Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
TALÁLKOZÁSAIM A SZOVJET SPORTTAL Világszerte csodálják a szovjet sportot. A teltételeket, a versenyzőket, edzőket, vezetőket. Az elmúlt csaknem mástél évtized alatt az újságírónak is többször megadatott találkozni a szovjet testneveléssel, a szovjet sport kiválóságaival. Ezekből a „randevúkból“ elevenítünk most fel néhányat. 1 „Zöldfülű“ újságíró koromban, 1969-ben volt először szerencsém beszélgetni, vagy inkább beszélgetést hallgatni szovjet sportemberrel. A brnói kerékpáros világbajnokságon én is odamerészkedtem az 1960-ban olimpiai bajnokságot nyert Viktor Kapitonov (országúti egyéni versenyben) edzőt kérdezgető kis csoporthoz. Hallgattam, hallgattam a kérdésfelelet játékot, majd gondoltam egy merészet és nagyot, s feltettem a kérdést. A „tippet" a kerékpársport nagy alakja, a francia Jaques Anquetil adta, aki egyik interjújában kijelentette: a szovjet kerékpárosok néhány éven belül megdöntenek minden fennálló világcsúcsot, mert kevés más nemzet sportolói rendelkeznek olyan erkölcsi-akarati tulajdonságokkal, mint éppen a szovjet versenyzők. Viktor Kapitonov válasza: „Ez egy kicsit túlzás. Nem vagyunk mi még olyan jók, hogy rövid időn belül igazoljuk Anquetil szavait. Hogy a szovjet sportolók bámulatos erkölcsi-akarati tulajdonságokkal rendelkeznek? De hiszen ambíció és akarat nélkül ma már nem létezik élsport! A kerékpározásra ez százszorosán érvényes“. Sokszor szinte elképednek a szakemberek és a nézők egyaránt a szovjet válogatott sportolók küzdőképességén. Azt mondják, így csak ők tudnak küzdeni - fűzte tovább valaki a gondolatot. Kapitonov: „Őszintén megmondom: nálunk a címeres mez viselése nem egyszerű dolog! Aki bizalmat kapott, az az „utolsó leheletig“ küzd a minél jobb eredményért, s akinél látjuk, hogy baj van az erkölcsi-akarati tulajdonságokkal - akármilyen nagy sportoló is - töröljük a válogatottak listájáról. Gondoljanak csak a vízilabda-válogatottra, melynek több tagját kizárták a csapatból, pedig az olimpia évében jártunk.“ Anquetil azzal indokolta állítását - bátorkodtam tovább kérdezni -, hogy a Szovjetunióban az állam minden feltételt biztosít a válogatottaknak s nekik tudásuk legjavát kell nyújtaniuk a világversenyeken. Szóval valamit valamiért. Kapitonov: „Nem szabad vulgarizálni a dolgokat. Az állam ma már mindenütt támogatja a sportot, hiszen a sport napjainkban egyszerűen nemcsak sport, hanem presztízskérdés is. A francia amatőr kerékpározás is az állami támogatásnak köszönhette sikereit a mexikói olimpián. Vagy gondoljunk csak az NDK-ra. Nálunk sincsen ez másképpen; az élsportolók bizonyos előnyöket élveznek, mert az élsportot ma már nem lehet munka után csinálni, mint néhány évtizeddel ezelőtt.“ Tizenegy esztendő távlatából mit tehetünk hozzá az interjúhoz? Talán csak annyit; a szovjet kerékpárosok ugyan nem döntöttek meg minden világrekordot (nem egy pályaszámban vezették és vezetik is a listát), de azóta minden világversenyen aranyérmet, aranyérmeket nyertek. A XXII. nyári olimpiai játékokon Moszkvában három számban is elsők lettek, s nyolcvan szovjet sportoló állt a dobogó legmagasabb fokán. Véletlen? Nem. Már Anquetil is megmondta... 2 Ha a tudósító több napot tölt egy városban, akkor sok mindent megtudhat az illető ország életéről, sportjáról. A mi esetünkben Vilniusról van szó, a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosáról, amely annak idején a női kézilabdavilágbajnokság egyik csoportjának színhelye volt. A litvánok büszkén sorolták fel a nem egészen hárommilliós szovjetköztársaság világszerte ismert sportolóit, mint például az ökölvívó Socikast, Tamulist, Poznyakot, a magasugró Sapkát, a kosárlabdázónőket, az evezősöket és a többieket, akik bizonyítják, hogy Litvánia a Szovjetunió egyik „legsportosabb" szovjetköztársasága. De nemcsak az élsportot illetően. Ugyanis Litvániában minden harmadik lakos rendszeresen sportol. A tömegsportról szinte legendákat meséltek a kedves és rokonszenves vilniusiak... Litvániában sokféleképpen nyerik meg sportolásra a különböző korú embereket. Egyik formája a GTO-jelvényért történő családok versenye. Már akkor lebonyolították a köztársasági * bajnokságot, amelyet a Vilgakis család nyert meg. A család összetétele: villamosmérnök apa, szakszervezeti tisztségviselő mama és Diana, a hetedikes diáklány. Nagyon érdekesek a GTO egyéni versenyei is. Annak idpjén Janis Galickos nevét emlegették a vilniusi kollégák. Az 52 esztendős középiskolai tanár korcsoportjának minden számában új csúcsot állított fel! Érdekes, hogy a sokoldalú tanárember (nem testnevelést tanít a középiskolában) mint önkéntes edző tizenöt olyan sportolót nevelt fel, akik sportmesteri címet szereztek. Hogy minél több embert nyerjenek meg a rendszeres testedzésre, a Szovjet Litvánia című lap évente tömegversenyt rendez a sportegyletek, a Komszomolszkaja Gazeta A litván Vilma Bardauskiene a világon elsőként jutott túl a bűvös nyolcméteren a női távolugrásban (Archívumi felv.) pedig a városkerületek és a városok részére. Ezenkívül a GTO évente szerepel a litván komszomolisták spartakiád- ján. Már évek óta nagy népszerűségnek örvend a Litván SZSZK sportszerveinek kezdeményezésére indult GTO-csa- partverseny, amelyen a balti szovjetköztársaságok és a Fehérorosz SZSZK együttesei indulnak. Talán mondanunk sem kell: Litvániában nagyszerű lehetőségek vannak a sportolásra. A Kaunas melletti gyönyörű erdőben található például a legigényesebbeket is kielégítő evezőspálya, itt hódolhatnak a vízisportnak a családok és a teljesen kezdő amatőrök. A köztársaságban mintegy 3500 sportegyesület működik, melynek 50 stadion, 3000 futballpálya, 500 tornaterem, 200 sí-és vízilétesítmény, 20 fedett uszoda, 200 különböző pálya áll rendelkezésére; ismételjük: Litvániának nem egészen négymillió lakosa van. Sokan hódolnak a turisztikának, minden hatodik ember a természetben, az erdőben (Litvánia területének 23 százalékát erdők borítják) tölti a szombatvasárnapot. Litvániának külön testnevelési főiskolája van, ahol tornatanárokat és edzőket képeznek. A tömegsportban és az élsportban elért kiváló eredmények a litván emberek tehetségének és a soha nem tapasztalt feltételeknek köszönhető. A feltételeknek, melyekről a kommunista párt, a szocialista állam messzemenően gondoskodik. Minden szovjet-és autonom köztársaságban. Nem véletlenül nevezik a Szovjetuniót peremkerületek nélküli sportnagyhatalomnak. 3 A XXII. nyári olimpia városában, Moszkvában a csodálatosan megrendezett világverseny időtartama alatt is találkozhattunk lépten-nyomom a hétköznapok, a tömegek sportjával. A Lenin-hegy parkjaiban, a Moszkva folyó partján szinte tömegesen kocogtak a szovjet főváros lakói. A Szovjetunióban már régen tudatosították, hogy az egészség „karbantartása“ a természetbeni futással, mozgással, sétákkal kezdődik. Amint megtudtam, az emberek az újságok útján cserélik ki e téren szerzett tapasztalataikat, véleményüket, s beszámolnak elért eredményeikről. Így például a 73 esztendős Vlagyimir Moskov az olimpia előtt ezt írta: „ötvenéves koromban gyalog is alig tudtam megtenni néhány száz métert, úgy fájt a lábam. Ma, amikor 73 éves vagyok, úgy gyalogolok naponta 15-20 kilométert, hogy közben mindvégig 110-et lépek percenként. Annak idején még a szobámban sem mertem egy lépést megtenni mezítláb, úgy féltem, hogy felfázom, köhögni fogok. Most pedig bátran kiállók tornázni cipő nélkül is az erkélyre. Még hóesésben is! Tizenöt esztendővel ezelőtt szívinfarktust kaptam, s előtte szinte egy lépést sem tudtam futni, ma viszont pihenés nélkül 5-6 kilométert is. Testsúlyom 77 kiló volt, most 68. S ami a legfontosabb: kitűnően érzem magam..." Ebből a példából is látható: a szovjet emberek tudják, mit kell tenniük egészségük megőrzése, vagy éppen visszaszerzése érdekében. És mindenki örömmel veszi a szakavatott és jól bevált tanácsokat. Nálunk sem ártana ilyen formában is népszerűsíteni a tömegsportot, a kocogást. Ám a Szovjetunióban nemcsak „autodidaktikus“ módon történik a tömeges testnevelés űzése. Ha megkérdezel egy szovjet kollégát, beszéljen a tömegsportról, a testnevelésről, csak úgy árad belőle a szó. Vlagyimir Otkalenkótól, a moszkvai Pravda szerkesztőjétől például megtudtam: a Központi Testnevelési Kutatóintézet nagy gondot fordít a tömegsport, valamint a munkahelyi testnevelés segítségére. Az intézet munkatársai az utóbbi évek tapasztalatai alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy a nem sportolók fizikai teljesítőképessége is emlelkedik 30 esztendős korukig, de utána fokozatosan csökken. Érdekes viszont, még azoknak is, akik 50 éves korukban kezdtek rendszeresen sportolni, az akkor elért teljesítményük a következő 10-20 esztendőben állandósul. Ez egyben azt is jelenti, hogy a testnevelés segítségével az ember megőrizheti frisseségét. Sok helyütt működnek az országban tanácsadó központok, ahol az orvosok és a testnevelési szakemberek felvilágosítják az érdeklődőket, hogy mely sportágat, és milyen gyakorlatokat válasszanak, milyen terhelést vállaljanak. Az első ilyen intézmény már évekkel ezelőtt Moszkvában, a Lenin-stadionban kezdte meg működését, s néhány ezer sportolni vágyóval áll szoros kapcsolatban. A kutatóintézet kiemelten foglalkozik a lakótelepek sportéletével, bár e téren nincs magára hagyva. Minden kerületben testnevelési bizottságok működnek, s feladatuk az adott térség tömegsportéletének irányítása. Ehhez megfelelő anyagi forrásokkal is rendelkeznek, mert az adott terület lakbéreinek öt százaléka automatikusan a bizottságok pénztárába vándorol. A sportpályák építéséhez, a versenyek szervezéséhez szükséges segítség legnagyobb részét pedig társadalmi munkában adják a lakók. Az olimpia idején sem volt ritka látvány, hogy nagyobb csoportok indultak együtt kirándulni, kikapcsolódni, erőt gyűjteni a természetbe. A szovjet emberek tisztában vannak azzal, hogy legfontosabb az egészség. És tesznek is érte valamit. TOMI VINCE Beszélő számok A közelmúltban érdekes adatokat bocsátottak közre a szovjet sport legújabb statisztikáiból: ...sportcélokra évente tizenkétmilliárd rubelt fordítanak, ami az állami költségvetés hat százalékának felel meg; ... a hatalmas országban 7000 sportkör és 226 000 kisebb sportközösség működik. A taglétszám, azaz a rendszeresen sportolók száma meghaladja a nyolcvanmilliót; ...a sport fejlesztését 318 000 főfoglalkozású edző segíti, ezek nyolcvan százaléka főiskolai végzettséggel rendelkezik; ... a sportiskolások száma 2.2 millióra tehető, az iskolások országos sportversenyein résztvevők száma azonban a huszonötmilliót is eléri; ... a négyévenként ismétlődő országos spartaki- ádon az ország 265 milliós lakosságának több mint egyharmada részt vesz; ... szerte az országban megfelelő létesítmények várják a sportolni vágyókat. így 3400 stadion, 71 300 sportcsarnok, 106 700 labdarúgópálya és 1600 fedettuszoda áll többek között a szovjet sport rendelkezésére; ... a sportok népszerűségi ranglistáján az atlétika vezet 6,4 millió létszámmal. A további sorrend: röplabda 5,4, sí 4,5, labdarúgás 4,2, sportlövészet 3,4, kézilabda egymillió, úszás 908, jégkorong 770 ezer. #ÚJ szú Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr Rabay Zoltán, CSc Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró 092308 Pravda - Kiadóvállalat Bratislava. Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10. 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nabreíie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Uj Szó előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Uj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ustredná expedicia a dovoz tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Index: 48 097 ◄
