Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám, szombat

A hétköznapi munka tükre Közép-Szlovákiában tovább fejlődött o szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés Pártunk XV. kongresszusá­nak tanácskozása, majd a CSKP KB 1979. március 21—22-én megtartott 13. ülése elé terjesz­tett elnökségi beszámoló ismé­telten hangsúlyozta, hogy ha­zánkban, az iparilag fejlett or­szág feltételei között is rend­kívül nagy szerepe van a me­zőgazdaságnak. A nép zavarta­lan élelmezése és életszínvona­lának további emelkedése nagy mértékben attól függ, hogyan folytatódik a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlesztése. A hatodik ötéves tervidőszak mindenütt sok munkát követelt a földművesektől. A közép-szlo­vákiai egységes földművesszö­vetkezetekben és állami gazda­ságokban például 1976 és 1980 között a bruttó mezőgazdasági termelést 21,5 százalékkal, az árutermelést pedig 26,9 száza­lékkal kellett fokozni a kong­resszusi határozat megvalósítá­sa érdekében. Ennek támoga­tására a kerületi pártbizottság több konkrét intézkedési ter­vet dolgozott ki, és tanácsko­zásain rendszeresen foglalko­zott a mezőgazdasági termelés hosszú távú fejlesztésének lé­nyeges kérdéseivel. A kerületi és a járási pártszervek már a tervidőszak kezdetén a mező- gazdasági termelés anyagi bázi­sában, valamint a munkaszer­vezésben rejlő tartalékok fel­tárását és maximális mozgósí­tását jelölték meg az újabb előrelépés legfontosabb feltéte­lének. Termékenyebb taCcijjcm A kongresszusi határozatok alapján az elmúlt öt évben Kö­zép-Szlovákiában is a növény­termesztés fejlesztésére fordí­tották a nagyobb figyelmet. Az agronómusok az ágazat terme­lési értékének -több mint 32 százalékos növelését kapták feladatul. Első lépésként a föld­alap termékenységét kellett fo­kozni, ami főleg azért jelentett fontos követelményt, mert az elmúlt években a nagyarányú építkezések miatt, de más okok­ból is, kerületszerte mind na­gyobb területek kerültek ki véglegesen az ekék alól. A leg­utóbbi felmérések szerint Kö­zép-Szlovákiában 1946-tól 1980. január 1-íg összesen 194 397 hektár mezőgazdasági földet —■ ebből 168 161 hektár szántót — „vesztettek el“ ilyen módon a földművesek. A hatodik ötéves tervidőszakban, amikor a kerü­let északi járásaiban, valamint más vidékek főleg hegyes-dom­bos részein újabb egységes földművesszövetkezetek alakul­tak, ezt illetően csak valame­lyest fordult kedvezőbbre a helyzet, üt év alatt 145 ezer hektáros területet vettek át kö­zös művelésbe a szocialista mezőgazdasági vállalatok dol­gozói. Ebből azonban mindösz- sze 47 022 hektár volt a na- gyobbrészben gyenge minőségű szántóparcellák együttes nagy­sága. Ugyanakkor más gazdasá­gok határából 36 906 hektár szántót visszafoglaltak az épít­kezések kivitelezői. Elgondol­koztató, de főleg figyelmeztető tapasztalat, hogy az erre vonat­kozó döntéshozatalt nem min­den esetben előzte meg a kellő mérlegelés. Az ugyanis, hogy üres sziken, vagy bőven termő parcellákon épül-e fel valami, egyáltalán nem lehet mindegy. Különösen azoknak a gazdasá­gi vezetőknek kellett volna ezt tudatosítaniuk, akik 2414 hek­táron engedély nélkül építke­zési beruházásokba kezdtek. Az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának legutób­bi tanácskozásán, a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésének eredményeit értékelve megálla­pították. hogy a földalap ter­mékenységének fokozására meghatározott feladatokat a legtöbb gazdaság határában tervszerűen teljesítették, vagy túlteljesítették a talajjavításra szakosodott mezőgazdasági szolgáltató vállalatok dolgozói. A célul tűzött 28 000 helyett 29 903 hektáron végezték el a lecsapolást. Lemaradás csak az Ipoly árterületébe eső parcellá­kon történt a folyószabályozási munkák jelentős elhúzódása miatt. Ez a hátrány mindenek­előtt a losonci (Lučenec) járás déli vidékén nehezítette újabb gondokkal a nagyüzemi gazdál­kodást. Az SZSZK Erdő- és Víz­gazdálkodási Minisztériumának legújabb tájékoztatása szerint a hetedik ötéves tervidőszak­ban a hátralevő szakaszon is véglegesen megoldják mind a folyómenti területek árvízvé­delmét, mind a talajvizes Ipoly menti rétek lecsapolását. Kamatozik a tudás A CSKP KB 13. ülésének ta­nácskozása ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a mező- gazdasági termelés intenzitásá­nak növelésében egyre fonto­sabb szerepet kell betöltenie a tudományos-műszaki haladás­nak, főként a kutatási eredmé­nyek késedelem nélküli és szé­les körű gyakorlati alkalmazá­sának. A közép-szlovákiai párt- szervek a hatodik ötéves terv­időszakban újabb jő feltétele­ket teremtettek az egységes földművesszövetkezetek-, az ál­lami gazdaságok szakemberei és a tudományos dolgozók együttműködésének elmélyítésé­re. Jelenleg már a kerület egy- egy mezőgazdasági vállalatá­ban átlagosan hét egyetemi és több mint 25 technikumi vég­zettségű szakember dolgozik a termelésirányítás valamelyik szakaszán. Legtöbbjük elméleti felkészültsége és gyakorlati ta­pasztalata a tudományos-műsza­ki haladás eredményeinek sike­res érvényesítése szempontjából olyan szilárd alapokat jelent, amelyekre bátran építhetők az együttműködés eddiginél igé­nyesebb formái is. Az utóbbi években különösen a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növény­termesztési tagozatának és a Banská Bystrica-i Rét- és Lege­lőgazdálkodási Kutatóintézet tu­dományos munkatársai járultak hozzá ilyenformán a kerület mezőgazdaságának fejlesztésé­hez. Nem kis részben nekik Is köszönhető, hogy az átlagosnál kedvezőtlenebb időjárási viszo­nyok ellenére 1976 és 1980 kö­zött 30,5 százalékkal megnöve­kedett a gabonafélék hektárho­zama, és 37 százalékkal a rétek­ről, valamint a legjobb minő­ségű legelőkről nyert tömegta­karmányok mennyisége. Tavaly kerületi átlagban 3,85 tonna gabonát takarítottak be hektá­ronként a kombájnosok, ami a szocialista nagyüzemi mezőgaz­dasági termelés eddigi második legjobb termése volt. A tömeg- takarmányokból ugyanakkor 4,2 tonnás hektárhozamot értek el az egységes földművesszövetke­zetek és az állami gazdaságok. A termésátlagok megnöveke­désében a szakszerű termesztől munka mellett természetesen közrejátszott a talajba juttatott tiszta tápanyagok nagyobb mennyisége is. A növénykultú­rák tápanyag-igényét azonban főleg a műtrágyákból fedezték a földművesek, mert a legtöbb gazdaságban sem az istállótrá­gyából, sem a komposztból nem rendelkeztek kellő mennyiség­gel. A jobb minőségért A hatodik ötéves tervidőszak tapasztalatai kerületszerte egy­értelműen azt Igazolják, hogy a tömegtakarmányok — elsősor­ban a széna — termesztésében a hektárhozamok növelése szá­mított a könnyebbik feladatnak. A nehezebbikkel, a termés op­timális érettségi állapotában történő betakarításának köve­telményével, a megfelelő gépek kis száma miatt sok határban nem tudtak megbirkózni a föld­művesek. Közép-Szlovákiában a rétek és a részben kaszálható lege­lők területe meghaladja a 338 ezer hektárt, de a szántóföldek több mint 24 százalékán is ta­karmánytermesztést folytatnak. A szántóföldi takarmányok be­takarítását eddig 92 százalékra, a szénabegyűjtést azonban csak alig 64 százalékra gépesítet­ték. Tavaly például a rendfor­gató- és a begyűjtőgépekből egyformán 1200—1200-at igé­nyeltek a gazdaságok, de össze­sen csak 378 új gépet vásárol­hattak az elégtelen kínálatból. A hiányzó technikát teljes mér­tékben a Nemzeti Front tömeg­szervezeti tagságának, illetve az ipari vállalatok dolgozóinak áldozatkész társadalmi munkája sem pótolhatta a földeken. Ezért a termés jelentős része már elöregedett állapotban, nem kis tápértékveszteségekkel került tartósításra. A kerületi pártbizottság plé- numa ezenkívül rámutatott a tömegtakarmányok konzerválá­sának, tárolásának és értéke­sítésének gyakori hiányosságai­ra is. Az elnökségi beszámoló külön kihangsúlyozta, hogy sok egységes földművesszövetkezet­ben és állami gazdaságban a technológiai fegyelem megsér­tése, vagy a munkaszervezés lazaságai újabb veszteségekkel károsították az elért jó hoza­mokat. Most részben ezzel is magyarázható, hogy a prie- vidzai és a Žiar nad Hronom-i járás gazdaságaival szemben, ahol egy-egy szarvasmarha téli ellátására átlagosan 2,8—3 ton­na szálastakarmánnyal rendel­keznek, a martini és a losonci járás állattenyésztői a saját készletükből ezúttal csak 1,7—2 tonnával gazdálkodhatnak az idei új termésig. Tovább kell lépni A CSKP XV. kongresszusának, majd az azt követő kerületi pártkonferencia határozatai ér­telmében a közép-szlovákiai egységes földművesszövetkeze­tek és állami gazdaságok ál­lattenyésztésében mind a szar­vasmarha-, mind a juhállomány jelentős gyarapítása, továbbá a tenyésztői munka hatékonysá­gának fokozása egyaránt kie­melt fontosságú feladatnak szá­mított. Ezek teljesítésében ugyancsak sikeres a pártszervek és a mezőgazdasági vállalatok szakembereinek közös igyeke­zete. Az elmúlt tervidőszakban 390 000 szarvasmarhával gya­rapodott az állomány jelenleg már száz hektár mezőgazdasá­gi földterületre számítva átla­gosan 62,8 szarvasmarhát — ebből 24 tehenet — és 33,1 ju­hot tartanak a gazdaságok az egyéb állatok mellett, egyre jobban kihasználva ezzel a ke­rület kiváló természeti adottsá­gait. Az állománysűrűség nagy­arányú növelése komoly beru­házásokat is igényelt. Közép- Szlovákiában öt év alatt több mint 5,9 milliárd koronát for­dítottak az új farmok építésére. Ezért a pénzért összesen 106 000 szarvasmarha, 45 000 juh, 93 000 sertés és 541000 baromfi nagyüzemi tenyésztésére te­remtették meg a legkorsze­rűbb feltételeket. Az új le­hetőségeket azonban nem min­denütt használják ki kellőkép­pen a tej-, a hús-, illetve a to­jástermelés elvárt fokozására. Például az újbásti (Nová Bašta) Medves Efsz, vagy az Ivanov- cei Efsz 3000 litert meghaladó fejésí átlagával szemben a Sli­ači szövetkezeti istállókban és többek között a nagykürtösi (Velký Krtíš) Állami Gazdaság­ban, a hasonlóan korszerű ál­lattartási feltételek ellenére évi ezer-ezer literrel kevesebb tejet fejnek minden tehéntől. Kerületi méretben az előző tervidőszakhoz képest a tejter­melést 28,6 százalékkal, a ser­tés- és marhahústermelést 28 százalékkal, a baromfihústerme­lést 70,9 százalékkal, a tojás­termelést pedig 26 százalékkal növelték a földművesek az el­múlt öt évben. E szép eredmé­nyek viszont nem adhatnak okot a teljes elégedettségre, mert a termelésfokozás nem kis hányada extenzív tényező­nek, a nagyarányú állomány- gyarapodásnak tudható be. Ta­valy például a növendék állatok hizlalásában — főleg a gyenge minőségű takarmányok miatt — átlagosan négy dekával kisebb napi súlygyarapodást értek el a gazdaságok, mint 1975-ben. A hetedik ötéves tervidőszak­ban ezen a helyzeten is min­denképpen változtatni akarnak a földművesek. LALO KAROLY JUIIIIIf«IIi!lllllllll|[!l[l!U!HllfliniUlflllltllUlllUII!tlUll!lllltll[lll[tUliHIIIIII!(iUilllillill!llllllllll[jlllilllIllliiitlili!IIIIIIH FOGALMAZZUNK MÁSKÉPP! Gyakran vagyunk tanúi annak a jelenségnek, hogy vala­mely rokon értelmű szócsalád egyik tagja szinte kiszorít­ja társait a nyelvhasználatból. Mindig ugyanazt a szót, kifejezést halljuk, olvassuk, mondjuk, hiszen magunknak: is „rájár a szánk". A szavaknak ez a kétes karrierje oda vezethet, hogy a túlságosan sokszor hallott, használt szó jelentése szinte parttalanná tágul, íze-zamata, stílushatá­sa pedig elkopik. Ilyen nemkívánatos népszerűség övezi napjainkban a fogalmaz szót. Ez az ige a nyelvújítás kora óta él nyel­vünkben, akkor a megért jelentésű fog (például: felfog) igéből képezték. A fogalmaz ige hasznos tagja a magyar szókészletnek, akárcsak többi származéka, a fogalom vagy a fogalmazvány. Alapjelentése: írásba foglal, megszövegez. A „nyelvi formába öntés“ jelentését őrzik a fogalmazás, fogalmazvány főnevek is. Ebben a jelentésben gyakran for­dul elő irodalmi kritikákban, könyvismertetésekben. Gyakran olvashatunk „versekben megfogalmazott kötődésről“, „no­vellában megfogalmazott életérzésről“. Ezek a kifejezések helyesek is, jók is, túlságosan gyakori használatuk azon­ban szürkévé egyhangúvá teszi írásunkat. Használjuk he­lyette néha a tömör kifejez vagy a hasonló jelentésű írásba foglal, nyelvi formába önt kifejezéseket. Utalhat a fogalmaz szó az írásbeli kifejezés módjára is. Beszélhetünk pédául arról, hogy valaki csiszoltál!, gördü­lékenyen fogalmaz, * azaz jó stílusban ír. Az utóbbi idő­ben a fogalmaz szó jelentésbővülését figyelhetjük meg, újabban nemcsak nyelvi kifejezésmódra alkalmazzák. Ol­vashatjuk például zenében, márványban megfogalmazott gondolatokról, érzésekről is. A jelentésbővülésnek ez az esete nem is olyan ritka nyelvünkben, s mint természe­tes jelenség nem hibáztathatok. Török eredetű tolmácsol szavunk például eredetileg csak az egyik nyelvről másik ra fordítás cselekvését jelölte. Átvitt, jelképes használat­ban azonban mondhatjuk azt is, hogy valaki egy csoport vagy nagyobb közösség érzéseit vagy gondolatait tolmá­csolja. Ez stllisztikailag is elfogadható. Nem örülhetünk azonban a parttalan jelenségbővítésnek, mert képzavarhoz vezetnek. Nem szemléletes, sőt zavaros a kővetkező mon­dat egy festményről szólva: „Ilyen volt a neves államfér­fi a híres festő tolmácsolásában". Hasonlóképpen képzavart okoz a fogalmaz ige szokat­lan használata egy operaelőadásról írott kritikában: „je­lentős személyiséget megfogalmazó fortisszimója is meg­lepetést keltett“. Az még csak fokozza a homályt, hogy e mondat szerint nem a szerepet formáló művész fogalmaz­za meg a szerepben rejlő személyiséget, hanem fortisszi- mója. Máskor a pontatlan szóhasználat nemcsak a stílusát tö­ri meg a cikknek, tanulmánynak, nyilatkozatnak, hanem értelmezés- és jelentésbeli zavarokhoz is vezet. Amikor egy Bartók-mű felújítása kapcsán arról olvasunk, hogy a rendező újrafogalmazza a nagy zeneszerző művét, már gondolkodóba esünk. A müvet alkotója, szerzője fogalmaz­za meg, előadója, rendezője csak értelmezheti vagy újra­értelmezheti. Ojr afog almazásról csak akkor beszélhetnénk, ha egy másik alkotó átdolgozná, újraírná. Ebben az eset­ben aligha erről van szó. A jó fogalmazás egyik alapkövetelménye a szavak gon­dos mérlegelése, helyes kiválasztása. S ha elkerüljük a fo­galmaz ige értelemzavaró, stílustörő használatát, ez csak javára válik fogalmazásunknak. HUSZAR AGNES JÖHETÜNK E A SZÁMLÁNKRA? Meglepetéssel hallottam a minap egy intézkedésről, hogy nagyon hasznos, mert így mindenki a számlájára jön. Ezen a szörnyszülöttön elég sokáig kellett gondolkodnom. Nem is vagyok benne biztos, hogy a szlovákban helyes-e a príde na svoj účet, esetleg a príde na svoj výpočet ki­fejezés. De van ennek egy német megfelelője: er kommt auf seine Rechnung, s ez a német nyelvben elég általános és helyes kifejezés. A Rechnung szó nemcsak számlát, ha­nem számítást is jelent. És a németben a kommen — jön ige használata ilyen összefüggésben sem kifogásolható. Mi azonban magyarul nem jöhetünk a számlánkra, legföl­jebb megtalálhatjuk a számításunkat — akár anyagi elő nyökről van szó, akár átvitt értelemben beszélünk. MAYER JUDIT LEPKE ÉS CSILLAGGARÁZS Nem a karcsú testű, kecsesen repülő rovarra gondolok, hanem arra a lepkére, amely a sajtóból vett alábbi idéze­tekből bukkan elénk: „Kipakolnak a lepke alatt — így hívják a piaci árusítóhelyet, amelynek csak fedele van —, kifizetik a helypénzt..,“? „Bárki beállhat a lepke alá, ha megváltja a helyjegyet"; „Kora délután üres a lepke". A lepke tehát fedett piaci árusítóhely. De miért neve­zik éppen így? Erre is választ kaptam egy újsághírből: „Most a karbantartó műhely, a raktárépület befejezésén és a végállomás pillangótetös peronján dolgoznak. A pillan­gótető széttárt lepkeszárnyakra emlékeztet, két tetőszárnya egymás felé lejt. így a lepke nem más, mint pillangótetős piaci árusítóhely. Ezért találkozhatunk vele akár télvíz idején is. Más példák is bizonyítják, hogy valaminek a szembetű­nő formája újabb megnevezésre ingerli-ihleti az embereket. A helikopterből ezért lehetett barátságos szitakötő; ezért emlegetik újságíróink is cinkos kacsintással fityiszként a veréb alakú mákos kiflit. Varga Domokos derűs könyvé­ben, a Kutyafülűekben stílusosan írja: „Ebben a pillanatban a vonat mellett álló forgalmista felemeli a palacsintasütőt.“ Néha nem a szembetűnő alak, hanem egyéb emlékeze­tes tulajdonság lesz a névadó. A táskarádió Illyés költe­ményében, a „Mozgó világ“-ban: nyak-rádió. Ugyanez a tárgy a budapesti népnyelvben és a sajtóban zümmögő. A szabad ég alatt tartott gépkocsi csillaggarázsban áll, bi­zonyságául annak, hogy szép nevet kaphat az is, ami nem létezik! Föl-fölröppennek körülöttünk ilyen furcsa szólepkék. Életük, csapongásuk, akár a pillangóké. Szökkenésük­ben és villózásukban egy nyelvközösség friss kedvét, nem múló ifjúságát is csodáljuk. HERNÁDI SÁNDOR ÚJSZŐ 1981, I. 17 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom