Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 8. szám, szombat

r kis ^ LNYELVŐR^ Oi lelefonközpoEii Piešťanyban A bécsi, a budapesti és a pá­rizsi postai archívumban érde­kes adatokat őriznek az euró­pai telefonhálózat fejlődésének történetéről, és a telefon egész világon való elterjedéséről. Ezeik az adatok tanúskodnak többeik között arról, hogy éppen 100 évvel ezelőtt, 1881-ben kez­dett hódítani a telefon az egyes városokban/ s a 19. század vé­gén már megjelentek az első városközi beszélgetéseket lehe­tővé tevő telefonvezetékek is. Kevésbé (közismert, hogy eu­rópai viszonylatban Bratislavá- ban használtak első ízben tele­fonkészüléket. A Grassalkovich palotában [amely ma a pioní­roknak nyújt otthont) felszerelt három készülék 1877. október 28-án csördült meg először. Né­hány nappal (később, október 30-án Berlinben, majd ezt köve­tően Bécsben és több más euró­pai városban is használatba vették az első telefonkészüléke­ket. Az első városközi telefonve­zetéket Kassa (Košice) és Stósz (Stos), valamint Poprad és Sta­rý Smokovec között építették meg és helyezték üzembe. Ha­marosan léterejött a telefonösz- szeköttetés Bécs és Budapest között is, ami lehetőséget nyúj­tott több délnyugat-szlovákiai város és falu bekapcsolására is a telefonhálózatba. Az akkori vállalkozók éltek is ezzel a le­hetőséggel. A telefonközpont erősítő állomását tekintik meg az átadáson meg* jelent vendégek. Balról az első Ondrej Kováč mérnök, a távközlés szlovákiai központi igazgatója A PK 202 telefonközpont Szlo­vákiában az első ilyen típusú működő berendezés (Felvétel: Henrich Sásik) A világhírű fürdővárosban, Piešťanyban is hamarosan he­lyet kapott a telefon. Már 1934- ben üzembe helyeztek itt egy automatikus telefonközpontot, a Mikrofonnál:, amely 1945. áp­rilis 2-ig szolgált, összesen 240 csatlakozóvonala volt; a szov­jet hadsereg előli hátrálás so­rán a német fasiszták megsem­misítették. Ideiglenesen egy ké­zi kezelésű telefonközpontot he­lyeztek üzembe, amelyet 1948- ban az akkori világviszonylat­ban is nagyon korszerűnek szá­mító svéd Ericsson gyártmányú telefonközponttal váltottak fel. Eredetileg 500 csatlakozóvonala volt, de kapacitását a későbbi­ekben 2500 csatlakozóvonalra bővítették. A rohamosan fejlődő fürdőváros azonban hamarosan kinőtte ezt a telefonközpontot is, az elöregedett technika egy­re több gondot okozott. A Vág- parti fürdővárosban, amelyet a hazai lakosságon kívül más or­szágok állampolgárai is nagy számban felkeresnek, egyre sür­getőbbé vált a távbeszélő há­lózat korszerűsítése. A hetvenes években közpon­ti döntés született, amelynek értelmében a piešťanyí telefon- hálózatot radikálisan korszerű­síteni kell, hogy mind a helybeli lakosság, mind pedig a gyógy­fürdőkben tartózkodó hazai és külföldi vendégeik igényeit ki tudják elégíteni. A’ bratislavai Stavoindustria vállalat 1973 és 1979 között 24 millió korona költséggel felépí­tette az új távközlési közpon­tot. A Távközlési Szerelővállalat dolgozói az objektumban elhe­lyezték a korszerű, PK 202-es telefonközpontot, amely a kar- líni Tesla gyártmányfejlesztői­nek, illetve dolgozóinak műve. A bonyolult berendezés 21 mil­lió koronába került, és további egymillió korona költséggel erő^ sítő állomást is felszerelteik az épületre. A PK 202-es automatikus te­lefonközpont szlovákiai viszony­latban egyedülálló a maga ne­mében. jelenlegi kapacitása 6000 telefon csatlakozóvonal, amelyek számát azonban 14 000 -re lehet növelni, A központra ezen kívül 20 érmes telefonau­tomata, 120 sorozat vonal és egy (a gyógyfürdőknek szánt) nagy- széria-vonal is rákapcsolható. A sorozat-, illetve a nagysoro- zat-vonal segítségével a házi te­lefonközpontok kézi kezelése is teljesen kiiktatódik. A korszerű telefonközpont üzembe helyezésével az eddigi­nél lényegesen könnyebben és gyorsabban teremthető kapcso­lat Piešťany és a földkerekség bármely más városa között. 1981. január 5-e óta teljesen au­tomatikus távbeszélő kapcsolat jött létre Piešťany és környék­beli községek, Vŕbová, Veselé, Chtelnica és Veiké Kostoíany között. Bratislava most már köz­vetlenül is hívható a Vág-partl fürdővárosból, de Nové Mesto nad Váhom, Trnava és Trenčín hívását is automatizálták. A te­lefonközpont üzembe helyezése óta a Bratislavából, Trnavából, Nové Mesto nad Váhomból és TrenCínből érkező hívásokat is automatizálták.’-’ 1984-ben befejezik a bratis­lavai tranzit-telefonközpont épí­tését. Ennek üzembe helyezése után Piešťanyt is rákapcsolják az automatikus tranzit-telefon­hálózatra. Ez azt jelenti, hogy a fürdővárosból közvetlenül le­het majd hívni Európá úgyszól­ván minden országába. Kétség­telen, hogy ez is hozzájárul a szép szlovákiai város hírnevé­nek öregbítéséhez. VLADIMÍR RYMAREVIČ ALT- MANSKIJ Nagyarányú műszaki fejlesztéssel A több mint kétezer embert foglalkoztató Kassai (Košice) Kerámiaipari Művek már két évtizede igen fontos népgaz­dasági feladatot teljesít a ha­zai nyersanyag felhasználásá- val készített termékek terme­lése terén. Gejza Langer vál­lalatigazgató a lezárt 6. öt­éves tervidőszak előzetes mér­legéről szólva elmondotta, hogy a bruttó termelési tervet több mint tízmillió koronával túlszárnyalták, a nyereség a tervezettnél hatmillió koroná­val mutatkozik kedvezőbbnek. A vállalat eredményesen telje­síti exportfeladatait. Az érté­kelt időszakban például a szo­cialista országokba irányuló kiviteli tervet több mint 65 millió koronával teljesítette túl a vállalat, a hazai piacra pe­dig 22 millió korona értékű termékkel juttatott többet a tervezettnél. A 7. ötéves tervidőszakban több mint 26 százalékos ter­melésnövekedéssel, s ezzel összefüggő jelentős műszaki fejlesztéssel és beruházással számol a vállalat. Többek kö­zött nagyon figyelemre méltó a a nálunk és jó bevált perllt na­gyobb arányú feldolgozására és felhasználására irányuló törek­vésük. Az eddig végzett felmé­rések alapján Leihotka nad Brehmi környékén 20 millió tonna és az Eperjes-Tokaji hegylánc vidékén további 15 millió tonma -perlit-készlet ta­lálható. Az új, igényesebb feladatok végrehajtásához szükséges elő­feltételek megteremtésével kapcsolatban megfelelő intéz­kedéseket tettek és tesznek. A komplex intézkedések szelle­mében kidolgozták a vállalat műszaki-gazdasági tervezetét. Ebben — többek között — konkrét formában szerepel a tudományos-műszaki fejlesztés és a termelésnövekedést szol­gáló beruházások kivitelezése. Az új tervidőszakban számol­nak a közel 164 millió korona költséggel épülő michalovcei burkolócsempegyár építésének meggyorsításával, a kassal per- litdúsító-üzem — közel 8,2 mil­lió korona költséggel járó — korszerűsítésével és további négy kisebb beruházás megva­lósításával. A 7. ötéves terv­időszakban sorra kerülő beru­házások közül az egyik legna­gyobb az ún. „ásványi gyapjú“ szigetelő anyagot gyártó üzem, amely 286 millió korona érté­kű ráfordítást igényel és éven­te 15 ezer tonna hőszigetelő anyag gyártására lesz képes. A tervben szerepel közel 81 millió koronás beruházási költ­séggel a lastovcei bentonitdú­sító-üzem felépítése, évi 40 ezer tonna termelési kapaci­tással. A műszaki fejlesztéssel összefüggő intézkedések ter­vezetében szerepel többek kö­zött a Losonci (Lučenec) csempegyárban néhány munka­folyamat gépesítésének, auto­matizálásának megoldása, és számos további beruházás is. Figyelemre méltó, hogy a Kassai Kerémiaipari Művek már kidolgozta a kerámia- és perlittermelés fejlesztésének 1990-ig terjedő tervezetét és előkészületeket tett hasonló, 2000-ig terjedő fejlesztési terv kidolgozására. A következő tíz évre szóló gyártásfejleszté­si terv alapján 1990-ben 3,55 millió négyzetméter csempe, 3 millió négyzetméter kerámia- burkolat gyártásával és 720 ezer tonna köbméter dúsított perlitet termelésével számol­nak. Gondoltak az egészség- ügyi kerámiai termékek gyár­tásának bevezetésére, illetve bővítésére is, melynek az a célja, hogy az eddigi behoza­talt legalább 50 százalékkal csökkentsék ezeknél a termé­keknél. E tények is cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a Kassai Ke­rámiaipari Művek dolgozói fel- készülten léptek a tervidő­szakba- ikulikl RENDELKEZÜNK-E „LÓHOSSZAL”? „Az a vezető, akinek nincs tekintélye, aki a szakmában nem rendelkezik a mind többet emlegetett lóhosszal, hova­tovább paprikajancsi lesz, akit senki sem vesz komolyan." Ezt a vésztjósló figyelmeztetést a közelmúltban olvashattuk egy vezércikkben, s a szigorú szentencián csak az a ke­délyesen hangzó „lóhossz“ enyhít valamit. Sámánkodó lovas nemzet vagyunk, történelmünkből is­merős fogalmak az olyanok, mint táltos, sőt lófő; szólá­saink, közmondásaink közt is sok a lóval kapcsolatos, ám a lóhossz e szövegből mégis kissé különösen sandít ránk. Némi gondolkodás után megértjük, hogy tulajdonképpen lóhossznyi előnyről van szó. Lóversenyek közvetítésekor gyakran hallhatjuk, hogy ez vagy az „egy lóhosszal vezet", „fél lóhosszal vezeti a mezőnyt“; sőt, újabban tréfás érte­lemben emberre vonatkoztatva is hallhatjuk; ám nem úgy, hogy „lóhosszal rendelkezik'*. Ezek a szókapcsolatok már mintha megindultak volna az állandósulás útján, s megvál­toztatásuk, leegyszerűsítésük nem teszi szemléletesebbé a fogalmazást. Szerencsésebb lett volna a közismertebb alak­ját használni. Talán így: „...aki a szakmájában nem tett szert a mind többet emlegetett lóhossznyi előnyre,.. Ha azonban igazén következetesek akarunk lenni, azt is figyelembe kell vennünk, hogy az utóbbi kapcsolatnak van bizonyos gúnyos, tréfás hangulata, s ez kérdésessé teszi azt, hogy vajon beleillik e a komoly szándékkal, polemikus éllel fejtegető szövegbe. A gazdasági vezetők fölkészültsé­gét elemző vezércikkben nem hat-e kissé bizarrul? Dicséretre méltó dolog elevenségre, nagyobb szemléle tességre törekedni, azonban stíluseszközeinket körültekin tőén kell megválogatnunk. MORVAY GÁBOR ALAPVETŐ DOLGOK Aligha találunk ma elcsépeltebb szót az alapvető mellék­névnél. Alapvető dolgokról beszél a szónok, az iskolaigaz­gató, a brigádvezető, alapvető dolgok felől érdeklődik a ri­porter, s a válaszban is akad mindig valami alapvető. Alap­vető dolgokat készítenek műhelyekben, alapvető dolgokat árulnak a boltokban, s alapvető érdekességekről ír a köz­író. De beszéljenek a példák! A lemorzsolódás alapvető (legfőbb) oka a gyenge tanul­mányi eredmény. Az alapvető (ismert, szokáioáj tejtermé­kek mellett vásárolhat a vevő ízesített joghurtokat is. A zöldmetszés alapvető (fontos, lényeges, korszerű) technoló­giai elemmé vált. Van alapvető akadály, cél, célkitűzés, fel­tétel, félreértés, fordulat, gond, irányzat, probléma, szem­pont, táplálék, típus, tulajdonság, veszély stb. Vannak alap­vető érdekek, jellemvonások, kérdések, követelmények, mozzanatok, változások stb. Ami eddig csak alapos volt, még az is kezd alapvető lenni, mert lehet hallani alapvető vizsgálatról és alapvető indoklásról is. Vannak aztán valójában alapvető dolgok is: Khomeini politikájának alapvető pillére az iszlám. Az alapvető kémi­ai műveleteket az alkimisták találták fel. Az alapvetően módosító- és határozószó sem dicsekedhet kevesebb sikerrel. A H 60 háztartási fagyasztószekrény alapvetően (valójában) két célt szolgál. Alapvetően (tulaj­donképpen) arról van szó, ... Az egészségügy a közérde­ket alapvetően (igen közelről, közvetlenül) érinti. A rend­kívüli állapot alapvetően (teljesen) új helyzetet teremtett. A szállító járművek teljesítménye alapvetően (jócskán, ugyancsak) megnövekedett. Nem kevés az olyan megnyilatkoztatások száma sem, ame­lyekben az alapvetően szónak mondatbeli szerepe nincs, egyszerűen csak töltelékszó. Nem jelent többet, mint hát igen, hogy úgy mondjam, persze-persze. Legfeljebb azt jel­zem vele, hogy kapcsolatban vagyok beszélgető partnerem­mel. A kirándulóknak alapvetően könnyű, több rétegű fel­sőruházatot ajánlunk. Alapvetően milyen paraméterei van­nak az új kocsiknak? Szóban forgó szavunk előtagját, az alap főnevet, a nyelv­újítók alkották a 18. sz. végén, az al főnévből, és a feltéte­lezett -p képzőből, amelyet a talp főnévből vontak el. Szük­ség volt reá, hogy magyar szóval is megmondhassuk, mi a fundamentum. Hogy jól sikerült alkotás, kiterjedt család­ja bizonyítja: alapít, alapoz, alapos, alaptalan, alapítvány, alapzat, nem is szólván a sok alap elő- és utótagú összetett szóról. Közéjük tartozik az alapvető melléknév, is. Szeren­csés, magyaros összetétel. A’tyáink is vetették a fundamen­tumot. Nem az alapvető melléknév ellen szólunk. Szükségünk van rá, mert a maga helyén jól szolgálja a gondolatcserét. Csupán túlzott, felesleges használatát hibáztatjuk. Divat­jához alighanem hozzájárult az idegen szövegek szó sze- rinti fordítása is. É. KISS SÄNDOR KI A HONVÉD? A második világháború egyik ütközetéről szóló szöveg­ben olvastam ezt a mondatot: A német gyalogságot vissza­verte a gárdahonvédek sortüze. Ebben a mondatban egy helytelen szóösszetétel fordul elő, mégpedig ez: gárdahon­véd. Tudjuk, hogy a szovjet hadsereg bizonyos egységeit, melyek a Nagy Honvédő Háborúban különösen példás, hő­sies magatartást tanúsítottak, a gárda jelzővel tüntették ki. Ezért volt például gárdaezred, gárdahadosztály, csakhogy az ilyen alakulatnál, egységnél szolgálók az ilyen vagy olyan számú vagy nevű gárdaezred, gárdahadosztály kato­nái, esetleg gárdakatonák, de semmiképpen sem gárdahon­védek. A honvéd szó ugyanis csak magyar katonát jelent. Mai értelemben a honvéd, a magyar néphadsereg tagja, a múltban pedig az 1848/49-es szabadságharc katonája, illető­leg 1868 és 1918 közt az a magyar katona, aki nem a közös hadsereg, hanem a honvédség kötelékébe tartozott. MAYER JUDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom