Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám, szombat

SÍKSÁGRÓL A HEGYRE Portré egy kommunista gazdasági vezetőről Egy Munka Érdemrenddel kitüntetett szövetkezet elnöké­ről nem tudom illik-e azt mondani, hogy véletlenül lett agrármérnök. Ez pedig témy, s persze, mit sem változtat a lényegen. Hiszen nem az a meghatározó, hogy valaki „vé­letlenül“ vagy tudatosan lett mérnök, orvos, tanár, hanem az, hogy milyen mérnök, mi­lyen orvos és pedagógus lett belőle. Fazekas Árpád mérnök portréjához az is hozzátarto­zik, hogy csak 28 éves volt, amikor a Szilicei (Silica) Efsz elnöki tisztségét elvállalta. — Hol és mikor is kezdő­dött a pálya? — Erre nem olyan egyszerű válaszolnom. Igaz, a nagyszü­lőim még gazdálkodó emberek voltak, de én a paraszti élet­tormából már vajmi keveset láttam. Édesapám pedagógus, s ez sok mindent meghatáro­zott a nevelésemben. Egyet ikis srác koromtól tudtam: a fa­lutól sosem fogok elszakadni. Egyébként a Tisza-parti Kistár- kány a szülőfalum. — Hogy viszonyul az úgyne­vezett „kényes“ kérdéseikhez? Mosolyog magában. — Én otthon olyan nevelést kaptam, hogy nem ismerek ké­nyes kérdést, csak farizeus embereket. — Szóval, hogyan lett ag­rármérnök? — Nem erre a pályára ké­szültem. Állatorvos szerettem vona lenhi. Ez nem sikerült, nem a felvételi vizsga miatt, azt sikeresen letettem. Hely­szűke miatt tanácsoltak más pályára. Több lehetőség kínál­kozott, végül az agrármárnöki pálya mellett döntöttem, ez állt legközelebb az életcéljaim­hoz. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szereztem meg az agrármérnöki oklevelet, az ál­lattenyésztési szakot választot­tam. Kiszól a titkárnőnek, hogy főzzön két feketekávét, ma­gának erősen kérette. Gyűlés­ről jött, látszik rajta a fáradt­ság. — Nem bántam meg semmit. Így jó minden, ahogyan tör­tént. A lényeg: az ember so­hasem tanulhat eleget, s ha már egyszer valamit megta­nult, fontos, hogy azt a gya­korlatban is hasznosan kama­toztassa, de közben állandóan képezze magát, tegyen szert újabb és újabb ismeretekre, ha nem akarja, hogy megálljon felette az idő, illetve elzúgjon mellette a tudományos-techni­kai haladás. — Tehát szereti amit csinál? — Akkor nem csinálnám. Ta­lálhatnék kényelmesebb állást is, mondjuk taníthatnék. De egy kicsit sok lenne a család­ban a három pedagógus, mert a húgom is az. Ezt már vidámabban/élcelő kedvvel mondja. — A főiskola elvégzése után? — A pelsőci szövetkezetben zootechniikuskodtam. — Ott az állattenyésztésben dolgozott, itt elnök. Mióta is? — Ezerkilencszázhetven hat­tól, 25 éves fejjel lettem párt­tag, 28 évesen pedig szövetke­zeti elnök. — El merte vállalni ilyen fiatalon az elnöki tisztséget? Ennyire bízott önmagában? — Ennyire bíztam a szili- ceiekben. Az a szövetkezet, amely megkapja a Munka Ér­demrendet, csak kiváló ered­mények felmutatásával érheti el ezt a magas kiiüntetést. Az eredmények mögött pedig em­berek állnak. Most már négy év után én is elmondhatom: nem akármilyen emberek a sziliceiek. Szívósságuk, állóiké- pességük — mint fennsíkon, tehát tulajdonképpen a hegyek tetején gazdálkodóiké — ge­nerációik során legenda szám­ba ment és közmondás tárgya volt. Igen. A század fordulón, a vasútépítés korában Szilice be- hozhatatlannak lát-szó .hátrány­ba került a Sajó völgyében fekvő falvakkal szemben. A technika fejlődése itt nem könnyítette meg az életet. Csakhogy a sziliceiek nem ad- lák meg magukat. Kifejlesz­tettek magukban egyfajta ke­ménységet, küzdőszellemet, ke­resték az új lehetőségeket. A Februári Győzelem után a szö­vetkezetesítés hozta meg szá­mukra is a nagy kibontakozás feltételeit. Próbálgatják a le­hetőségeket, miből mit lehet kicsikarni. Mert érzik, ez az ő idejük. Most behozhatják a hátrányt. S be is hozták, ezt jelzi .egyebek között a Munka Érdemrend is. A sziliceiek ma is belülről nézik a dolgokat, és