Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám, szerda
10 MUNKAVAL KÖSZÖNTJÜK A CSKP XIII. KONGRESSZUSÁT! ★ ★★★★★★★★★★ EREDMÉNYEK ★★★★★★★★ VeLEMČNYEK TAPASZTALATOK ★ +** a paiBins abbahagyásával kel kezdeni Hogy átfogó 'képet tudjunk alkotni egy tizem energiagazdálkodásáról, elsősorban ismernünk kell a termelés 'körülményeit, az energiahordozóktól, s nem utolsósorban a külső tényezőktől (időjárás) való függését. Állami gazdaságunkban az energiafogyasztás túlnyomó része az állattenyésztésben, s azon belül a baromfitartásban mutatkozik. Maga a nevelés zárt rendszerben . történik, melynek technológiája megköveteli a kellő hőmérsékletet, a világítás előírt intenzitását és a friss levegőt, az egyedek élősúlyától függően. Az energiatakarékosságot a pazarlás abbahagyásával ikell kezdeni. Az égve felejtett lámpasorok, fölöslegesen működő gépek, villanyhegesztők, ha összegezzük, nagy mennyiségű energiát nyelnek el. Sok energia megy veszendőbe a helytelen hőszigetelés, rosszul záródó ajtók, ablakok következtében is. E kedvezőtlen jelenségek felszámolása után következhet tulajdonképpen a takarékoskodás, amelyre minden elérhető eszközt és lehetőséget fel kell használni, mégpedig úgy, hogy közben az üzem- és munkabiztonságot ne veszélyeztessék. Rosszul megvilágított munkahelyen sok a selejt és nagy a balesetveszély. • Így nem szabad takarékoskodni. A ta ka rékossági lehetőség minden termelőrészlegen más és más, általános recept erre vonatkozóan nincs. Szeretnék egy olyan lehetőséget ismertetni, amellyel idáig még kevesen és nem kielégítően foglalkoztak. Már csak azért sem, mert nem minden üzemben bízzák az energ iagazdá Hkodást hozzáértő személyekre, vagy ha igen, azt alárendelik olyan személynek, aki a saját munkakörének, nem egyszer saját kényelmének érdekeit igyekszik biztosítani, s így az energetikai problémákkal csak másodlagosan — adminisztratív úton fogla Hkozi'k. Az önálló transzformátoről- lomásoik paramétereit a tervező általában úgy tervezi meg, hogy az minden 'körülmények között megfeleljen. A számítások sok esetben eltérnek a valóságtól, s ennek következményeként a transzformátor teljesítménye túlméretezett. Itt van egy rejtett tartalék, amit ma még kevesen ismernek fel, és még kevesebben használnak ki. Állami gazdaságunkon méréseket, megfigyeléseket végeztünk, s ezek alapján kezdtük meg a túlméretezett transzformátorokat — a követelmények figyelembe vételével — megfelelőkre — kisseb- bekre kicserélni. Ezzel a módszerrel a transzformátor-teljesítményt eddig 383 kVA-ral csökkentettük, s így 1980-ban 154 200 korona megtakarítást értünk el. ösz- sze hasonlításképpen: 1.980 áprilisában 151 432 korona érté- ikű villanyáram fogyasztást számláztak iki, tehát az áprilisi fogyasztás ingyen van. Ez volna az egyik oldala az éremnek; ez „csak" a pénzbeli megtakarítás. Van egy másik oldala is, de ehhez is szükséges némi összehasonlítás. Mint ismeretes, minden motoros járműnek van bizonyos fogyasztása aiapgázon. így van ez a transzformátorok esetében is, csak ezt üresjárati veszteségnek nevezzük. A transzformátorok teljesítményének csökkentésével az itt elért megtakarítás 1980 ban Termékváltás — az eneraiafakatékosság jegyében A 1901. III. 4. 5 Terveink értelmében az idén a múlt évhez viszonyítva közel ötvenmillió korona értékben növeljük a termelésünket. Ez a feladat nagy igényeket támaszt vállalatunk minden vezetőjével és beosztottjával szemben. Nehezíti munkánkat, hogy lényeges termékszerkezeti változásokat kell eszközölnünk. A közismert hagyományos termékeink — a lámpatest és az abszorpciós hűtőszekrény — gyártásán kívül új termékeket is elő kell állítanunk. Olyanokat, amelyeket szakembereink az elmúlt időszakban nem is ismertek. Az üj ötéves tervünk készítésekor főleg azoknak a termékeknek a tervbe iktatását szorgalmaztuk, amelyek gyártására a legkedvezőbbek a feltételeink. Természetesen figyelembe vettük a társadalom elvárását és az exportlehetőségeket is. Felújított változatban gyártunk lámpatesteket, amelyek nagy részét a Szovjetunióba szállítjuk. A termelési programiban így olyan innovált termékek kapnak helyet, amelyek gazdaságosan üzemeltethetők és általában energiatakarékosak. Megkezdjük például a járműfülkébe szerelhető hőszabályozó berendezések gyártását is. Ebben az ötéves tervben a Zlaté Morav- ce-i Calex vállalat szállítja a gyártáshoz szükséges kompresszorokat, azonban az elkövetkezendő években sor kerül egy új részleg építésére, amelyben előállíthatjuk a hőszabálvo- zóhoz szükséges alkatrészeket. A termékszerkezeti változások keretében olajkályhákat is gyártunk. Idén 35 ezer darabot, az ötéves tervidőszak további éveiben pedig 40—40 ezer darabot. Eddig a füleki (Fiľakovo) Ko- vosmaltban gyártották ezeket a kályhákat, de a szakosítás eredményeként mi kaptuk feladatul e fűtőtestek előállítását. A terméklelújítási program keretében — amint már említettem — arra törekszünk, hogy az új termékek energiatakarékosak legyenek, illetve újabb energiaforrások felhasználását is lehetővé tegyék. A Strojsmalt tröszt vállalatai közül mi kaptuk feladatul, hogy olyan nap- kollektorokat gyártsunk, amelyek a lehető leggazdaságosabban hasznosítják a Nap energiáját. Sikerült kifejleszteni a legmegfelelőbb változatot, amelynek sorozatgyártását 1983-ban kezdjük meg. Terveink szerint a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évében már 50 ezer- négyzetméternyit szállíthatunk a mezőgazdasági üzemeknek, ugyanis ezeket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megrendelésére készítjük. Egyelőre vízmelegítésre használják az istállókban, kertészetekben. Próbálkozások folynak a családi házaik központi fűtéseinek kollektorokkal történő üzemeltetésére. Elmondhatom, hogy kísérleteink biztatóak, és időjárási viszonyainknak megfelelően a Nap energiáját elég hosszú időszakban használhatjuk fel az általunk kifejlesztett kollektorok segítségével. Olyan változat is készül, amely kevés napfény esetén is — jól hasznosítva a gyér napsugarak energiáját — felmelegíti a vizet. Szakembereink szerint nagy jövője van a kollektoroknak, és ha lesz belőle elég, a mezőgazdasági üzemek sok fűtőanyagot és villanyenergiát takaríthatnak meg. Távlati terveink szerint a következő tervidőszakban ugrásszerűen növeljük ezen a szakaszon a termelést, hogy minden igényt kielégíthessünk. FEHÉRVARY GÉZA, az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit üzemi pártszervezetének alelnöke túlhaladta a 11000 kWŐ-rát, Ezt a megtakarítást üzemen belül nem lehet kimutatni, ezzel az áramelosztó vállalat nagyfeszültségű vezetékének a vesztesége csökkent, de az elért megtakarítás népgazdasági haszon. Megint egy kis összehasonlítás. Lapuháton, ahol üsző és birkafarm van, 11000 kW öt- hónapos fogyasztásnak felel meg. A transzformá torcseréknél esedékes beruházástól sem kell megijedni, a költségek néhány hónap alatt megtérülnek. Az 1981-re tervezett teljesítménycsökkentés három lucernaszárító transzformátorállomását érinti. Az eredeti 250 kVA-os transzformátorokat 160 kVA-osra .cseréljük ki. Az így elért pénzbeli megtakarítás 6 hónapos idényüzemeltetés alatt 81 000 korona —- mivel az áramelosztó üzem egy kVA-ért 50 koronát számláz havonta. Egy darab 160 kVA-os transzformátor beszerzési ára 24 000 korona, három darabé 72 000 korona, így még mindig megmarad 9000 korona haszon, ami a transzformá- torcserénél felmerülő költségeket busásan fedi. Nemcsak szükséges, de kötelező is a meddő teljesítmény kiküszöbölése-kompenzálása, ami az induktív fogyasztókészülék (villanymotor, villany- hegesztő) üzemeltetésének velejárója. Habár léteznek — igaz eléggé 'korlátozott meny* nyiségben —- automatikus kompenzáló egységek, sokan még nem alkalmazzák ezeket, Inkább kifizetik a többletköltséget, ami az áramelosztó vállalat a rossz hatásfokért számláz — mivel ez nem kötbér. Nálunk a rossz hatásfokért érkezett számlák a múlté. Volna még egy járható út a villamosenergia megtakarítására, mégpedig jobb hatásfokú fényforrások alkalmazása az elavultak helyett. Itt is értünk el némi eredményt. Szélesebb kibontakozás ezen a téren nem lehetséges. A megfelelő jő fényforrások, világítótesteik alkalmazása az ipartól függ, ha lesz megfelelő meny- nyiség és minőség, azonnal élünk az alkalommal. CSIZMADIA BELA, a komáromi (Komárno) Állami Gazdaság energetikusa A legpontosabb mutáló a tonnakiEométer Vállalatunkban — a Banská Bystrica-i Háztartási-cikk Kereskedelmi Vállalatban — az üzemi közlekedés tevékenységének értékelésére és az üzemanyagfogyasztás felmérésére sajátos módszert alakítottunk ki, s nem értünk egyet azzal a káros gyakorlattal, hogy a fuvarozási teljesítményt egyértelműen tonnakilométerekben fejezzük ki. Véleményünk szerint a tonnakilométer a legpontosabb, de ugyanakkor a legkevésbé megbízható és a legnehezebben ellenőrizhető mutató. A tonnákban kifejezett szállítási teljesít- méňymutatóval együtt a legtöbb esetben ez a mutató képezi a bérkiszámítási alapot és a fuvarozási elszámolás alapját, éppen ezért a napi jeletésekből nem mindig a valóságos helyzetről kapunk képet. A szállított anyag súlyaként általában a tehergépkocsi teherbíróképességét tüntetik fel — ezt a gyakorlatot szívesen alkalmazza a teherszállító gépkocsi személyzete, de az üzemeltetője is. A fuvaroztatónak pedig teljesen mindegy, hogy milyen tömeg kerül a kimutatásba, mert ő is a gépkocsi teherbíróképes- sége alapján fizet, mondván: „írjon be a sofőr, amit csak akar.“ így alakul ki az a helyzet, hogy a kimutatásokba a valóságtól olykor nagyon is eltérő, hamis adatok kerülnek. Ez az állapot lényegében már hosszú évek, csaknem a közlekedés államosítása óla tart. A Fekete Vág-í csúcserőmű építésén dolgozó technikus ismerősöm egyszer nem minden gúny nélkül jegyezte meg: „Ha valóban any- nyi tonna földet szállítottak volna tehergépkocsijaink, amennyit a szállítólevelekben tüntettek fel, akkor a Kráfová holából semmi sem maradt volna.“ Hát, nem tudom, de bizonyára van ebben némi igzsag! Ha tehát a szállított áru tömegét általában szemmérték alapján, találomra adják meg — persze, a valóságtól mindig magasabb értékben —, akkor a „leghatékonyabban“ bizonyára az a közlekedési vállalat fog dolgozni, amelyben a dolgozóknak „lehetőségük“ van a hamis adatok feltüntetésére. Arra pedig a legegyszerűbb számítási módszerrel is rájövünk, hogy a „legtöbb“ tonna árut szállítók* nak lesz a legtöbb megtett tonnakilométere, s mivel az azonos típusú gépkocsik üzemanyagfogyasztása lényegében egyforma, így megkapjuk a végeredményt: az a közlekedési vállalat, dolgozik a „leghatékonyabban“, amely a „legtöbb“ tonna árut szállította. Ideje lenne véget vetni ennek az értékelési módszernek. Azért is, mert az üzemanyagfogyasztás és az összköltségek alakulása nagyon egyszerűen értékelhető — helyesen — az egy tonna teherbíróképességre átszámított kilométerenkénti üzemanyagfogyasztás alapján. Az eddigi gyakorlat értelmében — amelyet még a szakemberek is jóváhagynak és szorgalmaznak —, a könnyű áru szállítása gazdaságtalan, és számos közlekedési vállalat visz- szautasítja fuvarozását! Népgazdaságunknak azonban az üvegvatta szállítására is szükség van, s el kell szállítani a rendeltetési helyére a hűtőgépeket, a szánkókat és a poliszle- rént, a paprikát, és mindazt az anyagot, árut, amelyek térfogata ugyan nagy, de tömege kicsi. És megengedem magamnak azt a kijelentést, hagy népgazdaságunk számára bizonyára fontosabb a könnyű, de értékes és pótolhatatlan áru szállítása. Annak idején már írtam a javasolt mutatóról (az egy tonna teherbíróképességre átszámított 100 kilométerenkénti üzemanyagfogyasztás mutatója). A javaslat az illetékes szervezeteknél süket fülekre talált. Vállalatunkban viszont bevált, hogy az egy tonna teherbíróképességre átszámított 100 kilométerenkénti, illetve az egy négyzet- méternyi rakfelületre átszámított 10Ó kilométerenkénti üzemanyagfogyasztást értékeljük. Ez a számítási módszer a tehergépkocsik jobb, tényleges és nem pedig fiktív kihasználásához vezet. |AN GAŠPAR, a Bansiká Bystrica-i Háztartási- cikk Kereskedelmi Vállalat dolgozója Nagyobb ügyeimet az ésszerűsítéseknek Népgazdaságunk dinamikus fejlődése a tüzelőanyag- és energiafogyasztás állandó növekedését vonja maga után. Ebben jelentős része van az energiaigényes vegyiparnak. Vállalatunk, a bratislavai Slovnaft hazánk legnagyobb energiatermelői, š egyúttal legnagyobb fogyasztói 'közé tartozik. Ezért a fűtőanyag és energiagazdálkodásnak megfelelő figyelmet szentelünk. Vállalatunk komplex szocialista ésszerűsítési programja energiagazdálkodásunk céltudatos elemzéséből, a másodlagos energiaforrások feltárásából, az energetikai erőforrások és veszteségek felméréséből indul ki. A Pravda napilap közreműködésével még 1974-ben felhívással fordultunk hazánk minden termelő vállalatához, hogy kapcsolódjanak be az e téren indított versenymozgalomba. Népgazdaságunk több vállalata elfogadta a felhívást, kollektívánk pedig több évben a második helyet szerezte meg a versenyben. _ A 6. ötéves tervidőszak állami ésszerűsítési programját túlteljesítettük, és 337 005 tonna kőszénegyenérté'kű tüzelőanyagot és energiát takarítottunk meg. Az elmúlt öt évben ésszerűsítési intézkedéseink jellege változott, ami a fűtőanyag és az energia gazdaságosabb felhasználásának fokozatos alakulását mutatja. Kezdetben ésszerűsítési törekvéseinket elsősorban a legfontosabb termelési szakaszok energiaigényességének és fajlagos fogyasztásának csökkentésére irányítottuk. 1978—1979- ben a másodlagos energiaforrások, főleg a hulladék-fűtőanyagok és a hulladékhő, intenzív felhasználásával foglalkoztunk. Ráadásul kerestük a hőveszte- ség-csökkentés lehetőségeit. Tavaly pedig néhány fontos termelőrészlegünk technológiai folyamatának optimalizálása és a melléktermékek maximális fel- használása került előtérbe. Egy sereg megoldásra váró probléma még a múltból származik. Ez abból ered, hogy az országos elbírálásban nem létezik megfelelő elsőbbség-biztosítás. Az ilyen beruházásokat — a beruházásokról szóló rendelet értelmében — egyszerű, mindennapi beruházási tevékenységként kezelik, így sem a tervezőirodák, sem pedig a technológiai berendezések és szerelőmunkák szállítói, illetve kivitelezői nem tanúsítanak kellő érdeklődést, és a technológiai berendezések fedezésére szükséges esetleges deviza keret biztosítása szintén gondot okoz. Ez a gyakorlat odavezet, hogy a megvalósítási lehetőségek hiánya miatt még valamennyi hatékony ésszerűsítési Intézkedés nem kerül az állami ésszerűsítési programba, esetleg beiktatását állandóan elodázzák. Tipikus példa erre nálunk a 4-es számú atmoszférikus desztiltáción keletkező égéstermékek hőjének felhasználása, évente 16 136 tonna kőszénegyenértékű energiamegtakarítással. Ez az építkezés a fent említett okok miatt már 1974 óla megvalósításra vár. Ezért ajánljuk — a társadalmilag jelentős ésszerűsítési intézkedések bevezetése meggyorsításának érdekében — bevezetni az egész országra érvényes elsőbbség-rendszert, a múlthoz viszonyítva vállalati szinten nagyobb figyelemmel kísérni az összes ésszerűsítési akció határozott előkészítését. Vállalatunk 1981-es évi komplex szocialista ésszerűsítési programjának részét alkotják a fűtőanyag- és energiamegtafca- rításra vonatkozó ésszerűsítési intézkedések. Az állami célprogram e téren 30 912 tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag megtakarítását irányozza elő számunkra. Az összes ésszerűsítési intézkedés teljesítésének megfelelő figyelmet szentelünk. Vállalatunk egyes szakalakulatai maximálisan igyekeznek betartani a kijelölt időpontokat, főleg a megvalósítás szakaszában. A program sikeres teljesítésének alapvető feltétele munkakollektívánk széles körű közreműködése, valamint a társadalmi szervezetek aktív részvétele a teljesítés ellenőrzésében és a program teljesítése feltételeinek megteremtésében. Dolgozóink a CSKP XVI. kongresz- szusa előtti aktivitása ehhez jó feltételeket teremt MILAN GURA mérnök, a bratislavai Slovnaft energetikai üzeme termelési-műszaki főosztálya kollektívájának nevében ,a*a*EiW.\ íssmhkk;
