Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám, péntek

A SZOLIDARITAS FELELŐTLEN KÍSÉRLETE

Pái tértekezlet Varsóbjn

Rendőrük segítenek D’Ursonak, miután összekinö*vto megtalálták egy Fiat-127-es csomagtartójában (Képtávírón érkezett — ČSTK)

OLASZORSZÁG

A TERRORISTÁK ELENGEDTÉK FOGLYUKAT

A kormány határozatlansága felbátoríthatja a szélsőségeseket $ Az OKP tiltakozása

(ČSTK) — A Vörös Brigádok terrorszervezet tegnap reggel 33 napig tartó fogság után szabadun engedte Giovanni D’Ursu római főbírót. Az ANSA hírügynökség szerkesztőségébe egy Ismeretlen személy telefonált, majd ezt követően a rendőrség Róma központjában^ az igazságügy-minisztérium épületének közelében egy autóban talált rá a megkötözött D’Ursóra.

Ezzel befejeződött az olasz terrorizmus drámaivá fajult akciója, amely több mint egy hónapon át vonta magára az államapparátus és a politikai erők figyelmét. A helyzet szerdán este már szinte pattanásig feszült volt, amikor egymásnak ellentmondó hírek keltek lábra a főbíró sorsát illetően. Szerda reggel az II Messaggero római és az II Secolo genovai lap ele- get tett a terroristák követelésének, és a főbíró szabadon bocsátása ellenében nyilvánosságra hozta a terroristák nyi latkozatát. Ezt követően egy ismeretlen telefonáló közölte az II Messagero szerkesztőségével, hogy a római operaház közelében levő szemétkosárba a terrorszervezet elhelyezte közleményét. Ebben az állt, hogy a bírót épp „szabadlábra helyezték“. Az ANSA olasz hírügynökség, a rádió és a televízió rendőrségi forrásokra hivatkozva közölte, hogy a főbírót szabadon engedték a terroristák, és

egy római kórházban ápolják'. A rendőrség azonban hamarosan visszavonta ezt a jelentést, mivel a személy, akiről azt hitték, hogy D’Urso, nem az volt.

Eközben az olasz parlamentben éles vita támadt az ügyben. A kommunista képviselők bírálták a kormányt, mert állásfoglalása a terroristák zsarolásával szemben nem volt határozott. A kereszténydemokraták által vezetett kormánykoalíció — mint ismeretes — a D’Urso- ügyben határozatlanságról tett tanúságot, és egyáltalán nem volt egységes főleg abban, hogy tárgyaljanak-e a terroristákkal vagy sem.

A terrorizmus elleni tiltakozásul az Olasz Kommunista Párt Róma utcáin hatalmas tüntetést szervezett. A párt és más demokratikus erők, diákszervezetek tagjai a terrorizmus elleni hatékony harcra felszólító jelszavakat hangoztattak.

Ismét az autonómiáról

(ČSTK) — Tel Avivban ismét összeültek Izrael és Egyiptom delegátusai, hogy folytassák a tárgyalásokat az úgynevezett palesztin autonómiáról. A tár- gyalássorozot, már 18 hónapja folyik. A mostani találkozó célja, hogy értékeljék a tárgyalások eddigi menetét és ezt megküldjék az új washingtoni vezetésnek.

(ČSTK) — Stanislav Kania

elnökletével szerdán Varsóban tanácskozást tartottak a legnagyobb lengyel Iparvállalatok pártszervezeteinek első titkárai. Az értekezlet napirendjén a társadalmi, politikai és gazdasági helyzet megoldásának lehetőségei, illetve a pártalap- szervezetek ezzel kapcsolatos feladatai szerepeltek.

A tanácskozáson részt vett a LEMP KB Politikai Bizottságának néhány tagja is. Kazimierz Barcikowski felszólalásában a válság fő okait elemezte és hangsúlyozta, hogy a nehézségek leküzdéséhez a munkáspár tszervezetek konszolidálása, illetve a munkások párt iránti bizalmának a helyreállítása szükséges.

A szakszervezetek feladatáról

(ČSTK) — Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága a napokban közzéteszi a párt programját, melyet széles körű vitára bocsát a párt alap- szervezeteiben, közölte tegnap bécsi sajtóértekezletén Franz Muhri, a párt elnöke. Az új programtervezet megmutatja a

(ČSTK) — Az amerikai szenátus külpolitikai bizottságának nincs kifogása az ellen, hogy Alexander Haig tábornokot, a NATO volt főparancsnokát nevezzék ki külügyminiszterré, így döntött tegnap a bizottság republikánus szenátorainak többsége.

Alexander Haig „teljes megelégedettségre“ válaszolt a kérdések többségére, amelyeket a „külpolitikai bizottság történetében eddigi leghosszabb meghallgatás“ során a szenátorok feltettek neki.

A kedvező benyomás, amelyet Haig „határozottsága és kebeszélt Tadeusz Grabski politikai bizottsági 'tag, a KB titkára. Emlékeztetett a Szolidaritás fe Ielőtlen álláspontjára a szabad szombatokat illetően. Megállapította, hogy ezt a szervezetet semmi sem jogosítja fel arra, hogy társadalmi feszültséget okozzon. Furcsa — mondotta —, hogy a Szolidaritás egyes helyi szervezetei, amelyek any- nyira tiltakoznak az ellen, hogy valamiféle részt vállaljanak a gazdaság irányításából és a felelősségből is, széles körű agi- tációt folytattak annak érdekében, hogy megakadályozzák a munka felvételét. Ezeket az eseményeket nem lehet másként értékelni, mint a Szolidaritásnak az erőpróbára tett kísérleteként, nyugtalanság-, zavar- és feszültségkeltésként — mondotta Grabski.

szocializmushoz vezető út különböző módozatait Ausztriában. A pártelnök ugyanakkor bejelentette, hogy a központi bizottság 1982 elejére összehív? ta a párt rendkívüli kongresz- szusát, amely jóváhagyja az új programot.

ménysége“ keltett, a szenátorok szemében túlsúlyban volt Haignek a Watergate-botrány- nyal kapcsolatos gyakran bírált szerepével szemben.

További olyan személy, akit a Reagan-kormányban fontos politikai tisztségbe jelölnek, s ezért válaszolnia kell a szenátus külpolitikai bizottságának kérdéseire, Jane Kirkpatrick. Az egyetlen demokrata párti a Reagan-kabinetben, de csak ami a párttagságot illeti, egyébként többször bizonyságát adta, hogy nem túlságosan demokratikus gondolkodású.

MEGERŐSÍTETTÉK HAIG KÜLÜGYMINISZTERI KINEVEZÉSÉT

Szenátusi meghallgatáson Reagan leendő munkatársai

JÖVŐRE RENDKÍVÜLI KONGRESSZUST TARTANAK AZ OSZTRÁK KOMMUNISTÁK

Kommentárunk —

ÚJ szó

A

z európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi tanácskozás résztvevői a karácsonyi szünet után nemsokára ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a spanyol fővárosban. A találkozó első szakaszában, amely múlt év november 11-ém, az emlékezetes'késő éjjeli megnyitással és ezt megelőzően a szeptember 9-e óta tartó előkészítő tanácskozással kezdődött és december 20-án zárult le, a küldöttek elvégezték a napirendben meghatározott feladatot. Megvitatták a helsinki Záróokmány ajánlásainak végrehajtását és megkezdték a biztonságot és együttműködést erősítő új javaslatok benyújtását.

Az első szakasz utolsó hetében benyújtott sok javaslat többsége is az együttműködés erősítésére irányuló pozitív törekvést tükrözi, hogy a találkozó az európai biztonságot erősítő konkrét eredményekkel záruljon. A helsinki ajánlások megvitatása alkalmat adott hasznos és tanulságos eszmecserékre, amelyekből kiviláglott, hogy a résztvevő országok többsége érdekelt az együttműködés megszilárdításában. Ebben az irányban a legjelentősebb lépés volt a Varsói Szerződés tagállamainak álláspontját tükröző lengyel javaslat arról, hogy 1981- ben hívják össze Varsóba az európai katonai enyhülési és leszerelési konferenciát.

Az a tény, hogy ugyanebben a kérdésben a lengyel javaslatot követően a francia küldöttség, valamint több semleges 19B1. és el nem kötelezett ország is javaslatot terjesztett be, arról tanúskodik, hogy földrészünk országainak népei és kormá3 nyal szükségesnek tartják a

politikai enyhülésnek a katonai enyhülés területére való kiterjesztését, érdekeltek a leszerelésben, és a katonai konfrontáció csökkentésében. Pozitívum tehát az, hogy a madridi tanácskozás megnyitása után elfogadott ügyrendnek és időbeosztásnak is köszönhetően az Egyesült Államok képviselőinek és támogatóinak nem sikerült mellékvágányra terelniük a tárgyalásokat, s

biztonságot és az együttműködés fejlesztését célzó javaslatok előterjesztésére. Az első szakasz utolsó két hetében benyújtott 78 javaslat legtöbbje — örvendetes módon — pozitív törekvést bizonyít, azt a szándékot tükrözi, hogy a találkozó Európa biztonsága szempontjából konkrét eredményekkel záruljon. A szocialista országok — köztük hazánk is

A második szakasz előtt

I. 18.

így már a találkozó első szakaszában lehetővé vált a kontinensünk országainak biztonságát és együttműködését szolgáló javaslatok benyújtása.

Arra is rá kell mutatni azonban, hogy a helsinki ajánlások megvitatása során, amikor a találkozó első heteiben a Záróokmány megvalósításával foglalkoztak a résztvevők, kétféle felfogás nyilvánult meg. Míg a Varsói Szerződés országai, s jónéhány más állam képviselői is, a helsinki Záróokmány ajánlásait egységes egészként értelmezve beszámoltak arról, hogy a maguk részéről eddig mit tettek és a jövőben mit szándékoznak tenni az ajánlások megvalósításáért, egyes NATO-álla- mok, főként az USA saját külpolitikai céljainak megfelelően arra törekedtek, hogy az ajánlások közül egyeseket kiragadva a saját tevékenységük elemzése helyett a szocialista országokat — nemegyszer hidegháborús hangnemben — „felelősségre vonják“ az emberi jogok ügyében és ürügyén.

E szándékok ellenére már a találkozó első szakaszában hasznos volt az eszmecsere, az álláspontok tisztázása, a

— az egyes kérdéscsoportokkal kapcsolatos javaslataikban konkrétan rámutattak, miként és hol lehet továbbhaladni a Helsinkiben megkezdett úton.

A benyújtott ajánlásokat a küldöttségek a január 27-én kezdődő második szakaszban vitatják meg. A hosszú karácsonyi szünet módot adott a diplomatáknak e javaslatok tanulmányozására és kormányaikkal való konzultálására. Ezek eredményétől függ, hogy a madridi találkozó az európai békére és biztonságra kedvező eredményekkel záruljon. Ez nem kis mértékben azon is múlik, milyen politikai magatartást határoz el az addig hivatalba lépő új amerikai kormányzat. A küldöttségek jó része azonban úgy véli: Európa békéje és biztonsága, az itt élő népek együttműködése semmiképpen sem függhet egyetlen ország kormányában és politikájában bekövetkező változásoktól.

Tény azonban, hogy a tőkés világban különlegesen nagy szerepe van az Egyesült Államok magatartásának. Érthető tehát, hogy igen sok függ az új amerikai kormányzat realitásérzékétől, a nemzetközi kérdések — mindenekelőtt a leszerelési probléma megközelítésétől. Lényeges kérdés, hogy a vezető tőkés államok miként válaszolnak a Varsói Szerződés országainak felhívására: az enyhülés folytatásához

ugyanis nem elegendő csupán az egyik oldal jó szándéka. A vezető tőkés államok — elsősorban Nyugat-Európáhan — a legfontosabb kérdésekben

ugyan az „atlanti szolidaritás“ alapján az Egyesült Államok külpolitikai vonalát követik, de tapasztalható az is, hogy az enyhülés vívmányainak felszámolásában nem érdekeltek.

Amíg az európai térségben az enyhülés, a béke és a biztonság határozza meg az országok egymáshoz való viszonyát, addig nem kell tartanunk újabb világháború kitűrésétől. Igaz, a világ más térségeiben keletkezett feszültség hat az európai légkörre is, de ebből nem következik feltétlenül a feszültség növekedése az európai országok között. A szocialista országok továbbra is kitartanak a békés egymás mellett élés politikája metlett, s amint a Varsói Szerződés tagországai vezetőinek decemberi tanácskozása is Ismét megerősítette: államaink további erőfeszítéseket kívánnak tenni a béke, a biztonság megszilárdítására, az enyhülés vívmányainak megőrzésére. A madridi második szakaszban is azon fáradoznak, hogy a találkozó elvezessen az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívásához és olyan, mindenki számára elfogadható elveket dolgozzon ki, amelyek nem veszik revízió alá a helsinki Záróokmányt, hanem annak szellemét követik, elmélyítését és továbbfejlesztését Jelentik.

PROTICS JOLÁN

Carter hattyúdala

(ČSTK) — fames Carter amerikai elnök öt nappal megbízatásának lejárta előtt tegnapra virradó éjszaka rádió- és televíziós beszédet mondott. Utolsó hivatalos beszédében számos kérdést érintett, többek között az emberi jogok problémáját, a környezetvédelem szükségességét, és kitért a nukleáris konfliktus egyre növekvő veszélyére is. Carter tegnap a kongresszus elé terjesztette az 1982- es év költségvetési tervezetét, és utolsó elnöki megnyilatkozásaként pénteken terjeszti elő üzenetét az Unió helyzetéről.

A leköszönő elnök rádió- és tévébeszédében nyugtalanító tényezőnek nevezte az egyes ér- dekcsoportok tevékenységét, amelyek befolyásolják az USA egész politikáját. Carter nem szólt az Egyesült Államok súlyos energiagondjairól, sem más gazdasági problémákról.

Carter négy évvel ezelőtt elsősorban választási ígéreteinek köszönhetően kerülhetett a Fehér Házba. Kötelezettséget vállalt, hogy rendet teremt az amerikai gazdaságban. Mint ismeretes, ez nem sikerült, sőt az infláció mértéke mintegy megháromszorozódott, csaknem 8 millió amerikai van munka nélkül. Rohamosan nőttek az adók, tovább csökkentek a reáljövedelmek.

Hasonló a kép a Carter-kor- mányzat külpolitikai mérlegét illetően is. Négy évvel korábban Cartertől választól azt remélték, hogy demilitarizálják az amerikai külpolitikát, további haladást ér el a lázas fegyverkezés korlátozásában, a háborús veszély csökkentésében. Carter kormányzása idején azonban a fegyverkezési kiadások szédületes mértékben növekedtek.

Carter külpolitikájának inga-1 tagságára és kiszámíthatatlanságára mi sem jellemzőbb, mint a SALT—II sorsa. Igaz, rendkívüli eseménynek számít, hogy Carter és Brezsnyev 1979 júniusában Bécsben kézjegyével látta el a szerződést, de fél év múlva az elnök utasította a szenátust, hogy halassza el a szerződés ratifikálását.

Carter már a novemberi elnökválasztást megelőző kampánya során tudatára ébredt politikájának meddőségére, és most nem tehet mást, mint hogy Reagant arra kérje: tegye jóvá azt, amit ő maga elrontott.

Reagan irigylésre egyáltalán nem méltó örökséget vett át Cartertől. Az Egyesült Államok megcsorbult presztízse és a sú-< lyos gazdasági gondok rendkívüli erőfeszítéseket kívánnak at új kormánytól.

Hadgyakorlatot tart a gyorshadtest

(ČSTK) — Az amerikai gyors-- hadtesthez tartozó tengerész-1 gyalogos dandár január 22—25 között négynapos hadgyakorlat tót tart Kaliforniában. A ten-> gerészgyalogosok gyakorlatán mintegy 6000 katona vesz részt! és egy májusban kialakított kaliforniai sivatagi támaszponton hajtják végre a kitűzött feladatokat.

(CSTK) — „Állítsátok le a fegyverkezési hajszát még mielőtt késő lenne!“ — ez a felirat látható a napokban Washingtonban megtartott háborúellenes tüntetés egyik fiatal résztvevőjének transzparensén.

(ČSTK-felvételJ