Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám, csütörtök
A túszügyben még a héten döntés születik A sah vagyonáról a parlament később dönt „ VTI (ČSTK) — Bazad Nabavi államminiszter, aki a túszüggyel foglalkozik, a parlamentben tegnap kijelentette, hogy az iráni kormány az elkövetkező 2—3 nap folyamán meg akarja oldani az amerikai túszok kérdését. A több mint 1 éve fogva tartott amerikaiakat ez alatt az idő alatt vagy szabadon bocsátják, vagy bíróság elé állítják. A bírósági eljárással való fenyegetőzés az iráni vezetők megnyilvánulásaiban rendszeresen elhangzik, de a Reuter hír- ügynökség szerint ismételgetésének nincs különösebb jelentősége. Nlabavi kijelentésében megvádolta az Egyesült Államokat, hogy nem nagyon szorgalmazza a kérdés megoldását, és nem tulajdonít nagy jelentőséget az 52 túsz sorsának. A parlament jóváhagyta azt a törvényt, amely meghatalmazza a kormányt, hogy egy harmadik felet bízhat meg az Irán és az Egyesült Államod közti jogi ellentétek megoldásával. A tűszüggyel kapcsolatos másik törvényjavaslatról később szavaznak. A képviselők ugyanis azt a nézetet vallják, hogy a volt sah és családja vagyona államosítását feltételező törvényjavaslat nem olyan fontos a túszkérdés megoldása szempontjából. • * « Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy Warren Christopher külügyminiszter-helyettes meghosszabbította algériai tárgyalásait, mivel a túszügyben bizonyos haladás észlelhető a Teheránnal folytatott tárgyalásokon. PALME ISMÉT KÖZVETÍTENI PRÓBÁL IRAK ÉS IRÁN KÖZÖTT szerint az iráni tüzérség kedden lőtte Abadan olajkőzpon- tot. Ilam iráni tartományban állítólag 150 iraki katona vesztette életét. Bagdad nem erősítette meg ezeket a veszteségeket. Mindkét fél saját erőfölényéről ad számot. (ČSTK) — Tegnap ismét Bagdadba utazott Olof Palme volt svéd kormányfő, az ENSZ főtitkárának megbízottja. Palme megérkezése után közölte: az Iraki vezetőkkel az iráni—iraki konfliktus békés megoldásának lehetőségeiről fog tárgyalni. Az előzetes Információk szerint Palme péntekig marad Bagdadban, majd Teheránba utazik. Missziója eredményeiről a jövő héten tájékoztatja majd Kurt Waldheimet New Yorkban. Az iráni—iraki konfliktus óta Palme már másodízben próbál közvetíteni a két szembenálló fél között az ENSZ-főtltkár megbízásából. Tavaly novemberi missziója semmilyen eredményt sem hozott. Közben az iráni katonai vezetés legutóbbi nyilatkozata Amerikai nyomás Japánra (ČSTK) — Az Egyesült Államok fokozott nyomást gyakorol Japánra, hogy tovább növelje katonai költségvetését. Erről tanúskodnak az amerikai vezető körök képviselőinek nemrégen Tokióban tett kijelentései. Samuel Stratton, a képviselőház albizottságának elnöke kedden amerikai szenátorok és a kormányon levő japán Liberális Demokrata Párt képviselői előtt Tokióban kijelentette, hogy Japán számára ugyan nehéz volna a háborúellenes alkotmány felülvizsgálata, de az USA ennek az alkotmánynak „rugalmas alkalmazását“ várja el a japán kormánytól. VASZILIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese szerdán a Kremlben búcsúlátogatáson fogadta Thomas Watsont, az Egyesült Államok távozó moszkvai nagykövetét. EMILIO COLOMBO olasz külügyminiszter kedden este négynapos hivatalos látogatásra Venezuelába érkezett. SZPIROSZ KIPRIANU ciprusi elnök, aki hivatalos látogatáson Görögországban tartózkodik, kedden Athénban találkozott Andreasz Papandreuval, a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Pánhellén Szocialista Mozgalomnak elnökével, Harilaosz Florakisszal, a Görög KP KB főtitkárával és más politikai pártok vezetőivel. ANKARÁBAN kedden megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Kenan Evren török és Ziaul Hak pakisztáni elnök között. BERLINBEN kedden Günther Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta a Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB titkára vezette szovjet pártmunkásküldöttséget. A NYUGATI SAJTÓ HAMIS KÉPET FEST AFGANISZTÁNRÓL A brit munkáspárti képviselők sajtókonferenciája (ČSTK) — Az Afganisztánban Járt három brit munkáspárti képviselő felszólította a That- cher-kormányt, hogy Ismerje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőrzi az országot. A három képviselő Londonban sajtóértekezleten számolt be ötnapos ténymegállapító útjáról. A három képviselő — Allan Roberts, Ronald Brown és Robert Litherland — egyöntetűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szabadon járhattak-kelhet- tek, és filmezhettek az országban ott, ahol akartak. Fogadta őket Babrak Karmai elnök, Abdul Rasid Arján miniszterelnökhelyettes, akiről az Amerika Hangja azt híresztelte, hogy disszidált Pakisztánba, valamint Sah Muhammed Doszt külügyi miniszter. Találkoztak az állami tervbizottság, a magántőke, a nő- és a szakszervezetek vezetőivel. Egyöntetű benyomásuk, hogy a nyugati sajtó hamis képet fest Afganisztánról és a Szovjetunió ottani szerepéről. A képviselők megállapították, hogy az ország vezetése minden szinten az afgán hatóságok kezében van, a biztonságot az afgán hadsereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik. Saját szemükkel győződtek meg arról, hogy Kabulban, Dzselalabadban és ahol csak jártak, nyugodt, normális a légkör. Az üzleti élet képviselőitől azt hallották, hogy elsősorban stabilitást óhajtanak, és ezt a Karmal-kormánytól várják, amely támogatja tevékenységüket. Az ország vezetőivel való beszélgetésekből azt szűrték le, hogy az Amin-rezsim véres túlkapásai mélyen megrázták az országot, veszélybe sodorták a haladó átalakulást. Meggyőződésük, hogy az új rendszer a fokozatos, józan reformok híve, így akarja átalakítani Afganisztánt. Margaret Thatcher, a brit konzervatív kormány elnöke ingerülten reagált a három munkáspárti képviselőnek az afganisztáni helyzetről tett objektív jelentésére. A képviselők sajtóértekezletét követően a miniszterelnök a parlamentben sajnálkozását fejezte ki, hogy a három képviselő afganisztáni útja egyáltalán megvalósult. SZOVJETUNIÓ Gazdasági reform, üzemi demokrácia A szovjet gazdaságirányítás alsó szintjén az elmúlt hónapokban azon dolgoztak, hogy meghatározzák, milyen fejlődést kell megtennie a népgazdaságnak az 1981-ben kezdődő új ötéves tervben. Vállalatok ezrei készítették évekre bontva a következő üt esztendő szociális-gazdasági fejlesztési elképzeléseit. 1981 I. 15. A tervmutatók korábbi hagyományos rendszerét, amely a pénzértékben megadott össztermelésből Indult ki, felváltják azok a gazdasági eredmények, amelyek mögött a fogyasztók által keresett, kiváló minőségű termékek állnak. Korábban a vállalatok „ráhajtottak“ a nagy sorozatú és drágább cikkek gyártására, s ily módon nőtt a termelés pénzértéke, a vállalat virágzott, de a fogyasztó hiába kereste a jó minőségű, olcsóbb árukat. Szaporodtak a hiánycikkek és aránytalanságok keletkeztek az ágazatok fejlődésében. Ez a gyakorlat ugyanakkor jelentős anyagpazarlással is járt. Az új ötéves terv vállalkozó kedvet és rugalmasságot követel az igazgatóktól. Növelték hatáskörüket, maguk dönthetnek a hatékonyabb termelés és a jobb minőség elérésének módozatairól. A nagyobb önállóságot anyagi ösztönzők rendszere egészíti ki. A vállalatoknál létesülő gazdasági ösztönzési alap összege arányosan növekszik az új, hatékonyabb technika bevezetésével és az új, minőségi fogyasztási cikkek termelésével. Gennagyij Hromusintól, az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiájának professzorából, a közgazdasági tudományok doktorától kért interjút a dolgozók bérezési rendszeréről az APN munkatársa. A béralap kiszámításának új rendje erősíti a munka szerinti elosztás szocialista elvét — emelte ki a professzor. — Nem a hosszú Időre szóló stabil előírások alapján számítják ki a béralapot, hanem a termék rubelértékének megfelelő százalékában. így nem abszolút számokban adják meg a béralapot. hanem a tiszta termék alapján szabják meg kiszámítási normáját, vagyis, azt a terméket veszik alapul, amelyek értékébe nem számítják bele más vállalatok kiadásait. Mindez közvetlen érdekeltséget teremt a kollektíva és minden dolgozó számára a belső tartalékok feltárásában és a munka termelékenységének növelésében. Ugyancsak érdekelt a vállalati kollektíva és az egyén a minőségi termékek gyártásában, mert a tiszta termék minden rubeljére stabil bérnormatétel jut, tehát, ha terven felül növekszik az érték, az együtt jár a béralap emelkedésével is. Az eredményesen dolgozó kollektíva feltétlenül béralap- megtakarítást ér el. Ebből pedig háromféle pótlék fizethető azoknak, akiknek több szakmájuk van és akik kisebb létszámmal elvégzik a megadott munkát. Csupán egyetlen korlátozás van, hogy ezek az összegek együttvéve nem haladhatják meg a vállalat vagy egyesülés egész béralapjának egy százalékát. Végezetül Hromusin profesz- szor hangsúlyozta, hogy a béralap képzésénél az évekre előre megállapított arányos elosztás a lényeg és az, hogy mindez rugalmas és hatékony kapcsolatot teremt a munka és a bér között, még közelebb hozza a társadalmi, a vállalati és az egyéni érdekeket. Az SZKP mindig is nagy jelentőséget tulajdonított az üzemi demokrácia fejlesztésének. A tömegek és a szakszervezetek egyre nagyobb részvétele a vállalatok, intézmények irányításában a szocialista demokrácia elengedhetetlen feltétele és egvben a gazdaság fejlődésének, a hatékonyság növelésének fnotos tényezőié. A szakszervezetek a szovjet Jegyzet MINDEGY, KINEK? A Német Szövetségi Köztársaságban a közvélemény felháborodását váltotta ki a bonni kormány terve, miszerint engedélyezi a fegyverszállításokat Szaúd-Arábiába és Chilébe. A legkorszerűbb Leopard—2 típusú harckocsik Szaúd-Arábiában a Nyugat közel-keleti pozícióit hivatottak megerősíteni. A chilei fasiszta juntának állítólag azért szállítanak majd tengeralattjárókat, hogy biztosítva legyen a munka a hajógyárakban. A fegyverszállítások ellen nemcsak a haladó erők tiltakoztak, hanem a kormányon levő szociáldemokrata párt képviselői is aggodalmuknak adtak kifejezést. Ezzel szemben a kormányt támogatja a klerikális ellenzék, amely a fegyver- exportban a nyugatnémet befolyás kiterjesztését látja. A Szaúd-Arábiába és Chilébe irányuló tervezett fegyver- szállításokkal összefüggésben a nyugatnémet sajtóban több olyan jelentés látott napvilágot, amely azt bizonyítja, hogy az NSZK a világ egyik legaktívabb fegyverexportőre. Különböző nemzetközi békekutató intézetek megállapították, hogy az NSZK mintegy 80 országba szállít fegyvereket. Bonni hivatalos jelentés szerint az elmúlt öt évben az NSZK csaknem hatmilliárd márka értékben adott el fegyvert külföldre. A fegyverexport mennyisége azonban ennél bizonyára jóval nagyobb, mivel már nemegyszer bebizonyosodott, hogy különböző hadfelszereléseket illegális úton, harmadik országok közvetítésével szállítottak rendeltetési helyükre. Figyelemreméltó, hogy a fegyverkivitel évi 18 százalékkal járul hozzá a nyugatnémet export növeléséhez. A bonni kormány ugyan gyakran úgy nyilatkozik, hogy nem kíván fegyvereket szállítani a „feszültséggócokba“, ennek ellenére rendre érkeznek a nyugatnémet fegyverek Izraelbe, Iránba, Chilébe, Argentínába, Peruba, Indonéziába, Görögországba. Törökországba és más államokba. A nyugatnémet fegyverexportra két tendencia jellemző: az NSZK mint a NATO egvik legerősebb tagja, támogatja a tömb déli szárnyán fekvő országokat, mindenekelőtt Görögországot és Törökországot. A másik oldalon olyan országokba szállít fegyvert, amelyek fék-“ vése stratégiai jelentőségű, mivel fontos nyersanyagok szállítói, legyenek a Közel-Keleten, Afrikában, Latin-Amerlkában vagy Ázsiában. Ogy látszik Bonn számára teljesen lényegtelen, hogy ezek fasiszta rendszerek vagy reakciós katonai junták. ÍČSTX) ■ír vir.'í ; .y.w/. • •••• : Jl; . , A kiéli Howaldt hajógyárban épül a Pinochet-junta szolgálatába álló két tengeralattjáró (ČSTK-Telefoto) Késő bánat Carter a SALT—II ratifikálásáról • (ČSTK) — James Carter, az Egyesült ÁlLamok távozó elnöke késői sajnálkozását fejezte ki a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási szerződés, a SALT-II ratifikálásának elhúzódása miatt. Carter, aki tegnapra virradó éjszaka a Kongresszus elé terjesztette a Fegyverkezés-ellenőrzési és Leszerelési Ügynökség évzáró jelentését, beismerte, hogy a szer-i ződés ratifikálásának elhalasztása „súlyos kudarc“ volt a fegytársadalom, legnagyobb tömegszervezetei: több mint 125 millió embert fognak össze, azaz a foglalkoztatottak közel 98 százalékát. Éppen ezért a helyi (üzemi, intézményi stb.) alap- szervek a dolgozók legközvetlenebb képviselői. A szakszervezeti bizottságok részt vesznek a tervezésben, a munkabérekkel és a munkakörülményekkel, a rendezési alap elosztásával és a munkafegyelem megerősítésével kapcsolatos döntések és természetesen a szociális fejlesztési tervek kidolgozásában. A vezető posztokra történő kinevezéseknél, valamint az elbocsátásoknál ki kell kérni a vállalati szakszervezeti bizottság véleményét. Abban az esetben, ha az elbocsátás a szakszervezet hozzájárulása nélkül történik, a szabálysértőket pénzbírsággal büntethetik. A szakszervezetek a munkajogi rendelkezések betartását is ellenőrzik. Ha a vezető megsérti a munkajogi szabályokat, nem hajtja végre a kollektív szerződés határozatait, bürokrata módjára viselkedik, akkor valamely — legalább körzeti — szakszervezeti szerv követelésére az adott vállalatvezetés köteles leváltani. Például ezért váltották le a Tatár SZSZK-ban egy szovhoz igazgatóját, a gor- lovkal hangszergyár főmérnökét, a voronyezsi rádiógyár üzemvezetőjét. (Az APN alapján) verzetkorlátozásra irányuló erőfeszítésekben, és Ronald Reagan hivatalba lépő kormányának azt javasolta, hogy „a választásokat követő Időszak viszonylagos nyugalmát használja fel haladás elérésére a stratégiai fegyverzetkorlátozás terén“. James Carter elismerte, hogy a szerződés ratifikálásának elhalasztása — a szerződést „je* lentős lépésnek“ nevezte a fegyverkezés korlátozása felé —• „igen súlyos problémákat“ okozott az Egyesült Államok nemzetbiztonságának és a fegyverkezés korlátozására irányuló erőfeszítéseknek. Beismerte azt is, hogy a szerződés ratifikálását az ő kifejezett utasítására halasztották el. A szerződés elfektetésére a szenátusnak adott utasítását Carter újból az afgán forradalomnak nyújtott szovjet segítség feletti felháborodással „magyarázta“. Megismételte azt az állítását, hogy a szerződés jóváhagyásának elhalasztásáról szóló döntésre „kényszerítve volt“, pedig állítólag szándékában állt, hogy visszatér a ratifikálásra, „mihelyt megoldódnak a legégetőbb problémák“. Emberrablás Spanyolországban (ČSTK) — Luis Sunero San- chist, az egyik leggazdagabb spanyol gyáriparost tegnapra virradó éjszaka elhurcolta* ismeretlen tettesek egy csoportja. A 70 éves gyártulajdonost Valencia közelében levő egyik vállalatából rabolták el A rendőrségnek mindeddig nem sikerült az emberrablók nyomára bukkannia, és az a gyanúja, hogy a terrorakciót az ETA baszk szeparatista szervezet vagy más terrorista csoport tagjai követték el. A legnagyobb spanyolországi adófizető családjához azonban az emberrablók mindeddig nem fordul^ tak váltságdíjért.
