Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám, kedd

7®SaSHW*B=« Jó munkánk szép eredménye HÍRADÁS A „SZEGELETBÖL* Utam a (keleti országrész egyik határmenti községébe ve­zetett. Oda, ahol véget ér a Latorca északi oldalán tekere- dő országút, vagyis a környé­ken s a népdalból egész Dél- SzlovákiáBan szirénfalvi sze- geletnek ismert helyre, Ptruk- sára (Ptrukša). Nem a vélet­len vitt oda, hanem a kíván­csiság: hogy vajon hogyan nézhet ki, s télidőben mit csi­nál az a szirénfalvi „hóeke", amely a környék kulturális életének itt-ott vastagon beha­vazott útjait már évek, illetve évtizedek óta magabiztosan jár­ja és tisztogatja. A CSEMADOK Tőketerebesi (Trebišov) Járási Bizottságá­nak értékelései, a különböző konferenciák, valamint az új­ságcikkek s a környékbedi la­kosok véleménye alapján al­kotott képből mintha az de­rülne ki, hogy Csicser (Čiča- rovee), Deregnyő (Drahňov), Dobóruszka (Ruská), Nagyszel- menc (Veiké Slemence) és még néhány üng vidéki köz­ség (ha nem mind?!) távolról sem olyan kultúraszerető, mint a perifériáján levő, ám az el­szakadást, elmaradást semmi­képpen nem kívánó Ptruksa, melynek gazdag népművészeti hagyományai vannak. A Szirén patak és a Latorca mentén szerényen meghúzódó 800 lakosú település a nagy, kellemetlen hidegben Is friss volt, eleven. Amikor elbeszél­gettem Marci Mária óvónővel, a népművészeti csoport és a színjátszóik szervezőjével, ren­dezőjével, Illés Bénivé1, a CSE­MADOK helyi szervezetének elnökével és Jakab Sándorral, a helyi nemzeti bizottság elnö­kével, meggyőződtem arról, hogy Itt munkával telnek a hétköznapok meg az ünnep­napok is. Ha pedig jobban kö­rülnéz az ember, hamar ki­derül, hogy a helyek egészsé­ges frissessége a múltban gyö­kerezett életstílusnak, az elő­dök vállalásának, a hagyomá­nyok iránti felelősséginek az eredménye. Mi más bírhatta volna rá tíz évvel ezelőtt a he­lyi „aranylábú öregeket" — amint Marci Mária nevezi őket —, hogy táncra perdüljenek s később még a zselízi népművé­szeti seregszemlén és Gomba­szögön is bemutassák a szirén- falvi lakodalmast, mi más kész teľte volna fiatalokat, hogy bő tíz év után felújítsák a la­kodalmast és egész Dél-Szlo- váfcia előtt vizsgázzanak — méghozzá sikeresen — a szü­lőktől és nagyszülőktől ta­nult „anyagból“. Persze Ptruksán sem min­denki lelkes kuitúrmunkás. Mindössze félszázan vannak, akik vállalják az „éberséget“, s akiknek köszönhető, hogy az Ung vidéki „sarok“ kulturális életében — az óvónő szerint is — kevés tétlenül eltöltött időszak volt az elmúlt húsz- harminc évben. Marci Mária kapásból felsorolt legalább hat­hét színdarabot, az esztrádmű- sorból is volt legalább ennyi. — Tavaly például a CSEMA­DOK által szervezett járási népművészeti versenyen cso­portunk volt a legjobb, ugyan­akkor két énekesünk, Pásztor Bélámé és Jakabné Tóth Erzsé­bet első lett. A Tavaszi szél... területi döntőjéből nem jutot­tunk tovább, de nem bánkód­tunk. A csoporttal hozzálátunk egy, helyi táncnak, a keszke­nődnek a gyakorlásához. Színdarabot is tanulnak a ptruksaiak. — A gyakorlás sok időt vesz igénybe. Zömmel azok alkotják a színjátszó csoportot, akik a népművészeti csoportban is szerepelnek. Tavaly, amikor Sípos Jenőnek a Dalol a nyár című színművét játszottuk, egyik este a színdarabot, má­sik este a táncot és az ének­lést gyakoroltuk. A kitartó munkának szép eredménye volt. A ptruksaiak felléptek a szomszéd közsé­gekben és megnyerték a szín­játszók járási versenyét. Hogy a kerületi seregszemlén nem Indulhattak, azt a főszereplő­jük betegsége okozta. Az idén Bencsik Imre Kölcsömlakás cí­mű vígjátékával készülnek. A járás legjobbjai között em­legetett műkedvelők lelkesedé­séről meggyőződtem az egy­séges földművesszövetkezet udvarán is, ahol Illés Béni traktoros, a most készülő szín­darab főszereplője s egyben a CSEMADOK helyi szervezeté­nek új elnöke azt vallotta, hogy nem esik nehezére a heti négy próba. — Ebben nőttem fel, meg aztán az is biztat, hogy a töb­biek szívesen csinálják. — Ha fűtetlen teremben gyakorolnak is? — Hááát..., akkor isi A kultúrházat nem fogják miat­tunk fűteni egész nap, az túl költséges lenne, ha pedig a próba előtt rakunk tüzet, ak­kor csak a kályha körül van meleg. A helyi szervezet közelmúlt­ban megtartott sikeres évzáró közgyűlésén elfogadott felada­tokat, így a citerazenekar megalakítását, a menyecskék éneklő csoportjának újjászer­vezését, a szervezet taglétszá­mának emelését és a többi ten­nivalót ugyancsak komolyan gondolja a vezetőség. A helyi kulturális élet szer­vezői elismerően nyilatkoztak a helyi nemzeti bizottságnak ezen a téren végzett munkájá­ról. Szerintük a sikert részben annak is lehet köszönni. S va­lóban, amikor Jakab Sándor­nak, a hnb elnökének az ér­tékelését hallgattam — a hnb „elsősorban a község, a lakos­ság érdekeit szolgálja“, „amire szükségük van a csoportoknak, legyen az ruha, vagy más kel­lék, tehetségünk szerint meg­vesszük, illetve biztosítjuk“ — egységesebb lett a Ptruksáről alkotott képem. Nem hinném, hogy amikor a falu elnöke ép­pen a művelődési ház javítá­sáról, a csoportok munkalehe­tőségeinek bővítéséről beszélt, „megrendelésre“ érkezett vol­na a hnb épülete elé a műve­lődési ház új ajtaját hozó te­hergépkocsi. GAZDAG JÖZSEF Tájképek és beszédes dokumentumok---------------------------------- Jozef Fedora kiállítása ---------------------------------­Ne m szeretem elsietni a tár- latlótogatásokat, szeretek lé­lekben felkészülni a műalko­tások zavartalan élvezetére. Sajnos, ez nem mindig áll módomban, sokszor teljesen vá­ratlan meglepetésként adódik egy-egy alkalom tárlat megte­kintésére. Ilyenkor — meg­vallom — többnyire nem va­gyak képes tedjes szellemi odaadással azonosulni a (mű­vekkel, csupán szemlélem és elraktározom a látnivalót, az érzelmi átélésre rendszerint utólag, szabadabb perceimben kerül sor. Adódnak azonban ki­vételek is: némely tárlat ma­gával sodor minden előzetes készülődés nélkül is. Mint pél­dául legutóbb a nyitrai Galé­ria termeiben bemutatott Jozef Fedora válogatott kiállítása című tárlaton. Rendkívüli élet­kedv, derű kerített hatalmába már az első képek láttán, s a felfokozott érzelmi élmény úgy érzem sokáig még hatalmában fog tartani... Jozef Fedora érdemes mű­vész születésének 70. évfordu­lójára emlékezve rendezte meg ezt a vándorkiállítást a Besz­tercebányai (Banská Bystrica) Kerületi Galéria. Az egész élet­művet átölelő válogatást 1980 decemberétől először Beszter­cebányán mutatták be, már­cius végéig a nyitrai Galéria termeiben tekinthetik meg az érdeklődők. 22 rajz, 3 grafikai sorozat és 50 festmény (túl­nyomó részt tempera) alkotja a tárlat anyagát. Mindez teljes képet nyújt Fedora művészi törekvéseinek jellegzetes idő­szakairól. A kiállítás magvát Fedora legtermékenyebb időszakának termése, az 1959—1975 között festett képek sora alkotja. En­nek alapján tökéletes techni­kai tudással rendelkező, nagy­szerű megfigyelőképességű, fő­képp színkeverésében sajátsá­gosán egyéni tájkép- és csenü- életfeslőnek ismerjük meg őt. Fedora elsősorban a hazai táj biztos kezű ábrázolója, de szá­mos külföldi tanulmányújának élményei is alkotásra ihlették. Érdekesen tükröződik ez a két „helyszín“ művészetében: hazai tájképein ~ mintegy bizonyít­va azt a tényt, hogy a témá­nak bizalmas ismerője — szi­gorú körvonalrajzzal elhatárolt tömött színfelületekkel örökíti meg a kiválasztott város vagy falurészletet, egyedülálló ter­mészeti és építészeti különle­gességeket, míg külföldi táj­képein a körvonalrajz határo­zott szerepe „meginog“, a szín- felületek sem olyan határozot­tak. Minden elmosódottabb, egy fokkal bizonytalanabb lesz, jelezve, hogy — bár itt is ké­pes nagyszerű tájrészletekre a szerző, képes mozzanatképeket meglátni és megörökíteni — ez esetekben felszínesen tud észlelni, a mélyrehatolás ér­zelmileg nem adatott meg. Ezek a tényei; érdekfeszítően mozgalmassá teszik külföldi tájképeit, míg hazai tájrészle­tein a kiegyensúlyozottság, a nyugalom, színekből áradó de­rűlátás, vidámság árad. A konkrét körvonalrajz elha­gyása, pusztán a színpompa di­namikus megörökítésére törek­vő kompozíció jellemzi Fedora virág-csendéleteit. Általában sötét háttérből emeli ki vázá­ba helyezett csokrainak sok­színűségét, egyfajta szabadság­gal engedi a szemlélőt a virá­gok színgazdagságának élve­zetéhez. A grafikai sorozatok hazánk történelmi fejlődésének három . időszakát örökítik meg. Legsi­keresebbnek az 1932-ben ké­szült Ismerd meg hazádat cí­mű színes fametszet-sorozatot tekinthetjük. Kritikai realiz­mus, maró gúny, bizonyos mér­tékben Honoré Daumier ihlet­te látásmód a jellemzője en­nek a 9 lapból álló, a burzsoá csehszlovák állam társadalmi ellentmondásait pellengérező sorozatnak. Későbbi fametszet- sorozatai A hősiesség és hír­név felé és A győzelmes feb­ruár felé kevesebb grafikai la­pon tán még hatásosabbak lennének. Figyelemreméltó része a tár­latnak az a 22, fadarabkával készült tintarajz, melyeket Jo­zef Fedora az 1944—45-ös években a koncentrációs tábo­rokban rajzolt. Dachau, Bu- chenwalfi és Ohrdruf kegyet­lensége adja a rajzok témáját. Hatásos körvonalrajz, részle­tek mellőzése, de az ábrázo­landó téma magjának hangsú­lyozott kiemelése jellemzi eze­ket íj méretükben kicsi, német irodai papír hátlapjára lopva rajzolt pillanatképeket. Minden kísérő szöveg nélkül beszédes dokumentumok a tábori lég­körről. Jozef Fedora emlékkiállításá­nak szerves része a kis, tömör katalógus, mely a kiállított művek jegyzékén és az élet­rajzi adatokon kívül Kubičko Klára bemutató ismertetője ré­vén egységesebb keretbe fog­lalja a tárlat mondanivalóját. Kár azonban, hogy a közlésre szánt reprodukciók kiválogatá­sa során megfeledkeztek Fedo­ra hazai tájképeiről, mintegy háttérije szorítva azt, ami őszinte forrásból fakadva iga- zabb tükre művészetének.- ÚJ FILMEK ­OBLOMOV (szovjet) Iván Alekszandrovics Gon- csarov Oblomov című regénye már megjelenésekor, a múlt század közepén is nagy vissz­hangot váltott ki. Tolsztoj is kitörő lelkesedéssel fogadta, Gorkij pedig az orosz iroda­lom egyik legjobb regényének nevezte. A mű Nyikita Mihal- kovot, a szovjet filmművészet harmadik nemzedékének egyik kérdésekre. Nem fogadja el a nagyvilági élet kínálta hamis csillogást és örömöket, de el­utasítja a Stolz által képviselt „tevékeny“ életvitelt, is, mivel birtokainak gyarapításával nem kaphat választ az őt izgató kérdésekre. Álmos, közönyös hangulatából Oblomovot csak a szerelem természetes, tiszta ér- zése tudja kiragadni. legtehetségesebb és legerede­tibb képviselőjét arra ösztö­nözte, hogy a maga nyelvén újból elmondja a regény tör­ténéseit, megfogalmazza gon­dolatait és kifejezze érzéseit. Nagyon is érthető a szovjet művészeknek az igyekezete, hogy filmre rögzítsék az orosz regényirodalom páratlan alko­tásait. A törekvés jogosultsá­ga vitathatatlan, már csak a klasszikus alkotások százmil­liós tömegekhez való eljuttatá­sa szempontjából is, hiszen is­meretes, hogy az ilyen filme­ket rendszeresen a regény iránti kiugró kereslet követi. Nem is szólva arról, hogy Gon- csarov művén — mely az orosz társadalom amtifeudális és haladó törekvéseinek kife­jezője volt — nemzedékek ne­velődtek fel. Vajon mi késztette a rende­zőt az eseményekben koránt­sem bővelkedő történet meg­filmesítésére? Nyikita Mihal- kov ebben a filmjében is min­denekelőtt az értelmes élet le­hetőségeit kutatja. Látszólag talán paradox, mégis így van: Oblomov, a mű központi alak­ja a semmittevő, ábrándozó, közönyös ember megtestesítő­je, aki egyebet síim csinál, csak naphosszat díványán he- verészik és álmodozik. A for­gatókönyv szerint Oblomov azonban az életképesség és tiszta emberség megszemélye­sítője. Egész napos lustálkodá­sa, semmittevése ugyanis nem a régi nemesi élet utáni nosz­talgia, hanem a hazug, üres világiján önmagát megvalósí­tani képtelen ember kényszerű létezési módja. Oblomov — a rendező ér­telmezésében — nemcsak ro­konszenves egyéniség, hanem a természettel és a társadalmi valósággal való kapcsolatát mélyen átérző ember, aki szen­vedélyesen keresi a választ az élet értelmével kapcsolatos Nyikita Mihalkov tehát sza*. kit a regény hagyományos én telmezésével. Filmjét nem egy? szerűen a lusta Oblomov és az erős, tevékeny, de kemény és rideg Stolz ellentétére építi, hanem Oblomov egész szemérj lyiségét: gyengeségét és élet* erejét egyaránt elemzi, meg* mutatja emberi értékeit, ame* lyekért Olga egyáltalán képes volt őt megszeretni. A rendező próbálkozása figyelemre méltó eredménnyel járt, még akkoc is, ha az alkotás nem eléggé egységes. A mű légkörét és stílusát — úgy is mondhat­nánk lényegét, lelkét — sike^ rült korszerű filmoszközökkel’ kifejezésre juttatnia. Oblomov szerepét Oleg Ta* bakov, napjaink egyik legjobb' szovjet színésze játssza. Jelena Szolovej, aki a rendező koráb* bi filmjeiben is sikert aratott, az energikus és okos Olga sze­repét alakítja, aki meg akarja’ menteni Oblomovot, ki akarja1 emelni őt a passzív szemlélő* dés állapotából. A többi sze* repben is a rendező korábbi' filmjeiből már ismert színé* székét látjuk viszont: JurJf Bogatirjovot, Andrej Popovot, Andrej Razumovszkijt és má«> sokat. Hogyan kapcsolódik az öt, kétrészes film a rendező elő* ző, nálunk Is bemutatott (AP szerelem rabja, Idegenek kö­zött, Etűdök gépzongorára, Üt este (filmjeihez? Nyikita Mihalkov így vall erről: „Akár kalandfilmet, akár melodrá* mát, akár tragikomédiát ját< szunk, számunkra mindig a?, a legfontosabb, hogy megkísérel' jük ábrázolni a személyiségéi a környező világ harmóniáját vagy éppen diszharmóniáját, vagyis az ember szüntelen vá* gyát. és törekvését, a harmó-1 niára, az élettel és önmagával való teljes lelki azonosulás■> ra.44 — ym —f LEHEL ZSOLT A mozik telt házak előtt vetítik a FŐÚR, MENEKÜLJÖN című cseh vígjátékot. A képen a film főszereplője: Josef Abrhám (Miloslav. Mirvald felvétele), 1981. III. 10. Oleg Tabakov és Jelena Szolovej, a szovjet film főszereplői

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom