Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-16 / 13. szám, péntek
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megmutatta a világ proletariátusának, milyen módon ikell megoldani a kapitalista társadalom szociális és nacionális ellentmondá-' sait. Bizonyította a szocialista forradalom történelmi szükségszerű ségét, gyaikorlati megvalósításának lehetőségét. Az egész világon megszilárdította a proletariátus osztályöntudatát. A Nagy Október visszhangja rendkívül nagy volt Közép-Európá- ban. A NOSZF a világon végbemenő forradalmi folyamat kezdetét jelentette. A Nagy Október hatására erőteljesebbé vált a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító küzdelme is. Teljesedtek a munkásosztály reményei az osztályellentétek, a szociális és a nemzetiségi problémák szocialista megoldására. A csehszlovák állam megalakulása kétségkívül történelmi haladás volt Igaz ugyan, hogy a burzsoá demokratikus Csehszlovákiában a cseh és a szlovák nemzet alapvető problémáinak megoldásában ideiglenesen a burzsoázia által hirdetett alternatíva győzött, ellene viszont fokozott erővel hatott a Nagy Október eszméi által ihletett forradalmi alternatíva, amelyet a munkásosztály képviselt. A forradalmi alternatíva megvalósítása népeink, nemzetiségeink progresszív fejlődésének alapjává vált. Maga az a tény, hogy a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító harcában a burzsoáziáé volt a vezető szerep, sokban meghatározta a Csehszlovák Köztársaság bel- és külpolitikai irányát. A cseh burzsoázia az államhatalmat saját osztályérdekeinek vetette alá. A politikai hatalom megszerzésének első percétől a burzsoá demokratikus rendszer megszilárdítására törekedett, s ennek keretében lényegesen sikerült fékeznie a dolgozó tömegek háború utáni forradalmi megmozdulásait, a hatalom eszközeivel legyőzni a hazai más nemzetiségű burzsoáziát, megszüntetni az irredenta mozgalom hatását. Külpolitikájában a háború legnagyobb győztese, Franciaország felé orientálódott. A burzsoá uralom megszilárdításában nagy szerepet játszott a humánus demokrácia Masaryk-féle koncepciója, amely a hagyományoktól eltérő köntösben támogatta és szilárdította a burzsoá rendszert. Masa- ryk rendszeresen bizonygatta, hogy a bolsevizmus és az orosz megoldás nem felel meg a csehszlovákiai feltételeknek. s hogy a saját nemzeti állam felépítéséhez valamennyi osztály együttműködése szükséges. A lavírozás és ígéretek burzsoá politikájának mestere volt. A masítrykiz- mus — mint a csehszlovák burzsoá állam ideológiájának alapja. — egyik döntő tényezője volt annak, hogy a burzsoázia hatalma megszilárdult. A cseh proletariátus saját nemzeti államáról alkotott illúziói ellenére a burzsoázia nem nagyon támaszkodott az osztályegyezség eszméinek hatására. Tudatában volt annak, csupán idő kérdésié az, hogy a fiatal köztársaságról lehulljon a nemzeti lepel. A háború utáni forradalmi hullám előidézte problémáik leküzdésében nagy segítségére voltak a szo- ciádemokrácla jobboldali vezetői. A munkásmozgalom fejlődésére ná lünk az 1919—21 es években lényedében a szociáldemokrácia opportunista államalapító koalíciós politikájától a lenini eszmék szellemében értelmezett forradalmi élcsapat színre lépéséhez vezető álmenet volt a jellemző. A szlovákiai munkásmozgalom szervezeti és nemzeti szempontból szétforgácsolt volt, nem létezett egységes szociáldemokrata párt. A proletariátus a Délnyugat-Szlováikiában működő Német—Magyar Szociáldemokrata Pártban, valamint a Kelet- Szlovákiában ténykedő területi szociáldemokrata szervezetben tömörült. A szlovákiai proletariátus szociáldemokrata szervezeteit tömörítő szlovákiai végrehajtó bizottság volt az egyetlen, amely kiállt a Csehszovák Köztársaság mellett. Mindhárom szlovákiai párt vezetősége azon a véleményen volt, hogy a proletariátus szociális követelései a burzsoáziával folytatott együttműködés kapcsán valósulnak majd meg. Ezen illúzióik része volt az a nézet is, hogy a szociális követeléseket csak akkor fogják kiharcolni, ha a burzsoázia nem akarná azokat megérteni és megvalósítani. Valamennyi munkáspárt politikai taktikája lényegében egyöntetű volt: reformista és opportunista. ŕ'C ehszlovákia létrejöttétől fogva Uu egyre nőtt a szociáldemokrata tagság körében a szociális helyzettel, a társadalmi fejlődéssel szemben _ 1981. az elégedetlenség. Szaporodtak a kifogások a párt politikai taktikájá- l. 16. val szemben. A demokráciáról és a szocializmusról hirdetett frázisokkal nem Javult a szociális helyzet, a pro5 1etariátus soraiból egyre gyakrabban hallatszottak olyan hangok, hogy elkerülhetetlen a tömegek életkörülményeinek radikális megoldása. Ä fennálló helyzettel való elégedetlenségnek és nyílt bírálatnak adtak hangot a csehszlovák szociáldemokrácia 1918 decemberében lezajlott XII. kongresszusán. Antonín Zápo- toeký és Bohumír Šmeral felszólalásukban egyértelműen leszögezték, hogy a. csehszlovák állam megalakulásával nem állt meg a fejődés, s hogy ebben az államban a proletariátusnak tovább kell folytatnia forradalmi harcát jogaiért és a szocializmusért. Ahogy nőtt a proletár tömegek elégedetlensége a köztársaságban tapasztalt fejlődéssel szemben. fokozatosan egyre világosabbá váltak a párt reformista taktikájának ellentmondásai, jobboldali vezetőségének árulása, ezzel párhuzamosan formálódtak a baloldali erők, szervezett oppozíciús, később kimondottan baloldali áramlatban szerveződtek, egyesültek. A marxista baloldal eszmei és politikai érésében nagy szerepe volt a Kommunista Internacionálé 1920. július 19-e, és augusztus 7-e között lezajlott II. kongresszusának, az általa elfogadott 21 feltételnek, amelyben Lenin a Kommunista Internal:komáiéba való felvétel feltételeit dolgozta ki. A Komimtern augusztus 17-i ülése a csehszlovákiai marxista baloldal küldöttségének kérésére megvitatta a csehszlovákiai munkásmozgalom helyzetét. Egy nappal később Lenin bírálta a marxista baloldalt azért, hogy a jobboldal feletti győzelem békés lehetőségének illúzióiban ringatja magát. Figyelmeztetett a baloldal nemzetközi egyesülésének, a szakszervezetek egységének jelentőségére, arra, mennyire fontos, hogy ezeket megnyerjék a forradalmi mozgalom számára. A 21 feltétel elfogadása a leninizmus érvényre juttatásának minőségileg új szakaszát jelentette a csehszlovákiai munkásmozgalomban is. A 21 pontba foglalt leninizmusmak a szociáldemokrata baloldal politikájának, szervezeti felépítésének lényedévé, a párt tevékenységének szerves részévé kellett válnia. A Kommunista Internacionálé a csehszlovákiai proletariátusnak 1920. augusztus 26-ám küldött üzenetében kifejezte reményét: a marxista baloldal mindent megtesz annak érdekében, bogy a csehszlovákiai forradalmi munkás- mozgalom o II. kongresszuson elfogadott tézisek alapjaira helyezkedjék. A baloldal képviselői a párt XIII. kongresszusának programját megvitaló 1920. szeptember 5-í prágai konferenciájukon egyetértettek a 21 ponttal. Elvárták az újonnan megválasztott végrehajtó bizottságtól, hogy kezdjen tárgyalásokat a Korn iniern vezetőségével e nemzetközi szervezetbe való felvételről. Ezzel az eljárással egyetértett a párt kerületi és járási konferenciáinak nagy része is. A Kommunista Internacionálé II. kongresszusa új szakaszt nyitott a baloldali mozgalomban, az új típusú forradalmi munkáspárt megalakulásának szakaszát. A haloldal eszmeileg éretté vált és a sociáldemokrácíáhan is túlsúlyba került olyan körülmények közepette, amikor a burzsoázia már erős és megbízható hatalmi szervet hozott létre, s a lakosság jelentős részét befolyása alá kerítette, olyan feltételekben, amikor nem lehet objektív forradalmi helyzetről, sem a nemzeti válság megnyilvánulásairól beszélnünk. A cseh burzsoázia képviselői, élükön Tomáš G. Masarykkal, s a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek segítségével 1920 nyarától készülődni kezdtek a forradalmi munkásmozgalom elleni határozott fellépés re. Taktikájuk részét képezte a Tu- sar-ikormány lemondása, a hivatalnokkormány létrehozása. A burzsoázia kitűzte az ütközet időpontját is a marxista baloldallal, amely nacionalista illúziókat kergetve lényegében defenzív taktikát folytatott. Nem hitt abban, hogy a cseh burzsoázia és a vele szorosan együttműködő jobboldal elszánja magát a beavatkozásra és az összeütközésre. A párt vagyona körüli események és a Népház 1.920. december 9-1 elfoglalásával a baloldalt hátba támadták, s erre december 10-én általános sztrájk kihirdetésével válaszolt. A csehszlovákiai proletariátusra is érvényesek voltak Lenin 1920 júliusában elhangzott szaval, miszerint az adott Időszak időszerű feladata nem a forradalom meggyorsítása, hanem a proletariátusnak a forradalomra való fokozottabb felkészítése. Az 1920-as decemberi eseményeknek döntő szerepük volt abban, hogy a burzsoáziának nem sikerült megtörnie a szociáldemokráciában a baloldal erőit, meghiúsítania erőfeszítéseiket, hogy létrehozzák a proletariátus forradalmi pártját. Bohumír Šmeral a csehszlovákiai szociáldemokrácia baloldali képviselőinek országos konferenciáján (1921. január 1 én és 2-án a csehszlovákiai munkásosztály nagy erkölcsi sikerének minősítette a decemberi sztrájkot. 1920 decembere után elengedhetetlenné vált az, hogy a marxista baloldal szervezetileg szakítson a revi- zionistákkal, az opportunistákkal és a reformistákkal és létrehozza az új munkáspártot. A munkásmozgalom forradalmi erői saját tapasztalataikból okultak, s felismerték, hogy a szocializmushoz vezető út Csehszlovákiában is az az út, amelyet Lenin és a NOSZF megmutatott. A szlovákiai és a kárpát-ukrajnai szociáldemokrata baloldal önálló kongresszusának egybelnvásárol a párt végrehajtó bizottsága még 1920 novemberében döntött. A kongresz- szus előkészületeinek irányát a szociáldemokrácia végrehajtó bizottságának 1920. december 20-i nyitraii ülése szabta meg, amelyen az egyes szlovákiai baloldali áramlatok képviselői teljes mértékben megegyeztek minden nemzetiséghez tartozó proletariátus szervezeti egyesítésének kérdésében. Ezen az ülésen rakták le a később' Ľubochňán lezajlott kongresszus szervezeti és eszmei alapjait. Határozatot fogadtak el a baloldal területi titkárságának létrehozásáról, s ezáltal a szlovákiai baloldal megteremtette központi irányító pártszervét. A Kommunista Inter- nacionáléhoz való csatlakozás döntő jele volt annak a készülődésnek és tevékenységnek, amely a marxista baloldal szervezeteiben a kongresz- szus előtt folyt. A szlovákiai szociáldemokrata mozgalom eszmei-politikai (kikristályosodásának döntő szakaszához érkezett. J elentősen befolyásolták a kongresszus előkészületeit az 1920-as decemberi eseményeik és a párt képviselőinek 1921. január 1 én és 2-án lezajlott prágai konferenciája. A szlovákiai és a kárpát-ukrajnai baloldal képviselője, Jozef Schiffel a konferencián úgy nyilatkozott, Szlovákiában megértek a feltételek, hogy csatlakozzanak a Kominternliez. Ugyan Šmeral a Kommunista Inter- nacionáléba való felvétellel kapcsolatban elfogadott 21 pont kérdéséhez továbbra is abból a szempontból közelített, hogy feltétlenül létre kell hozni egy tömeges forradalmi pártot, szaval meggyőzték Schiffelt is arról, hogy ha Szlovákiában elfogadják a 21 pontot, ezt a lépést a cseh baloldal is jónak látja majd. A marxista baloldalnak a Komlnternnel való kapcsolatával összefüggésben nem véletlen, hogy Ľubochňára más nemzetiségek képviselőiként éppen Ivan Olbrachtot és Kari Kreibichet hívták meg, azokat az elvtársakat, akik már szoros kapcsolatban álltak a Kominternnel. A szlovákiai és a kárpát-ukrajnai szociáldemokrata baloldal 60 évvel ezelőtt, 1921. január 28-án Ľubochňán megtartott kongresszusa a Kommunista Internacionálé által kiharcolt eszmei-politikai alapelvek mellett foglalt állást. F,zzel véglegesen lezárult a* a folyamat, amelyben a munkásmozgalom nagy része szakított a szociáldemokrata múlttal. A ľubochňai kongresszus igazolta, hogy a szociáldemokrata mozgalom forradalmi erői összekovácsolódásá- nak folyamata — amely lehiggasz- totta az 1918 as nemzeti demokratikus forradalom győzelmének mámorát — legintenzívebben a munkásosztály soraiban zajlott, s a végleges hatás szempontjából — legalábbis a háború utáni első években — elsősorban Szlovákiában. E folyamat jellegzetes vonása az volt, hogy hamar kiábrándult nacionalista illúzióiból, ami végső soron nemcsak a proletariátusra vált jellemzővé, hanem a többi társadalmi rétegre is, akiknek az új társadalmi renddel való elégedetlenségéből a szlovák, a magyar, a német és a kárpát-ukrajnai nemzeti burzsoázia húzott hasznot. A szlovákiai és kárpát-ukrajnai munkásmozgalom történetében a lu* bochňai kongresszussal érte el tető-i pontját az a folyamat, amelyben a proletariátus politikai szervezetén belül a marxista erők formálódtak, szervezetileg, eszmeileg és politikailag összeforrtak. A küldöttek egyhangúlag foglaltak állást a Kommunista Internacionáléba való belépé9 mellett, és elfogadták annak 21 feltételét. Csak a 17. feltétel elfogadását, amely szerint a pártot kommunista pártnak kellett elnevezni, halasztották el ideiglenesen. Elhatározták, hogy ezt a cseh baloldallal együtt hajtják végre a készülő országos kongresszuson. A kongresszus elhatározta továbbá, hogy a proletár nemzetköziség elve alapján egész Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területén egységes kerületi, járási és helyi szervezeteket létesít. „A világforradalom jelenlegi helyzetében szögezte le a kongresszus —, amikor a nemzetközi burzsoá reakció a világ szociálpatriótáival egységes frontban egyesül, nincs más utunk, mint az, hogy felzárkózzunk a harcoló proletariátus frontjához“. Azzal, hogy a szociáldemokrácia döntő többsége szakított a jobboldali vezetéssel és eltérően az ország többi politikai erőitől (amelyek nemzetiség szerint voltak szé t forgácsol ód- va) nemzetközi alapon nyugvó politikai átalakulásra törekedett, minő< ségileg új feltételeket és lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy a munkásosztálynak és forradalmi pártjának befolyása növekedjék nemcsak a •szlovák nemzeti mozgalomra, hanem a Szlovákiában élő nemzetiségek politikai orientációjára is. S tekintet nélkül arra, hogy ezt a tényt a kongresszus küldöttei teljes mértékben tudatosítottáik-e vagy sem. A ľubochňai kongresszuson a fl-< gyelem középpontjában az akkori időszak legfontosabb problémája állt: hogyan lehet leküzdeni a szlovák és a kárpát-ukrajnai, másrészt a cseh országrészekben zajló differenciáciős folyamat ütemében fennálló kilengéseiket. A ľubochňai küldöttek megértették, hogy a cseh országrészekben a marxista baloldal csoportjainak po^ litikai "érettsége a nacionalista előítéletek következtében még nem érte el azt a tokot, amely lehetővé ť tte volna a cseh, a német, a lengyel és a zsidó forradalmi munkások internacionalista egységének megteremtését. Ez a tény határozta meg a ľubochňai kongresszus hozzáállását is a Kommunista Internacionáléba való belépés 21 pontjának megvitatásáról. Ez az eljárás a szlovák szocialista mozgalom baloldalának érettségét bizonyítja és teljes összhangban volt Lenin értelmezésével a több nemzeti-! ségű államban való pártépítésről, összhangban azzal az elvvel, hogy ilyen államban egyetlen, inter.íacio- nális elveken épülő kommunista párt-: nak kell működnie. A ľubochňai kongresszus munkáját a csendőrség erőszakkal szakított ta félbe. A küldöttek nagy része ha' zautazott, s csak egy részük távozott a közeli Ružomberokra, ahol januáj 17-én azokról a problémákról tárgyaltak, amelyekről normális körülmények között a ľubochňai kongresszus tárgyalt volna. Ezen ülés résztvevői viszont a találkozót nem tekintették és nem is tekinthették a kongresszus folytatásának. Ennek ellenére a ružomberoki ülésnek nagy jelentősége van a szlovák és a kárpát-ukrajnai forradalmi mozgalom fejlődésében. A párt jelenlevő tisztségviselői abból indultak ki, hogy elsősorban szervezési és politikai szempontból feltétlenül biztosítani kell a ľubochňai kongresszus határozatainak megvalósítását. Elfogadták a baloldal országos kongresszusának összehívásáig érvényes akcióprogramot, amely a pártszervezetek tevékenységéten, politikájában és a forradalmi sajtó működésében irányadóvá vált. A Pravda chudoby, a Kassai Munkás, a Volksstimme a szlovák és a kárpát- ukrajnai baloldal sajtószerve lett. A pártélet feladatainak biztosítása céljából a ružomberoki ülés megválasztotta az ideiglenes végrehajtó bizottságot, amelynek elnökévé Marek Čulent, központi titkárává Jozef Schiffelt nevezték ki. Egyben döntöttek arról is, hogy a párt központi titkársága Liptovský Mikulásról Ružomberokra költözik. Ez alkalomból szó esett e titkárság működésének lehetőségeiről Szlovákia születő politikai, közigazgatási központjában, Bratislavában is. Szlovákia fővárosa így válhatott az országrész forradalmi mozgalmának központjává. A szlovák, a magyar, a német és a kárpát-ukrajnai szociáldemokrata baloldal egyesítése pozitívan hatott arra, hogy az egész csehszlovák szociáldemokrata baloldalból fokozatosan kirekesszék a nacionalista előítéleteket. A ľubochňai kongresszus a CSKP 1921. május 14-e és 10 a kö- zött lezajlott alapító kongresszusa* nak összehívásához az első határo* zott léu^st Jelentette. N ( VILIAM PLEVZA akadémikus Hotvan évvel ezelőtt zajlott !p a ľubochňai kongresszus HATÁRKŐ A CSKP MEGAUKIILASAHOZ VEZETI) ÖTÖN
