Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám, csütörtök

Új áruház- korszerű tűzvédelem

A cigarettafüstöt is {elzik a berendezések

Több évi munka eredményeképpen tavaly az év végén Trnavában átadták a Jednota fogyasztási szövetkezet új áruházát. A járás legnagyobb kereskedelmi létesítménye jelentős mértékben hozzájárul az ellátás javításához.

A város régi, történelmi negyedébe jól beilleszkedő hatszintes épületben 14 részleg és egy korszerű étterem várja a vásárlókat. Az áruház látogatói nagyra értékelik, hogy rövid idő alatt egy fedél alatt mindent megvásárolhatnak. Az áruházban ugyanis az élelmiszerektől a háztartási cikkekig, textíliákig,

Az elektromos tűzjelzőberendezést rendszeresen ellenőrzik (A szerző felvétele)

A rostnövények rangja

háztartási gépekig csaknem minden megkapható. Ezenkívül a korszerű áruház 449 dolgozója számos szolgáltatást is nyújt.

A folyamatos ellátás és az egész hatalmas üzletház üzemeltetése nem kis feladat. Elegendő, ha megemlítjük, hogy a terv 270 millió korona kiskereskedelmi forgalmat irányoz elő évente. Ez szükségessé teszi, hogy a raktárban legalább 80 millió korona értékű árut tároljanak. Ha ebben a raktárban rövidzárlat miatt, vagy bármilyen más okból tűz keletkezne, óriási kárt okozna.

Ezért az áruházba látogatva elsősorban az érdekelt, vajon hogyan gondoskodnak a tűzvédelemről. Az egyes részlegekben járva felfigyeltem a különböző típusú, újfajta tűzoltóberendezésekre, figyelmemet felkeltették a Jól megjelölt, hozzáférhető tűzcsapok. Mindehhez elektromos tűzjelzőberendezés is tartozik. Hogyan készültek fel az áruház alkalmazottai az esetleges tűz megfékezésére, s

vajon használni tudják-e a korszerű berendezéseket?

— Ügy gondolom, hogy felkészítésünk kifogástalan — tájékoztatott Mária Páleniková, az áruház tűzvédelmi előadója. — Minden alkalmazottnak munkába lépése előtt tanfolyamon kell résztvennie. Meg kell ismerkednie áruházunk tűzvédelmi szabályaival, mivel enélkül az egész védelmi rendszerünk nem lehetne hatékony. Ezenkívül az egyes részlegek vezetői és helyettesei részt vettek a járási tűzvédelmi felügyelőség által rendezett tanfolyamokon is. Egyébként, alkalmazottaink több mint 90 százaléka nő.

Amint megtudtuk, a tűzvédelmi berendezéseket ugyanúgy, mint a szabályok megtartását, rendszeresen ellenőrzik. A megállapított szabálysértéseket azonnal kiküszöbölik és a meghibásodott műszereket megjavítják. Rendkívül szigorúan ellenőrzik az eladótereket, azt hogy nem sértik-e meg a dohányzási tilalmat, vagy nem

használnak-e esetleg kifogásolható villamosfogyasztókat.

Az ellenőröknek van mit csinálniuk. Az áruházban ugyanis 158, különböző típusú tűzoltóberendezés van, az élelmiszer részlegben egy guruló tűzoltófecskendő is található. Az egész épületre kiterjed az elektromos tűzjelző berendezés. Ez a berendezés rendkívül érzékeny, elegendő, ha valaki, valahol cigarettára gyújt, már azonnal riadót fújnak. Hogyan ellenőrzik ezt a berendezést?

— Ez a korszerű műszer nagyon megbízható, a központot a portán helyeztük el. A portások naponta kétszer, a karbantartók pedig havonta ellenőrzik az egész rendszert. Ezzel sem elégszünk meg azonban, gyakran végzünk szúrópróbát, például azáltal, hogy valamelyik folyosón, vagy részlegen füstöt okozunk, — magyarázta Mária Páleniková.

Hogyan készültek fel az emberek, az áruház alkalmazottai? A kérdésre a választ közvetlenül az egyes részlegeken kerestem. Minden emeleten 4 tagú tűzoltócsoport működik, természetesen tagjai maguk az elárusítók. így tehát tűz esetében 12 „tűzoltó csoport“ áll készen a bevetésre. A csoportok pontosan ismerik feladataikat. A feladatokat megosztják egymás között. A csoportok vezetője ellenőrzi az alapfelszerelést és szükség esetén ő irányítja az oltást, a hivatásos tűzoltók megérkezéséig. Egy másik tagnak az a feladata, hogy ellenőrizze a tűzvédelmi előírások megtartását, a következő a munkaidő után leellenőrzi az összes villamos berendezést, a negyedik pedig arra ügyel, hogy a tűzcsapok, a jelzőberendezések mindig hozzáférhetőek legyenek.

Az áruháznak tehát 48 tűzoltója van. Tartottak már próbariadót, hogy ellenőrizzék felkészültségüket?

— Sokszor gyakorlatoztunk. Felkészültségükkel elégedettek lehetünk. ]. S.

Len- és kendertermesztők

Már már azt hittük, hogy a szintetikus anyagok teljesen kiszorítják a textiliparból a kenderszálat, a kenderkócot, a lenfonalat, a mezőgazdasági üzemek pedig felhagynak a rostnö- vények termesztésével. Egyszer- csak kiderült, hogy nem mindenki hordhat műszálas ruhát, mert árt a bőrének, és a lenvászon abroszok, törülközők iránt sem csappant a kereslet. Ez pedig azt jelenti, hogy vissza kell adni a lennek és a kendernek régi rangját, és behatóan kell foglalkozni a termesztésükkel. Értékes cikk továbbá a len- és a kendermagolaj, a gazdasági állatoknak pedig finom csemege az olajpogácsa.

KÜLSŐ MUNKAERŐVEL

A közelmúltban a Holiči Len- és Kenderfeldolgozó nemzeti vállalat diószegi (Sládkovičovo) üzemében megtartott aktívaértekezleten e két növényi kultúra termesztésének jelenlegi helyzetével foglalkoztak a termesztők és a feldolgozók. A nyugat- és a közép-szlovákiai kerület öt járásában, többek között a to- polčanyl, a trenčíni, a Ziar nad Hronom-i és a martini járásban termesztenek lent. Kendert pedig a nyugat-szlovákiai kerület két járásában, a komáromiban (Komárno) és a galántaiban.

Az egyes járási mezőgazdasági igazgatóságok szabják meg, hogy mely mezőgazdasági üzemek foglalkozzanak e növények termesztésével. Tavaly a megbízott gazdaságoknak 7147 tonna lent és 16 000 tonna kendert kellett volna termeszteniük. Ehelyett azonban csak 5412 tonna lent és 10 498 tonna kendert szállítottak a feldolgozó üzemekbe. Többek között azért, mert például lenből az előirányzott 2230 hektár helyett csupán 1667 hektár került bevetésre. Kenderből pedig a 2000 hektár helyett mindössze 1305 hektár.

A gazdaságok a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek azért nem tettek eleget, mert nem áll rendelkezésükre kellő mennyiségű gép, és a betakarítást követő utókezelési munkák elvégzéséhez nincs elegendő munkatalálkozójának tanulságai

erő. Tavaly a termesztéssel Járd munkák jelentős részét külső munkaerővel végeztették el.

A VITA HEVÉBEN

A feldolgozó üzemek képviselői leszögezték, hogy például az LK 41 lennyűvő kombájnok valóban mindenütt kiöregedtek, de a termesztők nem nyújtották be az új gépekre igényléseiket.

Vajon miért nem törekednek új gépek vásárlására? A vitában felszólalóktól erre a kérdésre is választ kaptunk. Azért, mert az igényelt gépre sokat kell várni, és mire megkapják, nem biztos, hogy még mindig kell lent, illetve kendert termeszteniük. Az e téren fennálló bizonytalanságot legjobban a szenckirályfai (KráTová pri Senci) Jövő Egységes Földművesszövetkezet példája bizonyítja. Ez a közös gazdaság éveken át 220 hektáron termesztett kendert. Az idén azonban csak 50 hektár termesztésére kaptak engedélyt. Ezért is harcolniuk kellett, pedig már berendezkedtek kendertermesztésre és kimagasló eredményeket érnek el e téren. Tavaly, amikor az országos terméshozam hektáronként 8 tonna volt, ők 10,1 tonnát takarítottak be egy hektárról.

Az értekezleten megmagyarázták, hogy csak átmenetileg csökkentették a kendertermesi- tési területet. Azért, mert megszüntették a Nyitra-Ivánka-I (Ivanka pri Nitre) kendertllo- lót, s így a többi feldolgozó üzemben sok nyersanyag halmozódott fel.

Mindenesetre sovány vigasfc az olyanok számára, mint a szenckirályfaiak is, akik kiváló eredményeket értek el e téren, s a több haszon reményében szívesen vállaltak volna nagyobb feladatokat is. Január elsejétől ugyanis magasabb a kender felvásárlási ára.

Hozzájuk hasonlóan az élenjáró kendertermesztők közé tartozott az elmúlt évben a csicsói (Cičov), a nemesócsai (Zemians- ká Olča), a lakszakállasi (So- kolce), a nagyfödémesi (Veiké ürany) és az abrahami szövetkezet.

A lentermesztésben példakép lehet a többiek számára a to- polčanyi járásbeli Pravoticei Efsz, ahol tavaly 5,2 tonna lent takarítottak be egy hektárról. Az országos átlag 3,1 tonna volt. Rajtuk kívül még felsorolhatnánk tizenegy mezőgazdasági üzem nevét, amelyek jó eredményeket értek el a lentermesztésben.

TEENDŐK

Sok helyütt tehát komolyan veszik a len- és kendertermesztést. A feldolgozókat ez a raktárkapacitás bővítésére kötelezi, hogy a jövőben raktárhiány ne okozzon zűrzavart a termesztők között. Elvégre társadalmi érdek is minél több nyersanyag termesztése, mert csak az elmúlt évben devizában 52 millió korona értékű lenfonalat hoztunk be és 55 000 tonna pozdorját importáltunk. Poz- dorjából értékes bútoripari alapanyag készül, és ez csak növeli a kender termesztésének jelentőségét. További igény, hogy véglegesítsék azoknak a gazdaságoknak a ,,névsorát“, amelyek a jövőben lent és kendert termesztenek. A termesztők kellő mennyiségű és jó minőségű vetőmagot, műtrágyát, gyomirtószert kapjanak.

A gazdaságok pedig következetesen végrehajtott talaj- elemzések alapján válasszák ki a termőhelyet, gondosan végezzék a tápanyagutánpótlást, hajtsák végre a rostnövények termesztésében használatos gépek leltározását, műszak) állapotuk ellenőrzését és nyújtsák be igényeiket új gépek és a hozzájuk szükséges alkatrészek vásárlására.

Ily módon várható csak javulás és állandósulás a len- és kendertermesztési'^n.

KOVÁCS ELVIRA

LÁTOGATÓBAN A GALÁNTAI GÉP- ÉS TRAKTORÁLLOMASON

Magasabb szinten

Példamutató kezdeményezés a pártkongresszus tiszteletére O Szocialista munkabrigádok a hatékonyabb termelésért

A népgazdaság más ágazataihoz hasonlóan a 7 ötéves tervidőszakban a korábbihoz képest a mezőgazdaságra is nagyobb feladatok várnak. Különösen azoknál a növényeknél szembeötlő az igények növekedése, amelyek termesztése az 1976—80-as években a legnagyobb gondot okozta. Ennek ellenére reálisak a célok, hiszen a mezőgazdaság dolgozóival szemben nemcsak az igények növekedtek, hanem — amint azt a CSSZSZK 1981—85-ös gazdasági és szociális fejlesztés fő irányainak javaslata is egyértelműen kimondja — a megnövekedett feladatokkal összhangban „fejleszteni és tökéletesíteni kell a mezőgazdasági és termelési szolgáltatásokat".

Mivel a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások keretében jelentős részt vállalnak magukra a gép- és traklorállo- mások, a galántaiban arra kerestük a választ, hogy ott milyen lehetőségeit látják, találták meg szolgáltatásaik bővítésének, fejlesztésének.

— Tavaly teljesítményünk értéke 54 millió korona volt, az idei terv már 59.5 millió korona értékű szolgáltatást irányoz elő de e két szám puszta összevetése megközelítően sem tükrözi a mezőgazdaságnak nyúltott segítség valós növekedését — kezdte Ľudovít Beloviö igazgató.

Kifejezetten mire is gondol. Elsősorban a mezőgazdasági üzemek által a leginkább igényelt szolgáltatásokat fellesztik tovább. Természetes, hogy az idén is szerveznek különböző tanfolyamokat a gépkezelők számára, gépeik tavasztól őszig járásszerte segítséget nyújtanak a mezőgazdasági mezei munkák végzésében, és szerelőik, karbantartóik a korábbihoz hasonlóan ott lesznek minden telepen ahol az állattartást szolgáló berendezés javítását, szerelését kell elvégezni. Az öt és félmillió korona értékű értéktöbblet azonban nem e tevékenységek fokozásából, hanem a mezőgazrlasá- gl gépgyártás és elsősorban a karbantartó-javító szolgálat bővítéséből adódik.

— Az E—280-as silókombájnok nagyjavítását szlovákiai méretben egyedül, a sza'mabálázók Javítását pedig a prešov! test vér üzemekkel közösen végezzük. Járási méretben a mezőgazdasági gépeken használatos kisaggregátorok és egyes részegységek javítása a feladatunk, amit cseredarabos alapon igyekszünk megoldani.

Közismert probléma az alkatrészhiány. Az igazgató egy csapágyat tett az asztalra. Úgyszólván beszerezhetetlen, semmi mással nem helyettesíthető, és olyan bonyolult, hogy nem szakosított tizem képtelen legyártani. L—207 a jelzése, minden g-ápben kilenc darab van belőle, s többségüket nagyjavításkor cserélni kell. És ez csak egy a számtalan pótalkatrészhiány okozta gond közül.

A nehézségek ismeretében kétszeres elismerést érdemel a tény, hogy a tavalyi 68 gép helyett az idén már 82 s’lókoin- bájn nagyjavítására kötöttek szerződést, de a mezőgazdasági üzemek eddigi igénye még mindig tizedrésszel kisebb annál a mennyiségnél, aminek nagyjavítására felkészültek.

A gépek javítása a vágsellyei (Sala) részlegen összpontosul. Ibolya Sándor pártelnökkel és Rózsár Tiborral, a részleg veze’őjével boncolgattuk a helyszínen, hogy mire alapoztak, amikor a nehézségek ellenére is ilyen nagyarányú fejlesztésre határozták el magukat.

— Előbb talán nézzünk egy kicsit körül — indítványozta a részlegvezető. Megmutatta, elmagyarázta, hol szedik szét a gépeket, melyik géprészt melyik épületben javítják, hol folyik a festés, hol találtak helyet az elhasználódott alkatrészeket felúiító, illetve amennyiben lehetséges, azokat gyártó műhelynek, maid sok-sok cipelés, vándorlás után ismét hol „találkoznak“, állnak össze egy egésszé a géprészek.

— Hát ez a mi egyik tartalékunk, az ésszerű beruházás — vezetett be egy műhelycsarnokba, ahol még az éoí ők szorgoskodnak. — Egy helyre összpontosul a gépek nagyjavítása. A szalagszerű munkával sok időt tudunk maid megtakarítani elmarad a sok felesleges manipuláció hiszen itt a műhely egyik ajtaján behozzuk a régi gépet, a másik ajtón pedig az úiial megyünk ki.

A íobb feltételek minden bizonnyal a munka minőségére is pozitív hatással

lesznek, ami pedig a mezőgazdasági üzemek nagyobb bizalmát vonja majd maga után. Ezzel számolnak, amikor elhatározták, hogy a nagyjavítások mellett bevezetik a gépek szezon utáni javítását.

Az érdeklődés felkeltésében nagy szerepet játszik a gonddal és felelősséggel végzett alkatrészfelújítás. Nem vitás, ha van új alkatrész, a gépjavítók számára egyszerűbb és könnyebb a régi kicserélése, mégsem ezt a könnyebb utat választják. Amit csak lehet, felújítanak, így a javítás is kevesebbe kerül. Nem szólva arról, hogy a felújítással a javítások folyamatosságát is szolgálják. A fejlesztés ilyen tekintetben is nagyarányú.

— Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül dolgozóink munkakezdeményezését sem — hangsúlyozta a pártelnök. — Az a tény, hogy dolgozóink a pár: kongresszus és a CSKP 60. évfordulója tiszteletére egy teljes műszakot dolgoztak s ezzel á teljesítmények tervének 264 ezer korona értékű túlteljesf- tését tették lehetővé, hogy üzemünkben széles körű szocialista murkaverseny folyik, a munkához való pozitív hozzáállást bizonyítja. Az is‘ sokat elárul, hogy az idei nagyobb teljesítményt a tavalyi létszámmal fogiuk elérni, s 273 dolgozónk mindegyike nyolc óra társadalmi munkával iórul hozzá Galánta és Vágsellye választási programiának teljesítéséhez, illetve a munkahelyi környezet szépítéséhez.

A 204 tagot tömörítő hét szocialista munkabrigád egyikének Pavp József műhelyvezetővel az élen 38 gépjavító a tagja. Mit jelent egy jó munkabrigád a termelés szemoontjából, ezt magyarázta a brigádvezető:

— Tapasztalataim alapján elsősorban a közösség nevelő erejét emelném ki. Brigádban az egyik tag a közösséggel szemben már nem engedheti meg, hogy például orvosi igazolással — amely bizonyítja, hogy kivizsgáláson volt — egész nap hiányozzon a munkából. Már az sem fordulhat elő. hogy a háztartásbeli feleség férie vigye orvoshoz a gyereket, csak azért, hogy egy nap szabadsága legyen. És ugyanígy kétnaoos betegségekből is ,;ki<?yőgyftotta“ tagjait a közösség. A brigád tagjai jogot formálnak arra. hogy knMégáik és a műhely vezetésével szemben is nyíltan szóllanak mindarról, ami szerintük a termelést hátráltatja. Ez is alaoia, feltétele annak, hogy termelésre5 levésben ilyen nagy lépést merjünk tervezni.

EGRI FERENC