Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám, péntek

Egy kommunista veterán m? A szovjet kommunisták csa­patának van egy különleges alakzata: a régi bolsevikeké. Ezek még az Októberi Forrada­lom hajnalán léptek be a párt­ba. Sajnos, egyre kevesebben lesznek a legelsők, akik nem könyvekből, filmekből emlékez­nek Október forró szelére. Én mindig felismerem őket. Nem­csak ősz hajukról, lassú járá­sukról és nem is a mellüket el­borító rendjel-szalagokról... Arról Ismerem fel őket, hogy kabátjuk vagy ódivatú felöltő­jük mindegyik zsebéből friss új­ság lóg ki, az élet iránt tanúsí­tott mohó érdeklődésükről is­merem meg őket. Szemük gyen­gül, még a legerősebb szemü­veg sem segít — nagyítón ke­resztül, szívós igyekezettel be­tűzik ki a sűrű újságszedést. Közvetlenül a televízió képer­nyője elé ülnek, hogy lássák, hallják, minek jegyében él az ország, az egész világ. Jellemző vonásuk: az a kíván­ságuk, hogy részesei legyenek a mai eseményeknek, meggyőző­désük stafétabotját átadják az utánuk következőknek. Vasziiij Vinogradov, a ma 85 esztendős kommunista 65 éve párttag. A XXV. kongresszus el­nökségének ő volt a legidősebb tagja. De most is szálegyenes, könnyed mozgású. Ezüstös ba­jusza legényesen, sőt kissé kac- kiásan kipödörve. — Semmi kedvem beletörőd­ni az idő múlásába — mondja Vinogradov. — Legbiztosabb szer az öregedés ellen: a moz­gás, a tevékenység. Vinogradov — a Leningrádi Tanács képviselője; véleményét, tanácsát tapasztalatait megszív­lelik, amikor a második legna­gyobb szovjet város ügyeiről döntenek. A Lenin Múzeum és az Októberi Forradalom Múze­um segítő tanácsának elnöke. Ez a szervezet Leningrád ré­gi kommunistáit tömöríti. Kö­rülbelül százan közülük 1917 Októbere előtt léptek be az SZKP-ba, több mint ezren pedig még Lenin életében. — Mivel foglalkozik ez a segí­tő tanács? — Legfontosabb feladatunk az, hogy átadjuk az ifjúságnak is­mereteinket, tapasztalatainkat — mondja Vinogradov. — Ha­gyományossá váltak az iskolai, üzemi találkozók. A tanács fel­becsülhetetlen értékű relikviá­ikat gyűjt a párt és az állam tör* ténetéről, a magán-levéltárak­ból. És persze segítünk egymás­nak. Hiszen sokan közülünk egyedül maradtak, elveszítették hozzátartozóikat. Nekik erköl­csi támaszra van szükségük. Vasziiij Vinogradov mindig azon a szakaszon állt, amely az adott időpontban a leg fonto­ld sabbnak látszott. — Fiatal ikonom óla emlék­szem a kemény szóra: „kell — mondja a veterán. — Egyesek „fanatikusnak“ neveztek ben­nünket. Nos, ha a fanatizmus a jóra, az emberek javára, arra irá­nyul, hogy az életet jobbá kell tenni — akkor én e szélsőség híve vagyok ... így folytatja: — Az első ötéves tervek idején sok mindenben hiány volt az országban, többek között haladó technikában is. A lelkesedés nagy ereje segített nekünk megoldani a legnehezebb problémákat. De napjaink­ban, a magasabb fokú technikai felszereltség idején is a lelke­sedésnek ugyanez a lángja he­víti az embereket. Szeretett üze­memben, a fémárugyárban, ahol valamikor pályámat elkezdtem, most 1 200 000 kilowatt teljesít­ményű turbinát konstruáltak. Ez nagy technikai vívmány. Én tu­dom, mennyi erőt, izgalmat, személyes ügybuzgalmat fektet­tek be munkájukba a turbina megalkotói — az egyszerű mun­kástól kezdve egészen a főter­vezőig. — Gyakran találkozom fiata­lokkal, nagyon szeretem ezeket a magabiztos, művelt, vidám fiúkat és lányokat. Ók a mi örököseink. Természetesen más a viselkedésük és más a külse­jűik, mint a miénk volt az ő ko­rukban. Tetszik nekem a mai fiatalok nyugodt magabiztossá­ga Vinogradov így fejezi be a beszélgetést: — Négy háborút éltem át. Meg akarom érni azt az, időt amiikor a „háború“ szó is törté­nelmi emlékké válik ... ALLA BELjiAKOVA (APN) KÖZÖSEN A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁÉRT A dél-csehországi kerületben a Rímov víztárolórendszer hozzá- járul a kerület vízellátásához. A berendezéshez a szivattyúkat a hranicei Sigma szállítja. Az építkezés 620 millió koronába kerül, 1981 végére készül el. Felvételünkön: František Hradil és Miroslav Zaorálek a beren- dezést szereli (J. Sýbek felvetele — CSTK) A felsőpatonyi (Horná Potoü) kommunisták 1981. január 15-én tartották meg közös párt- konferenciájuikat a helyi Vörös Csillag Efsz klubhelyiségében. A konferencián jelen volt Zsigrai József elvtárs, a járási pártbi­zottság küldötte és Kulcsár Lajos elvtárs, a Csehszlovák—Szov­jet Baráti Szövetség járási szer- vezetőnek titkára. A beszámolót Tóth Vince elvtárs, a pártbizott­ság elnöke tartotta. Részletesen elemezte a községükben műkö­dő három alapszervezet 1980-as évi pártmunkáját. Majd felvág zolta az i981-es évre szóló párt-n feladatokat. Kiemelte, hogy a hnb pártszervezete nagyban hozzájárult a választási prog-< ram teljesítéséhez, továbbá nagy segítséget nyújtott a tömegszer­vezeteknek, hogy munkájukat még hatékonyabban végezhes­sék. A legjobb munkát a nőszö* vétség, a sportszervezet és a CSEMADOK helyi szervezete vé­gezte. E szervezetekben a falu­si pártszervezet tagjai is aktí­van dolgoznak. A beszámoló foglalkozott a községünkben működő kilenc­éves alapiskola pártszervezeté­nek munkájával is. Az iskolai pártszervezet 1965-ben alakult meg. Jelenleg hét párttag és egy párttagjelöltet számlál. Jó eredményeket ért el az oktató­nevelő munkában. A helyi Vörös Csillag Efsz pártszervezete a legnagyobb létszámú. A szövetkezet a duna- szerdahelyi járás legjobb Efsz-ei közé tartozik. 1980 ban is telje­sítette tervét. A vitában felszólalt Renczés Sándor elvtárs, a helyi Vörös Csillag Efsz elnöke, aki foglal­kozott a 6. ötéves terv teljesíté­sével, továbbá a 7. ötéves terv fő feladataival. Beszélt a mun­kafegyelemről, ezen a szaka­szon van még mit tennünk, hogy teljesíteni tudjuk a ránk váró feladatokat — mondotta egye­bek között. A pártkonferencia végén a megválasztott héttagú pártbi­zottság; ismét Tóth Vince elvtár­sat Javasolta a közös pártbizott­ság elnöki tisztségébe. FARKAS SÁNDOR AZ ELŐADÓ GONDIA Ketten szervezik, Irányítják az eszmei és politikai nvelő munkát a SZISZ bősi (Gabčí- kovo) helyi szerv etzeté ben. Bokros János, az Állami Gaz­daság dolgozója leginkább szervezési problémákkal fog­lalkozik, Földes Lászlóné tart­ja az előadásokat, vezeti a kü­lönféle témájú, politikai jelle­gű beszélgetéseket, alkalmi vi­taesteket. Egyébként az iskolai pártszervezet előadói testüle­téneik tagjaként máskor is szo­kott előadásokat tartani, első­sorban a fiatalok számára. — Természetes ez — véli, — hiszen öt éve vagyok tisztség- viselő az ifjúsági szervezetben, sok fiatal volt tanítványom, értek a nyelvükön. Fontos ez, mert már Lenin is figyelmez­tette az előadókat; másképpen kell beszélni a matrózokkal, és másképpen a szedőkkel, az agitáció legyen egyéni, viszont politikai tevékenységünknek egységesnek kell lennie. Amikor az előadásokra való felkészülésről beszélgetünk, Krupszkaja visszaemlékezésére hivatkozik: — Megírta,' hogy Lenint a gondos felkészülés jellemezte és ilyenkor alaposan tanul­mányozta Marx tanítását, va­lamennyi művét többször is el­olvasta. Gyakran érzem én is a szükségét egy-egy kötet fel­lapozásának, mert előadáskor már nem lehetek bizonytalan. Előfordul persze, hogy azon­nal nem találja meg a témá­hoz szükséges művet. Ilyenkor Miklós Ferenc elvtárs, az is­kola igazgatója, vagy Horváth József elvtárs, a pártelnök szí­vesen ad tájékoztatást: melyik könyvben találhat a témára vonatkozó tanulmányt, cikket, Szénási Katalin, a könyvtáros pedig készségesen kikölcsönzi számára a keresett műveL — Néha még így sem bol-) dogulok — magyarázza, — vagy nincs meg a könyvtá­runkban, vagy pedig kevésnek bizonyul, amit a kapott könyv­ből meríthetek, de szeren-; csénkre közel van Dunaszerda- hely és ott, a Politikai Nevelés Házában segítséget kapok. Ha tanácsra van szüksége, Presinszky Lajos elvtárs, a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója, vagy dr. Bufla Miklós előadó mindig jó tanáccsal szolgál. A könyv­tárosok, Rásó Izabella, Belko Mária pedig nemcsak kiköl­csönzik a keresett kötetet, ha­nem még azt is megmondják, hogy melyik rész, melyik fe­jezet foglalkozik a témával. — Utána megkezdi az elő­adás megszövegezését, fogal­mazását — mondom. — Nem! — válaszolja. — Ä legfontosabbakat ugyan kijegy­zetelem, de én nem írok elő­adást, mert szerintem az elő­adás nem lehet felolvasás. Vázlatot készítek. És megint Leninre hivatko­zik: 1981 I. 30. G ondolom, javíthatatlanul optimista vagyok, mint az egyszeri székely, akit az ördög a hátára kapott, s úgy szaladt vele a pokolba. Szembe jön ve­lük a komája, s száját tátva a csodálkozástól, kérdi, hogy ho­vá mennének. — Visz az ördög a pokolba — feleli a góbé. — No, te szegény — így a másik. Sose sajnáljon kend engemet, mert ennél még rosszabb is le­hetne ... — Hogyan? — Ügy, ha az ördög ülne az én nya­kamba, s velem vitetné magát a pokolig ... Valahogy így szólt a történet, Amelyet régen olvastam ugyan, de mindig eszmbe jut, ha gon­dokról, bajokról van szó. Rájöt­tem arra is, hogy bosszankodni kell, hozzátartozik az egészsé­ges életvitelhez. Éppen ezért nem mindegy, hogyan bosszan­kodik az ember. S íme a filozó­fia zárótétele: bosszankodni tudni kelll A recept hozzá: bosszankodjunk, de optimistán. Min is bosszankodom? Pél­dául azon, hogy tízegynéhány lakótársammal együtt fizetem a lépcsőház takarításáért stb. já­ró illetéket (magyarul: ház­mesterpénzt), de senki sem ta­karít. A minap pedig olvastam egy cikket arról, hogy hazánk­ban a villamosenergla-fogyasz- tás tizenhat százalékát a ház­tartások ,.követik el“, s ez igen nagy mennyiség, nem ártana le­faragni belőle. Eddig rendben is van, csak akkor bosszanko­Rágós pörkölt ? AVAGY: TALLÓZÁS A NAPÍHÍREK KÖZÖTT dóm, ha megmagyarázzák. Tud­niillik én, az olvasó, s egyben közszükségleticikk-vásárló is hi­bás vagyok, mert energiaigé­nyesek a háztartási gépeim. Hiába töröm a fejem, nem tu­dok rájönni, hogy ezt miért nem a kereskedelemnek, a gyártó vállalatoknak mondják el. Azt is megtudtam, hogy ha villanykályhát vásárolok, ve­gyek pár száz koronáért egy ún. hőszabályozót is, de mielőtt az üzletet lebonyolítanám, men­jek el valamelyik céghez, ahol megfelelő felvilágosítást kapok a helyes használatot illetően. És ezt komolyan gondolták. Ahogy magunkat ismerem, akadnak majd közöttünk stré­berek, akik mondván, ha már ennyi energiát beleöltünk az energiatakarékosságba, felrán- dulnak teszem azt a Csallóköz­ből Prágába, és legyártják ma­guk ... Egy másik hasonló közle­ményből pedig megtudtam, hogy mennyi energiát pazaro­lunk el a főzéssel. Illetve azzal, ha nem megfelelő edényben fő­zünk. Vegyük például a mar­hapörköltet (természetesen sok hagymát alá), mely anyám sze­rint akkor lesz igazán ízes, za­matos, ha lassú tűzön sokáig rotyogtatjuk. Csak azért mer­hette ezt állítani, * mert nem tudta, hogy — idézem: 50—60 százalék energiát és időt taka­rít meg azzal, ha kuktában fő- •zi. És most figyeljenek a házi­asszonyok: 2—6 százalék ener­gia megy veszendőbe, ha nem tesznek fedőt a fazékra. Aki pedig kételkedik a számok he­lyességében, az támogassa aláb­bi javaslatomat: létesítsenek egy olyan statisztikai hivatalt, ahol nyilvántartják, mennyi energiát emészt fel az energia­takarékossághoz nem feltétle­nül szükséges statisztikák ké­szítése. Mi az, aminek viszont örü­lök? (Mert nemcsak bosszan­kodni szoktam, szintén egész­ségi okokból.) Például, hogy még többen vannak, akik nem estek át a ló másik oldalára, és ott akarnak takarékoskodni, ahol igazán lehet, ahol az in­tézkedések meghozzák az ered­ményt. Meghozzák minden eset­ben? Gondolom sokan egyetértünk azzal, hogy több termelőüzem­ben jó rendszert dolgoztak ki a személyes felelősség megálla­pítására a selejtes termékgyár­tásban, s így a rossz terméket gyártó munkás zsebe megérzi a hanyag munka következmé­nyeit. Ezt mindenütt kéne al­kalmazni. De hogy a nagy öröm meg ne ártson, megint van ok a bosszankodásra. Felmerések­ből megtudtuk, hogy azon kor­mányrendelet megvalósítását, mely szerint ha egy vállalat pe- nálét vagy egyéb büntetést fi­zet, akkor a felelős vezetőknek anyagilag is viselniük kell az elkövetett mulasztásért a fele­lősséget. Eddig csak elenyé­szően kevés az ilyen zsebreme- nő elmarasztalás. Pedig nem kétséges, a gazdasági vezető hanyagsága, tudatlansága több kárt okoz, mint egy munkásé. M ondottam volt már az ele­jén, hogy szinte Javítha­tatlanul optimista vagyok, ami­vel a dolgozók másik, jó oldala függ össze. Szerencsére Jó pél­dából több van, mint fonáksá­gokból. Példa rá az az orszá­gos mozgalom, amely pártunk XVI. kongresszusa és 60. évfor­dulója tiszteletére bontakozott ki,-s amelyben a dolgozók, mun­kakollektívák kötelezték magu­kat a több, a jobb munkára, kemény ezresek, milliók meg­takarítására, a gépek, anyagok jobb kihasználására. A magam részéről még azt is megbocsá­tom nekik, hogy otthon a ha­gyományos módon főzik ízesre, puhára a marhapörköltet. MALINÁK ISTVÁN Földes Lászlóné előadásra ké­szül (A szerző felvétele) — Elolvastam a válságokról szóló előadásának tervezetét. Pontokba szedte mondanivalóit. Mégpedig kérdések alapján. Megfigyeltem, hogy gyakorta önmaga számára zárójelek kö­zié tette az utasítást, például: kifejteni az ellentmondást. Ilyesformán készítem én is a vázlatot. — Nem okoz problémát, hogy a politikai irodalomban sokszor találunk idegen szava­kat? — kérdem. — Számomra nem — mond* ja, — de eleve gondolok hall* gatóimra i6, ezért felkészülés- kor mindig előveszem az ide­gen szavak szótárát, ellenőr­zőm a helyes, megfelelő kife­jezést. Fontosnak tartom ugyanis előadás közben az idegen szavak megmagyarázá­sát, mert elvem, hogy az elő­adónak le kell hajolnia a hallgatóságához, de nem sza­bad hajolva maradnia, magá­hoz kell emelni a hallgatóit. Főleg ha fiatalokról van szó. Beszélgetés közben jegyze­teibe pillantva veszem észre, hogy egyes szavak mellé csak egy, mások mellé viszont két, sőt három felkiáltó- vagy kér-; dőjelet írt. — Ezek valamiféle jelzések? — Igen, azok — mosolyog, — a magam számára, hogy mit kell hangsúlyozni, vagy kiemelten vita tárgyává tenni. Amolyan rendezői utasítások, mert hiszen az előadást ügy kell megrendezni, mint általá­ban valamilyen prózai mii elő­adását illik. Elismeréssel állapítom meg: — A felkészülés tiqjiái ko­moly gond. Kérdéssel válaszol: — Lehet másként? És ha le­het is, érdemes? HAJDÚ ANDRÁS Eredményes pártmunka Az SZLKP Losonci (lučeneci) Járási Pártbizottsága a legutób­bi ülésén két lényeges kérdés­sel foglalkozott. Értékelte a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítését, a tagsági alap kiszélesítése terén végzett munkát, valamint a járás mező- gazdaságának fejlődését. A járási pártbizottság megál­lapította, hogy a 6. ötéves terv­időszak alatt a Járás mezőgaz­dasági termelése összhangban volt a CSKP KB 13. ülésén ho­zott határozatokkal és a XV. pártkongresszus Irányelveivel. A járásban, a mezőgazdasági termelés 29,7 százalékkal, az árutermelés pedig 33,3 száza­lékkal növekedett. Pozitív ered­mények születtek a mezőgazda- sági állatállomány növelése, a hústermelés terén is. A CSKP XV. kongresszusa konkrét feladatként tűzte ki a párttagok számának növelését, s főleg a párttagság összetéte­lének a javítását. Ezt a felada­tot a járási pártbizottság meg­valósította. Az értékelő beszá­molóból megtudtuk, hogy lé­nyegesen nőtt a munkások so­raiból kikerülő párttagok szá­ma, javult a tagság korösszetéte­le és a nők részaránya. Az el­múlt négy év alatt a felvett új párttagok 91,8 százaléka 35 éven aluli és 34 százaléka pe­dig nő. A járási pártbizottság és az alapszervezetek arra tö­rekedtek, hogy minőségileg is javuljon a párttagság összeté­tele. Színvonalasabb, hatéko­nyabb lett a szervezeti élet, az ideológiai munka. Minden üzemben, munkahelyen és a községekben megerősödött a párt vezető szerepe. Ez érez­teti hatását a Járás politikai, gardasági és kulturális fejlődé* sében is. CSÁK 1ST VÁM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom