Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-28 / 99. szám, kedd

ANNYIFÉLE VILÁG

Beérünk a faluba. Itt van Mátyás király, szólal meg gö- möri útitársunik a kocsiban, de mire odapillantunk, már mögöttünk a híres szobor. Sebaj, majd visszafelé megállunk. Aztán amikor néhány másodperc múlván az Iskola elé érkezünk, és kilépünk a szabad levegőre, napsütésbe, jobb javaslat hangzik el: óda is sétálhatunk, hiszen az iskola és Mátyás király között pár lépés csak a távolság. De előbb az iskolába, a kicsinyek közé, akik műsorral várnak bennünket, bácsikat, néniket: a Duna- menti Tavasz országos gyermekfesztivál válogató bizottságát, újságírókat.

Elég nagy osztály, egyik felében kis székekkel, alacsony padokkal, a másik felében még kergetőzni Is lehet. És játszani, úgy is, ahogy hamarosan látni fogjuk, csak előbb össze- barátkozunik a fal mellett csoportosuló, nagy szemekkel néző, egymás háta mögé szégyenlősen mosolygó gyerekekkel. Közben Bódi Bertalanná tanító néni elmondja, hogy kolléganője, Török Emma, aki a játékot összeállította és rendezte, nem lehet jelen egy tanfolyam miatt; aztán szerénykedik, mondván, ne várjunk túl sokat, ez nem olyan műsor, amilyenek városi iskolákban készülnek...

Lassan felengednek a gyerekek, kérésünkre még a „hivatalos szereplésük" előtt verset mondanak, Petőfit, ritkán hallott gyermekdalokat, népdalokat énekelnek olyan, szépen, hogy már „csak" ezért is érdemes volt idejönni, Sajógü- mörbe (Gemer), ebbe a közel

ezer lelket számláló faluba. Aztán egy jelre kör formálódik, mely mindjárt mozgásba is jön, lendületbe a kislányok, kisfiúk. Futnak, lecsücsülnek, (kis csoportokat alakítanak ki, miközben mondják, éneklik csodálatosan szépen — mert természetesen — az értő kézzel válogatott gyermekverseket, népi mondókákat, dalokat. Gyönyörűséggel teli pillanatok, amikor a csöppnyi emberkék guggolva alkotnak különböző formákat, majd egymás után állnak fel, hogy elmondjanak egy-egy versikét. Ezekben a pillanatokban már nem is az a megkapó elsősorban, amit mondanak, és nem az a fontos, hogy milyen színpadi megfogalmazásban, hanem az, ahogy mondják szövegüket. Ahány gyermek, annyiféle külső és annyiféle belső világ Is. Nézzük csak a tekintetüket, hallgassuk csak a hangjukat, magánhangzóikat, köztük az utánozhatatlan palóc-et, mely egyformán szívmelengető

mindegyikük ajkáról, A szereplők láthatják arcunkon lelkünk leplezhetetlen örömét — kezdett félelmüknek, lámpalázuknak se híre, se hamva már. örül az ő lelkűk ils, mint minden emberé, aki észreveszi, hogy valami ritka kinccsel tudta megajándékozni a másikat.

Vége a műsornak: tapsunk mindenekelőtt a gyermekeknek szól, akikről és társaikról néhány perc múlva Molnár Bélává], az iskola igazgatójával beszélgetünk.

•—' Gömörből, Felső- és Al- sóváLybóI, Gömörnuhály faláról, Felső- és Alsókálosaról, FügéJátékról - komolyan

Minden életkorra, nagyobb életszakaszra jellemző egy-egy tevékenységi forma. A gyerek legfontosabb foglalatossága a játék, ebben fejlődik egyénisége, egész személye, így alakul benne az ügyesség, a testi harmónia, a kitartás, a figyelem, az alkotókészség és a képzelet. Nem túlzó a vélemény: ahogy játszik a gyerek, úgy dolgozik majd a felnőtt.

Nem mindegy tehát, hogy melyik életkorban mit mivel és hogyan játszanak gyermekeink.

A mindennapi tapasztalatok bizonyítják, hogy a felnőttek nem figyelnek eléggé — sem a gyerekekre, sem a játékokra. Talán azért, mert nem ismerik az egyes életkorok lélektani sajátosságait, vagy mert a játékeszközök beszerzésekor az elfogultság és meggondolatlanság vezérli őket? Aki úgy véli, hogy a gyerek iránti szeretet és gondoskodás egyik fokmérője a játékokkal való kedveskedés — nem téved. De aki mindössze a játékok anyagi értékét, meny- nyiségét, a vásárlás gyakoriságát tekinti a legfontosabbnak, hamis úton jár.

Az ilyen felnőttek önmaguknak állítanak csapdákat. De miért is? A játék — mint tevékenység és a játszásra felhasznált eszköz — rossz tulajdonságok kialakításának forrása is lehet. A játékszer megalapozatlan követelőzések tárgyává válhat, ha a gyerek megszokta, hogy csak drága és fényűző dolgokát kap — de ebből sokat. A játékok halmozása felületességre, kapkodásra, minden új dolog gyors megúnására szoktat. Az ilyen gyerek igazán már nem tud örülni semminek huzamosabb ideig, mert ahhoz szokott, hogy az egyik meglepetés a másik sarkába lépjen.

Sok felnőtt nem tudja beleélni magát a gyermeki látásmódba, érzelem- és gondolkodás-világba. Nem érti meg, miért játszadoznak gyerekei sokszor órákon keresztül szemétre való ka- catokkal. Csodálkozik és hábo- rog, hogy miért cselleng, lábat- Jankodik a szobányi játékrenge- íeg boldog tulajdonosa.

Minden életkornak megvan a képességekhez méretezett játékigénye. Hároméves koráig a gyerek főleg mozgásigényeit

elégíti ki a játékeszközök segítségével. Ügyeskedik, tökéletesedik mozgása, ismerkedik

környezetével, a világgal. A kisgyerek szívesen húzogat, tologat, gurít, hajigái, piszkálgat, rakosgat. S ha játékai elsősorban nem erre valók, tehát meghaladják képességeit és érdeklődési körét, képtelen azokat valódi rendeltetésüknek megfelelően használni. A draga autót is csak dobálni, kaparászni,

esetleg feszegetni fogja. A társasjátékokat tépdesi, kapargat- ja róla a szép, csillogó festéket,

Siker Monte Carlóban

Még ki sem pihente magát a franciaországi fellépése

után, amikor

Ivan Tenorio, a kubai vendégkoreográfus már új szereppel várta Bratislavában. Libor Vaculík (a képen), a Szlovák Nemzeti Színház baletttáncosa legközelebb a Bernarda Alba háza című darabban mutatkozik be, amelyben drámai érzékét és szuggesztivitását is felvillanthatja.

— A Lorea színműve alapján készülő balettról még korai volna beszélni, hiszen néhány nappal ezelőtt kezdődtek meg a próbák; egyébként is a nagy sikerű monte carló-i vendégszereplése érdekel, melynek visszhangja még hazaérkezése előtt eljutott hozzám. Ügy tudom, két egyfelvonásosban lépett színpadra.

— Az angol John Cranko L’Estro Armonico című koreográfiájának betanulására mindössze öt nap állt a rendelkezésemre; elképzelheti hát, milyen igényes próbákat tartottunk. A klasszikus és neoklasz- szikus elemekből álló darab Vivaldi zenéjére készült, s úgy érzem, éppen ennek köszönhetem, hogy nem okozott nehézséget a koreográfia. Mahler mellett ugyanis Vivaldi a-másik kedvencem.

i— Ktk voltak a partnerei?

— Noriko Kubota és Jun Isi. Mindketten japánok, s az élvonalba tartoznak, de bevallom, Pongor Ildikó, akivel tavaly A kalózt táncoltam Nancyban, még nálunk is többet tud a táncról.

■— Es mi volt a másik egyfel- vonásos?

— Nijinska Szarvasünők je, amely a húszas évek egyik szalonjába vezet el, ahol a kétes erkölcsű aranyifjak ártatlannak tűnő flörtökbe keverednek. Ezt a darabot már régebben isméből és Oldalfaláról összesen 182 gyerek jár hozzánk. A most látott csoporton kívül működik iskolánkban énekkar, Parlag Istvánné vezetésével, tánccsoport, melyet Bódi Kálmán irányít. Vannak tehetséges vers- és prózamondók a gyerekek között, kerületi és országos győztesek. A sport terén szintén Születnek kitűnő eredmények, nyertünk például kerületi sakk-versenyt. Ami a tanulást illeti, örvendetesnek tartjuk, hogy a gyerekek 50 százaléka tanul tovább. Munkánkhoz jó segítséget kapunk a szülői munkaközösségtől; iskolánk tizenöt pedagógusa, akik közül egyébként tizenegy a bejáró, velük együtt igyekszik a lehető legjobban dolgozni a gyermekekért. Az épület, az bizony nagyon régi, az utóbbi öt évben félmilliót költöttünk rá. Kicsinyek az osztályok is, kettő kivételével. De van tornatermünk és étkezdénk. Gondunk még a fűtés, a megfelelő szociális helyiségek hiánya. Ezt a közeljövőben szeretnénk megoldani.

Beszélgetésünket a tantestületi szobában folytatjuk, a jelenlevő pedagógusokkal együtt közös témánk: a gyermek, a tanuló és alkotó gyermek, akinek a tehetségét kibontakoztatni, közös feladatunk — okos és érzékeny irányítással a szubjektív és objektív feltételek szüntelen javításával.

A téma a kocsiban Is eleven beszélgetésre serkent, és persze a sajógömörl játékos kedvű gyerekek, akik megbűvöltek bennünket olyannyira, hogy már messzire jártunk a falutól, amikor eszünkbe jutott Mátyás király.

BODNÁR GYULA

az aľyóbabát szétszedi, a drága könyvet összetépi, firkálja.

Mindezért nem ő a hibás. De ha ezt szokja meg, később is minden játékot tönkretesz majd, nem becsüli, nem vigyáz rá, hiszen könnyen hozzájutott.

Később, ahogy a gyerek tapasztalatai bővülnek, ismeretei gazdagodnak, érdeklődési köre is tágul. Kezdi utánozni a felnőtteket és megérti, hogy miért kell vigyázni a játékokra. A negyedik-ötödik életévben kezdődik el a „szerepjátékok“ korszaka, amely tartalmában egyre gazdagodva végigkíséri a gyerekeket az óvodás és kisiskolás koron. Ilyenkor már képes kitartóan. elmélyülten játszani, beleélni magát a játék kínálta szerep-, illetve élethelyzetbe. Ebben a korban lesz szüksége a felnőttek világában is megtalálható sokféle eszközre, a valóságot kicsiben utánzó játékokra.

Hatéves kortól a gyerek bizonyos játékszabályokat, nagyobb figyelmet, ügyességet, kitartást, türelmet igénylő játékokat is kaphat. Például társasjátékokat, célbadobóst, kuglit, asztali focit. Az olvasni már tudó gyerek kezébe pedig nyugodtan adhatunk már értékes könyvet is. Képes értékelni, tud vigyázni rá.

Érdemes a játékról komolyan gondolkodni, mert a nevelésben komoly szerepe lehet — jó és rossz értelemben egyaránt.

TOARNICZKY JÓZSEF

rém és szeretem is, mert egyéni színeket kíván az előadóktól. Hozzám ugyanis azok a koreográfiák állnak igazán közel, amelyekbe belevihetem saját énemet, elképzeléseimet, vagyis úgy táncolom el a szerepet, ahogyan érzem.

— Nem esett még szó a felkészülésről és az előadásokról.

— Kilenctől tízig bemelegítést tartottunk, aztán este hatig próbáltunk. Az előadások kilenckor kezdődtek és nem sokkal éjfél előtt értek véget. A próbák kellemes légkörben zajlottak; rájöttem, hogy mi a francia táncosok tudását csodáljuk, ők meg a szovjet balettiskola alapjait irigylik tőlünk. Az első előadás sajnos, nem olyan volt, mint ahogy elképzeltük. Monte Carlóban is régóta divat, hogy a bemutatóra nem azok váltanak jegyet, akiket a tánc, ez esetben a Balett Itinerelle előadása érdekel, hanem azok, akik új, drága ruhakölteményüket és csillogó ékszereiket mutogatják egymásnak.

(g. szabó) (Gyökeres György felvételei

E38 ISH ESS &9B fes Ben S3 SS ES

BSZALOM

(magyar)

Bizalmatlan, gyanakvó, minden feltárulkozást és őszinte szeretet-megnyilatkozást nélkülöző emberi kapcsolatot bont ki Szabó István legújabb filmje, a Bizalom. A történet 1944 decemberében Budapesten játszódik. Egy gyanútlan, teljesen apolitikus, de jóérzésű, emberséges fiatalasszonyt egy nap egy ismeretlen férfi azzal fogad az utcán, hogy nem térhet haza; lakásukban házkutatás volt, de férjének sikerült illegalitásba vonulnia. De mivel neki sincs hol lehajtania a fejét, róla ís a mozgalom gondoskodik: új papírokat kap, s egy külvárosi albérleti szobában kell erdélyi menekült házaspárként együtt élnie egy férfival, akit a megadott címen és jelszóval ismer fel és ismer meg, s aki a mozgalom régi harcosa.

Ebben a szituációban bontakozik ki a két összezárt embernek, a két különböző jellemnek nemcsak a szerelme, de reménytelen, kétségbeesett harca egymással. Az egy szobába kényszerített fiatal asz- szomy és férfi örökös harci készültségben élő ügynökként ku- tatja-vizsgálja egymást. Az asszony maga az adakozó bizalom és megtestesült gyanút- lanság, a férfi a rettegő bizalmatlanság megszállotja, aki emberi megértésre, bizalomra vágyó, kétségbeesett partnerében is az ellenséget sejti.

Érthetőbbé, s persze nehezebbé és embertelenebbé teszi helyzetüket, hogy közben „odakint“ történelmi méreteket ölt * bizalmatlanság, az árulás. A légiriadóik szüneteiben házról házra özönlik az

üldözők csőcseléke. A hamis papírokkal házaspárrá kényszerített két ember elsősorban ezektől az üldözőktől fél, de mivel kifelé magabiztos arcot kell ölteniük, félelmüket és rettegésüket egymáson élik ki, egymást büntetik kockázatos bujkálásukért. Érthető ez egy pontig, hiszen nem ismerik egymást, ahogy azonban eluralkodik rajtuk a bizalmatlanság, már-már közös ügyüket, a megmenekülést is kockáztatják. Nem tudnak védelmet adni egymásnak a külvilággal szemben; ehelyett annak tébolyával mérgezik sajőt kapcsolatukat is.

Szabó István gazdag érzelemábrázoló tehetséggel, pszichológiai felkészültséggel és

kitűnő színészvezetéssel tárja fel a bizalom és bizalmatlanság, az összezártság, az egymásrautaltság és gyanakvó elzárkózás különböző rétegeit,

A kényszerű együttélésre ítélt férfi és nő köré meglehetősen vázlatosan építi fel a külvilág got, éppen csak annyira, hogy a külső fenyegetést hitelesnek érezzük és megsejtesse a kor iszonyatát. A rendezőt kizárólag az érdeikelte, hogyan hat á külső fenyegetettség két fim bér kapcsolatára.

Elismeréssel kell szólnunk a két főszereplő, Bánsági Ildikó és Andorai Péter igényes játékáról. Főleg Bánsági Ildikónak sikerült remekbe szabott alakításával megjelenítenie úriasszonyi biztonságából váratlanul az illegalitás zord, ismeretlen körülményei közé került, orvosférjétől, gyermekétől elszakított asszony rémületét, tanácstalanságát, aggodat mát.

EGYSZERŰ TÖRTÉ MET (francia)

Egy szép és magányos negyvenéves nő története ez a francia film. Főszereplője Marie /Romig Schneider eleveníti meg sokrétűen, gazdag embgri és színészi tapasztalatokkal), elvált asszony, egy serdülő korú fiú anyja. A történet elején szakít szeretőjével, ismét feleleveníti kapcsolatát volt férjével, de végül úgy dönt, apa nélkül neveli föl születendő gyermeikét. Ilyen egyszerű e francia film cselekménye, értékét azonban nem a puszta történet adja, hanem a figurák, az epizódok színes gazdagsága és a rendező atmoszférateremtő képessége.

Claude Sautet rendező a pikáns témában mélyebb emberi és társadalmi vizsgálódás lehetőségét kereste. Filmjének voltaképpen nem is egyetlen központi alakja van, hanem több nő a hőse; barátnők, kolléganők, munkatársak, vagy riválisok a magánéletben. Sorsukat, helyzetüket, gondjaíkal ábrázolva a rendező egy jelentős francia társadalmi réteg — a kis- és középvállalkozók, a középosztály — életérzését fejezi ki. Alkotását ez teszi érdekessé, a rendező ettől válik jellegzetessé, de nem igazán jelentőssé.

—ym—

Romy Schneider (jobbra) a jrancia jilm főszerepében

Jelenet a tavalyi nyugat berlini filmfesztivál ezüstdíjával kitünteteti magyar filmből