Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-27 / 30. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A HAZISTÚDIÓ FELSZERELÉSE I. VEVŐKÉSZÜLÉKEK ÉS HANGERÖSlTÖK Egyre több embernek okoz gondot napjaink­ban, hogy milyen készülékeket vegyen a „házi­stúdiójába“, mi az oka ennek vagy annak a hi­bának, ami gyakran csak olyan apróság, amivel a szakember nem szívesen foglalkozik. A hiba- elhárításra vonatkozó ismeretek közvetítése a műszaki folyóiratok feladata, ezért az alábbiak­ban csak néhány részletre térünk ki, elsősor­ban a legmodernebb készülékek, az FM rádiók, a tranzisztoros erősítők és a HiFi magnetofonok használatával kapcsolatban. A vásárlásnál elsősorban azt kell eldönteni, hogy a lakhelytől függően milyen adók vételére számíthatunk. A legegyszerűbb az, ha erre vo­natkozólag a legközelebbi elektroszaküzletben kérünk felvilágosítást. OIRT és CCIR sávos ve­vőt például csak ott érdemes venni, ahol meg­vannak a megfelelő vételi lehetőségek. A többi hullámhossz vétele mindenütt biztosított, bár nem egyenlően kielégítő minőségben. Ezután el­dönthetjük, hogy sztereó vagy mono készüléket veszünk-e, ezért jó, ha tudjuk, hogy melyik adó sugároz sztereóban. Sztereó adásban megy pél­dául a Hviezda, a Vltava, a Devín, valamint a Budapest III. műsora, mono adásban sugároz a Bratislava, a Budapest I. és a Budapest II. adó. Tudni kell azt is, hogy míg mono vételhez né­hány méteres huzal is elegendő, addig a szereó vételhez mindenképpen tető- vagy padlásanten­nára van szükség. Kivételt csak az adó 30—40 kilométeres körzete képez. A sztereó vétel tehát drágább. Ha már eldöntöttük, hogy milyen készüléket szeretnénk, akkor elkezdhetjük a piaci kínálat felderítését, mert az nem merít ki minden kívá­nalmat. Ám elég gyakran jelennek meg külön­böző egyedi darabok is az üzletekben. A választék A szerényebb sztereó igényeket leginkább az NDK-ban gyártott készülékek elégítik ki, éspe­dig mind árban, mind teljesítményben, a legna­gyobb előnyük, hogy aránylag megbízhatók. Kö­zepes teljesítményű készülékek szintén szerepel­nek az NDK, továbbá Lengyelország, valamint a bratislavai Tesla termékei között. Ezeknél a A Szovjetunióban nemrég került piacra az fij MELODIJA 106 sztereó készülék, amely egy szek­rényben lemezjátszót, erősítőt, kazettás magneto­font és tunert is tartalmaz AM és FM sztereó szélességekkel. Kilépő teljesítménye 2X25 W-os, s a többi paraméter is kielégíti az igényes hall­gatókat. A készlethez hét háromsávos reproduk- tor is tartozik készülékeknél már kissé oda kell figyelni a vá­lasztáskor, mert előfordulhatnak bennük rossz kapcsolók, megbízhatatlan kontaktusok, zajos erősítők, amelyek sok bosszúságot okozhatnak az új tulajdonosnak. Elég gyakori hiba, hogy az új készülékek — még a legdrágábbak is — egy-egy erős adót kétszer vesznek skálán egymás után. Az ilyen készülék hibás konstrukciójú, ne vegyük meg. Nagyon hasznos, ha a készülék hangolásjel­zővel is el van látva. Ez főleg sztereó vételnél fontos, mivel az adó csak akkor vehető kielégí­tően sztereóban, ha a készülék pontosan rá van hangolva. Ezt mutatja a műszer. A drágább készülékeknél a műszerek műkö­dését is ellenőrizzük. A térerő-mérőnek nem szabad elérnie a skálamaximumot, még a leg­erősebb adók esetében sem. Például ha a be­osztás 10-ig van, akkor a mutató a legerősebb adók esetében se mutasson többet 8—9-nél. Ez a műszer lehetővé teszi a forgó antenna beállí­tását is úgy, hogy az antennát addig forgatjuk, amíg a műszer nem mutat maximumot. Egy má­sik műszer a hangolás pontosságát mutatja. Ennek a mutatója alaphelyzetben középen van, az állomás is akkor van jól beállítva, ha a mű­szer mutatója középen áll. Itt kell megjegyezni, hogy a hazai készülékekben e műszerek rend­szerint olyan kis méretűek, hogy leolvasásuk elég körülményes. A drága készülékek között már elég nagy a választék. A Tesla 813, 814 és 816 A példányai a HiFi követelményeket is kielégítik, s a magyar VIDEOTON készülékek minősége sem rosszabb. A TUZEX is elég nagy választékot kínál jó mi­nőségű vevőkből. Ezeknél a készülékeknél már többnyire nem a minőség dönt az egyik vagy a másik készülék javára, mert az adott, hanem a kidolgozás és a különféle szolgáltatások. Egy- egy japán középkategóriájú készülék gyakran megbízhatóbb és időtállőbb, mint a legdrágább hazai készülék, de arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a kapitalista versengés gyakran mu­tatós, de szerkezetét tekintve silány minőségű termékeket is produkál. A legbosszantóbb az, hogy ezek a termékek néha a hazai pultokon is megjelennek. Nem érdemes ismeretlen cégtől olcsóbban vásárolni, sokkal hasznosabb, ha va­lamivel drágábban ugyan, de neves cégtől sze­rezzük be a készülékeket. A név ebben az eset­ben biztosíték arra, hogy a berendezés évekig kifogástalanul fog működni. Az erősítők Ma már szinte csak sztereó és tranzisztoros erősítőt érdemes venni, pillanatnyilag a legol­csóbb készülékek is kielégítik a HiFi normát, ezért minőségi ellenőrzésre nincs is szükség a vásárláskor. Annál több figyelmet kell szen­telni a mechanikai kivitelnek, a kapcsolóknak, a konnektorok számának és minőségének. El­engedhetetlen követelmény a sztereó erősítők­nél, hogy a hangfalak kikapcsolhatók legyenek* és a fejhallgató-csatlakozó a készülék előlapján legyen. Nem árt, ha legalább 4 bemeneti jel­forrás között választhatunk az előlap nyomó­gombjai segítségével. Nagyon előnyös, ha van lehetőség magnóról magnóra való átjátszásra, valamint 2 fajta lemezjátszó csatlakoztatására (kristály és mágneses hangszedővel). Az előbbi követelménynek aránylag kevés készülék tesz eleget, ezért ezt a tulajdonságot nagyra kell értékelni. Ellenőrizzük a hangszabályozók mű­ködését, a készüléknek maximális helyzetben sem szabad sípolnia, súgnia, s a mélyhang- kiemelésnél a hangszórókban brummogó hang­nak megjelennie. Plusz szolgáltatás, ha külön kapcsolókkal vághatjuk a mély és a magas han­gokat (középhullámú rádiózásnál nagyon hasz­nos), illetve ha van a készüléknek fiziológiai hangszabályozása, ami azt jelenti, hogy kis hangerőnél a készülék a mély és magas han­gokat jobban erősíti, így a zene és a beszéd kellemesebb az emberi fül számára. Ami a készülék használatát illeti, ehhez keve­sebb kommentárra van szükség, inkább csak arra kell figyelni — főleg a kisebb teljesítmé­nyű készülékeknél, hogy ne takarjuk be például egy lemezborítóval a készülék tetején elhelye­zet szellőzőnyílásokat, mert a végtranzisztorok könnyen túlhevülnek és tönkremehetnek. Nagy teljesítményű erősítőknél ez ritkábban fordul elő, mert egyrészt ezeket ritkábban használjuk a teljes teljesítmény leadására, másrészt itt a konstruktőrök is nagyobb gondot fordítanak az erősítő védőáramköreinek a tervezésére. Még egy jő tanács: sose kezdjük a házistú­diónk kialakítását az erősítő beszerzésével, mert könnyen járhatunk a végén úgy, hogy a készü­lékek mindegyike tartalmaz majd hasonló tel­jesítményű erősítőt, ez pedig mindenképpen pa­zarlás. Miután a piaci kínálat alig tartalmaz készülékeket beépített erősítő nélkül (magnót, rádióvevőt, lemezjátszót), így legalább egy erő­sítőt takaríthatunk meg, ha fölöslegesen nem vesszük meg előre. A választék aránylag bő. Valamennyi Tesla gyártmány tranzisztoros kivitelű készülék. A legkisebb teljesítmény leadására az AZS 100 jelű készülék képes, melynek kimenő teljesít­ménye 2x8 W. Valamivel nagyobb teljesítményű az AZS 215-ös készülék, amely 2x15 W leadására képes, s ráadásul már a modernebb felépítésű készülékek közé tartozik. A legnagyobb teljesít­ményű készülék az AZS 220-as, amely 2x24 W-os. E késziilékek_ bekötése nem okozhat problémát egyetlen újdonsült tulajdonosnak sem, hiszen elég a készülékeket a hálózatba bekötni, a be­menetre valamilyen jelet adni, és a helyesen bekötött hangszórókban azonnal megszólal a műsor. Az egyetlen dolog, amire annál inkább kell ügyelni, az a vezeték, amely semmi esetre sem lehet hibás, zárlatos, mert ez a készülék azonnali tönkremenetelét okozhatja. Ne kössünk az erősítőhöz kisebb ellenállású hangszórókat, mint amilyeneket a gyár ír elő, mert ezek bizo­nyos körülmények között ronthatják az erősítő minőségét, illetve meg is károsíthatják azt. Ha esetleg hangszóróink ellenállása nagyobb az előírtnál, akkor csak a kimenő teljesítmény csökken. TAKÁCS JENŐ Következik: II. A magnetofon és a lemezjátszó A Colorservis Teplíce, a járási szolgáltatási vállalat üzeme kibővítette az amatőr fénykőpészeknek nyújtott szolgáltatá­sait. A 6X6 cm-es színes dlapozitívekről inverz papírra tör­ténő közvetlen másolással 6X13 és 9X9 cm-es színes fény­képeket készítenek. A diapozitív kiváló minősége azonban a jó fényképkészítés alapvető feltétele. A részlegen dolgozó 14 tagú szocialista munkahrlgád vállalta, hogy a megrende­léseket 14 napon belül elkészítik és postázzák az ország bármelyik részébe. A felvételen Rüiena Bauerová az automa­tikus másológépet kezeli (A CSTK felvétele) ATOMFŰTdMŰ ÉPÜL GORKIIBAN Gorkijban elkezdődött egy két reaktorblokkból álló, ösz- szesen 1000 MW hőteljesítményű atomfütőmű építése. Az utóbbi években az atomerőművek már éppoly megszo­kottakká váltak, mint a hagyományos tüzelőanyagokkal fűtött hőerőművek. A Szovjetunióban a legtöbb atomerőmű az ország nyugati részén épül, ahol leginkább érezhető a fosszilis tüzelőanyagok hiánya. Mint ismeretes a Szovjet­unió energiafelhasználásának 80 százaléka az európai terü­letekre esiik, míg Szibéria és a szovjet Távol-Kelet energia- fogyasztása csupán 20 százalékos arányt képvisel. Az ener­getikai források megoszlása azonban éppen fordított ará­nyú. Az atomenergetika bizonyos mértékig helyrehozza a természetnek ezt a „tévedését“, teljes mértékben azonban nem képes megoldani ezt az aránytalanságot. A villamos energia termelése ugyanis csupán negyedrészét fogyasztja az elsődleges energiaforrásoknak. Az energiahordozók na­gyobbik részét lakások, vállalatok és intézmények fűtésére használják fel. Érthető, hogy ilyen körülmények között a magenergia fűtési célokra való felhasználása óriási elő­nyökkel járhat. Ebben az irányban már megtörtént az első lépés, amely­ről Igor Nyikolajevics Szokolov, a Kurcsatov Atomenergeti­kai Intézet laboratóriumának vezetője, a gorkiji automfűtő- mü egyik tervezője így nyilatkozott: — Arra a kérdésre, hogy a nagyvárosoknak szükségük van-e az atomkazánokra, ma már egyértelműen pozitív vá­laszt tudunk adni. A számítások azt bizonyítják, hogy az atomfűtőanyag nemcsak versenyképes a szerves tüzelő­anyagokkal, hanem előnyösebb is: a fűtés önköltsége más­félszer kisebb, mint a hagyományos tüzelőanyagok hasz­nálatánál. A tervezők megkülönböztetett figyelmet szenteltek a magenergiát hasznosító fűtőrendszer biztonságának és meg­bízhatóságának. Az alkalmazott műszaki intézkedések teljes mértékben kizárják a környezet radioaktív szennyezésének a lehetőségét, s garántálják a békeatom melegét szállító víz teljes veszélytelenségét, ami még ivóvízként is felhasz­nálható. Mivel a Gorkijban épülő atomfűtőmű kizárólag csak hő- fejlesztésre fog szolgálni, ez a „szűk szakosítás“ az atom­erőművekhez viszonyítva leegyszerűsíti a szerkezeti megol­dásokat. Az atomfűtőmű nem igényel nagy mennyiségű vi­zet gőzfejlesztésre és turbinák hajtására, s a beépített terü­let sem nagy, ami városi feltételek mellett gyakran döntő jelentőségű. Az atomkazán alacsony nyomás mellett fog üzemelni, építéséhez tehát nincs szükség különösen ellenálló anya­gokra. Hogy ne fordulhasson elő semmiféle baleset az atomfűtőmű üzemeltetése közben, a reaktort biztonsági vas­beton köpenyben helyezik el. Ez a vasbeton páncél még erősebb földrengések esetén is megvédi a berendezés atom­szívének épségét. Egyszeri tüzelőanyag-betét az atomfütőmű két-három éves üzemeltetéséhez elegendő. A kitermelt me­leget három szakaszos vezetékrendszer juttatja el a fo­gyasztókhoz. A terveket úgy készítették el, hogy az atomka­zánt teljes mértékben be lehessen kapcsolni a lakossági hőellátás meglevő rendszerébe. A gorkiji atomfűtőmű építésének befejezése után a Szov­jetunió más városaiban is építenek hasonló berendezéseket. (Izvesztyija) 1980. VII. 27. ozsrn

Next

/
Oldalképek
Tartalom