Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-25 / 52. szám

CSÜTÖRTÖK 1980. december 25. A NAP kel - Ketet-Sztová- kia: 7.26, nyugszik 15.43 Közép-Szlovákia: 7.34, nyugszik 15.51 Nyugat-Szlovákia: 7.42, nyugszik 15.59 órakor A HOLD KEL - 20.08, nyugszik 10.09 órakor KARÁCSONY ELSŐ NAPJA 1880-ban született Dmitrij Ml HALCSEV bolgár filozófus (fi967) • 1905-ben született VHém PLOCEK festő és grafi­kus, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KI MIÉRT FELELŐS? TÖRÖK ELEMÉR RIPORTJA SZÁNDÉKOK A VALÓSÁG TÜKRÉBEN KOVÁCS ILONA CIKKE NEHÉZ IDŐSZAK UTÁN BÁLLÁ JÓZSEF ÍRÁSA RANGJA VAN A GYÁRNAK HACSI ATTILA CIKKE ÓRAMÚZEUM GÁLY IVÁN RIPORTJA AZ ALKOHOL REJTELMEI BÁRCZI ISTVÁN ÍRÁSA ________________________ Az anyag- és áruszállí­tás a gazdasági élet igen fontos tényezöfe, nagy sze­repet játszik kitűzött célja­ink elérésében, tervfelada­taink teljesítésében. Sok szartak maguk a szállíttatok is a vagonok be-és kiraká­sánál előforduló szervezet­lenséggel, rugalmatlanság­gal, késedelemmel, ami lassítja a vasúti kocsik kör­forgását. De szólni kell itt egy másik hátráltató ténye­zőről, amiről általában ke­veset beszélnek, pedig a vagonhiány egyik jelen­tős okozója. A vasúti kocsik gyakori megrongálására gondolok. El kell ismer­nünk, hogy ezzel a dara­bonként megközelítően ne­tanak. Hiszen emiatt a vas­úti kocsit a három, három és fél évtizedre tervezett élettartama helyett nem egyszer ennek töredéke alatt ki kell selejtezni. De az okozott kár kijaví­tása is tetemes összeggel szegényíti a társadalom költségvetését. Az idei első félévben hazánkban mint­egy ötvenezer vasúti kocsit rongáltak meg; kijavításuk harmincnégy és fél millió koronába került. De azt KÖLTSÉGES DOLOG vállalatnál és üzemben gyakorta hallunk panaszo­kat - és legtöbbször indo­koltan - azzal kapcsolat­ban, hogy késedelmesen kapják a vagonokat a va­súttól, illetve lényegesen kevesebbet kapnak, mint amennyire szükségük vol­na. Előfordul - például a fü- leki (Ftfakovo) Béke Bútor­gyár esetében, de más he­lyeken is hogy a tervtel- jesitésben számottevő le­maradást okoz a vagonhi­ány. Jól tudjuk, hogy az ezen a téren előforduló nehézsé­gekben nagy szerepet ját­gyedmillió koronába kerülő szállítóeszközzel sokszor nem úgy bánnak sem gaz­dái - a vasutasok sem a szállíttató vállalatok és üzemek alkalmazottai, ahogy kellene, ahogy azt a társadalom elvárná. Nem egyszer tanúi lehetünk an­nak, hogy tolatáskor szinte minden eresztékében re- cseg-ropog a vagon, ki-és berakáskor pedig a daruk és egyéb gépek kezelői meg a munkások egyálta­lán nem kímélik, nem gon­dolnak arra, hogy ezzel nemcsak másoknak, ha­nem saját maguknak is ár­már nehezebb lenne kiszá­mítani, hogy kiesésük köz­vetve hány millió, illetve milliárd korona kárt okozott népgazdaságunknak. Költséges dolog az effaj­ta elővigyázatlanság és gondatlanság, megelőzé­sük szállítóknak és szállít- tatóknak s egész társadal­munknak egyaránt érdeke. CSÍPŐS MUSTÁR BORSOS ÁRON Hosszú viaskodás után mégiscsak elmentem a francia üzletbe, és beáll­tam a kígyózó sorba. Ezút­tal nem bántam, hogy so­kára kerül rám a sor, lega­lább nézelődhetek, kivá­lasztom, ami kell. Nézem az árut, főleg az árukat, s amint közelebb kerülök az eladóhoz, úgy nő ben­nem az elhatározás, hogy kilépek a sorból, nincs itt mit vásárolnom. Ugyanis egy üveg francia vörös bor árán két üveg bikavért ve­hetek... de nem jutottam tovább elmélkedésemben, mert rám került a sor. S ak­kor megpillantottam a mus­tárt! Igaz, hogy nem szere­tem, hazait sem vásárolok, de előttem virított sárgán, s engem lebirhatatlan vágy kerített hatalmába: birtokol­ni a francia mustárt. Volt kisebb üvegben és volt na­gyobb üvegben. Mit üveg­ben! Csodálatos pohárban! A kis adag mustár kehely­szerű micsodában, a nagy adag karcsú modem vázá­ra emlékeztetőben. Meg kell vennem! Meg is vet­tem. A kis mustárt is, a na­gyot is. Otthon áttettem egy befóttesüvegbe, s ezért meg is kóstoltam. Csí­pős. .. (Azért adják borsos áron!) A kisebbik pohárból iszom a kávét, a nagyobbi- kat kinevezem vázának. Valahányszor kezembe vettem a mustárospohara - kát, mindig eltűnődtem raj­ta,miért nem tudunk mi ha­sonlóképp ízlésesen cso­magolni. A hazai mustár sem rosszabb a franciánál, csak nem olyan csípős, az ára meg kifejezetten nevet­séges. Egy pohár francia mustárért nyolc hazait ve­hetek. Mégis a franciát vet­tem meg. Mert tetszett. El­gondoltam, hogy mi lenne, ha mi is ilyen aranyos kis poharakban árusítanánk a mustárt? Tehetnénk, hi­szen üvegnagyhatalom va­gyunk! Mondom, mindig ezen méláztam, valahány­szor a francia pohárból it­tam... Nem sokáig. Igen hamar - eltörött, a hazai mustárospohárból viszont még most is iszom a kávét. lllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szükségünk van arra, hogy az elért ered­ményekkel kapcsolatban egészséges elége­detlenséget érezzünk, szüntelenül keressük az alkotó megoldásokat, szüntelenül vessük fel a kérdést: hogyan lehet még jobban, még hatékonyabban. Országunk valamennyi ál­lampolgárában és önmagunkban is felelős­ségérzetet és nagyfokú igényességet kell kialakítani, ami az egyik alapvető feltétele a jó munkának, a nagy teljesítményeknek. Ez a párton belül folytatott politikai munka elvá­laszthatatlan része. Mindenkinek meg kell értenie, hogy szoci­ális programunk céljait csakis a kialakított forrásoktól függően valósíthatjuk meg. Ma az eddigieknél még nagyobb mértékben érvé­nyes az a jelszó, hogy úgy fogunk élni holnap, ahogy ma dolgozunk. Az előttünk álló időszak az emberektől nagyobb aktivitást és elkötelezettséget kö­vetel meg, tehát a párt és a tömegek kapcso­latának egyre tökéletesebb és hatékonyabb formáit is. Ezen a téren is tanulnunk kell Lenintől, aki ezt az alapelvet úgy értelmezte, mint minden pártmunka alapvető értelmét. Gyakran tért vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a szocializmus csakis a milliós töme­gek öntudatos tevékenységének eredménye lehet A problémák konkrét megoldása közvetle­nül a munkahelyeken, a gazdasági és az irányító gyakorlatban, a politikai szervező munkában azt feltételezi, hogy megmagya­rázzuk az embereknek céljainkat, meggyőz­zük őket a megoldások módjáról, kihasz­náljuk a tapasztalatokat, a kollektív böl­csességét, a dolgozók alkotó gondolkodás- módját és gyümölcsöző kezdezményezését. A pártszervek és szervezetek el akarják érni, hogy a gazdasági vezetők kötelessége­ik teljesítése során, a társadalmi érdekek érvényesítésekor egyértelmű támogatást kapjanak. Velük és a szakszervezeti szervek­kel együtt olyan légkört kell teremteni, hogy a munkahelyeken a közvéleményt becsületes emberek határozzák meg. Ezért kompromisz- szummentesen meg kell akadályoznunk min­den ügyeskedést, a kényelemszeretetet, a ha­nyagságot; a társadalmi érdekek figyelmen kívül hagyásából pedig le kell vonni a követ­keztetéseket. Az állami, a terv - és pénzügyi fegyelem minden megsértését, a különböző ügyeskedéseket és általában a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen minden je­lenséget nemcsak bírálni, hanem határozot­tan meg is kell oldani. (Lubomír Strougalnak, a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) iLiiräir Az iskolából kikerülve ti­zennyolc évesen a Palma gyár üzemi laboratóriumában kez­dett dolgozni. Szorgalmával, lelkiismeretességével és jó munkájával kiérdemelte, hogy már öt év múlva a laboratórium vezetőjévé nevezték ki. Elena Sisoláková nagy lel­kesedéssel beszél a hivatá­sáról.- Érdekes és hasznos mun­kát végzünk, mi ellenőrizzük a nyersanyagok, a vegyszerek és a gyárat elhagyó készter­mékek minőségét. A növényi zsiradékok mellett nálunk gyártják a Heliol és a Maja étolajakat és a kukorica csírá­jából készített Palmöl olajjal mi látjuk el az egész országot. Munkánkhoz tartozik a felvá­sárolt repcemag minőségének vizsgálata. Munkánkat bonyo­lítja, hogy meghosszabbodott a felvásárlás ideje. Míg néhány évvel ezelőtt ez a kampány- szerű rrtmka 2-3 hónapig tar­tott, ma, az alkalmi munkások segítségével is eltart 6-8 hó­napig. örülünk annak, hogy a termelők megértették a repce termesztésének fontosságát mert minél több magot vásárol­hatunk fel tőlük, annál ke­vesebbet kell behoznunk. A laboratórium női kollektí­vája Elena Sisoláková vezeté­sével 1973-ban bekapcsoló­dott a szocialista munkaver­senybe. Már cikkor elhatároz­ták, hogy a legrövidebb időn belül megszerzik a bronzjelvé­nyeket, ami 1975-ben sikerült, sót, 1978-ban többen ezüst- és az idén novemberben az aranyjelvényt is kiérdemelték. A Szlovákiai Nöszövetség szo­cialista munkabrigád vezetője a kollektíva tevékenységéről így vélekedik: - Az a célunk, hogy a brigádunk minden tagja megkapja az aranyjelvényt. Most öten kaptuk meg, a többi­ek bronz- vagy az ezüst jel­vényt vehették át. 1979 óta a szaratovi módszer szerint dolgozunk. Célunk az alap­anyagok még hatékonyabb, gazdaságosabb felhasználása. Például a denaturált szesz is­mételt felhasználásával éven­ként 15 000 koronát takarítunk meg. Ez aztán így kevésnek tűnik, de az üzemen belül min­denki a gazdaságosságra tö­rekszik, és így együtt száz­ezreket takarítunk meg. A brigád tagjai kiveszik ré­szüket a társadalmi munkából is. Értékes kötelezettségválla­lásaikat mindig teljesítik. Vál­lalták, hogy minden brigádtag társadalmi munkában részt vesz közvetlenül a termelés­ben, segítve így a gyár tervé­nek teljesítését Igényes vér­adók, sokan közülük már többször adtak vért. Gyakran talkálkoznak a munkahelyükön kívül is, együtt járnak színház­ba, moziba, közös kirándulá­sokra, az utóbbiakon a család­tagok is részt vesznek. Nyílt, őszinte embernek is­meri a brigád vezetőjét min­denki. Munkatársnői szeretik, tudják, hogy segítségére, taná­csaira mindig számíthatnak. Olyan ember, aki nem elégszik meg az elért eredményekkel. Az aranyjelvénynek átvétele­kor munkabrigádja kollektív kötelezettségvállalást tett pár­tunk XVI. kongresszusa tiszte­letére, melynek lényege mun­kájuk minőségének javítása, hatékonyságának növelése. A napi feladatok ellátása, a laboratórium vezetésével já­ró gondok mellett talál magá­nak időt a tisztségeivel járó kötelességei teljesítésére is. Több mit tíz évig dolgozott az üzemi s^pkszervezeti bizott­ságban, 1977-tól pedig az üze­mi pártszervezet vezetőségé­nek tagja. Példás munkájával, becsü­letességével, szorgalmával vívta ki munkatársai és felette­sei megbecsülését. Nem vélet­len, hogy háromszor kapta meg Az üzem legjobb dolgozó­ja kitüntetést. PÉTERFI SZONYA MINDIG JOBBAN 1980. XII. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom