Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-03 / 28. szám, kedd

n £ llunk a kis önkiszol- gáló bolt pénztáránál, nyugodt hétköznapi délelőtt van, a sorban négy-öt há­ziasszony, két férfi teli ko­sár sörrel, a pénztárosnö még lassúbb mint rendesen, ő is ráérős most, viccelő­dik. Jocó, öröknyüzsgő kis­fiú a házból, előttem áll a sorban, most fizet. — Ki- lenc-nyolcvan —• mondja a pénztárosnő és várja, hogy a gyerek odaadja a pénzt. Jocó letesz egy tízest a tál­cára, a pénztárosnö már adja a visszajáró húsz fil­lért, Jocó ekkor királyi mozdulatra emeli a kezét: — Tartsa csak meg, csó­kolomI — mondja és a tej­jel, kenyérrel kimegy az aj­tón. A pénztárosnő arcvo­násai tétováznak ... „hát ezek a mai gyerekek.. .* mondja aztán valami lár- vaszerü mosollyal és be­Húsz fillér csúsztatja a húsz fillért a kassza mellett a fiókba. Jocó második osztályos, bizonyos, hogy nem készült a mozdulatra, s az akcióra, hogy borravalót adjon. Ez látszott rajta, érezni lehe­tett: Jocó utánzott valami­lyen megszokott, sokat lá­tott dolgot, és most, talán először ő hagyott ott plusz pénzt a boltosnál. Tulajdonképpen akár ne­vethettem volna, hiszen a gyerek mozdulata utánozha­tatlan volt, és valami ka- maszos büszkeség, de egy­úttal szégyenkezésféle is csengett a hangjában. De a nevetést eltörte a pénz­tárosnö egyértelműsége, aki végül is anyja lehetett vol­na Jocónak és ahelyett, hogy egy két kedves szóval visszautasította volna a húsz fillért — eltette. Mert hiszen nem vitás, hogy a pénzt vissza kellett volna adni, s a nyugalom, a derűs hangulat ott a sor­ban még jó szóra is alka­lom lehetett volna. De így Jocó a borravalózás sikeré­vel távozott és semmit nem tudott meg a helyzet lehe­tetlenségéről, mondhatnám: idétlenségéről, nevezetesen arról, hogy ok nélkül, fö­löslegesen kidobott húsz fillért, s ezt a pénzt tőle, a kisgyerektől, érdemtele­nül fogadta egy felnőtt. Ahogy mondani szoktuk, nem arról a húsz fillérről van szó (bár egyre inkább arról is, mert a kenőpénz­ként, kényszerűségből ki­adott húsz fillérek, koronák — szinte minden háztartás­ban, ahol adnak — lassan kemény százasokra rúg­nak ...), hanem arról, hogy Jocót rosszul tájékoztatjuk, félrevezetjük. Akkor is, amikor megfigyeli, hogy a hentesnél nem kér vissza anyja az ötvenesből, akkor is, amikor apja a szerviz­ben odacsúsztatja a boríté­kot, és most is, amikor el­fogadják tőle a nem járó ellenérték nélküli pénzt. Hogyan is csúszunk bele ezekbe a hazug és méltat­lan helyzetekbe? Miért is nem fogtam fülön Jocót ak­kor mindjárt...? Hiszen ez a húsz fillér még meg­menthető, ez a helyzet megmagyarázható lett vol­na... SCHÄFFER ERZSÉBET FENYOHULLAS- ÚJ FILMEK KULTURÁLIS HÍREK Már többen foglalkoztak az­zal a gondolattal, hogy meg­filmesítik a regényes életű orosz balett-táncos, Nizsinszkij életét. A tervek most valóra váltak. Herbert Ross rendezte az életrajzi filmet. Nizsinszkij 1908-ban végezte el a cári ba­lettakadémiát, majd Gyagilev Ballets Russesjéhež csatlako­zott, amellyel Párizsban érte el legnagyobb sikereit 1911-ben. A filmben Nizsinszkij szerepét egy huszonhárom éves ameri­kai balett-táncos, George le la Pena játssza; feleségét, Pulszky Homo lát Leslie Browne, a lon­doni Festival Balett Company tagja alakítja. A híres mened­zser, Gyagilev megszemélyesí­tője Alan Bates. Ha azt mondom: csillaghullás — az olvasó szemei előtt való­színűleg kellemes nyári esték emléke villan fel, amikor ked­vesével ikéz a kézben kószált az illatos réteken és összebújva gyönyörködtek a ragyogó csil* lagokban, amelyek közül egyik- másik hirtelen meglódult az ég­bolton, zuhanni kezdett a látó­határ széle felé, hosszú, fényes csóvát húzva maga után. Ha azt (mondom: fenyőhullás, az olvasóban valószínűleg sem­miféle emlék nem villan fel, esetleg arra gondol, amiikor a fenyőfa ágacskáiról hullani kez­denek az apró tűlevelek ... Nos, nem erről van szó. A fenyöhullást első alkalom­mal pár nappal az idei karácso­nyi ünnepek után észleltem. Ott álltam harmadik emeleti laká­som ablakában, csak úgy célta­lanul kifelé bámulva a havas éjszakába, amikor hirtelen vala­mi hosszúkás, sötét tárgy su­hant el az ablaik előtt, fentről lefelé. Rosszat sejtve siettem ki a balkonra, de a ház melletti par­kolóban nem feküdt seniki, — csak egy karácsonyfa. Ezt dob­ta ki valaki a felsőbb emeletek­ről, bele az éjszakába. Aztán az elkövetkező estéken még számos karácsonyfa hullott alá a felsőbb emeleteikről, per­sze senki sem tudná megállapí­tani, honnan, melyik emeletről, melyük lakásból. Ez a fenyőhul­lás. A magasból hulló fákról több gondolat jutott az eszembe. Ve­gyük csak mindjárt a kará­csonyfa beszerzését. Szegény családfő heteken keresztül szín­ié másai sem törődik, mint az­zal, hogy honnan szerez szép, de azért olcsó karácsonyfát, lehe­tőleg szebbet, mint a szomszé­diknak. Végül is mindenhol ott csil­log a szépen feldíszített kará­csonyfa, három napig örülünk, szeretjük egymást. Aztán meg­kezdődik a karácsonyfától való szabadulás gondja. Az első in­dokot a feleség mondja ki: ez a fa akkora helyet foglal el a szobában, hogy mozdulni sem lehet; a fáról hullanak a tűleve­lek, tele van velük a lakás, az ember naponta porszívózhat; a gyerek egyebet sem akar enni, csak szaloncukrot meg cso­kit... Szóval, tessék, családfő, cselekedj. Egykor ez úgy történt, hogy az ember leszedte a fáról a dí­szeket, aztán leballagott vele a szemeteskukáig, letette s ezzel minden rendben volt. Most már úgy látszik ez el­avult és nem gazdaságos mód­szer. A legkorszerűbb elvek sze­rint a karácsonyfát ki kell dob­ni az ablakon, bele a sötét éj­szakálja, ki a fene fog egy fács- ka miatt lekullogni mondjuk a tizedik emeletről. Úgysem tud­ja meg seniki, melyik lakásból dobtuk ki. S így röpülnek újabb fenyőfák ezrei, tízezrei a rö­vid vendégeskedés után a hatal­mas lakóházak emeleteiről, egy­más után, mint egykor nyári éj­szakákon hulló csillagok. Reg­gelre valóságos kis fenyőerdő nő ki a lakótömbök körül. Persze nem mindegyik kará­csonyfa esik a földre. A minap reggel munkába menve, furcsa látvány fogadott: a ház mellett parkoló vadonatúj Trabant tete­jéből jó kétméteres karácsonyfa nőtt ki? A fura látvány sok la­kót odavonzott s a megoldás sem késett. A magasból ledo­bott karácsonyfa hegyes végé­vel átütötte a gépkocsi tetejét s azonmód beleállt a kocsi tetejé­be. Nem vagyok kárörvendő. De szívem mélyén azt reméltem, hogy a ledobott karácsonyfa, és a Trabant — ugyanazé a lakóéi AGÚCS VILMOS Új lemezfelvételek a Bartók-centenáriumra Bartók Béla születése 100. év­fordulójának megünnepléséhez több újdonsággal és már megje­lent lemezek ismételt kiadásá­val járul hozzá a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat. A lemezrepertoár szélesítésére Kocsis Zoltán zongoraművész és Somfai László zenetörténész a nemzetközi hanglemezpiac kie­melkedő felvételei közül váloga­tott. Ennek eredményeként a vi­lág kiváló előadóművészei — Richter, Menuhin, Boulez, Kara­jan, Pollin és Abbado tolmá­csolásában jelennek meg rövi­desen a Bartók hanglemezeken a boltokban. A magyarországi művészek közreműködésével is számos felvétel készül. A Gyermekek­nek című album Kocsis Zoltán interpretációjában, a szonátákat, rapszódiákat tartalmazó két le­mez pedig Pauk György hegedű- és Franki Péter zongoraművész előadásában kerül lemezre. A Mikrokozmosz-részleteket és a Hat tánc bolgár ritmusban két- zongorás átiratokat Bartókné Pásztory Ditta és Comensoli Má­ria adja elő. A Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat ígérete sze­rint folyamatosan kapható lesz a nemzetközileg is elismert, több nagydíjjal kitüntetett Bar- tók-összkiadás 38 lemeze — egyenként és a műfaji csoportosí­tásnak megfelelően négy díszes gyűjtődobozban. A régebbi felvé­telek között szerepel Bartók Divertimentója a Liszt Ferenc Kamarazenekar tolmácsolásá­ban, Kocsis Zoltán lemeze, ame^ lyen az Allegro Barbaro csendül fel, a Gyermekeknek című al­bum, Ránki Dezső előadásában. (MTI) Ismerkedés a tudománnyal Több mint ezer kisdiák a tag­ja a Gyermekek Tudományos Akadémiájának, amely Alma- Atában, Kazahsztán fővárosá­ban működik. — Nem tudományt játszunk a gyerekekkel, hanem az utódain­kat látjuk bennük — mondja Bajbadek Tyupepbajev, a kicsik akadémiájának tiszteletbeli el­nöke, a Kazah Tudományos Aka­démia alelnöke. Néhány kutatá­si területen — mint például a hegyikőzetek mechanikája, a geológia, a kémia, az asztrofizi­ka — a Kazah Tudományos Akadémia vezető szerepet tölt be a Szovjetunóban. És az e te­rületeken elért eredményeinket külföldön is elismerik, a közös tematikák alapján több ország­gal működünk együtt. Az elmondottak alapján ért­hető, hogy egyre nő a szakem­berek iránti igény a tudomány e sokat ígérő ágaiban. Ezért rzületett meg az a határozat, hogy már a felsőbb osztályos diákok között keresni kell a jövő szakembereit. A fiúk és lányok már diákkorukban elsa­játítják a tudományos alapisme­reteket, kialakul szűkebb szak­mai érdeklődésük, kutatói jár­tasságra tesznek szert. A kuta­tóintézetek témáihoz kapcsoló­dó munkákon dolgoznak, nép- gazdaságilag is hasznot hajtó te­vékenységet fejtenek ki. A kis akadémia biológiai szek­ciójának tagjai a kazah puszta­ságokon előforduló növények fajainak és formáinak pontos meghatározásával foglalkoznak. A geológusok, botanikusok, zoo­lógusok, biológusok és csillagá­szok szakkörvezetőikikel expe­díciókat szerveznek a közeli vi­dékekre. A kísérletek és vizsgálatok eredményeiről az ifjú kutatók beszámolókat írnak, s ezeket évente a téli táborozásokon is­mertetik. A tizedik osztály el­végzésével a diákok kikerülnek a kis akadémiáról is. A tagok többségét felveszik valamelyik felsőoktatási intézménybe. REVMIRA VOSCSENKO IAPN5 A KONFERANSZIÉ (lengyel) Feliks Falk, a hetvenes évek közepén jelentkező lengyel ren­dezőnemzedék egyik legtehet­ségesebb és legsokoldalúbb egyénisége második játékfilm­jében, A konferansziéban a kar­rierista ember portréját rajzol­ta meg. És nem is akárhogyan. Kameráját szinte röntgenre cse­réli fel, hogy minden oldalról átvilágítsa, megvizsgálja a tör­tető embert és a diagnoszta pontosságával elkészítse látle­letét. Filmjének «, ........... kö zponti alakja Danielok, a fia­tal s feltehető­leg tehetséges, de egyelőre si­kertelen konfe­ranszié. Kisebb rendezvénye­ken konferál, szervez, jó han­gulatot teremt. Agyonhajszolt ember, önmagát hajtja a pén­zért és főleg — hogy felfigyel- tessen magára. Végre megcsil­lan előtte a le­hetőség a kiug­rásra. Egy vidé­ki nagyváros fennállása 500. évfordulójának ünnepségeire készül. Az illeté­kesek nagyszabású bált ter­veznek; az estre meghívják a tévét is, hogy egyenes adásban közvetítse a műsort. Aki csak valamit is számít a szakmában, megpályázza a bál konferen- sziéjának helyét. Danielok a legesélytelenebb közöttük, de nem veszti el a fejét. Nagyon céltudatosan küzd azért, hogy kiüsse ellenfeleit. Kezdetben csupán ismerőseit környékezi meg, de látva esélytelenségét, nem riad vissza a legtisztesség­telenebb módszerektől sem. Ke­gyetlenül lehengerli az útjá­ban állókat, kiárusítja tisztessé­gét, barátait, szerelmét. Az eleinte ronkonszenves, ártatlan képű fiatalember napról napra kíméletlenebb lesz, a társadal­mi és erkölcsi normákat felrúg­va, gátlástalanul törtet célja fe­lé, míg teljesen arc nélküli em­ber lesz. A rendező (és egy személy­ben a forgatókönyvíró) a leg­apróbb részletekig gondosan ki­munkálta e karrierista jellemét és egy pszichológus pontossá­gával tanulmányt írt róla. Nem VESZÉLYES UTAS egyszerűsítette le munkáját, ka­rakterei nem fekete-feherek, jók-rosszak. Danielok sem pgy- értelműen a gonoszság megtes­tesítője. A rosszat, az elítélen­dőt úgy ábrázolja Feliks Falk, hogy a nézőben közben meg­fogalmazódjon a kérdés: vajon csak az egyént terheli felelős­ség azért, hogy feladta egyé­niségét? Milyen a környezete? Nem nyújtott-e táptalajt a vad­hajtások kinövéséhez? Vajon a megvesztegetés, a protekcinniz­Jerzy Stuhr lengyel filmben a karrierista férfit alakítja mus és egyéb mesterkedések nem ennek a melegágyai? A film ezáltal általánosabb érvé­nyű lesz, s nem csupán az egyén, hanem mikrokörnyezete fölött is ítéletet mond. Bírálja közvetve a szórakoztalóipart és „fogyasztóit“ is, nem azért, mert kedvelik az esztradmű- sort, hanem mert kritikátlanul elfogadják a kínálatot, tekintet nélkül értékeire, vagy az elő­adók kvalitásaira. A film pergő képekben, fe­lesleges kitérők, magyarázatok nélkül vázolja föl a karrieriz­mus természetrajzát. Teszi ezt a tartalom és a forma tökéle­tes ötvözésével, eredeti rende­zői meglátással, magas művészi fokon. Jerzy Stuhr a címszere­pet rendkívül meggyőzően, sok­színűén alakítja. Tekintetével, beszédes arcjátékával, a legar- nyaltabb kifejező eszközökkel plasztikusan, hitelesen formál­ja meg a törtető embert. Szí­nészi skálája valóban rendkí­vül sokrétű, erről rövidesen le­hetőségünk lesz ismét megbizo­nyosodni, hiszen Jerzy Stuhr játssza a közeljövőben műsorra kerülő Amatőr főszerepét is. (froncia) A múlt év végén mutatták be Serge Leroy rendező Mint az űzött vad című filmjét, mely­ben az alkotó egy döbbenetes bűncselekményt elénk tárva kegyetlen ítéletet mond a ka­Jean-Louis Trintignant a francia film egyik fő­szereplője pitalista társadalom „tisztes“ és nagyra becsült felső tízez­reinek erkölcsi kétlakiságáról. Újabb filmjében, a Veszélyes yfűsban Serge Leroy ismét em­berüldözéssel foglalkozik; ér­deklődésének középpontjában ezúttal egy őrült megszállott áll, aki bosszút esküszik egy­kori kedvese ellen, ezért el akarja tenni láb alól az asszony szeretőjét és fiát. A vészjósló emberüldözés egy autópályán játszódik le. Az asszony kedve­se és fia útban Párizsba arra lesz figyelmes, hogy az autópá­lyán egy fekete gépkocsi kö­veti őket. A férfi autójával ál­landóan a nyo­mukban van, nem téveszti őket szem elől, s egészen Pári­zsig, az asszony lakásáig üldözi kiszemelt áldo­zatait. A meg­csalt, s elha­gyott férfi itt találkozik mindhármuk­kal, hogy veit sérelmeit meg­torolja. A Veszélyes utas mesterség­beli tudással ké­szült rémtörté­net, melynek egyetlen célja, hogy a nézőt iz­galomban, fe­szültségben tartsa es sok­kolja. Hiába ke­resünk benne általánosabb érvényű gondola­tokat, magvas mondanivalót, vagy társadalomkritikai eleme­ket, olyasmit, mely az előző filmet jelentős alkotássá tette. A rendező a főszerepeket is­mert és kiváló színészekre bíz­ta. Jean-Louis Trintignant, Mi- relle Darc, Bemard Fresson ezúttal is remekeltek és fölé­jük nőnek szerepüknek. (tölgyessy) mk II. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom