Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-06 / 31. szám, péntek
A jubiláló L. Gály Olga Rohan az idő és egyre több gyümölcsöt érlel a „harmadvirágzás“. Közben felváltva kíséri az életünket bánat és öröm. A közelmúltban - alig egyetlen esztendő alatt - örökre itthagyta a csehszlovákiai magyar szellemi-irodalmi- művészeti életet Bábi Tibor, Laczkóné Kiss Ibolya, Szabó Béla, Bácskái Béla és Lörincz Gyula. Ám nemcsak gyászolunk. Egyre gyakrabban vagyunk tanúi hazai alkotók ígéretes sikerének, ünnepeljük egy-egy életpálya fontos állomását. Tavaly már azok is (Duba Gyula, Török Elemér és többen mások), akik a kezdéskor alig huszonévesen váltak a „harmadvirágzás“ részeseivé, születésük félszázadik évfordulóját ünnepelték. A derékhad köszöntése folytatódik. A napokban L. Gály Olga jubilál. Losoncról (Lučenec) indult. A losonci Kármán József Gimnáziumban érettségizett. A mindig élénk szellemi életet élt dél-szlo- vákiai város, akárcsak kortársainak (Berkó Sándornak, Szabó Gyulának, Szeberényi Lehelnek) és sok íróművész elődjének (Kármán Józsefnek, Madách Imrének, Komlós Aladárnak) döntően meghatározta az életét. Itt szerette meg az irodalmat, itt kerültek először a kezébe Petőfi, Ady, Kosztolányi, Heine és Verlaine versei, akikkel szellemi rokonságot érez és akiket ma is példaképeinek tekint. A csehszlovákiai magyar szellemi élet kibontakozása kezdetén Bratislavába került és az 1948. december 15-én indult Új Szó egyik első munkatársa lett. Kezdetben szerkesztőségi titkárként dolgozott. Majd a levelezési rovatba került szerkesztőnek. A levelezési rovatban eltöltött korszakát azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az induláskor, az ötvenes évek elején az Új Szóban közölt anyagok jelentős része a levelezők által küldött írásokból állt, ők jelentették a lap munkatársai hálózatánäk a legerősebb részét. Szerkesztői munkásságának második állomásaként az Új Szó kulturális rovatában dolgozott. Egri Viktornak volt a helyettese. Ezt a rovatot nemcsak szerkesztette, hanem szervezte is. Ezúttal írókat, költőket gyűjtött az Új Szó köré. Közben kamatoztatta a Kármán József Gimnázium irodalmi önképzőkörében szerzett tapasztalatait, versbe öntötte ifjúkori élményeit. Első verse nyomtatásban Nem engedjük címmel az Új Szóban 1951-ben jelent meg. Aztán egyre gyakrabban közölt verset az Új Szóban, az Alkotó Ifjúságban, a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél című negyedévenként kiadott képeskönyvben, a Fáklyában és a többi csehszlovákiai magyar sajtótermékben. Később (1956 végétől 1961-ig) a Hét szerkesztőségének a munkatársa, 1961 -tői 1964-ig a Bratis- lava-vidéki járás Új Élet című lapja magyar nyelvű mellékletét szerkesztette, aztán 1971-ig szabadszóként, majd 1971 tői 1976-ig a Nő szerkesztőségében dolgozott. Verselt, fordított, cikkeket, riportokat írt. Évekig a CSEMADOK-ban dolgozott alapító tagként, majd társadalmi tisztségviselőként. Azok a forró hangulatú, családias és színvonalas kultúrális rendezvények, amelyek a CSEMADOK bratislavai helyi szervezetének tevékenységét az ötvenes évek elején jellemezték, sok tekintetben az ő nevéhez is fűződnek. Kultúrfele- lősként ő szervezte és irányította a helyi szervezet kulturális munkáját. Annak idején tagja volt a CSEMADOK kerületi bizottságának is. A CSEMADOK-ban kifejtett tevékenységével párhuzamosan bekapcsolódott a Csehszlovák Nő- szövetség munkájába. Sokáig aktivistaként, majd a központi bizottság és a központi bizottság elnökségének tagjaként dolgozott. Munkájáért a CSEMADOK-tól jubileumi, a nőszövetségtől ezüst érmet kapott. Szerkesztőként, költőként és társadalmi munkásként egyaránt arra törekedett, hogy kibontakozzék és egyre erőteljesebbé váljék a csehszlovákiai magyar dolgozók Jelentős eredmények Az Észt Szocialista Köztársaság oktatásügye nagy hagyományokra tekinthet vissza. A múlt század végén az egykori cári Oroszország területén itt volt a legkisebb az analfabéták száma: míg a mai orosz föderáció területén a lakosság 29,6 százaléka tudott írni, olvasni, az írástudók részaránya Észtországban 92,2 százalék volt. 1940-ben vezették be a hétosztályos tankötelezettséget, 1959 és 1962 között pedig a nyolc- osztályost, a tervekben pedig a tizenegy osztályos tankötelezettség szarepei. Az első osztályba hétéves korukban mennek a gyerekek. Azoknak, akik nem jártak óvodába, hatéves koruktól előkészítőt szerveznek - általában szombaton, két-három órás foglalkozásban. A nyolcadik osztály elvégzése után a szakképzés három iskolatípusába kérhetik felvételüket a tanulók. Jelentkezhetnek a kétéves szakmunkásképző intézetbe, a hároméves szakközépiskolába és a négyéves technikumba. A szakközépiskolásoknak csaknem a fele - tizenegyezer gyerek - ipari és építőipari szakközépiskolában tanul. Az általánosan képző középiskola tizenegy osztályos - eltérően a Szovjetunió többi köztársaságától, azokban tíz év a tanulmányi idő. Az iskolákban az oktatás anyanyelven folyik, az oroszt tantárgyként tanulják első osztálytól kezdve. Az orosz nyelv tanulása fakultatív. Léteznek még speciális, idegen tanítási nyelvű iskolák is. Ide különböző vizsgálatok után kerülnek az első osztályosok. Négy évig tantárgyként tanulják az idegen nyelveket, ötödiktől kezdve pedig egyes tárgyakat (földrajzot, történelmet) az illető idegen nyelven tanulják. Egyes észtországi középiskolákban különféle tagozatok működnek: fizika-matematikai, természettudományi, humán és művészeti (ének-zene és képzőművészeti). Észtországban minden tízezer lakosra százhatvanhat egyetemista és főiskolás jut, több, mint bármelyik európai tőkésországban (ez az arány Angliában például nyolcvanhárom, az NSZK-ban negyvennyolc). 1946-ban alapították meg az Észt Tudományos Akadémiát, s az észt tudósok jelentős eredményeket értek el, elsősorban a fizika, a kémia és a kibernetika területén. (Lityeraturnaja Gazeta) kulturális, irodalmi, művészeti élete. Eddig három verseskötete (Hajnali őrségen, 1953, Halkan szólok, 1967, Tiszta vászon, 1976) és több fordítása jelent meg. Az utóbbiak közül kiemelkedik Milán Lajčiak: Ének a nagy barátságról című - a maga korában nagy sikert aratott - elbeszélő költeménye. Neki köszönhető Peter Jilem- nický: Cukor című regényének és Anton Hykisch Mesterek kora című hétköznapi történelmi regényének magyar nyelvű tolmácsolása. Eddigi pályáján mennyiségileg viszonylag szerény, érzelmileg azonban telített, formailag fokozatosan fejlődő lírát teremtett. A csehszlovákiai magyar irodalomnak ahhoz a szárnyához tartozik, amelynek tagjai a felszabadulás és Február után az élet lehetőségét visszakapott ember örömével és hálájával kezdtek el dolgozni, kezdték építeni a szocialista társadalmat. Az anyanyelvi sajtót és az anyanyelvi irodalmat nemcsak igényelte és szervezte, hanem sajátos írásokkal segítette és gazdagította. A toll fegyverével küzdött azért, hogy a legnemesebb emberi eszmék a csehszlovákiai magyar dolgozók körében is egyre nagyobb mértékben elterjedjenek és gyökeret eresszenek. Indulása kezdeti éveiben költőként a legtöbbször a családi élet szépségéről és öröméről, az emberi kapcsolatokról, a békéről, a szocialista építés sikeréről, az elnyomott népek felszabadításáért küzdő Szovjetunióhoz fűződő barátságunkról, a haza szemet-lelket gyönyörködtető tájairól írt. A Tátrai' kép című versében például a Tátrát is a magáénak érző és valló ember örömével írta: ,.Tárulj ki szem és szív, öleld át, mert a tiéd, mi körötted ragyog." A Lehullt a függöny című versében a dolgozók diadalát és győzelmét így öntötte sorokba: ,,Nemcsak látni, de járni is tud az eddig féken tartott nép, most hát megindult dübörögve élni a maga életét.“ A költőt gyakran méltatlanul mellőzték, ö azonban töretlenül hű maradt hitéhez és a költészethez. Gály Olga a közben elmúlt három évtized alatt alig változott. Ma is élénk, fiatalos. A „harmadvirágzás“ költőjét jubileuma alkalmából a kolléga és a harcostárs szerete- tével köszöntjük. Balázs Béla Fesztivál - időpontok A csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom újabb fesztiválok, központi seregszemlék előtt áll. Nemrégiben ezekben a hasábokon jelentek meg a nyugat-szlovákiai kerületi fesztiválok időpontjai, melyeket most a teljesség kedvéért űjfent közzéte- szünk. A színjátszó csoportok március 20-22-én találkoznak Érsekújváron (Nové Zámky). A bábegyüttesek, gyermekszinjátszó csoportok és kisszínpadok seregszemléje Gután (Kolárovo) lesz március 28-29-én. Április 4-5-én a Galántai Városi Művelődési Házban kerül sor a vers és prózamondók, az irodalmi színpadok, illetve kisszínpadok versenyére. A közép-szlovákiai kerületben Losoncon (Lučenec) március 26-27-én lesz a vers- és prózamondók, valamint az irodalmi színpadok, illetve kisszínpadok találkozója. A kelet-szlovákiai kerületben minden valószínűség szerint Szepsiben (Moldava nad Bodvou) zajlanak majd a kerületi versenyek gyermek és felnőtt színjátszó csoportok, kisszínpadok, vers- és prózamondók részvételével. Az időpont még szintén nem biztos, valószínű azonban az április 2-5. A XVIII. Jökai-napok időpontja: május 16-21; a VI. Dunamenti Tavaszé: május 28-31. Tehát mind a kerületi versenyekig, mind az országos szemlékig van még idő bőven, amelyet bizonyára az eddiginél is lendületesebb, átgondoltabb munkával töltenek az amatőr művészek.- ez - a Szép szavak költője Rácz Olivér: Őszi máglya Rácz Olivér sokrétű alkotói pályája a „harmadvirágzás“ kezdeteitől napjainkig ível. Már az ötvenes évek elején gyermekmeséket és műfordításokat publikál. 1958- ban jelent meg első verskötete (Kassai dalok), melyet a kritika még hűvösen fogad: felrója a költőnek, hogy elszakad a társadalmi kérdésektől, pedig a kötet művészi színvonala felülmúlta az akkori csehszlovákiai magyar líra átlagát. Több mint húsz év elteltével - jelentős regények, novellák, ifjúsági müvek, műfordítások után - jelentkezik most Rácz Olivér verses kötettel, melyet méltán nevezhetünk összegezésnek, a társadalmat és az embert jól ismerő költő világképe kiteljesedésének. Szép szavak élményét kínálja itt a vers, akár könnyed, akár súlyos mondanivalót hordoz, hagyományt és szabályt jelent, ahol a ritmus mindig természetes, a rím és a hangsúly megtalálja pontos helyét. Elkezdett és befejezett költemények ezek, természetessé csiszoltak; a megformáltság szempontjából nem egy esetben lehetnek minták és példák. Az Őszi máglyában található közel nyolcvan vers hat ciklusban rendeződik el, s tematikailag különálló csoportokba sorolható. Politikai tárgyú költemények vannak a Fekete angyal-ban, a hitves irántj szeretet verseit gyűjti egybe az Őszi máglya, messzi országok, városok emlékeit őrzi a Távoli képeslapok, s a kötet utolsó ciklusa, A vándor megpihen, a költő genezisét és életútjának számvetését adja. A kötet versanyagában ismételten előbukkannak a japán mértékre írott, rövidke, változó művészi értékű versikék. A költemények hangulatának gyakori szí- nezője a múltra (ifjúkorra) való emlékezés, a nosztalgia és az elmúlás meg-megjelenő képe. „Számos versének álmatag befejezése van, mintha alkonyodóba forduló ég alatt csendülnének...“- írta első verskötetének egyik kritikusa. Az ilyen versek keletkezésének alkotói hangulatát hűen tükrözi a kötet első ciklusából (Jávorfából furulyácska) többek között az Álom és valóság című vers néhány sora is: ..Légy döngicsél az ablakon;/egy régi, régi nótát / zümmög szívembe csendesen. /Lágy félálomban hallgatom,/s eltölt a tunya jóság.“ Ezt az érzést színezik a személyes emlékezések és a múlt szemlélete: „...szíveden múltak árnya borong“, (Visszhang), ,,De halk visszhangja száll még, /lapja felett még ott ragyog az árnyék:/ a meglebbenő, hűs, fehér kezek / s a halhatatlan, hű emlékezet“, (A zongorát lezárták). Az első ciklus utolsó, egyben a kötet leghosszabb költeménye- Befejezetlen szimfónia - életérzésének változásával, dinamikájával különbözik az elözö költeményektől: „Meztelenül kell a szó; nem elég /ünnepi köntöse szép szavú dalnak,/ alkonyi versnek; a ringató, illanó, /vágyakat altató díszek, a rímnek./ Sürget a perc...“ A szinte forradalmi hangváltás arra enged következtetni, hogy a költőt már nem boldogítja csak a szavak játszi varázsa, a hangulat vagy éppen a szalonköltészet kifinomult kellékeijés mil- liője, új és valóságosabb távlatot nyit az „emberi szó“ és az „emberi gond“, mely a költészetnek talán egyszerűbb, de mélyebb és igazabb tárgya. Ennek a felismerésnek a jegyében születnek a politikai tárgyú versei, melyek a Kassai dalok ugyanazon témaköre továbbgyűrüzéseként hatnak. Rácz fasizmus- és háborúellenessége, az elnyomottakkal együttérző őszinte szolidaritása a legmagasztosabb politikai tartalommá kovácsolódik e költeményekben. Lidice, Rosztov, Orado- ur éppúgy, mint Hirosima a Fekete angyal-ban, az erőszak, a barbarizmus szimbóluma az Una palo- ma biancaban; az elnyomás és faji kérdés máig időszerű problematikája Az úr és a néger vagy a Fekete futó című versekben; a korunkban még megoldatlan, az egész emberiség biztonságát, békéjét veszélyeztető kérdéseket vetnek fel. Az emlékezetes Újkori óda Janus Pannoniushoz című vers mintájára Rácz a későbbiekben is idéz történelmet, költö-ösöket és példaképeket. József Attila a Dunánál című költeményének egyik gondolatát kölcsönzi verseimnek („Rendezni végre közös dolgainkat...“) és Ady Endre Magyar jakobinus dalának sorát - „Dunának, Oltnak egy a hangja“ - idézi a Hernád-parton (Szülőföld); Prágában Nezval és Hašek üzenetét tolmácsolja költőien (Talán egy téli este). A nagy költő-elődök előtti tiszteletadással olvad össze Rácz egyértelmű internacionalizmusának lírikusi kifejezése: „Együtt vetettünk. Mit ér a múlt, /ha mérge él csak, gyümölcse nem?/ Ne bántsuk egymást sajgó múltakért, /legendahősök tévedéséért:/ építenünk kell. /Bizonyítanunk kell./ Dolgoznunk kell:/ egy egész világ előtt lettünk igazi tanúk.“ S tovább: „Közös a hazánk. /A nagy, és ez a szúkebb is./ Itt nemzet él - s vele /más nemzetek. Csehek, szlovákok, magyarok - emberek. “ A köteteimet viselő ciklusban: egy érzelmes hangulat szökik versbe, egy természeti kép megelevenedik, az olvasó szinte a zene világába kerül - sejtetések, szimbólumok, érzékletes költői képek teszik teljessé a tiszta szerelmi érzés kibontakozását. Lírikusunknak különös adottsága van a parányi érzelmi mozzanatok megragadásához. Legsikerültebb versei e témakörből az Esti dal, Vázlat, Éjfél után, Őszi máglya, Prágai képeslap, Februári levél. A képek különös kapcsolódása és az asszociációk sajátossága miatt Rácz költészetét (a szerelmi tematikán túl) vallomáslírának nevezhetjük nyíltan megvall olyan élményeket, amelyek egyéniségének mélyén rejlenek. Remekbe esztergályozott, szépen csiszolt müdaraboknak van csak helyük lírájában, melyek elsősorban nem utánérzésből vagy technikai ügyeskedés nyomán születtek, hanem a szép formáknak a szép eszme rangjára való emeléséből. „.. .minden szép, ami örök“ - hirdeti a lírikus esztétikájának lényegét a Gina üzent című költemény. Rácz azon formaművészek egyike, akik a legszebb rímeket, sorokat, strófákat írták eddig hazai magyar költészetünkben, de csak részben kínál és csak részben ad teljes emberi dokumentumokat, mert a kötött forma a mondanivalót jellemzően körülhatárolja. Hangulatai sosem drámaiak, feszültséggel telítettek; a mai élet hétköznapjai nem kötik le a figyelmét, s így törvényszerűen távol marad a bennünket most körülvevő világtól, valóságtól. Jelenünk emberének szerteágazó problémáiról csak közvetve, a múlton keresztül szól. Rácz Olivér hagyományőrző költői élménye és szimbolikája az intellektuális líra elemeivel keveredik: önmaga kifejezésére többször a múlt nagy kultúráiból vagy költőpéldáktól vesz át szimbólumokat. Mindez úgy hat, mintha a lírikus tudatosan félig áttetsző álarcot öltene magára, az esetleges szerep azonban nem csupán idegen költői motívumok és kellékek alkalmazását jelenti, s végképp nem idegen érzelmek tárgyias átélését - sokkal többet ennél. A kultúra, a példaképeken, a motívumokon túl jelenti egy emberi-költői magatartás elsajátítását, sugalmazó hatását, amely a befogadóban elveszti idegenségét, mert személyiségéhez valóságos szállal kapcsolódik. Felszabadít valamely addig lappangó vagy elfojott lelki tendenciát, megold bizonyos konfliktusokat, s ezzel lehetővé teszi az alkotást és megkönnyíti a vallomást, a költő egyéniséget segíti az ideál irányába fejlődni. A részint fölvett álarc mögött a lírai lényeg őszintesége van, mely a kötetet záró, részleteket és egészet átfogó, epikai fonal köré csoportosuló költeményekben (Genezis, A vándor megpihen, Titkos pör irat...) éri el végső célját. Alabán Ferenc ÚJ szó 1981. II. 6.