cselekvően vesznek részt a gondoik megoldásában, mert gondok azért itt Is akadnak. — Mi azt tartjuk: a hibát nem könnyű ugyan beismerni, de a beismerés még mindig jobb, mint a hallgatás. Ragasz­kodni a hibás döntésekhez, módszerekhez pedig jóvátehe­tetlen hibák forrása lehet. — Min kell feltétlenül vál­toztatni? — Megváltoztak a társada­lom külső és belső feltételei. Az új helyzet megköveteli, hogy az extenzív tényezőikről mi is gyors ütemben áttérjünk az intenzív tényezőkre. A problémákat nem küzdhet jük le a régi módszerekkel. A kor sürgető követelményei mind­annyiunkat rákényszerítik, hogy mind gondolkodásmó­dunk, jnind pedig gyakorlati tevékenységünk megváltozzék. Ettől függ majd lényegében a komplex intézkedések beveze­tésének sikere is. — Ha szóba kerül az igé­nyesség fokozása, mire gon­dol elsősorban? — Az adott helyzet reális megítélésére, a hiányosságok kiküszöbölésére, s mindazon tényezők elhárítására, amelyek lassítják és nehézkessé teszik a fejlődést. Nagyon veszélyes az önelégültség, a kényelem- szeretet és a mindenáron ki­búvót kereső alibizmus. — Azt tartják önről, hogy mindig az ésszerűség híve. — Szövetkezetünkben általá­ban mindenki egyetért azzal, hogy a hiányosságoikat sürgő­sen fel kell számolni, csak így léphetünk előre. Erre bennün­ket egyebek között a Munka Érdemrend is kötelez. Ám a fegyelemhez, a felelősségtudat­hoz, a jó vezetéshez, irányítás­hoz nincs szükség anyagiakra, vagyis beruházásokra. — Hanem? — Nagyobb igényt kell tá­masztani az emberek képessé­gével, munkájuk minőségével, kezdemé n ye ző -iké szség ük ke 1 és felelősségtudatukkal szemben. S ha ezt ésszerűségnek lehet nevezni, akkor feltétlenül az ilyen megoldások híve vagyok. — Milyen vezetőnek tartja magát? — Enneik a megítélése má­sokra tartozik. Azt azonban nyugodt lelkiismerettel mond­hatom: amíg a szövetkezet élén állok, mindent megteszek a szövetkezet fejlődéséért, hogy úgy nézzenek ránk a környé­ken, mint az elődökre. TÖRÖK ELEMÉR JÓ EGYÜTTMÜKÖDÉS 1981 I. 17. A XIV. pártkongresszus na­gyon fontos határkő volt a párt munkásmagvának megszilárdítá­sában. A kongresszus határoza­ta külön hangsúlyozta, hogy a párt sorait — a tagsági alap mi­nőségének javítása céljából — fiatal, főleg ipari munkásokkal és mezőgazdaságban dolgozó if­júmunkásokkal kell feltölteni, megerősíteni. A CSKP XV. kong­resszusa megállapította, hogy az előző kongresszus határozata helyesnek bizonyult, ezért a párt sorainak további felfrissí­tését tűzte ki célul. Határozatá­nak alapján a XVI. pártkong­resszusig el kell érni, hogy a pártban a tagállomány 50 szá­zalékát olyan tagok és tagjelöl­tek képezzék, akiket a CSKP XIV. kongresszusa után vettek fel a párt soraiba. A komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajó­gyár pártalapszervezeteiben már évek óta jó pártmunka fo­lyik. A hajógyári kommunisták öntudatosságára az elmúlt éveik során sok esetben szükség volt — a gazdasági érdek megköve­telte ezt — és ők mindig bizo­nyítottak. Nos. mi a helyzet a tagsági alap minőségének javí­tásával? Erre kértem választ Berecz Imre elvtárstól, az üzemi pártbizottság elnökétől. — Előzőleg már említettem, hogy a hajógyári kommunisták sokszor tettek tanúbizonyságot arról, hogy következetes párt­munkát fejtenek ki. A hajógyár­ban gazdag hagyománya van a pártmunkának és az utóbbi 10 esztendő eredményei alapján is a járás legjobbjai közé tartoz­nak a hajógyári pártalapszerve* zetek. Amint azt BerocZ elvtárs el­mondotta, a gazdag hagyomá­nyok arra kötelezik a hajógyár pártszervezeteit, hogy a tagsági alap minőségének javításában — főleg a párt munkásmagvá­nak megszilárdításában — rendszeresen és következetesen megvalósítsák az üzemi pártbi­zottság 1971. évi konferenciájá­nak határozatait. — Üzemi pártbizottságunk jó feltételeket teremtett a párttag­ság minőségi javításához. Mind­ezt bátran kijelenthetem, mert vállalatunkban pozitív eredmé­nyekkel sikerült megvalósítani a válságos évek utáni politikai és gazdasági konszolidációt. Szilárd és hatékony termelési programunk van, amely jó ala­pul szolgál a kiváló minőségű termékek gyártásához. Ez a tény magában is jó szociális biztonságot nyújt a vállalat dol­gozóinak. Ott, ahol szociális biztonság uralkodik, kiváló le­hetőség kínálkozik a párt gya­korlati szervező munkájához. Ebből következik az a tény, hogy minden feltétel adott az Ifjú nemzedék gondos nevelésé­hez és az életre való felkészí­téséhez. Az 5. és 6. ötéves terv­időszak éveire konkrét felada­tokat tűztünk ki a fiatalok ki­választására, nevelésére és párttagságra való felkészítésé­re. Ezeket a feladatokat rend­szeresen és következetesen meg is valósítottuk. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy 1980 végére a komáromi hajógyár pártalap- szervezetei tagságának 45 szá­zalékát a XIV. pártkongresszus utáni időszakban vettük fel a párt soraiba. Meg kell azt is A Nový jičini Autopal legjelentősebb újdonságai közé tartozik az ún. kombinált fényszóró. A VÁZ Lada 2105 és 2106 típusú gépko* esik számára gyártják. Az Autopal a brnói nemzetközi gépipari vásáron az idén ezért a gyártmányért aranyérmet szerzett. A Szoo- jetunióba tavaly mintegy 100 000 darabot szállított belőle. A váU lalat az 1981—1983-as években a fényszórók gyártását az idei évhez viszonyítva megkétszerezi. Felvételünkön Viera Pajurková szállitásra készíti a fényszórókat (P. Berger felvétele — ČSTK) ÚTMUTATÁS A CSELEKVÉSHEZ Egy löidmüvesszövetkezeti pártszervezet évzáró taggyűléséről említenem, hogy a felvett tagok és tagjelölteik 95 százaléka fia­tal. Ezek a fiatalok a vállalat különböző munkahelyein szám­talan esetben bizonyították és bebizonyítják, hogy érdemes volt velük foglalkozni, megér­demelték a párt által előlege­zett bizalmat. Hasznos tagjaivá váltak Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának. Megjegyzem, a fiatal munká­sok között kifejtett nevelő munkánk eredménye, hogy lé­nyegesen változott a fiatalok gondolkodásmódja, világszem­lélete, öntudatosabbá váltak — és mi erre nagyon büszkék va­gyunk. Persze, a nevelő munká­ban nagy segítséget nyújtanak a pártcsoportok és a SZISZ alapszervezetei is. Beszélgetésünk során a tagsá­gi alap minőségi javítását Be­recz elvtárs néhány számadattal is megerősítette. Az üzemi párt- bizottság 1976-tól 1980-ig 300 fiatal párttaggá nevelését tűzte ki célul. Együttműködésünk a Szocia­lista Ifjúsági Szövetséggel a vállalat Középfokú Szaktaninté­zetében a leggyümölcsözőbb. Ebben az intézetben a jövő szakmunkásainak sorából a pártalapszervezet a SZISZ szer­vezettel karöltve évente 20—25 fiatalt nevel és készít fel a párt­tagjelöltségre. A komáromi Hajógyár párt- alapszervezetei jó utat válasz­tottak a párt tagsági alapja minőségének javításához, és ez­zel a XIV. és XV. pártkongresz- szus ide vonatkozó határozatai­nak megvalósításához. KOLOZSI ERNŐ jó termelési adottságú gaz­daság a keszegfalusi (Kame- ničná) Steiner Gábor Efsz, tagsága az idén is kap oszta­lékot, prémiumot, mint tavaly, mert a sűrűn vetett búza hek­táronként 64 métermázsás ter­mést adott, a tervezettnél Jó­vá) több sertéshúst termeltek, a cukorrépa eladásának tervét 105 százalékra teljesítették. Az efsz félszáz fős pártszerveze­tének vezetősége Nagy Gyula elnököt mégis olyan beszámo­ló előterjesztésével bízta meg, mely a problémákat is feltár­ta, a mulasztásokkal, a hiá­nyosságokkal is foglalkozott. Okkal, hiszen a 6. ötéves terv feladatait csak 78 százalékra teljesítették, tavaly a szokásos­nál 7,2 százalékkal több mun­kabért fizettek ki, egyetlen építkezést sem fejeztek be. Nem kellett tehát az évzáró taggyűlésen vitára, felszólalás­ra biztatni a (kommunistákat. A gondosan összeállított, jól megszerkesztett beszámoló el­hangzása után tizenketten (minden negyedik tag!) kértek szót. Szinte mindegyik hang­súlyozta: nem akarják a gaz­dasági vezetőktől átvállalni a feladatokat, és ezzel a felelős­séget is, de abba a hibába sem akarnak esni, hogy csak a problémák megállapításával foglalkozzanak, hanem változ­tatni kívánnak mindazon, ami gondot okozott, a szerzett ta­pasztalatok hasznosításával akarják a gazdasági vezetést, az efsz tagságát az igényesebb feladatok teljesítésére ösztö­nözni. Szóval, nem az általánosság szintjén beszéltek, hanem na­gyon is kézzeloghatóan és konkrétan. Viszóczky János elvtárs, aki maga is tehenész, megkérdezte: Miért nem ellen­őrzik a fejést rendszeresebben. Horváth László ifjú kommunis­ta, a központi műhely Javítója megmondta: Az irányításban, a munkaszervezésben tapasztal­ható' könnyelműségek miatt nem teljesítjük a tervfeladato­kat, és ezen a helyzeten sür­gősen változtatni kell. Zenge János elvtárs, aki nyugdíjas, közvetlen tapasztalataira hi­vatkozva megállapította, hogy a betakarítási munkálatok ide­jén példát, jó példát mutattak a kommunisták, a földműves- szövetkezet tagsága pádig kö­vette őket, de bizony éles sza­vakkal, szinte ostorozva szólt a belső pártélet olyan problé­máiról, mint a késve megkez­dett pártoktatás, az akadozó ütemű gazdasági propaganda és a hiányos agitáció. A kommunista gazdasági ve­zetők is felszólaltak. Elmond­ták, hogy a legnehezebb idő­szakokban, amikor a kedvezőt­len időjárás sok gondot oko­zott, miként mozgósították a tagságot. Méltatták a helytál­lást, de hangoztatták azt is, hogy hiba volt teret engedni egyes munkaszakaszokon a tervszerűtlenségnek, a techm- niika alkalmazásában a fegyel­mezetlenségnek. Szabó János elvtárs zootechniikus, aki a pártszervezet pénztárosa, je­lentését követően részletezve szólt a tejtermelés problémái­ról, és arról, hogy mit kell tenni a tej megkövetelt tiszta­ságának eléréséért, a tej hozam­ban a részlegek közötti kü­lönbségek kiegyenlítéséért. Varga Kálmán elvtárs, az efsz elnöke méltatta ugyan az ered­ményeiket, talán kissé túl sze­rényen is, hiszen dicsekedhe* tett volna a gyümölcstermelőik 335 százalékos tervteljesítésé­vel, a hústermelésben elért, át­lagos, napi 0,6 kilogrammos súlygyarapodással, de inkább a gazdasági és a szakvezetést, va­lamint önmagát hibáztatta, amiért nem került eddig rész­letes megvitatásra ez a kér­dés: mit, mennyiért termelnek. Szót kért Viliam Skrován elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke is. Főleg a pártélet problémáival foglalkozott. Sür­gette a pártcsoportok tevé­kenységének fokozását, na­gyobb mértékű felelősségválla­lását. Simo János elvtárs, a já­rási pártbizottság küldötte ar­ra a tényre hivatkozva, hogy a pártszervezet tagságának 22 százaléka 60 éven felüli, fi­gyelmeztette a kommunistákat: törődjenek többet a jövő prob­lémáival, a regisztrált tagok aktivizálásával, a tervteljesítés társadalmi szempontból való megítélésével. Jó kommunista közösség tu­datos felelősségvállalását tük­rözte a vita, mert a felszóla­lók felismerték az erkölcsi ösz­tönzés nagy erejét: akit meg­illetett a dicséret, meg is kap­ta, és nem rejtették véka alá, szóvirágok mögé szándékukat: a gazdasági vezetők, s önma­guk számára is magasabbra kell emelni a mércét. ' Természetes tehát, hogy ilyen vita után a határozat névre szóló feladatokat össze­gezett. A tennivalókat ponto­san megjelölte. Mind a gazda­ságpolitikai intézkedéseket, mind a pártszervezet belső éle­tével, az eszmei neveléssel kapcsolatos célokat kitűzte. A Steiner Gábor Efsz kom­munistái az együttgondolkodás nyomán az évzáró taggyűlésen útmutatást kaptad, a cselek­véshez. Felkészültek a tavalyi­nál nehezebb évre. £s ami na« gyón fontos, hogy jövőt forrná-* ló tényezőkként bátrai, vállal­ták a feladatokat. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom