Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
i A petrtalkai lakótelep egy részlete, előtérben az előregyértott elemekből készült tizennégy emeletes toronyházak idejüleg készülnek el az üzletek, bölcsődék, óvodák, utcák, járdák. Egyszerűen nem építhetjük fel őket, ha nincs rá tervdokumentáció. Pauol Kalmár mérnök, gazdasági igazgatóhelyettes is a partnerkapcsolatok tiszteletben tartásában látja a fennálló nehézségek leküzdésének lehetőségét. — Mi számos vállalattal és üzemmel lépünk partneri kapcsolatba — mondja. — Sajnos azonban a Szlovákia többi részéből itt dolgozó magasépítő vállalatok nem úgy értelmezik a szerepüket, hogy Szlovákia fővárosának felépítéséhez nyújtanak segítséget, hanem úgy, hogy a Bratislava! Magasépítő Vállalatnak segítenek. Egyes vállalatok csak bizonyos ellenszolgáltatásért hajlandók elvégezni valamit. Kénytelenek voltunk például vállalni, hogy a Doprastavnak felépítünk egy munkásszállót, mert nekünk szükségünk volt a leendő lakótelep közművesítésére, jóllelehet a munkásszálló helyett akár 500 lakást Is felépítettünk volna. Bennünket szidnak akkor is, ha rosszul zárnak-? 1981. VII. 9. Az építőipar általában a figyelem középpontjában áll. A közvélemény az ágazatot és dolgozóit bírálja, sői szidja, ha késik a várva várt lakás átadása, és akkor is, ha rosszul zát az ajtó vagy az ablak, beázik a mennyezet vagy a sártenger mlati csak életveszély árán közelíthető meg a befejezetlen lakótelep. Pedig sokszor nem Is ők tehetnek róla hogy Ilyen bosszúságok érik az új lakókat. Az építőknek Is épp elég bosszúságot, gondot okoznak mások Ezekről a kisebb-nagyobb gondokról, bajokról beszélgettünk Rudolf Brídzik mérnökkel, a Bratislavai Magasépítő Vállalat igazgatójával, és a vállalat többi vezető dolgozójával. Előszöi azonban ismerkedjünk meg a válla lattal. Negyed évszázad alatt egy várost építettek fel A Bratislavai Magasépítő Vállalat jövőre ünnepli fennállásának 30. év fordulóját, tehát Idestova harminc éve építi Szlovákia fővárosát. Ez alatt több mint nyolcvanezer lakást épített fel, ami már egy egészen tekintélyes várost tesz ki. És akkor még nem számítottuk a középületek, üzletek, iskolák, óvodák, bölcsődék, kultúrhá- zak, kórházak, szállodák és irodahá zak egész sorát. A város fejlődése, az ezzel összefüggő lakásépítés és közületi építkezés különösen az utóbbi években felgyorsult, tehát a vállalat feladatai is alaposan megnövekedtek. A szemléltetés kedvéért hadd említsük meg, hogy míg a vállalat 1952 (1951. ok-' tóber 29-én alakult) és 1960 között kilenc év alatt mindössze 12 700 lakást épített fel, addig 1970—75 között, tehát öt év alatt már 18 000 lakást, és ebben az ötéves tervidőszakban a Bratislavában felépülő 25 000 az ajtók és az ablakok, pedig már húsz éve hadakozunk a bútorgyárakkal az ajtók és ablakok minősége miatt. Egyszerűen azt mondják, hogy ők képtelenek első osztályú ablakokat gyártani, és örüljünk annak, ami van. Hát így állunk a partnereinkkel. A partnerkapcsolatokban a népgazdaság többi szakaszán Is feszült a helyzet. Reméljük, hogy a tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések bevezetése után megszűnik ez az áldatlan állapot, mert végeredményben ez a legtöbb baj eredője. A magasépítő vállalatban ez hatványozottan érvényes. Hol késik a tervdokumentáció? lakásból 23 000 szintén a vállalat dolgozóinak műve lesz. Talán még többre is képesek lennének, ha nem játszana közre számos hátráltató tényező, nem fékezné az igyekezetüket rengeteg buktató. A CSKP XV. kongresszusának határozata értelmében Bratislavában — akárcsak Prágában — a lakásépítés elsőbbségi jogot élvez. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magasépítő vállalat szabad kezet kapott a munkaerőtoborzásban és az ország bármely részéből felvehet munkaerőt. A vállalatot előnyben kell részesíteni a tervdokumentáció előkészítésében, a szállításban és minden egyéb tekin- - tetben. — Hol van ez már! — mondja Rudolf Brídzik mérnök, vállalati igazgató. — Valamikor az építőmunkásnak valóban előnyösebb volt munkát vállalnia Bratislavában, mert 5—6000 koronával többet keresett, mint máshol. Ma már a keresetek teljesen kiegyenlítődtek, és ezekután senki sem vállalkozik arra pusztán a szép szemünkért, hogy minden nap 50—100 kilométert ingázzon, esetleg hetente vagy kéthetente járjon csak haza. A beruházók és tervelőkészítők sem kiemelt munkahelyként kezelnek bennünket. A szállítókra, a többi partnerre pedig lassan már nem érdemes a szót vesztegetni. Óriási nehézségek árán és nagy késéssel tudunk csak beszerezni kazánokat, transzformátorállomásokat, kéregpapírt, gyékényt vagy esővezetékszerelvényt. Pedig ezek nélkül létezni sem tudunk. Tavaly Bratislava-Záhumnicén hasonló okokból állt nyolc hónapig üresen ötszáz kész lakás. Az a bizonyos prioritás ma már csak papíron van meg. Persze, végső soron mindenki a generálkivitelezőt szidja, amely az egész bonyolult partner- kapcsolat végén áll. Sajnos, ilyen körülmények között továbbra sem garantálhatjuk, hogy a lakásokkal egyA gondok a tervelőkészítéssel és a tervdokumentációval kezdődnek. Előfordul, hogy a beruházó és a tervező vállalat nem készíti el időre a tervdokumentációt. így a magasépítő vállalat elkezdi egy nagy lakótelep építését, anélkül, hogy lenne hozzá megfelelő terv. — Előfordul például, hogy elkezd jük egy háztömb építését, és még nem tudjuk, hogy a közvetlen közelében milyen épületek, milyen távolságok lesznek — mondja a vállalati igazgató. — Pedig a toronydaruk és egyéb gépek gazdaságos kihasználása szempontjából ezt jó lenne tudni. De előfordul az is, hogy lerakjuk egy tömb alapjait, és még azt sem tudjuk, mi lesz az, és hány emeletes lesz, mert hiányzik a tervdokumentáció. Aztán nem ritkán bontani kell azt, ami már elkészült. Volt rá eset, hogy kataszteri térkép alapján dolgoztunk. Vagy: a Vízgazdálkodási Építőválla- lat nem készíti el kellő időben a közmüveket, bennünket azonban sür get a terv, elkezdjük a lakásépítést. Mire jönnek a „vizesek“ azzal, hogy mi akadályozzuk az ő munkájukat, ilyen körülmények között nem hajlandók dolgozni, és rakjuk le a közműveket magunk. Arról már nem is szólva: még egyszer sem értem meg azt, hogy a leendő építkezésen már kész közutakon közlekedjünk, pedig rendelet írja elő. Mit mondjak? A már említett Záhumenicén készek voltak a lakások, de a közutak építésére még mindig nem volt tervdokumentáció. Beköltöztek a lakók nyakig érő sárban közlekedtek, és egész biztosan bennünket szidtak. Pedig, mi kö zünk nekünk a közutakhoz? Legfeljebb annyi, hogy ha nincsenek, akkor szükségmegoldásból házelemeket rakunk le, amelyekből amúgy sincs elég. Ezek lerakása ráadásul munka- többletet jelent. Bratislavában a területi tervezés és a tervdokumentáció szinte törvényszerűen késik, és ez okozza nekünk a legtöbb gondot. De ezzel még nincs vége az építők kálváriájának. Munkaerőhiány A vállalati igazgató már felvetette, hogy a magasépítő vállalat munka erőhiánnyal küzd. Ez sem újkeletű és csak az építőipart érintő probléma, de az építőiparban jobban érezteti hatását, mint máshol. Sehol a nép gazdaságban nincs annyi ingázó, mini ebben az ágazatban. — Dolgozóink hetven százaléka ingázó vagy munkásszállóban lakik Bratislavában — mondja ezzel kapcsolatban Karol Múth, személyzeti igazgatóhelyettes. — Az öt munkásszál láson kívül három objektumot bérelünk a nemzeti bizottságtól, de ez kevés. Bárki azt hihetné, hogy az épitővállalatban legkönnyebb lakáshoz jutni. Pedig ... Nyolcszáz jogos lakáskérvényt tartunk nyilván, és sé- hogy sem tudjuk kielégíteni a kérelmezőket. Kissé furcsán hangzik, de mi, akik Bratislavát építjük, a legki sebb megértést sem kapunk az illetékes szervek részéről. Dolgozóink fele 30 éven aluli fiatal, és ennek végtelenül örülünk. Csakhogy a fia talok rendszerint családot alapítanak, s mivel nem tudunk nekik la kást biztosítani, távoznak. Évente mintegy 500 fiatal bontja fel velünk ebből az okból a munkaviszonyt. A lakáskérdésnek a mi szempontunkból döntő szerepe van, hiszen az építőkre így is úgy néznek, mint a vándor madarakra. Hová tartozik a házelemgyár? \ A mai építőipar túlnyomórészt előregyártóit elemekkel dolgozik. A házelemek már-már gyári viszonyok között, sorozatban készülnek, szerelésük is szalagszerűen történik. Ennek köszönhető, hogy rendkívüli módon felgyorsult a lakásépítés üteme és csökkent az építés ideje, illetve a munka- befektetés. A házelemgyártást fékezi azonban egy elavult rendelet elavult gyakorlata, amely teljesen más besorolásba helyezi a házelemgyérakat, mint az építővállalatokat. Erről Karol Múth a következőket mondta: — Hihetetlenül hangzik, de a ház- plemgyárakban egészen más bérrendelkezések érvényesek, mint az építőipar többi ágában. A házgyáriak például nem kaphatnak bérkedvezményt és különélés! pótlékot, holott talán még nehezebb munkát végeznek, mint az épitőmunkások. Nem is akar ott dolgozni senki, jóformán lasszóval kell fogni a munkaerőt. Bennünket bosszant ez az állapot, és szüntelenül követeljük, hogy a bérezésben a házgyáriak az építőmunkásokkal egyforma elbírálásban részesüljenek. A józan ész. is ezt diktálja. Valóban, de az elmondottakból ítélve az embernek néha az a benyomása, hogy valahol híján vannak a józan észnek. Egyetlen felvetett probléma sem olyan jellegű, hogy egy kis jóakarattal, becsületes hozzáállással ne lehetne megoldani. Tudják ezt a magasépítő vállalatban is, talán ezért nem szegte kedvüket az évek hosszú során vívott szélmalomharc. Végzik a dolgukat, ami nem is kevés. Hiszen csupán az idén Bratislavában felépülő 6000 lakásból 5400-at ők építenek fel. A következő ötéves tervidőszakban a 25 ezer lakásból 23 ezret. Valószínű, hogy ezután sem készül el mindenütt a lakásokkal egyidejűleg az élelmiszerbolt, a bölcsőde, az óvoda, a járda vagy az utca, de — csajcúgy mint eddig — nem biztos, hogy mindig az építőipar hibájából. PALAGYI LAJOS A >o ** Ü o© N es op •S a i * 1 > I x •ö M £ fa 1 * o TJ a oc aS 03 'S > 03 «♦h 'ÍÖ > O C/> u Z3 *—* £0 Ü0 o A s s o fi es fa «8 6 « o > (0 £ EIPCTEICC 65 goDtffaik
