Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-16 / 39. szám, hétfő

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról.) ben, az ifjúság körében végzett munkára, melynek célja, hogy a legszélesebb néprétegek meg­értsék és támogassák a párt po­litikáját. Ez munkánk eg} ik legfontosabb része. A kommu­nistáknak beszélgetniük kell az emberekkel, meg kell ől:et győzniük politikánk helyessé­géről, meg kell őket nyerniük politikánk támogatására. Ezen alapul a párt és a nép egysé­ge, szocialista rendszerünk fő politikai támasza, e rendszer stabilitásának alapja. BÉKÉBEN AKARUNK ÉLNI A nép a külpolitika terén is támogatja pártunk és államunk irányvonalát. Vonatkozik ez a CSKP-nek a Szovjetunió Kom­munista Pártjához és más test- várpártokhoz fűződő kapcso­lataira, valamint a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal fenntartott államközi kapcsolatokra. Ugyanúgy érvé­nyes ez a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban végzett munkánkra, a haladó és a demokratikus erőkkel ki­fejtett együttműködésre, mely­nek célja a feszültség enyhíté­séért és a békés élet megőrzé­séért folytatott küzdelem foko­zása. Ezekben a kérdésekben is azonos a kommunistáknak és a lakosság döntő többségének ál­láspontja. Szinte természetesnek vesz- szük, hogy országunk már 36 éve békében él, hogy nemzedé­kek nőnek fel, amelyek csak ol­vasmányaikból és a történe­lemből ismerik a háborút, a dolgozók kizsákmányolásán ala­puló tőkés rendszert. Éppen pártunk, az SZKP és a többi testvérpárt internacionalista kapcsolatai, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szilárd szövetség szavatol­ják a jövőben is nemzeti sza­badságunkat és állami függet­lenségünket, népünk békés éle­tét. E kapcsolatok jelentőségét kiemeli az a tény, hogy az utób­bi időszakban a reakciós impe­rialista körök tovább fokozzák a lázas fegyverkezést, konflik­tusokat, incidenseket idéznek elő és háborús pszichózist vál­tanak ki. Ez a veszélyes irány­vonal azzal párhuzamosan erő­södik, ahogyan mélyül a tőkés világ politikai és gazdasági vál­sága. Igyekeznek megingatni a szocialista országok stabilitását, meggyengíteni egységüket és szövetségüket. Szüntelenül tá­madják mindenekelőtt a Szov­jetuniót, de ugyanúgy Csehszlo­vákiát és a többi szocialista or­szágot is, igyekeznek megren­díteni az embereknek a szocia­lista rendszerbe, a kommunista pártba helyezett bizalmát. Ha alkalmuk adódik, nem haboz­nak teljes egészében kibonta­koztatni reakciós és felforgató tevékenységüket. A szocialista országok egysé­ge, mindenekelőtt a Szovjet­unióval kifejtett sokoldalú együttműködés politikai, gazda­sági és más területeken a meg­bízható védőpajzsa biztonsá­gunknak és független szocialis­ta fejlődésünknek, alapja biz­tonságos jövőnknek. Ez természetesen nem jelen­ti azt, hogy nem törekszünk a jó viszony fenntartására és fej­lesztésére az eltérő társadalmi rendszerű országokkal az egyen­lőség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös hasznosság elve alap­ján. A nemzetközi helyzet jelen­legi alakulása ismét arról győz meg minket, hogy a békéért, a feszültség további enyhítéséért szüntelenül keményen kell küz­deni az imperializmus agresz- szív tervei ellen. Egyelőre még korai dolog találgatni, milyen irányban alakul az Egyesült Államok új kormányának poli­tikája. Mindenesetre a legreak- eíósabb imperialista erőknek, főleg az Egyesült Államoknak eddig] irányvonala következté­ben a nemzetközi helyzet kiéle­ződött. E dolgok iránt minden kom­munista és minden állampolgá­runk élénken érdeklődik. Az évzáró taggyűléseken és a kon­ferenciákon nagyon gyakran szóba hozták a lengyelországi helyzetet. Jogosan tettek fel ezzel kapcsolatban kérdéseket. Lengyelország testvéri szövetsé­ges állam, szomszédunk, amely­hez bennünket politikai, kato­nai és gazdasági egyezmények fűznek. Ezért nem közömbös számunkra, ml történik ott. így — amint ez konferenciájukon már a jelentésben is elhangzott — a lengyelországi eseménye­ket osztályszempontból, a hala­dás szempontjából, helyes el­veinkből kiindulva kell magya­rázni az embereknek. Lengyelország példáján is lát­hatjuk, hogyan igyekeznek alá­aknázni a szocialista rendszert. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának legutób­bi ülése nyíltan megállapította, hogy az előző Időszak hibáira és fogyatékosságaira támasz­kodva ellenzéki, szociallstael- lenes és ellenforradalmi erők kezdték meg tevékenységüket. Nem a szociális problémák megoldására, hanem a szocialis­ta Lengyelország destabilizálá- sára, szocialistaellenes céljaik elérésére törekszenek. A LEMP Központi Bizottságá­nak a hét elején megtartott ülé­se élesen, nyíltan jellemezte a helyzetet. A Központi Bizottság azzal a felhívással fordult a párt tagjaihoz, hogy kommunis­taként viselkedjenek, s kommu­nistaként — határozottan, aktí­van járjanak el az üzemekben és mindenütt. Egyúttal figyel­meztette a szocialistaellenes és ellenforradalmi erőket: tartóz­kodjanak az olyan akcióktól, amelyekkel politikai és gazda­sági felfordulást keltenek és az egész lengyel államot ve­szélyeztetik — ahogyan ezt Ja- ruzelski, az új miniszterelnök mondotta. Fontos, hogy a LEMP Központi Bizottságának ülése hangsúlyozta: Lengyelország szocialista állam és az is ma­rad, teljesíti kötelezettségeit a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal szemben, s ebben a szellemben fog harcol­ni és dolgozni. Természetesen ez nem egyszerű dolog. 1968- ban és 1969-ben mi is átéltünk egy válságot. Természetesen nem lehet mindent egy kalap alá venni. Jól tudjuk azonban, mennyi visszásság és fejetlen­ség keletkezett, milyen súlyos volt nálunk is a gazdasági fel­fordulás, miyen hosszan tartott a leküzdése. Jól tudjuk, meny­nyi — gyakran becsületes — embert vezettek félre demagó­giával, milyen sok, szorgalmas politikai munkát kellett végez­ni ahhoz, hogy tisztázzuk a helyzetet, és helyreállítsuk a társadalom életének, mindenek­előtt a gazdasági életnek nor­mális menetét, gondoskodjunk a nép életszínvonalának eme­léséről és hozzáfoghassunk a szocialista társadalom további fejlesztéséhez. Jól tudjuk, hogy a lengyel elvtársakra nehéz, felelős mun­ka vár. Azt kívánjuk nekik, hogy pártjuk Központi Bizott­sága legutóbbi ülésén elhang­zottak szellemében küzdjenek a szocializmus ellenségeivel, meggyőzzék a munkásokat és a dolgozó népet útjuk helyessé­géről, s Lengyelország baráti szocialista országként velünk, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal egy sorban haladjon. A továbbiakban Gustáv Husák elvtárs a pártmunka lenini nor­mái érvényesítésének néhány tapasztalatáról beszélt. Nagyra értékelte azt az igényes, bírá­ló és önbíráló hozzáállást, amely a pártalapszervezetek év­záró taggyűléseit, valamint az üzemi és a városi pártkonfe­renciákat jellemezte. Ezen a tanácskozáson is felszólaltak az Egyesült Acélművekben, bá­nyákban és más munkahelye­ken dolgozó elvtársak — mon­dotta —, és tárgyszerűen, nyíl­tan és blrálóan beszéltek arról, mit sikerült elérniük, ml a fel­számolandó fogyatékosság és miért kell küzdeniük. Ez a hoz­záállás pártunk minden szerve­zetére jellemző. A párt megalapítása óta el­telt 60 évben, ugyanúgy, mint az elmúlt tíz és öt esztendő­ben, sokat értünk el. Tények­kel, számokkal, eredményekkel, népünk életével bizonyíthatjuk a párt politikájának helyessé­gét. De nem az a cél, hogy csak dicsekedjünk, hiszen a jő bornak nem kell cégér. Helyes, ha bírálóan tekintünk a külön­féle fogyatékosságokra, problé­mákra és visszásságokra. Sőt még ez sem elég, keresni kell felszámolásuk útját. Mindent nem lehet egyszerre megoldani, de sok olyan dolgot meg lehetne szüntetni és hely­re lehetne hozni, amelyek ne­hezítik munkánkat vagy éle­tünket. Szüntelenül hangsúlyoz­zuk, hogy a kommunista moz­galomban, a kommunista pártban a bírálat és az önbírálat az előrehaladás egyik legfonto­sabb eszköze. Aki önelégült és azt hiszi, hogy mindent jól csinál, nagyon gyorsan a ha­ladás fékezőjévé válik. Éppen az alapszervezetekben valamennyi pártfórumon el­hangzó bírálat és önbírálat s a pártonkívüli becsületes embe­reik bíráló szavának a meghall­gatása rendkívül fontos további előrehaladásunk szempontjá­ból. Ez nem lehet csupán a konferenciák körüli ügy vagy pedig ünnepélyes alkalom. Nem akarom túldicsérni — mondot­ta Gustáv Husák elvtárs —, de éppen ez az Igényes eljárás jellemezte az évzáró taggyűlé­sek és konferenciák tárgyalá­sát. Meggyőződésem, hogy ez­által jó alap jön létre a kerü­leti konferenciák előkészítésé­hez és tárgyalásához, a XVI. kongresszushoz és egész elkő- veükező munkánkhoz. TÁMOGATJUK A DOLGOZÓK KEZDEMÉNYEZÉSÉT Igen örvendetes a munka- kezdeményezés széles körű ki­bontakozása a kongresszus összehívásával, pártunk 60. év­fordulójával és a választások előkészítésével kapcsolatban. A munkások, a technikusok, a mezőgazdáik, a termelésben és a nem termelési szakaszokon dol­gozók kezdeményezéséneik nagy politikai, erkölcsi és anyagi jelentősége van. A járási bizottság elhangzott beszámolójában is szó volt a kötelezettségvállalásokról, a járásban folyó szocialista mun­kaversenyről, a dolgozók kezde­ményezéséről* Hasonlóképpen bontakozik ki a munka- és politikai kezdeményezés és ak­tivitás országszerte. Ez meg­győző bizonyítéka annak, hogy milyen kapcsolat fűzi a fel­szabadult dolgozó embert a társadalomhoz, amelynek gaz­dája, és saját életéhez. Bizo­nyára vannak a kötelezettség­vállalási és szocialista munka- verseny-mozgalomban is forma­lizmusról tanúskodó elemek, amelyeket minden területen ki kell küszöbölni. De e mozgalom magva jó, becsületes. Ezért po­litikai és gazdasági szempont­ból is nagyra becsüljük és igen tiszteljük. Amint mondani szokás — a társadalmat nemcsak a kom­munisták, hanem a lakosok milliói számára építjük. Ezért az emberek kezdeményezését támogatni, javítani kell, ser­kenteni, meg kell hallgatni né­zeteiket arról, hogyan dolgoz­hatunk jobban, sikeresebben. Az évzáró gyűlések és kon­ferenciák egész tárgyalása, va­lamint a mai tanácskozás lefo­lyása alapján is méltán mond­hatjuk — mutatott rá Husák elvtárs —, hogy a CSKP a XVI. kongresszus előtt a magas fokú aktivitás állapotában van,, kész arra, hogy még nagyobb lendü­lettel, még nagyobb harcias­sággal küzdjön a fejlett szo­cialista társadalom felépítése fő irányvonalának megvalósí­tásáért. Husák elvtárs a továbbiak­ban emlékeztetett arra, hogy az idén ünnepeljük meg a párt megalapításának 60. évforduló­ját. A párt nagy forradalmi hagyományait, amelyekhez Kladnót Is oly szoros kapcso­latok fűzik, ma mindenekelőtt a szocialista országépítés fel­adatainak t teljesítésével fej­lesztjük tovább. A nehéz, áldo­zatos küzdelmekkel és építő­munkával teli hatvan évből pártunk a társadalom mindenki által elismert vezető politikai erejeként került ki. A gyökeres forradalmi átalakulások, a tő­kés rend felszámolása, a nem­zeti szabadság és az állami ön­állóság biztosítása, a szocialis­ta gazdaság felépítése, az új, igazságos élet építése, ami a kommunista párt nagy küzdel­meivel függ össze, lakosaink millióinak szemében történel­mi jogot ad a pártnak arra, hogy az ország életének veze­tő ereje legyen. Ez azonban még jobban fokozza a ml fe­lelősségünket, a kommunisták felelősségét azért, hogy milyen a helyzet nálunk ma, és ho­gyan fog továbbfejlődni. A CSKP KB 18. ülésén meg­vonták a XV. kongresszus óta végzett tevékenység előzetes mérlegét — folytatta Husák elvtárs. Az általános fejlődési irányzat pozitív. Tovább erősö­dött szocialista rendszerünk, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma, megszilárdult az ország nemzetközi helyzete, biztosítottuk a gazdaság to­vábbi fejlődését és a nép magas életszínvonalát. A nemzeti jö­vedelem 20 százalékkal, az ipa­ri és építőipari termelés mint­egy 25 százalékkal, a mező- gazdaság pedig a két, rossz termést hozó év ellenére kb. 10 százalékkal nőtt. Ha ezeket az eredményeket egybevetjük a tőkés államok gazdasági és társadalmi válsá­gával, a munkanélküliek mil­lióival, az inflációval, a gaz­dasági megrendülésekkel, ak­kor különösen szembetűnik a hazánkban végbemenő pozitív fejlődés. Husák elvtárs hang­súlyozta, hogy ezeknek az eredményeknek az értékelése során figyelembe vesszük a fo­gyatékosságokat és a gyenge pontokat is. A központi bizott­ság 18. ülésén Is nyíltan szó volt róluk. Nem titkoljuk őket, hanem megoldásukra törek­szünk. A XVI. kongresszus meghatá­rozza az elkövetkező időszak feladatait, döntést hoz a fej­lett szocialista társadalom to­vábbfejlesztéséről és felépí­téséről. A Központi Bizottság Elnöksége és a szövetségi kor­mány az elmúlt napokban meg­tárgyalta Csehszlovákia társa­dalmi és gazdasági fejlesztése fő irányainak tervezetét a kö­vetkező öt évre vonatkozóan. E tervezetet valószínűleg e hó végén hozzák nyilvánosságra, hogy a kommunisták valameny- nyi állampolgár véleményt al­kothasson róla, észrevételeket tehessen mindaddig, míg a kongresszus nem dönt róla. A XVI. kongresszus elé a tár­sadalom és az élet pozitív fej­lesztésének reális programját terjesztjük. Ez arra irányul, hogy a nehéz feltételeik között is mindenekelőtt biztosítsuk a gazdaság további fokozatos fej­lődését, habár nem számítha­tunk olyan ütemre, amilyet a múltban megszoktunk. Másrészt pedig biztosítani akarjuk a nép anyagi és kulturális szükség­letei kielégítésének elért ma­gas fokát, és a lehetőségekhez mérten tovább akarjuk javítani. Emellett mindenekelőtt fi­gyelembe kell vennünk a ne­hezebb gazdasági feltételeket, amelyek a hetvenes évek köze­pe óta súlyosbodnak. Ebben az ötéves tervidőszakban .nyilván­valóan még Igényesebbek lesz­nek. E nehézségek következté­ben kellett egyes elgondolása­inkat módosítani, és emiatt nem sikerült teljes mértékben teljesítenünk a 6. ötéves terv egyes feladatait. Ha az okokat mérlegeljük — mondotta Gus­táv Husák elvtárs —, azt lát­juk, hogy vannak belső és kül­ső szubjektív és objektív okok. Igaz, hogy egyesek szívesen rejtőzködnének a kétségtelenül fennálló külső objektív okok mögé. Nekünk mindenekelőtt a belső szubjektív okokat kell elemeznünk, ahol rajtunk mú­lik a javulás. Miben rejlenek — röviden — a külső okok? Mindenekelőtt az egyre bonyolultabb nemzet­közi gazdasági fejlődésben s annak kihatásában a mi gaz­daságunkra. A nyersanyag-, energia-, élelmiszerárak és mindazon cikkek árának ro­hamos növekedéséről van szó, amelyekből Csehszlovákiának mint feldolgozó országnak nagy mennyiséget kell behoz­nia. További ok a tudományos­műszaki fejlődés gyors üteme, amely forradalmasítja a terme­lést, és ezáltal kiélezi a nem­zetközi konkurrenciát, amely­ben a kivitel során részt kell vennünk. Itt van továbbá a tő­kés gazdaság válsága is, amely ugyancsak megnehezíti érvényesülésünket a világpia­cokon. Ezeket a külső okokat nem változtathatjuk meg, ob­jektív realitásként kell őket elfogadnunk, amelyekkel a kö­vetkező években is számolnunk kell. Husák elvtárs a továbbiak­ban rámutatott, milyen fontos e kihatás ellensúlyozása szem­pontjából sokoldalú együttmű­ködésünk a Szovjetunióval, az a tény, hogy külkereskedel­münk két harmada a szocia­lista országokra orientálódik. A fennmaradó egyharmad azonban a nem szocialista or­szágokra esik, ahol teljesen és közvetlenül megérezzük a vi­lágpiaci árak növekedésének és a tőkés gazdasági válság­nak a következményeit. Ahhoz, hogy behozzunk, ki is kell szál­lítanunk, hogy az importért fi­zetni tudjunk. Ezért kiegyensú­lyozott fizetési mérlegre kell törekednünk. Ez most gazda­ságunk egyik fő feladata. A tüzelőanyagok, nyersanya­gok beszerzése nehezebb és költségesebb nemcsak szerte a világon, hanem Idehaza, ná­lunk Is. Beszéltek itt erről a kladnói körzetben dolgozó elv- társak, de nem más a helyzet Ostraván és az észak-csehországi barnaszénbányákban sem, s ugyanez érvényes a gazdaság más szakaszaira is. Ezek az irányzatok nem újak. Rohamosan kezdtek megnyil­vánulni a hetvenes évek köze­pétől. Pártunk Központi Bizott­sága már 1974 novemberi ülé­sén, majd pedig a XV. kong­resszuson is felhívta a figyel­met rájuk azzal, hogy aktív in­tézkedéseket kell foganatosíta­ni azért, hogy gazdaságunk al­kalmazkodjék hozzájuk. Nevet­séges volna, ha valaki csak ipgujjban járna, amikor kint havazik. Ugyanígy nevetséges volna, ha bárki is a gazdaság terén úgy tenne, mintha mi sem történne, ha azt hinné, hogy ma úgy dolgozhat, mint tíz évvel ezelőtt, amikor az olajár igen alacsony volt, úgv- hogy még olyan javaslatok is elhangzottak: zárjuk be a szén­bányákat. S ugyancsak olcsók voltak a fémek a gabonafélék és más nyersanyagok is A népgazdaság továbbfejlesztésé­ben, feladatainak meghatározá­sa során ezekből a nehezebb feltételekből kell kiindulnunk mind az energia- és a nyers- anyagárakat illetően, mind pe­dig a tudományos-műszaki fej­lődés ütemére vonatkozóan. KÖVETKEZETESEN FELTÁRNI MINDEN TARTALÉKOT Annak az útnak, a lényege, amelyet a XV. kongresszus e feladatok teljesítésével kapcso­latban kitűzött, egy mondat­ban foglalható össze: töreked­ni kell a hatékonyság növelé­sére és a munka minőségének javítására. Itt elsősorban a termelésről, de nemcsak a ter­melésről, minden munkaterü­letről szó van. Minden józan (Folytatás a 3. oldalon) 1981. II. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom