Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-27 / 30. szám

► A világ száztíz országában dolgoznak olyan szakemberek, akik. Moszkvában, a Patrice Lumumba nevét viselő Népek Barátsága Egyetemen szerezték képesítésüket Guillermo Gomez, már két éve tanult a Népek Ba­rátsága Egyetemen, amikor a nyári szünidőben haza­utazott Mexikóba. Morelia város egyetemi hallgatói meghívták őt, meséljen nekik moszkvai élményeiről. — Kérdésekkel árasztottak el — emlékszik a ta­lálkozásra Guilermo. — Meséltem nekik professzo­rainkról, akik munkájuk során a nyelvi különbsége­ket, hallgatóik személyiségét, felkészültségük színvo­nalát is képesek figyelembe venni, beszéltem a feszí­tett tanulmányi programokról, a korszerűen felszerelt laboratóriumokról. Am az egész idő alatt éreztem, hogy bizalmatlansággal fogadják, amit mondok. Az egyik tanár nyíltan ki is mondta, nem hiszi, hogy egy mindössze húszesztendős egyetem magas színvo­nalon tudná oktatni hallgatóit. Akkor én azt java­soltam neki, vizsgáztasson le, most azonnal. „Rendben van, fiatalember. Mondja meg, kérem, hogyan bizonyítható annak szükséges és elégséges feltétele, hogy egy változó függvény határértékkel bírjon.“ Azt gondolta, hogy nagyon nehéz kérdést tett fel. A diákok is így érezték (ezt a kérdést követő zúgás­ból sejtettem.) Am én azonnal megadtam a választ, amelyet helyeslő morajlás fogadott. A hallgatóság körbevett minket. Fokozatosan felengedett a hűvös bizalmatlanság. * * * Amikor megalakult a Népek Barátsága Egyetem, sokan kétkedve fogadták programját, hogy a fejlődő országok számára képez majd szakembereket. Am az oktatói kollektíva, amely zömmel a Moszkvai Állami Egyetem professzorai karából került ki, magas mér­cét állított hallgatói elé, nem volt hajlandó enged­ményeket tenni, könnyített programok alapján ok­tatni. Alig néhány év múlva a Népek Barátsága Egye­temet felvették az Egyetemek Nemzetközi Egyesülé­sének tagjai sorába. Ez is az intézmény tekintélyét igazolta. Az Egyesülés Moszkvában megrendezett közgyűlése alkalmából az ázsiai, afrikai és latin­amerikai országok 32 küldöttsége kereste fel az egye­temet, a látottakat nagyon sokra értékelték. Az egyetem 1200 főnyi oktatói gárdájának három­nek az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nem­zeti ételei. A nyári szünetek idején ingyenes beuta­lókat kapnak a sporttáborokba vagy beutazzák a Szovjetuniót. Leküzdhető nehézség — Az első orosz szó, amit barátaimmal megtanul­tunk, a „zdravsztvujtye“, a jó napot volt — emlékezik vissza a nicaraguai Carlos Arciuelio. — Ogy dön­töttünk, azonnal kipróbáljuk tudományunkat. Bátor­ságunkat összeszedve minden mellettünk elhaladó lánynak köszöntünk, ök elmosolyodtak, és nagy örö­münkre, visszaköszöntek: jó napot. Később is nem­egyszer meggyőződhettünk arról, hogy a Szovjet­unióban nem nagy gond a nyelvtudás hiánya egy külföldi számára. Az utcán, az üzletekben, a metrón mindenki igyekszik segíteni. Emlékszem, egyszer az étteremben összekevertem az eső és a kanál sza­vakat, és azt mondtam az edényt mosogató fiatal lánynak, hogy nincs esőm. A lány először az ablakra pillantott, azután rám. Nem tudom, mit gondolt, de kanalat kaptam. Barátságos környezetben a nyelvtanulás is köny- nyebben megy. Két-három hónap múltán az egyetem előkészítő tagozatán már csak orosz nyelven folyik az oktatás. A második félévben arra készítik fel a hallgatókat, hogy felvételi vizsgát tegyenek az egyetem valame­lyik karára. Hat fakultás között választhatnak: a természettudományi és fizikai-matematikai, a böl- csészet,történelmi, a közgazdasági és jogi, az orvos- tudományi, az agrártudományi és a mérnöki kar várja őket. A tanulásnak szigorú szabályai vannak: az elő­adások, szemináriumok, laboratóriumi gyakorlatok látogatása kötelező. A tanmenetet a fejlődő országok sajátosságait fi­gyelembe véve állították össze. Az oktatás fő profil­jai a következők: egészségügy, mezőgazdaság, a nép­gazdaság közgazdaságtana és tervezése, geológia, építészet. A szakemberek képzése során arra töre­Pakisztáni diákok egy csoportja a Patrice Lumumba nevét viselő Népek Barátsága Egyetem humán karainak főépülete előtt Ugandái diákok a Műszaki Egyetem ábrázoló geometria előadótermében elmerültek a mun­kában, hogy se látnak, se hallanak 1980. VII. 27. negyed része a tudományok doktora vagy kandidá­tusa címet viseli. Az egyes tanszékek munkáját ismert tudósok irányítják. Az egyetemen jelenleg 103 ország hat és fél ezer fia és leánya tanul. A felvételről nemre, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül döntenek. Az ingyenes oktatás egyenlő feltételeket biztosít a képzettség megszerzéséhez mind a tehe­tősebb, mind a szegény családok gyermekei számára. A Peruból érkezett Leopoldo Calderon története sok szempontból tipikus. Iskolái befejezése után szülő­földjén, Ica város egyetemén kezdte tanulmányait. Családja nem tudta őt anyagilag támogatni. Neki kellett gondoskodnia önmagáról. Már-már azt fon­tolgatta, ne hagyja-e abba a tanulást, amikor tudo­mást szerzett a Népek Barátsága Egyetemről. — Itt biztosították számomra a lehetőséget, hogy tanulhassak anélkül, hogy magamnak kelljen gon­doskodnom a betevő falatról — mondja Leopoldo. — A havi 90 rubeles ösztöndíj biztosítja a megél­hetést. A külföldi diákokat ugyanúgy megilleti az ingye­nes orvosi ellátás, mint a Szovjetunió állampolgárait. Ingyen kapják meg a szükséges tankönyveket is. A kollégiumi elhelyezésért — kényelmes, kétszemé­lyes szobákban laknak — jelképes összeget fizetnek, havonta körülbelül két rubelt. A diákmenzán alacso­nyak az árak, az étlapon pedig állandóan szerepel­kednek, hogy az egyetemet elvégzett fiatal ne csak a megfelelő ismeretekre tegyen szert, hanem a ter­melés szervezőjeként is megállja a helyét. Ezért szen­telnek oly nagy figyelmet a gyakorlati foglalkozá­soknak. Ha valamelyik diák a tudományos kutatás iránt érez hajlandóságot, rendelkezésére állnak a tudo­mányos diákkörök. Számukra lehetővé teszik, hogy találkozhassanak az adott szakterület legkiemelke­dőbb szovjet és külföldi tudósaival, megismerkedhes­senek a Szovjet Tudományos Akadémia intézeteinek és laboratóriumainak kutatómunkájával. A legérde­kesebb diákdolgozatokat közlik a tudományos folyó­iratok és gyűjtemények. — Nagyszerű feltételek közt végezhetjük itt a tu­dományos munkát — mondja a Laoszból érkezett Buja Buniong. — Ha például egy orvostanhallgatónak munkájához számítástechnikai vagy hidraulikus be­rendezésre van szüksége, a többi tanszék segítsé­gével hozzájuthat. A százegyedik vizsga A szovjet diákok általában önkéntes ifjúsági építő­brigádokat alakítanak a nyári szünidőkben, és az ország nagy építkezésein dolgoznak. Gyakran saját szakmájukban, néha más területen. A szabad levegőn végzett munka mindenkinek használ, amellett új vi­dékekkel is meg lehet ismerkedni, no és a kereset sem jön rosszul. Amikor a Népek Barátsága Egyetem hallgatói azt A Moszkva környéki sítúrák nem tartoznak az egyetem tantárgyai közé, mégis minden diák kötelezőnek tartja mondták, szívesen részt vennének az építőbrigádok munkájában, örömmel fogadták kérésüket. A guineai Frederico Ovono a Bajkál—Amur Vasútvonal épít­kezésén dolgozott. — Sokat hallottam a szibériai természet szépségé­ről — mesélte ősszel, a visszatérés után barátainak. — Most saját szememmel láthattam a tajgát, a höm­pölygő folyókat. Az elektromos távvezeték oszlopait állítottuk fel. Eleinte nehéz és szokatlan volt a mun­ka. De nagyon jó érzés volt látni az eredményt. Meg­edződtünk, erősek lettünk, mint a valódi szibériaiak. Esténként körülültük a tábortüzet, daloltunk, a ha­zánkról meséltünk barátainknak. A pihenőnapokon az „Ázsia“ és az „Afrika“ válogatott vívott focicsa­tákat az erdei tisztáson, hangversenyeket adtunk a helyi lakosoknak. Amikor elérkezett az indulás pillanata, nehezen vettünk búcsút Szibériától. Minden diák életében elérkezik az a pillanat, ami­kor már sikeresen túljutott a száz vizsgán és szigor­laton (ennyit ír elő a tanulmányi időre az egyetem szabályzata), megkapja diplomáját és a kék magisz­teri szalagot. De az egyetem nemcsak akadémiai fel- készültséget nyújt neveltjeinek. — Sokoldalúan támogatjuk diákjaink hazafias ér­zelmeit — mondja Vlagyimir Sztanisz professzor, az egyetem rektora —, arra ösztönözzük őket, hogy erejüket, megszerzett ismereteiket hazájuk, népük boldogulásának szenteljék. Aureliana Sara orvosi diplomával tért haza Hon- durasba, és egy falusi körzetben kezdett dolgozni. „Távoli falukat utaztam be — írta az egyetemre küldött levelében — mindenkit gyógyítottam, legyen bármilyen a bőre színe, nemzetisége, vallása. Nálunk kevés orvos teszi ezt meg. Gyakran kell több kilo­méteres utat megtennem gyalog, cipelve a nehéz fel­szerelést, folyókon gázolva át. Az a tudat segít mun­kámban, hogy népemnek szüksége van erre. Hondu- rasban október 27-én ünnepük az orvosok napját. Azon a reggelen szerenád hangjaira ébredtem, az asszonyok énekeltek az ablakom alatt, a férfiak pedig tűzijátékot rendeztek tiszteletemre. Az orvosi hivatás fegyelemre szoktatott, de akkor nem tudtam vissza­tartani könnyeimet.“ Umberto Gonzales Sosa az egyetem első növendé­keinek egyike. Tanulmányai befejezése után Umber­to visszatért Ecuadorba. Egy olyan bányában kezdett dolgozni, amelyet be akartak zárni, mivel úgy hitték, teljesen kimerült. A fiatal mérnök alapos kutató­munka után kimutatta, hogy a bánya még 15 évre elegendő készletekkel rendelkezik. Umberto néhány év múltán sikerrel megvédte Moszkvában doktori disszertációját, jelenleg az ecua- • dóri Központi Egyetem mellett működő Bányászati Akadémiát vezeti. Az ország legnagyobb bányáit ve­zető szakemberek között ott vannak az ő tanítványai is. Umberto lefordította spanyol nyelvre volt taná­rának, Ivan Panyin professzornak, az egyetem bá­nyászati tanszéke vezetőjének munkáit. Az ecuadori diákok ma ezekből a tankönyvekből tanulnak. A Népek Barátsága Egyetem magiszterei száz­egyedik vizsgájukon is sikerrel helytállnak. ALEKSZANDR BIRJUKOV (A Druzsba című egyetemi lap nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom