Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám, csütörtök
VÁLLVETVE HARCOLUNK A BÉKÉÉRT Andrej Gromiko pohárköszöntője Mint már közöltük, Andre) Gromiko Bohuslav Chfloupek tiszteletére kedden díszebédet adott, melyen a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. 1981. III. 19. A szovjet külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy a csehszlovák vendég moszkvai látogatására fontos időszakban került sor, amikor a szovjet párt és nép nagy lelkesedéssel látott hozzá az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott határozatok teljesítéséhez. A nemzetközi életben érződik a szovjet kommunisták kongresszusi tanácskozásának nagy hatása. A kongresszusi határozatok további erőteljes ösztönzést adnak a békéért, a népek nemzeti és szociális felszabadulásáért vívott harchoz. Leonyid Brezsnyev a kongresszuson kijelentette, hogy napjainkban nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése. És nekünk nemcsak, hogy megvan az akaratunk mindent megtenni a világbékéért, hanem világos programot is kidolgoztunk megőrzéséért és megszilárdításáért. Az utóbbi években a szemmel láthatóan kiéleződött nemzetközi helyzetben a Szovjetunió türelmes és elvszerű politikájáról ad tanúbizonyságot. Lenini békepolitikánkat állítjuk szembe a legagresszívabb imperialista erők veszélyes militarista irányvonalával. Teljesen törvényszerű, hogy javaslataink a világpolitika érdeklődésének középpontjába kerültek. A nyugati országok kormánykörei is nagy érdeklődést tanúsítottak Irántuk annál is inkább, mert manapság már egykönnyen nem vehetik semmibe a népek békeóhaját. Az új szovjet kezdeményezések értékelésével kapcsolatosan különféle állásfoglalások hangzanak el, köztük nem eléggé meggyőző, vagy egyszerűen hamis hangok is. Ezek a hangok azonban nem jellemzőek az új szovjet békekezdeményezéseknek nevezett javaslat általános nemzetközi visszhangjára. Igen, részünkről tulajdonképpen offenzíváról van szó, azonban nem fegyverrel a kezünkben, hanem a fegyverek ellen, nem vérontásra, hanem annak érdekében, hogy a jövőben már sose folyjon vér. Nagyszerű lenne, ha offenzívánkhoz csat* lakozna valamennyi ország. Tömören: minden okunk meg van annak leszögezésére, hogy a Moszkvából elhangzott erőteljes békefelhivás mindenütt meghallgatásra talált. Leonyid Brezsnyev a közelmúltban több ország és állam kormányfőjéhez személyes üzenetet intézett, amelyben felhívta a figyelmet a XXVI. kongresszuson ismertetett kezdeményező javaslatokra. Így megnyílt az út a konkrét tárgyalások előtt. A kongresszus halaszthatatlan kérdésként vetette fel az atomháború elhárításának kérdését. E téren legfontosabb feladat a stratégiai fegyverrendszerek korlátozása és csökkentése. Országunk kinyilvánította, hogy hajlandó folytatni a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról szóló tárgyalásokat, de ugyanakkor persze meg kell őrizni mindazt a pozitívumot, amelyet e téren eddig elértünk. Természetesen szó sem lehet arról, hogy lemondjunk az egyenlőség és a felek egyenlő biztonságának elvéről, mert kizárólag az említett elvek fenntartása mellett van kilátás a tárgyalások sikerére, többek között a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ilyen jellegű tárgyalásnak a két nagyhatalom között érthető okoknál fogva rendkívüli jelentősége lenne. A Szovjetunió megállapodást Javasolt arról, hogy már most mondjanak ki moratóriumot a közép-hatótávolságú új típusú NATO-rakéták, valamint a szovjet rakéták európai telepítésére. Röviden fogalmazva: moratóriumot az említett fegyvert!- pusok jelenlegi minőségi és mennyiségi színvonalára, beleértve természetesen az USA előretolt nukleáris fegyvereit e térségben. A moratórium ellenzői már hallatták hangjukat és kétségeket igyekszenek kelteni a szovjet javaslatok konstruktív volta iránt, azt a gondolatot próbálják elfogadtatni, hogy a moratórium hozzájárulna az említett típusú atomfegyverek állítólagos szovjet fölényének rögzítéséhez — olyan fölény állandósításához, amelyet épp a moratórium ellenzői agyaltak ki. Nyugati partnereinknek a moratórium kérdését objektivan és komolyan kell megvitatniuk. Az európai biztonsággal ösz- szefüggő másik fontos témakör, melyre javaslataink is vonatkoznak, a kölcsönös bizalom- erősítő intézkedések körének kiszélesítése. Amint kongresz- sznsunkon kinyilvánítottuk, készek vagyunk azok érvényét kiterjeszteni a Szovjetunió egész európai területére, persze annak feltételeként, hogy a nyugati országok szintén kibővítik a bizalomerősítő intézkedések alkalmazásának a területét. Bízunk abban, hogy erre a kérdésre konstruktív választ kapunk. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban a közel-keleti békés és igazságos rendezés lehetőségéről szólt, hangsúlyozva azt, hogy nemzetközi értekezlet összehívása előrelépést hozhatna e téren. A továbbiakban a Perzsa-öböl térsége biztonságának szavatolásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy továbbra is érvényben vannak a Leonyid Brezsnyev Indiai látogatása során előterjesztett szovjet javaslatok. Andrej Gromiko hozzáfűzte: a Szovjetuniónak nincsenek ellenvetései, hogy ezzel párhuzamosan megvitassák az Afganisztánnal összefüggő kérdéseket. Természetesen érthető, hogy az afgán kérdés nemzetközi vonatkozásairól lehet csak szó, nem pedig Afganisztán belügyeiről. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy éppen azok a vezetők, akiknek politikájára a haditámaszpontok és idegen területen fekvő felvonulási térségek utáni állandó hajsza a jellemző, egyenlőségjelet próbálnak tenni a terrorizmus és a nemes célokért küzdő nemzeti felszabadító mozgalmak között. Nemcsak sértőek, hanem a társadalmi fejlődés objektfv Wf* vényeivel szöges ellentétben állnak a terrorizmusnak a nemzeti felszabadító mozgalmakkal való azonosítására irányuló kísérletek. A mindennapos gyakorlat igazolja, hogy az imperialista politika a terrorizmus fegyverét használja fel a népek függetlenségért és szabadságért vívott harcának az elfojtására. A Szovjetuniónak és szövetségeseinek a Varsói Szerződésben az a megtiszteltető küldetés jutott, hogy bolygónk békeharcának legfőbb támaszai. A szocialista országok, a baráti marxista-leninista pártok, valamint a népek közötti békét és barátságot védelmező erők az időszerű nemzetközi kérdések békés megoldását szorgalmazzák. A legegyenesebb út e tekintetben a tárgyalások útja. Egyes államférfiak nem tudnak megbékélni a tárgyalások, az országok közötti párbeszéd gondolatával. Teljesen helyénvaló annak a kérdésnek a feltevése, hogy ez nem csupán hangulat kérdése-e, és nem lenne-e értelmesebb nagyobb megfontoltsággal és komolysággal viszonyulni a tárgyalásokhoz és a párbeszédhez. Ez lehetővé tenné az országok közötti viták elhárítása útjának lényeges megrövidítését, valamint a gyorsabb, kölcsönösen elfogadható megállapodás elérését. Éppen ezért kongresszusunk hangsúlyozta a kelet—nyugati nyugodt és tárgyilagos párbeszéd égető szükségességét. Leonyid Brezsnyev kongresszusi beszámolójában ezt a kérdést alaposan és részletesen kifejtette. A szovjet nép nagy figyelemmel kíséri a csehszlovák dolgozó nép előkészületeit a CSKP XVI. kongresszusára. A csehszlovák népnek további sikereket kívánunk a fejlett szocialista társadalom építésében. A Szovjetunió és Csehszlovákia teljesen azonos nézetet vall a nemzetközi helyzet megítélésében is. A szocialista közösség többi országaival együtt aktívan harcolnak a feszültség enyhítéséért, a lázas fegyverkezés leállításáért és a leszerelésért, a békéért és az atomháború veszélyének csökkentéséért vívott harcban. Ennek egyik szemléletes bizonyítéka a mi jelenlegi találkozónk és tárgyalásaink, mondotta végezetül a szovjet külügyminiszter. A TASZSZ nyilatkozató Az Egyesült Államok fokozza a feszültséget '(CSTK) — A TASZSZ szovjet hírügynökség tegnap a következő hivatalos nyilatkozat tót adta ki: Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke az elmúlt napokban nyilvánosan (kijelentette, hogy továbbra is ellátja amerikai fegyvereikkel az afgán ellenforradalmárok bandáit, melyeik Pakisztán és Irán területéről szivárognak be Afganisztánba. Már régen közismert, hogy egyes országokkal együtt épp az USA szervezi a hadüzenet nélküli háborút Afganisztán kormánya és népe ellen. Hivatalosan ezt a veszélyes politikát most először erősítette meg az amerikai elnök. Ezzel az Egyesült Államok új szintre emeli részvételét az Afganisztán belügyeibe való fegyveres beavatkozásba. Az amerikai kormánynak ezek az akciói tovább bonyolítják a helyzetet egész Délke- let-Azsiában, és újabb akadályokat gördítenek az Afganisztán körüli helyzet politikai megoldásának útjába. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya Reagan elnök kijelentését provokatívnak és ellenségesnek minősítette. Ezzel az értékeléssel egyet kell érteni. A szovjet vezetés megállapítja, hogy az Egyesült Államok elnökének nyilatkozata szerint a feszültség fokozására történnek erőfeszítések, ami azt bizonyítja, hogy folytatódni fog a beavatkozás egy független ország — az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság — belügyeibe. A jelen helyzetben azonban ezek a próbálkozások nem hozhatnak olyan eredményeket, amilyeneket kezdeményezőik várnak. Sőt, a próbálkozások ellenük fordulhatnak. Ami a dolog másik oldalát illeti az USA a világ egyes körzeteiben életrehívja, vagy fokozza a feszültséget amit azután arra használ föl, hogy újabb katonai támaszpontokra tegyen szert ma az Indiai-óceánon és a Perzsa-öbölben, hol* nap pedig valahol másutt. Hogy fokozhassák fegyveres erejüket az amerikai területtől több ezer mérföldre, arra a feszült helyzetre hivatkoznak, melyet saját akcióik okoztak. Ezt a helyzetet ürügyként használják fel olyan jelentős nemzetközi lépések megakadályozására, mint egy nemzetközi konferencia összehívása az Indiai-Óceánnak a béke övezetévé való nyilvánításáról. A Szovjetunió az elmúlt időben, mindenekelőtt az SZKP XXVI. kongresszusán új jelentős békejavaslatokat tett, melyeket nem utolsósorban az Egyesült Államoknak címeztek. Országunk kész komoly és konstruktív párbeszédet folytatni a jelenlegi nemzetiközi helyzet időszerű kérdéseiről és a megoldás kereséséről. Ez teljes mértékben érvényes az afgán kérdés nemzetközi aspektusaira is. A másik oldalon azonban kell, hogy teljesen világos, legyen: amíg Afganisztán népe és kormánya ellen folytatódnak a katonai beavatkozások és az agresszív akciók, a Szovjetunió ennek a baráti szomszédos országnak továbbra is segítséget nyújt olyan mértékben, amilyenre szüksége lesz. Madridi találkozó Nincs magyarázat a nyugati válasz halogatására (ČSTK) — A madridi találkozó plenáris ülésén az elmúlt napokban néhány NATO- ország képviselője igyekezett elhárítani magáról a felelősséget a tanácskozás valamennyi résztvevője számára elfogadható záródokumentumok előkészítésének akadályozásáért. Ez mindenekelőtt az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehíváséBohuslav Chňoupek pohárköszöntője Hazánk külügyminisztere válaszában megelégedéssel nyugtázta, hogy lehetősége nyílt közvetlenül az SZKP XXVI. kongresszusát követően a Szovjetunióba látogatnia, abban az időszakban, amikor a szovjet nép energiáját és erőfeszítéseit mozgósítva megkezdte a kongresz- szuson kitűzött fontos határozatok teljesítését. Bohuslav Chňoupek a továbbiakban hangsúlyozta: „A kongresszus a dicső lenini párt szilárd egységének szemléletes bizonyítéka volt, a párt iránti töretlen bizalom és támogatás megnyilvánulása. A kongresszus ismét megerősítette, a békéért vívott harc lenini külpolitikájának helyességét, melyet Leonyid Brezsnyev pontosan megfogalmazott. Az SZKP XXVI. kongresszusa rendkívül fontos eseményként íródik be nemcsak a szovjet párt és a szovjet állam történelmébe, hanem a világtörténelembe is. A kongresszus határozatai a csehszlovák kommunisták és dolgozók körében rendkívül széleskörű és pozitív visszhangot váltottak ki. Ezek a határozatok jelentős hatást gyakorolnak pártunk közelgő XVI. kongresz- szusára, melynek előkészületei légkörében él egész Csehszlovákia, és új alkotó ösztönzést jelentenek a legfelsőbb pártfórum számára. Munkánk eredményeinek értékelése során ezzel összefüggésben elsősorban azt hangsúlyozzuk, hogy barátságunk magva kommunista pártjaink és központi bizottságaink együttműködésének állandó szilárdítása a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus alapelveinek szellemében, főképp Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák főtitkár elvtársak rendszeres találkozói. Az említett találkozók kedvező hatása érződik kapcsolataink minden területén. Hazánk külügyminisztere a továbbiakban kijelentette, hogy Csehszlovákia hasonlóan, mint az egész világ, rendkívüli figyelmet szentel az SZKP XXVI. kongresszusán ismertetett szovjet békekezdeményezéseknek. Teljes mértékben feltétlenül támogatjuk azokat, mert azok útmutatóul szolgálnak arra, hogyan kell védelmezniük az egész emberiség létérdekeit, hogyan kell hozzájárulnunk a nemzetközi helyzet megjavításához, a háborús veszély elhárításához az enyhülési folyamat megszilárdításához és kiszélesítéséhez. Más szóval a békejavaslatok eme komplexumát kimerítő válasznak tartjuk napjaink legfontosabb kérdéseire. A nemzetközi kapcsolatokban ezek a békejavaslatok teljesen új helyzetet teremtenek. Az Európa szívében fekvő Csehszlovákia szempontjából rendkívül fontos az a körülmény, hogy az új szovjet Icezdeményezések teljes mértékben az enyhülési folyamat megszilárdítására és annak katonai területre történő kiterjesztésére vonatkoznak. Ezért e példától ösztönözve még aktívabban hozzá kívánunk járulni az enyhülési folyamat elmélyítéséhez, mert az egyaránt kedvező és előnyös a világ kis- és nagy államai, a keleti avagy a nyugati féltekén fekvő országok számára. A baráti szocialista országokkal közösen álltunk az enyhülés bölcsőjénél, úgy mondanánk az érési folyamatnál, s a továbbiakban is közösen védjük és fejlesztjük tovább az enyhülési folyamatot. Ez a faladat jelenleg annál sürgetőbb, mert az agresszív imperialista körök és a pekingi hegemonis- ták avanturista politikája egyre inkább gátolja a békés nemzetközi kapcsolatok stabil fejlődését. Ezt a politikát határozottan visszautasítjuk. Ahogy eleve hiábavalók a történelem kerekének visszaforgatására Irányuló kísérletek, éppúgy nem kecsegtetnek sikerrel annak az enyhülési folyamatnak a meghiúsítására szőtt tervek, amely már mély gyökereket eresztett Európában és a világban. Ezzel összefüggésben a lenini párt XXVI. kongresszusán felvetett gondolatok mindennapos gyakorlati tevékenységünk során kiapadhatatlan tapasztalatforrásként és az ösztönzés erejével hatnak. nak problémáját illeti. A nyugati országok képviselői azonban sehogy sem tudták megmagyarázni, miért vonakodnak konstruktív választ adni a legújabb szovjet javaslatokra. Jurij Dubinyin a szovjet küldöttség helyettes vezetője hangsúlyozta, hogy a helsinki Záróokmány, amely többek között magában foglalja a bizalomerősítő intézkedéseket is, gondosan összeállított dokumentum. Az ezen Intézkedéseik kibővítésére irányuló szovjet javaslatok természetesen megkövetelik, hogy a nyugati fél is megfelelő konstruktív lépéseket tegyen. Nőszervezeti tanácskozás Budapesten (ČSTK) — Budapesten konzultatív tanácskozást tartottak a nemzetközi nőszervezetek képviselői. A tanácskozáson megvitatták az október 8—13. között Prágában megrendezésre kerülő Nők Világkonferenciájának előkészületeit. A találkozón hazánkat Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség elnöke képviselte. Folytatódnak az űrkísérletek (ČSTK) — Vlagyimir Ko- valjonok és Viktor Szavinih szovjet űrhajósok, akik már hatodik napja dolgoznak a Szaljut-6 — Szojuz T 4 —■ Progressz 12 űrkomplexum fedélzetén, tegnap befejezték az űrállomás rendszereinek és berendezéseinek Ismételt őszszekapcsolását és a Progressz 12 teherűrhajó rakományát átszállították. Az űrhajósak a programnak megfelelően a fedélzeti irányító rendszer normális működésére ügyelnek. Emellett különböző kísérleteket végeznek. Az Osztrák KP Központi Bizottságának ülése (ČSTK) — Bécsben leg nap ülést tartott az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésen felszólalt Franz Muhri, a párt elnöke és beszédében az SZKP XXVI. kongresszusának jelen tőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunisták kongresszusa nagy kihalással van a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tovább! fejlődésére, az enyhülésért és a békéért folytatott harcra A Központi Bizottság ülésének napirendjén szerepeltek Ausztria jelenlegi gazdasági gond'ai megoldásának lehetőségei is.
