Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám, kedd
Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése VJ szó 1981. V 21. 24. 7 (Folytatás a 6. oldalról) sült Államoknak, nem fogadunk el. Ezen a téren nem táplálhatunk semmilyen illúziót. Nézetünk szerint kellő időpontban a többi nukleáris nagyhatalom is csatlakozna ezekhez a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió hajlandó tárgyalni az összes fegyverfajta korlátozásáról. Annak idején javasoltuk, hogy tiltsák meg az Egyesült Államokban a Trident tengerészeti rakétarendszer és nálunk is az ennek megfelelő rendszer gyártását. Ezt a javaslatot nem fogadiák el. Ennek következményeként az amerikaiak új Ohio típusú tengerelattjárót gyártottak Trident—1 rakétákkal. Az ennek megfelelő rendszert — a Tájfunt nálunk is kialakítottuk. Kinek vált ez hasznára azonban? Hajlandók vagyunk megállapodni at. aj tengeralattjárók, az Egyesült Államokban az Ohio típusú és a Szovjetunióban a hasonló tengeralattjárók gyártásának korlátozásában. Ugyancsak megállapodhatnánk az ezeken a tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakélák korszerűsítésének, illetve az újabb fajták fejlesztésének betiltásában. Most az európai nukleáris rakéta- legyverekről szeretnek beszélni. Ezek a fegyverek veszélyesen felhalmozódnak. Egy elvarázsolt kör alakult ki, az egyik lél akciója a másik léi ellenintézkedését váltja ki. Hogyan kerülhetnénk ebből ki? Azt javasoljuk, állapodjunk meg abban, hugy már most hirdessük ki a NATO-országok és a Szovjetunió középhatótávolságú áj nukleáris rakétafegyverei európai elhelyezésének moratóriumát, ami mennyiségi és minőségi befagyasztását jelenti ezen eszközök mostani szintjének, természetesen bele. értve az Egyesült Államok előretolt nukleáris eszközeit is ezen a területen. Ez a tilalom azonnal érvénybe léphetne, amint megkezdődnének « tárgyalások az adott kérdésről, és addig lenne érvényben, amíg nem kötnénk állandó szerződést ezeknek a nukleáris fegyvereknek a korlátozásáról, vagy még jobb esetben, csökkentéséről Európában. Abból indulunk ki, hogy mindkét fél beszüntette a kiegészítő eszközök gyártásának előkészítését, beleszámítva a Pershing 2 amerikai rakétákat és a földi kilövőállású szárnyas rakétákat is. A nemzeteknek meg kell ismerniük az igazságot arról, milyen pusztító ha. tásó lenne az emberiségre nézve egy nukleáris háború. Azt javasoljuk, hogy alakuljon egy antoratív nemzetközi bizottság, amely rámutatna arra, hogy a nukleáris katasztrófa elhárítása létérdek. A bizottság tagjai különböző országok neves tudósai lehetnének. Megállapításaikról az egész világot tájékoztatni kellene. A mai világban természetesen számos további időszerű nemzetközi probléma is van. Ezek ésszerű megoldása lehetővé tenné a nemzetközi helyzet enyhítését és azt, hogy a nemzetek szabadabban lélegezhessenek. Ehhez azonban előrelátó hozzáállás, politikai akarat és bátorság, tekintély és befolyás kell. Ezért véleményünk szerint hasznos lenne a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívása, a tanács tagállamai legfelsőbb képviselőinek részvételével annak érdekében, hogy megtalálják a kulcsot a nemzetközi helyzet javításához, a háború megakadályozásához. A tanácskozáson természetesen további államok képviselői is részt vehetnének, amennyiben ezirányú kívánságukat fejezik ki. Ezt az ülést természetesen alaposan elő kell készíteni, hogy pozitív eredményeket hozzon. A javasolt új intézkedések, elvtársak, a kérdések széles körét foglalják magukba. Vonatkoznak a nukleáris rakétákra és hagyományos fegyvertípusokra, a gyalogsági erőkre, a haditengerészetre és a légierőre. Vonatkoznak az európai, a közel-, közép- és távol-keleti helyzetre. Politikai és katonai jellegű intézkedéseket tartalmaznak. Az összes javaslatot egy közös cél, az a közös törekvésünk kapcsolja össze, hogy mindent megtegyünk azért, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris háború veszélyétől és megőrizzük a világbékét. Ha úgy akarják, ez békeprogramunk szerves folytatását és továbbfejlesztését jelenti a mai nemzetközi élet legégetőbb és legsürgetőbb problémáival kapcsolatban. Ma nemzetközi szempontból pártunk, népünk és a világ összes nemzetének legfontosabb feladata, a béke megvé- delmezése. Amikor a békéért harcolunk, nemcsak azokra az emberekre gondolunk, akik ma élnek, nemcsak gyermekeinkre és unokáinkra, hanem szem előtt tartjuk a jövő nemzedékeinek boldogságát is. Ha béke lesz, a nemzetek alkotó energiája, a tudomány és a technika eredményeinek felhasználásával, kétségtelenül meg tudja majd oldani az emberiség mai problémáit. Utódaink előtt aztán bizonyára újabb és még nagyobb feladatok állnak majd. Ez a haladás, az elet dialektikája. Az útmutató a jövőben nem lehet a háború előkészítése, ami a nemzeteket, az anyagi és szellemi Javak értelmetlen elpazarlására kényszeríti, hanem csakis a béke megszilárdítása. II. A SZKP GAZDASÁGPOLITIKÁJA A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN Elvtársnők, elvtársak 1 Engedjék meg, hogy rátérjek az SZKP gazdaságpolitikájának kérdéseire. A népgazdaság irányítása a párt és az állam egész tevékenységének mag- vát képezi. Hisz épp a gazdaságban jönnek létre a szociális feladatok teljesítésének, az ország védelmi képessége megszilárdításának és az aktív külpolitikának az alapjai. Itt teremtődnek meg a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé való sikeres haladásához szükséges feltételek. 1. A Szovjetunió gazdasági fejlődésének fö eredményei a hetvenes években és a tizedik ötéves tervidőszakban A hetvenes évek küszöbén a párt sokoldalúan elemezte a népgazdaság helyzetét, és meghatározta a fejlett szocialista társadalom szociális es gazdasági problémáinak megoldásához vezető utat. A gazdasági kérdésekhez való pártos és politikai hozzáállás kiindulópontjául a következő tartós prog- namkövetelmény szolgált, és ma is ijz szolgál: mindent az emberért, mindent annak jólétéért. Ebből indult ki az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusának irányvonala, amelynek célja az volt, hogy a népgazdaságot a nép életszínvonala emelésével kapcsolatos sokoldalú feladatokra összpontosítsa. Ebből indultak ki a gazdasági növekedés túlnyomórészt intenzív tényezőire való határozottabb átállással kapcsolatos kongresszusi irányelvek, valamint a munka hatékonyságával és minőségével kapcsolatos irányelv. Ilyen az SZKf gazdaságpolitikájának hosszú távú irányvonala. E gazdaságpolitika alkotó továbbfejlesztése, valamint a kommunisták és a dolgozók aktivizálása szempontjából nagy jelentőségűek voltak az SZKP Központi Bizottságának a gazdasági fejlesztéssel foglalkozó plenáris ülései. Ezeken a plenáris üléseken realista módon elemezték a népgazdaság helyzetét, a párt figyelmét a megoldásra váró problémákra összpontosították, s hozzájárultak a modern gazdasági gondolkodásmód formálásához. Valamennyi plenáris ülés lényegében a gazdaság szocialista vezetésének iskolája volt, tanította dolgozóinkat és pártunkat a gazdaságirányítás tudományára és művészetére. Az ország fejlődéséről az 1971—1980- as időszakban a következő adatok tanúskodnak: A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének fő mntalői a hetvenes években Irubelmilliárdokban] 1970 1980 1980 í1970-hez viszonyítva % ban kifejezve J" társadalmi össztermék 6M7 1061 1H7 a fogyasztásra és felhalmozásra fordított nemzeti jövedelem 282 437 155 a fogyasztásra és a nem termelő fejlesztésre fordított nemzeti jövedelem forrásai 219 H45 102 ipari termelés 352 027 178 mezőgazdasági termelés (átlagos évi termelés) 100,4 123,7 123 beruházások 80,6 133,5 186 állóalap (az év végen) 531. 1149 216 u teherszállítás teljes volumene (tonnakilométer-milliárdokban kifejezve) 3829 8165 161 kiskereskedelmi forgalom 158,1 208,5 170 társadalmi fogyasztási alap 63,9 116,5 182 A népgazdaság fejlesztésének eredményei meggyőzően bizonyítják a párt gazdasági stratégiájának helyességét. Országunk jelentős lépést tett előre a kommunizmus anvagi-műszaki bázisa építésének minden szakaszán. A szovjet társadalomban minőségileg új, magasabb szintet érlek el a termelőerők. A tudományos-technikai forradalom mélyül és bővül, s megváltoztatja számos üzemrészleg és egész ágazatok arculatát. A szovjet tudomány a vezetés legfontosabb szakaszaiban fontos szerepet tölt be. Országunk gazdasági ereje megbízhatóan garantálja a további haladást a kommunizmus építése során. A szovjet emberek jól dolgoztak, a munkában elen jártak. A városok és falvak dolgozói szilárdan a lenini párt köré tömörülve a párt irányvonalát saját ügyüknek tekintették és nem sajnálták erejüket országuk gazdasági potenciáljának növelésére. Dicsőség és tisztelet a szovjet dolgozó embernek! Ez az ember társadalmunk fő és felbecsülhetetlen kincse. Az elmúlt évtizedben kitartóan törekedtünk a népgazdaság hatékonyságának növelésére. E szempontból a leg- szemléltetőbb mutató a munka termelékenysége, amely az említett időszak ban csaknem 50 százalékkal emelkedett. A tudományos ismeretek alapján tovább fejlődtek az egyes ágazatok vagy teljesen új korszerű ágazatok születtek, mint például az atomgépipar, az űrtechnika, az elektronikai, mikroelektronikai és mikrobiológiai ipar, a lézertechnika, a mesterséges gyémánt és más új szintetikus anyagok gyártása. A hetvenes évek fö jellemvonása az volt, hogy jelentős változásokra került sor a munkaerő-elosztásban. Az SZKP XXV. kongresszusának határozataival összhangban az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság európai részén, az Ural térségében, Szibériában, a Távol- Keleten, Kazahsztánban és Tádzsikisztánban területi-termelési komplexumok jönnek léire. A 10. ötéves tervidőszakban az említett komplexumok biztosították a .Szovjetunió kőolaj-, földgáz és széntermelésének egész növekményét. Szibéria északnyugati részén a kőolajtermelés (beleértve a földgáz kondezátumokat) 1970-ben összesen 31 millió tonna volt, 1980-ban pedig meghaladta a 312 milliót; a földgáztermelés ez idő alatt 9,5 milliárd köbméterről 156 milliárd köbméterre nőtt. Az orenburgi földgáztermelők jelenleg több mint 48 milliárd köbméter földgázt termelnek. A pav- lodarszk ekibasztuzi komplexum bányászai 1980 ban körülbelül 67 millió tonna szenet bányásztak, ami háromszor több az 1970-ben jövesztétt szénmeny- nyiségnél. Gazdaságunkban növekszik a jelentősége országunk ázsiai részén levő szajani, bratszk-uszty-illimi, a dél- jakutszki, a karatau-dzsambulszki, a mangisljatszki és a dél-tadzsikisztáni területi-termelési komplexumnak. A keletre és északra történő szállítás szempontjából nagy lehetőségeket biztosít a bajkál—amuri: vasútvonal. Az új területek ipari kihasználása nagyon fontos szociális és politikai szempontból is. A létrejött termelő kollektívák magukkal hozzák a magas színvonalú munika- és általános kultúrát, az új és korszerű életmódot. A szovjet emberek hőstetteinek története újabb jelentős fejezettel bővül. Mindez a párt körültekintő politikájának az eredménye, a munkások, a mérnökök, a technikusok, a tudósok becsületességének és lelkesedésének eredménye, akik — habár többször nehéz, sőt hihetetlenül nehéz körülmények között dolgoznak — o gazdag természeti kincseket a népgazdaság szolgálatába állították. Az, amit a nép érdekében véghez vittek, valóban hőstett, s ezt a nép nevében lették I A hetvenes évek a nehézipar stabil növekedésének évei voltak. A termelési eszközök; termelése olyan ütemben növekedett, mint a korábbi húsz év alatt. A hatvanas évekhez viszonyítva megkétszereződött az energia- termelés. Országunk egységes energia- rendszerére kapcsolták Szibéria energiarendszerét. Üzembe helyzelék a sza jan szik-su- senszkojei, uszty-ilimszki, nureki, in- gurszki, dnyeperi, nyizsnyekamszki és más vízi erőművekben az egyedülálló teljesítményű áramfejlesztőket. Sor került további nagy hőerőművek befejezésére Záporozsjeban és Uglegorszik- ban. Gyorsan fejlődik az atomenergetika. Oj energetikai blokkokat helyeztek üzembe a leningrádi, a csier- nobilszki, a kurszkl, a belojarszkl, az rtrményországi és a billbinói atomerőmű ben. Az atomenergetikát nagy teljesítményű, korszerű technikai berendezésekkel látják el: (gyártásuk elkezdődött az Atommas vállalatban, amely a gőzfejlesztő a tóm energetikai berendezések fő szállítója. Tovább szilárdult a szovjet kohászat. A népgazdaság az elmúlt tíz év alatt 460 millió tonnával több acél* hoz jutott, mint a megelőző évtizedben. A gépipar széles körű fejlesztési programot teljesített, az 1980. évi termelése 2,7 szer volt nagyobb, mint 1970 bún. A műszerek gyártása 3,3- szeresen, a számítástechnikai beran* dezések gyártása 10-szeresen növekedett. Lényeges mennyiségi és minőségi változásokra került sor a vegyi és a petrolkémiai iparban. Az említett ágazatok termelése 02 1971—1980-as éveik ben több mint a kétszeresére nőtt. Különösen nagy sikereket értek el az ipari műtrágyák gyártásában. A’ Vegyipari üzemeik széles skálája fej* lődött ki. A „Nitron“, a „Poíimir“ tár* Kulások, a Tomszki Vegyipari Vállalat, a priszkumszki, omszki és sevesenko- vói műanyag-gyárak számos további vállalattal együtt a korszerű vegyipar magvát képezik. Az elmúlt két ötéves tervidőszak alatt lényegesen megerősödött a mezőgazdasági termelés műszaki alapja* Fokozódott a növénytermesztés keml- aálása, komplex gépesítése, valamint a/, állattenyésztés gépesítése. Nagy* mérvű haladás tapasztalható a meliorációs munkákban. E nem könnyű feladatok teljesítése érdekében növellek a mezőgazdasági beruházásokat* Tíz év alatt több mint 300 milliárd1 rubelt fektettek a mezőgazdaságba, ami 2,3-szer több, mint a megelőző tíz évben. A mezőgazdasági termelés intenzl- fikálása a dolgozók létszámának csők* kenése mellett is lehetővé tette a termelési volumen állandó növelését. Ez egy hektárra számítva az elmúlt tíz évben 1,3-szeresen nőtt a megelőző tíz évhez viszonyítva. A belterjesílés további eredménye a mezőgazdasági termelés nagyobb stabilitása. Annak ellenére, hogy az utóbbi öt év közül három év kedvezőtlen volt, a gabonafélék átlagos évi termelése elérte a 205 millió tonnát. A gyapothozam 1980-ban csaknem 10 millió tonnás volt. A 9. és a 10. ötéves tervidőszakban 272 milliárd rubellel több volt a mezőgazdasági termékek értéke, mint a megelőző két ötéves tervidőszakban. Mindez azt jelenti, elvtársak, hogy a párt sokoldalú és céltudatos tevékenysége, a mezőgazdasági dolgozók és a mezőgazdasággal kapcsolatos ágazatok dolgozóinak munkája kézzelfogható eredményekhez vezet a mező- gazdasági termelés növelésében. A szovjet állam gazdasági erejének növekedése a hetvenes évek folyamán széles körű program megvalósítását tette lehetővé a nép életszínvonalának emelésében. A bérek, a nyugdíjak és az egyéb szociális juttatások növelésére országos mértékben 32 milliárd rubelt fordítottunk. Minden ilyen intézkedés reális és jelentős lépés fő célunk irányában, és ez a szovjet emberek életfeltételeinek javítása. Növekedtek a minimális bérek, valamint a közej>es kereseti színvonalú munkások és alkalmazottak fizetései a népgazdaság minden ágazatában. A havi átlagbér 1980-ban meghaladta a 168 rubelt, és 1970-hez viszonyítva csaknem 40 százalékkal növekedett. Még gyorsabb ütemben növekedtek a kolhoztagok bevételei. Csaknem kétszeresére növekedtek a társadalmi fogyasztási alapokból folyósított juttatások. (Leonyid Brezsnyev előadói beszédének második részét lapunk holnapi számában közöljük) ” Bvwnfcbi.'
