Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám, szerda

LENIN: A gondolkodó, a forradalmár, az ember Irta: Vladlen Loginov, a történelemtudományok doktora Talán meglepően hangzik, de ma sokkal többet tudunk Leninről, mint tudtak a kortársai. Az „Életrajzi krónika“ kötetei egymás után jelennek meg, és szinte napról napra követhetően tárják elénk mindazt, amit Lenin életéről és te­vékenységéről ismerünk. Összes müveit 55 kötetben adták ki, amelyekben minden cikket, minden sort tanulmányoztak, kommentáltak. Mégis, akárcsak évtizedekkel ezelőtt, ma is nehéz szavakkal visszaadni Lenin portréját és még nehe­zebb bemutatni szellemi arculatát. 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir lljics Lenin. Ez al­kalomból közöljük az alábbi arcképvázlatot. Amikor valakivel megismerke­dünk, először az arcát vesszük szemügyre ... Az első benyomás lehet helytálló, de nagyon csa­lóka Is. Gorkij így ír első találkozásá­ról Leninnel: — Nem ilyennek képzeltem Lenint. Valamit hiá­nyoltam. Raccsolt, a hóna alá tette a kezét, úgy állt. És egyál­talán, valahogy túl egyszerűnek tűnt, semmi vezérit nem érez­tem benne.“ Első pillantásra valóban ilyen volt. S noha megjelenésében nem volt semmi rendkívüli, a fi­gyelmes tekintet rögtön fölfe­dezett benne valami különlegest. Anatoli) Lunacsarszki'j (1904- ben ellátogatott Leninnel Aron- szon szobrász műtermébe. „Le­nin levetette a kabátját — írta Lunacsarszkij visszaemlékezései­ben —, és szokott fürgeségével bejárta a nagy műtermet, kíván­csian, de megjegyzés nélkül né­zegette a különféle gipszeket, márványokat és bronzokat... Aronszon félrevont: — Ki ez az ember? — súgta. — Egy barátom ... Aronszon megrázta dús söré­nyét: — Lenyűgöző megjelenés. — Igazán? — csodálkoztam, mivel én éppenséggel csalódott voltam, ugyanis amikor Lenin­nel találkoztam, úgy éreztem, hogy túlságosan hasonlít egy átlagos, furfangos muzsikra. — Elragadó a feje — lelkese­dett Aronszon. — Nem tudná rá­beszélni, hogy modellt üljön ne­kem? Legalább egy plakettet hadd mintázzak róla. Nagyon hasonlít Szókrateszre. O. Förstner német professzor, akinek sok híres pácienssel volt dolga életében, a húszas évek­gggS8tt»Mgg á!l 1981 L 21. Amikor a párt előtt felvető­dött, konkrét kérdéseket kellett eldöntenie, Lenin sohasem volt türelmetlen. „Távol állt tőle minden kicsinyesség, irigység, harag, bosszúvágy, hiúság — ír­ta róla Nagyezsda Krupszkaja,' Lenin felesége, harcostársa és barátja. — Lenin harcolt, kié­lezte a kérdéseket, de sohasem kevert bele a vitákba semmilyen személyes motívumot, mindig az ügyet tartotta szem előtt, ezért hogy egy-két dolgot még elin­tézzek ....“ Lenin mindig a munkások, a dolgozó tömegek, a proletár for­radalom érdekei védelmezésé- nek álláspontján volt. „... vé­gig gondoltam egész életét — mondta halála után Krupszkaja — és a következőket akarom mondani nektek. Szívében forró szeretet élt minden dolgozó, minden elnyomott iránt.“ Ez volt a legfőbb, ami meghatároz­ta álláspontját az életben. Az Októberi Forradalom után politikai szempontból igen nagy jelentőségűvé vált a tömegek között végzett munka módsze­reinek, a meggyőzés eszközei­nek és módjainak kérdése. Le­nin mestere volt annak, hogyan kell meggyőzni a tömegeket, az ő tapasztalataikat használva fel érvként. Célja mindig a töme­gek forradalmi felvilágosítása és meggyőzése volt. Lenin nem csinált titkot a ne­Otthonában Nagyezsda Krupszkájával Lenin — a háttérben Makszim Gorkij ben találkozott Leninnel. „Min­denki, aki nem vett részt sze­mélyesen Lenin nagy tetteiben — írta visszaemlékezéseiben —, miután találkozott vele, rögtön óriás egyéniségének mágikus hatása alá került... Rám is ha­tással volt erős szelleme.“ Számos elbeszélés, visszaem­lékezés és dokumentum tanúsít­ja, hogy Lenin mindig szeré­nyen és egyszerűen viselkedett. Az ínséges 1919-es esztendő­ben Lenin nem volt hajlandó el­fogadni az élelmiszert, amit vi­dékről küldtek neki az elvtár­sak, katonák, parasztok. Gorkij így írt erről: „Amikor a külde­ményeket felvitték sivár lakásá­ba, zavartan ráncolta homlokát és sietve szétosztotta a lisztet, cukrot, vajat, a hiányos táplál­kozástól legyöngült, vagy be­teg elvtársak között.“ az elvtársak általában nem is nehezteltek rá.“ Am, valahányszor a nézetel­térések, vagy a konfliktusok, a dolgozók, a párt, a forradalom életbevágó érdekeit érintették, Lenin kemény és engesztelhetet­lenül következetes álláspontra helyezkedett. „Akiben csak egy szemernyi politikai becsület és tisztesség van — írta —, annak határozottan állást kell foglal­nia, és ki kell állnia a meggyő­ződése mellett.“ 1918. augusztus 30 ... Leninre közvetlen közelről mérgezett go' lyókkal rálő az eszer terrorista nő ... „Lenin elvtárs — írta visszaemlékezéseiben Weisb"od professzor — élet és halál kö­zött lebegett: a sebesült tüdőből ömlő vér ellepte a mellhártyát, érverése szinte nem is volt ki­tapintható. Nekünk, orvosoknak, nagy a tapasztalatunk az ilyen betegekkel, és jól tudjuk, hogy ezekben a pillanatokban csak két kívánságuk van: hagyjanak békén, vagy mentsenek meg. „Lenin elvtárs viszont éppen ebben az állapotban azt kérte, hogy rajtam kívül mindenki menjen ki a szobából, s mikor négyszemközt maradtunk, meg­kérdezte: Hamar itt a vég? Ha hamar, mondja meg nyíltan, A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság kommunistái ta­valy, a tagkönyvcssre idején fő­leg olyan pártfeladatokat kap­tak, melyeket teljesíteniük a já­rás egy-egy mezőgazdasági üze­mében kell. Vörös István élv­társ, az igazgatóság pártszerve­zetének elnöke az évzáró tag­gyűlésen, a beszámolóban, ezért foglalkozott oly részletesen a járás mezőgazdasági üzemeinek tervteljesítésével. Beszámolójából kitűnt, hogy a múlt évben pótolni kellett az előző években megállapított mulasztásokat is. Ez nem volt könnyű feladat, mert a kedve­zőtlen időjárás, több mezőgaz­dasági üzem közgazdasági prob­lémái csak bonyolították az amúgy sem könnyű feladat tel­jesítését. Ennek ellenére a me­zőgazdasági üzemek 13 000 ton­nával több gabonát termeltek a tervezettnél, a járás pótolta a mulasztást, teljesítette a 6. öté­ves tervben meghatározott fela­dónkat. Sőt. 74 millió literrel több tejet, 3C00 koronával több hézségekből és a hibákból, ame­lyekbe a bolsevikok ütköztek, s amelyeket elkövettek. „Forra­dalmi ügy esetén — mondta — a hibák ismerete már több mint a kijavításuk felel“ Erre taní­totta a pártot is: „A hibát nyíl­tan beismerni, okait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, s gondosan meg­vitatni, hogy milyen eszközök­kel lehet azt kijavítani — ez jel­lemzi az elvhű pártot, így telje­síti kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is.“ A leninizmus történelmi rea­litássá vált. Hozzákapcsolódnak a huszadik század legnagyobb forradalmi vívmányai: a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, amely megnyitotta az em­beriség történelmének új kor­szakát, a szocialista világrend- szer megalakulása, a hatalmas felszabadító harcok, a dolgozók­nak a munkásosztálynak a ka­pitalizmussal szemben kivívott győzelmei. Lenin neve a prole­tár forradalmak, a szocializmus és a haladás jelképévé, a világ kommunista átalakításának jel­képévé vált. (A Szputnyik 1981 januári száma nyomán) A RACIO ‘81 és a propaganda Tavaly rendezték meg első ízben az élenjáró újítók és fel­találók kiállítását, mely a RACIO ’80 elnevezést kapta. Je­lentőségét, sikerét méltatva, mind a sajtó, mind az újítók mozgalmának szervezői hang­súlyozták: Reméljük a méltó folytatást. A Szakszervezetek Központi Tanácsa a SZISZ Központi Bizottságával, az Építésügyi Minisztériummal együttműködve az idén is meg­rendezi a RACIO ’81 kiállítást melynek megszervezését a bra­tislavai Technika Háza dolgo­zóira bízták. Novemberben nyitják meg a kiállítást . Dr. Milan Repa, a Technika Házának igazgatója, a felké­szültségről elmondta, hogy 1200 négyzetméternyi fedett és 300 négyzetméternyi szabad kiállítási területen mutatják be a legújabb találmányokat, a legsikeresebb, takarékossági szempontból legelőnyösebben alkalmazható újításokat. U- gyanakkor felhívta a figyel­met erre is: — Nemcsak egyszerű bemu­tatásról van szó. A kiállítás célja a buzdítás, az ösztönzés. Továbbá, hogy az újítók, a fel­találók és az ésszerűsítéssel foglalkozó dolgozók, munka­brigádok egyeztessék elképze­léseiket, törekvéseiket azok­nak a feladatoknak a teljesíté­séért, melyeket pártunk meg­határozott. Tehát munkájuk politikai jellegű. Részletes tájékoztatást adott a rendezésáel kapcsolatos tudnivalókról: benevezni feb­ruár végéig lehet: előre meg­határozott, tizenegy termelési ágazathoz tartozó újítással, ta­lálmánnyal, díjakat osztanak majd, ötletbörzét, tapasztalat- cserét, találkozókat, vitaeste­ket, tanácsadó szolgálatot is szerveznek. Beszélt arról Is, hogy mi­lyen szerepet játszik munká­jukban a propaganda. Meg­említette még, hogy a bene­vezettek számára nyomtat­ványt adtak ki, gondoskodni fognak a kiállítás katalógusá­nak kiadásáról is. Utána a Be­szélgetésen résztvevők a tájé­koztatás során elhangzott kér­dések nyomán a kiállítással kapcsolatosan megvitatták az üzemi pártszervezetek, a kom­munista szakszervezeti tiszt­ségviselők teendőit. Érdekes volt ez a vita, mivel olyan ta­nulságokat, következtetéseket fogalmaztak meg, melyek eredményesen hasznosíhatók a propagandamunkában. — Hogyan és miként segít­hetik a propagandisták az újí­tók mozgalmának népszerűsí­tését? — Annyi bizonyos, hogy nem a propagandista, nem a párt- szervezet vezetőségének a fela­data a technológia ismerteté­se. Ám annak megérté­sében igenis nagy szerepe van, hogy konkrétan mit je­lent az üzemben a termékszer­kezet megváltoztatása, a kor­szerűség fogalma, s mit kell tenni azért, hogy megfeleljen egy-egy gyártmány ezeknek a követelményeknek. — Lehet-e a minőséget, az újításokat tervezni? — Feltétlenül, bár korábban nem volt általános és egyér­telmű a minőségtervezés. Né­hány nagy „baki“ azonban fi­gyelmeztet mindenkit: szüksé­ges. Ellenkező esetben a már érvényes komplex intézkedések nyomán nemcsak a felesleges raktárkészlet növekszik, de csökken a jövedelmezőség, a vállalati dolgozók nyereségré­szesedése is. — Hogyan segíthetik ezt a tervezést a kommunista szak­szervezeti tisztségviselők? — Annak a politikai feladat­nak a teljesítésével, hogy fi- g. elemmel kísérik: megterem­tették-e a szükséges feltétele­ket, megkapja-e a magasabb követelmények szerint dolgo­zó munkás és vezető, újító és ésszerűsítő kiváló tevékeny­ségéért az erkölcsi és anyagi elismerést, illetve a hanyagsá­got mindjárt ott, helyben, szó­vá teszik-e? — Miként ajánlatos a kiállí­tással, az újítók mozgalmával, fejlesztésével kapcsolatos pro­pagandát megszervezni? — Feltétlenül szabják meg, hogy a dolgozók mely körére irányuljon a propaganda, az agitáció: az összes dolgozóra, egyes ágazatok, munkabrigá­dok dolgozóira, adott szemé­lyekre. Ennek alapján válasz­szák meg, hogy milyen fóru­mokat használnak fel az agi- tációra, taggyűléseket, a párt­csoportok értekezleteit, az üze­mi konferenciákat, a termelé­si és brigádértekezleteket. Ter­mészetesen a helyi adottságok­nak megfelelően, csak a leg­fontosabb feladatokra, és csak annyira vállalkozzanak, amennyit teljesíteni tudnak. — Hogyan tehetjük korsze­rűvé propagandánkat? — Állandó, időnként meg­megújuló ismeretszerzéssel, rendszeres információgyűjtés­sel és információ-átadással. Olyannal, amely biztosítja, hogy a dolgozók értik és érzik mun­kájuk fontosságát, szerepét, tudják, hogy nekik személy szerint mit kell tenniük, és ha a feladatok néha nehéz hely­zet elé állítják őket, akkor is vállalják, mert látják értelmét és célját. Ezeknek a kérdéseknek a megvitatása után, bár jelez­ték, hogy a RACIO ’81 kiállí­tásra már több száz jelentke­zés érkezett, nyilvánvaló volí mindenki számára: az újítók és feltalálók mozgalmának népszerűsítése a propaganda munka fontos feladata. HAJDO ANDRÁS Idejében és gyorsan A mezőgazdasági termelést irányító kommunisták évzáró taggyűléséről marhahúst adtak a közellátás­nak, mint az előző ötéves terv­időszakban. A járási pártkonfe­rencia határozata értelmében a tervezett 22 százalék helyett 25,7 százalékkal növekedett a mezőgazdasági bruttóíermelés, az árutermelés pedig 33,3 szá­zalékkal. Az igazgatóság 25-tagú párt- szervezetének évzáró taggyűlé­sén ezzel kapcsolatosan azt is megállapították, hogy ehhez n sikerhez jelentősen hozzájárult az igazgatóság kommunistáinak néhány munkamódszere is. Töb­bek között történetesen az, hogy a pártszervezet taggyűlé­sein folyamatosan elemezték azoknak a mezőgazdasági üze­meknek a gondjait, melyek a növénytermelésben, az állatte­nyésztésben nem érték el a já­rási átlagot. Az is, hogy az igaz­gatóság kommunistái több ízben rülnek ezek a tennivalók, ti komplex intézkedések követke­zetes alkalmazása, a kommunib- ták és pártonkívüliek kapcsola­tának elmélyítése, a tömegpo­litikai munka hatékonyságának fokozása, a vezetők szakmai és politikai felkészültségének ál­landó tökéletesítése. Természe­tes követelményként került a határozatba: a problémákra ide­jében kell felfigyelni, gyorsan, hatékonyan kell intézkedni. Ezek értelmében az igazgató­ság kommunistái szorgalmazni fogjak a kukorica és a szemes­takarmányok gazdaságosabb termelését, a tömegtakarmá­nyok termelésében a minőséget, az állattenyésztésben a hasz­nosság növelését, ugyanakkor a felhasználandó erőtakarmá­nyok 5 százalékos csökkentését. Az eszmei-politikai nevelő­munka színvonalának emelésé­vel is a 7. ötéves terv termelési feladatainak hiánytalan teljesí­téséért fognak küzdeni SVINÜEÍl ISTVÁN foglalkoztak ezzel a jelenség­gel: indokolatlanul nagyarányú különbségek mutakoznak egyes mezőgazdasági üzemek között, főleg az állattenyésztés hasz­nosságában, a termékek minősé­gében. A vitában felszólalók tapasz­talataikra hivatkozva hangoz­tatták: nem objektív, nem a ve­zetőkön és rajtuk kívül álló okok miatt mutatkoznak ezek a problémák, tapasztalható az említett jelenség. Legfőbb oka az irányítás, a munkaszervezés, az ellenőrzés hiányosságában keresendő. Bizonyos mértékben abban is, hogy gyakorta elmarad Ilyenkor a dolgozókkal való őszinte beszélgetés, a problé­mák és gondok közvetlen, mun­kahelyen történt megvitatása. így tehát, amikor az új fela­datok meghatározására került .sor, szükségszerűen előtérbe ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom