Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám, csütörtök

ÉLNEK A LEHETŐSÉGEKKEL

AHOL A TUDÄS SZORGALOMMAL PÁROSUL

A köbölkúti (Gbelce) földmű vesszövetkezetben a színvonalas gazdálkodósnak hagyománya van, így nem meglepőek múlt évi kiváló eredményeik sem. A Járási gabonatermesztési versenyben tavaly a második helyet foglalták el: 850 hektárról átlagosan 8,22 tonna szemet takarítottak be hektáronként. Kukoricából pedig járási viszonylatban az első helyen végeztek. Nem marad le a növénytermesztés mögött az állattenyésztés sem; a tejtermelésben és a borjúnevelésben ugyancsak az élenjáró földművesszövetkezetek kö- né tartoznak.

A köbölkúti Februári Győze* lem Efsz számára 1973 fordulópontot Jelentett, ugyanis ekkor egyesültek a kisúj falui (Nová Vieska] földművesszövetkezettel. A két mezőgazda- sági üzem földművesei a termőterületen kívül szorgalmukkal As akaratukkal gyarapítót* ták az újonnan létrejött lkü^'5-o gazdaságot. A köbölkútiak pedig mindezen túl azzal Is hozzájárultak a földművesszövet- ikezet sikerességéhez, hogy már akkor mesterei voltak a kukoricatermesztésnek. 1969-ben például 7,11 tonna kukoricát takarítottak be egy hektárról, ami akkor még nagyon sok mezőgazdasági üzem számára lehetetlenségnek tűnt. Az egyesüléssel megteremtették a nagyüzemi mezőgazdasági termelés feltételeit, s ezeket a feltételeket évről évre jobban kihasználják. Összesen 2833 hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak, ebből 2338 ;» szántóterület. Hogy élnek a nagy terület adta lehetőségekkel, s jól kamatoztatják tudásukat, azt bizonyítja, hogy az 5. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a bruttó mezőgazda- sági termelésük a 6. Ötéves tervidőszakban 27,3 százalékkal növekedett, s ezeti belül az állattenyésztés 47,43 százalékkal. Ennek ellenére például ö sertéstenyészflsr viszonylatában nagy tartalékokról beszélnek. Amint azt Czuczot Zoltán mérnök, a szövetkezet főzoo- techniikusa mondotta, sürgősen új sertésistállókra lenne szükségük, mert a jelenleg használtak már végképp nem felelnek meg a korszerű és ra* cionális tenyésztés alapelvei- iuek.

Misko Józsefet, a földművesszövetkezet elnökét és Udvarát Mihályt, a pártalapszer* vezet elnökét a múlt évi eredmények értékelése közben zavartuk meg.

— Ha a Anúlt évi eredményeket összehasonlítjuk a 6. ötéves tervidőszak első évében elértekkel, akkor mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy az intenzitás fokozásáért sokat tettünk — mondja a szövetkezet elnöke. >— Az elmúlt öt évben a te- henenkénti és évi átlagos tejhozamot 206 literrel növeltük, javultak az eredményeink a imalacelválasztást illetően is, 100 tehéntől pedig 21 borjúval többet választunk el, mint az említett ötéves tervidőszak kezdetén. Tavaly például 100 tehéntől 109 borjút sikerült elválasztanunk. Még egy adatot, amely bizonyítja termelésünk Intenzitásának növekedését: míg 1976-ban min* den hektárra számítva 5755 korona értékű állattenyésztési terméket értékesítettünk, tavaly már 9036 korona értékűt.

— A 6. ötéves tervidőszakban elért eredményeinket mérlegelve az állattenyésztésben kimutatható nagyarányú fejlődés tölt el bennünket örömmel — teszi hozzá mindehhez Udvardi Mihály. — Ebben az ágazatban úgyszólván minden szándékunkat sikerült megvalósítanunk. 1976-ban például 1 millió 700 ezer liter tejet adtunk el, tavaly már 2 millió 326 ezer litert.

Ezeknek az eredményeknek a kialakulásához jelentősen hozzájárult az 1978-ban üzembe helyezett 540 férőhelyes tehénistálló, annak ellenére, hogy nem a legkorszerűbb típus. Ebben az istállóban tavaly tehenenként évi 3900 literes átlagos tejhozamot értek el, ami 600 literrel több a szövetkezeti átlagnál.

Vajon képesek lesznek az Idei feladatok megvalósítására? Hiszen azok kétségtelenül felülmúlják az eddigi legnagyobb feladataikat.

— Nem a legjobb termőföldön gazdálkodunk — mondja Július Malis mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza. — Éppen ezért nagy gondot fordítunk termőképességeinek fokozására. Persze, nem hanyagoljuk el a növényvédelmet és a munka- szervezés tökéletesítését sem. A tömegtakarmány-termesztés problémáját még nem oldottuk meg teljes egészében, de az új ötéves tervidőszak végéig ennek is a végére akarunk Járni.

— Szövetkezetünk tagjai büszkék a közös gazdaság nevére — fordít a beszélgetés témáján Udvardi Mihály. . Ezt napról napra bebizonyítják tetteikkel. A dolgozók

1948-as győzelmének évfordulójára minden évben szocialista felajánlást tesznek, amelynek tartalma összhangban van a szövetkezet feladataival.

A köbölkút! földművesszövetkezetben ezek a napok — csakúgy mint az ország többi mezőgazdasági üzemében — a tavaszi munkákra történő felkészülés jegyében telnek. A gépjavítók a gépeket hozzák rendbe, hogy az első startnál ne legyen fennakadás. Bosz- szantja őket, hogy vetőgépeik már nagyon elhasználtak és régiek, így lassabban haladnak javításukkal. A traktorosok nemrég végeztek az

ősziek nitrálásával, ottjár- tunkkor hordták ki a földekre az istállótrágyát, és a szőlőben és a gyümölcsösben Is élénk volt már az élet.

JOZEF SLUKA

BÜKÜL A2 ÜZEMI ÉTTERMEK HAIÜZATA

NAGYOBB VÁLASZTÉK, JOBB MINŐSÉG # A JÖVŐ A KÉSZÉTELEKÉ

Reggelenként néhány korty sietve felhörpintett tea, vagy kávé, napközben egy két harapás felvágott, az elmaradhatatlan kiflivel. Többnyire így táplálkozunk, majd mulasztásunkat esténként rendszerint kiadós vacsorával pótoljuk. Felesleges talán hangsúlyozni, hogy az Ilyen étkezés merő ellentétben van az ésszerű táplálkozás elveivel. Nem csoda, hogy ez az egészségtelen életmód sokszor emésztési zavarokat okoz és ha huzamosabb ideig tart, komolyabb következményekkel is jár.

Egészségünk — *. szakemberek véleménye &zeiint — megkívánja, hogy naponta gyakrabban, kisebb adagokat fogyasz- szunk. A legcélszerűbbnek a bőséges reggelit, a rendszeres ebédet és a könnyű vacsorát tartják. Debizonyosodott ugyanis, hogy az ésszerű táplálkozás az ember egészségét, közvetlenül befolyásolva, fizikai és szellemi tevékenységére Is kedvezően hat.

Több étkezde — jobb minőségű ételek

Ezért szentel e társadalom a dolgozókról való komplex gondoskodás keretében nagy figyelmet az üzemi étkeztetésnek, továbbfejlesztésének. A jobb minőségű, színvonalasabb ellátással járó megnövekedett költségekhez a vállalatok és üzemek a kulturális és szociális alapból járulhatnak hozzá.

— Az üzemi étkezdék hálózatának fokozatos kiterjesztése folyamatban van ugyan, de aránylag lassú ütemben — utalt Jaroslav BlaŽek a CSSZK kereskedelmi miniszterhelyettese a jelenlegi helyzetre. Elmondotta, hogy p CSSZSZK-ban 1976- ban 3691 saját konyhával rendelkező üzemi étkezde volt és számuk 1979-ben mindössze hatvaneggyel növekedett. A készételeket beszerző üzemi étkezdék’ száma pedig — 1980 elején országos viszonylatban elérve a 4970-et — ugyanebben

az időszakban megkétszereződött. Ez azonban korántsem bizonyul elegendőnek, még akkor sem, ha figyelembe vesszük az üzemi étkezdéket kiegészítő büféket, amelyek bizonyos élelmiszereket, Italokat árusítanak. A büfé azonban nem mindig szerves része az üzemi étkezdének, de azért így is jó szolgálatot tesz, a reggelihez, vagy vacsorához szükséges felvágott, kenyér, péksütemény, sajt, vaj stb. árusításával.

— A cél — mondotta a miniszterhelyettes — hogy a dolgozóknak jelenlegi 34 százaléka helyett 1985-ben 55, 1990-ben

pedig már 75 százaléka használja ki az üzemi étkeztetés előnyeit.

Átszervezés

Ennek a feltétele körültekintő intézkedések foganatosítása, aminek elsősorban az ételek nagyobb választékában, jobb minőségében kell megnyilvánulnia. Az ételek előkészítésének racionalizálására, Iparosítására s ezzel a munkaigényesség csökkentésére is törekszünk — mondotta. Ez természetesen elképzelhetetlen a korszerű, nagy teljesítményű berendezések alkalmazása, valamint a félkész- és készételeket előállító üzemek létesítése nélkül. Olyan korszerű technikára lesz szükség, amely nemcsak az előre elkészített ételek azonnali felhasználását teszi lehetővé, hanem a szervezet számára fontos tápanyagokat is megőrzi. A terv megvalósításával a második és a harmadik műszakban dolgozók, egyelőre még kielégíthetőnek nem mondható ellátásának a javulása Is várható.

A félkész- és készételek színvonalasabb Ipari termelésének bevezetése tehát — tekintettel

a rendkívüli előnyökre •— közérdek. Tény ugyanis, hogy a nagyüzemi étkezdék 90 százaléka ma naponta 500 főételnél kevesebbet állít elő. 1990-ben az üzemi étkezdéknek — a számítások szerint — mintegy 45 ezerrel több dolgozó ellátásáról kellene gondoskodniuk.

Ezzel a tervvel kapcsolatban a legnagyobb probléma az üzemi étkezdékben is észlelhető munkaerőhiány, amely csak a korszerű gépek, illetve automaták beszerzésével lesz enyhíthető.

Korszerű gépek, automaták

A készételek jobb minősége, illetve az üzemi étkeztetés továbbfejlesztésének a terve a meglevő üzemek korszerűsítésével, új gépek és berendezések beszerzésével lesz megvalósítható. A gépeket részben a KGST-tagországokból hozzuk be, részben pedig a saját gyártmányaink.

A félkész- és készételek előállítására az első korszerű ipari üzemet Prágában tervezzük. Építését 1985-ben kezdjük meg és az első csomagolt készételek — a termékek 70 százalékát a fagyasztott és mélyhűtött, 30 százalékát pedig a cslrátlanított ételek képezik — három évvel később, tehát 1988-ban hagyják majd el az üzemet.

A tervezett intézkedésekkel kapcsolatos költségek a

szakember szavai szerint — rövidesen megtérülnek. Az üzemi étkezdék hálózatának bővítése nagy segítséget jelent majd a háziasszonyoknak. Legnagyobb előnye azonban, hogy lehetővé teszi a dolgozók rendszeres táplálkozását. Feltételezhető, hogy a dolgozók Is megértéssel fogadják és kihasználják majd az üzemi étkeztetés nyújtotta bővülő lehetőségeket.

KARDOS MARTA

Zárszámadáskor

mindenki örül

Tiszta képet kap a tagság % Bevált a differenciált bérezés 9 Javult az irányítás és az ellenőrzés

Hogyan dolgozott tavaly a Dióspatonyi (Orechová Po- töfí] Efsz tagsága, mit mutat a mérleg? Erről számolt be a zárszámadáson tömören és nagyon tárgyilagosan Kalmár János, a szövetkezet elnöke.

A zárszámadáson jelen volt dr. Magyarics Vince, a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járási pártbizottság vezető titkára és Németh Jenő, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi miniszterhelyettese is.

A tagsággal beszélgetve megtudtam, hogy az elnök már korábban meghallgatta a tagság véleményét a tavalyi gazdálkodásról. Számba vette a bíráló megjegyzéseket, a hasznos ötleteket, Javaslatokat. A szünetben magyarázatot Is adott erre:

— Zárszámadás csak egyszer van egy évben. Ilyenkor együtt van az egész tagság, s jó, ha tiszta képet kap mindenről. A zárszámadási beszámolóban nem lehet mellébeszélni, ezzel önmagunkat csapnánk be. Itt pontosan és valósan kell mindenről számot adni; hogyan gazdálkodtunk, mit teszünk le a közös asztalra.

— A beszámolóban az is elhangzott, hogy van mit letenniük.

— A 2200 hektáron gazdálkodó szövetkezetünk a tavalyi küzdelmes, nehéz évet is kilencmillió korona nyereséggel zárta. Ezt nem volt könnyű elérni, hiszen már a tavasz rosszul kezdődött. Nem sok remény volt a kitűzött célok elérésére. A tavaszi növényápolás lassú ütemben folyt, hol a hideg, hol az eső akadályozta a folyamatos munkavégzést. Aztán jött a nyári szárazság.

— A beszámolóban bírálót an szólt az öntözésről.

— Igen sok gondot okozott az öntözés. Az öntöző- berendezéseket sokszor a munkaerőhiány miatt nem tudtuk kellőképpen kihasználni. Persze, ez nem fedi a teljes valóságot. Komoly mulasztás terheli e részleg felelős vezetőit, dolgozóit is. Ilyen okok késleltették például a takarmány betakarítását is. Előfordult olyan eset”, hogy a lucernát teljesen nedvesen szállítottuk be. Természetesen begyulladt. Rontotta a lucerna minőségét az elburjánzott gyom is.

— Ez azt jelenti, hogy a gyomirtás körül is van még tennivaló?

— Igen, az idén ezt is jobban meg kell szervezni. Ez nemcsak a termény mennyiségét, de a minőségét is lényegesen befolyásolja. Célunk az, hogy önerőnkből tegyük még gazdaságosabbá az állattenyésztést, ehhez pedig elsődleges feladatunk a takarmány minőségének a javítása.

— A beszámolóban többnyire csak a gondokról, problémákról beszélt.

— Szerintem így hiteles a kép, és ez kötelességem is. Az eredményekről szólt az üzemgazdász. Miért ismételtem volna el, amit ő mondott? — néz rám csodálkozva. — Én a zárszámadást egy nagy családi összejövetelnek tartom, ahol nyíltan és őszintén kell beszélnünk, hogy a tagság is tudja, mit csináltunk jól, miben hibáztunk és mit kell majd holnap jobban és másképpen csinálnunk. Amiben közösen hibáztunk, azt csak közösen tehetjük jóvá. Ezért világítjuk meg mindenki előtt érthetően és világosan a gondokat, problémákat. Az eredményt csak az képes igazán

értékelni, aki azt is tudatosítja, hogy azért nagyon meg kell dolgozni.

— A növénytermesztésben keletkezett veszteség tehát növelte a termelési költségeket is?

— Sajnos ez így igaz — válaszolja Nemesek Gusztáv, a szövetkezet főagronómusa.

— Ezt csak részben pótolta az, hogy a búza hektárhozama magasabb volt a tervezettnél. Tavaly elértük a 6,5 tonnás átlagos hektárhozamot.

A beszámoló szerint a tejtermelés volt a legkiemelke dőbb. Ezt jelzi egyébként a minőségi mutató is. Tavaly minden liter tejet az I. minőségi osztályban adtak el.

A teljességhez tartozik az is, hogy a dióspatonyi szövetkezetben már évek óta bevezették az eredményhez és minőséghez kötött differenciált bérezést. Varga Imre, az ellenőrző bizottság el nöke mondja:

— A tagság lassan megér ti, hogy helyes a differenciált bérezés. Persze, év közben sok még a morgolódás, miért hajtotok bennünket, mire jó az a nagy szigorúság — mondogatják. De zárszámadáskor, amikor jön a nyereségrészesedés kiosztása, mindenki örül, és mondják: mégis csak igazatok volt, mert aki többet tesz le az asztalra, többet is vesz el róla.

— Egy közös kasszánk, van, s hogy mennyit vehetünk el belőle, az csakis attól függ, mennyit teszünk bele

— jegyzi meg Wiedermann József, az üzemi pártbizottság elnöke. — Egyébként a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a bérezési forma jő mozgósító erőnek bizonyult.

— Az utóbbi években sokat javult az irányítás és az ellenőrzés is a szövetkezetben. Hogyan érték ezt el?

— Minden hét első napján, hétfőn termelési értekezletet tartunk. Az értekezleten valamennyi ágazat vezetője részt vesz, és beszámol a kapót feladatok teljesítéséről, Számot kell adniuk arról is, miért nem tudták teljesíteni a feladatot. Ha a mulasztás az ő hibájukból történt, ezért nemcsak felelősségre- vonást, hanem pénzbírságot is kap az illető. A párttaggal szemben még szigorúbban já runk el — magyarázza a pártelnök.

— A zárszámadáson komoly hangsúlyt kapott az energia- és az anyagtakare- kosság is.

— E célt szolgálja egyebek között az újítómozgalom is. Tavaly tizenegy újítási javaslatot nyújtottak be a szövetkezet dolgozói, melyeknek többsége az energia- és az anyagtakarékosságot, a gazdaságosabb termelést segíti. Hiszen számunkra is létfontosságú, miként gazdálkodunk az energiával. Ez a termelési értekezleteken az egyik központi kérdés — mondja a pártelnök.

Sokat javult a szövetkezetben az ágazati irányítási rendszer is. Ma már az ága- zatvezetök nemcsak a saját ágazatuk, hanem az egész szövetkezet érdekeit nézik. Eszerint szervezik irányító munkájukat. A hangsúly, ahogyan a beszámolóból is kitűnt: a nagyobb volumenű, gazdaságosabb termelésen van. A vezetők tudják, hogy csak az elért eredmény, a termelés hatékonysága minősíti leghitelesebben munkájukat. Ilyen mércével mérték az idei zárszámadáson önmagukat és a tagságot is.

TŐRÜK ELEMÉR

III. 3