Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám, csütörtök
A tagjelöltek eszmei-politikai nevelése A Kassa (Košice)-vidéki járás Politikai Nevelési Házában Pártunk XV. kongresszusa után fokozatosan javult a párt* alapszervezetek munkája, megszilárdult az irányítás, fokozódott a párttagok aktivitása. Erősödött pártunk tekintélye és vezető szerepe. Nagy minőségi fejlődésnek indult az ideológiai és politikai-nevelő munka, s ez természetszerűleg a termelő munkában, népgazdaságunk minden szakaszán megmutatkozott. Az ideológiai nevelő munkában komoly feladatok hárulnak a járási politikai nevelés házaira. Hogy a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatokat teljesíteni tudják, szükség volt arra, hogy szervezettebbé tegyék munkájukat, fokozzák az előadók szakképzettségét s érvényesítsék a párt fegyelmet a nevelés terén is. 0) módszerek bevezetésével, rendszerességgel az eredmény sem maradt el. Ez a fejlődés megmutatkozott a Kassa-vidéki járás Politikai Nevelési Házának munkájában Is. Dr. Štefan Karahuta, az intézmény igazgatója elmondotta, hogy a járási pártkonferencián pozitívan értékelték az eddig elért eredményeket, természetesen tennivaló még bőven akad. Keresik azokat a módszereket, melyekkel még jobb eredményeket érhetnek el, szorosabbá tehetik az elmélet és a gyakorlat közötti kapcsolatot. Nagy figyelmet szentelnek az alapszervezetekben működő alap- és középfokú pártoktatásnak. Az utóbbi években emelkedett a felsőfokú oktatás színvonala. Ez a szervezettebb munkának és az oktatók, előadók jó felkészültségének köszönhető. A politikai nevelés háza keretén belül három évfolyamban folyik az oktatás. Évfolyamonként 100—120 hallgatóval. — A gyakorlati pártmunka és az ideológiai fejlettség és továbbképzés elválaszthatatlan egymástól — mondja Július ]a- náčik elvtárs, a politikai nevelés házának dolgozója, akinek gondjaira a párttagjelöltek ideológiai és politikai továbbképzése van bízva. — Régebben az volt a gyakorlat, hogy a tagjelöltek ideológiai neveléséért az alapszervezetek voltak a felelősek. Ma a felsőbb pártszervek irányításával ezt a feladatot is a politikai nevelés háza keretén belül oldjuk meg. Több éves gyakorlat nálunk, hogy a kétA körültekintő vízgazdálkodás — kötelező Az utóbbi években sok szó esik éltető elemünkről — a vízről. Egyre többet fogyasztunk belőle, bár — más országokhoz hasonlóan — hazánk sem bővelkedik vízkészletekben. Ehhez járulnak a természetes felszíni és föld alatti vizforrások aránytalan elosztására és a további kedvezőtlen körülményekre visszavezethető nehézségek, amelyeknek egyike, hogy az ország területén eredő bővizű folyók zöme csakhamar elhagyja hazánkat. Miloslav Boháčnak, a prágai Vízgazdálkodási Kutatóintézet igazgatójának szavai szerint a föld alatti vizek mennyisége csupán a Csallóközben, a CSSZK-ban pedig csak egyes hegyvidékeken elegendő. Lényegesen nagyobb figyelmet érdemelnének tehát a felszíni vizek, amelyeknek vízbősége tulajdonképpen az időjárástól, vagyis a csapadék mennyiségétől függne, ha a szakemberek a véletlenre bíznák magukat. Víztározók és tisztítóállomások A probléma megoldása a vízgazdálkodási intézkedések foganatosítását, mindenekelőtt a Moldva, a Dyje, az Ohre, az Elba, a Duna és a Vág folyó szabályozását tette szükségessé. Nem véletlen tehát, hogy a háború óta hazánkban mintegy 4,5 millió köbméter vizet felfogó 140 víztározót építettünk. — Igényeink azonban e széles körű vízgazdálkodási építkezések ellenére is egyre fokozódnak — utalt az igazgató az ipar és a mezőgazdaság gyorsan növekvő fogyasztására. Míg húsz évvel ezelőtt megelégedtünk az évi 476 millió köbméter vízzel, az idén már ennek a mennyiségnek a háromszorosára van szükségünk. A századfordulón pedig — a számítások szerint — igényeink legalább évi 3 milliárd köbméter vízzel lesznek csak kielégíthetők. Ugyanakkor a jóminőségű víz biztosítására a lehetőségek egye'őre nincsenek arányban a folyók gyakori és nagyfokú szennyeződésével. Kik a bűnösök? A szennyeződések elsősorban a csatornahálózat, a cellulóz- és cukorgyárak, illetve a vegyi üzemek lelkiismeretét terhelik. A helytelen silózás és az állat- tenyésztési hulladék gondatlan felszámolása miatt pedig a mezőgazdasági üzemek is a vétkesek listáján szerepelnek. Igaz ugyan, hogy a folyóvizek minőségét javító szennyvízderítők építése már több helyütt folyamatban van — a Slovnaft, és a többi nagy gyár nem nélkülözheti őket — számuk és kivitelezési ütemük azonban nem felel meg a követelményeknek. Lényegesen több ilyen létesítményre van tehát szükség. Nagy probléma az is, hogy a növényvédőszereket, illetve a műtrágyát számos helyen a kelleténél nagyobb mennyiségben használják, így a fölösleg gyakran a folyókban köt ki. Az igazgató sajnálkozva jegyzi meg, hogy a szakembereknek a vizek tisztántartására irányuló követelményeit a mezőgazdasági dolgozók sokszor tévesen értelmezik. — Nem célunk — mondja —, hogy megakadályozzuk őket a tervfeladatok teljesítésében. Hiszen nemcsak a gabonatermesztésről és a folyók tisztántartásáról van szó, hanem a takarékoskodásról is, mert a felesleges trágyázás — pazarlás. Ezzel pedig ugyanúgy veszélyeztetik a folyók tisztaságát, mint az ember egészségét, hiszen köztudott, hogy a felszíni vizek sok helyütt szűrés nélkül is ivóvízként szolgálnak. Felelőtlenség, hanyagság Az objektív okokkal többnyire nem indokolható gazdasági károk tetemesek. Az Állami Vízgazdálkodási Felügyelőség a dolgozók felelőtlenségével és könnyelműségével bekövetkezett károkat tavaly a CSSZK- ban 242, az SZSZK-ban pedig összesen 69 esetben állapították meg. A komoly következményekkel járó gazdasági károknak több mint a felét a folyók ba juttatott kőolaj okozza. De a berendezések műszaki és egyéb hibái, helytelen kezelési módjai stb. is sok kár okozói. — Nem lenne szabad elfelejteniük a dolgozóknak — folytatja az igazgató —, hogy a rendelkezésre álló szűkös víz- mennyiség mindenkit körültekintő gazdálkodásra kötelez. A kőolaj és származékai, a mező- gazdasági hulladékok helyes kezelése, a trágyázás, mindenekelőtt a nitrogént tartalmazó műtrágya megfelelő adagolása ugyanolyan szaktudást és önfegyelmet igényel, mint a vízzel való takarékoskodás. Ez a korparancs pedig mindannyiunkra, tehát a háztartásokra nézve is köteiező. Hiszen köztudott, hogy még a csepegő vízcsap haladéktalan megjavításával is nagy mennyiségű víz takarítható meg. És mert tudjuk, hogy víz nélkül nem élhetünk, védenünk, gazdálkodnunk kell vele. Ki-ki lehetőségei szerint. Ez valamennyiünk kötelessége és a társadalom egyik legfőbb érdeke. KARDOS MÄRTA éves tagjelölt! Időszak alatt minden jelölt évente egyhetes bentlakásos tanfolyamon vesz részt Herľanyban. A hely és az ellátás is megfelelő, de vannak még szervezési problémáink. Nincs még megfelelő helyiségünk a segédeszközök számára, s így egy-egy témakörhöz szükséges segédanyagokat, diagramokat, térképeket, filmeket, vetítőgépet minden alkalommal kocsival kell Kassáról kiszállítanunk. Ami azonban nagyon lényeges: jól kiépített szakkönyvtár áll a hallgatók rendelkezésére. Egy-egy csoportban hatvan résztvevő van. Évente ötször váltják egymást, mintegy háromszáz alapszervezet tagjelöltjei vesznek részt a továbbképzésen. Az is tény, hogy a tagjelöltek ideológiai és politikai fejlettsége nem azonos szintű, ezért differenciált oktatást folytatunk. — Az oktatás anyagát négy fő témakörre oszthatjuk fel. A hallgatók megismerkednek pártunk ideológiájával, politikai céljaival, a pártdokumentációval, konferenciák és kongresz- szusok anyagával, a pártmunka lenini elveivel, s nem utolsósorban azokkal a módszertani kérdésekkel, melyek nélkülözhetetlenek a pártmunkában. Természetesen, tájékoztatást kapnak az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről is. — Közeledik pártunk XVI. kongresszusa és a CSKP megalakulásának hatvanadik évfordulója. A mi munkánk jelentősége is növekszik. Legközelebbi tervünk, hogy áprilisban és májusban két három napos összpontosítást szervezünk minden vezető állást betöltő kommunista részére; ezen részletesen megtárgyaljuk a reánk háruló feladatokat. A Kassa-vidéki járás politikai nevelési házának munkáját tervszerűség és rendszeresség jellemzi, s ez a két tényező az alapja és a záloga a jó munkának, az eredménynek. FECSÖ PÁL Kommentáljuk Cselekvő példamutatást Régi, d« örök érvényű mondás: ahogyan dolgozunk, úgy élünk. Aligha akad olyan ember nálunk, aki ezt a bölcs alapigazságot ne értené meg. A gyakorlat azonban, sajnos, még sok esetben azt bizonyítja, hogy nincs minden teljesen rendben a munkához való viszonyunkban. Pedig az Is alapigazság, hogy minden társadalmi rendszerben az anyagi javak termelése határozza meg a társadalmi lét alapját. A fejlett szocialista társadalom építésére is érvényes ez a marxi megfogalmazás. Hiszen gazdaságunk fejlődése, gyarapodása is attól függ. hogyan dolgozunk. Az anyagi javak gyarapodása szabja meg életszínvonalunk emelkedését is. S ki ne szeretne holnap jobban élni, mint ma? De ahhoz, hogy jobban éljünk, jobban, hatékonyabban kell dolgoznunk is. Már csak ezért is rendkívül fontos megbecsülni minden jól elvégzett, lelkiismeretes munkát, tisztelni, elismerésben részesíteni azt, aki jól dolgozik. Kiváltképpen örül az ember, ha ilyen szellemben gondolkodó és cselekvő fiatalokkal találkozik, mint én is a minap a Hosszúszói (Dlhá Ves) Efsz-ben. Nem mintha itt minden a legnagyobb rendben lenne. De feltétlenül a továbblépés, a gondok megoldásának egyik biztosítéka, hogy a fiatalok megértették: érdemes jól dolgozni. Ezt a szemléletet tUkrözi az is, ahogyan a huszonéves Lőrinc István fogalmaz: „Azt tartom én is, hogy több anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesíteni a munkájukat becsületesen végző dolgozókat. Hogy az ember lássa és érezze: érdemes jó munkát végezni. Egy másik szövetkezetben — hadd ne említsem a nevét — viszont arról panaszkodtak a fiatalok, hogy: „Fölösleges hajtanunk, úgy is annyit kapunk, mint aki lazsál. Szövetkezetünk már évek óta ráfizetéssel gazdálkodik, a vezetők mégis mindig »előteremtik« az osztalékra való pénzt is Az ilyen vezetők nevére címezte Bifak elvtárs a CSKP KB IS. ülésén a következőket: „Az a hiba, hogy nálunk sok még a formalizmus, a túlzott kényelemszeretet, s hogy azok, akik felelősséggel tartoznak, nem minden esetben cselekednek kommunista elvszerííséggel, gyakran ügyeskednek, s munkájuk fogyatékosságait úgynevezett objektív okokkal mentik." A gazdasági feladatok megoldásában gyakori még a hasonló jelenség. Ebből adódik az a követelmény, hogy e téren is emelni kell a politikai nevelő munka színvonalát. A vezetés stílusa és módszere lényegesen meghatározó, kiváltképpen az ifjúság nevelésében. Itt is mindig és mindenben szem előtt kell tartani a lenini normákat. Erre többen nyomatékosan felhívták a figyelmet a járási és a kerületi pártkonferenciákon is. Az élet bizonyítja, hogy a fiatalok nagy többsége minden tudását, energiáját, alkotó lendületét a szocializmus eszméinek szolgálatába állítja. Elkötelezetten magáénak vallja az új társadalmat. Elkötelezettségükből adódik, hogy figyelmük nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is irányul. Ezért is reagálnak olyan érzékenyen a formalizmusra, az elv- telenségre, a képmutatásra. S nagyon szigorú kritériumok alapján ftélik meg, mi a jó és mi a rossz. Különösen érzékenyek arra, ha a szavak és tettek ellentmondanak egymásnak. ök nem azt kérdezik, miért kell dolgozni, hanem azt, hogyan lehetne jobban dolgozni. S erre nemcsak eligazító választ várnak, hanem cselekvő példamutatást is — elsősorban a vezető dolgozóktól. TÖRÖK ELEMÉR MIRE FIGYEL AZ AGITATOR? Azért kérdeztem meg ezt Ludmila Podobová elvtársnőtől, a lévai (Levice) 4-es számú utcai pártszervezet agitátorától, mert észrevettem: mielőtt érvelni, magyarázni kezdene, hosszan figyeli a beszélgetést, és csak azután szól, szlovákul, vagy magyarul, attól függően, hogy kit akar meggyőzni. — A dolgozók nem az agitáció tárgyai — mondta válaszként. — Élő emberek akik sok mindent átéltek, tapasztaltak, sok mindenről gondolkodtak, véleményt is alkottak, és elvárják, hogy figyeljünk rájuk, komolyan beszéljünk velük. Eddig szerzett ismereteikhez, véleményükhöz kapcsolódva kell hozzákezdeni az érveléshez. Erre különben már a kezdő agitátorokat is megtanítják az agitá- ciős központok vezetői. A lévai járásban 65 agitációs központ működik, mely 1322 agitációs pár, tehát 2344 agitátor tevékenységét szervezi és irányítja. Köztük bizonyára akad kezdő is, de Podobová elvtársnő nem az, hiszen több évtizede párttag. nyugdíjas tanítónő, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége városi szervezetének titkára. — Figyelni kell, mert csak o fényekhez kapcsolt érveléssel lehet úgy folytatni a beszélgetést, hogy érdeklődést keltsünk — magyarázta tovább — A témát a lehető legszorosabban össze kell kapcsolni a szocialista építés, a tervgazdálkodás feladataival, és ehhez nem cifra szavak kellenek. hanem tényismeret, hiszen nemcsak a helyi, lakóhelyi problémákat kell megvitatni, hanem a szélesebb körű, járási és társadalmi méretű összefüggéseidre is fel kell hívni a figyelmet. Tényismeretének forrása a „Tények és érvek" című kiadvány, melyet nemrégiben jelentetett meg a járási pártbizottság. A kiadvány adatait a Szlovák Statisztikai Hivatal járási kirendeltsége gyűjtötte össze. A lapok kivehetők a kiadványból, akár önálló, szemléltető anyagként is használhatók. — Számítok rád. Tudod, azzal a szavalattal is... — mondja Ludmila Podobová Kovács Anitának (A szerző felvétele) — Figyelni kell azonban az alkalmazás módjára — mutatta a lapokat. — Ki kell választani a megfelelőt, mert aki sokat markol, keveset fog. Ha azonban már irányítom a beszélgetést, akkor a sok közül elég egy vagy kettő, amelyik segíti érvelésemet. Gondosan eltette a lapokat, majd magához intette a beszélgetést figyelő pionírok közül az egyik kislányt. — Figyelj csak! — mondta neki. — Feljegyeztem, hogy pénteken délután melyik választó körzetben lesz találkozó. Számítok rád. Tudod, azzal a szavalattal is... A kislány. Kovács Anita, a magyar tanítási nyelvű alapiskola nyolcadik osztályos tanú- lója, aki pionírtudósító is, készséggel válaszolt: — Ott leszek. Tessék felírni a nevemet. Utána hozzám fordulva így folytatta magyarázatát: — Figyelni kell az agitátornak a választásokat megelőző akciók, találkozók és beszélgetések megrendezésére is. Legyenek azok tartalmasak és hangulatosak. Nem kell, hogy mindent egyedül rendezzen meg. Sőt, kívánatos, hogy másokat is mozgósítson. Számára ez nem jelent különösebb gondot, mert a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének városi vezetősége és a pionírcsapat tanácsa már tavaly védnökségi szerződést kötött, melynek egyik fejezete értelmében a pionírtudósítók készséggel közreműködnek, ha rendezvényeket szerveznek az agitátorok. A közreműködésről Kovács Anita így tájékoztatott: — Feldíszítjük az agitációs központ helyiségeit. Szemléltető táblákat, faliújságokat készítünk. Kikézbesítjük a meghívókat. Versek, dalok előadásával, jelenetek bemutatásával, műsorral szerepelünk a rendezvényeken. És persze meghallgatjuk, hogy mit mondanak. Visszhangként szólva ismételte meg Podobová elvtársnő: — ... meghallgatjuk, hogy mit mondanak! Sok mindenre figyelnie kell az agitátornak, mert mások meggyőzésében nagy szerepe van a kérdés fontosságának, jelenleg a választásokra való felkészülésnek n teljes nyíltságnak az igazság erejének, a világos és beszédes tényeknek, a lakosok iránti bizalomnak, a jó szervezőkészségnek. £s persze ^z agitátor saját, mély m"<T 3ződésének, másokot is tettekre buzdító lelkese désének. HAJDÚ ANDRÄS 1981. III. 19.
