Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-25 / 52. szám

TUDOMÁNYI TECHNIKA MIÉRT SZÉLSŐSÉGES AZ IDŐJÁRÁS? Éghajlat és növényzet a Szovjetunió területén 5-6000 évvel ezelőtt Az utóbbi években a sajtóügy­nökségek gyakran adtak hírt kü­lönböző rendellenességekről az időjárás alakulásában. Néha szél­sőséges szárazsággal járó hőhul­lámokról, máskor pedig katasztro­fális árvizeket okozó tartós és in­tenzív esőzésekről, vagy pedig pusztító szélviharokról érkeznek jelentések. Télen egyes területe­ket rendkívül alacsony hőmérsék­let, vagy óriási hótömeg lep meg, máshol viszont inkább tavaszias- nak mondható a téli időjárás. Ezek az időjárási kilengések, bárhol is fordulnak elő a bolygónkon, nem­csak tetemes anyagi károkat okoznak, hanem olykor még em­beréleteket is követelnek. A szélsőséges időjárás szem­pontjából ez az esztendő sem volt kivétel, hiszen elég sok rendelle­nesség fordult elő világszerte. Fő­leg a nyár volt abnormális jellegű számos országban. Júliusban az Egyesült Államok tizenöt déli és délkeleti államát hosszú ideig tartó tikkasztó, szinte már elviselhetet­len forróság sújtotta, amihez szo­katlan szárazság is társult, s ez az időjárás a mezőgazdaságot ért károkon kivül több mint ezer em­ber halálát okozta. Ugyanabban az időben Közép- és Nyugat-Eu- rópában rendkívül hűvös és csa­padékos időjárás uralkodott, ami több országban áradásokat oko­zott. Angliából érkezett jelentések szerint itt háromszáz éve nem volt olyan hideg július, mint az elmúlt évben. Tekintettel arra, hogy az ilyen szélsőséges ingadozások az idő­járás alakulásában nemcsak az ember gyakorlati tevékenységére hatnak, hanem az egészségi ál­lapotára is, ezért ezek a jelensé­gek növekvő aggodalmat keltenek az emberekben. Az időjárás gya­kori beszédtéma volt eddig is, de főleg csak akkor, ha nem akadt más, fontosabb. Ám az utóbbi években ez a témakör is egyre komolyabbá és időszerűbbé vált. Vajon mi is történik napjainkban az időjárással, s mivel függnek össze az utóbbi években tapasz­talt anomáliák? Az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekkel ma már nemcsak a közéletben, ha­nem szakmai berkekben is egyre gyakrabban találkozunk. Mielőtt megpróbálnánk válaszolni ezekre a kérdésekre, említsük meg lega­lább röviden az időjárás alakulá­sának és változásainak alapvető tényezőit. Az időjárás formálásában több kozmikus és földi eredetű tényező érvényesül. Ezek közül legfonto­sabb a napsugárzás, amely min­den időjárási jelenség energetikai forrása. A Föld felületének egyes részei és a légkör legalacsonyabb rétegei nagyon egyenlőtlenül me­legednek fel. A legtöbb meleget a forró égövi területek, a legkeve­sebbet a sarkvidékek kapják. A meleg egyenlőtlen elosztása kö­vetkeztében a légköri nyomás is eltérő. így az atmoszférában ma­gas légnyomású és alacsony lég­nyomású területek képződnek-. Ezek a nyomáskülönbségek a víz­szintes irányú légáramlás, a szél előidézői. Az állandóan megújuló légáramlások az egyik területről a másikra szállítják a hőenergiát és a levegő páratartalmát, aminek következtében az időjárás is vál­tozik. Földünk egyes területein ez a nagy kiterjedésű körforgás rend­szeresen ismétlődik, ami az időjá­rásban is megnyilvánul. Ez a mon­szun szelek vidékén ismerhető fel a legjobban. Nyári monszun idején az óceán felől a szárazföldre érke­ző légáramlat esős időjárást okoz. Télen ez megfordul, aminek vi­szont száraz időjárás a következ­ménye. A mérsékelt éghajlatú övezetben, ahová Közép-Európa is tartozik, a nagy kiterjedésű lég­köri mozgás sokkal bonyolultabb és rendszertelenebb, így itt az idő­járás is gyakrabban változik. A mérsékelt égövben a meleg és a hideg légtömegek nemcsak a délkörök, hanem a szélességi körök irányában is gyakran áram­lanak. Északról a sarkkörön túli területekről hideg légáramlatok hatnak déli irányban, ezek mellett szubtrópusi eredetű meleg levegő áramlik észak felé, egészen a sarkvidékig. Az Atlanti-óceán felől a viz és a szárazföld eltérő felmelegedése következtében té­len melegebb, nyáron viszont hű - vösebb tengeri levegő érkezik Eu­rópába, ami szintén kihat az időjá­rás alakulására. Az elmúlt év nya­rán az Atlanti-óceán felőli áramlás volt az uralkodó, így a megszo­kottnál több volt az esős, csapa­dékos nap. Ha figyelmesebben tanulmá­nyozzuk a sokévi meteorológiai feljegyzéseket, azt tapasztaljuk, hogy a tavalyihoz hasonló kilengé­sek az elmúlt évszázadban és az évszázad első felében is voltak. A nyár például 1913-ban egészé­ben véve hűvösebb volt, mint ta­valy. A régebbi idők és a jelenlegi évek közötti különbség inkább ab­ban mutatkozik, hogy az ilyen ki­lengések az időjárásban gyakrab­ban fordulnak elő. Egyes szakem­berek véleménye szerint a rendel­leneségek gyakorisága azzal függ össze, hogy megnövekedett az ál­talános légköri mozgások intenzi­tása. Arra azonban, hogy mi idéz­te elő ezeket a változásokat, a megfigyelés aránylag rövid ideje miatt nehéz egyértelmű választ adni. A légköri mozgás intenzitását számos tényező befolyásolhatja. Ezek között fontos szerepe van a Nap tevékenységének, amely sokoldalú és bonyolult. Ez napfolt- maximumok, a Nap kromoszférá- jában lezajló kitörések, protube­ranciák formájában nyilvánul meg Ez a tevékenység nem állandó jellegű, hanem átlagosan mintegy 11 éves periódusokban ismétlő­dik, (ami 7 évtől 17 évig is tarthat), s vannak más, hosszabb időtarta­mú ciklusok is, például 22 éves, 80 éves, sót hosszabb ideig tartó cik­lusok is a Nap tevékenységében, amelyek átfedik egymást, s ez az időjárásra gyakorolt hatást megle­hetősen bonyolulttá teszi. Emellett a Nap aktivitása nem hat közvetle­nül az időjárásra, csak egy bizo­nyos idő után, ami jelentősen megnehezíti az összefüggések ta­nulmányozását. Az utóbbi években az ember gazdasági tevékenysége is nö­vekvő szerephez jutott a légköri folyamatok formálásában. Ide so­rolhatjuk elsősorban a természet átalakítását, a levegő szennyezé­sét gáznemű és szilárd halmazál­lapotú anyagokkal, amelyek az ipar, a mezőgazdaság és a közle­kedés fejlődésével egyre nagyobb mennyiségben kerülnek a légkör­be. A légkör szennyezettségét a homoksivatagok is növelik, ame­lyek a kiirtott őserdők helyét elfog­lalva állandóan terjeszkednek. Úgyszintén szerepet játszanak ebben -az. erdőtüzek, az atom- és a hidrogénbomba robbantások, a vulkanikus kitörések stb. A légkörben felhalmozódó szi­lárd halmazállapotú és gáznemű hulladékanyagok a magasabb ré­tegekben árnyékoló függönyt ké­peznek, ami bizonyos mértékig csökkenti a napsugarak hatását. Szétszórja azokat, s egy részüket visszaveri a világűrbe, ami csök­kenti a légkör felmelegedését. Egyes szakemberek már ki is szá­mították a lehűlés feltételezhető mértékét. Szerintük abban az esetben, ha a légkör szennyező­dése tovább fokozódik, a Föld évi átlagos középhőmérséklete ötven év alatt három és fél fokkal csök­kenhet. Az ember gazdasági tevékeny­sége az atmoszféra vegyi össze­tételét is megváltoztatja, elsősor­ban a széndioxid felhalmozásával az alacsonyabb rétegekben, ami ún. üvegház-hatást fejt ki. Ezt a je­lenséget a világ tudósai szintén intenzíven kutatják. Miről is van szó ebben az esetben? Közismert, hogy a Föld felszíne elnyeli a Nap rövidhullámú sugár­zását és ezáltal felmelegszik. A felmelegedett földfelszín viszont az atmoszférában sugározza ki a meleget, de ez a sugárzás már infravörös, vagyis hosszúhullámú. Az atmoszféra, főleg a vízpára, akár gázállapotban, akár pedig kondenzáltan, felhőket alkotva, valamint a széndioxid is elnyelik ezt a kisugárzást, amit ugyancsak infravörös, láthatatlan sugárzás formájában bocsájtják ki a légkör­be. A vízpára és a széndioxid az atmoszféra legalsóbb rétegeiben halmozódik fel, s itt nyelik el a föld­felszín által kisugárzott hőenergia jelentős részét. E rétegek viselke­dését a növényházak üvegtetejé­hez lehet hasonlítani, amely köny- nyen átengedi a Nap rövidhullámú sugárzását, ami a belső térséget felmelegíti. A hosszúhullámú su­gárzást azonban az üvegtető - a vízpárához és a széndioxidhoz hasonlóan - nem engedi át, ezért az üvegházban sokkal több meleg halmozódik fel, mint a külső kör­nyezetben. Az emberiség jelenleg főleg a szén és a kőolaj elégetésével sokkal több széndioxidot termel, mint amennyit a természet fel tudna használni. E színtelen és szagta­lan gáz nagyobb koncentrációja az üvegházhatás következtében elősegíti a Föld melegedését. Egyes mérések szerint a legutóbbi tíz év alatt két százalékkal nőtt az atmoszféra széndioxid-tartalma. Előzetes számítások szerint 2000-ig az atmoszféra széndioxid tartalma körülbelül 20 százalékkal megnövekszik, aminek már bizo­nyos hatása lehet bolygónk hő- mérsékleti viszonyainak alakulá­sában. A jelenlegi széndioxidtarta­lom kétszeres növekedése körül­belül két fokkal növelné Földünk hőmérsékletét. Az előbbiekből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy az ember gazdasági tevékenységének a ha­tása nagyon bonyolult, és alapjá­ban véve két irányban hat. A kü­lönböző szennyeződések felhal­mozódása csökkenti, a széndioxid mennyiségének a növekedése vi­szont növeli a légkör hőmérsékle­tét. Azt azonban, hogy e két té­nyező közül melyik van, illetve melyik lesz túlsúlyban, ma még nehéz megállapítani. Ez a két té­nyező kölcsönösen semlegesítheti is egymás hatását. Az viszont ta­gadhatatlan tény, hogy az ember aktív gazdasági tevékenységével már bizonyos mértékig befolyásol­ja a légköri folyamatokat. Dr. PETER FORGÁŐ Ismeretes, hogy 5-6000 évvel ezelőtt a földi éghajlat melegebb volt a mostaninál. A hőmérséklet- és a csapadékeloszlás rekon­strukciója lehetővé tette a halocén kori növényzónák helyzetének meghatározását. Eszerint Eur­ázsiában hiányzott a sarkvidéki pusztaság, ez csak néhány terüle­ten, például az Északi-Jeges-ten- ger szigetein fordult elő. A rekonstrukció alapját a Szov­jetunió 26 pontjáról összegyűjtött pollenelemzések adatai képezték. A júliusi átlaghőmérséklet a vizs­gált területeken 1 -12 °C-kal volt magasabb a mainál. A Szovjet­unió európai területén a lombos erdők 6000 évvel ezelőtt a jelenle­ginek (310 000 km2) háromszoro­sát tették ki. (Príroda) A Csehszlovák Tudományos Akadémia Vegyi Technológia­elméleti Intézetében Prágában tíz éve kezdték el a fűtőanya­gok fluidizációs égetésével és kéntelenítésével kapcsolatos problémák kutatását. A fluidizáció olyan művelet, amely a finoman elporított szilárd fázisnak gáz fázisban való elosz­latásán alapul. A keletkezett heterogén rendszer a folyadé­kokhoz hasonlóan viselkedik, ami sok folyamat lejátszódását könnyíti meg benne, többek között az elégetést és különböző katalitikus reakciókat. Az említett intézetben elért kutatási eredményeknek nagy népgazdasági jelentősége van, mert csökkenti a villamos energia termelési költségeit, lehetővé teszi az égethető hulladékanyagok, például a kokszgyári kátrány és a fáradtolajak hasznosítását, s csökkenti az ártalmas anyagok mennyiségét a levegőben. Az új erőművek építésénél a fluidizációs kazánok építésével a beruházási költségek 88 százalékra, a tüzelőanyag-felhasználás költsé­gei 94 százalékra, a karbantartási költségek pedig 70 száza­lékra csökkennek. A működő erőművek átépítése fluidizá­ciós rendszerre szintén sok előnnyel jár, többek között energia- és vizmegtakarítássai, s lehetővé válik a kevésbé értékes tüzelőanyagok felhasználása. A vegyiparban kelet­kező hulladékanyagok fluidizációs elégetése lehtővé teszi az olyan technológiai eljárások bevezetését illetve kiszélesíté­sét, ahol ennek éppen a felhalmazódó és nehezen likvidál­ható hulladékanyagok emeltek gátat. A CSTA prágai intézeté­ben kifejlesztett eljárással a fluidizációs kazánokban olyan állandó hőmérsékletet lehet biztosítani, amely a kéntelenítési folyamat szempontjából optimális, s nem csökkenti a kazán teljesítményét. Az új eljárást a berendezésekkel együtt szaba­dalmazásra terjesztették elő. A felvételen Jana Hronková laboráns a kéndioxid mennyiségét vizsgálja a fluidizációs égetésnél keletkező égéstermékekben. (A CSTK felvétele) ÜZENET A VILÁG VEZETŐ POLITIKUSAINAK A Harvard Medical Schoolban szimpóziumot tartottak, amelyen egy esetleges atomhábo­rú orvosi következményeit vitatták meg. A ki­alakult kép rendkívül sötét lett. Az előadók egyöntetű véleménye szerint nincs és nem is létezhet olyan felkészülés, amely meg tudna birkózni a felmerülő orvosi problémákkal, ha akárcsak egyetlen városra, pl. Bostonra egy 40 megatonnás atombombát ejtenének. Min­denféle polgári védelem illuzórikus lenne. Tíz kilométeres körzetben mindenki és min­den azonnal elpusztulna. A forró óvóhelye­ken az amberek megsülnének. Harminc kilo- métres körzetben a népesség fele meghal­na, vagy végzetes sérülést szenvedne. A ke­letkező 500 km/ó sebességű szélvihar óriási méretű tüzeket keltene. A szél által széthor­dott radioaktív szennyezés többszáz kilomé­teres távolságban halálos veszélyt jelentene. A legalább 10 000 súlyos égési sérült orvosi ellátására még akkor sem volna lehetőség, ha az egészségügyi személyzet és a techni­kai berendezés épségben vészelné át a rob­banást, hiszen az Egész Egyesült Államok­ban ma kb. 1000 ágy áll rendelkezésre súlyos égési sérültek ápolására. Nem lehet megjósolni, hogy a robbanás után mennyi ideig következnének be további halálesetek sugársérülés, fertőzés, éhség, kiszáradás következtében. Az élelem és a víz meg lenne mérgezve. A maradék lakosság bandákba tömörülve küzdene az élelemért. A konferencia - melynek aktív résztvevői között 5 Nobel-díjas orvos is volt - táviratot küldött a világ vezető politikusaihoz. Hang­súlyozták, hogy a nukleáris háborúban nincs hatásos polgári védekezés. Ilyen háború után a lehetetlenséggel határos újra emberi életet teremteni a Földön. (Természet Világa) 1980. XII. 31. ozsrn * M

Next

/
Oldalképek
Tartalom