Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-28 / 50. szám, szombat

(Folytatás a 8. oldalról) két az építkezés időtartamának foko­zatos lerövidítésére. Külön figyelmet kell szentelni, hogy az új állóeszközöket és kapacitásokat a tervezett mutatóknak megfelelően helyezzék üzembe. A beruházásokat elsősorban azokra az akciókra kell összpontosítani, ame­lyek lehetővé teszik a kivitel növelé­sét, a behozatal csökkentését, továbbá a tüzelőanyag- és energiafogyasztás racionalizálási programjának megva­lósítására, a tüzelőanyag- és energia- források fejlesztésére, a korszerűsítés­re, a kapacitások jobb kihasználására, a nyersanyagok, elsősorban a fémek, valamint a munkaerő megtakarítását lehetővé tevő akciókra, a tudományos­műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósítását elősegítő és az élelmi­szer-önellátást növelő akciókra. Az új kapacitások, a már létező üzemek és vállalatok bővítése csak akkor jöhet számításba, ha a népgaz­daság szükségleteinek kielégítése nem biztosítható a már létező állóalapok jobb kihasználásával, illetve rekonst­rukciójával, vagy korszerűsítésével. Javítani kell a döntő fontosságú ak­ciók és programok beruházási és ter­vezési előkészítését, s emelni kell mű­szaki-gazdasági színvonalukat. Növelni kell a tipizált és ismételhető tervek részarányát azzal a céllal, hogy meg­gyorsítsuk és gazdaságosabbá tegyük az építkezések tervelőkészítését és tu­lajdonképpeni kivitelezését. A terme­lési és a nem termelési szférában is meg kell szüntetni a fölösleges építke­zéseket és meg kell akadályozni a be­ruházási költségek növekedését. Ennek érdekében javítani kell az irányítás minden szintjén a beruházásokra vo­natkozó döntések színvonalát. Minden téren érvényesíteni kell az építkezések kivitelezésének progresszív formáit. Növelni kell az újratermelési folya­mat hatékonyságát, elsősorban a már létező állóeszközök jobb kihasználásá­val. Az ipar valamennyi ágazatában fokozatosan csökkenteni kell a betöl­tetlen munkahelyek számát; az eddigi­nél határozottabban kell felszámolni az elhasznált, elévült és kihasználat­lan, elsősorban gépi állóeszközöket az­zal a céllal, hogy a dolgozók felsza­baduljanak a progresszív kapacitások többműszakos, hatékonyabb üzemelte­téséhez. XI. A lakosság életszínvonala 1981. II. 28. 9 A lakosság életszínvonalát illetően a párt gazdasági és szociálpolitikája alapvető céljának megvalósítását kö­vetkezetesen össze kell kapcsolni a társadalmi termelés hatékonysága nö­velésében, és a munkatermelékenység fokozásában elért eredményekkel. Tá­mogatni kell az emberek alkotóképes­ségének fejlesztését, társadalmi elkö­telezettségüket, magasfokú felelősség- érzetüket, s így hozzájárulni a szocia­lista életmód formálásához. A munka jellegében haladó változásokat kell eszközölni. Meg kell teremteni a szük­séges feltételeket a munkafegyelem és a munkafolyamat folyamatosságának javításához. Az életszínvonal alakulá­sára vonatkozó elképzeléseket illetően hangsúlyt kell helyezni a termelőerők fejlesztésére gyakorolt aktív hatására, a társadalmi érdekek, valamint az egyéni és csoportérdekek összhangjá­nak elmélyítésére. Növelni kell az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutal­mazás jelentőségét, mint a szocialista társadalomban az elosztás alapelvét. Egyúttal biztosítani kell azon szemé­lyek megfelelő életszínvonalát, akik nem vehetnek részt a munkafolyamat­ban. Ki kell elégíteni a lakosság személyi szükségleteit, elsősorban a fogyasztás összetételének javításával. Fokozni kell a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére hatást gyakoroló ténye­zők hatékonyságát, növelni kell a munkatermelékenységet, s ezáltal meg kell szilárdítani a szocialista életmó­dot. Bővíteni kell a kínálatot, elsősor­ban a jó minőségű, műszakilag tökéle­tesebb fogyasztási cikkekből, javítani kell a fizetett szolgáltatások minősé­gét és rugalmasságát. A társadalmi érdekekkel összhang­ban aktívabban kell befolyásolni a ke­reslet struktúrájának és a fogyasztás összetételének módosítását, miközben szavatolni kell az összhangot az ár-, a bér- és a szociálpolitika között. Meg kell szilárdítani a kiskereskedelmi árak szabályozását, el kell mélyíteni az árak ellenőrzését. Az eddigi ingye­nes szolgáltatások megőrzése mellett tovább kell tökéletesíteni az egészség- ügyi és szociális ellátás rendszerét, az iskolarendszert, a kultúra és a testne­velés fejlesztéséről való gondoskodást. Eközben fokozni kell a társadalmi esz­közök felhasználásának gazdaságossá­gát, és javítani kell a munkaerő ki­használását. Javítani kell az élet- és munkafelté­teleket. A figyelmet az észak-csehor­szági kerület bányavidékeire, a soko- lovói járásra, Ostravára és más ipari központokra kell összpontosítani. Tovább kell javítani a lakásfeltétele­ket, fejleszteni az üzlethálózatot, a fi­zetett és a közszolgáltatásokat. 1. A BÉREK Továbbra is számolni kell az átlag­bérek arányos növekedésével, mint az anyagi ösztönzés jelentős és hatékony eszközével. A bérezésben következete­sen érvényesíteni kell az érdemek el­vét és el kell érni, hogy minden egyes szervezet és minden egyén helyzete tel­jes mértékben a gazdálkodás eredmé­nyeitől függjön. A bérrendszer gazdasági hatékony­ságának növelése érdekében — meg kell szilárdítani a béreszkö­zök függőségét a társadalmi munka­termelékenység és általában a gazdál­kodás hatékonyságának növekedésétől, — fokozni kell a béreszközök kiala­kításának függőségét a termékek ma­gas műszaki színvonalától és minősé­gétől, a külföldi értékesítés hatékony­ságától, — biztosítani kell a társadalmi és gazdasági szempontból alátámasztott bérfejlődést, közvetlen kapcsolatban az egyes szervezetek és egyének gazdasá­gi tevékenységének eredményeivel, — növelni kell a szervezetek és egyének felelősségét a társadalmi szükségletek kielégítéséért. A béresz­közök kialakítását és elosztását függő­vé kell tenni a termelés (szolgáltatá­sok) tervezett struktúrájának megtar­tásától és a terv kötelező feladatai­nak tárgyi teljesítésétől. Fokozott figyelmet kell szentelni az élőmunka-megtakarításban való érde­keltségnek úgy, hogy a szervezetek a munkatermelékenység növelésében a nagyobb feladatok vállalásakor első­sorban az abszolút munkaerőmegtaka­rítás útján megfelelően növelhessék az ehhez hozzájáruló dolgozók bérét. Támogatni kell az alkotó, nagy tel­jesítményeket elérő dolgozókat. Er­kölcsileg és anyagilag jobban kell ér­tékelni azokat a dolgozókat, akik aktí­van hozzájárulnak a termékek haszná­lati tulajdonságainak, műszaki és gaz­dasági mutatóinak javításához. A bé­rek mozgó részét — a prémiumokat és jutalmakat — a tudományos-műsza­ki fejlődés döntő fontosságú feladatai­ra, a termékszerkezet felújítására, az élő és tárgyiasult munka megtakarítá­sára kell összpontosítani. Nagyobb mértékben kell bevezetni a teljesítménybért és érvényesíteni kell az akkordbért is. Szüntelenül tökélete­síteni és bővíteni kell a munkafogyasz­tási normák alapját. Ezt ki kell hasz­nálni, mint a vállalaton belüli irányí­tás és a jutalmazás megbízható mér­céjének fontos eszközét. A bérezésben jobban kell érvényesíteni a munkaerő­stabilizálás, a tartósan magas teljesít­mények és a munkakezdeményezés szempontjait. Meg kell követelni a szigorú terme­lési és bérfegyelmet. Fokozni kell a vezető személyes felelősségét a felada­tok teljesítéséért. Az irányítás minden szintjén következetesen és hatékonyan ellenőrizni kell a bérpolitika elveinek érvényesítését. 2. A LAKOSSÁGI FOGYASZTÁS Az életszínvonal döntő fontosságú szakaszának kell tekinteni a lakos­ság anyagi fogyasztásának fejlesztését, a piac jobb ellátása révén. A kiskereskedelmi forgalom struktú­rájában minőségi változásokat kell el­érni a fogyasztási cikkek eladásának gyorsabb növelésével az élelmiszerek eladásához viszonyítva. Az eddiginél többet kell a piacra juttatni a jelenleg hiánycikknek számító árufélékből. Nö­velni kell a tartós fogyasztási cikkek és a használatukkal kapcsolatos eszkö­zök vásárlását. A mindennapi válasz­tékhoz szükséges árumennyiség bizto­sításán kívül növelni kell a kiváló mi­nőségű és a magas műszaki mutatók­kal rendelkező árufajták részarányát. Jelentősebb előrehaladást kell elérni a termékszerkezet társadalmilag igényelt felújításában, főleg a gépipari termé­keknél. Tovább kell növelni az olyan árufajták kínálatát, amelyek lehetővé teszik életünk kultúráltságának, első­sorban a lakáskultúra emelését, a ház­tartási munkák megkönnyítését, a sza­bad idő aktív kihasználását. Minden árkategóriában biztosítani kell a meg­felelő árukínálatot, de ugyanakkor ki kell elégíteni a divatcikkekkel, a jobb minőségű, esztétikus, nagyobb válasz­tékú árukkal szemben támasztott igé­nyeket. Rendkívüli figyelmet kell szen­telni a* mindennapi szükségleteket kie­légítő árufajták rugalmas kínálatának és a kínálat gazdagításának. Meg kell tartani az élelmiszerfo­gyasztás elért magas színvonalát, mi­közben bővíteni kell a közvetlenül háztartási fogyasztásra iparilag előké­szített élelmiszerek termelését és áru­sítását. Növelni kell a jobb minőségű áruk részarányát és gazdagítani kell az élelmiszerválasztékot. Racionalizál­nunk kell a vendéglátói, az üzemi és az iskolai étkeztetést. A termelésnek rugalmasabban kell reagálnia a hazai kereslet megválto­zására, a kereskedelemnek hatéko­nyabban kell elosztania az árut a kis­kereskedelmi hálózatban és el kell ér­nünk az árukészletek jobb kihaszná­lását. Ezért javítani kell a piackuta­tást és általában a kereskedelem mun­káját. Tovább kell fejlesztenünk a ke­reskedelem anyagi-műszaki alapját, a kereskedelmi hálózat szakosításával párhuzamosan. Javítani kell az eladás kulturáltságát, meg kell teremteni e feltételeket a vásárlás meggyorsításá­hoz és megkönnyítéséhez. A fizetett szolgáltatásokat az élet­módban végbemenő változásoknak megfelelően kell fejleszteni, figyelem­be véve a háztartások ellátottságát és az emelkedő életszínvonalat. Előnyben kell részesíteni a lakáskultúra színvo­nalának emelkedésével kapcsolatos szolgáltatások fejlesztését. Javítani kell a lakáskarbantartás és javítások mi­nőségét, lehetővé kell tenni a lakosság számára a lakások korszerűsítését és az eddiginél nagyobb mértékben biz­tosítani a családi házak építésének ki­vitelezését. Javítani kell a tartós fogyasztási cikkek, elsősorban az elektrotechnikai és elektronikus berendezések és a személyautók javításának minőségét és rugalmasságát, beleszámí+va az autó­szervizek szolgáltatásait, a gumiab­roncsok újrafutózását Le kell rövidí­teni a szállítási határidőket és javítani kell a munka minőségét a mosodák­ban, tisztítókban és a különböző javí­tóműhelyekben. Bővíteni kell a háztar­tásoknak nyújtott szolgáltatások vá­lasztékát. Tovább kell javítani a sze­mélyszállítást, elsősorban a városok­ban, valamint a munkahelyekre való szállítást, a lakosság kulturális és üdülési szükségleteinek kielégítését. A helyi gazdálkodási vállalatoknak és az ipari szövetkezeteknek 13—15 százalékkal kell növelniük a szolgálta­tások és a lakosság számára végzett munkák mennyiségét. Tovább kell fej­leszteni a célszerű és kívánatos kie­gészítő termelést a belkereskedelem számára, elsősorban a kínálat gazda­gítása érdekében. Gyorsabban kell bő- vítenj a lakosság közvetlen szükségle­teit kielégítő szolgáltatásokat és mun­kákat. Ki kell egészíteni a városokban és központi községekben a helyi gaz­dálkodási vállalatok és ipari szövetke­zetek által nyújtott szolgáltatások há­lózatát. A lakossági szolgáltatások te­rén nagyobb figyelmet kell szentelni az emberek igényeinek, úgy kell mó­dosítani a nyitvatartási időket, hogy azok jobban összhangban legyenek a dolgozók szükségleteivel. Tovább kell fejleszteni a fogyasztási szövetkezetek tevékenységét a vidéki kereskedelmi hálózat javításában. Növelni kell a me­zőgazdasági termékek felvásárlását a kistermelőktől és ezzel is hozzájárulni a piac gazdagításához. Meg kell teremteni a feltételeket az idegenforgalom további fejlesztéséhez, ennek érdekében jobban ki kell hasz­nálni az összes elszállásolási, étkezte­tési, fürdői és más létesítményt. 3. GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL, A GYERMEKES CSALÁDOKRÓL ÉS AZ IDŐSEKRŐL A szakszervezetek részvételével ja­vítani kell a vállalatok gondoskodását a munkafeltételek, a munkahelyi kör­nyezet és a munkavédelem javításáról. Csökkenteni kell az egészségre ártal­mas munkahelyek számát, a nehéz és fárasztó munkafolyamatok részarányát, a rosszabb körülmények közölt vég­zett munka számát, elsősorban a fia­talok és nők körében, s javítani kell a higiéniai és egészségügyi intézkedé­seket. Továbbra is a dolgozók szakkép­zettségének növelésére és annak hasz­nálására kell törekedni. Ügyelni kell a dolgozók munka- és politikai aktivitá­sának fokozására, a munkahelyen az elvtársi kapcsolatok megszilárdítására. A kulturális és szociális alapot terv­szerűen és elsősorban olyan célokra és akciókra kell fordítani, amelyeken a dolgozók többsége részt vesz, ilyen a politikai-nevelő és oktató tevékenység, az üzemi étkeztetés, a dojgozók sta­bilizálása, a szabad idő célszerű ki­használása és a dolgozók üdültetése. Ezekből a forrásokból nagyobb mér­tékben kell jutalmazni azokat a dol­gozókat, akik aktívan és kezdeménye- zően bekapcsolódnak a tervfeladatok teljesítésébe. A munkakollektívák szo­ciális ellátásának fejlesztését tervsze-' rűen kell irányítani a káderképzés, a személyzeti és szociális fejlesztés ter­ve, valamint a kollektív szerződések révén. Intenzívebben kell támogatni a vállalatok és a nemzeti bizottságok eszközeinek célszerű közös felhaszná­lását. A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi támogatásban, az idősek, a rokkantak és a betegek szociális ellá­tásában a szociális ellátás eddigi szé­les körű rendszeréből kell kiindulni, ezt a rendszert tovább kell érvényesí­teni és a gazdasági lehetőségek sze­rint tovább tökéletesíteni. El kell érni, hogy hároméves korig a gyerekek 22 százalékát tudjuk elhe­lyezni bölcsődékben, a 3—5 éveseknek pedig 88—90 százalékát az óvodákban. Az iskolai étkezdékben étkező tanulók számát tovább kell emelni, kb. 2,5 mil­lióra. A nemzeti bizottságok által igaz­gatott szociális intézményekben leg­alább 7 ezerrel kell bővíteni a nyug­díjasok és a súlyosan beteg személyék rendelkezésére álló helyek számát. Fejleszteni kell a bevált szociális szolgáltatásokat, elsősorban a házi szo­ciális gondozást, tökéletesíteni kell az egészségkárosult személyek rehabilitá­cióját és rövid időn belül javítani kell a gyógyászati segédeszközök gyártásá­nak helyzetét. Lehetővé kell tenni, hogy a nyugdíjasok részt vegyenek a társa­dalmi munkában és a termelési folya­matban is. Tovább kell javítani a la­kosság nevelését, hogy mindenki he­lyesen megértse a szocialista család küldetését, s megértően viszonyuljon a gyerekekhez és az Idős állampolgárok­hoz. 4. LAKÁSOK Sokoldalúan javítani kell a lakosság lakáskörülményeit. Meg kell teremteni a szükséges műszaki-gazdasági és anya­gi feltételeket és kapacitásokat a meg­levő lakásállománnyal való jobb gazdál­kodáshoz, a lakásállomány növelése energetikai és beruházásigényességé­nek csökkentéséhez. 1981—1985-ben 550 ezer új lakás építését kell befejezni. A komplex la­kásépítés keretében 40—50 ezer szocia­lista tulajdonban levő lakást kell kor­szerűsíteni. Ugyancsak támogatni kell a lakásoknak a lakók által elvégezte­tett korszerűsítését. Nagy hangsúlyt helyezünk a lakásállomány rendszeres és jó minőségű karbantartására és ja­vítására. A lakásgazdálkodásban korlá­tozni kell a lakások eddigi aránytala­nul nagyméretű felszámolását. A lakásépítéssel hozzá kell járulni a munkaerő célszerű szétosztásához és stabilizálásához. Továbbra is támogat­juk a családi házak építését, elsősor­ban a progresszív építkezési módsze­rek alkalmazásával, miközben az álla­mi támogatással ezek építését az ipari központokba és központi községekbe kell összpontosítanunk. Az eddiginél következetesebben kell ügyelni a lakótelepek műszaki és kom­munális ellátottságára, arra, hogy a lakótelepekhez elegendő kereskedelmi, oktatási, egészségügyi és kulturális lé­tesítmény, úthálózat és megfelelő köz­művesítés tartozzon. A lakásépítésben javítani kell a minőséget és jobban meg kell tartani a határidőket. A közszolgáltatások fejlesztésével hozzá kell járulni a természet és a környezet védelméhez a városokban és a községekben, figyelmet szentelni a városok tisztaságának, a háztartási hyl­(Folytatás a 10. oldalon) A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztése fc rabatt jaraslaia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom