Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám, kedd

Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése 1981. II. 24. 3 (Folytatás az 1. oldalról) Ha ä Szovjetunió bármelyik Lakosát megkérdeznénk, legyen az kommunis­ta, vagy pártonkívüli, vajon mi jelle­mezte elsősorban pártunk útját az el' múlt években, azt felelnék: mindeneik előtt az, hogy sikerült megőrizni a bé­két. A legkülönbözőbb korú és fog­lalkozású emberek teljes szívből mond­ják: köszönjük a pártnak! Ma teljesen világos, hogy a Szovjet­unió és szövetségesei jobban, mint bár- mikor azelőtt, a világbéke fő támaszai. A béke megszilárdításáért, a nem­zetközi feszültség további enyhülésé­ért folytatott harcunk mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy a szovjet nép számára biztosítsuk a szükséges kíitső feltételeiket az országépítésben előtte álló feladatok teljesítéséhez. Etvtársnök és elvtársak! Az elmúlt években a párt, Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága szün­telen figyelmet fordított a szocialista országok barátságának és együttmű- k ödésének megszi 1 ár d í tásá ra. Velük közösen új, szocialista világot és az államok között a történelem so­rán eddig nem tapasztalt, valóban igazságos, egyenjogú és testvéri kap­csolatokat építünk. Éppen így alakulnak kapcsolataink a szocialista közösség országaival — Bulgáriával, Csehszlovákiával, Kubával, Laosszal, Magyarországgal, Mongóliá­val, a Német Demokratikus Köztársa­sággal, Lengyelországgal, Romániával és Vietnammal.- A társadalmi-gazdasági fejlődés és a nemzetközi politika valamennyi jelen­tős problémáját illetően elvhű nézet- azonosság uralkodott közöttünk. Ez a testvéri kommunista pártok tartós, köl­csönös együttműködéséneik eredménye, ami közös sikerünk. Igen fontos, hogy pártjaink vezető­sége között mélyen gyökerező kölcsö­nös megértés, bizalom és egyetértés van. Az elmúlt években harminchét leg­felsőbb szintű baráti találkozóra ke­rült sor a Krímben. Protokoláris külső­ségeik nélkül és elvtársi légikörben vi­tattuk meg kapcsolataink fejlődésének távlatait és a világpolitika kulcsfontos­ságú problémáit, meghatároztuk a jö­vő feladatait. Valamennyi találkozó hozott újat és hasznosat. A testvéri országok és pártok vezető képviselői­nek szeretném őszinte iköszönetemet kifejezni ezért a jó együttműködésért. Párt- és kormányküldöttségeink rend­szeresen találkoztak. Gyakorlattá vál­tak a központi bizottságok nemzetközi kapcsolatokért, az ideológiai és szer­vezeti pártmunkáért felelős titkárainak tanácskozásai. A Szovjetunió és a szocialista közös­ség országainak pártszervezeteit szá­mos szál fűzi össze, minden szinten — a köztársaságok, kerületeik és területek szintjétől egész a járások és a nagy- vállalatok szintjéig. Élő és gyümölcsö­ző jelleget kapott az állami szervek, a társadalmi szervezeteik és a termelő kollektívák közötti együttműködés. A szellemi téren, az ideológia és a kul­túra terén való szoros kapcsolatok az együttműködés tartós normáivá váltak. Az államok közötti viszonyt mindig nemzetközi kapcsolatoknak nevezik. Azonban csak a mi korunkban, a szo­cializmus világában váltak valóban a nemzetek közötti kapcsolatokká. Em­bereik milliói és milliói vesznek részt bennük közvetlenül Ez, elvtársnők és elvtársak, a szocializmus elvi vívmá­nya és nagy érdeme az emberiség iránt. Együttműködésünk mind több terüle­tet. ölel fel. Példaként megemlíthet­jük az Interkozmosz programot. A test­véri országok űrhajósai nemcsak a tu­dományért és a népgazdaságért dol­goznak, hanem rendkívül jelentős po­litikai küldetést is teljesítenek. Engedjék meg, hogy erről a helyről szívélyesen üdvözöljem a világűr hő­seit — a szocialista országok bátor fiait! A testvéri országok többségének al­kotmánya is hangsúlyozza a Szovjet­unióval való barátság és együttműkö­dés gondolatait. Ez nagy bizalom a ml országunk iránt és mi hasonlóképp fe­lelünk rá. A Szovjetunió új alkotmánya a szocialista országokkal való barátsá­got, együttműködést és kölcsönös se­gítségnyújtást a szovjet külpolitika alapkövének tartja. Az elmúlt időszak meggyőzően bizo­nyította, hogy az európai, de az át­fogó nemzetközi ügyekben is mily be-­Elvtársnők és elvtársaki A XXV. kongresszus utáni időszak összességé­ben véve nem volt egyszerű. Számos nehézség merült fel az ország gazda­sági fejlődésében és a nemzetközi helyzetben egyaránt. Ennek ellenére elértük a kitűzött célóikat. Ez ismét a szocialista rend­szer hatalmas lehetőségeiről, a szov­jet nép áldozatkészségéről, lenini pár­tunk elvhű, osztályhű politikájának helyességéről tanúskodik. Ezzel valóban egyetemes jelentőségű problémát oldunk meg, mert ma egyet­len ország népe számára sincs lénye­gesebb, fontosabb kérdés, mint a bé­ke megőrzése, valamennyi ember leg­alapvetőbb jogának, az életre való jog- nak a biztosítása. folyásos és ösztönző szerepet játszik a Varsói Szerződés és mindenekelőtt Po­litikai Tanácskozó Teslülete. Szerződé­sünk legfelsőbb politikai szerve, amely már korábban járhatóvá tette az össz­európai konferenciához vezető utat, bukaresti, moszkvai és varsói ülésén számos új kezdeményező javaslatot tett, amelyek a világban nagy figyel­met keltettek. Fő céljuk az enyhülés megvédése, lendületesebbé tétele, az, hogy új lelket öntsenek bele. Ezekben az éveikben alakult meg együttműködésünk új szerve, a kül­ügyminiszterek bizottsága. Azonban már most elmondható, hogy megalakít tása teljes mértékben bevált: megnöve­kedett a külpolitikai akciók egyezte­tésének operatív jellege. A szövetséges fegyveres erők épí­tése koordináltan folytatódott. Ez irányban, mint mindig, jó munkát vég zett a honvédelmi miniszteri bizottság. A Központi Bizottság tudatja a kong­resszussal, hogy a szocialista orszá­gok katonai, politikai, védelmi szövet­sége, hűen szolgálja a békét. Mindaz a rendelkezésére áll, ami a népek szo­cialista vívmányainak megbízható vé­delméhez elengedhetetlen. Mindent megtesz azért, hogy ez így legyen a jövőben is! Elvtársnőik és elvtársak! Távolról sem szeretnénk rózsás színekben ecse­telni a jelenlegi szocialista világ ké­pét. Országaink fejlődésében* nehézsé­gek is felmerülnek. A gazdaság inten­zív fejlesztésére való átmenet, a nagy szociális programok megvalósítása és a kommunista tudat kialakítása — ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Időre és fáradhatatlan alkotó mun­kára van szükség. Természetesen ta­nulnunk kell egymástól. A testvéri országok a szocializmus építésének évei során sokoldalú, po­zitív tapasztalatokat gyűjtöttek össze a termelés szervezésében, az irányítás­ban és a népgazdasági problémák meg­oldásában. Tudjuk például, hogy milyen jól működnek Magyarországon a mező- gazdasági termelőszövetkezetek és vál­lalatok és hogy milyen értékes tapasz­talatokkal rendelkeznek az NDK-ban a termelés ésszerűsítését, az energia-, nyersanyag- és anyagtakarékosságot il­letően. Sok érdekes és értékes dolog található a szociális biztosítás rend­szerében Csehszlovákiában. Bulgáriá­ban és számos más európai szocialis­ta országban megtalálták a mezőgaz- dasági-ipari kooperáció hasznos for­máit. Tanulmányozzuk tehát, használjuk ki gondosabban és nagyobb mérték­ben a testvéri országok tapasztalatait. Közismert, hogy a kapitalizmussal fo­lyó verseny döntő frontja a gazdaság területe, a gazdaságpolitika. A legutób­bi kongresszuson a többi testvérpárt­hoz hasonlóan elsőrendű feladatként tűztük ki a szocialista integráció to­vábbi elmélyítését a hosszú távú cél­programok alapján. Ezek segítenek a népgazdaság legégetőbb, létfontosságú problémáinak megoldásában. Jelenleg folyamatban van ezeknek a programoknak a megvalósítása. Az in­tegráció tempója fokozódik. Gyakorla­tilag a gazdaság, a tudomány és a technikai valamennyi ágazatában szem­be tűnőek a gyártásszakosítás ered­ményei. Már mintegy 120 sokoldalú és több mint ezer kétoldalú megállapodás született e téren. Befejező szakaszá­ban van a KGST-tagországok 1981— 1985-re szóló népgazdasági terveinek koordinálása. Ha a közös munka sikereiről beszé­lünk, jogos büszkeséggel említjük meg az olyan objektumokat, mint pél­dául a mintegy háromezer kilométer hosszú Szojuz gázvezeték, az új elek­tromos vezetékekkel bővített Béke energetikai rendszer, az uszty-ílimszki cellulózgyár, a mongóliai Erdenet fém- feldolgozó-, a kubai nikkelkombmát és számos más új létesítmény. És még sok munka vár ránk egész közösségünk jóléte érdekében. Az, amit a szocialista országok a gazdasági fejlődésijén és az emberek életszínvonalának növelésében elértek, egy egész korszak műve. Az elmúlt évek több szocialista állam népgazdasága szempontjából nem vol­tak a legkedvezőbbek. Mégis tény, hogy a KGST tagországai gazdasági növeke­désének üteme az elmúlt tíz évben száz százalékkal volt gyorsabb, mint a fejlett tőkés országoké. A KGST tagjai alkotják továbbra is a világ leg­dinamikusabban fejlődő országainak csoportját. Az SZKP és a többi testvérpárt arra összpontosítja figyelmét, hogy az el­következendő két ötéves terv a szó cialista országok intenzív termelési és. műszaki-tudományos kooperációjának időszaka legyen. Maga az élet diktálja a feladatot — a tervek egyeztetését az egész gazda­ságpolitika egyeztetésével kell idegé szíteni. Olyan kérdések is szerepelnek napirenden, mint a gazdasági mecha­nizmusok szerkezetének a közelebb hozása, a kooperációban és a közös vállalatok létrehozásában részt vevő minisztériumok, egyesülések és válla­latok közötti közvetlen kapcsolatok további fejlesztése. Erőink és forrá­saink egyesítésének még számos más formája is lehetséges. Amint láthatják, elvtársak, számos új, nagy feladat vár ránk. Talán hasznos lenne, hogy ha ezeket a közel­jövőben közösen vitatnák meg a test­vérpártok vezető képviselői. A Szovjetunió, hasonlóan, mint szo­cialista partnereink, természetesen ar­ra törekszik, hogy a kapcsolatok min­den irányban kölcsönösen előnyösek legyenek. A Szovjetunió a testvéri országok ból gépeik és berendezések sok faj­táját, közlekedési eszközöket, közszük­ségleti cikkeket és egyes nyersanyag­fajtákat kap. A Szovjetunió a szocia­lista piacra kőolajat, földgázt, éroet, gyapotot, fűrészárut és természetesen, különböző iparcikkeket szállít. Az el­múlt ötéves időszakban a KGST-or- szágoktól 90 milliárd rubel értékű árut kaptunk és a mi szállításaink el­érték a 98 milliárd rubel értéket. Bármely szocialista ország gyorsüte­mű fejlődése, az olyan problémák, mint az energiaforrások és a nyersanyagok biztosítása, a tudomány és a technika legújabb ismereteinek a bevezetése el­képzelhetetlen a többi testvéri orszá­gai való kapcsolatok nélkül. Az együttműködésünk során keletke­ző problémákat közösen oldjuk meg, valamennyi testvéri ország érdekei és a közös érdekek összehangolásának leghelyesebb útjait keressük. Ez pél­dául a kőolaj, a földgáz és más köl­csönös szállított nyersanyagok, ipar­cikkeik előnyös árainak megállapításá­ra vonatkozik. Előfordul olyan rendkívüli eset is, amikor a barátoknak rendkívüli segít­ségre van szükségük. Ilyen volt pél­dául Vietnam esete, amely 1979-ben Peking barbár agressziójának áldozatá­vá vált. A Szocjetunió és a többi szo­cialista ország Vietnamnak gyors ütőmben élelmiszert, gyógyszert, épí­tőanyagot és haditechnikát szállított. Ilyen volt Kambodzsa esete is, ame­lyet Peking védencei — a polpotisták teljesen tönkretettek. Ez, elvtársak, a szocialista interna­cionalizmus a gyakorlatban, a szovjet emberek ezt az álláspontot megértik és helyeslik. Mindnyájunk érdeke, hogy a szo­cialista piac képes legyen kielégíteni közösségünk országainak növekvő szükségleteit. A gazdasági lehetőségek kölcsönös kiegészítéséből eredő hasz­not természetesen nem lehet csak ke­reskedelmi szempontból megítélni. E feladat megoldása a gazdasági és pártvezetés felelősségteljes hozzáállá­sát, a testvéri országok érdekei közöt­ti szilárd összefonódás tökéletes meg­értését követeli. A Nyugattal való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése mel­lett vagyunk. Ez egyébként a nem­zetközi kapcsolatok stabilizálásának egyik tényezője. Itt azonban figyelembe (kell venni a tőkés országok politiká­ját is. Ezek az államok nem egy eset­ben a politikai nyomás eszközeként igyekszenek kihasználni a hozzánk fű­ződő gazdasági kapcsolataikat. Vajon nem erről tanúskodnak a különböző tilalmak és diszkriminációs korlátozá­sok egyes szocialista országokkal szemben? Egészében véve le kell szögezni, hogy az elmúlt években országunknak bonyolult feltételek között kellett megoldania alkotó feladatait. Bizonyos szerepet játszott a világgazdasági konjunktúra visszaesése és az árak jelentős ingadozása. Az enyhülési fo­lyamat lelassulása és a lázas fegyver­kezés, amelyet az imperializmus kény­szerít ki, nehezen érint minket is. Való tény, hogy az ideológiai harc is jelentős mértékben kiéleződött. A Nyugat számára ez nem csupán az eszmék konfrontációjára korlátozódik. A Nyugat a szocialista világ aláásá- sára és megbontására szánt eszközök egész rendszerét veti be. Az imperialisták és segítőik rend­szeresen szerveznek ellenséges kam­pányokat a szocialista országok ellen. Mindazt befeketítik és kiforgatják, ami ezekben az országokban történik. A legfontosabb számukra, hogy az em­bereket eltérítsék a szocializmustól. Az elmúlt időszak eseményei szün­telenül újra bizonyítják, hogy osztály* ellenségeink tanulnak saját kudarcaik­ból. Egyre rafináltabb és alattomosabb mórion lépnek fel a szocialista orszá­gok ellen. Éppen ott jönnek létre a feltételek a szocialistaellenes elemek aktivizálá­sához, ahol az imperializmus felfor­gató tevékenysége mellett hibák és si­kertelenségek is előfordultak. így volt ez a testvéri Lengyelországban, ahol a szocializmus ellenségei külső erőik támogatásával anarchiát kelte­nek, és az események alakulását az ellenforradalom irányába szeretnék te­relni. Amint azt a LEMP KB legutóbbi plenáris ülésén leszögezték, Lengyel­országiján veszélybe kerültek a szocia­lista állam alapjai. A lengyel elvtársak most arra tö­rekszenek, hogy leküzdjék a válsá­gos helyzetet. A párt harci képessé­gének növelésére a munkásosztállyal és a dolgozókkal való szövetség meg­szilárdítására összpontosítanak, kidol­gozzák a lengyel gazdaság helyreállí­tásának konkrét programját. A szocialista Lengyelország számára jelentős politikai támogatássá vált a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek tavaly decemberi moszkvai találkozója. Ez világosan megmutatta, hogy a len­gyel kommunisták, a lengyel munkás­osztály és az ország dolgozói szilárdan támaszkodhatnak barátaikra és szö­vetségeseikre; a szocialista Lengyel- országot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk magára, és nem enged­jük meg, hogy bárki is bántsa! A lengyelországi események ismét azt bizonyítják, hogy a párt számára, vezető szerepének megszilárdítása szempontjából milyen fontos éberen figyelni a tömegek hangját, határozot­tan harcolni a bürokratizmus, a volun* tarizmus minden megnyilvánulása el­len, aktívan fejleszteni a szocialista demokráciát és megfontolt realista po­litikát folytatni a külgazdasági kap­csolatokban. A világszocializmus a történelem so­rán különböző próbákat állt ki. Elő­fordultak bonyolult és válságos pilla­natok egyaránt. A kommunisták azon­ban mindig bátran visszaverték az el­lenséges támadásokat és győztek. így volt ez a múltban és így lesz a jövő­ben is. Senki sem vonhatja kétségbe közös elhatározásunkat, hogy megvéd- jük érdekeinket és megőrizzük a né­pek szocialista vívmányait! A népek béikéje és biztonsága igazságos ügyé­ért, a dolgozók érdekeiért harcolunk. A mi oldalunkon áll a marxista—leni- nista tanítás igazsága. Erőnk az egy­ségben és az összeforrottságban van. A legutóbbi kongresszuson arról volt szó, hogy a szocialista államok 'köze­ledésének a folyamata valósul meg. Ez a folyamat tovább fejlődik. Nem hagy­ja azonban figyelmen kívül a nem­zeti sajátosságokat és a történelmi hagyományokat. A szocialista országok társadalmi élete és gazdaságirányítása formáinak különbözőségében azt kell látni, ami a valóságban létezik — a szocialista életmód érvényesítése for­máinak és módszereinek a gazdagsá­gát. Tovább fejlődnek kapcsolataink azokkal a szocialista országokkal is, amelyek nem tagjai a Varsói Szerző­désnek és a KGST-nek. Sokirányú a szovjet—jugoszláv együttműködés fejlődése“. A lefekte­tett alapelvek és megállapodások jó alapot teremtenek az együttműködés további bővítésére. A szovjet—jugo­szláv barátság mélyen gyökerezik és jövőjében nem kételkedünk. A Szovjetunió szolidáris a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az ország békés, demokratikus, külső be­avatkozás nélküli egyesítéséért folyta­tott harcával, és a vele való kapcsola­tok elmélyítésére és gazdagítására törekszik. Külön kell megemlíteni Kínát. A KNK társadalmi-gazdasági fejlődésé­ben az elmúlt húsz év 9orán szerzett tapasztalatok kemény leckét Jelente­(Folytatás a 4. ol&alon) I. AZ SZKP NEMZETKÖZI POLITIKÁJA 1. A szocialista világrendszer fejlődése és a szocialista országok együttműködése

Next

/
Oldalképek
Tartalom