Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám, kedd

Az SZKP Központi Bizottságának beszámolójelentése (Folytatás az 5. oldalról) Mi hajlandók vagyunk kéz a kézben Amerikával, az európai államokkal, földrészünk valamennyi országával har­colni e valódi és nem csak vélt ve­szély ellen. A fegyverkezési verseny­ben egymás legyőzésére törekedni és számolni a nukleáris háborúban ara­tott győzelemmel, veszélyes őrültség. Általában elismerik, bogy a nemzet­közi helyzet nagy mértékben a Szov­jetunió és az Egyesült Államok politi­kájától függ. Nézetünk szerint a két. ország közti kapcsolatok mai helyzete és a megoldandó nemzetközi problé­mák fontossága szükségessé teszi, hogy minden szinten párbeszédet folytas­sunk, méghozzá aktív párbeszédet. Mi, készen állunk erre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen a téren döntő szerepük van a leg­magasabb szintű találkozóknak. Ez így volt tegnap és így van ma is. A Szovjetunió normális kapcsolatokat akar az Egyesült Államokkal. Orszá­gaink nemzetei, valamint az egész em­beriség érdekei szempontjából egysze­rűen nincs más ésszerű megoldás. Elvtársakl Az elmúlt öt év alatt pár­tunk és a szovjet állam céltudatosan harcolt az európai békéért és biztonsá­gért. ­Az európai kontinensen az enyhülés ellenségeinek törekvései ellenére, álta­lában jól fejlődik a két rendszer or­szágainak békés együttműködése. Egy­re szélesebbek és gazdagabbak a po­litikai kapcsolatok. A külpolitika több fontos problémáját illetően, sikerül megtalálnunk a közös nyelvet. A gazda­sági, tudományos-műszaki és kulturá­lis kapcsolatok bővülnek és minőségi­leg változnak. Sokoldalú konferenciá­kat rendeztek az európai együttműkö­dés különböző problémáiról. A kapcsolatok széles körű rendszerét építettük ki Franciaországgal. Gyakor­latilag szüntelen politikai párbeszédet folytatunk: különböző szinten, elsősor­ban V. Giscard d’Estaing elnökkel. Há­romszorosára növekedett a szovjet- francia kereskedelmi forgalom. Több mint 300 témát tartalmaz a tudomány, a technika és a kultúra terén folytatott együttműködés. Nfoha nem értünk egyet Franciaország összes akciójával a nem­zetközi porondon, kapcsolataink az enyhülés jelentős tényezője maradnak és további dinamikus fejlesztésüket szorgalmazzuk. Az 1970-ben kötött szerződés és to­vábbi megállapodások alapján általá­ban kedvezően alakultak kapcsolataink a Német Szövetségi Köztársasággal. Az •1978. és az 1980. évi találkozásunk Helmut Schmidt kancellárral, ugyan­úgy, mint azelőtt a Willy Brandt-tal való találkozásaink, hozzájárultak az euró­pai enyhüléshez és bővítették a kölcsö­nösen előnyös szovjet—nyugatnémet kapcsolatokat. Öt év alatt Nyugat-Né- metországgal folytatott kereskedel­münk csaknem kétszeresére nőtt. A gazdasági kapcsolatokban jelentős sze­repük van a nagy terveknek, az Atom- más, az oszkolszki elektrometalurgial kombinát, vegyipari üzemek berende­zéseinek szállításai, a gázvezetékek’ csöveinek és más berendezéseinek szál­lítása stb. Vannak azonban területek — és nőm Jelentéktelenek — amelyeken a Szov­jetunió és az NSZK álláspontja alap­jában ellentétes. Elegendő megemlíte­ni Bonn kísérletét, hogy időnként fi­gyelmen kívül hagyja a Nyugat-Berlin- ről kötött négyoldalú megállapodást és több kérdésben ignorálja az NDK szuverenitását. A hetvenes években megkötött megállapodások szigorú és feltétel nélküli respektálását követel­jük. Ez fontos országaink együttműkö­dése, a kölcsönös megértés és az eu­rópai béke szempontjából. Bizonyos előrehaladást értünk el az Olaszországhoz fűződő kapcsolataink terén. Politikai kapcsolataink vannak, bővül a gazdasági együttműködés, nem­zeteink kulturális gazdagságának köl­csönös megismerése. A barátság és a jószomszédság szi­lárd alapján fejlődnek a szovjet—finn kapcsolatok. Az érdemeknek megfele­lően értékeljük Finnország és szemé­lyesen Kekkonen elnök hozzájárulását az európai biztonság megszilárdításá­hoz. Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy gazdasági kapcsolataink is jól fejlőd­nek és sikeresen folytatjuk a nagy ipa­ri objektumok közös építését. Készen állunk, hogy tovább fejlesz- szük jó kapcsolatainkat a szomszédos •Törökországgal, a hagyományos kap­csolatokat Görögországgal, örülünk, hogy sikeresen fejlődnek kapcsolataink Ausztriával, Svédországgal, Belgium­mal, Ciprussal, és számos más európai országgal. Negyvenéves szünet után normalizáltuk kapcsolatainkat Spanyol- országgal. Ami a szovjet—brit kapcsolatokat il­leti, azok sajnos stagnálnak — azon­ban nem miattunk. Véleményem szerint ez nem felel meg sem a Szovjetunió, sem Nagy-Britannia érdekeinek. Az európai kérdésekről beszélve nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy új, komoly veszély fenyegeti az európai békét. Elsősorban arról a NATO-dön- tősről van szó, hogy Nyugat-Európában új amerikai nukleáris rakéta-fegyvere kel telepítenek. Ez a döntés, nem „vá lasz“ az állítólagos szovjet veszélyre, nem jelenti a fegyverzet szokásos „kor­szerűsítését“, amint azt Nyugaton ál lítják. Ez nyilvánvalóan arra irányuló törekvés, hogy az európai katonai egyensúlyt a NATO javára változtassák meg. Meg kell érteni: a Szovjetunió szövetségesei ellen irányuló új ameri kai rakéták elhelyezése az NSZK, Olaszország, Nagy Britannia, Hollan­dia, vagy Belgium területén, nem hagyhatja érintetlenül az ezekhez az országokhoz fűződő kapcsolatainkat, nem is beszélve arról, milyen kárt szenved saját biztonságuk. Az emlí­tett országok kormányainak és par kimentjeinek megvan tehát minden okuk arra, hogy újból mérlegeljék ezt a kérdést. Az európai nemzetek létérdekei megkövetelik, hogy Európa más úton haladjon, azon az úton, amelyet Hel­sinkiben tűztek ki. Véleményünk szerint az európai ér­tekezleten megkezdett folyamatnak nem szaluid megszakadnia. Az Euró­pát aggasztó kérdések megoldása so­rán alkalmazni kell a tárgyalások va­lamennyi formáját, a sokoldalú és a kétoldalú tárgyalásokat is. És most a Japánhoz fűződő kapcso­latainkról. Külpolitikájában uegatív momentumok nyilvánulnak meg — Washington és Peking veszélyes ter­veinek támogatása és a inilitarizálás •irányvonala. Nem gondoljuk azonban, hogy ez Tokió úgymond utolsó szava, bízunlk abban, hogy győzedelmeskedik az előrelátás és saját érdekeik megérté­se. A Szovjetunió továbbra is a szilárd és valóban jószomszédi kapcsolatokat szorgalmazza Japánnal. A nemzetközi porondon jelentősen megnőtt a latin-amerikai országok szerepe, többek között Mexikóé, Bra­Elvtársak! A párt és az állam kül­politikai tevékenységének alapvető irányvonala a háborús veszély enyhí­téséért és a lázas fegyverkezés meg­szüntetéséért folytatott harc volt és marad a jövőben is. Jelenleg ez a feladat különösen jelentős és szükség- szerű lett. A haditechnika fejlődésé­ben ugyanis gyors és mélyreható vál­tozásod mennek végbe. Minőségileg újfajta fegyvereket, elsősorban tömeg­pusztító fegyvereket fejlesztenek ki. Olyan fegyverekről van szó, amelyek­nek ellenőrzése, és így tehát a meg­állapodott korlátozások ellenőrzése is rendkívül nehéz, sőt néha megvalósít­hatatlan lehet. A lázas fegyverkezés új fordulója veszélyezteti a nemzetközi stabilitást és jelentősen növeli a há­ború kitörésének veszélyét. A helyzetet bonyolítja, hogy az ag­resszív imperialista erők politikája már jelentősen fokozta a nemzetközi feszültséget, valamennyi veszélyes kö­vetkezményével együtt. Bizonyára nem létezik még egy olyan állam, amely az utóbbi években olyan sok konkrét és reális javaslatot terjesztett volna az emberiség elé a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb problémáit illetően, amint azt a Szov­jetunió tette. Az emberiség számára legnagyobb veszélyt jelentő nukleáris fegyverek (korlátozásának problémájával kezdem. A Szovjetunió az értékelt egész idő alatt határozottan arra törekedett, hogy szüntessék be az ilyen fajta lá­zas fegyverkezest és akadályozzák meg a nukleáris fegyverek további fejlesztését a világban. Amint tudják, nagy munkát végeztünk a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról az Egyesült Államokkal kötendő szerző­dés előkészítésével kapcsolatban. Só­ikat tettünk az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról, az Egyesült Álla­mokkal és Nagy-Britanniával folytatott, a kísérletek teljes betiltásáról szóló tárgyalások során. Jelentős kezdemé­nyezést tettünk: bejelentettük és meg­erősítettük, hogy nem használunk nukleáris fegyvereket az olyan nuk­leáris fegyverekkel nem rendelkező országok ellen, amelyek nem enge­dik meg elhelyezését területükön. En­nél többet Is javasoltunk — a nuk­leáris fegyverek gyártásának meg­szüntetését, a tartalékok fokozatos csökkentését a teljes felszámolásig. A Szovjetunió minden más tömeg- pusztító fegyverfajta betiltására is tö­rekedett. A legutóbbi kongresszus óta ezen a téren so*k mindent sikerült elérnünk. Érvénybe lépett az a szer­ződés, amely megtiltja katonailag, ziliáé, Argentínáé, Venezueláé és. Pe­rué. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Szovjetunió és a latin-ameri- kai országok kölcsönösein előnyös kapcsolatai kibővültek és készen állunk kapcsolataink további fejlesztésére. Jelentős tartalékaink vannak a Ka­nadához fűződő kapcsolataink fejlesz­tésében is. Továbbra is nyitva áll az út együttműködésünk és a többi ka­pitalista országgal való együttműkö­désünk további bővítéséhez, a legszé­lesebb együttműködés, a kormányok­kal, parlamentekkel, vállalkozó körök­kel. kulturális dolgozókkal és társa­dalmi szervezetekkel folytatott együtt­működés bővítéséhez. Elvtársak, a békés egymás mellett élés politikája tehát, amelyet már V. I. Lenin tűzött ki, egyre nagyobb hatással van a mai nemzetközi 'kap­csolatokra. A hetvenes évek ezt na­gyon meggyőzően bizonyították. Az élet megköveteli az összes or» szág gyümölcsöző együttműködését, az összes nemzet és az egész emberiség előtt álló békés, konstruktív feladatok megoldása érdekében. Ez az együttműködés nem utópia. Csírái, ha nagyon gyengék ts még, de mar léteznek. Ezeket észre keli venni, tisztelni és tovább fejleszteni. Hasznos együttműködés alakul ki a nemzetközi szervezetek keretében és számos ország között olyan területe­ken is, mint a nukleáris energia bé­kés felhasználása, a járványok elleni harc, az írástudatlanság felszámolása, a történelmi és kulturális emlékeik vé­delme, a meteorológiai szolgálat. Or­szágunk mindebben aktívan részt vesz. Reális alapja van tehát az államok közötti gyakorlati békés együttműkö­dés további fejlesztésének. Enmük szükségszerűsége egyre nyilvánvalóbb. Elegendő, ha megemlítjük az olyan problémákat, mint az új energiafor­rások felfedezése és kihasználása, az egyre szaporodó lakosság élelmiszer­ellátása, a világ természeti gazdag­ságának védelme, a világűr és a vi­lágóceán mélységeinek meghódítása. vagy más módon felhasználni az élet­környezetet befolyásoló eszközöket. Előzetesen megállapodtunk a radioló­giai fegyvereik betiltására vonatkozó szerződés fő elveiről. Folytatódik, lia megbocsáthatatlanul lassan is, a tár* gyalás a vegyi fegyverek betiltásáról. A békeerőik akciói eredményeképpen sikerült lelassítanunk Nyugat-Európá­ban a neutron fegyverek fejlesztésének terveit. A nemzetek annál nagyobb' felháborodását váltja ki a Pentagon­nak az az új törekvése, hogy e fegy­verek Damoklész kardját helyezze az európai országok fölé. Ami minket illet, megerősítjük, hogy nem kezdjük el ezek gyártását, ha nem tűnnek fel más országokban és készen állunk olyan megállapodás megkötésére, amely végérvényesen betiltaná ezeket a fegyvereket. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országai néhány ikonkrét javas­latot tettek az európai katonai eny­hülésre. Konkrétan azt szeretnénk el­érni, hogy az európai konferencia résztvevői kötelezzék magukat: nem alkalmaznak egymás ellen elsőként nukleáris vagy hagyományos fegyve­reket, azt, hogy ne terjesszék tovább a mai fegyvereket, s ne keletkezzenek új katonai tömbök Európában, sem a többi kontinensen. Az európai katonai enyhülés és le­szerelés kérdéseinek megvitatása és megoldása érdekében a Szovjetunió és szövetségesei európai értekezlet össze­hívását javasolták. Ez a (kérdés áll a mostani madridi értekezlet figyelmé­nek középpontjában. További erőfeszítéseiket tettünk an­nak érdekében, hogy előrehaladást ér­jünk el a bécsi közép-európai haderő­csökkentési tárgyalásokon. A szocia­lista országok itt több mint a félútig nyugati partnereik elébe siettek. Nyíl­tan meg kell azonban mondanunk, ha a nyugati országok továbbra is halo­gatni fogják ezt a tárgyalást és egy­úttal fokozni fogják katonai erejüket Európában, figyelembe kell vennünk ezt a tényt. Az ENSZ határozatai, az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli leszerelési üléssza­kán is több olyan jelentős javaslatot hagytak jóvá, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei az elmúlt öt év so­rán terjesztettek elő. A rfemzetközi biztonság megszilárdí­tására és a lázas fegyverkezés korlá­tozására vonatkozó szovjet javaslatok továbbra is érvényesek. A szovjet dip­lomaták és a külpolitikai front vala­mennyi dolgozója továbbra Is aktívan dolgozik ezek megvalósításán, a párt központi bizottságának vezetésével. Akcióink megfelelnek más országok és nemzetek vágyainak. Elegendő ha megemlítjük, hogy a különböző világ­részek sok országa javasolta: Latin* Amerikán kívül, Afrikát és Közel* Keletet is nyilvánítsák atomfegyver- mentes övezetté, alakítsanak ki béke* övezetet Délkelet-Ázsiában, az Indiai- óceán és a Földközi-tenger térségében s mindez széles körű nemzetközi tá­mogatást kapott. Az európai konferen­cia határozatai a gyakorlatban arra irányulnak, hogy egész Európa ilyen területté változzon. Elvtársakl Folytatjuk a harcot a nemzetközi helyzet mélyreható javítá­sáért. Ezen a téren megbízhaló Irány­tűt jelentett és jelent az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán meghirdetett böke-program. A mai nemzetközi helyzet új erőfe* szí léseket követel meg a háborús ve­szély elhárítására, a nemzetközi bíz* tonság megszilárdítására. Engedjék meg, liogy ezekkel a kérdésekkel kap* csolatban néhány javaslatot terjesz- szek a kongresszus elé. Amint tudják, az utóbbi években a világ egyes részein háborús tűzfész* kék keletkeztek, amelyek nemritkán nagy háborús tűzvésszé fajulhattak volna. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a konfliktusok megoldása nem könnyű. Sokkal könnyebb lenne a megelőzés, a tűzfészkek kialakulásán nak m egakadá 1 yozá síi . Európában például bizonyos mér* léikig ezt a célt szolgálják — és nem rosszul — a katonai bizalomerősítő intézkedések, amelyek az összeurópai konferencia határozata értelmében ér* vényesülnek. Arról van szó, hogy elő* re bejelentik a szárazföldi hadseregele katonai gyakorlatait, és megfigyelőket hívnak meg ezekre más országokból. Ezeket az intézkedéseket jelenleg az európai államok területén érvényesí­tik, a Szovjetunió nyugati területeit is beleszámítva. Már kijelentettük, hogy hajlandóik vagyunk tovább lépni és bejelenteni a haditengerészet és a lé* gíerő hadgyakorlatait is. Azt javasol* juk úqbói, hogy' előre jelentsék be a csapatok nagyobb átcsoportosítását. Most azt szeretnénk javasolni, hogy, lényegesen bővítsük azt a területet, amelyre ezek az intézkedések vonat* koznak. Hajlandók vagyunk kiterjesz­teni a Szovjetunió egész európai ré* szere azzal a feltétellel, hogy a nyu­gati országok is megfelelően bővítik azt a területet, amelyre a bizalomerő* sitő intézkedések vonatkoznak. Van egy olyan terület, ahol a bl* zalomerősítő intézkedések kidolgozása és érvényesítése — természetesen sa- játosságaik figyelembevételével —t nemcsak rendezné a helyzetet, hanem lényegesen hozzájárulna az általános béike alapjainak megszilárdításához is. Ez a Távol-Kelet, ahol olyan nagyba* talmaik szomszédosak, mint a Szov­jetunió, Kína és Japán. Amerikai tá­maszpontok is vannak ott. A Szovjet* unió hajlandó lenne konkrét megbe­széléseket tartani a bizalomerősítő in­tézkedésekről Távol-Keleten az összes érdekelt országgal. E nagy jelentőségű bizalomerősítő intézkedések javaslatainak előterjesz­tésekor abból indulunk ki, hogy ezek megvalósítása hozzájárul a haladás­hoz a leszerelés kérdésében is. Továbbá: a Perzsa-öbölre vonatkozó javaslatainkkal kapcsolatban, néha azt mondják, hogy ezek nem vonatkoztat­hatók el a szovjet katonai kontingens afganisztáni tartózkodásának kérdé­sétől. Mit mondhatok erről? A Szov­jetunió hajlandó önálló problémaként megállapodni a Perzsa-öbölről. Termé­szetesen hajlandó részt venni az Af­ganisztán körüli helyzet részletes ren­dezésiében úgy, amint már erről elő­zőleg beszéltem. Nem elleneznénk azonban azt sem, ha az Afganisztán­nal kapcsolatos kérdésekről a Perzsa­öböl biztonsága kérdésével összefüg­gésben tárgyalnánk. Természetesen az afganisztáni problémának csakis nem­zetközi vonatkozásait tárgyalhatnánk meg és nem Afganisztán belügyeit. Teljes mértékben szavatolni kell Af­ganisztán szuverenitását, és az el nem kötelezett ország státuszát. Ojból határozottan megfontolásra hí­vunk fel a stratégiai fegyverkezés te­rületén. Nem engedhetjük meg, hogy a világ nemzetei a nukleáris háború ki- törésének veszélyében éljenek. A stratégiai fegyverkezés korlátozá­sa és csökkentése rendkívül fontos probléma. Ami minket illet, készen ál­lunk haladék nélkül folytatni az erre vonatkozó tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, miközben meg kell őrizni mindazt a pozitívumot, amit eddig ezen a téren elértünk. Természetesen ezeket a tárgyalásokat csakis az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján foly­tathatjuk. Olyan megoldást, amely egy­oldalú fölényt biztosítana az Egye­(Folytatás a 7. oldalon) 5. A béke megszilárdítása, a feszliltségenyhiilés elmélyítése és a lázas fegyverkezés megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom