt ki tudjuk osztani. Végleg megszűnik a sor- banállás, az idegeskedés. — Tulajdonképpen, hogyan született meg az elképzelés erről az eljárásról? — Tavaly egy kiállításon láttam egy hasonló berendezést, amit a prágai Irodagép Vállalat mutatott be. Amennyire az ottani körülmények megengedték, tanulmányoztam is a szerkezeti felépítését, működési elvét. Engem az alapgondolat érdekelt, mert paramétereiben az a berendezés nekünk nem felelt meg. Bevallom, többek közt az árától se voltam elragadtatva, tudniillik 47 ezer koronába került. Idehaza nekifogtam tervezgetni, s amint ön is látta, sikerült valóra váltani elképzeléseimet. Az én jelfogómnak például nagy előnye, hogy szinte korlátlan távolságban helyezhető el a számítógéptől. Míg a prágai műszer speciális, több eres kábelen és maximálisan háromszáz méterről képes közvetíteni a jeleket, az általam kifejlesztett jelfogót itt, a bánya elektromossági szempontból erősen zavaró körülményei közt vizsgáltuk. Egyszerű kéteres kábelem még őt kilométerről is pontosan közvetítette a jeleket. Tegyem még hozzá, hogy az előállítási költségével is elégedettebb vagyok. Nem került többe tízezer koronánál. A prototípust hazai gyártmányú alkatrészekből készítettem el. Nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy a prágaiak e téren külföld felé is kacsintottak. Persze, az sem mindegy, hogy bizonyos részei a berendezésnek mennyire alkatrészigényesek. — Miként fogadták a megoldást az adatfeldolgozással megbízott dolgozók? — Elképzelheti, hogy mit jelent ezen a szakaszon, ha néhány gombnyomásra előhívható a számítógép memóriaegységéből a dolgozók összes adata. Ha nem kell papírhegyek közt kutatni, amíg összeáll egy hónapra szóló pontos kimutatás. Az így nyert idő és a megbízhatóság itt is a jelfogók bevezetéséért szólt. — Elképzelhető, hogy máshol is kihasználható legyen ez a megoldás? — Szinte minden ágazatban és többféle szakaszon is használni tudnánk. Vállalatunkban tervezzük a további alkalmazását a munkába járás pontos könyvelésénél, apró változással a bérek számítását is ezzel a módszerrel szeretnénk megoldani, Nálunk a munkafegyelem és biztonság terén is méltó helyet biztosítunk számára. További előnye, hogy ez a fajta jelfogó bármilyen típusú számítógépre rákapcsolható. Tudtommal az eddigi ismert jelfogóknál ez a lehetőség sincs meg. Sőt, eddig a külföldi forrásokat tanulmányozva sem találkoztam hasonló paraméterűvel. Azon viszont érdemes eltűnődnünk, hogy ha van nekünk, miért ne lehetne külföldnek is. Persze, a mi közbenjárásunkkal. Ha bebizonyosodna, hogy valóban egyedülálló megoldásáról beszélhetünk nemzetközi vonatkozásában is. akkor a hallottak és látottak alapján nem nehéz nagy jövőt jósolni a szerkezetnek. KESZEL1 BÉLA Ésszerű kezdeményezések a mezőgazdaságban Vannak? Nincsenek? Az egyik mezőgazdasági üzemben találtatnak, a másikban sajnos hiába keresnénk meglétüket. Ahol vannak, ott a közös minden dolgozója hasznukat látja, hiszen, ha jó a munkaszervezés és a munkaidőt is maximálisan kihasználják, takarékos a takarmány- gazdálkodás és hatékony az energiahasznosítás, kielégítő a gépek kihasználtsága stb. stb.; egyszóval ésszerű megoldásokat alkalmaznak, vezetnek be — törvényszerűen csökkennek a termelési költségek. Egy bizonyos ráfordítással a korábbinál nagyobb tiszta hasznot hoznak létre. Az persze, hogy egy adott helyen ésszerűsítik-e a termelést vagy se, nem valami csodaszer függvénye, amit bizonyos egységes földművesszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak sikerült megszerezniük, míg a többiek valami véletlen folytán lekésték a vásárt. Éppen ellenkezőleg minden gazdaságban alkalmazható, egyszerű és ráadásul nem számottevő anyagiakat igénylő, sőt esetenként semmibe sem kerülő megoldásokról van szó. íme néhány példa. A komáromi (Komárno) és más járásokban az elmúlt őszön is voltak mezőgazdasági üzemek, ahol a korán lehullott hó sem talált a határban betaka- rítatlan kukoricát. Természetesen ott, ahol ideiében felkészültek a kukorica nedves tárolására. Azok, akik ezt nem tették, fizették a többszörös mennyiségű üzemanyagot, javították télen szokásosnál nagyobb költséggel a sártengerben tönkrement gépeket. De azok is erre kényszerültek, akik a nyári napsütésben nem gondoltak a téli esőkre, sóra, és „elfelejtettek“ ponyvákat venni, amelyekkel a szabadban telelő gépeket védhették volna. Több helyen már azt is megértették, hogy olcsóbb a teheneket járatni a takarmány után, mint „terülj asztalkámat“ csinálni az istállóban, és a szakember, a hozzáértő energetikust is érdemes fizetni, mert az ésszerű energiatakarékossági intézkedéseknek többszörösen nagyobb hasznát látja a közös. És így folytathatnánk az üzemek közötti összehasonlításokat,. például a felújított a la kt részek értékét, a Versenyző szocialista munkabrigádok számát, a munkaverseny es ez üzemen belül folyó újítómozgalom tömegjellegét, a nem hagyományos takarmányok értékesítését, vagy például a teljesítményekhez kötött anyagi érdekeltséget véve a viszonyítás alapjául. A lehetőségek tára, persze, még e számos példa után is jócskán hiányos, de a lényeg már így Is látható. Az, hogy az eredményes gazdálkodást a mezőgazdasági üzemekben sem szabad egyoldalúan a külső feltételekhez kötni és a belső tartalékok feltárásának elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani. Sokak számára újat persze ezzel sem mondunk, hiszen számos egységes földművesszövetkezetben és állami gazdaságban szerencsére már felismerték, hogy — miként minden gyárban és ipari munkahelyen — a mezőgazda- sági nagyüzemekben is elsőrendű fontosságú követelmény a helyi adottságok és lehetőségek hatékony kihasználása, a kezdeményezés, még akkor is, ha az némi kockázat- vállalással jár, És lám mégis mennyire nem általánosak az ésszerű kezdeményezések, hány és hány mezőgazda- sági üzem vezetői adnak kitérő választ, nem tudva konkrétat mondani, amikor az utóbbi egy-két évben bevezetett és meghonosított ésszerűbb, olcsóbb megoldásokról!, termelési eljárásokról kérdezik őket. Elsősorban az ilyen helyeken kell tudatosítani, hogy csak úgy lehet elérni az idei igényes célokat, ha az eddi gineknél is következetesebb erőfeszítéseket tesznek a fel adatok teljesítése érdekében, többek között a termelés olcsóbbá és ésszerűbbé tételével. EGRI FERENC PARTUNK szólal meg bennük GONDOLATOK A MAGYAR NYELVŰ TÁRSADALOMTUDOMÁNYI IRODALOMRÓL néhány gombnyomásra előhívható a dolgozó összes adata (A szerző felvétele) A növekvő íkövetelmények- Ikfiil együtt mi ind nagyobbak az igények a társadalomtudományi irodalommal szemben is, legyen az akár közgazdaságtudományi vagy történelmi irodalom. Akik könyveinket lapozzák, nyilván abból a szándékból teszik, hogy ismereteiket gyarapítsák, mint például olvasóink egyik rétege, a marxizmus—leninizmus esti egyetemeinek hallgatói, akiket mi látunk el tankönyvekkel. Munkánk során bennünket is az a szándék vezérel, hogy hosszú távú koncepció alapján kiadói tevékenységünk és végső soron kiadványaink révén hozzájáruljunk a magyar nemzetiségű lakosság műveltségének növeléséhez, politikai neveléséhez. Feladataink közé tartozik, hogy felmérjük olvasóink igényét, és figyelembe véve pártunk politikáját, ezekhez igazítsuk kiadói terveinket. Munkánkat segíti a szerkesztő bizottság is, amelynek tagjai hazánk politikai, társadalmi és kulturális intézményeinek dolgozói. Amikor egy-egy évre előre megvitatjuk kiadói terveinket, messzemenően figyelembe vesszük olvasóink véleményét — akár az Oj Szó hasábjain vagy a rádióban, az író-olvasó találkozókon vagy a járási pártbizottságok dolgozóival és a könyvesboltok vezetőivel folytatott személyes megbeszéléseink alkalmával jussanak kifejezésre. Ugyanúgy figyelembe vesszük a politikai, társadalmi és kulturális intézmények véleményét, melyeket az említett szerkesztő bizottságunk tagjai képviselnek, és véleményüket tolmácsolják. Évről évre visszatérő gondunk a magyar nemzetiségű társadalomtudományi irodalom szerzőinek hiánya. Figyelembe véve költőink számát vagy a széppróza művelőinek táborát, nem kell, hogy kisebbségi érzésünk legyen. Ugyanez nem mondható el a társadalomtudományi irodalom íróinak számáról is. Fábry Zoltántól átvették a stafétabotot néhányra a fiatalok és a középkorúak közül is, de munkáikkal, talán az elfoglaltságuk miatt gyérebben jelentkeznek. Tehát ez a tényező is hatással van kiadói tevékenységünkre, főleg az eredeti, a csehszlovákiai magyar írók műveinek kiadása során. Szakmánkban ugyan nemegyszer elhangzik az a vélemény, hogy inkább adjunk ki egy jó fordítást, mint egy gyenge eredeti művet. Persze mi az eredetinek mégis jobban örülünk és nemegyszer szívesen dolgozunk a szerzővel a kéziratán, hogy munkája megüsse a kívánt szintet. Tevékenységünknek egyik fő mozzanataként a munkásmozgalom haladó hagyományainak ápolását tartjuk. Ebből az elgondolásból kiindulva adtuk ki a (múltban munkásmozgalmi témájú kiadványaink egész sorát, mint például Major István életrajzát Kiss József történész tollából, vagy Fábry István visszaemlékezéseit a mozgalmi múltjáról. Ebben a témakörben ismerkedtek meg az olvasok Steiner Gábor életrajzával vagy az osztályharc sok más katonájáéval kik hazánk, vagy Európa különböző frontjain harcoltak a proletárforradalom zászlai alatt, s életútjukat „Mielőtt elfelejtenému cínuí kötetbe válogatva nyújtottuk az olvasónak. Ezek az események mind részei munkásmozgalmunk történetének, és egyben pártunk történetének, de ugyanúgy mozzanatai az egyetemes munkásmozgalom történetének is. Ez év májusán emélkeziink meg munkásmozgalmunk egyik tragikus eseménye, a kosúti sortűz ötvenedik évfordulójáról. Ez a sortűz olyan körülmények között dördült el, amikor az osztályharc frontján lehetetlen volt ilyesmit feltűnés nélkül elkövetni, hasonlóan mint néhány hónappal azelőtt a duchcovi sortüzet. sem lehetett elhallgatni. Számos nagy egyéniség emelte fel a szavát Európa-szerte, az írók sorából többek között Romain Rolland. Tiltakoztak az ilyen brutális módszerek ellen. Ekkor látott napvilágot — 1931- ben — a DAV és a Vörös Segély gondozásában az a dokumentumgyűjtemény és krónika cseh nyelven, amelynek a szerzők ,,Kosúton már helyreállt a rend és nyugalom" címet adták 1981. IV. 1
