Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám, péntek

0 f Óvják szívük dobbanását A kardiológiai tanácsadó előtt fiatal házaspár várakozik. Az anya szemében könny, az apa homlokára mély barázdát vésett a félelem. Mellettük egy mo­solygós szőke hajú kislány hol az egyik, hol a másik szülőhöz intézi szűnni nem akaró kérdé­seit. Nyílik a rendelő ajtaja. Az or­vos, dr. Vladimír Mílovský, a szülőkhöz lép és halkan magya­rázni kezd: — A kislányt két- három napig itt-tartjuk. Még egyszer kivizsgáljuk, mert káté- terezni fogjuk a szívét. — Mit csinálnak? — kérdi a megrémült házaspár. Az orvos nyugodt hangon magyaráz: — Egy kis műszert vezetünk be a gyermek szívébe, hogy lássuk, komoly-e a betegség. Az EKG és a röntgenlelet alapján nem tudjuk pontosan megállapítani a panasz okát — mondja, s kéz a kézben a kis pácienssel, a szülőkkel együtt elindul a kór­házi részleg felé. A bratislavai kramárei gyer­mekklinika kardiológiai tanács­adójának két orvosa, Vladimír Mílovský és Tibor Bagát minden kedden fogadják kis páciensei­ket. Sok gyermek már régi, jó ismerősként köszönti a doktor bácsikat, bátran mozognak a rendelőben, félelem nélkül fek­szenek le, hogy az orvos meg­hallgathassa szívhangjukat, megcsináltathassa az EKG-t. A rendelés befejezése után a gyermekkorban jelentkező szív- betegségek előfordulásának okairól érdeklődtünk. — Ezer gyermek közül nyolcnak van veleszületett szívbetegsége. Az egész világon ez a helyzet —- tájékoztatott Sagát doktor. ■— Valamikor sok gyermek halálát okozta a reumatikus láz és a szívizomgyulladás. Ma már a betegség korai felismerése, az azonnali orvosi beavatkozás és a hatásos gyógyszerek lehetővé teszik, hogy az ilyen kimenete­lű megbetegedések ne fordulja­nak elő. Tanácsadónkba minden kedden tizenöt kis pácienst rendelünk be egész Szlovákiá­ból. Bratislavában több tanács­adó működik, a miénk már 1971 óta A betegségtől függően há­romhetenként, félévenként, il­letve egy-másfél évenként ren­deljük be betegeinket. Rendsze­rint az iskolaorvosok és a gyer­mekorvosok küldik hozzánk a gyerekeket szívzörejjel, ritmus­zavarokkal. Persze előfordulnak komolyabb panaszok is. A szü­lök néha nem akarják elhinni, hogy gyermeküknek szívbaja van, mert gyakori esel, hogy a gyermek panaszmentes. Mi ar­ra törekszünk, hogy minél előbb megállapítsuk a leghatásosabb gyógymódot. Előfordul, hogy a komolyabb szívbajoknál katéte- rezni kell a szívet — folytatta Sagát doktor. — Öttagú orvos­csoport végzi ezt a beávatko- zást. Már öt éve dolgozunk így együtt, nagyon Jól ismerjük és megértjük egymást. A kicsiket elaltatjuk, a nagyoljbaknak elő­re elmagyarázzuk, hogy mit csi­nálunk majd. A beteg monito­ron keresztül nézheti végig a műveletet, s mi állandó kapcso­latban vagyunk vele. Nagyon fontos a betegekkel való együtt­működés. Természetesen más műtéteket is csinálunk. Sagát doktortól megtudtuk, hogy világszerte egyre nagyobb gondot okoznak a vírusos szív- betegségek. Sok kutató és or­vos keresi azt a gyógyszert, gyógymódot, amely gátat vetne az ilyen jellegű betegségeknek. Szívbajt idézhet elő a magas vérnyomás is. Sajnos, nemcsak a felnőtteknél fordul elő, ha­nem egyre gyakrabban a gyer­mekeknél is. — AT. ötéves terv­időszakban a kardivaszkuláris program keretében fokozott fi­gyelmet fordítunk az ilyen jelle­gű megbetegedések okainak megállapítására — tájékoztatott Sagát doktor. — Az epidemio­lógiai klinikával közösen ötezer gyermek kivizsgálását tervez­zük, hiszen a korai magas vér­nyomás megállapítása és azon­nali gyógyítása nagyban hozzá­járulna a felnőtt korban oly gyakran előforduló megbetege­dések számaránya csökkenésé­hez. Hogyan előzhető meg a gyermekkori magas vérnyomás és az ebből eredő szívbaj? Kér­désünkre megtudjuk: — A megelőzés már a terhes­ség ideje alatt kezdődik. Hiszen az anyáról való gondoskodás egyúttal gondoskodás a gyermekről is. A gyermeket világrajötte után különböző ol­tások is védik az olyan megbe­tegedésektől, amelyek szívrend­ellenességet okozhatnának. De a legjobb gyógyszer az egészséges életmód, a sok mozgás, a he­lyes táplálkozás. Ez az előfelté­tele annak, hogy az új nemze­dék erős és egészséges legyen. A kramárei gyermekkórház egyik kórtermén lassan csukó­dik be az ajtó. A fiatal házas­pár hazaindul. Lassú léptekkel érnek az utcára s az utca zaján túl is hallják az orvos biztató szavát: — Ne féltsék gyermekü­ket, mi óvjuk szíve dobbanását. PÉTERFI SZÓNYA ORVOSI TANÁCSADÓ la epehólyag megbetegedései Mielőtt az epehólyag beteg­ségeiről szólnak, amelyek ez •emésztőrendszer leggyakoribb betegségei közé tartoznak — néhány szót kell mondanunlk az epehólyag felépítéséről és működéséről. Az epehólyag körülbelül 10 cm hosszú kör­tealakú tömlő formájában a máj alsó jobboldali felületén van rögzítve. Körüibeül 1/2 dl epét képes felfogni. A májban termelt epe az epehólyagba Sterül, ahol megsűrűsödik. A megsűrűsödött epe bizonyos ideig az epehólyagban marad — ilyenkor az epehólyag mint tároló szerepel — majd az emésztőcsőből érkező ingerek kiváltják az epe átömlését a nyombélbe. A nyombélben az epe összekeveredik a hasnyál mirigy és a gyomor tartalmá­val, amely a gyomorból a gyo­morzáron át távozik. A has­nyálmirigy magában foglalja azokat az enzimeket, amelyek a három alapvető tápanyag — azaz a fehérje, a szénhidrátok és a zsiradékok — (megemész­téséhez szükségesek. Az epé­vel együtt biztosítja a zavarta­lan emésztést a vékonybélben. Mint láthatjuk, az epehólyag nagy jelentőségű az emberi szervezet részére, azonban nem nélkülözhetetlen szerv az élet számára. Szerepét — leg­alábbis részben -— átveheti az epehői yag-vezeték. Az epekövek (cholelithiasis) — az epehólyag leggyakoribb betegsége. Az epében és az epevezetékben kövecskék ke­letkeznek és a betegség sok* féle és változatos tünetek és komplikációk formájában je­lentkezik. A nőket háromszor, sőt négyszer gyakrabban sújt­ja mint a férfiakat, éspedig a felserdülés korától egészen az öregkorig. Ifjaknál és gyere­keknél csak ritkán fordul elő. Az epekövek keletkezését első­sorban az epe összetételének változása, az epehólyag elég­telen kiürülése és az epehó* lyag falainak gyulladása okoz­hatja. Az említett két első zavart leggyakrabban a helytelen életmód és táplálkozás okoz­za. Ölő foglalkozásinál, főként túltápláltság következtében, az epe összetevőinek aránya me\g* változik és ez előidézheti az epekövek keletkezését. Nőknél az epekövek igen gyakran ter­hesség idején keletkeznek. Eb­ben az időben az epekövek keletkezését elősegíti a test­mozgás korlátozásán kívül a hasüregben kifejtett nagyobb nyomás Is, amelyet az anya* méh megnagyobbodása és bi­zonyára a terhes nő testében a hormonális összetétel meg­változása is okozhatja. Az epe összetételének meg­változását és az epekövek ke­letkezését a máj megkárosítá­sa és megbetegedése is elő­idézheti. Amint már említet­tük, az epe a májban termelő­dik. Ezért érthető, hogy a máj megkárosítása, például al­koholistáknál, epekövek kelet­kezését kiválthatja. Az epekövek jelenléte kü­lönféle tünetek formájában je­lentkezik, azonban előfordul, hogy a tünetek elmaradnak. A legjellegzetesebb és általáno­san ismert tünet: erős bélcsi- karással járó roham az epe­hólyag elhelyezkedésének kör­nyékén. A fájdalom a jobbolda­li bordasor alól szalagszerűen terjed — sugárzik az ember hátába a jobboldali lapocka alá, nemegyszer a jobb felső karba és a vállba. Ezt a roha­mot epekólikának nevezzük, (colica biliaris). Az embert meglepheti amikor jó egész­ségnek örvend, leggyakrabban éjjel és különféle alkalmakkor, nem ritkán kiadós vagy zsíros étel elfogyasztása után, lelki megrázkódtatás esetén, rögös úton való utazás után, vagy számunkra ismeretlen ok is kiválthatja. Néha az epekólüka kezdetét bizonytalan előjelek jelzik, mint pl. hátborzongás, gyomorbántalmak, kellemetlen felfúvódás érzete a hasban. A fájdalmak tetőfokán hányinger áll elő és a gyomor tartalma gyorsan kiürül. Rövid enyhü­lés után új hányási roham is bekövetkezhet. A roham eltart­hat egy óra hosszat, ritkán rövidebb, sőt gyakran hosz- szabb. A kólika az esetek több­ségében nem von maga után komplikációkat. A kólika köz­vetlen oka leggyakrabban az epehólyag vezetékének bedugu­lása, ilyenkor az ember szeme és bőre néhány napra megsár­gul és vizelete megbámul. Az epekólika ritkábban előforduló komplikációja a fő epevezeték eldugulása (choledocholithia- sis) olyan epekővel, amely a kólika során elhagyta az epe­hólyagot. Ilyenkor súlyos sár­gaság áll elő, a vizelet fekete sör színét veszi fel és a szék­let teljesen világos. Ha az akadály nem szűnik meg ma­gától, oly módon, hogy az epekő átcsúszik a nyombélbe, az epekövet műtéti beavatko­zással kell eltávolítani. Az epekövek komoly komp­likációi közé tartoznak az epehólyag és az epevezetékek gyulladása is, amely magas lázzal és tarlós fájdalommal jelentkezik az epehólyag he­lyén. Ha korán felismerjük, hogy gyulladásról van szó és antibiotikumokat rendelünk, a tünetek néhány nap lefolyása után eltűnnek. A kezelés elha­nyagolása életveszélyes komp­likációhoz vezethet. Sok epeköves betegnek so- hasincs epekólikája. Az ilyen betegek telt hasra panaszkod­nak, a máj elhelyezkedésének a helyén nyomást éreznek, fel­fúvódásra panaszkodnak, gyo­morfájdalmaik vannak és nem bírják a zsíros ételeket és a tojást, gyakran nehézségük van a széklettel. Még két be­tegséget kell megemlítenünk, amelyeket jogosan az epekö­vek komplikációi közé soro­lunk. Ezek a hasnyálmirigy (pancreas) gyulladása és az epehólyag rákja. Szerencsére ezek a komoly betegségek aránylag ritkán fordulnak elő, do ezért is fontos, hogy hosz- szabban tartó és ismétlődő epehólyag nehézségek és gyul­ladások esetében időben felke­ressük orvosunkat. Befejezésül néhány szót a beteg epehólyag gyógyításáról. Bebizonyosodott, hogy az epe­kövek az epehólyag összes megbetegedéseinek főokát ké­pezik. Ezért, ha kigyógyítjuk az alapvető betegséget, azaz az epeköveket, a szervezetből eltávolítjuk a másodlagos meg­betegedések és komplikációk forrását is. Ma az ervosok többsége azon az állásponton van, hogy az epeköveket min­den esetben a sebészre kell bízni, csak kivételes esetekben alkalmaznak konzervatív gyógykezelést diétával és gyógyszerekkel. OR. UNDESSER LÄSZLÔ Kommentáljuk Esélyek és lehetőségek „A társadalmi haladás pontosan mérhető a szép nem társadalmi helyzetének alakulásán keresztül“ — írta több mint egy évszázada Marx. Megállapítása ma sem vesztett időszerűségéből, szocialista társadalmunk is egyik alap­vető kérdésnek tekinti a nők helyzetét, a családban, a munkahelyeken és a közéletben betöltött szerepét. Azt senki sem vitathatja, hogy az elmúlt évtizedekben gyöke­resen megváltozott a nők élete, de milyen bizonyítványt állíthatunk ki önmagunkról, ha a nők szakképzettségét és annak kihasználását vizsgáljuk az idézet szempontból? A legutóbbi statisztikai felmérések adatai kedvezőek: 1980 óta a szakképzett nők száma 302 ezerről 923 ezerre emelkedeit, vagyis több mint háromszorosára nőtt. Ma már a szakképzett női munkaerő aránya országos viszony­latban elérte az 42,4 százalékot. Nem ilyen kedvező a kép ha az egyes munkakörök szerint nézzük a helyzetet. Míg a férfiak között túlsúly­ban vannak a műszaki szakemberek (71 százalék), a szak­középiskolai vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező nők 81 százaléka nem műszaki pályát választott. Sok az úgy­nevezett elnőieseddett pálya. A pedagógusok 67 száza­léka, a publicisták, könyvtárosok filológusok 60 száza­léka, a gyógyszerészek 67 százaléka, a pszichológusok 57 százaléka, az élelmiszeripari szakemberek 58 száza­léka nő. Talán nem is tudatosítjuk, de ma már az or­vosoknak és a jogászoknak is közel a fele nő. A szak­középiskolákat végzett nők több mint háromnegyede is egészségügyi, pedagógiai pályán működik vagy a közigaz­gatásban dolgozik. Lányaink, asszonyaink tehát élnek a tanulás tehetőse­gével, évről évre többen végeznek főiskolát, szakközép- iskolát. A fiúk és a lányok esélyei aznoban igazából csak a diploma átadásáig egyformák. Már az elhelyezkedésnél felmerülnek az első nehézségek. Ha két fiatal végzett szakember megpályáz egy bizonyos állást, szinte bizo­nyosra vehető, hogy a fiúra esik a választás, még akkor is, ha a lány jobb eredménnyel végezte el a főiskolát. A felmérések tanúsága szerint több főiskolát végzett szakképzett nő olyan munkakört tölt be. amelynek ellá­tásához középiskolai végzettség is elegendő. Közben a felsőfokú végzettséghez kötött beosztásokban dolgozók­nak csak 62 százaléka tesz eleget a szakképzettségi köve­telményeknek — és a fennmaradó csaknem 40 százalék zömmel férfi. Általános gyakorlat, hogy a nőket csak akkor bízzák meg felelős munkakörrel, ha valamennyi teltételnek eleget lesznek. Ennek ellenére azokon a pá­lyákon is, ahol már hosszabb ideje magasabb a nők arányszáma mint a férfiaké, kevés nőnek jut például iskolaigazgatói vagy tanszékvezetői állás, a főorvosi, kór­házigazgatói beosztásban pedig szinte kivételnek szá­mítanak. Kétségtelen, hogy a családalapítás után a diplomás nők egy részének szakmai továbbfejlődése megtorpan. Hiszen csupán 1980-ban 380 ezer nő élt a gyermekgon­dozási szabadság lehetőségével és nincs nagyobb eltérés a szakképzett és a többi* dolgozó nő arányszáma között. Évszázadok óta beídegződött nézet, melyben sokszor ma­guk a nők is osztoznak, hogy a háztartás, a gyermek- nevelés terhét csak az anyának kell vállalnia ás bár ez a teher családi munkamegosztással jelentősen enyhíthető, senki sem vitatja, hogy a férfiak könnyebben elvállal­hatják a továbbképzést, a különböző tanfolyamok elvég­zését, vagy akár tudományos fokozatok megszerzését. De ez csak az egyik magyarázata annak, hogy a fontos posztokon álló nők aránya miért nincs összhangban kép­zettségi szintjükkel. A valódi okot a közfelfogásban kell keresnünk. Abban, hogy ma még nem mindenki tudatosítja: egy bizonyos munkakör betöltésének feltétele csakis a képesség és a képzettség. Az alkalmasság kritériumai teljesen azono­sak a férfiaknál és a nőknél. Távol áll tőlünk, hogy a vezető beosztások elosztásánál a nők arányszámának mindenáron! figyelembevételét szor­galmazzuk. Erről szó sincs. Csak azt kell elérni, hogy a helytelen szemlélet, vagy előítélet miatt, ne kerüljön hátrányba egy vezetői képességgel bíró, rátermett, a na­gyobb megterhelést is szívesen vállaló nő sem. CSIZMAR ESZTER Hasznos kezdeményezés Védik a vevők egészségét Az üzemi balesetek, de kü­lönösen az egyéb balesetek sok gondot okoznak, hiszen a statisztikai adatok szerint ez utóbbiak miatt csak a CSSZK- ban évente mintegy 400 ezer dolgozó hiányzik a munkahe­lyéről. Tapasztalatból tudjuk, hogy a baleseteik többnyire az elővi­gyázatlanságra, hanyagságra vezethetők vissza. Nem egy esetben jóvátehetetlen követ­kezményekkel, rokkantsággal is járnak. De a különböző ké­szülékeket és szerszámokat gyártó üzemeknek is gondol­niuk kellene arra, hogy termé­keik szakszerű kezelése bizo­nyos ismereteket feltételez. A szakemberek véleménye szerint azonban a kockázat — a készülékek és szerszámok megfelelő szerkezete, illetve kivitelezése esetén — lénye­gesen csökenthető, sőt meg is előzhető. A korszerű gépek ima már nem is nélkülözik a védőberendezéseket. Az is hebizonyosodott, hogy az ember egészségének védel­méhez a termelés és a ke­reskedelem szorosabb együtt­működése is hozzájárulhat. A kereskedelmi szervezetek ugyanis megkövetelhetik az üzemektől az óvintézkedések foganatosítását. Kezdeménye­zésük azonban más formá­ban is megnyilvánulhat. Pél­dául abban, hogy az eladók megtanítják a vevőket az ára helyes kezelésére, és a mun­kavédelmi szabványoknak meg­felelően védőeszközöket aján­lanak a fogyasztóknak. Ezen a téren máris hasznos tapasztalatokkal rendelkeznek a prágai Óvárosban Rótt néven ismert vaskereskedés és ház­tartási holt dolgozói. Náluk ma már a körfűrészeik, kézi- fűrészek, villanyfúrógépok, gyaluk természetes tartozékai a védőberendezések. Miloš Grill üzletvezető szavai szerint nemcsak arra ügyelnek, hogy árujuk az előírt tulajdonsá­gokkal rendelkezzen, hanem arra is, hogy megóvják a ve­vőket a balesetektől is. Az eladásnál tehát a tapasz­talataik szerint a legfontosabb a fogyasztó tüzetes felvilágosí­tása. Ezt a célt szolgálja a bolt tájékoztató irodája is, ahol a szakemberek körülte­kintően foglalkoznak a vevők­kel. Nemcsak a megvásárolt termékek paramétereivel is­mertetik meg, hanem a gépek és készülékek kezelésére is megtanítják őket. A biztonságos munkához ter­mészetesen a műszaki adato­kat és a technológiai eljárást ismertető prospektusok is hoz­zájárulnak. A cél ugyanis az, hogy a megbízható segédesz­közökként szolgáló termékek kel senki se kockáztassa egészségét. KARDOS MÄRTA 1981. I 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom