Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-25 / 52. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA \J an valami megható és felemelő ezekben a percekben. Ilyenkor lóval korábban elcsörömpöl az utolsó villamos, hazasiettek már a munkásjáratók is. Csend van, fényszórók csillognak és gyermekeink szeme. A meghatott szülők, a nagymamák és a nagypapák értik és érzik igazán milyen értéke, ára van annak, hogy ezek az emberpalánták zavartalanul, békességben játszhatnak. Ha visszatekintek az idei évre, eszembe jut, hogy sokkal többet jártam gondterhelten egy-egy hír hallatán. Jaj, istenem a világ... Sóhajtottam jómagam is nemegyszer a költővel, amikor véres háborúkról, terrorcselekményekről, katasztrófákról, értelmetlen pusztításokról, házukból és hazájukból elkergetett emberekről láttam szívszorító képsorokat. Kislányom most tanul olvasni, most tágul előtte a világ, sok minden válik számára érthetővé és érthetetlenné. Apu, mi az, hogy háború, kérdezte nemrég, de nem is kellett válaszolnom, mert a tévéhíradóban ő is látta a lemészárolt salvadori hazafiakat, a hidegvérrel meggyilkolt, haladó gondolkodású újságírót még a somozai Nicaraguában, a palesztinok holttesteit egy-egy kommandóakció után, figyelte, hogy lángolnak az értelmetlen háború következtében az iraki és az iráni kőolajfinomítók, miként válnak napok alatt ezrek és ezrek hajléktalanná. Az ezredforduló felé közeledve válaszút elé érkezett az emberiség, választ, feloldást igénylő kérdések és ellentmondások árnyékolják be jelenét és jövőjét is. Földünk számos pontján a túltápláltság- ból származó betegségek okoznak nem kis gondot. Több afrikai országban viszont tavaly például ijesztően megnövekedett az éhen pusztult gyermekek száma. A szédületes iramban fejlőcjő technika korában, ami ma csodálatosnal^és elképzelhetetlennek tűnik, az holnap hovatovább természetes és megszokott lesz. Ám vannak nem is jelentéktelen erők, amelyek mindezt a fejlődés ellen akarják fordítani, megpróbálják a világégés felé sodorni az emberiséget. Az ember napjainkban az igényeihez alakítja a természetet, viszont sok helyütt még mindig nem képes valóban hatékony környezetvédelemre. Vízierőmüvek épültek és épülnek például a Dunán, de a mai apák már nemigen mutathatják meg gyermekeiknek, milyen öröm ebben a folyóban úszni, hajók kavarta hullámokon lovagolni. Sokáig sorolom magamban ezeket a paradoxonokat, és megint a költő szavai az enyhetadók: Legyen béke, béke, béke már, legyen vége már... Nem mozdulatlanságot, nem is idillikus állapotokat állítok, hiszen a világ dolgait értelmes tettek, hőstettek, evolúciók és forradalmak vitték előre, harc és áldozatok nélkül nem volt, nem lett előbbrehala- dás. Az ember tudatát, érzelmeit megnyomorító, a politikai és szociális fejlődést gátló sötét mesterkedések ellen emelünk szót. Minden gond és árnyék ellenére nincs okunk a borúlátásra, mert erősek és erősödnek a békéért és a haladásért síkra szálló erők, szerte a világon. Megalapozottan hihetünk abban, hogy gyermekeink, unokáink zavartalan játszhatnak tovább, sohasem kell rádöbbenniük, mi is az a háború. Mértéktartó derűlátással kívánhatunk hát békességet családunknak és békét e nagy családnak: az emberiségnek. • S2ILVÁSSY JÓZSEF Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk hetim mmiiikiii|/ GYÖKERES GYÖRGY felvétele \ j ;;.v'
